Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-25 / 295. szám, csütörtök

ANKÉT A TANÍTÓK ISKOLÁN KÍVÜLI MUNKÁJÁRÓL TTendrych elvtárs a CSKP Köz­ponti Bizottságónak 1959 ápri­lisi illésén mondott beszédében töb­bek között a kővetkezőket mondta: „A szocialista tanítók működése nem korlátozódik csupán az iskolára. A tanító hivatásának oszthatatlan ré­szét a kulturális, politikai, közéleti tevékenység képezi!" A tanítóra van bízva a |övő nem­zedék, s ennek a felelősségteljes fel­adatnak kell eleget tennünk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk ar­ról sem, hogy az SZLKP KB 1959 de­cemberi határozata viszont kimondja, hogy a tanító ne legyen a falu min­denese, hogy a tanító, az iskola igaz­gátója ne vállaljon erejét meghala­dó társadalmi munkát, ha valóban jól akarja végezni munkáját. A tanító legfontosabb munkája az iskolás gyermekek oktatása és nevelése, s ezt a munkát semmivel sem lehet he­lyettesíteni. Sajnos, egyes funkcionáriusok a ta­nító munkájának értékelésekor sok esetben csupán a tanító iskolán kívü­li munkáját értékelik. Azt, hogy a ta­nító hogyan készül a tanításra, ho­gyan foglalkozik a gyengébb tanulók­kal, hogyan javítja a tanulók füzeteit, milyen a tauító szemléltető oktatása, hány órát tölt a laboralóriumokban stb., kevésbé veszik figyelembe. Pe­dig a tanító munkájának értékét az Iskolai és az Iskolán kívüli munka együttvéve adja meg. Az egyoldalú értékelés káros és Igazságtalan. Isko­lán kívüli tevékenységünket úgy kell végezni, hogy emiatt ne szenvedjen hátrányt az iskolában végzett okta­tó és nevelőmunka se. A nevelés és az oktatás egész tár­sadalmunk ügye. Ezért társadalmunk­nak egyre nagyobb részt kell vállal­nia abból, hogy a felnövekvő nemze­déket az életre, a szocialista társada­lomban végzendő munkára nevelje, zet ugyanis az, hogy a tanílőság egy Ebbői következik, hogy az ifjúság és része aktívan részt vállal az iskolán társadalmunk neveléséből nemcsak a kívüli munkából, mások azonban ob­tanltónak, hanem az értelmiségi dol- ' jektív okokat keresve félreállnak. ASOT GRASI: Mutató unň péídát! A KOR RAPSZÓD1ÁJA H U I. t. J. 1 f..lt. 1. U£l lEa.Mli gozóknak általában részt kell vállal­niuk. A pártszervezeteknek és a tömeg­szervezeteknek a kulturális munka megjavítása érdekében mozgósítaniuk kellene az orvosokat, mérnököket, technikusokat, agronőmusokat, hiva­talnokokat, egyszóval mindenkit, aki a nevelés és a kulturális munka te­rén valamit is tehet. Mert a tanító­nak is van családja, vannak családi gondjai s a tanító Is megkívánja a napi néhány órás pihenést. Mindent tehát a faluban sem szabad a taní­tóra hárítani. A tanítónak ls művelnie kell ma­gát, olvasnia kell, figyelemmel kí­sérni a mindennapi kül- és belpoliti­kai eseményeket, a technika legújabb vívmányalt stb., stb. Hány alkalom­mal halljuk a szülőktől, hogy nem bí­rok a gyermekeimmel, felőrlík az Idegelmet. Pedig nekik csak a saját gyermeküket kell nevelniük. A tanító 30—37, néha ennél is több tanulóval foglalkozik. Mindezzel nem a tanítót akarom védeni, csupán a tanítói munka sok­rétűségét szeretném vázolni. Az iskolai munka mellett a ta­nító iskolán kívüli munkát Is vál­lal, hisz soraink közül kerülnek ki a szín játszókör vezetői, táncegyütte­sek irányítói, a falusi testnevelés ápolói, a kullúrotthonok, a népkönyv­tárak vezetői, a pártiskolák lektorai, az Ismeretterjesztő társulat előadói és a tömegszervezetek aktivistái stb. Mindezt