Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-15 / 255. szám, szombat

CSANDA SÁNDOR: Valóság és illúzió HA KEZÜNKBE vesszük C sanda Sándornak, a fiatal, marxista kapcsolatkutatónak a könyvét, a cím szokatlansága mögött bátor kiállást, izzó meggyőződést, igazságkeresést láthatunk. A címadás kivitelezését igazolja a kiadás célja. A lírikusán üdí-'^k, könnyednek látszó cím mlndc.,.v.nek szól. A könyv két nagyobb egységből áll. Az első rész a magyar-szlovák együttélés termékeit tárgyalja, a második pedig a csehszlovákiai magyar irodalom küldetésének egyes fejlődési szakaszairól rajzol képet. Nem kétséges, hogy a fiatal kutatónak gyakran kellett az anyaggyűjtés problémáival küzködnie. Értékeit mégsem ebben kell látnunk, hanem a módszerben, s marxista irodalomszemléletben, melynek talaján .állva kérlelhetetlen objektivitással indít támadást az illúziók nacionalista torzításai ellen. Mielőtt a tartalmi rész részletesebb elemzéséhez fognánk, tudnunk kell, hogy gyűjteményről van szó. Nyolc tanulmányt és két kritikát tartalmaz. A feldolgozások módja és szintje között jelentős értékkülönbségek vannak, s ez nem a legkedvezőbben befolyásolja a mű egységét. A szlovák és magyar históriás ének Szigetvárról c. tanulmányban megállapítja a két változat hasonlóságát, majd esztétikai elemzés alapján vonja meg a különbséget közöttük. „A magyar énekes hiteles krónikát, történelmet akar írni... a szlovák viszont számos részletében igazi költői alkotás". Az ilyen alapon történő egybevetés kétségkívül jogos, sőt szükséges is. Nem tartjuk azonban teljesen megokoltnak, hogy a főszövegben nem az eredeti szlovák változat szerepel, hanem egy modern magyar nyelvű fordítás. CSANDA SÁNDOR helyesen emeli ki a délszláv epika e korban játszott szerepét, s a hőskultusz fejlődésének bemutatásával eléggé pontosan megállapítja a históriás énekektől Zrínyi, Szigeti veszedelméig vezető fejlődési szakasz fontossebb határköveit. Gyűjteményes kiadásokban nem ritka jelenség, hogy a problémák ismétlődésével találkozunk, különösen ha olyan rokontémákról van sző mint a Szilágyi és Hagymási széphistóriáról szóló tanulmány és az előtte levő históriás ének. Nagy érdeme a tanulmánynak, hogy teljesen felülkerekedik a múlt nacionalista szellemű vitáin, s az elért eredményeket újra értékeli. Az íddigi nacionalista vádaskodásokat félredobva igyekszik „eloszlatni a gyanúsítás szellemét egy olyan területen, amely valóságos ütközőpont, állandó súrlódási felület volt a régebb! magyar és szlovák irodalomtörténészek között." A rendkívül nagy apparátust felhasználó tanulmány először ls megcáfolja az előbbi kutatóknak azt a nézetét, melynek alapján a fordítás és az eredeti viszonyából kultúrfölényre következtettek. Különösen fontos ennek a burzsoá szemléletnek határozott tagadása, ha olyan csaknem egy időben keletkezett alkotásról van szó, mint a tárgyalt széphistória. C sanda célja nem a döntés volt. Nem azt akarja megállapítani, hogy melyik változat az eredetibb és melyik a fordítás, hanem egyedüli célja a kérdés tüzetes megvizsgálása s ezt alapos filológiai felkészültséggel végzi. Amellett, hogy részletesen elemzi a szlovák és magyar változat tartalmi és formai jegyeit, melyből a fordítás viszonyára lehet következtetni, nem feledkezik meg a szlovén és a délszlovén mondák és balladák, valamint a germán Walter-típusú mondák változatainak rendszerező, komplex