Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-11 / 251. szám, kedd

Milyenek oz emberiség szoporodúsűnok távlatai ? Lehetséges az egyensúly a születések és a halandóság között "jV/Tíg az emberiség üttörői a ti­tokzatos világűrt ostromolják, a tudósokat fejlődésünk távlatainak problémái foglalkoztatják. Néhány ér­dekes statisztikai adattal rávilágítunk e problémák fontosságára. Tudvale­vő, hogy 1810-ben körülbelül egymil­liárd ember élt a földön, de 1931-ben már kétmilliárd ember népesítette be bolygónkat. A következő évtizedekben oly jelentősen fokozódott a szaporo­dás üteme, hogy az 1931 és 1961 kö­zötti'években már hárommilliárd fő­re növekedett a földlakók száma, amely az ENSZ statisztikusainak becs­lése szerint a 2000. évben több mint valószínűleg meghaladhatja a 4—5, sőt talán a hatmilliárdot is. Jelen­leg általában reálisnak tartiák az ENSZ statisztikusainak azt a feltéte­lezését, hogy a Föld lakosságának szá­ma a 8,9 milliárdot is elérheti. Mi bizonyítja e feltételezés helyességét. Az, hogy a legutóbbi évek nép­számlálási fidatai szerint a feltétele­zettnél gyorsabb az emberiség szapo­rodása. Ha a szaporodás üteme nem gyorsul, akkor a harmadik évezredre a következő eredmények várhatók: 1. 2035-ben 2. 2070-ben 3. 2105-ben 4. 2175-ben 13,8 milliárd 27,8 w 55,2 „ 220 2245-ben 880 milliárd ember lak­ja majd Földünket. A tőkés országokban csökken a népszaporulat A szaporodás másként alakul min­den társadalmi rendszerben, mert a népesedés mindegyikben sajátos -tör­vényekhez igazodik. Előzetes számítá­sok szerint, — ha a világon a je­lenlegi helyzet nem változik — a szo­cialista s a volt gyarmati és félgyar­mati országok lakossága 1980-ig egy­egy milliárd fővel, míg az i peria­lista országokban együttvéve, csak 0,77 milliárd fővel szaporodik. Ez az arány a 2000. évben még hátrányo­sabb lesz az imperialista országokra nézve, mert lakosságuk szaporodása az említett évig 1,3 milliárd főnyi, ez­zel szemben ä szocialista s a volt gyarmati országokban 2,8 milliárd fő­nyi lesz. Ezek a feltételezések riasztóan hatnak néhány nyugati tudósra, akik ezért különféle módon igyekeznek eloszlatni indokolt megdöbbenésüket. Akadnak köztük ugyan olyanok is, akik magukat a békés egymás mellett élés híveinek nevezik, mások azonban úgy vélik, hogyha az élelmiszerter­melés eléri a legfelsőbb határát, ak­kor — úgy mint a múltban a pestis — éhinség fogja elpusztítani az „emberfölösleget". A legkülönbözőbb világnézetű társadalomtudósok a Pá­rizs melletti royamonti apátságban 1961 májusában tartott értekezletü­kön azonban túl reakciósnak tekin­tették és el is vetették ezt a felté­telezést. Ez azonban még nem jelen­ti azt, hogy az amerikai s a nyugat­németországi ^szenzációt hajhászó új­ságírók ne helyeselnék s ne terjesz­tenék azt az elgondolást, hogy az em­beriség mostani szaporodását csak a nagyobb fokú halandóság szoríthatja „megfelelő" korlátok közé. Három százalékkal emelkedett a bű­nözés Amerikában ez év első hat hó­napja alatt. A legveszélyesebb bűnté­nyek és az autólopások száma hat szá­zalékkal emelkedett. A nagyobb váro­sokban 38 százalékkal tiibb gyilkosság történt. A ponyvaregények, a televízió és a film hatására fokozódott az ifjú­ság bűnözése is. Képünkön Chicago egyik ntcáján összeveszett egy 14 és egy 1B é*es fiú és késsel mennek egy­másnak. (ČTK felvétele.) A halandóság