figyelembe véve alkothatunk csak képet a tanítók munkájáról. A hiányosság főleg az aránytalan munkaelosztásban keresendő. A hely­Örök értékű az emberi kéz munkája A kevesebb iskolán kívüli munka­vállalás indokolt az Idősebb vagy a beteges tanítóknál, s a többgyerme­kes családanyáknál. Semmi esetre sem indokolt azonban a fiatal taní­tóknál, akiknek minden lehetőségük megvan arra, hogy iskolán kívül is jó munkát végezzenek. Hibát követnénk el, ha a fiatal tanítókat csak dorgálnánk és nem mondanánk meg az igazat, hogy a fiatal tanítók között is sokan tevéke­nyen dolgoznak. A szebb eredmények érdekében azonban elsősorban a fia­taloknak kellene az eddigieknél ís többet dolgozniuk. Véleményem szerint hiba ha a tö­megszervezetek vezetői az olyan munkát is a tanítóra bízzák, amelyet mások is elvégezhetnének, Gondolok elsősorban pénztárnoki, jegyzőkönyv­vezetői tisztségek betöltésére. A Vöröskereszt szervezetekben pél­dául tevékenykedhetnek az orvosok és vaz egészségügyi dolgozók. A ta­nítók végezzék a politikai felvilágo­sító munkát, dolgozzanak az Iro­dalom, képzőművészet vonalán, le­gyenek szakmai tanácsadók, vegye­nek részt az irodalmi esték megren­dezésében, legyenek a könvvpiták, a honismereti körök, tanfolyamok ve­zetői, az ismeretterjesztő társaság előadói stb. jó munkát természetesen csak ak­kor érhetünk el ha összefogunk és egymást megértve látunk hozzá az Iskolán kívüli kulturális munkához. A tanítók példaadása és kezdeménye­zése mozgósítsa a többi értelmiségi dolgozót ls. TEI.EKY MIKLÓS. a Calovói középiskola igazgatója KULTURÁI IS HÍREK A prágai Művé­szi Iparágak Köz­pontjának tízéves fennállása alkal­mából megnyílt kiállítása több száz iparművészeti al­kotáson keresztül harminckét külön­böző iparágat kép­visel. A művészek „bűvészkonyhéjá­ba" nyújt alapos bepillantást az ŰLUV termeiben igen ötletesen, nagy hozzáértéssel megrendezett be­mulató. Szemlélte­tően győzi meg az érdeklődő közön­séget arról, hogy mily nagy fontos­ságúak mai éle­tünkben az egyes művészi iparágak, mily nagy oda­adással, szeretet­tel alkotnak a művészek, iparmű­vészek, sok-sok aranykezű mester és mily sok rajon­gójuk van. Az öt­letek, a tervek gazdáinak tehetségé­vel egyenrangú a kivitelező tapasz­talt mesterek alkotómunkája. A műasztaiosok és műkárpitosok korszerű lakberendezési tárgyal, a kényelmes székek, a pihenésre hí­vogató karosszékek, asztalok, virág­állványok környezetében, bér az új­szerűség erejével hat minden egyes darab, mégis oly otthonosan érzed magad, mintha régen megszoktad volna használatukat. A művészek tervezte csinos vázá­kat, hámutartókat, porcelán étkész­leteket, sokszínű, kisebb-nagyobb tányérokat ma már tömegesen gyárt­ják és így olcsó pénzen megvásárol­hatók. Beránek, Kotík, Veližková, Biecha és a többi iparművész remek tervel plapján csiszolt és kohászati üvegből készült használati cikkek szintén szerepelnek a kiállításon. A színes üveget a škrdlovicel üvegko­hóban gyártják. Innen kerül a világ inlnden részébe. A csiszolt üveget utánzó préselt üvegtárgyak — ipar­üzemeink büszkeségei — előtt ls hosszú sorban állnak a érdeklődők. Nem is csodáljuk, hiszen ezek a tá­lak, poharak, kancsók és kelyhek namcsali íziésas szobadíszek, de gya­korlati szempontból is jól érvé­nyesülnek a háztartásban. A szövőállVányon készült, vagy kézzel szőtt tarka, modern mintájú textilféleségek, szőnyegek, gobelinek, bútorszövetek szintén a lakásberen­• Fort