Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-06 / 276. szám, szombat

A hrkovcei Iskola Igazgatójától < kaptuk az alábbi sorokat: Ogy gondolom, hogy néhány so­ros beszámolóm a nyilvánosság < | elé kívánkozik- Megérdemlik azok J az emberek, akikről beszélni fo-j gok, hogy mások is tudjanak tet­; tűkről. Nem világrengető dologról < van szó. Csupán arról, hogy a le- J vicei járásnak ebben a községé- < ben mindmáig nem volt járda és< ezért sáros időben a gyalogjárók J is az úttestet vették igénybe. A< felnőtteket még csak hagyján, de< az iskolásokat mindig félteni kel- J lett a balesettől, nem is beszélve < arról, hogy ilyenkor nyakig sáro­san érkeztek meg az iskolába. A helyi nemzeti bizottság elhatá­rozta, hogy pénzügyi lehetőségei-! hez mérten még az idén megoldja* fájó problémát. Először is a < ; szülők segítségét kérte. Szlovákok! és magyarok egyaránt jöttek az j ! első hívó szóra. ISO méter hosz- < | szúságban — az iskola és a főút! • közötti szakaszon — rövidesen el­j ! készült a betonkockákból épített < ; gyalogjáró. További S00 méteren a < i közeljövőben fejezik be a járda j 1 építését. A szülők azt is elhatá- < ; rázták, hogy még ebben a hónap • ban 100 gyümölcsfát ültetnek ki ^ 1 az iskola környékének szépítésére. A nyilvánosság előtt mondunk! í köszönetet a kedves és áldozat-' I kész szülőknek, abban a remény­; ben, hogy pó példájuk másokat 1 • is hasonló tettekre mozgósít. SZALAI Dezső igazgató, Hrkovce' ZflJ SZftpQSTÁlÁBŐ Szerkesztőségünk mindent megtesz annak érde­kében, hogy lapunk színvonala állandóan emel­kedjék, s kielégítse sokrétű olvasótáborunk igé­nyeit. Ez azonban nemcsak a szerkesztőség ügye, nagy segítséget nyújthatnak — és nyújtanak is — ebben a munkában a külső munkatársak, le­velezők. Tudósításaikkal, észrevételeikkel és ja­vaslataikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy pártunk kezét ott tartsa az élet ütőerén. Ezért Ürömmel fogadunk minden olyan levelet, mely ilyen szán­dékkal íródott. HOGY SZÍVÜGYÜNKKÉ VÁLJON... H atalmas határa, közel 5000 hek­táros területe van járásunk legnagyobb községének, Dvory nad Zitavou-nak. Nagy a szövetkezet te­rülete, tehát természetes lenne, ha a mezőgazdasági termelést szakkép­zett emberek irányítanák. De imit mu­tat a dolgok egyszerű vizsgálata? Az EFSZ-nek egyetlen főiskolát végzett szakikádere van, középfokú Iskolai végzettséggel már 12 személy rendel­kezik, de közülük csak négy dol­gozik a termelésben. A termelési eredményeknek papíron való rögzíté­se és értékelése jó kezekben van, csak éppen a termelés... A szövetkezet elnöke nem minden keserűség nélkül beszél erről a prob­lémáról. Ez év augusztusában be kel­lett volna lépnie hozzánk egy vég­zett főiskolásnak. Hiába Irányították őt szövetkezetünkbe, mégis Palárlko­vőra ment — tanítani. Ugyancsak a kényelmes tanári pályát választotta az a másik főiskolás is, aki már másfél évig a szövetkezetben kereste kenyerét. Pedig azt sem lehet mon­dani, hogy a szövetkezet nem gon­doskodott eléggé ellátásáról, inert egy négylakásos ház éppen befejezés előtt áll a szövetkezetben. Ezeket a szö­vetkezeti lakásokat az előírások ér­telmében csak olyan szakembereknek lehet adni, akik magasabb végzettség­ÉPÍTŐMUNKÁSOK #vwv--//V A kellemes, meleg napsütés a pihen­ni vágyó embereket sétára csalta a vá­rosba és a parkokba. A zöld padok ál­landóan tele vannak unokákra vigyázó KOVETENDO PÉLDA A košicei járás szövetkezeteinek és állami gazdaságai­nak egyik fő fel­adata gondoskodni arról, hogy mind a kerület, mind •a Kelet-Szlovákiai Kohóművek dolgo­zóinak hússzük­ségletét teljes mértékben biztosít­sák. A legnagyobb hiányt különösen a