összehasonlításáról sem. A FANCHAU JÖB- KÓDEX új kincseivel két tanulmányban is foglalkozik e szerző. Miutár elmondja a kódex felfedezésének történetét, rátér tartalmi ismertetésére és az egyes részek értékelésére. Az értékelés alapján azt a következtetést vonja le, hogy annak „legnagyobb értékét a kódex végén található szerelmi dráma: Balassi Bálintnak Credulásról és Júliáról írt szép magyar komédiája jelenti". Hasonló szellemben nyilatkozik róla Eckherd Sándor is: „Lényegesen felülmúl mindent, eml a kódexben ránk maradt." (Irodalomtörténeti Füzetek, 25. sz. 35. 1). A Júlia-drámát értékelve, nyelvét összehasonlítja a kor legjobb prózaírójának tartott Heltaiéval, magát a drámát pedig Bornemissza Péter Elektra-feldolgozásával. Tartalmi öszszehasonlítást végez Casteletti darabjával, s megállapítja, hogy „sokkal értékesebb, reálisabb alkotás, mint eredetije, az erősen mitologlzált pásztorjáték". A magyar drámairodalom fejlődésében jelentősnek tartja, mert „régi Irodalmunknak első s egyetlen szerelmi tárgyú drámája." A tanulmány értékes részeinek tekinthetjük az ismeretlen versekből szóló fejtegetéseket. A Bujdosván, fánadván, szerelmem képe kezdetű versből részint a formai és stiláris elemzés alapján, részint a versfőkben elrejtett: BAMINTKA [valószínűleg a Bálintka másolásból származó elferdítése) alapján nem tartja lehetetlennek, hogy Balassi versével van dolga. A többi verset Balassi-epigonoknak tulajdonítja. Az Ad notam Gismonda vers vizsgálatánál a szerző figyelmét elkerülte a versfőben elrejtett név, melyet Klaniczay a Fanchali jób-kódex kiadásában már feltüntet, s ennek alapján a verset csonkának tekinti. Viszont Mišianik: A legrégibb szlovák szerelmes versek c. tanulmányával, valamint a Kultúrny život és a Slovenská literatúra feltevéseivel ellentétben pozitív tényeket hoz fiel annak bizonyítására, hogy a szlovák versek nem Balassitól származnak. Különösen meggyőző Csanda érvelése a kódexben található első, második és hetedik szlovák nyelvű énekekkel kapcsolatban. Helyesen figyelmeztet, hogy „A régi szlovák irodalom emlékeinek vizsgálatakor nemcsak az egykorú magyar történeti és irodalmi tényezőket kell figyelembe vennni, hanem a kutatást a cseh irodalom történetére is ki kell terjeszteni". AZ ELÖZO FEJEZETEKBEN bevált komparatív módszert követi Csanda Sándor a „Megjegyzések a kuruckor költészete c. antológia szlovák énekeiről" szóló Írásában. A lanulmányban a kuruckor költészetének alapos ismerője szólal meg. De a cikk éppen kritikai jellegénél fogva, valahogy kiválik a tanulmánygyűjteményből, s megbontja a kötet egységét. Annál értékesebb viszont olyan szempontból, hogy felhívja a figyelmet a kuruckor költészetének értelmezésében még máig is fellelhető zavarra, s figyelmeztet, hogy a múltban romantikusan felduzzasztott anyagból csak azokat lehet kuruc daloknak elfogadni, melyekről bebizonyosodott eredetiségük és közvetlen kapcsolatuk a kuruckorral, melyeknek fiktív, illetve objektív volta kétségkívüli. Hasonló szempont vezeti a szerzőt az utána következő tanulmányban is. Értékes tanulmánynak tekinthető a Bartók Béla szlovák népköltészeti gyűjtésének epikus szövegeiről szóló fejezet is. Ennek vizsgálatából olyan pozitív irodalmi és társadalomrajzi következtetést von le, „hogy a régi magyeroszági epikus népdalok nagy része olyan történeteket énekel meg, melyet az ország különböző nyelvű népe egyformán