Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-09 / 218. szám, csütörtök

Riport a Magyar Népköztársaságból A híres ménes szomszédságában vmssssmŕSMSsssŕsssfss* \ A CKD Praha válla­5 lat második negyed­S évi tervét A történelmi nevezetességű Győr városától nem egészen 30 kilométer­re terül el a Bábolnai Állami Gazdaság. Dr. Szabó Jenő, a gazdaság állattenyésztője már a bemutatkozáskor ezt mondotta: „Közel húszezer holdon gazdálkodunk, ebből 10 000 a szántó, a többi legelő." Az állami gazdaság 36 majort joglal magában, közöttük a kisbérit is, ahol éppen ottjártunkkor delelt a „híres ménes", a régi Bábolna egyet­len világhírű nevezetessége. Most azonban hagyjuk pihenni a tüzesvérű jószágot. Inkább figyeljünk a főállattenyésztő szavaira, aki olyasmiről ad számot, amiről még jóval kevesebben tudnak, mint mondjuk a világhírű méntelepről. ma már olyan juhaik vannak, ame­lyek darabjáról átlagosan közel 8,5 kg gyapjút nyernek. Egyik tollforgató kollégám menet­közben a takarmányellátás után ér­deklődött. Ezzel kapcsolatban így hangzott a válasz: — Mi csak iparilag előállított ta­karmánykeverék-anyagot vásárolunk, (halliszt, olajpogácsa stb.), de ma­gunk keverjük össze. A szálas és abraktakarmányból önellátók va­gyunk. Amint már említettem is, a 18 ezer katasztrális holdból csak 10 ezer a szántó. A többi legelő vagy rét. De a szántóterület nagyobb felén is takarmányféléket termelünk. Két­és félezer holdat vetettünk be ta­karmánygabonával. Három- és fél­ezer hektáron pedig kukoricát ül­tettünk. Nagy szerencsénk még az is, hogy ma már a legelők döntő többségét öntözni tudjuk. A HASZNOS BESZÉLGETÉS még tovább folyt volna, ha nem áll meg az autóbuszunk egy kívülről jelentéktelennek látszó gazdasági ud­var előtt. A kapun túli két épület, amely utunkat állta, valamikor ló­istálló lehetett, ma azonban tízezer — többszörös keresztezés útján nyert csirkeutódnak (brojler néven emle­getik őket) a szállása. Ezeket a is­tállókat évente négy és félszer ürí­tik ki és ugyanannyiszor telepítik be újból. Csupán ez a kívülről jelenték­telennek látszó baromfitelep évente 45 ezer vágócsirkét ad az országnak. A kapuban Kállai Béla, a vágó­baromfi-telepek agráregyetemet vég­zett fiatal vezetője fogadta a látoga­tókat. Udvariasan tudtunkra adta, hogy lehetőleg ne lépjünk a barom­fiólakba, mert ahogyan mondta — Bábolnának sok a látogatója, és nem szeretnék, hogy betegség üssön ki a szárnyasok között. A nyitott ajtón keresztül azonban így is megszemlélhettük a hatalmas hodályokban futkározó rengeteg jó­szágot. Az ól -berendezése igen egy­szerű,' nincs mit nézni rajta. Egye­düli látnivaló talán a körben forgó láncra szerelt etető és itató. Annál érdekesebbek azonban Kállai Béla szavai. Ezt mondta: S ZÉPEN BERENDEZETT tágas te­, remben kezdődött az ismerke­dés. A kedves vendéglátó Házigazda szerepét betöltő főállatgondozó min­denekelőtt végigkalauzol a terjedel­mes gazdaság határában. Persze, ezt a körsétát ne vegye senki szó sze­rint, csupán a falra függesztett tér­kép után próbálunk a gazdaság fek­véséről, gazdasági felosztásáról némi elképzelést nyerni. Persze, szíveseb­ben vennénk nyakunkba a határt, akár egy jó lábú mén hátán is, de sajnos, ehhez idő kéne. A mi láto­gatásunkat azonban nem napokkal, hanem órákkal mérik. A bábolnai gazdaság határának a bebarangolásá­hoz még a ménes leggyorsabb lová­nak a hátán is napok kellenének. Így hát nincs más megoldás, mint ki-ki bocsássa szabadon a fantáziáját és annak hátán nyargalja be a tizen­nyolcezer holdas határt. Akinek pe­dig nincs birtokában ez a gondolat­sebességű „mén", fogja kezébe a ce­ruzáját és figyeljen a főállattenyésztő szavaira. Ezt teszem egyelőre én is. I R. SZABÖ JENŐ már azt magya­D­rázza, mennyire fontos a me­zőgazdasági termelés szakosítása. Termeljenek mindent ott, ahol arra legalkalmasabbak a természeti és ég­hajlati adottságok. Bábolnán például a lótenyésztés mellett hagyománya van általában az állattenyésztésnek. A fő termelési ág most is az állat­tenyésztés és ami ennek elmaradha­tatlan tartozéka, a takarmányterme­lés. A szélesebb értelemben vett ál­lattenyésztés keretén belül pedig a baromfitenyésztés az az ágazat — bár még alig háromesztendős múltra te­kinthet vissza —, amely lényegesen öregbíti a Bábolnai Állami Gazdaság nevét. Már a Nagyalföldön hírét vet­tük, hogy Bábolna ma már nemcsak lótenyésztéséről nevezetes, hanem a baromfitenyésztésben is országos hír­névre tett szert. Petőfi Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója beszélgetésünk során kijelentette: „Nálunk például a baromfitenyésztés nem cikk. Bábolnán meg ugyancsak bevált. Űk aztán tojást meg vágó­csibét a mi számunkra is termelnek, mi meg adunk a pecsenyéhez jó ho­moki bort, meg ízletesebbnél Ízle­tesebb gyümölcsöt. De hagyjuk most a nagy magyar költő névrokonát, hisz Bábolnán is bőven akad írnivaló. A főállatgondo­zó szavaiból kiderül, hogy baromfi­telepeikre épp oly büszkék, mint a földkerekség valamennyi részén jó hírnévnek örvendő ménesüknek. Ter­mészetesen a lótenyésztés továbbra is egyik nevezetessége marad a gaz­daságnak. Ma is 1400 paripa rúgja a port a karámban, ebből néhányat a híres pardubicei lóversenyen is lát­hatunk. A különbség csupán annyi lesz, hogy a jövőben már csak egyik és nem egyedülálló nevezetessége lesz a mai Bábolnának. A gazdaság baromfitelepei rövidesen olyan hír­névre tesznek szert, amely nemsoká­ra átröpüli az ország határát. Igaz, és nincs benne semmi túlzás, ha már most kijelentjük: ez a gazdaság már ma is baromfihús- és tojásgyár. Szeretnék egy kis környezetleírást, ám hiába minden. • A fülemben ál­landóan ott duruzsol a főállatgondozó szava: „Hogy miért éppen nálunk vált be ilyen jól a baromfitenyész­tés? Azért, kérem, mert a szükséges feltételek adva voltak és a baromfi elszállásolását is meglehetősen köny­nyen megoldottuk. Volt itt nálunk szép számmal öreg istálló meg egyéb kihasználatlanul álló gazdasági épü­let. Egy "régi raktárbpl ötemeletes baromfiólat kerekítettünk. Az istállók padlásait is felhasználjuk baromfi­szállásnak. Építeni jóformán nem is kellett. Jelenleg 62 ezer szárnyas jó­szága van' a gazdaságnak. Az eszten­dő végéig 70 ezerre, jövőre 154 ezer,­re, 19.64-ig pedig 300 ezerre szapo­rítjuk a baromfilétszámot. 1 0 EGYÓRÁS ESZMECSERE UTÁN a főállattenyésztő kezdeménye­zésére indultunk a 18 baromfitelep egyikének megtekintésére. Nem men­tünk messzire, ám útközben is akadt je­gyezgetnivaló. A főállattenyésztő jo­gos büszkeséggel újságolta, hogy nagyban űzik a pecsenyekacsa-te­nyésztést is. Az idén 68 ezret adnak az országnak, meg hogy keresztezés otján sikerült olyan teheneket kite­nyészteniük, amelyeknek évi tejho­zama eléri az 5000 litert, a zsírtar­talma pedig 5,4 százalék körül mo­zog. Egy-egy ilyen tehén egy esz­tendő alatt 350 kg zsírt termel. Né­hány szóval megemlítette azt is, hogy daság. T ÍZEZER CSIRKÉT egyetlen egy ember, Horváth Ferenc elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára gon­doz. A csibék kilenchetes korukban elérik az 1 kiló 40 dekát. Amint már említettem is, egy esztendő leforgása alatt 45 ezer ilyen csirke kerül ki az istállókból. Ügy is mondhatnám: Horváth elvtárs egy év alatt több mint 80 ezer kiló baromfihúst ter­mel. Sok volt a kérdés az irányban, hogy mennyi takarmány szükséges 1 kg baromfihús előállításához, hány fo­rintért termelik a hús kilóját. A kérdésekre újból a főállatgondo­zó válaszolt. — Egy kiló baromfihús előállítá­sához nem egészen három kiló és 10 deka abraktakármány szükséges. A termelési költséggel kapcsolat­ban Kállai Béla így nyilatkozott: — A csirkéket egyelőre külföldről szerezzük be, de még így is kifizető­dik a tenyésztésük. Ma már — hogy áttértünk a baromfihús nagyüzemi termelésére — azt mondhatjuk, a lamokban. száz ^ százalékon felül gazdaság egyik, szinte kimeríthetet- ^ teljesítette. Nem a len jövedelmi forrása a baromfite- ^ véletlen müve ez. nyésztés. Régebben egy kiló barom- fc Főleg a szocialista fihús előállítása 25 forintba került, ^ munkaverseny ját­ma már 16-ért állítjuk elő. \ szőtt közre az a hanem hasznot hajtók. Egy-egy ilyen tyúk S lektíva versenyez a évi tojáshozama átlagosan 240 darab. ^ XII. kongresszus Ennek következtében az egy tojásra ^ részlege címért. A jutó termelési költség is lényegesen ^ kovácsműhely dol­csökkent. Pár évvel ezelőtt egy to- ^ gozőinak igyekeze­jás termelési költsége még 1 forint fc tét siker koronázta, 20 fillér volt. Ma már 67 fillérért § mert a napokban állítjuk elö darabját. A termelési § már megkapták ezt költség csökkenése mellett azonban ^ a kitüntetést. Ké­nagy jelentőséggel bír a mennyiség ^ pünkön a kovács­is. A gazdaság idei tojástermelését S műhely dolgozői­másfél millió darabban szabták meg. ^ nak e8y csoportja. Ezt a feladatát a gazdaság már tel- i jesítette. Dr. Szabó Jenő szerint a ^ tyúkállomány gyors ütemű feltolté- ^ sével az idén még 7 millió tojást >"sss/sssssssssssssssssssss. szándékoznak termelni. Már említettük, hogy a BÍábolriai ÁJlami Gazdaság éppen úgy, mint ménesével, baromfitenyésztésével is rövidesen messze földön ismertté te­szi a nevét. Számukra azonban nem annyira a hírnév a fontos, hanem az, hogy — üzleti nyelven szólva — a baromfitenyésztés mit hoz a házhoz, mennyi lesz majd az esztendő végén a terven felüli nyereségből a része­sedés. \ BAROMFITENYÉSZTÉS már ma is a gazdaság kincsesbányája. < Még három esztendővel ezelőtt bá-X eg y_ eg y kórház előtt, vagy szívesen rommillió forint tervezett ráfizetés­f emelek k ai a pot az orvosnak, akiről sel gazdálkodtak. Tavaly azonban | tud h napi mu nkájával embe­már egyáltalán nem terveztek ráfi-| rek százainak ad]a vlssz a egészségét, zetest. Ugy is mondhatnank, meg-| Hfl a íövőben a zv oieni vasútállo próbáltak a saját lábukon járni. E S| más elött ma] d elrobog velem a sikerült, sot 3 millió nyereseggel zar-g gyorsvonat > vagy akárhol máshol ta­fó n y eresége? 0 terveztek" ľe 10 £ "F ál k° z° m erab€rre 1' aH a no nyereseget terveztek, üe iu nnl-t vasút i közlekedés biztonságával fog­liora számítanak. „flalkozik, mindig - legalább gondo­Vajon meglesz-e a várt nyereség?! kala p 8 0 t emelek. Meri Zvo­A főállattenyésztő szerint ehhez f például - és még sok más így 1 1 nyilatkozat?- k aP csolatba n f helyen ľz országban - a'nagy vas­t útállomásokon ugyan nem az embe­— Buzaool holdanként 19 mázsát, | re k gyógyításával foglalkoznak, mint kukoricából pedig 24 mázsát tervez- k6rhôz akban, de az itt dolgozók tunk. Ha azonban a kedvezőtlen idő-<í munkája épp€n olya n fontos, mint az járás miatt holdanként akár 4-5 t orvoso ké. Ezeken a munkahelyeken mázsával is kevesebb lesz a termés £ mlllló k biztonságát védik a jelzőbe­a tervezettnél, a 10 millió nyere- i. rendezése k segítségével, melyek lele­segen nem esik csorba. Az állat-$ mé sé ükkel mlnd a z emberi szel­tenyésztés' ez? pótol* " * ba r° mf l-£ lem nagyságát dicsérik, tenyesztes ezt pótolja. j. Az utas természete Snek veszi, hogy Nagymértekben bővíteni, korsze-X h, a feIsz án a vonatra ugyanolyan ép­rüsíteni akarják a következő években f sé ben> min t tegnap, vagy egy éve, e jól bevált, jól jövedelmező terme-g mo st is eléri célját és nem is gondol lési ágazatot. Jövőre már 14 millió| a hogy a sínpár 0n vonatok százai tojás termelésére számítanak. Ahogy t robognak — keresztezik egymás út­már említettük, 1964-ig a tojóstyú-| já t _ naponta e mberek százezrei kok létszámát 300 ezerre szaporítják 1 }, asználják ezt a legelterjedtebb köz­es 70 millió