borjúhúsnál érezzük, mert a növendékállatok zömét — helyesen — továbbtenyésztésre fogják, gyarapítják állatállományukat. Ezen a téren a Nagyidai Állami Gazdaság jár elől jő példával, ahol kísérletképpen 25 kéthetes borjút so­roltak be a gyorshizlaldába s ezeket galacíd hozzáadásával fölözött tejjel etetik. A kéthetes borjak a gyorshiz­lalás segítségével négy hónapos ko­rukig elérik a 150—180 kilogramm vágősúlyt s kiváló minőségű húst ad­nak. Ezzel a hizlalás! módszerrel jelenleg naponta és darabonként 0,95 kilogrammra emelkedett a súlygyara­podás. A felvételen Szabó Ferenc gondozó az egyik jó húsban lévő jószággal. Iván Sándor, Košice ezzel Kínai kiállítás Csehországban A XVI. században épült beneíovl kas­télyt a város lakót a múlt évben újjá­építették. A kastély a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia tulajdona. A szé­pen rendbeszedett termekben legutóbb a kínat festők és szobrászművészek al­kotásaiból rendeztek kiállítást. A több­millió korona értékű kiállítás 2—3000 év előttről származó müveken kívül a nap­jainkban született alkotások legiobbjait is bemutatja. A rendkívül érdekes és sok tanulsággal szolgáló kiállítást a ha­zaiakon kívül már sok külföldi látogató ls megtekintette. Gustáv 2ák> Defil n_ Bővül a gazdaság Az Ivánkái Baromfitenyésztő Gaz­daság nem nagy múltra tekint vissza. Egy éve létesült. Azóta sokat fejlő­dött s ma már négy gazdasági épü­letben folyik a tenyésztés. 10 000 baromfival kezdték, ma 220 000 az állományuk. Az Idén ismét egy épülettel gya­rapszik a gazdaság, ahol olyan mun­kamódszereket vezetnek be, amelye­ket még hazánkban nem alkalmaztak. Az etetést teljesen gépesítik. Ennek révén évente kb. 300 millió kilo­gramm húst adnak közellátásunknak. Torpis József, Fiľakovo BÁTOR KATONÁK Az ezredparancsnok parancsa így szól: az ezred az erősítéssel és beosztott egységekkel együtt az előttünk levő magaslatra húzódik és biztosltja a terepet. A parancsnok tökéletesen ismerte a terepet és tudta, hogy ez a fel­adat nagyon nehéz. Az egység jól volt kiké­pezve, de a technika nehezen megy keresztül ezen a terepen. A fel­sőbb parancs úgy hangzott, hogy az egy­ségnek minden techni­kával együtt kell to­vább nyomulnia, akkor ls, ha ez három napig tartana. Az ezredpa­rancsnokság gondosan átvizsgálta a terepet, de gondterhelt arccal tért vissza az alakulat­hoz. A parancsot telje­síteni kell. Az -alakulat biztosított menetben haladt előre. A legtöbb gondja Kvapil főhad­nagynak van, aki a tan­klsták parancsnoka. A legjobb tankistát Safa­rík őrvezetőt magával viszi, felülvizsgálják a terepet. A vizsgálat eredménye nem kedve­ző, a terep nagyon ne­héz. Šafarik őrvezető azt javasolja, tegyenek kísérletet. Ha valaki élőiről irányítaná tank­ját, lassan áthaladna a veszélyes szakaszon. Kvapli főhadnagy Isme­ri Šafarikot, tudja, mi­lyen kiváló vezető, ezért bízik benne. A tank lassan elindul. Šafarik minden kéz­mozdulatra figyel, me­lyekkel Kvapil főhad­nagy irányítja őt. Néha sikerül, de az is elő­fordul, hogy a tank talpának egy része mély szakadék felett van. Kvapil főhadnagy mosollyal próbálja se­gíteni a tankvezetőt, de ez a mosoly nem min­dig sikerül. Arra kell gondolnia, mi történne, ha a vezető egy pilla­natig habozna. Már néhány méter van hát­ra. A főhadnagy nem mer hátranézni, nagyon pontosan követi a tank útját. Már csak öt, már csak három méter van hátra, a tank megáll. Šafarik őrvezető meg­izzadva, de boldogan száll ki a tankból. Kva­pil főhadnagy örömmel öleli magához bátor társát. De ml legyen a többi tankkal? A két katona készségesen se­gít a több! vezetőnek, és a feladatot közösen teljesítik. A tankok új­ból harci