Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-21 / 261. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesül jetele ! SZIOVAKIA KOHHUNISTAPARTJAKÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAKNAPI1APJA Bratislava, 1962. szeptember 21. péntek • 30 fillér * XV. évf. 281. szám. SAJTÓNK Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát — tartja a népi mon­dás. Talán kicsit furcsa gondolat­társítás, hogy ezt a közmondást ma, a Sajtónapra írt vezércikkünk­ben kapcsolatba hozzuk lapunk és sokezernyi olvasónk kölcsönös viszonyának kérdésével. Pedig ké­zenfekvő dologról van szó. Aki tárgyilagos akar maradni, egy pillanatra sem vonhatja kétségbe azt a sarkalatos igazságot, hogy a kommunista lapok legnagyobb erényei közé tartozott a múltban és tartozik ma is, az olvasók iránti közvetlen, meleg, elvtársi magatartás. Nem, itt nincs szó valamilyen leereszkedésről, fiská­lisi taktizálásról, hanem paran­csolóan jelentkező és tudatosan felmért szükségszerűségről. Mert ilyen jellemző vonás nélkül a kommunista lap nemcsak hogy nem tudná betölteni küldetését, vagyis a pártnak semmiféle segít­séget nem nyújthatna új társadal­munk kialakításában, életünk for­málásában, hanem egyszerűen megszűnne kommunista lap lenni. Sőt mi több, szocialista hazánkban minden sajtóterméknek edzenie és mélyítenie kell kapcsolatát hí­vei népes táborával. Mi magunk is, akik az újság­írást örömmel és felelősségtudat­tal műveljük, nem érezhetnénk hivatást munkánkban, ha csak az volna a célunk, hogy leírjuk a pa­pírra kívánkozót, ólomba öntes­sük, kinyomassuk és az „ahogy esik, úgy puffan" igen kényelrnes, de minden becsületes dolgozóhoz méltatlan jeliige alatt mitsem tö­rődnénk az eredménnyel. Valaki azt mondhatná és mondják is egyesek: „Az ideológiai munkát, annak hatását lemérni dőreség, meddő kísérlet." Az ilyen hangok­ra Hruscsov elvtárs adott választ egyik beszédében, amelyben nem habozott kimondani, hogy az ideo­lógiai munka eredményei az acél és a gabona tonnáiban és a tej literjeiben is kifejezhetőek. Meny­nyire igaz ez az első pillanatban meglepő állítás, amely alkalmaz­ható a sajtó munkásságára is. Végeredményben az agitáció, a propaganda és a szervező munka, valóban visszatükröződik a gya­korlati eredményekben. Aki újságírónak vallja magát és szívvel-lélekkel végzi munkáját, az tisztában van ezzel. Tudja azt is, hogy bár kis mértékben, de része van mindabban, amit cél­jaink feié menetelve elérünk s egyben felel a fogyatékosságo­kért, amelyekkel harcba szállunk. Tudja azt is, hogy kommunista újságírónak lenni egyet jelent a párt feladataival való harcos azo­nosulással, egyet jelént azzal a követelménnyel, hogy állandóan szilárdítsuk a párt és a nép kap­csolatát, szemünk fényeként őriz­zük azt a sokezernyi szálat, amely a pártot elválaszthatatlanul egy­befonja éltető elemével, táptalajá­val, előrehaladásunk forrásával: a néppel, a dolgozókkal. Ezért nincs helye a némaság­nak, sőt a kommunista lap mono­lógusának sem, ezért van múlha­tatlan szükségünk arra, hogy szót értsünk olvasóinkkal, első kézből és állandóan hírt kapjunk arról, mit várnak tőlünk, mi az, amit szívesen olvasnak lapunk hasáb­jain, miben látják hiányosságain­kat. De ezen túlmenően, a szom­júhozó nem kívánhatja annyira a vizet, az éhező a kenyeret, mint a pártsajtó olvasóinak leveleit, észrevételeit, amelyek egyrészt beszámolnak az egyes munkahe­lyek sikereiről, másrészt mindar­ról, ami még gátat, akadályt tor­nyosít utunkba.. Minél többen éb­rednek annak tudatára, hogy ész­revételeiket semmiképpen sem tarthatják magánügynek, minél népesebb lesz azoknak a tábora, akik serényen bekapcsolódnak ezen az úton-módon is a közügyek intézésébe, annál inkább tarthatja a kezét vezető szerepet betöltő pártunk a nép, az élet ütőerén. Az Oj Szó és olvasóink közti kölcsönös kapcsolat elmélyítésé­ben eddig is elértünk néhány nem lebecsülendő eredményt. Ä leg­többnek tartjuk azt, hogy bizal­mat sikerült kivívnunk. Mi sem tanúskodik erről jobban, mint szerkesztőségi postánk, amelyben olvasóink naponta fordulnak hoz­zánk örömükkel és gondjaikkal. Különböző jellegű kérdésekről van szó ezekben a levelekben, de mindegyiket a bizalom diktálja. Erre talán a legjellemzőbb egy egyszerű parasztember minapi írása. Tapintatosságból nem kö­zöljük nevét és címét. Mert mi­ről is ír, miben kéri segítségün­ket? Egy öt gyermekes családról szól a levél. A férj és a feleség között mélyek az ellentétek, na­pirenden botrányok, verekedések. És mindennek a gyerekek isszák meg a levét. „Ňevelkedhetnek-e ezekből a gyerekekből jóravaló állampolgárok? Nem volna-e jó a gyermekeket megvédeni ettől a gyalázattál?" — teszi fel a kér­dést és választ, segítséget vár tő­lünk egy olyan ügyben, amelyet az emberek többsége még mindig magánügynek tart. Ö jogosan köz­ügyet lát benne és teljes bizalom­mal fordul a párt lapjához. Hogyne örülnénk annak is, hogy az utóbbi években állandóan emel­kedő példányszámunk a nyomta­tott szó mind nagyobb igénylésé­nek tanúbizonysága. Már reges régen több Oj Szó kerül olvasóink kezébe, mint az első köztársaság­ban az összes hazai magyar lap példányszáma együttvéve. És büszkeséggel tölt el minket az is, hogy példányszámunknak mintegy 90 százalékát előfizetőink kapják leézhez, hogy olvasóinknak „fluk­tuációja" szinte szót sem érdemel és az eladatlan példányszámok, a remitenda százalékarányát tekint­ve köztársasági viszonylatban az elsők közé tartozunk. Ne értsen minket senki sem fél­re, nem azt kívánjuk ezzel bizo­nyítani, hogy lapunk színvonalá­val minden rendben van. Távolról sem. Ismerjük gyenge pontjainkat és jól tudjuk, hogy a bizalomnak és tegyük hozzá: a szeretetnek ezek a megnyilvánulásai éppen arra köteleznek minket, hogy je­lentősen növeljük lapunk színvo­nalát. Ez különben összhangban áll pártunk vitaanyagának a saj­tóra vonatkozó részével is, amely ezt a feladatot figyelmünk előte­rébe állítja. És éppen a színvonal emelésében nem támaszkodliatunk csak saját erőtikre. Több szem, többet lát — ezért fogadjuk nem­csak néző, hanem látó szemmel is azokat a bíráló leveleket, ame­lyekben levelezőink és olvasóink rámutatnak nem kevés hibánkra és fogyatékosságunkra. Nem, a némaságnak itt nincs helye, a né­maság csak ártana. Munkánkban a legnagyobb segítséget a nyílt, őszinte szó nyújtja. Ezt várjuk minden olvasónktól, ezt kérjük azoktól a külső munka­társainktól, levelezőinktől is, aki­ket meghívunk az október elején megrendezésre kerülő országos konferenciára. Mert, aki segíteni akar, annak szólnia kell. Mert a kommunista sajtó ügye nemcsak a Sajtónapon, hanem az év min­den napján egész szocialista kö­zösségünk ügyel Növeljük és tegyük gazdaságosabbá az üzemi termeié st Üzemi dolgozóink a kongresszus előtti vitában számos javaslatot tesznek a munka és a termelés megjavítására. Javaslataik, kezde­ményezéseik nagyban hozzájárul­nak ahhoz, hogy üzemeinkben gazdaságosabbá válik a termelés. A pártdokumentum megvitatása alkalmából újabb kötelezettségvál­lalások születnek, melyek e terv teljesítése terén mutatkozó nehéz­ségek leküzdésére Irányulnak. 16 ezer tonna szén terven felül A pártdokumentum megvitatása al­kalmából értékes felajánlást tettek az észak-csehországi bányászok. A- Győ­zelmes Február Bánya dolgozói ai utolsó negyedévre tett felajánlásuk­ban elhatározták, hogy ez évi ter­melési tervüket december 23-ig tel­jesítik s terven felül 16 ezer tonna szenet fejtenek. A szénkörzet ered­ményes munkájához hozzá akarnak járulni a proboštovi Dukla Bánya dol­gozói is. Kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig hatezer tonna szénnel fejtenek többet a tervezett­nél, s elnyerik a CSKP XII. kon^resz­szusának üzeme címet. Csökkentik a termelési költségeket A rožňavai bányászok nagy súlyt fektetnek a termelés gazdaságosságá­ra. A Mier bányarészleg és ércoszíá­lyozó dolgozói a napokban felhívás­sal fordultak a vállalat valamennyi üzeméhez, hogy tegyék olcsóbbá az érctermelést. A bánya dolgozói el­határozták, hogy jobb munkaszerve­zéssel és új munkamódszerek beveze­tésével két koronával csökkentik egy tonna érc termelési költségeit. A jel­šavai magnezitüzem dolgozói a fel­hívásra adott válaszukban kötelezett­séget vállaltak, hogy a bán.yaévben százezer koronával csökkentik az ön­költséget s terven felül • 11 • ezer ton­na 'magnezitet termeljek. A vasutasok is hozzászólnak A košicei vasúti körzet dolgozói is behatóan foglalkoznak a pártdoku­mentummal. A vitában sok szó . esik a törvényesség és a fegyelem' betar­tásáról. Számos javaslat is elhangzik, javasolják például, hogy a vasüti .kör­zetben létesítsenek központi műhelyt, ahol elkészítenék az újítások proto­típusait, s javítanák a gépeket is. Nagy veszteségeket okoz. például az,­hogy az újítások szerint nem tudják bevezetni a sorozatgyártást. A poprá­di vasutasok a következetesebb gépe­sítést szorgalmazzák: a központi be­és kirakodóhelyeken csak azért ala­csony a munkatermelékenység, mert nincs elegendő . szállítóeszköz, míg a rakodógépek kihasználatlanul hever­nek. Mint látható, a kongresszus előtti vitában dolgozóink, számtalan értékes javaslatot tesznek. S ebből az alka­lombői újabb és újabb .kötelezettség­vállalások születnek, melyek teljesí­tése nagyban elősegíti, kitűzött fel­adataink teljesítését. ; A Brodce nad Sázavou :i Május 9. üzem dolgozói sikeresen teljesítik, sőt túlszárnyalják a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kö­telezettségeiket. Termékeiket' jelenleg a világ 112 országába szállítják. Képünkön a Jawa motorkerékpár villamos gyújtóberendezésének gyártása látható. A rotor-gyártás részlegében dolgozik az Anna ]avűrková vezette 27 tagú ifjúsági kollektíva. (CTK — Tachezy felvétele) VEGE AZ IDEIGLENES ALLAPOTNAK Algéria népe megválasztja első nemzetgyűlését A „Leninknyigi" dolgozói gyakori vendégek Leningrád új építkezésein. A leningrádi építők nemcsak a szép­irodalom, hanem az építészeti, mű­szaki és más szakkönyvek iránt is érdeklődnek. Képünkön az avtovi építkezési kombináton az egyik moz­gó könyvsátor. (CTK — TASZSZ felvétele) Algír (CTK) — „A* főváros több központjában szervezett és ünnepé­lyes választások szemtanúi voltunk — írta a ČTK tudósítója Algírból. — Két oszlopban vonulnak a férfiak és a nők a választási helyiségekbe. Ar­ra a kérdésre, mit bárnak az új nem­zetgyűléstől és kormánytői, így vála­szolnak : „Munkát és kenyeret, szabad életet, rendes lakást akarunk". „Az akarjuk, hogy férjeinknek fog­lalkozásuk legyen." „Hét gyermekem van, szeretném, ha iskolába járnának." „Az akarjuk, hogy Algériában min­denki testvére legyen egymásnak." A csütörtöki algériai lapok első ol­dalaikon felszólították a lakosságot, szavazzon az FLN jelöltjeire. Az Alger Républicain szerint a „választások célja megszűntetni az ideiglenes ál­lapotot, egyesíteni Algériát, átszervez­ni a hadsereget, mindenütt bevezetni a polgári közigazgatást és véget vet­ni az anarchiának. Az új kormányra hírül majd az a feladat, hogy meg­alapozza a nagy gazdasági átalakulá­sokat : a földreformot, az iparosítást, az általános tankötelezettséget. A lap hangoztatja, hogy e célok csak a nem kapitalista fejlődés útján érhetők el. Ez az út: a népgazdaság államosí­tása, a gazdasági tervezés, a nagytö­megek mozgósítása. Az Alger Répu­blicain megjegyzi, hogy. a nemzet­gyűlési választásokat csakhamar köz­ségi-és tartományi választások fogják követni. ^VSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSS/SSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSS J \ f % | A gépesítő gondje I MÉHÉHB /////////^ ja | ! i A telepen néhány ember áll körül S ^ egy teherautót. Ügy látszik, valami § fc baj lehet vele. >5 ^ — Elszakadt az egyik szelep es oromé Nemzetgyűlésünk képviselőinek csoportja Brnóban Kambodzsa nemzeti napja az árumintavásáron Tudósítónktól: — Aki belép a Nem­zetek pavilonjába, feltétlenül észre­veszi a kambodzsai királyság expo­zícióját. Előkelő helyen egy évszáza­dos pagoda kicsinyített mása pompá­zik, s Kambodzsa „arany" címere már messziről magára vonja a látogatók figyelmét. Az ötven négyzetméternyi kiállítási területen közvetlen képet alkothatunk az ország iparművésze­tének magas színvonaláról, jelentő­sebb terményeiről és gyártmányairól s nem utolsó sorban sajátos, szép kultúrájáról. Tegnap, Kambodzsa nemzeti napja alkalmából megtekintettük a király­ság expozícióját, s rövid, de szívé­lyes beszélgetést folytattunk Lim­Eng-lam úrral, Kambodzsa külkeres­kedelmi minisztériumának egyik ma­gasrangú beosztottjával. Kérdéseink­re a következőket mondta: „Az árumintavásár nagyon tetszik nekem, expozíciónkat pontosan a ter­vek szerint készítették el, s ezért külön is hálásak vagyunk. Országunk csaknem kizárólag agrárjellegű. Az iparosítást tulajdonképpen csak most kezdjük, ezért Brnóba nem is hoz­tunk gépeket. Részvételünk célja: ba­rátkozni és tanulni. S ezt az utóbbit ugyancsak serényen végezzük, mert van mit. Barátságra akarunk lépni a világ minden országával, s e célunk­nak Brno kitűnően megfelel. Örőni­hiel jöttünk Csehszlovákiába, s remé­(Folytatés a 2. oldalon) A brnói árumintavásáron látható a csehszlovák gyártmányú E-25 univer­zális kotrógép, amely nagyobb föld munkák végzésére szolgál. (ČTK — S. Petráš felvétele) fc motort. s — Vajon sok a javítás?. — szólok^ S közbe, mert ilyenkor szántás idején \ S a száraz földben jobban rongálódnak % § a gépek. N — Nincs baj, nálunk jól megy a^ ^ 7/171 f rí C mmirl in V Al-n/tn N $ ökölnagyságú hant ritkaság, mind ap- S 5 ró rögöcskékböl áll a magágy. § § — Ennek örülök a legjobban — S S mondja a gépesítő — pedig amin: ^ § látta, határunk eléggé dimbes-dom- !> S hnx A7 /icyí c-rinlA..

Next

/
Thumbnails
Contents