Ismer", rokonvonást tükröztet a délkelet-eu-. rópai epikával, terjesztésükben forv-' tos szerepük volt a históriásoknak és énekeseknek. A RÉGI IRODALOMRÓL szóló rész legnagyobb jelentősége, hogy a magyar-szlovák Irodalmi kapcsolatok kutatásában ez addig fellelt anyagot tárgyilagosan értékeli, szenvedélyesen rombolja elődei nacionalizmus szülte hamis illúzióit, és a tények ismeretében marxista szellemben mutat rá a két nemzet irodolmának kölcsönhatására. Merőben különbözik az első résztől a Sellyei József élete és művei c. tanulmány. A szerző negyven oldalon foglalkozik a csehszlovákiai magyar író arcképének megrajzolásával, s tegyük hozzá, nem eredménytelenül. A rendkívül nagv körültekintéssel megírt munke először is nagy hiányosságokat pótol. Egy méltatlanul elhanyagolt vagy elfeledett területen, a csehszlovákiai magyar irodalom területén nyitja meg az irodalomtörténeti kutatás útját. Ezért kell elsősorban úttörő munkának nevez-: nünk ezt a tanulmányt. Jelentős azért ís, mert a szerző tollából reálisan megrajzolt arckép bontakozik ki. Bem«tatja az író éle-i tének legfontosabb fejlődési szakaszait, s nagyon helyesen párosítja Sellyei írói fejlődését politikai fejlődésével. Csak Hyen formán tudja jól kidomborítani, hogyan jut el az író a kommunista eszmékig. AZ ÜTRÖL szóló tanulmány a szocialista magyar irodalomért folytatott küz

dő

met méltatja, s a lapot mlnt a CSm> kultúrpolitikai fórumát tárgyalja. Üj, értékes hozzájárulás ez ez első kôztársaságbeli magyar irodalomtörténet rekonstrulásához. Keletkezésé-i nek körülményed, küldetése, a szer-i kesztésben résztvevő írók, publici^-: ták szakismeretének és pártosságának tényéből helyesen vonja le azt a következtetést, hogy a két világháború között csupán Csehszlovákiában élt polgári demokratikus társadalmi rendszerben jelentős magyar kisebbség, ahol megvoltak a Jeltételek ahhoz, hogy kisebbségi szocialista irodalom keletkezhessék, mely a legális kommunista párt hatása alatt fejlődött s tartalmában sokkal haladóbb szellemű volt a magyarországinál. Nem véletlen tehát, hogy a párt Fábry Zoltánra bízta a lap szerkesztését. NOHA CSAKNEM teljesen egyet-, értek Fábry Zoltán Az Ütban végzett irodalmi tevékenységének érté-; kelésével, az igazságnak és méltán megérdemlett tiszteletnek tartozom azzal, hogy piegemlítem a róla szóló néhány oldal hiányosságait. Vagy a vázlatosság, vagy a túlzottan perspektivikus szemlélet következtében, a megengedettnél és szükségesnél jobban előtérbe állítja ez író hibáit, Ugyanakkor vagy teljesen mellőzi, vagy csak említi az olyan tulajdonságokat, mint a szocialista human-lz-; mus, az elvi meggyőződés, az írói bátorság... stb., melyek összeforrtak Fábry nevével. Ezek nem kisebb mértékben járultak hozzá Fábry íróvá avatásához, mint intellektuális életszemlélete, vagy irodalmi mft-> veltsége. Vázlatosnak tűnik a Sarlósokról megrajzolt kép is, s ezt a szerző maga is beismeri. Színesen és objektíven értékeli Balogh Edgár tevékenységét. A „Megalkuvás nélkül" c. írás azt hiszem csak figyelmetlenségből kerülhetett a kötetbe. Nemcsak azért nem tartozik ide, mert Csanda Sándor egyik legkorábbi írása, de azért sem, mert nem is tanulmány, hanem egy azonos című antológia kritikája. Ugyanakkor, mivel tudományos gyűjteményről van sző, szükséges lett volna a jegyzetekben feltüntetni az első közlés helyét és idejét. A DOLGOK SUMMAZASAKÉNT elmondhatom, hogy már régen vártuk ezt a könyvet, mely remélhetőleg megnyitja a csehszlovákiai magyair irodalomtörténeti kutatás • útját, s helyes irányt szab ennek a kutatásnak. TELEKI TIBOR A

