Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-29 / 269. szám, szombat

r A tükörből négyszögletes arc, s fekete, sűrű szemöldök alól mélyenülő szem nézett vissza. De a szá) — nem, a szájról egyelőre még semmit... A duzzadt, túlságosan vastag ajkakon témvázásféle. Neve­tett, majd minden átmenet nélkül elkomolyodott. Bizonyos értelemben sikerült mosoly volt, bizalomgeriesz­tő. Az elní}k mindig mosolyog. A szenátorok is mosolyognak, minden valamire való üzletember mosolyog. A mosoly bizalma: ébreszt. De más­részt nem tesz elég komoly benyo­mást. Azt sugalmazza, hogy minden a legnagyobb rendben' van, nincs már semmi .kockázat, ez pedig nem 16. Elhatározta, hogy Whitneyhez fordul tanácsért. — Elvégre az ő dolga Én csak a munkámat végzem. — Sze­mély szerint szívesebben venné, ha nem kellene mosolyognia. Mondhat­nak, amit akarnak, ehhez egész em­ber kell. Kemény legények kelle­nek. Elszánt, kemény legények ösz­szeszorított fogakkal, kesernyés düh­vel nézett szembe magával. — Nem, ez túl erős. Csak semmi túlzás. Hi­• szen a fénykép, amelyen a „Hartley­Világűr-Vitamin" feliratú dobozt tart­ja a kezében, pompásan sikerült. A fényképen nem mosolyog, de nem ls látszik túlságosan zordnak. Csak ép­pen anjiyira, hogy bizalmat keltsen. Eszébe jutottak Whitney szaval: — Fontos, hogy az emberek meg­értsék : a Hartley-vitamintől a tes­tük olyan lesz, mint az űrhajósé. Olyanokká válnak, mint maga .. Kék reggeli köntösében — a Mai­son Scaletti Bros cég ajándéka — be­lépett Nancy. A mélykék égbolthát­térre aranyszállal hímzett csillagai­val, üstökös csővára emlékeztető számtalan' bolygó pályájával valóban csodálatos remekmű volt. Ez már va­lami : — Meghitt otthonában az űr­hajós hitvese az égboltot hordja vál­lán. — Neki is ajándékozni* akartak egy Ilyen házikabátot, de Whitney ellenezte. Ez általában Whitney erős­sége: mindig tudja, hogy mit lehet. — Drágám — szólította meg Nan­cy —, mit csinálsz? Ne feledd, hogy aludnod kell. Legkevesebb tizenikét órát. — Rögtön — válaszolt, s mind­két mutatóujját az órára helyezte. N evetett. Megfordult, s az asz­szonyt a karjába vette. Szép asszony. Micsoda szerencse, hogy Nancy a felesége. Ha valami jelen­téktelen lányt vesz feleségül, soha­sem esik rá a választás. Sikereinek felét — ha nem az egészet — Nan­cynak köszönheti. Mióta a televízió „Világűr-Vitamin" adásában fellép­tek — kettesben, állva bungalowuk előtt, — az asszony sóikkal több te­lefonhívást kapott, mint ő. S milyen ügyesnek bizonyult, mikor kérdések­re kellett válaszol- Pierre Courtadp­nial Whitneynek r lerre nem volt mitől tar­Világűr—Vitamin tania, Nancy min­dig tudta, mit kel] mondania Hiába, ez már benne van a lényében. Mi­kor az a New York-i fickó azt kér­dezte: — Tulajdonképpen mit érez, ha a férjére néz, és arra gondol, o / hogy rövidesen elindul a Holdba? Kezével"a tarkója alatt až óra 'egy­— jói megfelelt: — Ugyanazt, mint hangú ketyegését hallgatta. Freddy — Éppolyan jól tu­iod, mint én, hogy az a központ nem komoly. Csak üz­let! Ugye, te magad sem hitted, so­ha, hogy valóban a Holdban akar­Földtől, a világűrben — rólad álmo- naik küldeni? Megütne a guta, ha ar­dom legszebb álmomat... ra kellene gondolnom hogy ez ko­Sehogy sem jött álom a szemére, molyra fordulna... em válaszolt, lehorgasztotta a N amikor a csillagos égre nézek I _ Locbňessí híľteíen megrohanta a~"fé- Voľt'aľľ/zé^ ffi mtndeľkômoly­Ez már valami - vagy nem? j e,em: ÉS HA MINDEZ VALÖBAN Sn De Sis mf a különbség köz­Engedelmesen követte az 'asszónyt KOMOLYRA FORDUL? tük és a Langley-központ emberei a hálószobába Az egész szoba min- És ha ezek a csökönyös Idióták között? őket is széltében-hosszában tás szövettel volt bevonva. Szemlél- valóban a Holdba mernek indítani reikiamírozzák az újságokban, a fele­tetően ábrázolta a első ballonok fel­bocsátását. Ez volt a Hartley-féle bungalowo'k legszebb helyisége. Majdnem tíz hónapja laknak benne, és istenemre, nemís lehet semmi pa­egy embert csupán azért, nehogy az ségek fényképei is megjelentek a oroszok ismét megelőzzék őket? Se<m- LIFE-ban. Mit jelentsen hát mindez? mi kétség, képesek rá. Nem kétséges — Egy dolog nyugtalanít — mond­az sem, hogy Amerika lemaradt, ta hirtelen — Mindenről sok szó Megtanulták, hogy a világűrben be esett már, de az Istenről nagyon ke­naszuk. A nagy tulipánfa mellett, a kell érniük egy kis kuckóval, míg az vési hófehér garázsban egy Cabriolette oroszok akár egy hálókocsit ls küld- — Az Istenről? — a Boldsmobile ajándéka — vára- hetnének oda... S aztán az örökös „.. Istenr 6i véleményem kozou. Holnap reggel, a teraszon el- melléfogás a rakétákkal: Sivítás, sz e~nf keresnem kell azaT^lC óriási lángoszlop — s azzal befelleg- arra hogy ny ii vános helyen kljelen­zett. Ez esetben Nancy tízezer dol- h e. S Se m : én hiszek Istenben. Még lárt kapna De mi lesz azután? El- va n. na k olyanok, akiket zavar ez az gondolkozott, s határozott: - Két f re kapaszlkodä s. Biztos vagyok hónap alatt véget vet az egésznek' költött reggeli után Ismét a kor­mánykerék mellé ül, s a világűr-ál­lomás központjába hajt. Valóban, minden csak rutin kérdése. Egy idő óta úgy érzi, hogy ez nem az igazi komoly munka. De alapjában véve ez nem Is tar­tozik rá. Nem tehet magának szem­rehányást. Az előírt Időt a légkamrá­ban és a centrifugál gépben tölti. Eleinte kissé kellemetlen volt, de Mélyet sóhajtott. Nancy feléje for­dult az ágyban. — Nem alszol? Aludnod kell drá­gám. — Gondolkozom. Mire jó az hamarosan megszokta. Ma inkább ko- a kispárnájába. — Csak fejfájást mikusnak tűniik. Mintha teljesen au- kapsz tőle. tomatizált cirkuszban tartana ügye- Felgyújtotta az éjjeli lámpát, s a letet. Az űrközpontban négyen végez- felesége felé fordult. Csak hosszú, ték ezeket a gyakorlatokat, de min- dús haja látszott a párnán. den nagyképűség nélkül állíthatja, Kedves — mondotta —, legszí­hogy neki van a legtöbb esélye arra, vesebben odadobnám az egészet... hogy a Holdba repül. Ezt Mr. Whit neynek köszönheti. Sem Bobnak, sem len arcán rémület tükröződött. Jonnynak, de még Dicknek sem volt — Te megbolonultál I benne, hogy sokan viszolyognak tőle. Meg van írva, hogy az ember ne tö­rekedjék a csillagok felé, vagy vala­mi ilyesmi... — Nem tudom. Lehet, hogy igazad van. De miért nem jelented ki, hogy mormolta Nancy f ei sz áUáskor viselni akarod azt a kis amulettet, amit édesanyádtól kap­tál? Gépiesen nyúlt a Szűzanyát ábrá­zoló kis kék amuletthez. Láncon vi­selte a nyakában melléneik dús szőr­zete közé bújtatva. — Nem vagyok bizonyos benne — olyan szerencséje, hogy összekerül- Mi történt veled? S mondd kérlek, jön egy Ilyen kiváló férfiúval. Whit- mi lesz aztán velünk? neynek nem érdeke, hogy megszaba­duljon az árujától. Csupán az a vá­NancyJelüU.az ágyban. Kendőzet- mondt a vonakodva. - Meg kell kér­.„• lőtt. deznem Whitneyt. A katolikusoknak felelte — b izon yá ra tetszenék, de a protestán­? /") l/Átll O.lr J .. sok rossz néven vennék ... — Nem lehet mindenkinek a 'ked­vére tenni — nyugtatta meg Nancy. — De most aludj, kedvesem! Odahajolt, s puhán szájon cső­— Van foglalkozásom — nem? — A te foglalkozásod? Miféle fog­gya, hogy Fredből — szó szerint így lalkozás az? Vagy azt hiszed, hogy fejezte ki magát — „ideális űrhajóst egy másodosztályú steward, méghoz- k olta~ faragjon". — Freddy —' mondotta zá belföldi útvonalon, biztosítani _ ' Ne g yötörd magad — suttogta. —, ha rám hallgatsz, évente száz- tudja mai életnívónkat? Szegény ki- Ner n' ]| pek kj a buliból. Aludj r— u csikém. Vésd az eszedbe, hogy nem ny Up o dtan ! vagy sokkal több, mint az egyenru- Mlkor a teIefon CS6 nge. ni kezdett, millió amerikai gondol Freddy Loch­nessre, ha azt a szót hallja, hogy „Kozmosz". Minden fogadást , tar- hád... S még így ls legfeljebb csak ü y rémIett neki min tha már örök­tok... a Pinky Ranch-i kis ribancok tarta- kév alóság óta aludt volna mélyen, Nos, Whitney mindent megtett, nak benneteket igazi pilótáknak 1 álraok néi kül. Felugrott, villanyt hogy a fogadást megnyerje. Már Szó s8m leh e* rôla ! s különben is egész könyvtárra valót gyűjtött ösz- m't kockáztatsz, ha ... sze a róla és Nancyról megjelent "D idegen félbeszakította. —• Mit A*- tudod te? Gondolj arra, ho­sajtótermékekből, fényképekből, in­terjúkból és cikkekből, melyek az ő gyan végződhet mindez. neve alatt jelentek meg. Nem be gyújtott. Ismét megrohanta a féle­lem. — Talán már Itt a pillanat? Talán mégis bekövetkezik az, amitől retteget? Nancy ls zavartan ül< fel az ágyban. — Mi történt? Mit akarnak tőlünlk Felfújta az arcát, s olyan hangot engedett ki, szélve a rádióról, televízióról, léme- mint mikor pezsgős dugó durran. — ebben-a szokatlan órában? Ne vedd zekről és a magnetofonszalagokról. Így, hallod, így végződhet minden... fel a kagylót! Közel se menj a tele­Nancy hosszú szempillái alól meg- fonhoz! Nem hallottuk a csengetést Felfedezte, hogy van hangja. Ma tíz­ezreik éneklik az ő dalát: — Távol a rovó pillantást vetett rá. és kész.. A nnak a rettenthetetlen férfiú­nak a pillantásával mérte vé­gig, akit felesége praktikái és |aj­gatása sem tántoríthat el a köteles­ségtől. Leakasztotta a hallgatót. — Halló Freddy — kiál'otta tele­fonba egy hang. — Csak egyetlen mondatot mond! Csak egyetlen mon­datot kívánunk tőled! — Ilyen későn? — Ogy gondolom — felelt a hang —, hogy ma soká fennmaradtok, vagy nem? Talán csak nem én va­gyok az első, aki felhív? Itt Dl Mag­gio, Di Maggio beszél a rádiótól. Csak egyetlen mondatra lenne szük­ségem arról, hogy mit érzel. Ha már megfogalmaztad, tessék ! Átadom ... Baljával eltakarta, a kagylót. — A rádió — mondotta —, ma­gukon kívül vannak .. — Tedd le a kagylót — rendelke­zett Nancy —, ne, ne akaszd fel, csak tedd le... De abban a pillanatban olyan kü­lönös szokatlan csodálkozó kifeje­zést vett észre a férfi arcán, hogy mindkét lábával egyszerre ugrott kl az ágyból. — Te jö Isten. Édes Istenem! Ez aztán valami I Űh, te jő Isten I — nyögdécselt Freddy. Mi van? — kérdezte Nancy —, mi történt? — Az oroszoknak sikerült 1 — vá­laszolta szenvtelen hangon. — Egy embert küldtek a Holdba Szerencsé­sen meg ,ls érkezett. — És most? — Most? A vonal másik végén Di Maggio türelmetlenkedni kezdett. — Csak egyetlen mondatot Freddy. Csak annyit mondj, hogy mit érzel ebben a pillanatban! Valamit csak érezned kell! Te jó Isten! Most át­teszlek a direkt vonalra. Mehet... F reddy Lochness összevonta a szemöldökét, s aztán lassan, minden szót mérlegelve, mint egy bokszoló, aki most vesztette el a baj­noki címét, mondotta: — Gratulálok annak a fickónak, akinek sikerült I Természetesen csalódott vagyok. Az embernek nem esik jól, ha lepipál­ják... Nancy valamit súgott a fülébe. Hirtelen egy ötlete támadt. — Min­denkihez szólók, mindenkinek üze­nem: VAN VALAMINK, AMI NINCS AZ OROSZOKNAK, ÉS EZ A HERT­LEY-VILÁGÜR-VITAMIN 1 — Ez kitűnő volt — mondta Di Maggio a vonal másik végén. — És teljesen korrekt. Freddy Lochnes letette a kagylót s mélyet sóhajtott. Hanyatfekve el­nyújtózott, és felbámult a plafonra. — Csodálatos voltál — mondta Nancy. MÁRTON MÁRIA fordítása. BYORWekBIUÄB Indul a nagy pionírexpedíció MEGVÉDTÉK A „GRUNDJUKAT" -ti Szövetség Pionírszerve­letének Központi Tanácsa a CSKP közelgő XII. kongresszu­sának előkészületeivel egyidő­"ben nagy pionírexpedíciót szervez. Az ifjúsági sajtóban közzétett felhívás felszólítja a pionírokat, hogy minél többen vegyenek részt a sok-sok felejthetetlen élményt, kalandot öröm­teli szórakozást ígérő „Mindig kész" expedíció­ban. „Mielőbb tárgyaljátok meg a rajtanácsban — mondja a felhívás —• az expedícióba v«ló bekapcsolódástokat, tanácskozzatok vezetőitek­kel, a tanító elvtársakkal és még októberben Je­lentkezzetek a csapattanácsnál. Az expedícióra vonatkozó utasításokat a CSISZ KB Pionírszerve­zete három-négy bönapra adja majd ki. Az első feladatokat november elején közli majd a Pionírok y ondon East End negyedében egy vető, gyakran meg goromba sza- szóvivőjük, egy 14 éves kisleány, augusztusvégi vasárnapon vt- vakkal illették őket az „autós Az Illetékesek nem tagadták a kö­vetelés jogos voltát, de nem sok Mitévők legyenek tehát? • reménnyel kecsegtették őket. Szüleiktől és nagyszülelktől A gyermekek azonban nem vol­megtanulták, hogy a tőkés világ- tak restek. Egv szép vasárnap hetes lankadatlan harc után ban minden jogot ki kell harcol- reggel felsorakoztak a Montclare ugyanis végre sikerült elérniük, nl, és hogy az egységben van az utcán. Megjelent az első gépko­hogy ezen a helyen ezentúl sen- erő. Közös akciót indítottak te- esi, és ők táncolva elállták az hát: „Játszóteret akarunk, nem útját. A meglepett autótulajdonos autóparkotl" és hasonló feliratú megpróbált lassan közéjük haj­augusztusvégt vasárnapon dám délutáni uzsonnára gyűltek bácsik és nénik", össze a Montclare utcán a mun­kásgyermekek, hogy nagy győzel­müket megünnepeljék. Tizenhét­ki sem zavarja játékukat. Nem mintha London nem törőd­Lapja, a rádió és a televfzió Ifjúsági adása. Így nék gyermekeivel. Szó sincs róla! transzparenseket készítettek, majd tani. S a gyerekek? Fel a kocsi­Van Itt hinta, homok, tornaszer, sőt akad még apró evezős- és mo­Ismerkedhettek me g az expedíció feladataival, amelyek alapján teljesíthetitek az expedíció cél­kitűzéseit. Az expedíciót a csapattanácsok irá- torcsótiak Is a gyönyörű Regent's nyitják. Még az első feladatok kitűzése előtt gon- Par k gyermektaván. Csakhogy oda J J " o íAmAHňalŕ npnmn.AI dolkozzatok azon, hogyan tehetnétek változato­sabbá a rajok munkáját, hogyan üdvözölhetnétek méltóan Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusát a kötelezettségvállalások teljesíté­sével és újabb nagyszerű pionlrtettekkel. A természetjárásban, sportban, tanulásban, ott CSONTOS VILMOS: jómódúak csemetéi járnak. A londoni East End sűrűn be­épített munkásnegyedeiben vi­szont nincs Játszótér. A gyerme­kek Itt a csendes Montclare ut­cára szorítkoztak, melynek egy kis szabad térségét mintha csak arra teremtették volna, hogy ott honi segítésben elért eiwnények megkönnyítik kedvük szerint klhancúrozhassák bekapcsolódástokat az expedícióba. A bátor és határozott pionírok valamennyien részt vesznek magukat, ha kibújnak a zsúfolt lakások áporodott levegőjéből. De még innen ls kiszorították őket a Mindig kész r expedícióban. Ne hiányozzon gé pkocsltulajdonosok. Hiába til­egyetlen raj sem.' takoztak a kicsinyek, csak meg­EL SEM HISZITEK nekem, gyerekek, hogy olyan utlág ts ĽOlt valamikor, amikor nem volt minden kislánynak,, hajas babája. A mese, ame­lyet most hallotok, szomorú ugyan, de Igaz. A ml kislá­nyunknak, akit Mariskának hívtak, soha nem volt hajas babája. Hatan voltak testvé­rek. Édesapja szegény kőmü M-VIRSlKOVÁ Mariska nagyon megörült. A szegény embernek mindenek­hasábja egyszeriben más lett. előtt arra kell gondolnia, hogy Piros szája és kék szeme úgy legyen kenyere és meleg tüz­mosolygott Mariskára, hogy a helye. V,n áL^í e n % nc su­n sem a d' A kislány a szála szélét ha' „ Z en n 0 2 rapdálta, nehogy sírva fakad­1nu roű' L nňh/ínt > oľL üM° n értené meg eb­Jn gíJ í y , "en a nagy szegénységben, ÍZ, n Äi-ÄJÄ mi t ls jelentett az 0 szá­rZl o ^l lfľ PP l *!' mä r« « ™ egyszerű hasábja? vitte a ház, elé a napra, este Szomor ú teklntPlét a lohonň ves volt, akt alig tudta megke- gőgösen Irénke -, ezt a babát vele ment aludni és altatódalt M„ll r n J, * ™, ' \ „ könnyít resnt a betevő falatot, pedig Bécsből hozták, porcelánból van dúdolgatott neki. Aztán bekö- ut Sszafojtva nem mozdult addig i Szeptember után én ls itt vagyok. i Az én napom már fáradtan ragyog. 1 Szép lombruhámat lassan pergetem, [ lllatszívem avarba fektetem. Dércsípte gyepen lustán lumpotok. A süvegemhez jelleget lopok, S úgy lengetem az emberek jelé. Hogy szinte — szinte Izzadok belé. I Ha kedvem támad, hát iütyürészek, l Hogy belérecseg a szarkafészek. I Elringatom a sok rengeteget, | S elmegyek, ha már minden szendereg. ] ral A megállított jár­művet aztán közős erő­vel egy másik utcába tolták. Ezt megismétel­ték további kocsikkal ls, s az autótulajdono­sok végül ls beadták derekukat. Ezután a szülők Is közbenjártak az Illeté­keseknél. A kerületi ta­nács végül ls leszögez­te, hogy a Montclare utcai szabad térség ezentúl csakis a gyer­mekeké. Most pedig hagyjuk a vidám gyermeksere­get, hadd fogyassza el a megérdemelt jó fala­tokat, melyeket a mun­kasok szolidaritása ra­asztalukra. Reméljük, ő országukban Is mi­szép rendezett menetben elindul- kott az tak a városházára, hogy előadjak hogy az követelésüket. „Az autók másutt előbb eljön az az Idő, amikor már is parkolhatnak, nekünk viszont nem lesz szükség arra. hogy még csupán ez az egy alkalmas he- a gyermekek ls „harcoljanak" jo­lyünk van a játékra" — mondta galkért. B £ Tömnxv tfmmw® IWftKX? ugyancsak iparkodott a munká- az arca, ezt még csak a ke­ban. A játékról tehát még osak zedbe sem tudnád venni. Le szó sem eshetett. Pedig Maris- esne és összetörne. S**' é S r e'\ a « Teme^étő l ämľf szénné nem a hosszúnak tűnő szomorú esős égm QZ e j egsz el b legkedv e. A BÉKESZERETŐ EMBERISÉG HATÁROZOTT KÖVETELMÉNYE: napok. Egyik reggel, amikor | ĎĎ e j á: ék a szomorúan már harmadnap/a egyfolytában s eM eue n weica. ka sokszor álmodott szebbnél Mariska nagyon szebb babákról, amilyeneket a ballagott haza Mlnáen vágya esett az eső, s nagyanyó hiába kirakatban látott. Tudniillik az az volt, hogy egyszer nekt is keresgélt szárai forgácsot, egy­utcájukban volt a bolt, ahová legyen hajas babája. Talált szer csak megtalálja a hasáb­Mariska sőt és petróleumot lárt egyszer a búboskemence mel vásárolni. A boltosnak volt egy lett egy fehér hasábfát. Bepó Irénke nevű kislánya, akt min- lyálta egy kockás kendőbe, má­dig az üzlet előtt álldogált és gához szorította és úgy babús _ _ E N MA KET babát vettem az fát, ami éjfél kiesett Mariska üzletben. Aranyszínű hajuk var­kezéből. Nagyanyó megörült, — kocsba van fonva, s ha lefekte­végre egy darab száraz fa I Fog l lk őket, behunyják a szemüket, ta a fejszét, széthasogatta a ha A két kislányom majd bizonyá­büszkén babusgatta, dédelgette gatta, mintha Igazi baba lett sábfát és begyúltott vele a ke " a megö-ül nekik. Annak a Ma­szép nagy hajas babáját, a me- oolna. Amikor ezt meglátta jan lylk a szemét ls le tudta huny- est, Mariska tdősebb testvére nl. Mariska úgy nézett rá, mint így szólt: mencébe A hasábfa ropogni riskának az unokát Ok, akinek kezdett a tűzön, mire Mariska íabábuja sem lehetett. S felriadt Kereste a hajas babá nekem, nagyanyjuk szomorú tőr­rri 3 4 S 6 t S 9 10 tl 12 ír i4 ts 16 X U valami csodára és kérve kérte — Ha már se keze, se lába ját, de nem találta sem az 'éneiére emlékezve örül a szí­Irénkét, engedje legalább egyszer hesse. meg, hogy nincs a babádnak, gyere, raj­kezébe ve- zolok neki szép kék szemet és ágyban, sem pedig a földön. — /) hasábját keresed? vem, mert tudom hogy az én kislányaim babált soha többé el — Még mit nem? — mondta neki. piros szájat, legalább az legyen kérdezte nagyanyó. — Nézd, ne m égeti senki a világon. milyen vígan ég. Kislányom, a VÉRCSE MIKLÓS fordítása Függőleges: E. 2. Ilyen verse, ls van. 3. Régi űrmérték. 4. A kértész birodalma. 5. Nagy ma­gyar zeneszerző. 6. Leánynév. 7. A legtökéletesebb .,gép". 8. VI­vőszerszám. 9. Földművelő esz­köz. 10 Mozgó harci eszköz. 11. Egyiptom fővárosa. 12. Siker — szlovákul. 13. Cimbora. 14. Nln­^áenek szülei. 15 Kopasz. 16. Ál­lati lakhely. 17. L. (Beküldte: Torpis József, Flfakovoj MOLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Egy a jelszónk, a béke. ül SZÓ 6 * 1 96 2. szeptember 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents