Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-28 / 268. szám, péntek

A plzeňi Lenin Művek egyik részlege a készülő gépek hatalmas alkatrészeivel. (ČTK - Mevald - felvétele) {L ti

J SZÓ Tervszerűen haladnak az őszi munkák Szövetkezetünkben jó ütemben halad a betakarítás, tallajalőkészííés, valamint a vetés. 80 ha-ról a kender már kazalban áll. A burgonya betakarítását a munkaterv szeptember 20-ára Irányozta elö. A jó szervesés és a tagság szorgalma azonban lehetővé tette, hogy a 65 hekVETIK A BÚZÁT A Stúrovói Állami Gazdaság részlegei szeptember 22-ig befejezték az ószl repce, a rozs, az őszi árpa és az fisz! keverékek vetését. Most a búzát vetik, a talaj megközelítőleg 90 százalékra van előkészítve. A búza vetését is agrotechnikai határidőre elvégzik minden részlegen. A kukoricát kombájnokkal takarítják be, a munkát 17 egysoros és 3 kétsoros kombájn már meg ls kezdte. A kombájnosok vállalták, hogy a kukoricát a legkisebb veszteséggel rövid időn belül betakarítják. Nagy József, Štúrovo Örömteljes ünnepség Örömteljes ünnepségnek volt szemtanúja falunk lakossága az elmúlt napokban. Keíovo községnek ugyanis idáig nem volt autóbuszjárata a környező községekbe. Nem csoda tehát, hogy a várvavárt esemény alkalmából a falu apraja-nagyja lelkesen készült a nem mindennapi ünnepségre. Az általános iskola tanulói dallal, tánccal, szavalatokkal tették emlékezetessé a napot. A nőblzottság s a CSISZ szervezet tagjai ugyancsak kivették részüket az ünneplésből s előzőleg természetesen a brigádmunkából is, hogy mielőbb elkészüljön ez új Út. BARKAI BORISKA, Keíovo A csehszlovák hadsereg napja előtt A csehszlovák hadsereg napja már közeledik ezért hadseregünk alakultaiban, a munkahelyeken és iskolákban gondos előkészületek folynak. Az ünnepségek évről évre örömteljesebbek. Szorgalmasan készülnek az ünnepre abban az alakulatban is, ahol Votoupal tiszt a poll" kai felelős. Már kész is az ünnepi műsor. Rövidesen beszélgetéseket rendeznek üzemeink dolgozóival. A legjobb katonák, a „példás katona" jelvény tulajdonosai az iskolákba látogatnak. Nemcsak beszélgetni fognak a gyermekekkel, de kisebb bemutatóitat rendeznek számukra a harci technikáról. A kaszárnyába is meghívják őket. Az ünnep napján sportversenyeket rendeznek a védnökségi üzemek és szövetkezetek részvételével, a gyerekek számára kisebb kiállításokat rendeznek stb. Így a csehszlovák hadsereg napja mindannyiunk számára örömteljes esemény lesz. J. KOLAJA Nem sajnálják a fáradságot A brxntáll járás egyik legjobb CSISZ szervezete a jamartlcel, ahol a falu egész fiatalsága aktívan dolgozik a CSISZ-ben. Az Idén eddig 680 munkaórát dolgoztak le a fiatalok a Z-akciő keretében, külön 800 órát pedig a széna betakarításában. Dicséretet érdemelnek Alajos Sípek fis csoportjának tagjai, akik naponta több mint 100 mázsa szénát takarítottak be. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére elhatározták a fiatalok, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején 2000 órával segítik az EFSZ-t. PAPP PÄL, Ostrava tárról két nappal a tervezett határidő előtt betakarítsuk. A kukorica silózása ugyancsak a befejezés előtt áll, 190 hektárról a kukorica is silógödrökben lesz. A silózásnál a legjobb eredményt Sámson Béla traktoros érte el. A vetést illetően is kedvező a helyzet a szövetkezetben. A tervben előírt 50 hektár repcét Idejében elvetettük és a tervezett 180 ha őszi keverék nagyrésze már szintén