mikor hazafelé tartottam az uszodából, ragyogó hangulatban voltam. Tetszett minden: a trolik azért, mert olyan átlátszóak és minden utast látni bennük; a fagyialtos nénik azért tetszettek, mert olyan vidáman mérték — púpozták a fagylaltot; az ts tetszett, hogy nincs hőség az utcán és szellő borzolgatja nedves hajamat. Leqfobhan mégis az tetszett, hogy harmadik lettem pillangóúszásban s most majd büszkén újságolhatom apunak a sikeremet. 0 már rég akarta, hogy megtanuljak úszni. Hányszor mondogatta, hogy minden embernek kell tudnia úszni, elsősorban a fiúknak, hiszen ők — jérjiak. Milyen férfi az, aki hajótörés esetén vízbe fullad, vagy felfordul a csónakja és 5 baltaként merül el... Erre ma harmadik lettem pillangóúszásban; s most elbüszkélkedek vele apunak. Igencsak szedtem a lábam, hogy mielőbb otthon legyek. Alighogy benyitottam a lakásba, anyu rögtön azt kérdezte: — Mitől ragyog úgy a képed? Ezt feleltem: — Tudod anyu. ma versenyeztem! ... Erre apu is megszólalt: — Miben? — Huszonöt méteres pillangóúszásban ... Apu tovább faggatott: — Na és az eredmény? — Harmadik lettem f — vágtam fci büszkén. Apu arca felderült: — Igazán? Nohát ez derék I Még az újságot is letette. — Ez már igen! A harmadik hely Előre tudtam, hogy örülni fog. Még jobb kedvem kerekedett. Apu tovább kérdezősködött: — Na és ki került az első helyre? Ezt feleltem: — Tudod apu, az első helyen Vovka végzett; ő már rég tud úszni. Könnyű dolga volt... Apu elismerőleg mondta: — Na nézzék csak. milyen belevaló gyerek az a Vovka? Hát a második ki lett? — Második helyen — feleltem — egy vörös hajú fiú végzett. A nevét nem tudom. Békára hasonlít, különösen a vízben . . . — Szóval te lettél a harmadik? Apu boldogan mosolygott s ez nekem nagyon jólesett. — Derék dolog — folytatta —, PISTI MEG A MADÁRETETŐ hiszen akárhogy ts vesszük, a harmadik helyért is díjazzák a versenyzőket, méghozzá bronzéremmel. No, és ki lett a negyedik? Nem emlékszel? Ki végzett a negyedik helyen? Ezt válaszoltam: — A negyedik helyen senkt sem végzett, apuka! Nagyon elcsodálkozott. — Hát ezt meg hogy értsem? Magyarázni kezdtem: — Úgy kell értened, hogy mindnyájan a harmadik helyre kerültünk: én is. Miska ts, Toljka is, Kimka ls, mind — mind. Vovka lett az első, a vörös béka a második, és mi — a többi tizennyolc verserfyző — harmadikok lettünk. Így mondta a tornatanárunk I Apu erre csak ennyit jegyzett meg: — Ahá, hát szóval tgy vagyunk . .. Mindent értek! . .. Azzal újból az újságba temetkezett s nem szólt többé egy szót sem. Nekem meg valahogy lehervadt arcomról a diadalmas mosoly. KOVÁCS LÁSZLÓ fordítása Táncolni ment bagolyné, magát jól kicsípte. A kemencére Git s várt, hogy jöjjenek érte. A veréb meg is látta, testmozgásra vágyott. „Jöjj, bagolyné. táncoljunk, ropjunk el egy táncot." A veréb új táncokkal készült fel a bálra. Így nemegyszer rálépett bagolyné lábára. ..Vigyázz, veréb, ne bomolj, pórul jársz, meglátod, ha táncod vad kecskeként a lábamon járod!" Jó verebUnk elinalt, oly nagyon megszeppent — S büszke bagolynénak több táncosa sem lett. Ffigedi Elek fordítása V S Utána is néz mindenki, ^ Aki c«ak meglátja, líCis Katóka § ? | megy az utcáig s ^ S Kis Katóka megy az utcán, ^ 