Warde amerikai városban ez évben rendezték meg Van Cli­burna első nemzetközi zongoraver­senyét. Az első díjat Ralph Wotapek i amerikai zongoraművész szerezte meg. A versenyben nagy sikert értek el a fiatal szovjet művészek. Nyl­kolaj Petrov és Mihail Voszkreszen­szklj megszerezte a második és har­madik helyet. • A Prágai Zdenék Nejedlý Szín­ház a csehszlovák—szovjet barátság hónapja tiszteletére október 7-én be­j mutatta Makszim Gorkij Éjjeli mene­dékhely című drámáját. A színház még ebben az évben bemutatja Po­gogyln a Kreml toronyórája és Grl­bojedov Az ész bajjal jár című da­I rabját ls. • Leningrádban jelent meg az északi népek első költészet! antoló­giája. Az Észak dalol című három­száz oldalas kötet szerzői között a magyarokkal is rokon manyslk és Erőnkből futja, népek, hát örökre Vessük a háborút a sírgödörbei Szikrákat szór még tűzfészkek parázsa. Halálos pernye hull a planétánkra, Vulkán izzik még robbanásra készen, Országok állnak a szakadékszélen, Mert rászakadt az Ember életére Az atomkorszak embertelensége. Hogy keselyű ne vájjon holttestekbe Vad üszkökön táplálékot keresve, Hogy ne sírjon a szél, mint a sakálbad, Romok között, hol épületek álltak, Hogy rét és kert és rónaság kiégett Földjén ne vesszen kárba minden élet — Erőnkből futja, népek, hát örökre Vessük a háborút a sírgödörbe! Van ember, aki örülne, ha látná Hogy változik az értelein balállá? Ki áhitna termő vidék helyére Vad pusztaságot, hol termés nem ár be? S ki hajlandó a dús hazai tájat Feláldozni a hidrogénbombának? Erőnkből futja, népek, hát őrükre — Vessük a háborút a sírgödörbe! Hogy minden nép j6 szomszédságban éljen, Hogy szóljon a dal mindenki szívében, Hogy át minden lakáson, minden házon A béke lenge fuvallata szálljon, Hogy a napok ne cammogjanak, mint a Teknősbéka, s az ember fénylő, tiszta Szemmel az új világ csúcsára nézzen f A kommunizmus friss igézetében Erőnkből futja, népek, hát örökre Vessük a háborút a sírgödörbe! PF.TÖ MIKLÓS fordítása Szovjet filmek a barátság hónapjában A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő 45. évfordulójának méltó megünneplésével kapcsolatban filmeseink is serényen készülnek a november 7-én kezdődő barátsági hónap egyik legki­emelkedőbb rendezvényére: a szovjet filmfesztiválra. A szovjet filmgyártás legújabb alkotá­salt elsősorban Mihail Romm rendező Egy esztendő kilenc napja cimü filmje fogja képviselni, mely a Karlovy Vary-1 nemzetközi filmfesztiválon is nagy sikert aratott és elnyerte a kristálygötnböt. AZ ÜNNEPI ALKALOMBÓL MUTATJÁK BE filmszínházaink Galics és Rosztockij rendezők Visszavárlak című filmjét a női lélek problémáiról. A film a szerelem és a hűség balladájának Is nevezhető. A főszerepet a Szvetlánát alakító bájos Larlsza Luzslna játssza A Két élet című kétrészes szovjet fil­met Leonyld Lukov rendazte. Az októ­beri forradalom évében kezdődik a tör­ténete, mely az orosz nép két külön­böző származású fiának életútját ábrá­zolja. Az események a parasztszármazé­sú Szemjon Vosztrlkov gépfegyverkeze­lő közlegény, ma nyugalmazott szovjet tábornok elbeszélésén keresztül eleve­nednek meg egy francia kávéházban, ahol Vosztrikov a szovjet turistákat ki­szolgáló pincérben felismeri szergej Nascsekin herceget, egykori tisztjét, akivel szemben állt a barikádokon. A filmben Nyikolaj Ribnyikov, Vlagyimir Druzsnyikov, Vjacseszlav ľyihonov is­mert színészek játsszák a főszerepeket. A Csendes-óceán bőseinek