Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-12 / 252. szám, szerda

A_

TASZSZ nyilatkozata

: A SZ0

Yj

et kormány felhívja a világ népeit, hiúsítsák meg az USA Kuba-ellenes agresszív törekvését (Folytatás az 1. oldalról) mert ez, úgymond, fokozza a feszültséget és veszélyes más országok szempontjából. Az ÜSA kormányának e lépését nem tekinthetjük másnak, mint az Egyesült Államok agresszív tervei s szándékai leplezésére irányuló lépésnek, amely múlhatatlanul a nemzetközi feszültség fokozódásához vezet. Az USA-ban azt állítják, hogy e lépés célja a feszültség enyhítése, j Nincs azonban tudomásunk olyan ; esetről, hogy • bárki ls petróleummal | vagy benzinnel akarná eloltani a tüzet. Minden józan gondolkodású-ember megérti, hogy ezek a lépések nem enyhítik a feszültséget, hanem ellenkezőleg, a végsőkig fokozzák azt és olyan helyzetet teremtenek, amelyben a legcsekélyebb véletlen következtében is kirobbanhat a katasztrofális termonukleáris világháború. Nincs tehát másról szó, mint békeellenes provokációról a háború s az agresszió érdekében. Az amerikai vezető személyiségek megkísérlik, hogy a feszültség kiéleződésére hivatkozva indokolják meg ezt a lépést. Ha azonban az egy, vagy két évvel azelőtti helyzetet összehasonlítjuk a maival, nem észlelhetünk semmi különösebb változást. Ez viszont azt jelenti, hogy az USA említett lépései nem célozzák a feszültség enyhítését, sőt ellenkezőleg, azért teszik meg őket, hogy a nemzetközi légkörben uralkodó feszültség még jobban kiéleződjék. Mi történt tulajdoniképpen, hogy az USA kormánya annyira nyugtalankodik és Ilyen agresszív magatartást tanúsít? Az amerikai kongresszus tagjai s az USA sajtószervei annyira szókimondók, hogy elárulják, mi tulajdonképpen az USA e lépéseinek igazi háttere. Az amerikai imperialistákat az nyugtalanítja, hogy az USA által a forradalmi Kuba ellen szervezett gazdasági vesztegzár csődöt mondott. Meg szeretnék fojtani a kubai népet, hazáját csatlós országgá akarnák változtatni s meg akarnák szüntetni a hős kubai nép forradalmi vívmányait. Az USA ezért nem vásárol cukrot Kubától és nem ad el árucikkeket, sőt gyógyszereket sem, élelmiszereket sem Kubának, s attól sem riad vissza, hogy éhínséggel veszélyeztesse a kubai gyermekeket, felnőtteket é? aggastyánokat. És mindezt humanizmusnak nevezi i A Szovjetunió éppúgy, mint a többi szocialista ország, segítfikezet nyújtott a kubai népnek, mert nagy megértést tanúsít Kuba helyzetével szemben. Az októberi forradalom után, amikor a tőkésvilág bekerítette a fiatal szovjet ájlomot és bazánk nemzetei a háború utáni káosz okozta óriási nehézségekkel küzdöttek, — az USA megsegítésünk helyett fegyveres intervenciót szervezett a szovjet köztársaság ellen. Amerikai katonaság szállt partra Murmanszkban. Arhangelszkben. a Távol-Keleten és angol katonaság ugyancsak Arhangelszkben, ezenkívül Bakut is megszállta, francia katonaság szállt partra Ogyesszában és japán katonatág a tenger mentén. A Szovjetunió az említett óriási nehézségek ellenére nemcsak megállta a helyét a függetlenségéért vívntt harcban, banem az egész világ előtt bebizonyította a népi. szocialista rendszer fölényét, azét a rendszerét, amelyben minden termelőeszköz a népé és minden a nép érdekeit szolgálja. Az emberek világszerte tudják, bogy az elsó szocialista ország — a Szovjetunió, amely mérföldes lépéseket tett a gazdaság, a tudomány s a kultúra fellendítése felé —. elsőként nyitotta meg a világűrbe vezeti ntat és nagy sikereket ér el a világűrkutatásban. Bőségesen gyümölcsözik a szovjet nép építfimunkája. A szovjet űrhajósuk három, illetve négy napig tartó csoportos repülése s az, hogy az általuk irányított űrhajók egyszerre értek vissza a Földre, valóban bámulatba ejtett minden derék embert, akik örülnek az előrehaladásnak s azoknak a sikereknek, amelyeket a Szovjetunió ér el a világűr békés meghódításában. E téren is cáfolhatatlanul bebizonyosodott a Szovjetunió békepolltikája és az, hogy minden igyekezete az emberiség békéjének, előrehaladásának biztosítására irányul. Az Amerikai Egyesült Államok most egy kis országgal — a hősies Kubával szemben meg akarják ismételni mindazt, amit a múltban hazánkkal szemben követtek el. Teljes biztonsággal állíthatjuk azonban, hogy e tervel csődre vannak ítélve. A Szovjetuniónak figyelembe kellett vennie azt a helyzetet, amelybe Kuba jutott az Imperialista provokációk s fenyegetőzések következtében, és a kubai nép segítségére sietett. Ugyanezt teszi a többi szocialista ország s azok a békeszerető országok is, amelyek kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn Kubával. Szovjet hajók olyan árut szállítanak Kubába, amelyre szüksége van és onnét az ott feleslegben levő árucikkeket, különösen cukrot hoznak, melynek vásárlását az Egyesült Államok megszűntette, hogy ezzel ls aláássa a Kubai Köztársaság gazdasági életét. A Szovjetunió és a további szocialista országok viszont azért veszik meg ezt a cukrot, hogy támogassák a kubai állam gazdaságát. Ha a békés élét szükségességének elve becsületesen betartott alapfeltétel, amelyet az USA elnöke maga is hangoztat, ez ait jelenti, bogy tekintet nélkül az országok társadalmi és politikai rendszerére, biztosítani kell békés egymás mellett élésüket. Mi nyugtalaníthatta tehát az amerikai vezető államférfiakat, mivel indokolható az a lárma, amelyet Kubával kapcsolatban csaptak az USA kongresszusában és sajtószerveiben? Állítólag azzal, hogy a Szovjetunióból fegyvereket, sőt katonaságot is szállítanak Kubába. Erre csak így válaszolhatunk: Uraim, mitől riadtak meg annyira, hogy saját árnyékuktői is félnek s nem bíznak saját eszméik sem tőkés rendszerük erejében? Az Októberi Szocialista Forradalom, s azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió nemzetei e forradalom alapján vívtak és bontakoztattak ki, annyira megriasztották önöket, hogy most, amikor a knbai gazdaság megsegítésére burgonyát, vagy kőolajat, traktorokat, kombájnokat s egyéb mezőgazdasági s ipari gépeket szállítunk, úgy rémlik önöknek, mintha katonai alakulatok áradata hömpölyögne Kubába. Ezeknek aZ uraknak nyíltan megmondhatjuk. hogy azok a hajók a mi kereskedelmi hajóink és $emmi közük sincs ahhoz, amit bennük szállítunk, ez azoknak az országoknak a belügye, amelyek ezt a kereskedelmi müveletet végrehajtják. Megmondhatjuk önöknek a nép nyelvén. hogy ne iissék az orrukat abba ts, amihez semmi közük sincs. Egyáltalában nem titkoljuk, hogy Kubának ipari berendezéseket és olyan árucikkeket szállítunk, amelyek hozzájárulnak gazdaságának megszilárdításához, a kubai nép életszínvonalának emeléséhez. A kubai kormány kérésének eleget téve Kubába