Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-22 / 262. szám, szombat

I Sze

melvények a Rudé právo hasábjain folyó vitából A legfontosabb kérdések a érdeklődésének Az új körülmények új intézkedéseket követelnek • Mit jelent egy milliméter? • A munkaerőhiányról • Javítani kell a szövetkezet iránti viszonyt • Hogyan szakosítsuk a mezőgazdasági termelést? • A gyermekek egészségéről van szó Ú

jra szemelvényeket közlünk a Rudé právoban közölt gazdag vitaanyagból. A legégetőbb és legfontosabb kérdésekhez a leghivatottabbak szólnak hozzé. Az alábbiakban néhány hozzászólást ismertetünk a sokoldalú, gazdag anyagból. A törvény, az törvény K. DVORAK, a Méinlki járási Nemzeti Bizottság titkára a nemzeti bizottságok albizottságainak munkájáról Ír. Figyelmeztet, hogy egyes törvények már elavultak és a bürokratikus ragaszkodás ezekhez a törvényekhez fékezi az albizottságok munkáját. Így például a nemzeti bizottságokról szóló 65/1960 számú törvény kimondja, hogy az állandó bizottságok tagjainak kétharmada a választott nemzeti bizottsági tagokból, egyharmada pedig az üzemek, szövetkezetek stb. kiváló dolgozóiból áll. Ez a törvény a két év előtti időszakban helyes volt és tükrözte az akkori szükségleteket. Ma azonban elavult. Figyelembe kell vennünk, hogy az emberek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a közéleti tevékenység iránt, és az államigazgatás szívügyükké vált. Az eddigi szabály, mely szerint az albizottságok aktívája csak egyharmados részvételre korlátozódik, fékezi az albizottságok munkáját. Az eredeti elképzelés ma már nem mindig emeli a munka színvonalát az albizottságokban. Ogy véljük, Itt az Ideje, hogy az albizottságokat más összetételben alakítsuk ki, mégpedig úgy, hogy növekedjék bennük a lakosság részvétele. Természetesen meg kellene hagyni a választott tagok többségét, azonban nem lenne szabad feltétlenül ragaszkodni az egyharmados korlátozáshoz. K. Dvofák hozzáfűzi, hogy tisztázni kellene: adhatnak-e feladatokat a nemzeti bizottságok tanácsai az albizottságoknak. Ezt a kérdést ugyanis még nem tisztázták, bár a gyakorlat szerint természetes, hogy adhatnak feladatokat, hiszen a 'tanács felettes szerv. A társadal

mi érd

ek az üzemi érde

k felett áll A CHOMUTOVI JtJLIUS FUClK ÜZEM KÖSZÜRÜS-KOLLEKTlVAjA érdekes jelenségre figyelmeztet. Példaképpen megemlítik, hogy a 20,5 mmes hengerelt anyag köszörülésénél a norma megköveteli, hogy megmunkálás előtt az anyag 1 mm-rel vastagabb legyen. A kladnói acélművek azonban fél milliméteres különbséget nem hengerel és ezért „22-es" anyagot használ. A hengerlés! norma bizonyos különbségeket is megenged, úgyhogy lényegében 2 mm-et köszörülünk le minden munkadarabról. A köszörülés utáni hulladék mér használhatatlan. A nemesacél tonnáit vesztegetjük így el, ós csak a mi munkahelyünkön évi háromnegyed millió koronáról van szó. Beszéltünk a kladnói hengerészekkel, és kitűnt, hogy minden további nélkül képesek lennének 21.5 mm-es mundarabokat hengerelni. Igen ám, de az üzem vezető dolgozóinak más a nézete. Nekik „érdekük", hogy a vastagabb, tehát súlyosabb hengerelt árut gyártsák. így könnyebben teljesítik tonnákban a tervüket. Azt hisszük, hogy a vezető gazdasági dolgozóknak Ilyen esetekben a társadalmi érdeket — sok tonna nemesacél megtakarítását — üzemük érdekei fölé' kellene helyezniük. Munkaerőhiány v

agy rossz munkaszervezés? JOSEF VOSTAL, a Dél-csehországi Papírgyárak pártbizottságának elnöke azokról a nehézségekről Ir, amelyeket az üzemekben a munkaerőhiány okoz. Hozzáteszi azonban, hogy gyakran jobb munkaszervezéssel számos felesleges munkát takaríthatnak meg, és így közvetve kiküszöbölhetik a munkaerőhiány okozta nehézségeket. Ha például a papírgyártó részleg nem tartja be a minőségi előírásokat, a kikészítő részleg dolgozóinak fél napi munkája három napi munkára gyarapodik. Hasonló következményekkel jár, ha a hulladékpí^plr őrlésénél nem tartják be a technológiai előírásokat, s így a cellulóz főzésénél több a munka, csökken a gépek teljesítménye és megnövekednek az önköltségek. Annak ellenére, hogy sok munkahelyen munkaerőhiánnyal küzdünk, mégis megtörténik, hogy a mester nem tud munkát adni valamelyik munkásnak. Ilyen esetben kevésbé fontos munkával bízza meg. Ugyanakkor azonban ^más szakaszon túlórázni kénytelenek. Nem volna helyesebb ilyen esetben felajánlani a segítséget a szomszéd műhelynek, amelynek arra szüksége van? — veti fel a Kérdést Josef Vostál. Kirándulás dologidőben JAROSLAV SAINER, a stradonicei Május 9. EFSZ elnöke J. Hrubýnak, a Rudé právőban közölt vitafelszólalására reagál. Tovább elemzi azt o kérdést, hogy a mezőgazdasági gépek kihasználása a legnagyobb mértékben attól függ, milyen az új technikához való viszony. Sainer elvtárs a szövetkezet, a mezőgazdasági termeailllllllllllllllUllllllllllllUIHHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUItillllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Repül már a papírsárkány A napfényben ezüstösen csillogó ökörnyál úszik a levegőben, s a lurkók eregetik már az első papírsárkányokat. Ezek a legmegbízhatóbb előhírnökei a tiszta üveghez hasonlóan áttetsző levegőjű s a valahogyan halványabban kék, de roppant magasra ívelő égboltú őszi napoknak. Sárkány, papírsárkány... Valamikor a gyermeki képzeletben valóban sárkányra emlékeztettek ezek a többnyire krajcáros festékkel, de néha csak tintával, kékitővel tarkára pingált és a patak partján nyesett fűzfaveszszőkre feszített újságpapírból összetoldott otromba tákolmányok. Így láttuk még mi ls, akiket nagyanyánk vagy öregnénénk a tüzet okádó rusnya sárkányok, az Ijesztően rút vasorrú bábák, az aranyhajú szende tündérek s a mindenkit legyőző, ezerszeres erejű rettenhetetlen daliák viselt dolgairól mesélve ejtett lélegzetünket is elállító bámulatba. Mindegyikünk a mesebeli diadalmas daliához akart hasonlítani. Őszszel talán ezért ls „ostromoltuk" -annyian az „eget", megforhatatlan, titokzatos semmibe tűnő magasságokat. Padlászúgokból, dohosodó ládák aljáról s ki tudja még honnét előkotort rövidebb s hosszabb madzagokból bogoztuk össze az egészen az „égig" gombolyltható zsineget, hogy a szél meglobogtathassa, a napfény megcsillogtathassa gyermeki vágyálmaink e színes jelképét. Nem tudom, sárkánynak nevezik-e általában a mai gyermekek ls a papírsár- . kányt? Valószínűleg más néven is becézgetik. Lökhajtásos repülőgépnek, rakétának, sőt minden bizonnyal űrhajónak is. Egyben azonban ők sem változtak. Ugyanoda vágynak, mint gyermekkorukban apáik s nagyapáik — föl, föl, egyre magasabbra... Diadalmaskodni a parányi embert körülövező irdatlan természet, a hathatatlan, makacselemek fölött.. A különbség csak annyi, hogy ők már nem szárnyakon az „egekbe", hanem űrhajón ismeretlen bolygók felé, a világűrbe szeretnék repülni. És nem töjti el őket, mint egykor bennünket csupán a kifejezhetetlenül sejtelmes rajongás, hanem öntudatos büszkeség, hiszei> Gagarin Tyitov, Nyikolajev és Popovlcs hős szovjet világűrhódítók kortársai. A mai sárkányeregető gyermekek többsége azt ls tudja, hogy a rakétatechnikának; az űrhajózásnak és a világűrkutatásnak békés célokat, az emberiség ragyogó távlatok felé ívelő boldog jövőjét kell szolgálnia. Talán csak arról nem tudunk valamennyien, hogy ma ls vannak még országok, ahol egyes begyepesedett agyú felnőttek nem ezt akarják, hanem a békés kora őszi délutánokon űrhajóst játszó ártatlan gyermekek tömeghalálát. KOLÄR MARCELL lés Iránti viszonyról Ír és megemlíti: Július végén, augusztusban, sőt mostanában is számos szövetkezet tagjai kirándulásra mennek annak ellenére, hogy a földeken még elég sok a munka és a komlószedést sem fejezték be. Igen, a szövetkezeti tagoknak joguk van megnézni a libereci vásárt vagy a brnói kiállítást, de tegyék ezt akkor, amikor dolgukat a szövetkezetben már elvégezték. Járásunkban megtörtént, hpgy mlg a szövetkezetesek csoportos kirándulásokra jártak, több mint 50 ezer brigádos Jött komlót szedni. Tudom, hogy azok a szövetkezetesek, akik néhány autóbuszba beférnek, úgyis képtelenek lennének egyedül megbirkózni a komlószedéssel és szükség volt brigádosokra. De tudom azt ls, hogyan tekintenek ránk a többi dolgozók, ha dologidőben kiránduláson találkoznak velünk. Egyikünk homlokára sincs ráírva, hogy elvégeztük-e munkánkat vagy sem. így a §ok ezer jól dolgozó, feladatait idejében teljesítő szövetkezeti tagra is rávetődik annak a néhánynak az árnyéka, akik nem tudatosították, hogy mindnyájan felelünk a dolgozó nép ellátásáért. Jaroslav Sainer felszólalása végén azt javasolja, hogy növeljük az anyagi érdekeltséget szövetkezeteinkben. Ne várjunk felsőbb utasításra JOSEF BENDA mérnök, a gazdaságtudományi intézet igazgatója a mezőgazdasági termelés szakosításával kapcsolatban két mozzanatra figyelmeztet. Mindenekelőtt arra, hogy a szakosítás megköveteli a munkaerők szakképzettségének \ növelését. A legközelebbi távlatok azt mutatják, hogy az összes mezőgazdasági dolgozó 70 százalékának szakképzett gépesítőnek kell lennie. A növénytermesztés szakosításában nem várhatunk semmilyen fentről Jövő intézkedést, mikor kezdjük ezt el. A szakosítás felé az első lépés mindenütt megtehető. A svitavyi járás Trpín községében például az eddigi 18 növényfajta helyett ma már csak 12-t termesztenek és a piacra nyolc árufajta helyett csak négyet. A többi feladatot a járás más mezőgazdasági üzemei között osztották fel. Hogy ezt megvalósíthassák, a járási dolgozóknak gondos, aprólékos munkát kellett végezniük az egyes szövetkezetekben. A járás keretében közvetlenül a szövetkezetekkel kellett megtárgyalni a dolgot. Ez természetesen több fáradságba kerül, mint az eddigi gyakorlat, de megmutatta, hogy aránylag rövid úton meg lehet oldani a járáson belüli szakosítást anélkül, hogy a járási tervet károsodás érné, A nőorvos javasolja MUDR. ALBERT ROHAN, Valašské Mezifíčí-1 nőorvos vitacikkében hangsúlyozza annak az óriási jelentőségéi, hogy hazánkban világviszonylatban már ma a leghosszabb az anyaszabadság és a vitadokumentum az anyaszabadság további meghosszabbítását Javasolja. Ogy gondolom azonban, — Írja dr. Rohan —, hogy gondolkozni kellene afölött, nem lenne-e előnyösebb, ha az anyaszabadság idejére járó járadék összegét bizonyos feltételekhez kötnénk. Hiszen ha a társadalom Ily sokat ad, megkövetelheti, hogy a leendő anya ugyancsak teljesítse a társadalommal szemben kötelességét. Arra gondolok, hogy a leendő anyák gyakran kockára teszik születendő gyermekük egészségét és saját egészségüket azzal, hogy nem látogatják, rendszeresen a tanácsadó intézményeket. A terhes anyák egyik legfontosabb kötelessége, hogy idejében és rendszeresen látogassák ezeket a tanácsadókat.. Tapasztalatunk, hogy a harmadik hónapig az anyák látogatják ls a tanácsadókat, de később ezt a kötelességüket elhanyagolják. Főleg Ilyen esetekben állnak be komplikációk a szülésnél. Ezért javasolom, a teljes járadékot nsak azoknak a leendő anyáknak fizessük ki, akik teljesítették leendő gyermekük iránt kötelességüket. A CSKP KB Szocialista társadal' munk további fejlődésének távlatairól szóló dokumentumát a trenčíni járás Zlatovce községének lakosai nyilvános pártgyíiiésen vitatták meg. Képünkön Štefan Strelka a dolgozók szociális biztosításáról beszél felszólalásában. (K. Cich — CTK felvétele) Qy,euin& Ccuufoi

úôsuinJk ! avagy: >J||||| Az Űj Szó mentőangyalai • TJlöször ls tisztázzuk a fogalma- nincsen kinyomtatott újság, addig JĽ kai. „Gyerünk" - ez nemcsak nincs dolguk Bárcsak lenne - gonsétára invitálást, hanem nógató, Osz- dolják, de hiába. A lap késik. Egyttökélö szót is jelent, olyasvalamit, k

t}

k addg kö

ny

ve

t»

e

s*? k

Bf{

be mint a „mindent bele". A „lányok" °

lua

s- Hangosan jó néhány könyvet között pedig egy lány sincs már, olvastak már így el Capek, Mňačko, többnyire néhány gyermekes család- Solohov é

s' sok mý

s tr

ó szunyákról van szó, Ľudmila ühríková »

a> ^ngzorfűfc már el ebben a kis szocialista munkabrigádiáról, amely ^J^ben. Vagy beszélgetnek. Péla Nemzetközi Nőnap Brigádja nevet f"/ arr0

1- nekik Jeltétlenül be vette fel. Névszerint a kővetkező asz- k

e}l tartaniuk a harmonogramot, szonyokról: Anna Cetlová, Jozefina ™ f

rt ke

lJ a többieknek? Meg is TeSlárová, Helena Bezáková, Márta ?állapodnak benne hogy Ühríková KrajöovlCová, Márta GaSparovlčouá, ™

á

s™P bf

m,f

9

y, * f

0szerkes2t6

h°

z, és Adina Skalinská, Lydla BurSová, Emília figyelmezteti hogy ez nem helyes Kudelová, Anna Kostolná, Helena Oj- E

s megírnak egy cikket az üzeváryová és Margita Slmbochová. ,iÚszunk" — ez újságíró — és mi lapba: Nyomdász elvtársak segít_ _ setek nekünk, a nálatok feltárt tarnyomdásznyelven "az7'7elenit, hogy ^!

ékok a munkánkat ls segítik... késik a lap elkészítése és félő, hogy 0

k ,

m

űf* meg új kötelezettséget nem éri el a zvolení vagy IcoSicet ^Inak: Bekapcsolódnak a CSJiP vonatot. Ez baj lenne, mert akkor Xll kongresszusának brigádja címért a távoli olvasó pl. Košicén hajnali u

m

é9Pedlg azzal, amikor már h°

9

y MMszbbölnek minden reklamációt. 4 óra helyett délfelé minden újat más lapokból megtudott — kapja meg az Új Szót. Esetleg csak másnap, amikor már újság helyett „öregséget" kap. Egyszercsak ismerős zaj szűrődik a helyiségbe — a rotációs gép búgott fel. Mintha bomba robbant volna, úgy A fentiekből, logikusan következik röppenek szét, mindenki a maga annak a magyarázata, ml ts a „men- munkaasztalához... Es máris halmotőangyal". Az Üf Szó mentőangyala\ződnak az Of Szó példányainak tízaz a kollektíva, amely az „úszástól" ^ezrei az asztalokon. De elmúlt már megmenti a lapot. Ez többnyire ép- ,<háromnegyed tizenegy. S a vonat pen a fent nevezett asszonybrigád. 23.03-kor indul. Hol van még ai állóHja, ma Ilyenek az angyalok.., másl • Mi az expedíció? Az olvasó bizonyára ismeri azt a gyakorlatot — akaratlanul ts a komárnőt hajógyár jut az eszembe — amikor a termelés egyes szakaszain lemaradás mutatkozik, s az apránként felgyülemlett késéseket az utolsó munkahelyen kell behozni. A hajógyárban ez a hajó-átvevő részleg. Egy napilap nyomdájában az expedíció. Az expedíció csomagolja és elküldi az újságkötegeket. Ez látszólag a legjelentéktelenebb munka egy lapkészítésnél. Mégis az expedíció dolgozóinak, a tizenkét asszonynak, a Pravda kiadóvállalat Nemzetközt Nőnap brigádjának szenteljük ezt a sajtónapt riportot. S az alábbiakból kitűnik, miért tesszük ezt. • Mitől „úszik" el egy lap? Fél kilenc. Lapzárta. Minden kész, megyünk haza. Egyszercsak kattogni kezd a távíró. Fut belőle a hosszú szalag: A TASZSZ nyilatkozata. Vessenek véget az atomörületnek ... Hát enélkül nem jelenünk meg! Lefordítani. Felküldeni a nyomdába. Kiszednt. Betördelni. Ezen a ponton a harmonogrammal szemben már negyedórás a késés. A tördelők időtartalékát kimentettük. Leönteni ólomlemezzé. Hol van már a tartalékidői De a ro-. táclós gépnél még vdn öt perc... talán ennyi elég. Az öntők úgy vigyáznak a matricákra, hogy ki ne égessék, mint a szemük fényére, mert ha mégegyszer kellene önteni, hajaj... Feldobni a rotációsra a lemezeket. Indulás. Óriási! Negyedóra helyett csak tíz percet késünk, az elvtársak behoztak minden behozhatót. A harmonogram előírja: nyomás 22.20 órakor. Most 22,30 van. Ezt még kl lehet bírni. Indul a gép, csak úgy rohan a számoló: 100, 200, 500, 1500 példány. Reccss! Szakad a papiros. Le kell állítani az egészet! A gép leáll, de az óramutató nem. Végre. 22,45, indulhatunk. „Elúszott a lap gyerekek, Keleten nem lesz holnap Uj Szó." \ • Ölhetett kézzel ülő asszonyok Mialatt a nyomdában folyik a hajsza, az expedícióban ölbetett kézzel ül a tizenkét asszony. Mert amíg • Káprázatos! Az ühríková-brlgádnak másfél óra áll rendelkezésére, hogy az Oj Szó összes példányát szétossza az egyes állomáshelyek. szerint, becsomagolja, címkével ellássa, bekötözze, teherautóra dobja. Csakhogy ma nem másfél óra, hanem csupán 55 perc áll rendelkezésre. „Gyerünk, lányok, úszunkl" A brigád jelszava: A ml hibánkból ne késsen egyetlen példány sem. Most nem az ö hibájukról van szó, de... Kápráztató a kezükre nézni ébben a pillanatban. Az ötvenes csomagokban tornyosuló Oj Szó kötegekből a címkén feltüntetett mennyiséget ragadja ki egyik kezével, másikkal rávág a kötegre egy fedőlapot, rá a címkét. A következő asszony kötöz. De úgy, hogy amikor nagy lendülettel a postavagonba dobják, ne lazuljon meg. Az egyik faluba csak egy példány megy, a másikba húsz, vagy háromszáz. Ide két ezer háromszáznegyvenkettő. Oda száztizenegy. Semmi tévedés nem lehet, mert abból reklamáció lenne. Óriási lendület. Az összes aznapi Of Szó közel négy tonnát nyom. Egy kettőre eltűnik ez a tizenkét asszony keze alatt. Felbúg a teherautó motorja. Verseny száguldás az alvó városon át. Állomás. Végre. A zvolení gyors még Itt van. Nem úsztunk el. A többi vonathoz külön autó megy,' az már nem olyan sürgős. Mégis 55 perc alatt végeztek el másfél órás munkát. • Megérte! — Ale nám dalo to Oj Szó — mondták, mert magyarul egyikük sem tud. De szerintük nem az a lényeges, hogy magyar, vagy szlovák lapról van szó. Benne van a lapban; vessenek véget az atomőrületnek. Ezt minden nyelven el kell juttatni az olvasóhoz és ez a lényeges. Ezért teszik hozzá: Ale stálo to za to. — Megérte. Éjfél elmúlt. Minden csendes már. Az asszonyok az utolsó villamosokkal hazafelé indulnak. Félkettő jelé ágyban vannak már. De négykor a férj munkába megy. Az ébresztőóra felkelti az asszonyt ts. Hat óra tájban a nagyobbik fiút kell munkába indítani, hét után a kisebbiket iskolába.. , VILCSEK GÉZA' 5 1 1962. szeptember 22. * ÜJ SZÓ 5 i