Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-06 / 246. szám, csütörtök

Művelődési otthonaink is felkészültek Pártunk XII. kongresszusára történő felkészülésből művelődési otthonaink is erejükhöz mérten kiveszik részüket. A napokban Dobšinán jártunk, ahol a művelődési otthon dolgozói így nyilatkoztak munkájukról. — Már hetek óta készülünkSzervező munkánk során mindent megteszünk, hogy pártunk közelgő kongresszusát kifejező kulturális műsorral köszöntsük. Szoros kapcsolatot teremtettünk az agitációs központtal és a tömegszervezetekkel. Azon vagyunk, hogy az elvégzésre váró munjtát közösen, Hgymcst segítve, a lehető legjobban végezzük. Az elvtársak elbeszéléseiből megtudtuk, hogy a falusi művelődési otthonoknak elsősorban a személyi felvilágosítás útján nyújtanak segítséget. Tanácsokkal, útmutatásokkal látják el a falu kulturális dolgozóit. Ezenkívül segítenek a módszertani utasításokat tartalmazó füzetekkel is. Az elmúlt napokban legtöbbet a „Szocialista társadalmunk továbbfejlődésének távlatairól" című pártdokumentum megvitatásának az előkészítésével foglalkoztak. Megünnepelték a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját is. Ez alkalomból az országépítő munka eddig elért eredményeit s a jövő távlatait ismertették. Ezt fejezték ki a közelmúltban rendezett kulturális műsoraikkal is. Csoportjaik nemcsak helyben, hanem a környező falvakban is rendeznek bemutatókat. Az együttesek munkáján kívül nagy körültekintéssel szervezik az ismeretterjesztő előadássorozatokat. Nem utolsósorban ennek tulajdonitható a város dolgozóinak ideológiai fejlettsége ás az, hogy párttagok és pártomkivUliek egyaránt nagy számban ós értékes javaslatokkal vettek részt a pártdokumentumról rendezett vitában. (b) A femniakarás nem ismer akadályt Közel húsz rendezvény évente a Csemadok Kráľová nad Váhom-i szervezetének a mérlege. — Legalább két színművet rendezünk minden évben — magyarázta Écsi László, a helyi szervezet titkára — és három esztrádműsort ls betanulunk. Ezeket általában kétszer, esfetleg háromszor előadjuk. Az irodalmi vagy szerzői esteket és a szellemi vetélkedőket szintén nagyon kedveli a lakosság. Ha ehhez hozzászámítjuk még azokat az estéket, amelyeket a politikai vagy egyéb ünnepségek és megemlékezések alkalmából a helybeli iskola növendékei vagy az ifjúság rendez, filmlátogatásra és TVnézésre bizony alig hagynak Időt a csemadokosok. Az elmondottakhoz hozzá kell még tenni azt is, hogy az eredmény elérése érdekében nem kis áldozatot kell hoznia a Csemadok tagságnak. A Csemadok helyi csoportjának műkedvelői ugyanis alkalmas helyiség hiányában házaknál próbáinak. Á tarkaműsor is hasonló körülmények között születik. Az egyik háznál a zenét, másutt a táncokat, ipegi - t másutt az énekszámokat gyakorolják. A lelkesedés és a tenniakarás tehát nem ismer akadályt. Alig várják már, hogy elkészüljön a kultúrház, mert az a helyiség, ahol az előadásokat rendezik, a földművesszövetkezeté és egyben mindenkié. Minden gyűlést, összejövetelt ott rendeznek, s még jó, hogy az előadások idejére szabaddá tudják tenni. Bár a szövetkezeti klubhelyiség szerepét tölti be, nem alkalmas ilyen célokra. Időszerű jelszavak és különféle díszítés borítja a falakat. A terem egyik végében parányi színpad