néhány év­vel ezelőtt lejátszódott kalandos törté­netét, Zigansin, Poplavszklj, Fedotov, Krjucskovszkij szovjet tengerészek, 49 napi hősies kitartásénak és csodálatos megmenekülésének drámáját dolgozta fei Gabaj rendező a 49 nap című film­ben. A szovjet fllmújdonságokon kívül film­színházaink újra műsorrs tűzik a Száll­nak a darvak. Emberi tors, Ballada a katonáról, Békát az érkezőnek. Tiszta égbolt és más pagy sikerű szovjet fil­met. KÜLÖN CSOPORTOT ALKOTNAK a régebben bemutatott szovjet filmvíg­játékok: Vízkereszt, Vadállatok a fedél­zeten. Botcsinálta sofőr, A gitáros lány, Két szoba összkomfort, a kalandfilmek: Viharok bolygója, Messzi világok felé, A kétéltű ember, TIz lépés keletre. Hívat­lan vendégek. Olekiza Dovbus, továbbá a megfilmesttatt Irodalmi müvek, a gyer­mek- és ifjúsági filmek. (I>) hantik is megtalálhatók. A lángészt félre- ANATOLE FRANCÉ: ismerik, vagy meg­vetik. E tétel igaz­ságáról korán meggyőződhettem. Négyéves korom­/l LÁNGÉSZ SORSA I ban szenvedélyesen szerettem rajzol ! ni. De érdeklődésemet a sokféle le­1 hetőség közül egyedül a katonák áb­szövőszéken készUlő gobelin. (K. Hájek feiv.j dezés kiegészítését, a kényelmes és kellemes otthon lakályosságát szol­gálják. Hazájuk a morvavidéki Valaš­ské Meziríčí. Persze a fémöntök és szobrászok munkái is nagyban hoz­zájárulnak a művészi iparágak sok­féleségének növeléséhez. Helena Zenklová-Trubácková plasztikája a szlovákiai Veľký Krtíš kultúrházát lesz hivatott díszíteni. Igen nagy ér­deklődésnek örvendenek az ötvös­mesterek munkái — a színaranyból, valódi drágakövek felhasználásával készített ékszerek újszerű, divatos kivitelezésben. A történelmi értékű műemlékek karbantartása, rendbehozása is gon­dos művészi munkát igényel. Ezért a restaurátorok müveiben is gyö­nvörködhetünk a kiállításon. Ki tudná felsorolni mindazt a tar­kán váltakozó snk művészeti ipar­ágat, melyekkel a kiállításon talál­kozunk. Mily gazdag és sokoldalú a teiietséges iparművészek érdeklődé­si köre! A köeönség hosszú percekig szem­lélgeti az egyes kiállított tárgyakat, minden egyes darabtól nehezen vá­lik meg. A művészi Iparágak sokágú termékei iránti rendkívüli érdeklő­désre való tekintettek a kiállítással egy időben a prágai Müsteken állan­dó kiállítási terem is nyílt. Az itt felsorakoztatott tárgyak a helyszí­nen megvá *ároIhatók —km— különöset és rám­parancsoit hogy hallgassak. Ennyi vakságtól és igazságtalanság­karokat és lábakat nem egy vonás- tói végleg elkeseredve, lábammal na­sal, hanem két párhuzamos vonallal gyot dobbantottam, sírásra fakad­ábrázolom. Az így nyert felület a tam és széttéptem remekművemet, iázolása kötötte" le. •'Őszintén szólva valóság képzetét adta. Rajzom maga — Milyen ideges ez a gyerek — só­r nem dolgoztam természet után, hiszen volt az élet. Elbűvölten néztem. Dae- hajtotta az anyám és aludni vitt. i a természet sokkal bonyolultabb, dalus sem lehetett elégedettebb keze Vigasztalhatatlan voltam. Ilyen vá­semhogy könnyen utánozhatnék. Azok munkájával, mikor mozgó bábűlt szer- ratlan haladást teszek a rajzolómű­• - - - kesztette. Kérdezhettem volna ma- vészeiben, pazar eszközt teremtek a gamtól, vajon én vagyok-e az első, valóság, az élet kifejezésére és el­aki ilyen szépet és ügyeset kigondolt, ismerés helyett fizetségül lefektetnek vagy hogy láttam-e már hasonlót va- aludni. lahol. Én azonban semmire sem gon- Röviddel e szerencsétlen eset után, doltam, hanem nagy