Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-25 / 265. szám, kedd

ÜJ, SZOCIALISTA EMBEREK Amikor az Üzemi or kihivatta Josef Jandát. azt hittem tévedésről van sző. Hiszen én Topinka, Kumšta, Slávik és Font elvtársakat keresem, azokat, akikről rövid hír adta tudomásul, hogy annak a kollektívának a tagjai, amelyet először tüntettek ki az országban a szocialista munkaközpont megtisztelő címével. — Nem, tévedésről szó sincs, jó helyen jár — nyugtat meg mosolyogva Janda elvtárs — mindjárt meggyőződhetik róla Kerüljön csak beljebb. — De ha közéjük tartozik, akkor Hűért felejtették ki a maga nevét a hivatalos közleményből? — firtatom hitetlenkedve. — A mester ôs a művezető nevét csak akkor szokás közzétenni, ha valami baj történt. Ezért nem is kívánkozom az újságba — üti ei a szót tréfásan, miközben rámutat a munkahely bejáratánál elhelyezett vörös zászlóra: a Központi Szakszervezeti Tanács kitüntetésire. A prágai Tatra Vagongyár karbantartó központjának dolgozói a gépek javítása terén kifejtett példás munkájukért, a jó anyaggazdálkodásért, a munkatermeléknység állandó növeléséért, a munkások minősítése és képesítése fokozásában és a szocialista versenyben elért kiváló eredményeikért kapták a „Szocialista munkaközpcmt" büszke címet. Az összesen száz munkást foglalkoztató központban öt kollektíva közül négy már elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Versenyüket tovább akarván fejleszteni, még nanünk, ha azt állítom, hogy ha így folytatjuk, igyekezetünk nem lesz hiábavaló — véli Topinka elvtárs, a kollektíva egyik tagja — Ítélje csak meg eddigi eredményeink alapján — és emlékezetből máris sorolja mindazt, amit az elém tett könyvből magam is kiolvashatok : „1901. május 1-től a mai napig vállalt 93 kötelezettségünk 123 171,60 Kfts bér- és anyagmegtakarítást jelent. Szocialista munkabrigádjaink megtakarítása ezen felül ugyanazon idő alatt 150 000 korona értékű. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt 34 kötelezettségünk összesen 85 922 korona hasznot hozott..." Természetesen az egyes vállalásokat, azok teljesítését és kiértékelését először a szocialista munkabrigádok, majd a pártcsoportok és végül a szakszervezeti- és párt-taggyűléseken minden esetben alaposan megvitatják, letárgyalják. Az ellenőrzésre is negy gondot fordítanak, úgyhogy tévedésről, félreértésről, vagy felvágásról itt szó sem lehet. — Nem ls volna értelme — legyint janda elvtárs. — Sokkai felvilágosodottabbak, öntudatosabbak vagyunk szítményeinkre oly nagy szükség van, gyártmányainkat mindenütt várják. — Persze a gépek és berendezések fő javításán és karbantartásán kívül a berendezéseket előállító saját beruházási gépek gyártása is egyelőre még a mi munkahelyünk felaWata — világosít fel Pont elvtárs. — önellátók vagyunk mindenben — emeli rám tekintetét janda elvtárs, mlközban Jő gazda módjára megveregeti az előttünk álló esztergapadot. — Amott azt az óriásdarut is már néhány nap múlva üzembe helyezik. Június végén kezdtek hozzá, ma pedig, kötelezettségvállalásunk jóvoltából a meghosszabbított munkaidő és e brigádórák meghozták a várt eredményt. A daru egyes részel készen állnak már és csak arra várnak, hogy összeszereljék azokat. A pártdokumentummal kapcsoratos vitafelszólalásaik során is őszinték voltak hozzászólásaik. Rámutattak a fogyatékosságokra, hibákra A pótalkatrészek hiánya régi fájdalma az üzemnek. Minthogy a gyárak nem szállítanak belőlük megfelelő menynylségben és minőségben, a karbantartó központ dolgozói kénytelenek maguk fedezni szükségletüket. Mennyi időveszteség, mennyi anyagi kér éri őket ezáltal, dehát mit tehettek egyebet? Ezentúl majd másképp lesz. A kijelölt üzemek, gyárak, esetleg a szocallsta tábor valamelyik államának gondja lesz előteremteni mindazt a J termelési eszközt, amire itt oly sóvá rogva várnak. Egyelőre még villanykörtékben, sőt biztosítékokban is nagy a hiány. Minthogy ezeket önmaguk nem tudják előállítani, sok nehézséget okozna, ha az őszi de legkésőbb a téli időszak beállta előtt nem történne gondoskodás e hiányok kiküszöbölésére. A karbantartó részleg dolgozói azonban nem elégedtek meg azzal, hogy más üzemek mulasztásait bírálják. A saját portájuk előtt ts „sepertek" a vitafelszólalások. Nem haboztak egymás szemébe mondani, hogy bár három műszakban dolgoznak, a munkaidőt nem mindig használják ki a leggazdaságosabban. Még mindig előfordul, hogy egyikük, másikuk későn kezdi, vagy az előirt Időnél korábban fejezi be a munkát. Igaz ugyan, bogy az önfeláldozó, lelkiismeretes munkások vannak túlsúlyban. Azok, akiket ha otthonukban éjjel, legmélyebb álmukból zavarnak fel —' és ez is előfordul — még akkor is rendelkezésre állnak. Az esti órákban elromlott gépet még az éjszaka folyamán meg kell javítani, hogy reggel fennakadás nélkül teljesítse gazdája parancsét. Ilyenkor Pepik, Frangyobb fába vágták fejszéjüket, mivel annál, hiszen száztagú kollektívánk- ta, vagy akire éppen szükség van, a tizenhat havi vetélkedés uťán má nak körülbelül egyharmada párttag, zokszó nélkül törli ki szeméből az már nincs olyan dolgozójuk, aki-kívül Azután meg az ország szeme is raj- első álmot, hogy haladéktalanul munmaradt volna és közömbösen nézné a. tunk, munkásokon függ, hiszen ké- kahelyére siessen... többiek harcát a termeléssel és az kultú n n HOFFMANN MESEI a Laterna Magika színpadán r, , Az élenjárók képviselői átveszik a megérdemelt kitüntetést. idővel. Ezért „neveztek, be" a CSKP XII. kongresszusának központja ; címéért folyó versenybe. — Azt hiszem, nem túlságosan merészek. álmaink, és még csak a rózsaszín szemüveget sem kell feltenA nyomtatott betű szerelmese Dimbes-dombos vidék a gömörl táf. Akinek nem szokta a lába, annak bizony nehezére esik egy nap alatt három faluba is ellátogatni, ha közlekedési eszközként többnyire csak az apostolok lovát használja. Miért is látogatná valaki gyalog manapság a 'tjömöri falukat, — kérdik biztosan sokan, hiszen rría már az autóbusz röpíti az utast az országnak ebben a csücskében is. Pedig akár hiszik, akár nem, kedves olvasóink, van Gömörben egy ember, aki m,inden nap kerékpárra ül (amit csak itt-ott használhat/, nyakába akasztja a nagy táskát, és elindul a napi körútra. Kevés olyan ház van a környék három falujában — Drnaván, Lúökán és Kovádban, ahol ne lenne ö mindennapos vendég. Ezeknek a falvaknak a lakosai, biztosan tudják kiről van szó. Akik pedig még mindig'csak találgatják a foglalkozását, azoknak elárulofn. — Simkó Bélának hívnák, — így mutatkozott be — a kultúrát hintem ezen a gidres-gödrös, dimbes-dombos vidéken. Az előbb említett nagy-nagy bőrtáskából Pravda, Of Szó, Rudé právo, sportújságok és ki tudná még elszámlálni, milyen napilapok és más újságok kandikálnak ki. Kulturális folyóiratok is vannak a tarsolyban szép számmal és a levelek mellett könyveket is fedeztem fel a táska mélyén. Ügye, most már mindenki könnyen eltalálja, hogy Simkó Béla foglalkozása: postás. Közben a postán, ahol találkoztunk, Simkó Béla végzi a teendőit. De nem ám akárhogyan. Mert a városi ember, aki csak akkor találkozik a postással, ha pénzt, vagy ajánlott levelet hoz, úgy képzeli el az üjságterfesztést, hogy a postás minden reggel beleteszi a levélszekrénybe a leveleket, meg az újságot, aztán egy szó nélkül, gyerünk a további házhoz. Simkó Béla például így köszönt be at ajtón, ha újságot hoz: . — No, végre megegyeztek. A ház népe már tudja, miről van szó, de aki, először találkozik a dernöl póstással, az kíváncsian megkérdi: — Kí veszett össze a faluban, hogy meg kellett egyezniük? Vagy hát, miről is van szó? — Nem tudja? Hát az algériaiak egyeztek meg. Így hordja szét a sajtót Simkó Béla. És ha valaki megkérdi tőle, miért választotta ezt a sok-sok gyaloglással járó mesterséget, Simkó elvtárs egy kicsit elgondolkodik, visszaréved a múltba, azután így felel: — Még az első köztársaságban kezdődött. Egyszer a kezembe kerüli — alig serkedt még akkor a bajusza — a Kassai Munkás című kommunista újság. Az állal lettem szerelmese a nyomtatott betűnek. Az első számtól kezdve, ami a kezembe került, —'az utolsóig, valamenynyi Kassai Munkást összeraktam. Még most is meglennének a példányok, de a háború szele elvitte valamenynyit. Ha az akkor meg nem történik, talán az én Kassai Munkásaimból tanulmányoznák ma a kelet-szlovákiai munkásmozgalom történetét. — Es most, a felszabadulás után ...? — Qjra csak postás lettem! Amikor a párt februári győzelme után megjelent az Of Szó első száma, azóta ezt a lapot is gyűjtöm. Bs ahogy látja, hát terjesztgetem is. Az én házamban megvan a mi újságunk valamennyi száma. Szépen be van kötve valamennyi. Es ha egy szabad percem van, máris kinyitom az újságot, mert ezzel közelebb kerülök a Szovjetunióhoz, Algériához és Koreához, vagy néha azt is gondolom, hogy Kubában vagyok, 'ha egy-egy jó cikket olvasok erről az országról az Oj Szóban. Az utóbbi időben gyakran az eszembe futott Simkó Béla. Legutóbb akkor, amikor valaki egy társaságban kétségbe vonta, hogy egy eldugott falu kulturális színvonalán egy ember valamit is tud emelni. Tanítóval vitatkoztam erről a problémáról. A tények —, az hogy a Dernő környéki falvakban oly sokan olvasnák újságot —azt mutatják, hogy egy postás is sokat tud tenni a nép gondolkodásmódjának, kulturális színvonalának emeléséért. Ahhoz persze olyan emberekre van szükségünk, mint amilyen Simkó Béla, a dernői postás. T0TH MIHÁLY Amikor a brüsszeli világkiállításon a csehszlovák pavilonban bemutattak a Laterna Magikát, egyszeriben elterjedt a híre az egész világon A kriti ka mint új művészi kifejezőeszközt az utóbbi évek szenzációjának minősttette, amely hivatott arra ís, hogy a filmmel, a színházzal és a televízióval versenyeive győztesen kerüljön kl a nemes vetélkedésből A brüsszeli sikersorozat után a hazai közönség egy esztendőt várt, míg a külföldön ünnepelt együttes fellépésében itthon is gyönyörködhetett. Azóta egyfolytában, nap mint nap, telt bájakkal „futott", a Laterna Prágában és párhuzamosan két csoportja hasonló programmal turnézott. Leningrád, Moszkva. London, Bécs, Budapest. Varsó, Bratislava. Ostrava, Koüice. és más városok, országok látták vendégül s „Bfivös lámpás" színházát s tapsoltak bűvös vonzerejének. nációjában hallani. Nem látja a karmestert, nem látja a zenekart, kevés kivételtől eltekintve mások éneklik és mások játsszák a szerepeket, a kulissza film, a2 ének- és balett-betétek a vásznon és a színpadon egyszerre vagy egymást kiegészítve játszódnak te. A zenei részek reprodukciója tökéletes, bár technikailag Igen nehéz minden egyes hangot külön felvenni, a zenekarral és az élőhangal hajszál pontosan szinkronizálni. Viszont kissé idegenül és zavarólag hatnak a konferanszié betétjei. Kétségbe vonható a művészi vezetőknek azon indoklása, hogy a konferanszié szerepe az opera érthetősége szempontjából fontos. A szereplők között, a Laterna Magika együttesén kívül, a Nemzeti Színház legjobb erőivel találkozunk. Az előadás lelke Václav Kašlík érdemes művész. Kašlík régi elképzelése és törekvése, hogy az operát a széles rétegekhez közelebb hozza, hogy 6j, modern eszközökkel keltsen érdeklődést az opera műfaja iránt. Kiváló alkalom nyílt erre a Latemában és alkotó egyéniségét, gazdag tapasztalatalt érvényesítve a maga nemében egészen egyedülálló előadást teremtett. A fő díszlettervező fosef Svoboda, koreográfus fi

ŕí Némefek, Hoffmann szerepében kitűnő alakítást nyújt ZdenSk Švehla. Kiváló Jaroslav Horáfcfik Coppeliusa, Dapertuttója és Miracleje (a vásznon Rudolf Peílar játsza mesterien). Wysoczanská Antóniája, Doinaninská Giuliettája (a vásznon Eva Bauerová alakítja), az Olympiát táncoló Hana Siouková — csupa művészi élményt nyújtó teljesítmény. Meg kell emlékeznünk „a filmesekről ls, elsősorban Jan Stellich érdemes művészről, Önfeláldozó emberek. Topinka, KumSta. Slávik. Pont és a többiek, a mester. a művezető az egész karbantartó kézpont valamennyi tagja megérdemelten kapta meg a magas kitüntetést. Ök ogyanis már tapasztalatból tudják, milyen jó érzés új, szocialista embernek lenni. KARDOS MÁRTA Coppelius és Olympia A művészek, a közönség felcsigázott érdeklődéssel várta, mi lesz a Laterna következő műsora. Képes-e a Laterna esztrádműsoron kívül egységes, egész estét betöltő darabot előadni. Offenbach operájának, a Hoffmann meséinek színrehozatalával válaszolt az együttes erre a sokat hangoztatott kérdésre. Jegyezzük meg elöljáróban, hogy ezt a nem könnyű feladatot — eltekintve néhárty apró, nem lényegbevágó fogyatékosságtól — jól oldották meg. Van remény arra, hogy az új műsorral eddigi sikersorozatukat belföldön és külföldöli egyaránt folytatni fogják. Ez az opera témájánál fogva alkalmas arra, hogy a Laterna, technikai vívmányai segítségével a nézőt a Hoffmann és Offenbach képzeletében megálmodott mesevilágba vezesse. A szellemeket, lidérceket, kísérteteket megelevenítő tőrténetek az álom és az ébrenlét, a valóság és a fantázia, az érzelmes hang és a maró gúny között lebegnek. Hoffmann, a fiatal, naiv költő először a tündérszép Olympiánál véli megtalálni az Igazi szerelmet. Az imádott lányról kiderült, hogy csak a bűvész órarúgói mozgatják és szíve, lelke nincsen. Olympia — a bábú, összetört, Hofmann a mély érzelmű Antóniánál keres vigaszt. A tüdőbeteg Antónia meghalt aivyjánek, a világhírű énekesnőnek nyomdokaiba szeretne lépni. Becsvágya szerelménél is Ä-ôsebb és engedve a rossz szellem, az ördög kísértésének, addig énekel, amíg szíve megszakad. A csalódott Hoffmann Velencében próbál szerencsét, de Giulietta, a szép kurtizán a sátánnal szövetkezik,- hogy a mit sem sejtő poétát a halálba kergesse. Hoffmannt fiatal diákok mentik meg és 6 rájön, hogy élete igazi értelme: az Írás. Offenbach súlyos betegen foglalkozik élete utolsó művének szövegkönyvével. Halála miatt nem tudja teljesen befejezni, így a mű egészen napjainkig különféle dramaturgiai változatokban került színre. Ez bátorította fel Václav Kaülíkot, a darab rendezőjét és karmesterét, hogy a Laterna lehetőségeit figyelembe véve, módosításokat eszközöljön az opera szerkezetében és ez ís oka volt annak, hogy választása a Hoffmann meséire esett. Rendkívüli és különös élmény a nézőnek ojjerát film és élőszó kombiMilan Karpiüek énekel és játszik is egy személyben a fő operatőrről, Boris Michajlovről, a Laterna művészeti vezetőjéről, Miroslav Štefek fő technikusról. A Laterna Magika Hoffmann meséinek színrehozatalával nem merítette ki idei műsortervét. A következő bemutató ismét esztrádelőadás, a címe Variáció. Közben tovább folytatják kísérleteiket és különböző műfajokkal, pantomimmal, musicallel akarnak próbálkozni. Kiapadhatatlan lehetőségek rejlenek a Laterna művészi kifejezőerejében és hogy ezek mennyire meggyőzőek és időállóak, azt majd a Laterna színpadára írt eredeti alkotások fogják megmutatni. KIS ÉVA Milan Laluha rajzai a fiatalok fórumán Lalnha, a középszlovákiai születést. Martinban működő fiatal festő első BnálI6 tárlatén rajzaival mutatkozik be a bratislavai Majernik Galériában. Faloši tárgyú, • munka értékét — szépségét felismerő vásznaival többször találkoztunk at eddigi kiállításokon. A párt 40. évfordulójára kiirt „A siocia •izmus és kommunizmus építéséért" e. pályázat második szakaszára beküldött mfivével legutóbb a második díjat nyerte eL Szeptemberi kiállításának lapjain alapvetfi rajzi beállítottsága ás technikai készsége, egyéni formanyelve nyilvánul meg. Václav Spála szerint „A rajzban tükröződik legjobban a művész Jelleme. Legteljesebben itt nyilvánulnak meg hajlandóságai, sajátosságai és értékei. A rajz ttSkOr és vallomás Mindén hibás lépést megmutat. Minden színlelést és külsőséges, lélektelen modorosságot elárul/ Ügy éreztük, hogy Laluha nem színlel és nem modoros. Frissen és híven, szenvedéllyel idézi a gyermekkar élményeit. Idézi a vidéket, MlCiná meredek egymáshoz torlódó tetőit, a kicsiny házakat ís ndvarukat, a szabálytalan falnál otcát. A tájból nem láttat egyebet, esak Izmos, feszes derekú fákat. — Bs a nép, az öntudatos, kemény arcélű mai paraszt, a gereblyés es batyfis asszony, a munkában megroskadt öreg néni leketében-fehérre egyszerűsítve jelzi a fala örök színeit. Spontán és határozott vonásokkal fogja meg az évezredes munkamozdalatnkat. a tipikus helyzeteket. Aktfaiban a szépség szeretete, az ítélés héve érzik. Kitartó munkából, keresésből születtek ezek a rajzok. Komoly és tehetséges. céltndatos mfivészegyéniség — úgy véljük — felfelé ívelő útjának hírnökei. BÁRKÁNY JENÜNK I 1882. szeptember 26. * ÚJ SZÖ 5