húzódik meg. Az egész színpad valóban liliputi: széle, hossza 5x3 lépés, s csak alig valamivel magasabb a nézőtérnél. Ezgk után természetesen aligha csodálkozhatunk azon, ha a műkedvelők „bizonyos" nehézségekről panaszkodnak .. Az épülő új kultúrház jobb feltételeket és kellemesebb környezetet ígér, a CSEMADOKtagok is szívesebben járnak majd ide. Igaz, nem egyhelyütt megtörtént már, hogy a modern kultúrotthon tartalom, tevékenység nélkül maradt. Králová nad Váhomban azonban nem fenyeget ilyen veszély. Ennek bizonyítékául álljon itt Écsi elvtárs. Iskolaigazgató-helyettes véleménye. — Véleményem szerint ha a kultúrház elkészül, a kulturális élet is fellendül községünkben. Nem úgy kell ezt értelmeznünk, hogy ml, CSEMADOKtagok kétszer ennyi színdarabot vagy műsort fogunk rendezni, ha lesz hol gyakorolnunk. A fellendülés jelei inkább abban mutatkoznak majd meg, hogy hívatásos kulturális együttesek is eljöhetnek és a környező községek műkedvelőinek előadásával is tarkíthatjuk műsorunkat. Tervünk az, hogy munkánkat minőségileg megjavítsuk. Községünk lakossága Igényes a kulturális fellépésekkel szemben, ezért ehhez kell igazodnunk. \ A királyfaiak tehát nem építenek kártyavárakat s nem ringatják magukat hamis illúziókban. Ismerik képességeiket s felmérték már' saját erejüket. Éppen ezért határozott terveik vannak a jövő esztendőre ls, annak ellenére, hogy a kultúrház még nem készült el. Pillanatnyilag egy esztrádműsor végleges összeállításán fáradoznak, mert a műsor részeit már a szünidő alatt betanulták. Komolyabb színmű betanulását is tervezik, s az még a harmadik negyedévi tervüket terheli. A negyedik negyedév távlati terve nagyjából: egy színmű, egy esztrádműsor. egy irodalmi est és egy esetleg két szellemi vetélkedő. Szinte bámulatba ejtő — hogyan tudják mindezt ilyen körülmények között megvalósítani ...? A kérdésre Papanek Imre, a Csemadok galántai járási titkára adta meg a választ. — Ha az embert erős akarat fűti, az szinte szárnyakat ad KOBAK KORNÉL Teljesül a régi váay Gemerská Horka cellulózgyárán és forradalmi múltján kívül arról is ismert, hogy a faluban tanulni, művelődni vágyó nép lakik. Ennek bizonyítéka az is, hogy évek hosszú során át a környék falvaihoz viszonyítva a Gemerská Horka-iak végezték a legjobb kulturális munkát. Együtteseik nemcsak helyben és a környéken, de a messze vidéken is sok dicséretet szereztek a falunak. "Kulturális munkájukért ma sem kell szégyenkezniük, r.olgoznak a tömegszervezetek, új bemutatókra készülnek a kulturális együttesek. Munkájukat csupán a kultúrház hiánya fékezi. Mert ha van is helyiségük, ahol összejönnek, betanulják a műsorukat és munka után szórakoznak, az egyre növekvő követelményeknek a rendelkezésre álló helyiség már nem felel meg. No, de nem lesz már sokáig ebben sem hiány. Épül a kultúra hajléka, az új művelődési otthon, amelv a tárás egvtk legnagyobb művelődési otthona lesz. FECSÓ PÁL: Emlékezés Julius Fučíkra Ember! Egy kései utód késő szava ébreszt, düledeznek a börtönök melyek megöltek Téged. Nyugati hóhérok hada erőt mi<nel és hadonász, nekik nem volt elég a hulla kevés volt a könny, a gyász. Intenek Auswitz kéményei s Pankrác átka ránk lehel, * de igaz emberek hős csapatja már örök békét énekel. Valóra váltjuk mártír szíved sírba gyilkolt dobbanását, világromlásnak, halál-táncnak ne szenvedje senki mását. Erősek vagyunk, s egy nagy barátság tette szebbé a szívünk, ahogy oktattál úgy cselekszünk dolgozunk, élünk, őrködünk. A csaknem 39 helyiségből álló hatalmas épületben a könyvtáron, az olvasótermen és a mozin kíyül még sok más szórakozási lehetőséget teremtenek. A művelődési otthon felépítésével a falu lakóinak régi vágya teljesül. Meglesz az új kultúrház, jobb lehetőség nyílik a kulturális munkára. A lehetőséget a horkaiak minden bizonnyal kihasználják. Erre enged következtetni az is, hogy már az építkezés munkálataiból példásan kiveszik a részüket. A falu lakói az elmúlt hónapban ls több száz munkaóra ledolgozásával gyorsították meg az építkezést. A munkálatok megkezdése óta több ezer munkaórát dolgoztak le, de a segítségnyújtás ezzel még nem ért véget. Lehetőségükhöz mérten segítenek a jövőben is. Azt akarják, hogy a kultúrház mielőbb elkészüljön, ami csak úgy lehetséges, ha társadalmi munkával ls hozzájárulnak az építkezés meggyorsításához. A horkaiak nem sajnálják az időt és a fáradságot. Ha most többet is dolgoznak, megéri, mert előbb lesz kész a mindenkinek kellemes szórakozási és tanulási lehetőséget biztosító művelődési otthon, amely nemcsak a falu, de az egész környék büszkesége és nagy látogatottságnak örvendő épülete lesz. (zsa) * Ján Kulich: FELKELÉS (relief, 1960.) (R. Kedro felv. Móricz Zsigmond naplójegyzete A napokban múlt húsz éve annak, hogy meghalt Móricz Zsigmond, a nagy magyar elbeszéld A halál utáni elsó két évtized a maradandóság legkeményebb próbája. Akinek müve versejiyre tud kelni a múló évszázadokkal, annak szellemi arculata húsz évvel a halál után élesebben és világosabban rajzolódik ki a köztudatban, mint annak idején, amikor még kortárs volt. Móricz Zsigmondról ezen a húsz éves fordulón, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy egyenrangúan lépeti be a legnagyobb magyar klasszikusok' közé, s ahogy a népek megismerik, oly mértékben foglalja majd el az ót megillető helyét a világirodalomban is. Kiváló regényei, cikkei és riportjai mind megannyi leleplezése az úrt világnak, őszinte lelkesedéssel köszöntötte a Magyar Tanácsközársaságot, s bár munkásságában a forradalmi harc továbbját nem mutatta, bátor leleplezései tükörként tárják elénk a múltat, segíti megismerni és értékelni a jelent. Azt a mát, amelyben az ő vágya és álma is beérett. Leányfalu, 1932 július 27. Ma nagyon szép s megrendítő érzést kaptam. Egy öreg paraszt dolgozik a kertben. Lajosnak, a derék fiatal napszámosnak, aki itt nőtt fel a kezem alatt, mert már harmadik éve dolgozik itt, igen eszes és jóképű fiú, szívesen taníttatnám ki kertésznek, vagy soffőrnek, sajnálom, hogy így vesszen el a kapás parasztsorban, ennek a nagybátyja. Lajos géphez ment dolgozni, hát az anyja testvérét küldte el maga helyett. Az öreggel már tegnap összebarátkoztam, mert megkérdeztem, hogy hogy hívják: Surján Mihály. Hány éves: 56. Van-e földje? — Van egy kicsi Két hold. — Hova lett a többi? Ugyanis a magyar élet fő jellemvonása, hogy régen több volt Akár úr, akár földműves, akinek van valamije, az mind lefelé hajlik. Különös az, aki másnak kész valamit tenni, akár dolgozni, akár csak szót Vesztegetni is. A felfelé törők nem jönnek napszámba, s a strandon korlét mögé zárkóznak s állanak szóba csak a társaságukkal. Lehajtotta a fejét és azt mondta: — Szégyellem megmondani, az én öregatyám, meg annak az apja is, szégyellem kibeszélni, de szétszórók voltak. — Elment a kezükön a birtok — értettem el. — Igeuis. — Iszogattak? — Nagyon .. De az édesapám-az már nem. Nem. Az tizennyolc esztendeig járt napszámba Görgei főméltóságához ... Pedig az olyan volt, olyan ember a tőméltósága, hogy aki bement hozzá napszámba, az csak egy napig volt nála. Ha nem tudta megtenni a kötelességét. És az én édesapám tízennyolc esztendeig járt hozzá. Olyan ember volt az én apám Szerzett ls nála annyit, takarékossággal, hogy éppen akkor válthatta ki a házát, meg a még megmaradt kis fődet, mikor éppen licitálni akarták az öregatyám adósságába. Így ez megmaradt. Ennyim van. Ez egy kicsit már összekapcsolt vele s egész nap láttam, hogy a parányi kis ember még nekem is csak vállamig ér, szorgalmasan dolgozik. Ma reggel, amikor elmentem a kertben mellet'e, lehajoltam és kihúztam egy szál répát. Kettő volt összegabalyodva s egyiket kihúztam. Odanézett: — Kettő vót a bokorba, ugye — mondja. — Kettő. — Igen. Ügy nem tudnak nőni. Mán a nagyobbul meg lehet hagyni kettő*, mert valahogy talán csak megéfnek mind a ketten, de a kicsikből ki kell venni az egyiket. Még bosszantott is, hogy alantasok, hivatalnokok szokása szerint most ő magyarázza meg, hogy miért tettein, holott neki kellett volna megtennie, amikor ott kapált el mellettük. De mikor el akarok menni, megszólal: — Nagyságos úr: legyen nekünk Kossuth Lajosunk. Megdermedtem, ö nyugodtan és kedvesen folytatja. — Nagyságos úr, ájjon kl elibünk, parasztság elibe Az egész ország lángolni fog, ha a nagyságos úr kiáll. Mert mi nagyon el vagyunk nyomva és nincs nekünk vezetőnk. Csak néztem rá. Félreértette a hallgatásomat s azt mondja: — Igaz, hogy a többi nagyságos, meg méltóságos urak nem fognak a nagyságos , úr lépésének örülni. De mi vagyunk ebben az országban a többen,, parasztok, A lenne a nagy dicsőség, ha az egész ország paraszt népe éljenezne és tapsolna a nagyságos úrnak. Mondom: — Hát tud maga valamit én rólam? —- Nagyságos úr. Mi már újságot olvasunk. Mikor látjuk a nagyságos úr cikkelyeit, alá van írva Móricz Zsigmond, visszük házról ház: ra, olvassuk. Szente is mondta : ez a jó magyar ember, ha ezt egyszer meg lehetne nyerni, liogy kiájjon a parasztságért, akkor az egész ország, mint egy ember állna oda utána. Csak hallgattam, mert szíven ütött. Hiszen ez a bajom a lelkem mélyén, hogy nem adatott meg, hogy ki tudjak állni másképp, mint amennyit éppen teszek, hogy írásban mindig és mindenkor mellettük vagyok és a magam módján soha cserben nem hagytam azt a gondolatot, hogy az egész magyarságot egy testvéri érzésbe és akaratba kell tömöríteni. De nem vagyok szónok, nem vagyok a cselekvés embere, nem vagyok politikus. Regényíró vagyok, aki az Írógép mellett robotol s pergő betűkön keresztül közli gondolatalt. Hallgatásom zavarta s talán meg is ijedt egy kicsit s magyarázni kezdte : — Meg kell állani a munkába — Intett a kapájára, hogy nem dolgozik azalatt, míg beszél — de el kell már mondani ... Mi nem vagyunk kommunisták. Mikor a kommunizmus vót, nekem két darab állatom volt összesen. Jött az elvtárs, azt mondja: józsi, az egyik marhád az államé .. Jó van, mondtam : vegyétek el. Mi nem voltunk kommunisták... De most nagyon le vagyunk nyomva mind, az egész parasztság . . . Nincsen ára semminek ... rongyosan járunk . . Mezítláb állott, fekete, kemény kis lábai a rögben tapostak, a naciiágja vásott, igen szép fehér fng volt rajta, fr'ssen mosott, á fején egy lehetetlenül ócska, foszladozó szaiagú kalap. Minekünk mindenki csak ellenségünk, minden drága .. Kérem, bevittem pénteken egy kosár babot Vácra, a hetivásárra. Három fillérért kelleti odaadni kilóját. Mennyi babot kellene nekem bevinni, hogy felőtözhessek belőle. Még annyit se bírnák bevinni a vállamon,amin egy kalapot vehessek Pedig nem vihetek többet, csak ami terem A föd még mindig megadott annyit, hogy meg tudjak belőle élni» de most nem... Még az adót is fizetni kell... Picit gondolkozott, megingatta a fejét: — Mi nem haragszunk az. adóra, megfizetjük. Tudjuk, hogy ha a gazdag embernek kell, az országnak ls kell. De a kereskedés a ml ellenségünk. Nem tudok egy kapát venni. Mar lekopott — s a kapa csakugyan már úgy elkopott, hogy nem volt annak hegye, nem volt lapja sem, csak az egyenesre lekapált csonkja volt meg, mert maga szerszámaival kell kapálni napszámba ... — Drága a szerszám, pedig azt mink használjuk ... Nem jól vezetik az ország dolgát a mi uraink, nagyságos uram. Hogy lehet az, hogy úgy kötik a szerződést Osztriával, hogy nyáron, mikor érik a barack akkor szakíthatják el. Nincs idejük az urainknak, hogy ősszel, télen meggondolják... Ösztria az jól köti a szerződést, mert neki az az érdeke, de mi mikor eladunk, nekünk is ésszel kell élni... Ha Ilyen emberek, mint a nagyságos úr, odafel volnának, akkor tudom, a parasztságnak jobb volna ... Meglepetve hallgattam, ez a kis ember jobb szónok nálam, jobb gondolatok jutnak eszébe, s jobban ls tüdja elmondani. Megint csak félreértette a hallgatásomat s ažt mondja: — A kellene, hogy megint legyen nekünk egy Kossuth Lajosunk. Mert ő volt az egy vezérünk, senki más. Csak azt kell kiáltani, Kossuht igazságát hirdeti nagyságos uram, micsoda, az egész világ, már ez a kis ország, mind odatódulna a lábához. Mert tudunk mink lelkesülni. Mert a paraszt, nagyságos uram. még a fődjét se sajnálná odaadni annak a vezérnek, aki az ő érdekébe dolgozik. Mindent megadnánk mink a vezérünknek, nem sajnálnánk, hogy ő meg a becses családja mind jólétben éljen, ahogy csak lehet, meg lóleslk. Csak a szavát emelje fel értünk... Ezt akartam mondani. — Hogy mi lesz — mondtam —, azt majd az idő megmutat^ Egy bizonyos, így nem maradhat. Az egész mdjgvarságnak testvári kezet kell fogni és úgy haíwni előre. _ — Igen, nagyságos uram. Szinte röstellem, hogy máris szónoki szavak jutottak az eszembe. Féltem, hogy egy pillanat múlva már demagóg leszen, kezet nyújtottam neki. Melegen és hevesen fogta még a kezem s még azt mondta : — Kossuth Lajos kell nekünk, nagyságos uram, és az nem lesz más senki, ha Móricz Zsigmond se. Egész elérzékenyedve s megrendülten hagytam ott, hogy kapálja tovább a répát. Ezt megtagadta tőlem az Isten, de bízom benne, hogy a magyar nép ki fogja verekedni a maga igazát. De verekedni kell neki érte. * 1962. szeptember 6. * Uj SZŐ 5 \