Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)
1962-09-22 / 262. szám, szombat
á Cseh Filharmónia részt vett a montreuxi zenei fesztiválon. Az első hangverseny, melyen Anáré Cluytens francia karmester vezényelt, nagy sikert aratott. A nézőközönség még sohasem részesített itt külföldi zenekart ilyen forró ünneplésben. Felvételünk ezen a hangversenyen készült. (CTK — felvétele) KULTURÁLIS HÍREK • • A CSEHSZLOVÁK Tudományos Akadémia október 23-án megrendezi a világ tudományos akadémiái elnökeinek értekezletét. Az értekezleten a nemzetközi tudományos együttműködésről, a tudományos kutatásról és a tudományos dolgozók neveléséről tárgyalnak majd. • A GDANSKI SZÍNHÁZ Ján Fišer brnói rendező rendezésében bemutatta Blažek Karácsonyi vőlegény című színművét. A bemutatón a brnói színház küldöttsége is részt vett. A két színház már öt évvel ezelőtt kötött barátságot. • A PÁRIZSI színházak közzétették az 1962—63-as idény műsorát. A műsor nagyon érdekes, mert a legtöbbször a misztikus Paul Claudel és a haladó szellemű Bertolt Brecht neve szerepel. • A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN Stanislav Dobrowski professzor vezetésével most készítik elő a lengyel színjátszás 10 000 címszavát tartalmazó, hatalmas enciklopédiát. A kétkötetes mű a Varsói Nemzeti Színház megalapításától (1705) napjainkig tárgyalja a lengyel színpadok és színműirodalom fejlődését. • KÉT HÖNAP MÜLVA osztják kl az irodalmi Nobel-díjat. A díjat valószínűleg Róbert Frost amerikai költő vagy az Isak Dinesen név alatt író dán Írónő kapja. • A KIJEVI SEVCSENKO egyetem képzőművészeti albumokat, irodalmi műveket, tankönyveket, hanglemezeket, szakkönyveket és nyelvészeti tantervüket küldték ajándékba a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemnek, a két egyetem közötti együttműködési tervnek megfelelően. A kijevi egyetem jövőre megkezdi a magyar szakos oktatást. B GIACOMO LEOPARDÍ, a múlt században élt olasz költő szülővárosában, Recanatlban tudományos ülésszak nyílt meg a költő életművének tanulmányozására tizenhárom ország kutatóinak részvételével. • MOSZKVÁBAN megjelent Prokofjev Háború és béke című operáját tartalmazó négy lemez. A moszkvai Nagy Színház kórusát és zenekarát A. Melik Pasaja vezényli, a főszerepeket E. Kiblako, G. Visnevszkaja, I. Arhijova, A. Vedernyíkov és B. Petrov énekli. EGYÜTT LESZ Ä NAGY CSALÁD esett, hálás nemzete hősnek nyilvánította. Azóta nélkülözte a szülői szeretetet, a meleg gondoskodást a két gyermek. Mert Seife Selassiének odahaza testvérhúga is van, akiről ma is ő gondoskodik. — Valami pénzünk maradt még odahaza — futnak ráncba homlokán az erek —, éppen elég arra, hogyha szűkösen is, befejezhesse tanulmányait. Mindig az volt a vágya, hogv mások fájdalmán segítsen, gyógyítsa sebeiket. Ezért taníttatom. Orvos lesz belőle — emeli rám a fiú meleg tekintetét, melvből csak úgy sugárzik huszonnégy éves húga iránti forró, szinte apai szeretete. Seife Selassie havi 700,— Kčs ösztöndíjat élvez nálunk. Ebből fizeti, csakúgy mint a többiek, az internátusi lakást és az ellátást. Anvanyelve az amhar nvelv. Egv évi tanulás után, a többi külföldi diákhoz hasonlóan, ő is kitűnően elsajátította a cseh nvelvet, úgvhogv ma már nyelvi nehézségek nélkül folytathatja tanulmánvalt. A főiskola második évfolyamát látowitifl. Elragadtatással beszél Csehszlovákiáról. nénünkről. de mindenekelfitt társadalmi rendünk nőtt a szívéhez. — Mindig is büszke voltam rá. hogv fekete vagyok, sohasem szégyelltem a bőröm színét, bár a diszk Hm'náció lealázó érzésével magam is többször találkoztam, saját tapasztalatéira is vannak — vallja. — Itt, Csehszlovákiában erről szó sem lehet Mindenki oly kedves hozzánk, afrikalokboz. a kedvünkben iárnak. ahogy rcak lehet, még el is kényeztetnek. Természetes, hogy ezt a bánásmódot, amelyért oly végtelenül hálás vagyok, odahaza ls nagvon fogom nélkülözni. Sohasem feleitem el a szocialista köztársaság és körnvezetem ióságát — köszörüli meghatottan a torkát, maid hirtelen felvidulva így vigasztalja mp^át: — De hiszen korai még az elérzékenyülés. Az avatásig sok víz folvik le a Vltaván, ugye. Jifka? Ez utóbbi szavakat az éopen belépő lakótársához, lifí Hanzlíkhoz intézi, aki tizenkilenc éve ellenére Is megbíz ható tanácsadója, ló barátja a meszsziről hozzánk került idegennek ... EGY MÁSIK HELYISÉGBEN a hatalmas rajztáblát többen is körülállják. A huszonhét éves szudáni Beshir Khidir Osman éppen most készülő geometriai rajza a vita tárgya, ö ma ga gépészmérnök lesz. Miután hazája küldöttjeként az év augusztusában részt vett a Helsinkiben megtartott Világifjúsági Találkozón, engedélyt kapott vizsgája elhalasztására. Csak a jövő héten kerül rá a sor. Ezért az izgalom. Földijei, akikkel csodálatosképpen nem odahaza, hanem sok ezer kilométernyi távolságban Itt, nálunk ismerkedett meg és a jelenlevő két szíriai diák bírálják nagy gonddal elkészített művét. Vajon kinek a bírálata helyes? Majd eldönti a vizsgabizottság. Ö váltig kitart a maga igaza mellett, hogy tudniillik a rajz hibátlan, hiszen nem is olyan régen a chartumi egyetemen matematika, fizika és vegytan szakos volt. Ez a probléma már akkoriban is foglalkoztatta. Egymás között arabul társalognak a fiatalok, de velünk persze csehül beszélnek. A mára, itteni életükre terelem a szót. Nagyon szeretnek nálunk lenni, tetszik nekik az élet Csehszlovákiában, a diákvárosban. — Itt mindenki egyforma, egyenlő jogokkal rendelkezik, nem úgy mint nálunk, Szudánban — mondják csodálattal vegyes irigységgel hangjukban. — De más különbség is nyilvánvaló. Odahaza fényűzés a betegség, kevesen engedhetik meg maguknak a kórházat, a gyógyszereket. A legtöbben meghalnak anélkül, hogy orvos látta volna őket. Pedig ők is sze retnének egészségesek lenni, szeretnének élni, csakúgy, mint mi, mindannyian ... HOGYAN IS FELEJTHETNÉK el a szorgalmas tanulással töltött, de éppen azért szép, vidám napokat, az emberek, társaik közvetlenségét, őszinte szeretetét, a beszélgetésekkel töltött barátságos estéket, a hangversenyeket, operaslőadásokat, melyekért élnek-halnak és amiben odahaza még sohasem volt részük. Egykor majd unokáiknak is elmondják, mit tapasztaltak fiatal korukban a távol fekvő, de szivükben melengetett szocialista Csehszlovákiában. KARDOS MÁRTA Seife A MŰSZAKI FŐISKOLÁSOK legnagyobb internátusa — addig, amíg fel nem épül Déjvlcén a technikum és a hozzá tartozó diákotthon - egyelőre Prága másod likerületében, Podo t mintegy 3600 négy t J' (1 ľ J zetméteren elterü ^f ^ftzá bői álló, körülbelü 1600 férőhelyes ko Beshir Kniüir losszusban talál Osman otthonára. A felvételi iroda előtt ma is, mint mostanában naponta, hosszú sorokban türelmesen várakoznak a diákok, hogy elintézzék a bentlakással járó formaságokat, beírják nevüket a nyilvántartási könyvbe és ami a legfontosabb, megtudják szobájuk számát. — A mieinken kívül huszonhét állam fiataljainak adunk szállást az idén Háromszáznál is többen lesznek ez évben a külföldiek, mire valamennyien megérkeznek — emeli fel a fejét a papírjaiból Marié Kaplanová, Sulan tanárnak, az internátus gondnokának a helyettese. — Már csak napok kérdése és ismét együtt lesz a nagy család, ugyanúgy, mint az iskolaév végén, amikor búcsút mondtak egymásnak. AZ ÉPÜLETEKET JÁRVA az egyik szobából furcsa zaj hallatszik ki a folyosóra. Amikor Kaplanová elvtártnővel körülnézünk a csinosan berendezett háromágyas helyiségben, önkéntelenül is a hang forrása felé, az ágyra esik tekintetünk. Gazdája, kényelmesen elnyújtózva, az igazak álmát alussza. — Igaz, korán van még, de azért már felébredhetne — nézünk egymásra kísérőmmel. Megérintjük hát a fehérségében szinte szikrázó, az ágynemű fényét vissszaverő fekete bőrű fiatalember vállát. Seife S§lassiét, a távoli Ethiópiából küldték hozzánk, hogy elektrotechnikai főiskolánkon tökéletesítse tudását. Odahaza, Addis Abebáhan mint rádiómechanikus, a repülőtéren kereste kenyerét. Kiváló képességei, de nem utolsósorban családja politikai érdemei miatt esett rá hazája választása. Hadiárva. ötéves volt, amikor édesapja az olasz-abesszin háborúban hullatta vérét és amikor 1938-ban elSZÁNTÖ GYÖRGY: k az é Basy* Toronyflra szeretnék lenni, s látni ahogy a falum ébred. Gyársziréna szeretnék lenni, s jőreggelt búgni a dolgos népnek. Vöríis csillag szeretnék lenni < épülő házak és gyárak ormán. | Bűvös nektár szeretnék lenni, az ember gondját mind feloldnám. j Támoszlopa szeretnék lenni a győztes munkába vetett hitnek, j boldog érzés szeretnék lenni, hogy tovább fűtsék s lelkesítsek. { Tanúsága szeretnék lenni a leninizmus győzelmének. Zengő himnusz szeretnék lenni, j Jövőbehangzó, büszke ének .. I A gondolatolvasó Dolgozatírásra készültek számtanból, amikor összesodort papírgombóc koppant Vitya padján. Szétbontotta és elolvasta: „Vityuska. tanítás után elmegyünk moziba, van két jegyem a Kisriobosra Csokoládé is lesz. A pénz ne Izgasson, kaptam a mamától. jól fogjuk magunkat érezni. Barátod: Kosztya Foktn." Vltya elolvasta és elkomorodott. — Mi az, talán nem akarsz moziba menni? — kérdezte a szomszédja, Szása aki kíváncsian belelesett a levélbe. — Dehogyis — sóhajtott fel Vitya - Egész más ról van szó. — Hát miről? - csodálkozott Szása Vitya elmosolyodott: — Azt akarja, hogy adjam oda l(!más"lni a lolgozat 3mat. Itt van a kutve elásva. fURlf IERMOLAJEV Qzülőfalum határában, Pathon «3 van egy gyógyforrás, Hévíz a neve. Nyári időben reumás betegek járnak oda fájós tagjaikat gyógyítani. Körülötte mocsaras, ingoványos a föld. A forrás helyétől körülbelül hatvan-hetven méternyire pázsitos zöldell. Ha az ember ugrálni kezd rajta, tizenöt méter körzetben mozog az egész talaj. Ezt a részt úgy hívják, hogy: Pokol. Még a régi falubeli öregek adták neki ezt a nevet. Hogy miért? Elmesélem. négen, nagyon régen, amikor még nem voltak a maiakhoz hasonló kiépített műutak, akkor történt az immár mesévé vált eset. Abban ai tdőben lovasbatá ron, meg üveges hintókon utaztak a gazdag uraságok. A szegények csak akkor jutottak túl a falit határán, ha elvitték katonának, vagy megúnva a szolgasort: elbújdostak. Csendes nyári éjszaka volt. A félhold ki-kikukkantott a felhőfoszlányok közül. A zsttvai nádasban már rég elhallgattak a vízimadarak. Ezt a csendet törte meg egy Marcellháza jelöl, mindenen keresztül-kasul csörtető úri hintó. Négy táltos paripa volt eléfogva. Fent a bakon kimeredt szemű kocsis gyeplőzte a lovakat. Ebben az Igyekezetében vajmi kevés segítségére volt a mellette pislákoló lámpa fénye. Bent a hintóban cifra ruhás úr és úrinő. A dunaalmást komppal akartak átkelni a Dunán, hogy még azon éjjel Tatára érjenek, egy fényes ünnepélyre. A kalandos természetű fiatal uraság azt parancsolta a kocsisnak, hogy térjen le az útról és hajtson neki egyenest az Almást hegyeknek. Addig nem ts történt semmi baj, mig a pathi Hévízhez nem értek Itt a kocsts arra lett figyelmes, hogy a lovak idegesen rángatják fejüket és lábukat cuppogó sárból kapkodják kl. — HO-ha — állította meg a négy lovat egy rántással. — Méltóságos úri - kiáltott be a hintóban ülő uraságnak. — Rossz helyen tárunk l Vissza kell fordulnunk, mert itt valami lápos mocsár vanI KOVÁCS JÖZSEF: PJTH.I — Niksz visszafordulniI — ripakodott rá álmos hangon gazdája, aki valami elnémetesedett főúr volt. — Hát akkor, gyííí . .. Nyelje el a pokol a büdös lelketeket! — szitkozódott a kocsis. Alig haladtak azonban úgy tizenöt lépésnyit, a lovak most már maguktól Ismét megtorpantak és semmi noszogatásra sem voltak hajlandók megindulni. Amint hamarosan ktderült, egy Ingovány kellős közepébe jutottak. A lovak kétségbeesetten csapkodtak farkukkal és kísértetiesen nyerítettek. A méltóságos úr ingerülten kopogtatott a kocsiablakán. — Micsoda istentelenséget művelsz te zsivány. Nyisd kl nekem az ajtót rögtön. De a szólított ember akkor már rsrsssMHwmx^^^ AKI MÁSNAK VERMET ÁS.. a lovak hátán keresztül menekült előre: majd a sásba kapaszkodva Igyekezett kikecmeregni a keményebb talajra. Mikor kiért és visszafordult, márcsak a hintó tetejének sötét körvonalait látta és elhaló női sikolyt hallott. Így mesélte el a kocsis az öreg urasági bakternak, akivel a pathi majorban összetalálkozott. Aztán nyoma veszett. Lehet, elbújdosott attól• való félelmében, hogy a hatóságok számonkérik tőle utasainak életét. jyddig a történet. SoJrszor Ital- < •C lottam gyermekkoromban. Toll/osztáskor, dohány simításkor vagy kukoricafosztás idején a pathi öregek szokták mesélgetni. Akadtak olyanok is, akik azt állították, hogy csendes nyárt éjszakákon imbolygó fényű lámpát láttak tévelyegni a falu határában. „A pokolban elmerült uraságok lelke bolyong" — mondogatták. Babonás félelemmel gondoltam én ts a hangtalanul kószáló fényre, de azért egyszer mégis szerettem volna látni. Azóta megtudtam, hogy tudományos magyarázata van a lldércfénynek, amely hoszú-hosszú évtizedekig rettegésben tartotta a babonás lelkű embereket?! SZIKRÁK D \ L \ MOLNÁR ANDRÁS ZENÉJE JÖ 5 '•Arcok ~pi ros ai örömtől szemem ra6y06, 3 • ď * rd2 S í S 'MAI NAPTOL KEZDVE EN IS KIÍ UIKRA VAOYOK. S £ t~T m i MA MEC CSAK KIS vÖRÖ's CSILLAG FUTl KEBLEMET, 2 I xzz 2 kET Év MÚLVA HARMADIKBAN PIONÍR LE SZ EK To*PAfE3EP A VILÁG DEM OKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNYÉNEK JELSZAVA: 1 I* P \s |« |? [i |i 'Iio a u W I// a yi Függőleges: 1. Sok fa van benne. 2. Fiúnév. (Első kockába két betű). 3. Gyümölcs. 4. Világhírű csehszlovák motorkerékpármárka. 5. Főzünk benne. 6. Feltűnő szín. 7. Nem csúnya. 8. A művészetek egyik Aga. 9. RúgesOfluHB-a?.. .. . hogy a fekete ribizli tartalmazza a legtöbb C vitamint a gyümölcsök közül. ... hogy felhőt gyártó gép ls létezik? André Dessln francia tudós szerkesztette és meteotronnak nevezte el A gép percenként egy tonna nyersolajat fogyaszt. Ha a gép működésbe lép, néhány pillanat alatt felhők keletkeznek az égbolton. A feltaláló szerint a gépet sokoldalúan kihasználják majd. .'. . hogy több mtnt 3 milliárd ember él a világon. Feltevések , szerint 2000 ben 7 milliárdra ( emelkedik ez a szám, feltéve, ( ha a mostani évi szaporulat) nem változik. régi századok. 10. Szovjet folyó. 11. Ázsia legnagyobb országa. 12. Ilyen korszaknak nevezik napjainkat. 13. Minden becsületes embernek ez a vágya. 14. Díszes. 15. A földműves kéziszerszáma. 18. Ázsiában ilyen évszak ls van. (Beküldte: Szabó Ilona, Veiké Űlany.) MOLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Angola, porlugňI gyarnm 2. A katica bo"gar hátán levj pontokat három egyenessel így leh-ít felosztani. Kik nyertek? 1. Fillpovský józsef, Borša, 2. Dávid Mihály, SikenlCka, 3. Du dás Rezső, Pavlova, 4. Szabó Erzsébet, Kolárovo, 5. Saláti Gábor, Levice. ül SZÖ R * 19B2. szentember 22.