alakzatbari folytatják útjukat. A merész tettet a pa­rancsnokság figyelem­be vette, amiről a kö­vetkező parancs tanús­kodik: Különleges szorgalo­mért és a feladatok bá­tor teljesítéséért hét nap rendkívüli szabad­ságot kap Šafarik őr­vezető és megkapja a mestervezető fokozatot. Az első osztályú veze­tő fokozatot Kyndrlc, Sivőák és Rusnek őrve­zetők kapják. Nagy Árpád nagyszülőkkel, olvasgató fiatalokkal, vagy az új városrészben gyönyörködő emberekkel, akik örömmel nézik azo­kat a nagy változásokat, amelyek vá­rosunkban végbemennek. A törpés park vízmedencéje körül vi­dáman kergetőznek a kisgyerekek, ne­vetésük harmonikusan olvad bele a kö­zelben épülő szövetkezeti bérház melletti betonkeverőgép zajába. Mikor már kigyönyörködtem maga­mat a szebbnél szebb, tarka virágok­kal díszített parkban, elindultam a ha­talmas épület felé, amelyen ugyan még dolgoznak, de nemsokára már a dolgo­zók kényelmes új otthonául fog szol­gálni. A betonkeverő dobjába két ember hányja szorgalmasan a kavicsot, a har­madik pedig a gépet kezeli. A gépkezelőben felismerem Séri Jó­zefet, s kihasználom a kínálkozó al­kalmat, hogy elbeszélgethessek mun­kájáról, eredményeiről. — Több mint tíz éve dolgozunk már együtt — mondja — és társaimmal, Szulcsányi, Lakatos és Pataki elvtár­sakkal részt vettünk már az összes ko­márnói lakótelepi építkezésekben. Munkájuk után érdeklődve megtudtam, hogy teljesítményük még soha nem volt száz százalék alatt, átlagteljesít­ményük 110 százalék körül mozog, A kölscönös megértés, összeszokottság és nem utolsósorban a lelkiismeretesség és szakszerűség gyönyörű eredménye ez. — Ezt az építkezést is — mondják Lakatos és Pataki elvtársak — határidő előtt akarjuk befejezni. A hatalmas, még az új Európa-szállót is túlnövő gigantikus épület falai az építőmunkások jó és becsületes munká­járól tanúskodnak. MUNKA LASZLÖ, Komárno. Egy öreg, hasznavehetetlen siló­kombájn állt tavasszal a Malé Šárov­ce-i szövetkezet gazdasági udvarán, kitéve az idő kényének-kedvének. Senki sem figyelt fel rá, míg Konc Károly agronómusnak eszébe nem ju­tott, hogy egy kis munka árán hasz­nát vehetnék. Megbeszélte a géplakatosokkal, traktorosokkal, összedugták a fejü­ket, fúrtak-faragtak és 500 koronás költséggel az öreg géproncsot átala­kították takarmánybegyüjtésre. Az agronómus újításának hírére jártak a szomszédos szövetkezetekből ls. Nem csoda, hisz naponta 30—40 hek­tár szénát összegyűjtöttek vele, ami az NKP 160-as boglyázógép teljesít­ményének a kétszerese. Sajnos, Konc Károly újítását még csak egy elismerő szóval sem mél­tatták, mindamellett, hogy nem sok­kal később a Tekovské Lužany-i szö­vetkezet határában is feltűnt egy ha­sonló gép. Ez könnyen kedvét szeg­heti a leleményes újítónak. Kúcs Gyula, Dolná Seč gel rendelkeznek s a szövetkezet fel­virágoztatásán óhajtanak dolgozni. De hát ezek szerint ki jön Ide és kl marad meg a faluban? Az egyik baj szűll a máslkat. Ha nincs lakója az új épületnek, akkor ml sem igyekszünk befejezésével, és az ott dolgozó építőcsoportot átve­zényeljük fontosabb épületekre. Az állattenyésztéshez szükséges épüle­tek és gazdasági felemelkedést elő­segítő szakemberek problémája egy­formán Időszerű a szövetkezetben, mert az állattenyésztési terv telje­sítése egyelőre bizony lemarad­Ha már a beruházási építkezések­nél tartunk, szóljunk egy másik ügy­ről Is. A szövetkezet 1960-ban épített központi telepén egy szociális épü­letet. Szép gondolat volt az, hogy ahol 2000 sertést és közel 1000 szar­vasmarhát gondoznak, ott nagyobb mértékben gondoskodjunk a munka kulturáltságáról. De init ér a dicsé­retre méltó kezdeményezés és a 360 ezer korona befektetés, ha nem akad olyan vállalat, amely vál­lalná a meleg víz bevezetését és a ruhatárt. Vagy ezeknek megépítését is a szövetkezet vállalja? Ezek sze­rint nemcsak az említett összeg he­ver kihasználatlanul, hanem nagy csalódás érte a szövetkezeteseket is, mert olyan Intézmény üzemeltetését hiányolják, amely nagy mértekben hozzájárult volna ahhoz, hogy eltűn­jék a városi és falusi dolgozók mun­kakörülményei közt a különbség. GÁBRIS föZSEF, Nové Zámky Fejlődik a falu Kollárovo nemhiába az ország leg­nagyobb faluja. Ki ls tesz magáért, hogy a kulturális fejlődésben lépést tartson a várossal. Ez nem frázis. Ugyanis a kolárovói szövetkezet Fő­vdvarában a közelmúltban adták át rendeltetésnek az ún. szociális *"ÍMÍ. Látszatra nincs ezen az épületen semmi különös. Éppen ezért tartom szükségesnek elmondani, hogy a falu­tól elég távol dolgozó szövetkeze­teseket fürdőszoba s a televízióké­szülékkel ts berendezett kultúrterem várja a valóban otthoná varázsolt épü­letben. A Főudvar dolgozóinak sza* bad ideje tehát hasznos és kellemes percekké, órákká változott. CSIZMADIA ZOLTÁN, Kolárovo Az összefogás eredménye Nagy öröm érte CiCarovce lakosait, amikor megkezdték a faluban a kultúr­ház építését. A kezdeti nekilendülés után azonban az építkezés munkaerő­hiány miatt elakadt. Egy Ideig szüne­telt a munka. Eközben a falu lakói megtalálták a kivezető utat. Összefog­tak és elhatározták, hogy társadalmi munkával építik fel a kultúra otthonát. Az összefogás meghozta az eredményt. Az új művelődési otthon befejezéséhez közeledik. A munkákból a falu lakót példásan kivették részüket. A legtöbb dicséretet Koffan István, Dozslcky Gyula és Dozslcky Péter érdemli. Kázmér László, Čičarovce NEM BÁNTAM MEG... Elmondja JOSEF MATOUSEK, a vstiši EFSZ elnöke Amikor a párt 1960. január elsején a Pfešticel Járási Nemzeti Bizottságról ide küldött, az akkor gyengén működő szö­vetkezetbe, mit tagadjam, eléggé be­gyulladtam. Állandóan ez a kérdés mo­toszkált a fejemben: mi lesz, ha ku­darcot vallok? Minden önbizalmamra szükségem volt, hogy meg ne futamod­jam és a lehetetlennek látszót is meg­kíséreljem. A kitartó munkának megvolt az eredménye. Igaz, nemcsak az én ér­demem, mert a tagok rendes, becsületes munkások. Csak a vezetést, az Irányító kezet nélkülözték. Ma már nem panaszkodhatunk. Min­denünk megvan. Az új, korszerű tehén­istálló valamennyiünk büszkesége. A föl­dekről a termést kétmenetes aratással tizennyolc nap alatt takarítottuk be. A szalmát idejében tető alá hoztuk. Már az őszi búzát ls elvetettük. Két és fél vagonnyi burgonyatermésünkért sem kell szégyenkeznünk. Az eredmények szá­mokban kifejezve így beszélnek: míg 1959-ben 208 000 korona volt a szövet­kezetesek Jövedelme, 1960-ban már 680 000 koronát és 1961-ben 1 035 000 ko­ronát mondhattunk a magunkénak. Ez évben a terv szerint már 1 200 000 ko­rona kerül kiosztásra tagjaink között, ami azt Jelenti, hogy egy munkaegység­re 20 korona esik. De nemcsak a munkára fektetünk nagy súlyt. A kultúra, a művelődés, a szórakozás elengedhetetlen kísérője jó életünknek. A legbüszkébbek 29 000 ko­rónát kitevő kulturális alapunkra va­gyunk. Hogy mire fordítjuk ezt az ösz­szeget? Sok mindenre. Elsősorban, az utánpótlást tartván szem előtt, kiegé­szítjük belőle tagjaink mezőgazdasági iskolában tanuló gyermekeinek zseb­pénzét. A szövetkezetesek kulturális MEG KELL MONDANOM A patincei fiatalok (Nové' Zámky-i járás) a XII. kongresszus tiszteletére vállalták, hogy bekapcsolódnak a vas- és papírhulladékgyűjtésbe. Eddig 8200 kg vas- 200 kg papír- és 150 kg rongy­hulladékot gyűjtöttek. A lakosság a kul­túrház építésénél 3800 óra ledolgozását