Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-29 / 269. szám, szombat

Világ -proletárjai, egyesüljetek ! SZĹOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁN AK NAPILAPJA Bratislava 1962. szeptember 29. szo mb.at • 50 fillér. • XV. 269. szám Az élet követeli Száz- és százezrek, kommunis-i tök és pártonkívüliek tanulmá­nyozzák, vitatják országszerte a Szocialista társadalmunk továb­bi fejlődésének távlatairól szóló pártdokumentumot. Akárhányszor jelentőségét alkarjuk kidomborí­tani, mindig jövőformáló erejét hangsúlyozzuk. S ez is a tulajdon-: képpení lényege, ez az a pont, mely százezrek figyelmét, érdek­lődését, lelkesedését gyújtja fel. Olvasásakor a holnap és a hoH napután, a kommunista jövő eleve­nedik meg szemünk előtt, mely lehetőségeinket munkánk nyomán terebélyesíti valósággá. A pártmutatta nagy célok nem­csak az anyagi termelésben állí­tanak elénk igényes feladatokat, hanem a kultúra, a népművelés területén is. „A szocialista társa­dalom fejlődése elképzelhetetlen a múlt üsökevényei, a tőkésvilág kedvezőtlen befolyásai elleni te­vékeny harc nélkül" — mondja a' vitaanyag. — „.. .Az új ember nevelését a gazdasági építéssel, a társadalmi viszonyok fejlesztésé­vel szoros összefüggésben kell ki­bontakoztatnunk, mivel egységes folyamatról van szó." Ezek a sza­vak rögzítíik, s nyomatékosan alá­húzzák, hogy az ideológiai, kul-: turális és népnevelő munka, egy­szóval az emberek kommunista nevelése olyan folyamat, mely­nek szerepe — a szocialista tár­sadalmi .viszonyok fejlesztése mellett — fontosságában ugyan­csak elsőrendű. Igény és feladat, hogy a lehető legrövidebb időn belül biztosít­suk azt a magas fokú képzettsé-' get, melyet népgazdaságunk ága­zatai a tudomány és technika rendkívül gyors fejlődése folytán megkövetelnek. Azonban — úgy, ahogy a dokumentum is leszöge­zi — éppen a fejlődés érdekében, az adott termelési folyamatokkal egyidejűleg kell szorgalmaznunk a kultúra és a művészetek szere­pét is. Ismert dolog, hogy fogalmaink közt mily nagy szerepe van an­nak a lélektani helyzetet kifeje-: ző szónak, melyet úgy hívunk hogy „élmény". Talán néha nem is tudatosítjuk e szó jelentőségét, azt, hogy élmények nélkül vég-: eredményben mit sem ér az em-: ber élete. Legyen az akár szemé-: lyes élmény, akár társadalmi és közösségi, minden esetben segíti megérteni világunkat, felfogni valamit a körülöttünk zajló bo­nyolult életből. S hogy élmé-. nyeink közt a jó könyvnek, film-: nek, színháznak stb., mily nagy a szerepe, azt felesleg részletezni. Kétségtelen, a mindennapok megfeszített munkája közepette a dolgozók tömegei — akikért a művészet létezik s akikből táp­lálkozik — aligha töprengenek azon, mily rendkívüli korban élünk. Végzik a maguk szorgos munkáját, telnek a dolgos hét-: köznapok. A könyv, a film, a színház, a kiállítások igényessé­get és ízlést növelő szerepe azon-: ban kimondatlanul is ott él mun-: kájukban. Bővíti látásukat, jel-: lem-, ember-, és életismeretre tanítanak. Életmódunkat, társa­dalmi és egyéni életformánkat gaz­dagítja. Nemcsak munkaigényes-: ségünket fokozza, hanem a kör-: nyezetet illetően is esztétikai kö­vetelményeket állít mind ma­gunk, mind társaink elé. A kul-: túra és a művészet tehát elsősor­ban az anyagi értékeket előállító ember jellemének, erkölcsi arcu­latának, ideológiai és kulturális képzettségének segítője. Ezek pe­dig végeredményben a rátermett­ség érzésének összetevői. Az ön­tudatosság és a magas fokú er­kölcsi felelősség az élethez és a munkához való viszonyunkon túl optimizmussal is eltölti az em­bert. S bár a termelés és a kul­túra között az alap és a felépít­mény viszonya áll fenn, ez utóbbi kétségtelenül befolyást gyako­rol az anyagi termelésre. Magá­ban a kultúrának és a művészet­nek az a hivatása, hogy állan­dóan fokozza az egyén társada­dalom iránti erkölcsi felelőssé­gét, végső soron összefügg az anyagi termelés növekedésével. Érthető tehát, hogy a dolgozók magas fokú kulturáltságának biz­tosítása igénnyé nőtt s nagy kö­rültekintést, gondoskodást köve­tel. Hovatovább már kevésnek bizonyul a művészet iránti általá­nos hozzáértés, helyébe a mé­lyebb ismeretek követelménye lép. Ahogy a munkásnak nem elég csupán tudomástól vennie, hogy gépe rosszul dolgozik, azt is tudnia kell, mi okozza ezt, ugyanúgy a kulturális szükségle­tek megítélésében sem lehet elégséges csupán az „érzék" vagy az általános megállapítások. A szakmai hozzáértés és elmé­lyültség igénye itt is indokolt, s ezt a dokumentum is hangsú­lyozza. A sokoldalúságnak ez a követelménye ugyanakRor ko­runk rendkívül gyors műszaki haladásából is fakad. Az „eltech­nizálódás" ugyanis az egyoldalú­ság veszélyét, s ezzel összefüg­gésben az egyéniség elszürkülé­sét rejtheti. Márpedig a kommu­nizmus emberét a sokoldalúság jellemzi. S ez népnevelő mun­kánknak is tulajdonképpeni cél­ja és értelme. Persze, jócskán akadnak még olyanok is, akiknél nem az isme­retek elmélyítése, hanem a mű­vészetek megszerettetése a tét. E téren akár a népművelést, akár az öntevékeny népművészeti és színjátszó csoportok, és különféle érdekkörök munkáját vesszük fi­gyelembe, hangsúlyozni kell a fokozott igényesség elvét. „A mű­vészet legfontosabb feladata: áb­rázolni társadalmunk jelenlegi fejlődését, tevékeny munkára mozgósítani e társadalom minden erejét, s így támogatni a párt és a nép kommunizmusért vívott küzdelmét." A párt vitaanyagá­nak ezek a szavai kell, hogy át­hassák munkánkat, megszabják a kultúra és népművelés terén ránk váró feladatokat. Fontos hangsúlyozni: a kultúra és a művészetek hatása, egyszó­val a dolgozóik kulturáltsága megteremti annak a lehetőségét, hogy dolgozóink mind szélesebb rétegei vállaljanak tevékeny részt a művészi alkotások fejlesztésé­ben és a művészetek terjesztésé­ben. Ezzel egyidejűleg növekszik az igényesség is, a munka­környezet, a lakáskultúra, a gé­pek s minden olyan tárgy eszté­tikai formájával szemben, amely­lyel kapcsolatban áll az ember. A párt vitaanyagát tanulmá­nyozva a jövő rajzolódik ki előt­tünk. Feladataink és óriási fele­lősségünk. Kétségtelen, a holnap csak a mára épülhet. Terveink, vágyaink elérésének egyedüli út­ja hát, hogy a feladatok teljesí­téséhez már ma hozzákezdjünk. Eddig elért sikereinket is fel­adatok és a lehetőségek szem­• pontjából kell mérlegelni, s ak­kor az önelégültség buktatóját elkerülve legjobb erőinkkel szol­gálhatjuk kulturális forradalmunk nemes célkitűzéseit. Pártunk dokumentumáról tárgyaltak Antonín Novotný elvtárs a libefii hajóépítők nyilvános pártgyíílésén (CTK) — A PRÄGAI CSEH HAJÓGYÁR LIBEŇI ÜZEMÉBEN CSÜTÜRIÜ­KÖN, SZEPTEMBER 27-ÉN A DOLGOZÚK NYILVÁNOS PÁRTGYÜLÉSEN TAR­GYALTAK MEG A CSKP KB DOKUMENTUMÁT. A LIBEŇI HAJÖÉPlTÖK GYŰLÉSÉN RÉSZT VETT ANTONÍN NOVOTNÝ, A CSKP KB ELSŐ TITKÁRA, KÖZTÁRSASAGUNK ELNÖKE IS. Josef Škarohlíd vállalati igazgató beszédében hangsúlyozta, hogy az üzem 1955-től kezdve valamennyi mennyiségi és minőségi mutatóban állandóan teljesíti a tervet. A szovjet megrendelések teljesítése — mondot­ta — becsületbeli ügy üzemünk szá­mára. Kötelezettséget vállaltunk, hogy a szovjet megrendeléseket december 14-ig befejezzük. A vállalati igazgató beszéde további részében elmondotta, hogy a dokumentum joggal szentel nagy figyelmet a gépipari termelés kérdéseinek, a gyártmányok szakosí­tásának, az állóalapok magasabb mű­szakszám útján való kihasználásának és a műszaki fejlesztés kérdéseinek. „Nem árt, ha éppen a mai ülésen megemlíjtük, — mondotta — hogy hajógyárunk, amely műszaki vízi jár­művek építésével foglalkozik, csupán a Szovjetunió megrendelései folytán bővült ki és lett átalakítva. A harma­dik SB-250-es szétszedhető bagger, amelyet december 14-ig befejezünk, már a hetrr-nedik, a Szovjetunió szá­mára készített gyártmány lesz. így vállalatunk a KGST keretében a szo­cialista államok közötti szakosítás és nemzetközi munkamegosztás egyik példája. A munkamegosztás jelentősé­géről annyi szó esik a dokumentum­ban, s jótékony eredményei szemlé­letesen megnyilvánulnak vállalatunk növekedésében is." A Cseh Hajógyár dolgozói ezután a vitában főként üzemük problénfáival foglalkoztak s javaslatokat tettek a munkaszervezés javítására, a műsza­kok számának kihasználására, a ter­mékek munkaigényességének csök­kentésére és a terv egyenletes telje­sítésének biztosítására. A vitában ezután felszólalt Antonín Novotný elvtárs is. A CSKP Központi Bizottsága nevében a Cseh Hajógyár dolgozóinak köszönetét fejezte ki pél­dás munkájukért, és azért a törekvé­sükért, amellyel a népgazdasági ter­veket teljesítik. Ezt követőleg a do­kumentum egyes problémáiról beszélt. Hangsúlyozta, pártunk azt akarja, Olcsóbban - jobban - többet OLCSÓBBA TESZIK A TERMELÉST A trnavai cukorgyárban is sokat foglalkoztak az országos vita során a cukorgyártás további tökéletesíté­sének kérdésével. Konkrét javaslatot tettek, hogy a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat tegyék anyagi­lag is érdekeltté a nagyobb cukor­tartalmú répa termesztésében, mert ezzel lényegesen olcsóbbá teszik a cukorgyárak munkáját. Nagyon sok dolgozó beszélt hozzászólásában ar­ról is, hogy a megrendelt gépeket jobban kell kihasználni, mert eddig megtörtént, hogy a drága pénzen vett gépek évekig rozsdásodtak kihaszná­latlanul. A MINŐSÉG JAVÍTÁSÁRÓL TÁRGYALNAK A DOLGOZÓK A bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben a pártdokumentummal fog­lalkozó nyilvános gyűlésen sok szó esett a gyártmányok minőségének ja­vításáról. Az egyik részlegben például a behozott nyersanyagok jobb kihasz­nálásáról vitatkoztak a dolgozó nők. A javaslatban leszögezték, hogy a jö­vőben a megengedett hulladékmeny­nyiséget a helyi viszonyok szerint kellene megállapítani, hogy így a jobb gépi berendezésekkel rendelkező üze­mekben is érdekeltebbé tegyék a dol­gozókat a nyersanyag jobb kihaszná­lásában. A VASMŰBEN TERMÉKENY VITA FOLYIK A Kohóépítő Vállalat dolgozói már az első nagyolvasztó építésén mun­kálkodtak. A szerelők nagy része mint szükségtelen rosszra mutatott rá a vasmű építkezésein uralkodó hi­bákra, köztük a sok megkezdett és be nem fejezett építkezésre, melyek szétforgácsolják a kelet-szlovákiai óriás építőinek erejét. A kritika hang­ján szóltak az építők egyes szállító­vállalatokról, melyek megkésve szál­lítják a technológiai berendezéseket. A tervezőirodák is késnek a tervek átadásával — panaszkodtak az épí­tők, — ennek következtében megké­sett az egyik 70 méter magas ké­mény építése és csak a munkások fokozott igyekezetével sikerült idő­ben átadni rendeltetésének e rend­kívül fontos éjfítményt. Sokkal keve­sebb idegeskedésben lenne része a vasmű építőinek, ha minden egyes vállalat magáévá tenné ezt az orszá­gos problémát. hogy a dokumentumot megvitassa va­lamennyi becsületes állampolgár, a párttagok és pártonkívüliek, mind­azok, akikben megvan a jószándék az új társadalmi rend építésire. Az or­szágos vita újabb lehetőséget nyit az emberek kezdeményezésének kibonta­kozására. A párt Központi Bizottságá­hoz naponta százszámra érkeznek le­velek egyénektől, szocialista munka­brigádoktól, pártszervezetektől és tár­sadalmi szervezetektől, amelyekben a lakosok a kommunista pártnak tol­mácsolják nézeteiket, észrevételeiket és javaslataikat a megvitatott kérdé­sekkel kapcsolatban. A párt — amint Antonín Novotný elvtárs hangsúlyozta — a dokumen­tumban az embereknek nyíltan meg­mondja az igazat a jelenlegi helyzet­ről. Ugyanakkor azonban megmutatja az utat is, hogyan biztosíthatjuk or­szágunk további fejlődését. A kom­munista párt felelős a társadalom fej­lődéséért. Célja a boldog, a békés élet kiépítése. De semmi sem megy nehézségek, eszmei és gazdasági konfliktusok nélkül. Harcunk nem ért véget 1948-ban a reakció vereségével, hanem új formákban folytatódik. Látnunk kell, hogy a jelenlegi ne­hézségek mellett sok a jó eredmény, sok az átütő siker, a társadalom to­vább halad, nem topog egy helyben. Most azonban minden lehetőséget és tartalékot, amellyel rendelkezünk, fel kell használnunk, mindent összhangba kell hoznunk a CSKP által kitűzött célunkkal — a kommunista rendszer felépítésével. Novotný elvtárs ezután a dokumen­tumban javasolt egyes intézkedések­ről beszélt. Többek közt a mezőgazda­ság problémáival foglalkozott, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ifjúságot csak akkor nyerjük meg a mezőgazdaságba, ha EFSZ-eink a komplex gépesítés és kemizálás se­gítségével szocialista nagyüzemi ter­melési módszerekkel fognak dolgozni. (Folytatás a 2. oldalon) * A kladnói kábel­gyárban új módszer­rel oldották meg az elektromotorok és a dinamók tekercselé­sét. A berendezést Josef Šidlo elképze­lési alapján oldották meg. Jelentősen nö­vekedett a munka­termelékenység, mert az új gép segít­ségével négy ember munkáját most már egy is elvégzi. A gyárban nagy gondot fordítanak a munka­termelékenység nö­velésére, amit egy másik példa is iga­zol. A képen látható gépsor segítségével például műszakon­ként két munkaerőt tudnak megtakaríta­ni. (Tachezy — CTK — felvétele) A TRNÁVKAI szövetkezete­seknek évek óta gondot okoz a takarmány. Sok a közös­ben a jószág, legelőjük meg nincs. Ezért még a nyári hó­napokban is a készből trak­tálják a kondát, meg a gu­lyát. Nehezek voltak az el­múlt esztendők, az idei azon­ban még ezeken is túltett. A szövetkezet határa ugyan­csak megsínylette a száraz­ságot, mert olyan a földjük, hogy szinte nyeli a vizet. Náluk az esőből még a sok is kevés. Az idén pedig ugyancsak eldugultak az ég csatornái. A szövetkezet ha­tárában rosszul kelt kl a ku­korica. Nem volt hát mit tenniük, másoászor is beve­tették a földet. Azt azonban már tudták, hogy így is szü­klben lesznek a szemes ku­koricának, mert a másodve­tés legjobb esetben is csak silónak lesz jó. Hónapok óta nyugtalanítot­ta ez a gondolat a szövetke­zet vezetőségét. Szemes ku­korica híján mivel etetik majd a sertéseket? A szar­vasmarhának még csak még­jelel a siló, sőt nagyon is jó, de a sertésállománynak mégis csak kell a szem. A Szocialista társadalmunk to­vábbi fejlődésének távlatai­ról szóló vitaanyag megtár­gyalása során ts úgyszólván minden esetben ennél a kér­désnél kötöttek kl. Ez fog­lalkoztatta a szövetkezet ve­zetőit, a tagságot, erről esett A tettek embere legtöbb szó a pártgyűlése­ken és a HNB ülésein is. Abban valamennyien meg­egyeztek, hogy valamit ten­ni kell. Csak azt nem tud­ták, hogy mit. Már majdnem a csüggedés váltotta fel az akaratot, amikor Horváth Ist­ván, a szövetkezet gépesítője határozottan kijelentette: — Márpedig segítségért nem mehetünk a szomszéd­ba. En javasolnám . .. Horváth elvtárs szavára va­lamennyien felfigyeltek. Tud­ták róla, hogy ha valamit mond, azt előbb alaposan át­gondolja. Meg aztán vala­mennyien jó kommunistának, tapasztalt, hozzáértő szakem­bernek Ismerik. Es mint a HNB elnöke sok vitás kérdés után tett már pontot vala­mennyiük megelégedésére. Az sem volt vitás, hogy ért a mezőgazdasághoz meg a gé­pekhez is. Öreg lejjel — ma már túl jár az ötvenen — tgyéves mezőgazdasági is­kolát végzett. Előző munka­helyén, a csallóközcsütörtökii traktorállomáson is megbe­csülték, tisztelték jó munká­jáért. Es amikor arról volt szó, hogy szövetkezetük megfeneklett, szó nélkül ha­zatért falujába, hogy segít­sen egyenesbe hozni a közös ügyét. — javasolom — folytatta most már határozottan — hogy mégis csak a silóval próbálkozzunk. Készítsünk speciális silót a sertések ré­szére ... . A JAVASLAT tehát már megvolt, csupán azt nem tud­ták, milyen is legyen az a speciális siló. Horváth elv­társ azonban részletesen el­mondta tervét, ami abból állt, hogy a tejes érésben lévő kukoricát törjék le. A szárat silózzák be a megszo­kott módon. A kukoricacsöve­ket pedig őröljék meg cukor­répával és zöld lucernával keverve. Olyan siló lesz ab­ból a disznók részére, hogy ugyancsak. Hogy szavának nagyobb le­gyen a foganatja, még hozzá­tette: — Így tanultuk az Isko­lában is. Miért ne próbál­hatnánk meg? Az elgondolást a szövetke­zet vezetői is helyesnek tar­tották, sőt Csémi Benő, a szövetkezet zootechnikusa nyomban kiszámította, hogy . iiýen formában mennyi fe­hérjedús és tápértékben gaz­dag takarmányt nyernek. Elv­ben tehát el is jogadták a ja­vaslatot. Hátra volt azonban még a gyakorlati megvaló­sítása. Két pontban máris •negakadtak: honnan vegyék az őrlőgépet, meg a gépet ki­szolgáló embereket. Horváth elvtárs azonban már készen állt a válasszal. Azt mondta: — Van a traktorállomás­nak, ha meg nincs, csinál­nak. És ha ember még sem ikadna, vállaljuk, mi: az iparosok csoportja. Most már nem volt ellen­vetés. Es ahogyan Horváth elvtárs előre feltételezte, a traktorállomás a gépet rö­videsen rendelkezésükre bo­csátotta. Emberi erőben sem volt hiány, mert Horváth István csoportja állta szavát. Sőt többet tettek, mint amennyit ígértek. Nemcsak a speciális, hanem a hagyomá­nyos silókészítést ls maguk­ra vállalták. A csoport tag­jai egy álló héten keresztül dolgoztak. Hogy őszinték le­gyünk, Igen nagy munkát végeztek. Hetven vagon gon­dosan leföldelt siló dicséri munkájukat. • ÁM TÉRJÜNK vissza az ere­deti gondolathoz. Míg Hor­váth Istvánék kora reggeltől késő estig silóztak, a trak­torállomásról is megérkezett a darálógép. Még szakembert is küldtek, akt szaktanácsok­kal látta el a csoportot. A gép már jó néhány napja dolgozik. Horváth elvtárs csoportja pedig ugyancsak derekas munkát végez. Es ahogyan gyűlik a jó minő­ségű siló, úgy oszlik szét a szövetkezet vezetőségének homlokáról ts a gond felhő­je, mert mégiscsak lesz mi­vel etetni a sertéseket. SZARKA ISTVÄN

Next

/
Thumbnails
Contents