szemet mereszt- más is történt velem, ami nem kevés­ve kiöltöttem nyelvemet és együgyűen bé érintett. Édesanyám elég korán bámultam a nagy művet. megtanított a betűvetésre. Alig tud­Minden művésznek ösztönös vágya, tam leírni az ábécét, amikor már ar­hogy a nyilvánosság elé vigye aiko- ra gondoltam, hogy könyvet szerkesz­tésé t. Én ls odamentem édesanyám- tek. Jóanyáin irányító felügyelete mel­hoz, aki vaiam! könyvet olvasott, elé- lett, egy kis valláserkölcsi tanulmány után a színes képek után sem raj­zoltam, amelyeket darabonként egy garasért vásároltam a sarki bolt­ban. Túl sok volt rajtuk a vonal, ami könnyen összezavart. Inkább a képek egyszerűsített emléke szolgált mun­kám alapjául. Katonáim fejét egy kör­rel jeleztem, egy függőleges vonal al­kotta a törzset és minden végtagnak egy-egy további vonás jutott. A szu­ronyos puskát pedig egy villámsze­rűén megtörő vonallal ábrázoltam. ami nagyon kifejező volt. A csákót je tettem a papírlapot és büszkén írásába fogram. Mi az Isten... kezd­nem illesztettem a fejre, hanem min­den tudományom latbavetésével kü­lön rajzoltam a jól sikerült kör fö­lé. Egész sereg Ilyen rajzot készí­tettem a jól ismert stílusban. Csont­vázak voltak ezek a katonák, még­hozzá igen elnagyolt csontvázak. Ne­kem mégis tetszettek és elég meg­felelőknek találtam őket. Plajbásszal dolgoztam, a ceruza hegyét jól meg­nedvesítve, hogy erősebben fogjon. Jobban szerettem volna tollal rajzol­ni, de tilos volt tintához nyúlnom, az esetleges foltok miatt. Ennek el­lenére meg voltam magammal eléged­ve, sőt művem nagyszerűsége való­sággal csodálatba ejtett. Egyik este ott rajzolgattam az ebédlőasztalon, melyet Melánie csak mondtam: t-em, és szaladtam hozzá megkérdezni, - Ide nézzl h 08V l 6 1 van-e? Mivel a könyv túlságosan lekötötte ~ Helyes kisfiam - mondta édes­a figyelmét, fogtam a katonámat' és a. n.y á, m ~ de a mondat végére kér­rátettem arra az oldalra, amelyet ol- «ojelet kell tenni, vásott. — Hát az ml? — érdeklődtem Édesanyám maga volt a türelem, csodálkozva .. , — Je! — felelte anyám — amelyet - Nagyon )ó - mondta gyongé- akkor Uasználun k, h a kérdezünk va­dén de olyan hangon ame y elárul- !amlt M(nden kérdĎmondat végé n ta hogy nem fogja fel a rajzolásánál kérd öj e, et kell tenn i. A kérdőjel a alkalmazott forradalmi újításom hord- szememben a tudatlanságot jelké­erejét — Anya, nézd meg! — ismételtem többször. — Jól van fiacskám, látom! Ne zavarj! — Nemi Nem látod anya! És ki akartam szakítani kezéből pezte. Édesanyám korholta konokságomat és azt mondta, hogy csacsi vagyok. Ez sértette írói hiúságomat. Illet­len voltam és megbüntettek. Azóta sokat változtam. Már nem vonakodom kérdőjelet tenni oda. kis idővel előbb rakott le. Tél volt. a könyvet, amely elvonta figyelmét ahova szokás. Sőt! Nagy hajlandósá­A kínai mintás zöld lámpaernyő alól melegen, ömlő fény árasztotta el az előttem fekvő papírlapot. Már vagy öt-hat katonái rajzoltam a szokott mesteri módon, amikor váratlanul az a zseniális ötletem támadt, hogy a mesterművemrő!. g°t mutatok rá, hogy minden gondo­Rám szólt, hűgy ne nyúljak piszkos és írásom végére tegyek né­kézzal a könyvhöz. hányat, méghozzá minél nagyobbakat. Kétségbeesetten kiabáltam: Szegény édesanyám ha élne, talán — Hát nem látod? sokallaná is a kérdőjeleket, ö persze nem vett észre semmi Boldog Balázs fordítása) 1982. október 25. * 0] SZÔ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents