Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-28 / 268. szám, péntek

A plzeňi Lenin Művek egyik részlege a készülő gépek hatalmas alkatrészeivel. (ČTK - Mevald - felvétele) {L ti J SZÓ Tervszerűen haladnak az őszi munkák Szövetkezetünkben jó ütemben halad a betakarítás, tallajalőkészííés, valamint a vetés. 80 ha-ról a kender már kazal­ban áll. A burgonya betakarítását a mun­katerv szeptember 20-ára Irányozta elö. A jó szervesés és a tagság szorgalma azonban lehetővé tette, hogy a 65 hek­VETIK A BÚZÁT A Stúrovói Állami Gazdaság részlegei szeptember 22-ig befejezték az ószl rep­ce, a rozs, az őszi árpa és az fisz! ke­verékek vetését. Most a búzát vetik, a talaj megközelítőleg 90 százalékra van előkészítve. A búza vetését is agrotech­nikai határidőre elvégzik minden rész­legen. A kukoricát kombájnokkal taka­rítják be, a munkát 17 egysoros és 3 kétsoros kombájn már meg ls kezdte. A kombájnosok vállalták, hogy a kukoricát a legkisebb veszteséggel rövid időn be­lül betakarítják. Nagy József, Štúrovo Örömteljes ünnepség Örömteljes ünnepségnek volt szemta­núja falunk lakossága az elmúlt napok­ban. Keíovo községnek ugyanis idáig nem volt autóbuszjárata a környező köz­ségekbe. Nem csoda tehát, hogy a vár­vavárt esemény alkalmából a falu apra­ja-nagyja lelkesen készült a nem min­dennapi ünnepségre. Az általános isko­la tanulói dallal, tánccal, szavalatokkal tették emlékezetessé a napot. A nőblzott­ság s a CSISZ szervezet tagjai ugyan­csak kivették részüket az ünneplésből s előzőleg természetesen a brigádmunká­ból is, hogy mielőbb elkészüljön ez új Út. BARKAI BORISKA, Keíovo A csehszlovák hadsereg napja előtt A csehszlovák hadsereg napja már kö­zeledik ezért hadseregünk alakultaiban, a munkahelyeken és iskolákban gondos előkészületek folynak. Az ünnepségek évről évre örömteljesebbek. Szorgalma­san készülnek az ünnepre abban az ala­kulatban is, ahol Votoupal tiszt a poll" kai felelős. Már kész is az ünnepi mű­sor. Rövidesen beszélgetéseket rendez­nek üzemeink dolgozóival. A legjobb katonák, a „példás katona" jelvény tu­lajdonosai az iskolákba látogatnak. Nem­csak beszélgetni fognak a gyermekek­kel, de kisebb bemutatóitat rendeznek számukra a harci technikáról. A kaszár­nyába is meghívják őket. Az ünnep napján sportversenyeket ren­deznek a védnökségi üzemek és szövet­kezetek részvételével, a gyerekek szá­mára kisebb kiállításokat rendeznek stb. Így a csehszlovák hadsereg napja mind­annyiunk számára örömteljes esemény lesz. J. KOLAJA Nem sajnálják a fáradságot A brxntáll járás egyik legjobb CSISZ szervezete a jamartlcel, ahol a falu egész fiatalsága aktívan dolgozik a CSISZ-ben. Az Idén eddig 680 munka­órát dolgoztak le a fiatalok a Z-akciő keretében, külön 800 órát pedig a széna betakarításában. Dicséretet érdemelnek Alajos Sípek fis csoportjának tagjai, akik naponta több mint 100 mázsa szé­nát takarítottak be. A CSKP XII. kong­resszusának tiszteletére elhatározták a fiatalok, hogy a mezőgazdasági csúcs­munkák idején 2000 órával segítik az EFSZ-t. PAPP PÄL, Ostrava tárról két nappal a tervezett határidő előtt betakarítsuk. A kukorica silózása ugyancsak a befejezés előtt áll, 190 hek­tárról a kukorica is silógödrökben lesz. A silózásnál a legjobb eredményt Sámson Béla traktoros érte el. A vetést illetően is kedvező a helyzet a szövetkezetben. A tervben előírt 50 hek­tár repcét Idejében elvetettük és a ter­vezett 180 ha őszi keverék nagyrésze már szintén a földben van. A többi ve­tést fokozatosan végezzük, hogy ta­vasszal állandóan friss takarmány álljon marhaállományunk rendelkezésére. Az őszi munkáknál a szervezés jő és a tag­ság munkafegyelmével is kiváló. Szabó István, Borsányl István, Kunyik Dezső, Mánya András, Fekete Ferenc és Libárik Márton traktorosok elfogadták a járási pártbizottság, valamint a JNB felhívását és vállalták, hogy egyenként 300 ha-on elvégzik a mélyszántást. A svo­díni szövetkezetesek (Nové Zámky-i já­rás) mindent elkövetnek, hogy a jövőben szép termést takarítsanak be. Pék László, Svodln A tudományos kutatók a XII. pártkongresszus előtt A Feridextran és a 70 000 malac „A Központi Bizottság felhívja valamennyi mezőgazdasági dolgo­zónkat, hogy küzdjenek az állattenyésztésben és a növénytermesz­tésben mindennemű veszteség ellen, vizsgálják meg mezőgazdasági üzemükben a helyzetet ebből a szempontbői és tegyenek Intézkedé­seket a veszteségek csökkentésére." (Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól) A régi Időkből öröklött „paraszt ésszerűséggel", melyben természete­sen nemzedékek tapasztalata rejlik, ma egymagában már nem érhetünk el teljes eredményeket a szocializmus építésében. A múlthoz képest — mi­kor minden kisgazdaságban külön­gazdálkodás folyt — nagy a különb­ség. Éppen ezért a mai mezőgazdasá­gi termelésben a paraszti ésszerűség mellett nagyobb a jelentősége a tu­dományos kísérletezésnek. Egy fontos kísérletezés, melyet a XII. pártkongresszus előtti vitában a Szlovák Tudományos Akadémia bra­tislavai vegyi intézete, a Roztoky pri Prahe-i kísérleti állomás, a Košicei Mezőgazdasági Főiskola és a Dolní Mecholupy-i gyógyszerüzem tudomá­nyos dolgozói folytatnak igen jelen­tős mezőgazdaságunk szempontjából. Nézzük csak szakértőink többéves munkáját, melyet a malacok elhullá­sának megakadályozása érdekében a vérszegénység megszüntetése ellen folytatnak. Annak idején, mikor a gazdasszony éjjel-nappal őrködött ma­laca fölött, hogy legyen belőle vala­mi, senki sem törődött gondjaival. Ma, mikor két-három dolgozónak több száz malac van a gondjaira bízva, segítségükre sietnek a nagy tudással rendelkező szakértők. Mert ha a hiz­laldák sertésállományát megtizedeli az elhullás, ázt megérzi ez egész nép­gazdaság. Amikor pedig a kisgazda­ságban elpusztult a malac, a gazd­asszonyon kívül csak a család bán­kódott utána. Szóvei: ma a fiatal sertésállomány elhullásának megszüntetésére — ami világviszonylatban égető kérdés — nagy gondot fordít a mi tudományunk is. Igaz, ennek a problémának csak az egyik ágát, a szopós malacok vér­szegénységét orvosolja. Tény azonban az, hogy az elhullott malacok majd­nem 10 százaléka vérszegénység kö­vetkeztében pusztul el. Ez a látszó­lag kis szám persze ezer tonnákra rúgó sertéshúst jelent. Az állatorvosok és vegyészek már évtizedek óta kísérleteznek egy olyan tökéletes orvosság előállításán, mely­lyel elejét vehetnék a vérszegénység­nek. Rájöttek, hogy az injekció for­májában adagolt vas eredményes lesz, mert könnyen ellenőrizhető a hatása, és az emésztőszervekben nem okoz nehézséget. Így ebben az irányban fo­lyik a kísérletezés. A többéves, szorgamas munka — melyben a napi teljesítmény csupán egy szürke foltnak tűnik, sohasem tudja hűen ábrázolni az ember szívós tevékenységét." Térjünk vissza az 1959­es évbe, amikor a bratislavai kutatók­nak száz és száz kísérlet után sike­rült csak előállítaniuk a Ferisorbit és a Feridextran készítmé»yeket. Az utóbbi orvosság, mely a Szlovák Tu­dományos