a földben van. A többi vetést fokozatosan végezzük, hogy tavasszal állandóan friss takarmány álljon marhaállományunk rendelkezésére. Az őszi munkáknál a szervezés jő és a tagság munkafegyelmével is kiváló. Szabó István, Borsányl István, Kunyik Dezső, Mánya András, Fekete Ferenc és Libárik Márton traktorosok elfogadták a járási pártbizottság, valamint a JNB felhívását és vállalták, hogy egyenként 300 ha-on elvégzik a mélyszántást. A svodíni szövetkezetesek (Nové Zámky-i járás) mindent elkövetnek, hogy a jövőben szép termést takarítsanak be. Pék László, Svodln A tudományos kutatók a XII. pártkongresszus előtt A Feridextran és a 70 000 malac „A Központi Bizottság felhívja valamennyi mezőgazdasági dolgozónkat, hogy küzdjenek az állattenyésztésben és a növénytermesztésben mindennemű veszteség ellen, vizsgálják meg mezőgazdasági üzemükben a helyzetet ebből a szempontbői és tegyenek Intézkedéseket a veszteségek csökkentésére." (Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól) A régi Időkből öröklött „paraszt ésszerűséggel", melyben természetesen nemzedékek tapasztalata rejlik, ma egymagában már nem érhetünk el teljes eredményeket a szocializmus építésében. A múlthoz képest — mikor minden kisgazdaságban különgazdálkodás folyt — nagy a különbség. Éppen ezért a mai mezőgazdasági termelésben a paraszti ésszerűség mellett nagyobb a jelentősége a tudományos kísérletezésnek. Egy fontos kísérletezés, melyet a XII. pártkongresszus előtti vitában a Szlovák Tudományos Akadémia bratislavai vegyi intézete, a Roztoky pri Prahe-i kísérleti állomás, a Košicei Mezőgazdasági Főiskola és a Dolní Mecholupy-i gyógyszerüzem tudományos dolgozói folytatnak igen jelentős mezőgazdaságunk szempontjából. Nézzük csak szakértőink többéves munkáját, melyet a malacok elhullásának megakadályozása érdekében a vérszegénység megszüntetése ellen folytatnak. Annak idején, mikor a gazdasszony éjjel-nappal őrködött malaca fölött, hogy legyen belőle valami, senki sem törődött gondjaival. Ma, mikor két-három dolgozónak több száz malac van a gondjaira bízva, segítségükre sietnek a nagy tudással rendelkező szakértők. Mert ha a hizlaldák sertésállományát megtizedeli az elhullás, ázt megérzi ez egész népgazdaság. Amikor pedig a kisgazdaságban elpusztult a malac, a gazdasszonyon kívül csak a család bánkódott utána. Szóvei: ma a fiatal sertésállomány elhullásának megszüntetésére — ami világviszonylatban égető kérdés — nagy gondot fordít a mi tudományunk is. Igaz, ennek a problémának csak az egyik ágát, a szopós malacok vérszegénységét orvosolja. Tény azonban az, hogy az elhullott malacok majdnem 10 százaléka vérszegénység következtében pusztul el. Ez a látszólag kis szám persze ezer tonnákra rúgó sertéshúst jelent. Az állatorvosok és vegyészek már évtizedek óta kísérleteznek egy olyan tökéletes orvosság előállításán, melylyel elejét vehetnék a vérszegénységnek. Rájöttek, hogy az injekció formájában adagolt vas eredményes lesz, mert könnyen ellenőrizhető a hatása, és az emésztőszervekben nem okoz nehézséget. Így ebben az irányban folyik a kísérletezés. A többéves, szorgamas munka — melyben a napi teljesítmény csupán egy szürke foltnak tűnik, sohasem tudja hűen ábrázolni az ember szívós tevékenységét." Térjünk vissza az 1959es évbe, amikor a bratislavai kutatóknak száz és száz kísérlet után sikerült csak előállítaniuk a Ferisorbit és a Feridextran készítmé»yeket. Az utóbbi orvosság, mely a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozóinak szabadalma szerint készült, mezőgazdaságunk számára* mérföldes haladást jelent. A fölfedezés, a kísérlet és a gyakorlat együttműködése nélkül természetesen még sokáig várhatott volna a végleges eredmény. Ebben az esetben azonban másképp történt. A Košicei Mezőgazdasági Főiskola dolgozói sok munkatársat megnyertek ez ügynek a gyakorlatban foglalatoskodó állatorvosok közül és velük mentek a szövetkezetek telepeire a vasat tartalmazó készítménnyel, hogy meggyőződjenek annak hatásáról. Amikor kellő tapasztalatokat szereztek, értekezletre hívták össze Košicén mindazokat, akik közreműködtek a Feridextran előállításában, vagy kipróbálásában. Az eredmények összeegyeztetése azt bizonyítja, hogy az új készítmény bevált, és sor került gyártására. A sorozatgyártásnak tulajdonképpen mi is a magyarázata? A téli és tavaszi hónapokban a szopós malacoknál rendszeresen jelentkezik a vérszegénység, ami az állománynak csaknem 90 százalékát veszélyezteti, s az elhullás — mint már fentebb mondottuk — 10 százaléka ebből ered. Németországban eléri a 15 százalékot is. A betegség csökkenti az állat erőnlétét, s ezért más betegségekkel szemben sem ellenállóképes. A korszerű nevelési módszerrel szép eredményeket lehet ugyan elérni a szopós malacok fejlődésében, ám szükséges mindennemű tápanyag, a vitaminok, valamint a vas fokozott adagolása. A szopós malac vastartaléka csak 8—10 napra elegendő. Az egészséges malacnak naponta 7 milligramm vasra van szüksége, szopással azonban C9ak 1 milligrammot szerez. A vas a vörös vérsejtek képződéséhez szükséges, s hiánya vérszegénységet okoz. A szervezet fejlődő szövetei oxigénhiányban szenvednek, ami korlátozza az anyagcserét, ezáltal pedig lassú a szervezet fejlődése. Az állat vízkör betegségbe esik, s elpusztul. A tudományos dolgozók szerint a vas pótlása akkor a leghatásosabb, ha a malac világrajötte után az ötödik-nyolcadik napon 100 mg vastartalmú Feridextran Injekciót kap. A Feridextran felülmúlja a hasonló célt szolgáló külföldi gyártmányokat. Nagy mennyiségben adagolható, tökéletesen felszívódik, és vastartalma könnyen eljut a test raktáraiba, a májba és lépbe, hogy onnan az állat szervezete fokozatosan felhasználja. A szopós állomány (más állatoknak is adagolható, nemcsak a malacoknak] ilyen ápolása mellett Jelentősen csökken az elhullás és növekedik az ellenállóképesség más betegségekkel szemben, melyektől a malacok később pusztulhatnának el. Ugyanakkor 8—30 százalékkal nagyobb a gyógykezelt malacok súlygyarapodása. Elegendő megemlíteni a rozhanovcei szövetkezet példáját. A szövetkezetesek gyengébb malacokat — 2,55 kilós súllyal — szántak a kísérletezés céljaira, azzal a gondolattal, ha nem sikerül, nem kár értük. A 2,84 kilón felüli malacok Feridextrant nem kaptak. Az elválasztás után a gyógykezelt malacok súlya 9,62 kiló lett, míg a többieké csak 8,12 kg.-Ez annyit jelent, hogy a gyengébb, de gyógykezelt malacok súlygyarapodása 18,4 százalékkal nagyobb s emellett Jobb feltételeik vannak a továbbfejlődéshez. A kísérletezők hasonló eredményeket értek el az ország más gazdaságaiban is. Szlovákiai méretben évente megközelítőleg 1200 000 malacot választanak el, s ezek közül mintegy 120 000 elpusztul az első hetekben. Ebből 12 ezer malac pusztulását a vérszegénység okozza. Ha ezt a veszteséget elkerülhetnénk, ami országos méretben kb. 70 000 sertést jelent, s ezeket 100 kilós súlyban vágnák le, 70 000 mázsa hússal gazdagodna a piac. A járások állatorvosai, a főiskolák és az akadémiák tudományos dolgozói ezért tették a pártkongresszus előtt vita tárgyává e témát, mint a közös munka eredményes példáját. (P) OKTÖBER 2-ÄN KEZDŐDIK meg a cukorgyári kampány a szlovákiai cukorgyárakban. Előreláthatólag az idén 18 ezer vagon finomított cukrot és 713 ezer mázsa melaszt termelnek a cukorgyárak. Siető emberek... vagy: ha a koraszülöttek beszélni tudnának A koraszülöttek otthonába lépve, valami furcsa áhítat féle vesz erőt az emberen. Olyan ez az otthon üvegfalú, apró ágyacskákkal, csillogó búrákkal teli szobáival, mintha valami mesebeli varázsló birodalmában járnánk. Az is, varázslatos hely. Parányi emberkék életéért folyik itt a nehéz, de legtöbbször eredményes küzdelem. Gyönyörű a feladat, csak az az elszomorító, hogy egyre több a siető emberke, egyre több koraszülött életéért kell itt szívós küzdelmet folytatni. De vajon miért?! A hosszú folyosót üvegfal választja el a kicsinyek szobáitól. Lassan lépdelek és közben — az üvegfalort keresztül — be-benézek az apró ágyacskákba, a burák alá. Az első burában Faragó Marika alszik édesdeden. Vajon mit mondana el Marika magáról, ha beszélni tudna? ...Az én anyukám csak 19 éves. Imádja apukát, de talán csak egy fokkal fobban, mint a táncot. Már csak két és fél hónap hiányzott ahhoz, hogy egészséges, normális testsúlyú kisleányként meglássam a napvilágot, amikor Anyu még mindig telfes odaadással és átéléssel fárta a twistet. Divatos zsákruhájábán nem is nagyon látszott, hogy jövetelemre vár. Egyszer csak — éppen a leggyorsabb és legvérpezsdítőbb szám alatt — rosszul lett. Bevitték a kórházba és — bár mindent elkövettek — nem tudták megakadályozni világraföttemet. Súlyom mindössze 92 deka volt, de má már nagy leány vagyok, hiszen három hónapja dédelgetnek, babusgatnak itt az intézetben. Már több mint egy ktlót híztam. Eleinte szemcsöpögtetőböl etettek, de most már jó étvággyal kiszívom a táplálékot üvegből is. Alig várom, hogy két és fél kiló legyek és hazamehessek végre anyukámhoz. Remélem, ha megismer, ha egyszer, csak egyetlen egyszer a karjára vesz, többre becsül majd, mint a táncot... Két lépéssel arrébb alig kllónyi emberke nyöszörög a bura alatt. Valami nem tetszik nekt, mert belevörösödtk a méregbe, ahogy rúgkapál, hadonászik játékbabányi öklöcskéivel. Hát neked mi bajod, te parányi csöppség, te...? —... Fáj a hasikám, nagyon sokat fáj. Pedig az étvágyammal nem lenne semmi baj. Még csak két hete, hogy itt vagyok és máris visszanyertem születési súlyomat, a 104. dekát. Ugy-e, nem sok? Nem bizony, de mit csináljon az emberke, ha álig hat és fél hónapos embrió korában világra kényszerül? Amíg a világra nem jöttem... addig is rossz volt! Néha már azt hittem, hogy végem van, nem bírom tovább. Anyukám Imádja a motorozást és Apukámnak van egy nagy JAWÁ-ja, így hát minden alkalmat kihasznált a túrázásra. Úttalan utakon rázatta magát, tekintet nélkül arra, hogy fejlődő kts életemre vigyáznia kellett volna. Es csupa szórakozásiból?! Kicsit haragszom ls ezért anyukámra és ha beszélni tudnék, megmondanám neki a magamét... Szerencsére a hasfájásom elmúlt, így újra álomba pilledhetek. Az ilyen parányi kis emberke számára nincs kellemesebb, nincs jobb, mint a pihenés... u n « — Nini, ez a kislány szinte óriásnak tűnik — a sok kicsi után, pedig még alig két kiló nyolcvan deka. A nővérke éppen eteti és ő mohó étvággyal, pillanatok alatt bekebelezi a jókora adagot. Vajon őt, aki tulajdonképpen már normális csecsemőnek számít, miért tartják még most is itt? Csak nincs valami bafa? ... Nekem nincs semmi bafom, úgy hízom, hogy szinte alig férek a bőrömbe. Tulajdonképpen már egy hete hazamehettem volna. A doktor bácsi meg is telefonálta Anyukámnak, hogy föfjön értem, de ő két hét haladékot kért, mert beutalást kaptak Apuval egy üdülőbe és előbb kicsit ktnyaralják magukat. Alig várom, hogy otthon legyek, bár a múltkor kicsit elvette a kedvem a hazameneteltől egy beszélgetés. Egyik nővérke azt mondta a másiknak az ágyam előtt: No, te szegény Juditka, te ts Jobban Járnál, ha itt maradhatnál. Olyan anyát, aki előbbre tartja a nyaralást, mint első kisgyermekének hazavitelét, mi is könnyűszerrel helyettesíteni tudunk... — Hát ez a kis Óriás?! Hiszen ez már a három kilót is meghaladja. Kezecskéivel játszadozik, figyelmesen néz, minden hangra odafigyel. Hogyne, amikor Sanyíka már majdnem egy éve itt van az otthonban és a hazamenetelhez szükséges súlyt már több mint két hónapja elérte. Miért van mégis itt? ... Nekem nincs apukám, c sák anyukám van. Es az én Anyukám nem akar engem. Hat hete értesítették, hogy jöjjön értem, de nem túl sok reménnyel, mert a tíz hónap alatt, amit itt töltöttem, egyetlen egyszer sem érdeklődött hogylétem felől. Az értesítésre nem is felentkezett. Ekkor kiment egy nővérke a szüléskor megadott lakáscímre, de Anyukámat nem találta ott. Ismeretlen helyre költözött. Azóta keresik... De az én kedvem valahogy elment attól, hogy Anyukámhoz kerüljek. Itt nagyon jó volt, szerettek... A folyosó végén levő főorvost szobából könnyes szemű, 35 év körüli asszonyka lép ki. Megáll nem messze tőlem egy kts ágy előtt és mosolyogva, túláradó szeretettel nézi a parányi, vörösképű mozgolódó emberkét. Mellé lépek és megkérdezem: — A magáé? — Igen — súgfa alig hallhatóan. Ugye, milyen aranyos? Legszívesebben állandóan itt maradnék mellette, de hát nem lehet. Tiltják az intézet szabályai. De ahányszor csak lehet, befövök és megnézem a kis drágát, persze csak így, üvegen keresztül. A főorvos azt mondta, hogy ha ilyen szépen fejlődik, legkésőbb három hónap múlva hazavihetem. — Koraszülés volt? — kérdezem kíváncsian. — Az orvosok azt mondják, hogy mi okoztuk. Tomika előtt már négy esetben voltam várandós, de mindig korainak tartottuk a kicsi érkezését. Eleinte a szórakozás utáni vágy, aztán a bútorok beszerzése, majd a lakásvétel, később meg az autó halasztotta el velünk a gyermekáldást. Ezért nem tudtam kihordani Tomikái. Pedig hány injekciót kaptam, mert most már akartuk, nagyon akartuk a gyereket. Lassan rájön az ember, hogy semmi, semmi nem fontos, ha gyermek rttncs a házasságban. így hát mindent elkövettünk, hogy életben maradjon. Most már reméljük, nem lesz semmi baj, szépen fejlődik. Alig várom, hogy otthon legyen. El tudja képzelni, hogy fogok vigyázni rá? m — Tudfa, ha még egyszer fiatalasszony lennék, nem érdekelne sem a bútor, sem a lakás, sem az autó, de még a szórakozás sem, csak a gyerek. Hadd jöjjön, amikor ő akar, nem tennék ellene semmit. Az orvosok azzal biztatnak, hogy a másodikkal már szerencsésebb leszek. Mert tudja, hármat szeretnénk ... Elbúcsúzunk. Még csak annyit: adassék ez írás valamennyi fiatalasszony, leendő Anyuka és Apuka kezébe megszívlelés és tanulság célfából! VÍGH ROZSA Cl SZÖ 2 * 196

2. szeptember 17,