szovjet agronómusokat, gépetítőket, traktorosokat és zootechnlkusokat is küldünk, akik rendelkezésre bocsátják tapasztalatalkat, s szakismereteiket kubai barátaiknak, hogy segít- | senek gazdaságuk színvonalának emelésében. Mi a szovhozok egyszerű munkásait, kolhoztagokat is küldünk Kubába, s a Szovjetunióban sok ezer kubait látunk vendégül, akik nálunk tapasztalatokat szereznek, elsajátítják a tökéletes mezőgazdasági módszereket s abban Is segítjük őket, hogy értsenek a tőlünk Kubába szállított szovjet mezőgazdasági gépek kezeléséhez. Mint Ismeretes — tekintettel az agresszív imperialista körök fenyegetőzéseire —' a kubai kormány kérésének eleget téve, bizonyos mennyiségű fegyvert is szállít a Szovjetunió Kubába. A kubai államférfiak arra is megkérték a szovjet kormányt, hogy ^ Szovjetunió küldjön Kubába katonai szakértőket s műszaki szakembereket, akik megtanítanák a kubaiakat a korszerű fegyverek használatára, mivel a korszerű fegyverek nagyfokú szakképzettséget és sokoldalú ismereteket igényelnek. Magától értetődő, hogy Kubának mindeddig nincsenek ilyen szakemberei. Ezt a kérelmet ezért kellő megértéssel fogadtuk. Meg kell azonban mondani, hogy a Kubába küldött szovjet katonai szakemberek száma össze sem hasonlítható az ugyancsak ebbe az országba küldött mezőgazdasági és ipari dolgozók számával. A Kubába szállított fegyverek és haditechnikai berendezések- kizárólag a honvédelem céljait szolgálják. Az USA elnöke s az amerikai katonák éppúgy, mint bármelyik más ország katonái, jól tudják, hogy honvédelmi eszközökről van szó. Kérdjük tehát, veszélyeztethetik-e ezek az eszközök az Amerikai Egyesült Államokat? Nem uraim, ez nem okozhat önöknek gondot. Önök maguk is tudatosítják azoknak a nyilatkozataiknak légbőlkapottságát, hogy Kuba veszélyezteti az Amerikai Egyesült Államokat.- Önök ezt a veszélyt kiagyalták és most másokkal is el akarnák hitetni. Amitől önök félnek, az a forradalmi szellem, nem pedig azok a hadászati eszközök, amelyeket védelmi célokra kaptak a kubaiak. És miért is okozna akár ez is gondot önöknek, ha az amerikai korinány őszinte szándékait fejezi ki az Egyesült Államok elnökének az a nyilatkozata, hogy az USA nem készül Kuba elleni agreszszióra s azt nem szándékszik megtámadni. Amennyiben ez a nyilatkozat őszinte és ehhez igazodik politikájában az Amerikát Egyesült Államok kormánya, akkor Kuba sem használja tel az általa beszerzett honvédelmi eszközöket, mert ezt csak akkor tartaná szükségesnek, ha megtámadnák. A Szovjetunió kormánya meghatalmazta a TASZSZ-t annak közlésére is, hogy a Szovjetuniónak nincs szüksége arra, hogy az agresszió elhárítását és a megtorló csapást lehetővé tevő eszközeit más országba, például Kubába szállítsa. Nukleáris fegyvereink robbanóereje oly erős hatású s a Szovjetuniónak e nukleáris lövedékek szállítására oly erős rakéták állnak rendelkezésre, hogy nem kell a Szovjetunió határán kívül keresnie támaszpontokat szé

fhelyezésükre. Már megmondottuk és most megismételjük, hogy az esetben, ha háború robbanna ki s a támadó megrohanná valamelyik államot s ez segítséget kérne, a Szovjetunió ez esetben sajá.t területéről nyú|that segítséget, s 1 nemcsak Kubának, hanem bármelyik békeszerető országnak ls. Ne Is kételkedjen abban senki, hogy a Szovjetunió megadja ezt a segítséget éppúgy, mint 1356-ban, amikor angolfrancia—izraeli agresszióra került sor a Szuezi csatorna térségében, kész volt Egyiptomnak katonai segítséget .nyújtani. Ezt nem azért mondjuk, hogy bárkit is megfélemlítsünk, a megfélemlítés idegen a szovjet állam külpolitikájától. A fenyegetőzés és a zsarolás az imperialista országok politikájának szerves része, A Szovjetunió békét akar és nem háborút! A szovjet kormány figyelmezteti a világ közvéleményét, s mindazoknak az országoknak kormányait, amelyek a békés egymás mellett élés hívei, hogy még most is, amikor az Egyesült Államok agresszióra készül s ezért növeli fegyvere erőinek létszámát s szólít fegyverbe 150 000 tartalékost, és amikor az USA elnöke a kongresszus beleegyezését kéri ehhez a lépéshez, Malinovszkij marsall, a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere parancsot adott a tényleges katonai szolgálatukat letöltött, katonák hazabocsátására.-A Szovjetunió fegyveres erőinek kötelékeiből hazabocsátják a kiképzett katonákat, és újoncok Jönnek helyükbe az egységekhez. Már ez is világosan bizonyítja békés szándékainkat. Ezt egyetlen egv kormány sem tenné meg, ha katonai jellegű akcióra készülne. E lépésünkkel mindennapi életünkben olyan intézkedést foganatosítottunk, amely bizonyítja, hogy a Szovjetunió politikája a békét s a világ valamennyi nemzetének barátságát biztosítja. A Szovjetunió nem tesz olyat, mint az USA, amely 150 000 amerikai tartalékos behívásával megtorló intézkedésre készül és ezt annál Inkább nem teszi, mert tekintettel a rakéta, illetve nukleáris hadvezetés korszerű'eszközeire ennek nem lehetne lényeges katonai jelentősége. Amennyiben a múltban a hadviselő felek hadseregének erejét lényegében a katonák létszámával, a kardok s a szuronyok számával mérték, ma már merőben másvalami — a nukleáris rakétafegyverek határozzák meg a hadsereg erejét. A Szovjetunió kormánya azonban ugyanakkor, amikor az USA lépéseket tesz fegyveres erőinek mozgósítására s Kuba, valamint a többi békeszerető ország elleni agresszióra késztll — figyelmeztetni szeretne arra, hogy most már senki sem támadhatja meg Kubát abban a hiedelemben, hogy a támadó büntetetlen maradhat. Ha mégis sor kerülne e megrohanásra. úgy ez egy háború kirobbantásának kezdetét jelentené. Az emberek világszerte jól tudják, hogy az Amerikai Egyesült Államok haditámaszpontokkal kerítette be a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Mit helyezett el rajtuk? Talán

; traktorokat? E baditámaszpontok területén talán rizst, búzát, burgonyát, vagy más mezőgazdasági növényéket termesztenek? Nemi Az USA hajóin fegyvereket szállított e helyekre, állandóan kiegészíti készleteit és ugyanakkor kijelenti, hogy jogosan helyezi szét ezeket a fegyvereket a Szovjetunió határai közelében — Törökországban, Iránban, Görögországban, Olaszországban, Angliában. Hollandiában, Pakisztánban % a NATO, CENTO és SEATO katonai tömbökhöz tartozó többi államban Ezt tehát a maga részéről jogosnak tekinti! Az USA azonban más országoknak ehhez hasonlót nem engedélyez, még ha honvédelemről is lenne szó, s ha az adott ország ennek ellenére lépéseket tesz honvédelme megszilárdítása érdekében, akkor az USA-ban lármát csapnak s kijelentik, hogy támadásra készülnek ellene. Micsoda képzelődések! Az USÁ-ban nyilvánvalóan úgy vélik, hogy ma is létezhet büntetlen agresszió. A világ minden országának azonos jogokat és lehetőségeket kell biztosítani. Ehhez az elvhez igazodnak a nemzetközi jog már rég megszabott s elismert szabályai, szükséges azonban, hogy a gyakorlati élet és tevékenység is hozzájuk igazodjék. Mi történik azonban a valóságban? Az USA például most állítólag azért mozgósít, mert kereskedelmi hajóink szállítmányokat visznek Kubába. Ezzel szemben az amerikai hajók — és pedig nem kereskedelmi hajók, hiszen ilyenekről szó sem lehet, hanem hadihajók, az USA haditengerészetének egész 6. hajóraja — a Földközi-tenger vizein cirkál. Hány kilométernyire, mily meszsze van ez a tenger az Amerikai Egyesült Államokhoz? Az amerikai haditengerészet 7. hajóraja a tajvani tengerszorosban horgonyoz. Hány ezer kilométernyire tartózkodik ez a hajóraj az ArtieriRai Egyesült Államok partjaitól? És még azt állítják az USA-ban. hogy jogosan tartózkodnak e hajók az említett vizeken! Az USÁ-ban jelenleg gyfilöletteljes uszítókampányt folytatnak a Szovjetunió ellen Minden utcasarkon azt kiáltozzák a rikkancsok, hogy a Szovjetunió és Kuba partjai között kereskedelmi hajók közlekednek, Kubába árut szállítanak s az USÁ-nak ezért állítólag joga van Kuba s a Szovjetunió megtámadasára. Miért horgonyoznak aiherikal hadihajók a török kikötőkben és minek alapján tartja az USA ezt jogosnak? Talán kiváltságos t az általános szabályokkal ellentétes jogokat igényel? Avagy az. ami az egyik félre nézve szabálysértés, a másik fél szempontjából szabályszerű? Figyelmeztetünk arra, hogy a szocialista tábor ma nem rendelkezik semmivel sem kevesebb erővel s lehetőséggel, mint az USA és a különböző katonai tömbökbe tömörült szövetségesei. Ezt figyelembe kell venni s a politikában ehhez kell igazodni, hogy egyik fél se kíirosodhassék. Csak így térhetünk ki a háborús összetűzések elöl s csak így biztosíthatjuk a békét. Aki provokációkhoz folyamodik s ugyanakkor együgyüen úgy véli, hogy sikerül a másik felet megfélemlítenie, az felelőtlenül kockára teszt a világ sorsát. Az ilyen politikának csak tragikus következményei lehetnek. Már rég elmúlt az az idő, amikor az USA egyedül rendelkezett nukleáris fegyverekkel. Ma a Szovjetuniónak ts rendelkezésére állnak ugyanazok az eszközök, mégpedig elegendő mennyiségben, és sokkal jobb minőségben. Ezért tudatosítania kellene mindenkinek, hogy "az, aki háborút robbant kl — azaz, aki szelet vet, az vihart arat. A támadó, aki másnak vermet ás, okvetlenül maga estk bete. Csak az őrültek képzelhetik el, hogy az általuk kirobbantott háború csak annak a nemzetnek hoz katasztrófát, amely ellen kirobbantották. Nemi Már Hitler tapasztalataiból is okulniuk kellene azoknak, akik napjainkban terveznek agressziót. Hitler, aki Mussollnivel együtt világháborút robbantott ki, maga égett el annak lángjaiban, de ugyanakkor a világ minden nemzetét szerencsétlenségbe sodorta. Egy mostani háború a legutóbbinál szászor borzalmasabb lenne, és leírhatatlan szenvedéseket hozna egyaránt azoknak a nemzeteknek, amelyek ellen az USA agresszióra készül, s az Amerikai Egyesült Államok népének is, melynek szenvedése talán nem lenne kisebb, hanem sokkal nagyobb is. És milyen szerencsétlenség érné az USA szövetségeseit, akiknek országa a Szovjetunió tőszomszédságában van, vagy a többt európai és ázsiai szövetségesett? A szovjet kormány