Akadémia dolgozóinak sza­badalma szerint készült, mezőgazda­ságunk számára* mérföldes haladást jelent. A fölfedezés, a kísérlet és a gya­korlat együttműködése nélkül termé­szetesen még sokáig várhatott volna a végleges eredmény. Ebben az eset­ben azonban másképp történt. A Ko­šicei Mezőgazdasági Főiskola dolgozói sok munkatársat megnyertek ez ügy­nek a gyakorlatban foglalatoskodó állatorvosok közül és velük mentek a szövetkezetek telepeire a vasat tar­talmazó készítménnyel, hogy meggyő­ződjenek annak hatásáról. Amikor kellő tapasztalatokat szereztek, érte­kezletre hívták össze Košicén mind­azokat, akik közreműködtek a Feri­dextran előállításában, vagy kipróbá­lásában. Az eredmények összeegyez­tetése azt bizonyítja, hogy az új ké­szítmény bevált, és sor került gyár­tására. A sorozatgyártásnak tulajdon­képpen mi is a magyarázata? A téli és tavaszi hónapokban a szo­pós malacoknál rendszeresen jelent­kezik a vérszegénység, ami az állo­mánynak csaknem 90 százalékát ve­szélyezteti, s az elhullás — mint már fentebb mondottuk — 10 százaléka ebből ered. Németországban eléri a 15 százalékot is. A betegség csökken­ti az állat erőnlétét, s ezért más be­tegségekkel szemben sem ellenálló­képes. A korszerű nevelési módszerrel szép eredményeket lehet ugyan elér­ni a szopós malacok fejlődésében, ám szükséges mindennemű tápanyag, a vitaminok, valamint a vas fokozott adagolása. A szopós malac vastarta­léka csak 8—10 napra elegendő. Az egészséges malacnak naponta 7 mil­ligramm vasra van szüksége, szopás­sal azonban C9ak 1 milligrammot sze­rez. A vas a vörös vérsejtek képződé­séhez szükséges, s hiánya vérszegény­séget okoz. A szervezet fejlődő szö­vetei oxigénhiányban szenvednek, ami korlátozza az anyagcserét, ezáltal pe­dig lassú a szervezet fejlődése. Az állat vízkör betegségbe esik, s elpusz­tul. A tudományos dolgozók szerint a vas pótlása akkor a leghatásosabb, ha a malac világrajötte után az ötö­dik-nyolcadik napon 100 mg vastar­talmú Feridextran Injekciót kap. A Feridextran felülmúlja a hasonló célt szolgáló külföldi gyártmányokat. Nagy mennyiségben adagolható, töké­letesen felszívódik, és vastartalma könnyen eljut a test raktáraiba, a májba és lépbe, hogy onnan az állat szervezete fokozatosan felhasználja. A szopós állomány (más állatoknak is adagolható, nemcsak a malacok­nak] ilyen ápolása mellett Jelentősen csökken az elhullás és növekedik az ellenállóképesség más betegségekkel szemben, melyektől a malacok később pusztulhatnának el. Ugyanakkor 8—30 százalékkal nagyobb a gyógykezelt malacok súlygyarapodása. Elegendő megemlíteni a rozhanovcei szövetke­zet példáját. A szövetkezetesek gyen­gébb malacokat — 2,55 kilós súllyal — szántak a kísérletezés céljaira, az­zal a gondolattal, ha nem sikerül, nem kár értük. A 2,84 kilón felüli malacok Feridextrant nem kaptak. Az elvá­lasztás után a gyógykezelt malacok súlya 9,62 kiló lett, míg a többieké csak 8,12 kg.-Ez annyit jelent, hogy a gyengébb, de gyógykezelt malacok súlygyarapodása 18,4 százalékkal na­gyobb s emellett Jobb feltételeik van­nak a továbbfejlődéshez. A kísérlete­zők hasonló eredményeket értek el az ország más gazdaságaiban is. Szlovákiai méretben évente megkö­zelítőleg 1200 000 malacot választa­nak el, s ezek közül mintegy 120 000 elpusztul az első hetekben. Ebből 12 ezer malac pusztulását a vérszegény­ség okozza. Ha ezt a veszteséget el­kerülhetnénk, ami országos méretben kb. 70 000 sertést jelent, s ezeket 100 kilós súlyban vágnák le, 70 000 mázsa hússal gazdagodna a piac. A járások állatorvosai, a főiskolák és az akadémiák tudományos dolgo­zói ezért tették a pártkongresszus előtt vita tárgyává e témát, mint a közös munka eredményes példáját. (P) OKTÖBER 2-ÄN KEZDŐDIK meg a cukorgyári kampány a szlovákiai cu­korgyárakban. Előreláthatólag az idén 18 ezer vagon finomított cukrot és 713 ezer mázsa melaszt termelnek a cukorgyárak. Siető emberek... vagy: ha a koraszülöttek beszélni tudnának A koraszülöttek otthonába lépve, valami furcsa áhítat féle vesz erőt az emberen. Olyan ez az otthon üvegfalú, apró ágyacskákkal, csillogó bú­rákkal teli szobáival, mintha valami mesebeli va­rázsló birodalmában járnánk. Az is, varázslatos hely. Parányi emberkék életéért folyik itt a nehéz, de legtöbbször eredményes küzdelem. Gyönyörű a feladat, csak az az elszomorító, hogy egyre több a siető emberke, egyre több koraszülött életéért kell itt szívós küzdelmet folytatni. De vajon miért?! A hosszú folyosót üvegfal választja el a kicsi­nyek szobáitól. Lassan lépdelek és közben — az üvegfalort keresztül — be-benézek az apró ágyacs­kákba, a burák alá. Az első burában Faragó Marika alszik édesdeden. Vajon mit mondana el Marika magáról, ha beszélni tudna? ...Az én anyukám csak 19 éves. Imádja apukát, de talán csak egy fokkal fobban, mint a táncot. Már csak két és fél hónap hiányzott ahhoz, hogy egészséges, normális testsúlyú kisleányként meg­lássam a napvilágot, amikor Anyu még mindig telfes odaadással és átéléssel fárta a twistet. Di­vatos zsákruhájábán nem is nagyon látszott, hogy jövetelemre vár. Egyszer csak — éppen a leggyor­sabb és legvérpezsdítőbb szám alatt — rosszul lett. Bevitték a kórházba és — bár mindent elkö­vettek — nem tudták megakadályozni világrafötte­met. Súlyom mindössze 92 deka volt, de má már nagy leány vagyok, hiszen három hónapja dé­delgetnek, babusgatnak itt az intézetben. Már több mint egy ktlót híztam. Eleinte szemcsöpögtetőböl etettek, de most már jó étvággyal kiszívom a táp­lálékot üvegből is. Alig várom, hogy két és fél kiló legyek és hazamehessek végre anyukámhoz. Remélem, ha megismer, ha egyszer, csak egyetlen egyszer a karjára vesz, többre becsül majd, mint a táncot... Két lépéssel arrébb alig kllónyi emberke nyö­szörög a bura alatt. Valami nem tetszik nekt, mert belevörösödtk a méregbe, ahogy rúgkapál, hadonászik játékbabányi öklöcskéivel. Hát neked mi bajod, te parányi csöppség, te...? —... Fáj a hasikám, nagyon sokat fáj. Pedig az étvágyammal nem lenne semmi baj. Még csak két hete, hogy itt vagyok és máris visszanyer­tem születési súlyomat, a 104. dekát. Ugy-e, nem sok? Nem bizony, de mit csináljon az emberke, ha álig hat és fél hónapos embrió korában világra kényszerül? Amíg a világra nem jöttem... addig is rossz volt! Néha már azt hittem, hogy végem van, nem bírom tovább. Anyukám Imádja a mo­torozást és Apukámnak van egy nagy JAWÁ-ja, így hát minden alkalmat kihasznált a túrázásra. Úttalan utakon rázatta magát, tekintet nélkül ar­ra, hogy fejlődő kts életemre vigyáznia kellett volna. Es csupa szórakozásiból?! Kicsit harag­szom ls ezért anyukámra és ha beszélni tudnék, megmondanám neki a magamét... Szerencsére a hasfájásom elmúlt, így újra álomba pilledhe­tek. Az ilyen parányi kis emberke számára nincs kellemesebb, nincs jobb, mint a pihenés... u n « — Nini, ez a kislány szinte óriásnak tűnik — a sok kicsi után, pedig még alig két kiló nyolc­van deka. A nővérke éppen eteti és ő mohó ét­vággyal, pillanatok alatt bekebelezi a jókora ada­got. Vajon őt, aki tulajdonképpen már normális csecsemőnek számít, miért tartják még most is itt? Csak nincs valami bafa? ... Nekem nincs semmi bafom, úgy hízom, hogy szinte alig férek a bőrömbe. Tulajdonképpen már egy hete hazamehettem volna. A doktor bácsi meg is telefonálta Anyukámnak, hogy föfjön értem, de ő két hét haladékot kért, mert beutalást kaptak Apuval egy üdülőbe és előbb kicsit ktnyaralják magukat. Alig várom, hogy otthon legyek, bár a múltkor kicsit elvette a kedvem a hazamene­teltől egy beszélgetés. Egyik nővérke azt mondta a másiknak az ágyam előtt: No, te szegény Ju­ditka, te ts Jobban Járnál, ha itt maradhatnál. Olyan anyát, aki előbbre tartja a nyaralást, mint első kisgyermekének hazavitelét, mi is könnyű­szerrel helyettesíteni tudunk... — Hát ez a kis Óriás?! Hiszen ez már a három kilót is meghaladja. Kezecskéivel játszadozik, fi­gyelmesen néz, minden hangra odafigyel. Hogy­ne, amikor Sanyíka már majdnem egy éve itt van az otthonban és a hazamenetelhez szükséges súlyt már több mint két hónapja elérte. Miért van mégis itt? ... Nekem nincs apukám, c sák anyukám van. Es az én Anyukám nem akar engem. Hat hete értesítették, hogy jöjjön értem, de nem túl sok re­ménnyel, mert a tíz hónap alatt, amit itt töltöt­tem, egyetlen egyszer sem érdeklődött hogylétem felől. Az értesítésre nem is felentkezett. Ekkor kiment egy nővérke a szüléskor megadott lakás­címre, de Anyukámat nem találta ott. Ismeretlen helyre költözött. Azóta keresik... De az én ked­vem valahogy elment attól, hogy Anyukámhoz ke­rüljek. Itt nagyon jó volt, szerettek... A folyosó végén levő főorvost szobából könnyes szemű, 35 év körüli asszonyka lép ki. Megáll nem messze tőlem egy kts ágy előtt és mosolyogva, túláradó szeretettel nézi a parányi, vörösképű mozgolódó emberkét. Mellé lépek és megkérde­zem: — A magáé? — Igen — súgfa alig hallhatóan. Ugye, milyen aranyos? Legszívesebben állandóan itt maradnék mellette, de hát nem lehet. Tiltják az intézet szabályai. De ahányszor csak lehet, befövök és megnézem a kis drágát, persze csak így, üvegen keresztül. A főorvos azt mondta, hogy ha ilyen szépen fejlődik, legkésőbb három hónap múlva hazavihetem. — Koraszülés volt? — kérdezem kíváncsian. — Az orvosok azt mondják, hogy mi okoztuk. Tomika előtt már négy esetben voltam várandós, de mindig korainak tartottuk a kicsi érkezését. Eleinte a szórakozás utáni vágy, aztán a bútorok beszerzése, majd a lakásvétel, később meg az autó halasztotta el velünk a gyermekáldást. Ezért nem tudtam kihordani Tomikái. Pedig hány injek­ciót kaptam, mert most már akartuk, nagyon akar­tuk a gyereket. Lassan rájön az ember, hogy sem­mi, semmi nem fontos, ha gyermek rttncs a há­zasságban. így hát mindent elkövettünk, hogy életben maradjon. Most már reméljük, nem lesz semmi baj, szépen fejlődik. Alig várom, hogy otthon legyen. El tudja képzelni, hogy fogok vi­gyázni rá? m — Tudfa, ha még egyszer fiatalasszony lennék, nem érdekelne sem a bútor, sem a lakás, sem az autó, de még a szórakozás sem, csak a gye­rek. Hadd jöjjön, amikor ő akar, nem tennék el­lene semmit. Az orvosok azzal biztatnak, hogy a másodikkal már szerencsésebb leszek. Mert tud­ja, hármat szeretnénk ... Elbúcsúzunk. Még csak annyit: adassék ez írás valamennyi fiatalasszony, leendő Anyuka és Apuka kezébe megszívlelés és tanulság célfából! VÍGH ROZSA Cl SZÖ 2 * 196 2. szeptember 17,

Next

/
Thumbnails
Contents