vállalta. Az építkezést már megkezdték. Szabó István Igényeiről sem feledkezünk meg. , avon­ta kétszer ís lehetővé tesszük számukra a plzeftl és környékbeli színházak lá­togatását. A jegyeket már jó előre meg­rendeljük. A szövetkezet autóbuszával ki­rándulásokra, kiállításokra visszük őket. És hogy Idehaza is legyen hova Járnlok, hogy ne unatkozzanak és szabad Idejü­ket mégis hasznosan töltsék, a helyi nemzeti bizottság kultúrházát mi is használjuk. Szövetkezeti klubot és kö­zös könyvtárt létesítettünk benne. A he­lyi nemzeti bizottsággal most éppen az óvodáról tárgyalunk, a költségeket már a jövő év január elsejétől kezdve együtt fogjuk viselni. Mondtam már: jól élünk. Ezt Igazolja kitűnő ellátásunk is. Szövetkezeti kony­hánkban családtagjaink részére ls rend­szeresen főzünk. Megbecsüljük, amink van, de nem bízzuk el magunkat, mert tudjuk, hogy mennyire Igaz a régi köz­mondás: Ki mint vet, úgy arat. A FEJLŐDÉS ÚTJÁN A" „Fáklya"' nevű Rim. Sobota-I irodalmi színpad, mely a CSEMADOK járási bizottsága és a járási műve­lődési ház mellett működik, nemrég tartotta második műsoros estjét. Az eredeti rendezés és az előadók magas színvonalú teljesítménye arról tanúskodik, hogy a színpad együtte­se a .fejlődés útján halad. A rende­zőség a csehszlovákiai fiatal magyar szerzők műveiből állította össze az est műsorát. A rendezvényt Balogh Ilona gyönyörű énekszáma, Molnár Béla és Llcsko Magdolna zenetaná­rok hangszerszőlól tarkították. A ze­nei szerkesztés munkáját Horváth Jú­lia végezte. Az együttes legközelebb december elején lép a közönség elé. A párt­kongresszus tiszteletére cseh, szlovák és szlovákiai magyar szerzők harcos, szocialista művelt viszik színpadra. Az est címe" „Ez a föld, ez a táj" lesz. Az Irodalmi színpad szerkesztő bizottsága már a jövő évi terven dolgozik, mely sok szépet Ígér. Re­méljük, sokat hallunk még róluk, lankadatlan szorgalmuk és tehetsé­gük komoly reményekre jogosít ben­nünket. A szép szóért, a haladásért folytatott erőfeszítésért az együt­tes valamennyi tagját és vezetőjét elismerés illeti. Veres János RElTŐfMNEP Gottlieber Ferenc nyolc évvel ezelőtt lépett az Oj Szó le­velezőinek népes tá­borába. Munkásleve­lezőként kezdte. Rö­vid, tartalmas tudó­sításait a katonai szolgálat sem sza­kította meg. jelen­leg mint főhadnagy végez komoly és fe­lelősségteljes mun­kát néphadseregünknél. Példás és bá­1 tor katona, mindig hű segítőtárs — | ezt tartják róla mind beosztottjai, , mind felettesei. Nem véletlenül, mert i tapasztalatait nem rejti véka alá. > Különösen a CSISZ szervezetben dol­' gozik nagy odaadással, de mint gép­i kocsivezető ts szívesen segít társai­i nak. > Az Oj Szó hasábjain több mint két­j száz tudósítás bizonyltja, hogy Gott­, lleber főhadnagy az újságírásban sem i járatlan, s azt ts, hogy szereti a i betűvetést. Amikor kezébe kapta a | meghívót az Ol Szó országos leve­! lező konferenciájára, szerényen így i nyilatkozott : 1 — Talán meg sem érdemlem, hogy \ én ls ott legyek a legjobb levelezők országos értekezletén. Persze, azért azt is bevallom, hogy örülök a meg­tiszteltetésnek. Számomra október hatodlka így kettős ünnep lesz. Ak­kor ünnepeljük néphadseregünk nap­ját és ha minden jól sikerül, az Oj Szó országos levelező konferenciáján fogom megünnepelni levelezőt tevé­kenységem nyolcadik évfordulóját. Arról ts nyilatkozott a szerény fia­talember, hogy legszívesebben rövid tudósításokat ír, mondván: — Katonaember vagyok, szeretem a rövid, katonás beszédet. Csak írjon még sok-sok, az^eddl­glhez hasonló tömör és tartalmas tudósítást. — ýd— 1982. október 6. • (jj SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents