Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-15 / 255. szám, szombat

Veszélyes játék a tűzzel KENNEDY FENYEGETŐZIK • A SZENÁTUS JÓVÁHAGYTA A 150 000 TARTALÉKOS BEHÍVÁSÁT A TASZSZ NYILATKOZATA TOVÁBBRA IS A NEMZETKÖZI ÉRDEKLŐDÉS HOMLOKTERÉBEN Kennedy elnök csütörtöki sajtóértekezletén az Egyesült Államok kubai politikájáról nyilatkozott. Említést tett a szovjet szállíhnányokról és újra kijelentette, hogy „az új szállítmányok a föld teke egyetlen részét sem veszélyeztetik komolyan." Hozzáfűzte azonban: „Ha az Egyesült Államok bármikor szükségesnek tartja, hogy lépéseket tegyen a kubai kommunizmus ellen, a Castrónak küldött fegyverek és szakemberek sem változtatnának az eredményen és lényegesen ímeg sem hosszabbítanák az eredmény eléréséhez szükséges időt." Az elnök „sajnálatát" fejezte ki, hogy „felelőtlen mendemondák" keringenek az Egyesült Államok beavatkozási terveiről, ám nyomban megjegyezte: „Ha a kommunista erek növekedése Kubában bármikor veszélyeztetné vagy bármi módon zavarná biztonságunkat, beleértve guantánamo! támaszpontunkat, vagy ha Kuba a Szovjetunió fontos katonai bázisa, lenne, akkor az Egyesült Államok minden szükséges lépést megtenne a saját és szövetségesei biztonságának védelmére." Az elnök további fenyegetőzései során megemlítette, hogy mint a fegyveres erők főparancsnokának, teljhatalma van ilyen lépésekre és felhatalmazást kérf a kongresszustól a tartalékosok behívására. Kemíedy valójában beismerte, hogy az Egyesült Államok a kubai kormány megdöntésére törekszik, s a Kubával kereskedő NATO-szövetségeseit is megfenyegette. Az elnök megerősítette, hogy az Egyesült Államok további sorozatos magaslégköri nukleáris kísérletekre készül a Johnston-sziget térségében. — • — Az amerikai szenátus csütörtökön megadta a teljhatalmat Kennedy elnöknek a 150 ezer tartalékos behívására. Rogers képviselő javasolta, hogy az Egyesült Államok — válaszul a TASZSZ nyilatkozatára — rendezzen nagy légi és tengeri hadgyakorlatokat Kuba közelében, s tegyen diplomáciai lépéseket a szovjet szállítások beszüntetésére. Raúl Castro miniszterelnök-helyettes, a kubai forradalmi fegyveres erek minisztere a matanzasi tisztiiskola növendékeihez intézett beszéHarcok Dé'-Vietnamban Hanoi (ČTK) — A dél-vietnami „Felszabadulás" hírügynökség közli, hogy a dél-vietnami hazafiak július elejétől augusztus 15-ig 436 úgynevezett stratégiai telepet számoltak fel. Ezekben a gyűjtőtáborokban Ngo Dinh Diem csapatai a vidéki lakosságot összpontosítják, hogy lehetetlenR a ú I Castro: A SZOVJET NYILTKOZAT - BÉKEKIÁLTVÁNY dében kijelentette, hogy a Szovjet figyelmeztetés sok nyugtalan éjszakát okoz az imperialistáknak. A kubaiak azt akarják, hogy az amerikai elnök józanul gondolkodjék és józanságra bírja a harcias szenátorokat is. Raúl Castro hangoztatta: A kubai nép a szovjet nyilatkozat hatására nyugodtabban dolgozhat, bár ébernek kell lennie. Az ellenforradalmároknak utolsó lehetőségük van az ország elhagyására. Ha azonban maradni akarnak, vessék alá magukat a nép akaratának. né tegyék kapcsolataikat a partizánokkal. Az említett hat bét leforgása alatt a lakosság és az önvédelmi csapatok 1250 akcióban vettek részt. Ezekben az akciókban 3500 Ngo Dinh Diemista katona és tiszt vesztette életét. A hazafiak 318 katonát elfogtak és nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. E harcok , ban 28 amerikai ** katona és tiszt elesett és 17 megseí