csökkenése a lényeges Sztrumilin szovjet akadémikus sú­lyos csapást mért a legkülönfélébb árnyalatú újmalthusianízmus híveire, mert Malthus két alapvető hibáját le­leplezve rámutatott arra, hogy a lét­fenntartási eszközök nem gyarapsza­nak mennyiségtani haladvány, és az emberiség nem szaporodik mértani haladvány szerint. Az ENSZ statiszti­kusainak adatai alapján bebizonyítot­ta, hogy a Föld lakosságának gyors szaporodása nem függ elsősorban a születések számának növekedésétől, hanem a halandóság csökkenésétől. Ezt a fejtegetést Bade professzor, a kiéli Világgazdasági Intézet volt igaz­gatója is helyesnek tartja. Bár a Szovjetunió lakosságának száma az 1913-as és 1960 közötti években 159,2 millióról 214,4 millióra növekedett (35 százalékos szaporodás) a születé­sek arányszáma bizonyos „visszafejlő­désre" utal. Ezt a következő adatok is bizonyítják: 1926 = 43,6 millió, 1939 = 31.3 millió, és 1959 = 25 mil­lió gyermek született a Szovjetunió­ban, ahol viszont igen kedvezően mó­dosult a halandóság arányszáma, amely 1926-ban 20,3, 1937-ben 17,3, és 1959-ben 7,6 volt. Még szembeöt­lőbb ez a „visszafejlődés", ha tudjuk, hogy a Szovjetunió lakosságának ha­landósága 47 év alatt 67.6 százalék­kal, és csupán a legutóbbi 20 évben több mint 50 százalékkal csökkent. Bár kedvező, de az említettel össze sem hasonlítható folyamat észlelhető a tőkés országokban ls, például az USA-ban, ahol 10,8-ról csak 9,5-re csökkent a halandóság százalékará­nya. Egyre hosszabb ideig él az ember Az eddig elmondottak arra a kö­vetkeztetésre jogosítanak fel, hogy 'dők folyamán egyre több öregember fog élni a Földön. A Szovjetunióban 1939-ben 4,5 millió 70 évesnél idő­sebb ember élt, és számuk 20 év le­forgása alatt — 1959-ig — 8 millióra növekedett. A 'szovjet szociális és egészségügyi gondoskodás egyik ra­gyogó diadala az is, hogy például az 1959. január 15-i adatok szerint 21 ezer 708 száz évesnél idősebb ember élt a Szovjetunióban. A békeszerető emberiség egyik el­sőrendű problémájának tekinti az aggkori betegségek okainak megálla­pítását és megszüntetését. A világ­szerte nagy tiszteletnek örvendő, Le­nin-díjjal kitüntetett Bernal profesz­szor, angol békeharoos, kijelentette, hogy a tudósok a legközelebbi húsz év folyamán minden bizonnyal nagy haladást érnek el az aggkori beteg­ségek leküzdésében. Szerinte a fej­lődés odavezet, hogy helyreáll a szü­letések s a halandóság arányszámá­nak teljes egyensúlya. Ez pedig azt jelenti, hogy a lehetőleg legmagasabb átlagos életkor elérésével egyidejű­leg az emberiség szaporodása is az egyszerű újratermelés törvényéhez fog igazodni. Sztrumilin akadémikus szerint ez a helyzet juttatja kifeje­zésre a kommunista társadalom népe­sedési törvényét. V. SPITZ A Novákyi W. Pieck Vegyészeti Üzem jó munkájáért már 33-szor nyer­te el a minisztérium és a szakszervezet vörös zászlaját. Az üzem a kong­resszusi versenyben is jó eredményeket ér el. Terven felül például már 40 tonna polivinilkloridot, 600 tonna lúgkövet és sok más árut gyár­tottak az üzemben. Az első félévi exporttervet B5 százalékra teljesítették. Felvételünkön Ján Vyšňovský műszakvezető technikus és az egyik szo­cialista munkabrigád tagjai. (Pŕibyl — CTK — felv.) Három kép egy szövetkezetből Egy tanuló visszalép a A dvorníkyiak különlegessége • Kemény a talaj — Vilma lányom nem ment a gab­cíkovői mezőgazdasági tanonciskolába — szólt be az ablakon Csomor András a könyvelőnek. Marosy Dénes tudomásul vette a bejelentést, megjegyzést nem fűzött hozzá. — Csak azért mondom — toldja meg a szót Csomor elvtárs, — nehogy fizessétek a családi pótlékot, mert visszaadni rosszabb. A könyvelő ehhez sem fűz kommen­tárt. Fúrja az ember oldalát, vajon mi lehet a hallgatás háttere, hiszen nem kis dologról van szó. Egy fiatal meg­szűnik rendszeresen tanulni, a köny­velő meg azt sem kérdi, hogy miért. — Mi az oka, hogy a lány nem haj­landó folytatni a tanulást? — szólok közbe. — Nincs értelme — válaszol kur­tán Csomor elvtárs, — de hogy miért nincs, azt már nem tudja alátámasz­tani. Mindössze azt mondja, hogy a A hegyekben legszebb az ősz Az idők folyamán valahogy tör­vényszerű megszokássá vált, hogy mindenki nyáron veszi ki a szabad­ságát, amikor a hegyekben, a turis­taházakban és a szállodákban a leg­nagyobb a forgalom, (kevés a hely és bizony az is előfordulhat, hogy az ellátásban fogyatékosságok mutatkoz­nak. Az őszről pedig megfeledke­zünk. Nem helyes ez. A nyárutó és az ősz a hegyek parádés évszaka, a friss levegő várja a hegyek őszi ven­dégeit. A Turista utazási iroda hegyi szál­lói és turistaházai szeptember 16-a és december 22-e között 40 százalé­kos kedvezményt nyújtanak azok számára, akik ebben az időszakban négy-vagy többnapos üdülésre men­nek. Azok tehát, akik nem tudták nyáron kivenni a szabadságukat, ár­kedvezménnyel tölthetik szabad nap­jaikat az őszi természetben. ZSIVÁNYPECSENYE MEGRENDELÉSRE Szeptemberben és októberben el­bűvölőek az esték a hegyek között, tábortűz mellett... A hegyi szállo­dák és turistaházak megrendelésre zsiványpecsenye sütéssel egybekötött tábortüzeket rendeznek vendégeik részére. Főleg a Magas- és Alacsony Tátra- a Nagy- és Alacsony-Fátra és a Pienini turistaházak és szállodák készültek fel minden szempontból az őszi vendégek tökéletes ellátásá­ra. ISKOLA A TERMÉSZETBEN A" szülök, főleg azonban a diákok évről évre nagy örömmel fogadják a hírt: erdei iskolába megy az osz­tály. A gyermekek a gyönyörű ter­mészetben tanulhatnak egy hónapon át, élvezhetik a friss levegőt, a na­pot anélkül, hogy ez a tanulás ro­vására menne. Miután azonban az iskola- és kulturálisügyl osztályok berendezései nem elégítik ki az igé­nyeket, a Turista utazási iroda az idei őszön néhány turistaházat erdei iskola céljaira rendez be, mégpedig az alapfokú kilencéves Iskolák 4. és 5. osztályai számára. A „erdei is­kolák" 21, illetve 14 naposak lesz­nek. A kilencéves alapfokú Iskolák a szülői munkaközösséggel és a JNB iskolaügyl osztályával történt meg­állapodás alapján küldhetik diákjai­kat erre az akcióra. Meg kell je­gyeznünk, hogy a tervezett akciókon kívül is szervezhetnek az iskolák erdei tanítást, ha a költségeket tel­jes egészében a szülők térítik meg. A turistaházak dolgozói az étlapo­kat a gyermekek ésszerű táplálásá­nak követelményei szerint állítják majd össze. Az erdei iskolák tanulói napi 25 koronát fizetnek a napi öt­szöri étkezésért. Közelebb! felvilágo­sítást a szlovákiai turistairodák nyújtanak. AZ SZNF NYOMÁBAN ÉS LENGYELORSZÁGBAN Ez év' júliusában indult el az első hatnapos autóbusz-társasutazás, amely a fenti címen járta be Szlová­kiát és Lengyelországot. Az utazás főleg az üzemek, vállalatok és az EFSZ-ek dolgozói körében lett köz­kedvelt. A hat nap alatt az utazás résztvevevöi megtekintik Szlovákia azon területeit, ahol a Szlovák Nem­zeti Felkelés hősi harcai folytak és a csehszlovák—lengyel egyezmény ke­retében Oswiecimbe is ellátogatnak. Lengyelországban ezen kívül Krak­kót és Zakopanét tekintik meg. Az utazást a Turista bratislavai (Palac­kého 4) kerületi utazási irodája szer­vezi. Ára személyenként 660.— ko­rona, amibe az útiköltség, napi há­romszori étkezés, turistajeilegű el­szállásolás, az utas biztosítása és 50 zloty zsebpénz számit bele. A szep­tember 16-i és 23-i utazásra még le­het jelentkezni. TURISTÁVAL A BRNÖI ÄRUMINTAVÄSÄRRA A brnói Turista egész sor érdekes körutazást és környékbeli kirándu­lást készített elő az árumintavásár­ra érkező vendégek részére. A ta­valyi nagy érdeklődésre való tekin­tettel az idén is mindennap sétare­püléseket rendeznek majd a város felett. Miután máris csaknem min­den autóbusz foglalt a IV. Nemzet­közi Árumintavásárra, a Turista kül­ügyi osztálya két saját autóbuszát is erre a célra állítja be. Az egyik szeptember 10-én, a másik 18-án vi­szi az érdeklődőket Bratislavából Brnóba. A megrendeléseket a Turis­ta. Bratislava, Reduta címre kell küldeni. (Ska) leányka „felcseperedik", férjhez megy, a burgonyaszedést, a fejést ide­haza is megtanulhatja. Röviden mond­va, nem ismeri el az elmélet és a gya­korlat párosításának hasznát, jelen­tőségét. — No, de gyerünk, öcsi, a répát öntözni — szól munkatársának és az­zal sarkon fordul, egyszerűen, min­den lelkiismeretfurdalás nélkül, mint­ha az ember művelése olyan egysze­rű volna, mint mondjuk egy sarkon­fordulás. „A lányka a szövetkezetben fog dolgozni" — jegyezte meg az imént. Ez helyénvaló, csak az érthetetlen a dologban, hogy miért nein győzte meg őt az iskola előnyéről, hiszen a képzettebb ember jobban boldogul munkahelyén. Érthetetlen a dologban a könyvelő közömbössége, aki az apát nem próbálkozott meggyőzni helyte­len állásfoglalásáról. Később magya­rázta, miért járt el így. — A szövetkezetnek nem kifizető­dő az iskoláztatás — indokolja a könyvelő. — Az eddigi négy tanulóból három itthagyta a munkahelyét, pe­dig volt rájuk kiadás. Az igaz, az iskoláztatás fölösleges pénzébe kerül a szövetkezetnek, meg az államnak is, ha a tanuló nem ma­rad a szakmájában. Ám a hibát ezek után sem szabad, nem is lehet kö­zömbösséggel orvosolni, hanem fárad­hatatlan meggyőzéssel kell megnyer­ni a fiatalokat a mezőgazdaság szá­mára. — Milyen beosztása van Csomor elvtársnak? — fordulok a kérdéssel a könyvelőhöz. — Hogy pontos legyek — válaszol a könyvélő —, ez az ember olyan ezermester féle. Traktoros, kovács, csépi őgépkezelő, javító, szóval min­denhez ért. A nyomába szegődtem, hogy lássam, hogyan öntözi a cukorrépát. Nem volt a gépnél, a szívócsövet vitte a mű­helybe, hogy szűkítsen a kosarán. A javítást — mint ezermester — bizo­nyára egyedül végzi el. Milyen jó ne­ki, az életben már nagy gyakorlatra tett szert. A láayát viszont nem segíti hozzá, hogy az oly fontos gyakorlatot minél előbb és szakszerűen elsajátít­sa. m m 9. Az út innenső oldalán a cukorrépa még mindig zöldellő levelével biztat. Jót tesz neki az öntözés, fejlődik is szépen. A túlsó oldalon azonban a kukoricát szemlátomást megviselte a szárazság, bár azt tartják, hogy a kukoricának a harmat is elég. Igaz, abbői is gyéren jutott neki s már ez­után sem jut sok. Vagy húsz lépésnyire az úttól egy ember töri a tejesérésben levő csö­veket. Szedi sorjában, apraját, nagy­ját egyaránt. — Sok lesz az főzésre — szólok rá. — Nem is arra lesz az — vála­szol —, ledaráljuk és úgy etetjük a hízósertésekkel. Naponta három má­zsát kapnak ilyen fasírozott formában más takarmánnyal keverve. Ez áz eljárás a' dvorníkyiak (Du : najská Streda-i járás) specialitása. Tavaly is alkalmazták, s etető, vezető egyaránt előnyösnek tartja, mégpedig több okból is. Mikor a tejes-viaszos kukorica ete­tésére kerül sor. naponta 8—10 de­kával növekedik a súlygyarapodás, s az ilyen keveréket úgy falják a hízók, mint a mézet. Ugyanakkor árpát ta­karít meg a szövetkezet. A múlt hó­napban 6 vagon abraktakarmány fo­gyott el. Ha ez így menne tovább, a következő termésig nem futná az ár­pa. Az igaz, megmaradna a kukorica, az egyoldalú takarmányozás azonban sohasem volt gazdaságdfe. Tehát mégiscsak előnyös az eljárás. — Habzsolják a hízók a takar­mányt — állítja Varga Ferenc etető is. A süldőknek nem lehet a koszt el­len kifogásuk, hiszen van benne puha kukorica, paradicsomhulladék (a kon­zervgyárból), darált lucerna, árpa. Szóval: keverék a javából. A napok­ban meg már burgonyát és cukorré­pát is kapnak. Ilyen körülmények kö­zött a havi árpafogyasztás vagy más­fél vagonnal csökken. Valószínű, hogy nem minden tövön érik be a kukorica — mondja Varga elvtárs. —Tervezzük, hogy töréskor a főzni valót ledaráljuk és néhány hét­re még törés után is biztosítunk jó falatot a hízóknak. Csomor elvtársat követve a műhely­be visz az út. Ö ügyesen elkészült munkájával, a csövet fiatal munka­társával felrakták a pótkocsira és máris indulnak, hogy az öntözőháló­zatot szétrakják a cukorrépában. Egy-két percre azonban érdemes el­időzni a műhelyben is, mert megy itt a munka szaporán. Az udvar végén egy lánctalpas traktort orvosolnak. Üj pakolást kap. Nem . hosszadalmas a javítás, délután mehet tovább a szántás. Molnár Tibor traktoros szelheti a barázdákat, de amint mondja, nem szép barázdákat hagy maga után, nagy hantok kelet­keznek. — Tavaly is száraz volt a föld — jegyzi meg. — Most csak annyiból rosszabb a szántás, hogy sok a here­tarló s az kegyetlenül kemény. Posztós György kovács nem nézhet jó szemmel a traktorosokra (két lánc­talpas szánt), mivel naponta három­szor is cserélnek ekevasat. Azok per­sze nem hagyják magára, reggelen­ként, mikor a vasat élesíti, segítenek neki, mert a tompa ekevasak helyre­igazításakor ugyancsak markos legé­nyekre van szükség. — Sokat szántottak-e már? — kér­dezem a traktorostól. — Ami azt illeti, mindennap me­gyünk — válaszol. — Az a baj, hogy a felszántott hektárok nem szaporod­nak olyan gyorsan, mint mikor puha a talaj, de azért a 200 hektár közép­mély szántásnak a felét, elvégeztük. 50 hektárt meg már vetésre előkészí­tettünk, mert a nagyhozamú búzafaj­ták a korai vetést kedvelik. Csak egy kis eső kéne. Kemény a föld, néhol az ekét.sem akarja befogadni, a traktorosok azon­ban nem hátrálnak.. De így van ez rendjén, hiszen tavaly is hasonló volt a helyzet. A száraz rögök közé vetet­tek a gazdaságok, alig tudták a magot betakarni, a tél sem kedvezett, mégis jó volt a termés. Jobb, mint a kései puha szántásban. Tehát nem érdemes várni. A dvorníkyiaknak is az az elképze­lésük, ha nem esik, vetnek szárazba, de idejében földbe teszi a magot. BENYUS JÓZSEF ÜJ SZŐ 4 * 1962. szeptember lí,

Next

/
Thumbnails
Contents