e legutóbbi eseményeket és azt figyelembe véve, hogy az USA elnöke a kongresszus Jóváhagyását kéri 150 000 tartalékos behívásához, — most már egészen másképpen ítéli meg az U-2 amerikai kémrepülőgép ez év augusztus 30-1 berepülését a Szovjetunió fölé a Szahalin-fölötti légitérbe. Hírek terjedtek el arról, hogy U-2 repülőgépek vannak jelenleg Angliában, Japánban, Törökországban és az NSZKban, s az említett országokban létesített ameriikai • támaszpontokról indulnak útnak. Az illetékesek ezeket a repüléseket azzal magyarázzák, hogy békés céloikat követnek s a repülőgépek személyzete mintákat vesz a levegőből, a felhők mozgását tanulmányozza stb. Ma már azonban félreérthetetlen, hogy milyen mintákat vesznek és mire jók az említett repülések. A szovjet kormány ezért azzal a felhívással fördul a világ nemzeteihez, ítéljék el ezeket az agresszív szándékokat és ne tűrjék, hogy az amerikai agresszorok háborút robbantsanak ki. A nemzeteknek kötelessége, hogy biztosítsák a világbékét. A Szovjetunió kormánya felszólítja a szovjet népet, hogy éppúgy mint mindeddig, a jövőben is sikeresen dolgozzék. A Szovjetunió kormánya megtesz minden tőle telhetőt a béke biztosítása s a világ minden országának békés egymás mellett élése érdekében. Ez azonban nem mindig függ mitőlünk. A Szovjetunió nem akarta a második világháborút, amelyet Hitler ránk kényszer! tett, úgyhogy háborúskodni kényszerültünk. Most azért kell mindent megtennünk kellő felkészültségünk érdekében, hogy fegyveres erőink — stratégiai rakétaegységeink, szárazföldi hadseregünk, légvédelmi alakulataink, haditengerészetünk s különösen tengeralattjáróink feladataik magaslatán álljanak, mert ha az agresszor háborút robbantana ki, fegyveres erőinknek készenlétben kell lenniük, hogy elsöprő, megtorló csapást mérjenek rá. A Szovjetunió kormánya nem lép arra az útra, amelyen az USA halad, amikor 150 000 tartalékost szólít fegyverbe. Ha ml is ugyanúgy cselekednénk, mint az USA, akkor azt tennénk meg, amit bizonyos amerikai körök óhajtanak és segítenénk nekik a feszültség kiélezésében. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Egyesült Államok agresszióra készül. A szovjet kormány kötelességének tartja a jelenlegi helyzetben, hogy résen álljon s meghagyja a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének s a szovjet hadsereg parancsnokságának mindazoknak az intézkedéseknek foganatosítását, amelyek célja, hogy fegyveres erőink a legnagyobb fokú harci készenlétben legyenek. Ezek azonban kizárólag óvatossági intézkedések. Megteszünk minden tőlünk telhetőt a béke megbonthatatlansága érdekében. A Szovjetunió kormánya megfontoltságra szólítja fel az Amerikai Egyesült Államok kormányát és arra, hogy ne veszítse el önuralmát s józanul mérlegelje, hová vezethetnek akciói, ha háborúra kerülne sor. Sokkal ésszerűbb lenne, ha az USA kormánya ahelyett, hogy olyan eszközök alkalmazásával, mint a tartalékosok mozgósítása, ami azonos a háborús fenyegetőzéssel, a józan észre hallgatva, dicséretre méltó cselekedet mellett döntene — felvenné a diplomáciai s kereskedelmi kapcsolatokat Kubával. A kubai kormány nemrég tett nyilatkozata értelmében ezt óhajtja is. Ha az amerikai kormány a józan észre hallgatna, akkor a világ nemzetei joggal értékelnék e lépését, mint az USA reális hozzájárulását a nemzetközi feszültség enyhítéséhez- s a világbéke megszilárdításához. Amennyiben rendes diplomácia; és kereskedelmi kapcsolatok jönnének létre ez Amerikai Egyesült Államok és Kuba között, akkor Kuba nem kényszerülne védelmi képességének és fegyveres erőinek megszilárdítására. Ilyen a tényállás, pillanatnyilag ilyen a helyzet. A Szovjetunió kormánya már számtalanul kijelentette és Ismét kijelenti: baráti kezet nyújtunk az Amerikai Egyesült Államok népének és kormányának, szívesen kötnénk egybe törekvéseinket az USA s a többi ország kormányainak törekvéseivel minden sürgős nemzetközi kérdés megoldása, a világbéke biztosítása érdekében. Éppen ezért mindenekelőtt az első lépésről kellene megegyeznünk és ez a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek betiltásával kapcsolatos kérdések megoldása. Mi hajlandók vagyunk erre, hajlandók vágyónk az erre vonatkozó egyezmény aláírására. Hajlanlók vagyunk megegyezni a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelésről. A Szovjetunió kormánya reméli, hogy az USA kormánya — ami a német békeszerződés megkötésének szükségességét illeti — végül megfontolt következtetésre jut. Erre a kérdésre, már igen sok tárgyalás összpontosult, de mindeddig nem eredményezett megoldást. Jelenleg szünetelnek a német békeszerződéssel kapcsolatos tárgyalások. Ez-a kérdés azonban ma ls oly égető, nlint azelőtt volt, annál is inkább, hogy a nyugat-berlini revansisták a Német Demokratikus Köztársaság elleni provokációkat hajtanak végre. Az Amerikai Egyesült Államoknak most állítólag nehezére esne a német békeszerződésről tárgyalnia, mivel ez év novemberében kerül sor az amerikai kongresszusba való választásokra. A szovjet korjnány ezt készségesen figyelembe veszi. A nőmet békeszerí ződés kérdésének megoldását azonban nem lehet állandóan összefüggésbe hozni ennek, vagy annak az ors szágnak választásaival, hiszen a választások elég gyakoriak, hogy itt, hol ott kerülnek sorra és a német békeszerződéssel kapcsolatos kérdések megoldásának további elodázása csak újabb nehézségeket okozhat, újabb veszélyt idézhet elő. A szovjet kormány éppúgy, mint a múltban, ma is állást foglal a német békeszerződé- minél előbbi megkötése, s a nyugat-berlini helyzetnek ennek alapján történő rendezése mellett. Ezt a feladatot okvetlenül teljesíteni kell, és ez meg is történik. Az NDK szuverenitását meg kell védeni és meg is védik. A második világháborúból származó visszásságoknak — közöttük a nyugat-berlini megszálló rendszernek — meg kell szűnniük és meg is szűnnek. Ez nemcsak a Szovjetunió s a Német Demokratikus Köztársaság érdeke, hanem a világ minden országának és minden nemzeté-, nek létérdeke ls. A Szovjetunió baráti kezei nyújt a világ minden országának s minden nemzetének, hogy egyesült erővel elérhessék a tartós és szilárd békét bolygónkon. Ami pedig az egyes országok' belső, társadalmi-politikai rendszerét illeti — az ezzel kapcsolatot kérdéseket minden ország népének önállóan külső beavatkozásoktól mentesen kell megoldania. A békét csak az biztosíthatja, ha tiszteletben tartjuk minden nemzetnek megmásíthatatlan jogát a függetlenségre, s síigorúan betartjuk azt. az elvet, hogy egy ország sem avatkozhat a másik belügyeibe. Ez az a békés egymás mellett élés, amely a szovjet állam békepolitikájának alapja. ÜJ SZÖ 2 * 1862. szeptember 12.