5 Kezében a táska, § ^ Ejnye, ejnye ez a kislány ^ >5 Iskolába járna? § § Iskolába jái C bizony, § J Az első osztályba, >5 $ Ábécés könyv, toll és tinta a va, rciac ska (NYUGAT-AFRIKAI MESE) A vadmacskának fürjpecsenyére vásott a foga, s ezért megpróbálta lépre csalni a fürjecskét. A madárka barátjának te-tette magát s így szólongotta a fürjet: „Drága barátom". Természetesen arra is gondosan vigyázott, hogy a fürj észre ne vegye karmatt és fogait. Egy alkalommal így szóit a fürjecskéhez: — Tégy próbára engem, hiszen a mi barátságunk olyan erős, hogy akár a fejedet is a számba dughatod. A fürj bátorságra kapott, s bedugta a fejét a vadmacska szájába, és — óh csodák csodája — sértetlenül húzta kí onnét. Ettől kezdve a fürj is barátjának tekintette a vadmacskát, s bizony nemegyszer tette a fejét a ragadozó szájába. Egysaer aztán a macska összeharapta a fogát, s felfalta a fürj3t. Fordította Kiss János, Košice Juris Jermolaje

v: SZERÉNYSÉG NYINA az egyik órán észrevette, hogy Sura Loluhov nem figyeli a tanítónő előadását, hanem könyvet olvas. — Ilyen figyelmetlenséget! — gondolta Nyina és megírta az esetet a faliújságban. Nyinát megdicsérték érte, Sura pedig abbahagyta az órán az olvasást. Nyina azt is észrevette, hogy Szveta Jersova a szomszédjáéról írja le a házifeladatot és ezt ls megírta a faliújságban. A következő faliújság cikkben pedig nevetségessé tette Gogát. aki óra alatt Igen szeret fecsegni Ezután kifogyott a témából. Örákon folyton azt leste, kiről írhatna még a faliújságba. Rajtakapta magát, hogv másokat figyel, közben ügyet sem vet a tanítónőre. — Nagyszerű — határozta el Nyina — megírom ezt Is, bizonyára Igen nagy hatása lesz. Otthon Nyina papírt, tollat vett elő és elgondolkozott, aztán félretett mindent. — önmagáról az ember mégsem írhat, ez szerénvtelenség lenne — döntötte el. Sz. B. (ordítása Fejtörőnk 0 1. Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt, egyik függőleges sora egy szabadságáért küzdi afrikai ország nevét adja. írjátok meg azt is melyik ország gyarmata. Előzékenység A nagyszünetben Jóska odafutott a tejönkiszolgálóhoz, s könyökévei félretolta Marcellát. — Hogyan viselkedsz? — kérdezte a tanító. — Megelőzöd a többieket, majd fellökted Marcellát. Nem tudod, hogy mi az udvariasság, hogy a lányokkal szemben előzékenynek kell lenni. Délután a negyedik pionírőrs a látszóteret hozta rendbe. Jindra két lapátot és három csákányt cipelt a raktárból. Egyiket Jóskának adta, aki udvariasan meghajolt Marcella előtt és a kezébe nyomta a csákányt: — Tessék, ne mondják megint, hogy udvariatlan vagyok. (Pionírské noviny) i 2 3 4$ 9 Függőleges: 1. Nagy-Britanniában lakó. 2. Nem neked. 3. Város — oroszul. 4. Norvégia fővárosában lakik. 5. Afrikai ország. 6. Török főváros (A-val a végén). (Beküldte: Skopec Róbert, Dubník) 2. A katicabogár hátán hét petytyet láttok. Osszátok el három egyenessel úgy, hogy mindegyik pont külön mezőbe essék. (Beküldte: Szabó Irén, StrakovJ M ÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Sok sikert az új tanévbenl KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: 1. Nagy |únos, Ladmovce, 2. Pécsi Klára. Dvori, n. Zitavou, 3. Dávid Mihály, Sikenička, 4. Angyal Imre, Kolárovo, 5. Mikus Anna. Mužla. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó Gvermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. Ü] SZÖ 8 * 196

2- szeptember 15.