: besült. I Július elejétől au4 gusztus közepéig a ^ Ngo Dinh Diem-i * hadsereg több mint 400 katonája és tisztje pártolt át a hazafiakhoz. Az amerikai kormány arcátlanul megszegi a Vietnamra vonatkozó 1954-es genfi egyezményeket és az utóbbi időben közvetlen katonai segítséget nyújt Ngo Dinh Diem gégemetszőinek. A képen: Dél-vietnami hazafit kísérnek kihallgatásra a diktátor zsoldosai. (ČTK felv.) — • — A Wall Street journal beismerte, hogy a latin-amerikai országok nem óhajtanak közreműködni az Egyesült Államoknak Kuba-ellenes agressziójában. A lap szerint még a közös kereskedelmi blokádot is elvetik. — * — Az El Siglo című chilei kommunista lap vezércikkében ezt írja: A latinamerikai népek kormányaikkal szemben is támogatják a szovjet figyel ineztetést. Az imperialisták és a Wall Street igájának lerázásáért szabadságharcot vívó amerikai országok felszabadulásának történelmi előjátékát látják a kubai forradalomban. — * — Argentína Kommunista Pártja Kuba védelmére mozgósítja e demokratikus és hazafias erőket. A párt nyilatkozatában azt olvassuk, hogy Rusk államtitkár és a latin-amerikai külügyminiszterek szemptemberi találkozójának az a célja, hogy közös katonai intézkedéseket határozzanak el Kuba ellen. Az ok: Kuba szocialista ország, a szocializmus pedig összeegyeztethetetlen az amerikai életmóddal, s a Szovjetunió segítséget nyújtott Kubának. Lemondott a brazil kormány A tömegek szembeszóllnok o reakcióval Brasília ((ČTK) — Brazíliai jelentések szerint az utóbbi időben feszültté vált a viszony Goulart elnök és a kongresszus között. A vita akörül folyik. hogy elnöki vagy parlamenti rendszer legyen Brazíliában. A Iegfrisebb jelentések szerint Goulart szülőföldjén, Rio Grandé do Sul tartományban — amely fellegvára az öt támogató erőknek — zavargásoktól tartanak. A rend fenntartására a tartományban állomásozó harmadik hadosztály parancsnoka, Dantas tábornok mozgósította katonáit. Dantas követelte a hadügyminisztertől, hogy azonnali népszavazáson döntsenek, elnöki vagy parlamenti rendszer legyen Brazíliában. Brochado de Rocha miniszterelnök csütörtökön este beadta kormánya lemondását. A parlament ülésén kijelentette, hogy kormánya azért mondott le, mert a neriizeti kongresszus megtagadta tőle a teljhatalmat- fontos gazdasági és szociális reformok megvalósítására és az október 7-re tervezett népszavazás megtartására. A parlamenti többségben levő pártok képviselői eleinte egyetértettek a népszavazással, most azonban elhalasztását követelik vagy pedig szívesen lemondanak róla. A válság hátterében az észak-amerikai monopóliumokkal szövetkezett reakciós erők állanak. A néptömegek, főként a szákés diákszervezetek hangoztatják, hogy készek szembeszállni a reakciós Ö6zszeesküvőkkel. Válságos helyzetbe jutott a nemzetközösségi miniszterek értekezlete RENDKÍVÜLI MINISZTERTANÁCS' LONDONBAN London (ČTK) — A Reuter sajtóiroda szerint válságos helyzetbe jutott a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek értekeziete. Macmillan miniszterelnök csütörtökön nem vett részt a tanácskozáson. Az egyes tagállamok vezetőivel folytatott beszélgetései során enyhíteni próbálta a Közös Piachoz csatlakozást élesen elítélő álláspontokat. Az angol kormány csütörtöki ütésén is több nemzetközösségi miniszterelnökkel tárgyalt. A sajtóértesülések szerint a kormányt aggasztja a nemzetközösségi miniszterelnökök éles hangú beszédeinek hatása az ango! közvéleményre. Londoni sajtókörök bizonyosra veszik, hogy Macmillan nem hajlandó visszavonni felvételi kérelmét. Palme Dutt, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának alelnöke egyik beszédében feltette a kérdést: miért emeljen Anglia vámsorompót a nemzetközösségi országok ellen de Gaulle és Adenauer javára? Miért kössék Angliát egy szűk körű reakciós tömbhöz. A Macmillan—Heath-féle politika káros Anglia és a nemzetközösség népei szempontjából. Ezért harcol ellene a kommunista párt, amely javasolja a nemzetközi gazdasági együttműködést, a kelet—nyugati kereskedelem korlátainak megszűntetését és Anglia kereskedelmének fejlesztését a szocialista államokkal. Moszkvában megnyílt a Tudományos Dolgozók Világszövetségének VII. közgyűlése Moszkva (ČTK) — Csütörtökön megnyílt Moszkvában a Tudományos Dolgozók Világszövetségének VII. közgyűlése, melyen több mint kétszázezer európai, ázsiai és amerikai tudományos dolgozó képviseletében körülbelül 300 tudós vesz részt. Megvitatják a Világszövetség működésének problémáit, a tudósok békeharcának feladatait. A szovjet tudósok nevében Oparin akadémikus üdvözölte a megjelenteket. Hangoztatta, hogy a Világszövetség egész működésével hű maradt ahhoz az alapelvhez, amelyet még Frederic Joliot-Curie részvételével dolgoztak ki: a tudományt csak az emberiség javára szabad felhasználni. A csütörtöki ülésen a Világszövetség tevékenykedésérol Pierre Biquard, francia tudós, a Világszövetség főtitkára tartott beszámolót. Csang Kaj-sek-ék tovább provokálnak New York (ČTK) — A New York Times thajpeji tudósítójának jelentése szerint C'sang Kaj-sek-ék az U-2-es repülőgépekkel folytatni akarják a berepüléseket kínai területre. Ezeket a repülőgépeket még az Eisenhowerkormány idején kapták nteg, de a mostani Kennedy-kormány tudtával folytatják velük a berepüléseket. Ú

jra hisztérikus, kardcsörtető, hetvenkedő nyilatkozatok özöne árad az Egyesült Államokból. Hasonló hangoskodás általában az amerikai kongresszus valamennyi hidegháborús döntését kíséri. így van ez most is, azzal a különbséggel, hogy jelenleg közvetlen agresszív intézkedésekről — 150 000 tartalékos behívásáról — a világbéke közvetlen veszélyeztetéséről van szó. Ez teszi első számú külpolitkai kérdéssé az USA Kuba-ellenes akcióira válaszoló TASZSZ-nyiiatkozatban foglalt problémákat. • El a kezekkel Kubától A TASZSZ-nyilatkozat lényege: Nem lehet megtámadni Kubát arra számítva, hogy az agresszor büntetlen marad. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor Kuba mellett áll. Áz Egyesült Államok Kuba elleni támadásával a világbékét veszélyeztetné, s ez szükségessé tette, hogy nyomatékosan figyelmeztessék a forrófejű háborús kalandorokat. A TASZSZ nyilatkozata óriási visszhangot keltett világszerte. Ezzel kapcsolatban két mozzanatra szeretnénk figyelmeztetni, két amerikai felelős államférfi nyilatkozatára, amely a legszemléltetöbben kimutatja, milyen veszélyes kalandba akarja az Egyesült Államok sodorni a világot, mi álláspontjának lényege. A szovjet nyilatkozatot az USA-ban az elsők között Rusk külügyminiszter kommentálta ezekkel a szavakkal: „Az Egyesült Államok nagy ország, s úgy jár el, ahogy szükségesnek látja." Enné) nyíltabb fogalmazásban ritkán határozzák meg az „erőpolitikát". „Amerika nagy ország, Amerika mindent megtehet, Amerika mindent eláöpör, ami útjában áll." Hozzátehetjük azonban: Amerika téved. Pontosabban Rusk miniszter téved. Mert a jelenlegi Kuba körüli helyzetet éppen az jellemzi, hogy Amerika, az amerikai imperialisták ma már nem tehetnek azt, amit akarnak Ezt a józanabb nyügati megfigyelők is megerősítik. A New York Times le ls szögezi: ,,A Kuba ellen irányuló mindennemű a napvilágban beavatkozás... ma sokkal kockázatosabb vállalkozás, mint volt bármikor." Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy alig van a világon ember, aki komolyan venné azt a rossz tréfának is beillő állítást, hogy a hatmilliós Kuba veszélyezteti a 180 milliós Egyesült Államokat. Egy amerikai lap olvasójának levele találóan kifejezi a világközvélemény -álláspontját az USA akcióval szemben: „Minden Kuba-ellenes lépésünket jogosan agreszsziónak bélyegezné a világ". Az Egyesült Államok tehát nemcsak a szocialista országok szilárd álláspontjává) találja szembe magát Kuba-ellenes tervei keresztülvitelében, hanem az egész világ józan ítélőképességű közvéleményével is. Elég elolvasni azt a hatalmas visszhangot, amit a TASZSZ nyilatkozata keltett —, nem beszélve magának a nyilatkozatnak a Szovjetunió felkészültségére vonatkozó részeiről —, világossá válik: Amerika ma már nem teheti azt a szabadságszerető kisebb nemzetekkel, amit akar, az erőpolitika ideje lejárt. • Más hangnemben beszélt csütörtöki sajtóértekezletén Kennedy amerikai elnök. Látszatra józanabbul ítélte meg a helyzetet, amikor k'jelentette, hogy „...ebben a pillanatban az egyoldalii fegyveres beavatkozás az Egyesült Államok részéről szükségtelen és Indokolatlan lenne". Tény azonban, hogy csak hangnemben tért el Kennedy elnök Rusk szavaitól. Ezt bizonyítja ugyanabban az ötpercben mondott kijelentése: „Ha Kuba a Szovjetunió jelentősebb támadó támaszpontjává válna, akkor az USA saját és szövetségesei biztonsága érdekében megtenne minden szükséges lépést." Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az USA fenntartja magának azt a „jogot", hogy Kubát akármikor szovjet támaszpontnak bélyegezze és megtámadja. Kennedy szavai, enyhén szólva, érthetetlenek. Először is: Már régen atomháború pusztítaná a világot, ha a Szovjetunió ugyanígy kezelné a nemzetközi kérdéseket és azt mondaná, hogy az USA támaszpontjait csak azért, mert léteznek, meg kell támadni. Az USA 49 országot tűzdelt tele támaszpontjaival, amelyek valóban a legközvetlenebbül veszélyeztetik a Szovjetuniót és szövetségeseit, s amelyekről konkrét akciókat folytattak a szocialista országok ellen (az U-2 berepülései, a nyugat-berlini akciók, stb.). Másodszor, s ez lényeges: A Szovjetunió nyilatkozatában világosan megmondotta, hogy a szovjet rakétatechnika mai fejlődési foka nem teszi szükségessé a külföldi haditámaszoonlok kiépítését, s a Szovjetunió o béke megvédését saját területéről is képes biztosítani. Kennedy elnök kijelentése világosan bizonyítja, hogy az USA továbbra ls készenlétben áll Kuba megtámadására. Hiszen hallottunk már olyan amerikai nézetet is, miszerint egy szamarat atomi'egyverhordozóvá lehet nyilvánítani, s így amerikai logikával kétségtelenül a kubai honvédelem megerősítését is szovjet támaszpontépítésnek lehet mondani. Az amerikai elnök nagyon jól tudja, hogy Kubában semmilyen szovjet támaszpont nem épül, Kuba sehogyan sem veszélyezteti az USÁ-t. Másról van itt szó: a kubai forradalom áll az amerikai imperialisták tervei útjában. Kuba léte kényelmetlen, mert azt bizonyítja egész Latin-Amerika előtt, hogy ki lehet szakadni az USA befolyása tlól, és le lehet rázni fojtogató gyámkodását. Ezért akarja az USA lerohanni Kubát, s ezért agvalta ki ürügyül legújabban a támaszpont mesét. Akármit agyainak ki azonban Washingtonban, a forradalmi Kuba létezik és létezni jog • Az ö

ng

yilkos n

em iszik saját egészségére Hétfőn kezdődött Londonban a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezlete. Az értekezleten kirobbantak azok az ellentétek, amelyek Angliának a Közös Piacba való belépése folytán a nemzetközösség országaiban akúttá váltak. Az értekezleten drámai vitára került sor, Welensky, a Közép-afrikai Államszövetség miniszterelnökének kivételével minden egyes küldött ellenezte Anglia belépését a Közös Piacba. Miért e nagy ellenállás? Párizs és Bonn — a Közös Piac oszlopai- — ugyanis Anglia belépése feltételéül szabták: Nagy-Britannia mondjon le a Commonwealth országaiból behozott áru vámmentességéről. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközösségi államok exportja megcsappanna. Politikailag a nemzetközösségi államok szempontjából a legveszélyesebb az, hogy a Közös Piaccal való társulás a NATOpolitika kiterjesztését jelentené ezekre az országokra is, a hidegháború szekerébe fogná be az afrikai és ázsiai tagállamokat, tág teret nyitna a neokolonisták előtt. Egyes kisebb nemzetközösségi országok képviselői egyenesen öngyilkosságnak nevezik a csatlakozást. A Guardian című angol lap arról tudósít, hogy az egyik kis ország képviselője, amikor azt kérdezték tőle, miért nem helyesli a csatlakozást, kijelentette: „Nem le het valakit felszólítani, hogy kövessen el öngyilkosságot és ugyanakkor mondjon pohárköszöntőt jó egészségére." Mindennek ellenére Macmillan tovább halad a maga útján. Egy külföldi lap szellemes hasonlattal kommentálja ezt. Nagy Frigyest idézve: „Országomban teljes a szólásszabadság, népem azt mondhatja, amit akar, de az történik, amit én akarok". A nemzetközösségi országok képviselőinek álláspontja azonban nem maradt teljesen hatástalan. A legutóbbi ülésen Macmillan nem vett részt, mert az ellentétek olyan méretekben mutatkoztak meg, hogy jónak látta rendkívüli ülésre hívni kormányát. Milyen taktikához folyamodik a kormányülés után, nem ismeretes, annyi azonban biztos, hogy igyekezetéről nem mond le, hiszen erre a kockára tette fel politikai karrierjét. Sikertelenség esetén ugyanis hasadás állna be a konzervatív pártban, nem beszélve a következő választások kimeneteléről. Erőteljesen tuszkolja Macmillant a Közös Piac felé az USA is. Az Egyesült Államoknak ugyanis kettős haszna lenne ebből: Angiiát az eddiginél még jobban az ultraimperialista Párizs—Bonn tengely szélsőséges szovjetellenes politikájához láncolná, a másik oldalon pedig a saját érdekszférájába rántaná az eddig angliai piachoz kötött Kanadát, Ausztráliát és Űj Zélandot, amelyeket a csendesóceáni ANZUS-paktumba akar bevonni. A nemzetközösségi értekezlet viharos lefolyása előrelátható volt. Hiszen a Közös Piac egyik fő célja az erők összpontosítása a neokölonializmus érdekében. Ezzel szegülnek szembe az afrikai és ázsiai nemzetközösségi országok. A nagy ellenállás kétségtelenül erősen megingatja a Macmillan kormány pozícióit. Felélénkült az angol nép harca is a Közös Piac tagság ellen. Mind a nemzetközösségi országok, mind Anglia népe a Közös Piac helyett széles körű nemzetközi együttműködést követel. A Macmillan csatlakozási politikáia elleni harccal a nemzetközi kereskedelmi korlátok ledöntéséért, a feszültség enyhítéséért is küzd. V. G. 1962. szeptember 15. * (JJ SZŰ 3