évi tojastermelesre szá-| lekedési eszköz t _ a vasu tat. És nutanak. Ekkor válik azután, igazán? k százezrekre millió veszede­tojásgyárra a Bábolna, Állami Gaz-|, le selkedne ... ha .... Iparunk magas színvonalát dicséri Milliók biztonságának őrei Szemaforok százait 3 ember irányítja * Egy köz­pontból ellenőrzik az egész állomás jelzőberende-. zéseit * 3 váltóőr és egy automata 17 ember munkáját végzi Mindig felemelő érzéssel megyek el SZARKA ISTVÁN' Magyarország az idén 100 külföldi eyár^ számára szállít komplett : berendezést Budapest (CTK J — Magyarország a; felszabadulás előtt javarészt külföldről < hozatta a gépeket és a gyári berende-; zést. Most egészen más a helyzet. A magyar dolgozók ez évben több mint' 100 külföldi gyár számára szállítanak ^ komplett berendezést. Csehszlovákiának • Igen, ha nem lennének a váltóőrök, akiket az utazóközönség gyakran né­piesen csak „bakteroknak" hív. A zvolení vasútálomáson s a külön­böző munkahelyeken néhány éve még 20—22 váltóőr dolgozott egy-egy mű­szakban. Az volt a dolguk, hogy a vonatok előtt, ha szabad volt az út, a szerelvényeket ráeresztették a meg­felelő sínpárra. Nehéz, sok felelőssé­get igénylő munka volt. — Az ember egyik lábával mindig a börtönben érzi magát, mondták gyakran a váltóőrök. Igazuk volt, elég egy-egy álmatlan üzeT 3 1 ^aJTT^M&X f ^ elég volt kimerülten érkezni konzervgyári és villanyégögyári beren-ía szolgálatba, már megtűrtént a baj. dezést szállítanak. Magyar munkások f Másnapra már szerény, vagy esetleg Kubában nagy üvegkombinátot, Ghaná-£szenzációs hírt hoztak a lapok: ban gyógyszergyárat építenek. Magyar aggregátok fejlesztenek villanyáramot Brazíliában, Indiában, a Vietnami De­mokratikus KSztársaságban és más ál­Énül a vegyikombinát Tiszapalkonyán „Vasúti szerencsétlenség 1 A váltóőr elaludt..." Ma a zvoleni állomáson mindössze három váltóőr dolgozik egy-egy mű­szakban. Nagy tudású emberek vala­mennyien, amit külsőleg a vállukon csillogó vasúti tiszti jelzés mutat. Előttünk kb. három négyzetméternyi területen ott pislákolnak a piros és zöld jelzőlámpák és a fehérfényű vo­| nalak, melyek az egyes sínpárokat " jelzik. Vezetőm, ez állomásfőnök, büszkén mondja: — Mintha a tenyeremen lenne, úgy Gyorsan halad a magyar vegyikombinát új központjának építke­zése. A kombinátot nagy, előregyártott pernyebeton elemekből állítják össze. Az építkezésre naponta gépberendezést szállító tehervonatok ér­k e?noic a Szovjetunióból. A CSISZ-bánya építésének segítségére (ČTK) A CSISZ észak-morvaországi kerületi bizottságának felhívására — hogy a fiatalok nyújtsanak segítséget az ostrava-karvínai CSISZ-bánya felépítésé­ben — eddig már 40 fiú válaszolt. Elsőként a studenkai Tatra Vagongyár Ifjúmunkásai jelentkeztek, akik a šum­perki Járás 7 fiataljával együtt már munkába léptek. További 30 CSISZ-tag — akik szintén elhatározták, hogy segí­tik a bányát kiépíteni — e napokban érkezik az építkezésre. , A stonavai CSISZ-bánya az ostrava­karvinai körzet egyik legkorszerűbb bá­nyája lesz. látom ón itt az egész állomást. Nézze, ott éppen a košicei gyorsnak mutat zöldet a jelzőberendezés, ott balra jneg egy tehervonat tolat. Eleinte nem nagyon ismertem ki magam a sok vtllogó fényjel között, de Vojtech Ondrej, az egyik váltóke­zelő megnyugtatott: , — Mindenkivel így van ez, aki elő­ször látja ezt a berendezést. De én ma már nem vonalakat és piros, meg zöld fényeket, hanem sínpárokat, sze­relvényeket, meg váltókat látok ezen a három négyzetméternyi területen. — És miért biztonságosabb ez, mint ha mindent emberek végeznének — kérdem tőle az avatatlan kíváncsisá­gával. Az egyik vasúti tiszt képletesen fe­lel a kérdésre: — A tábornok is biztosabban nyeri meg a csatát, ha tud az összes csapa­tok mozdulatairól, elhelyezéséről, mintha külön-külön, futárok útján kellene felmérnie a helyzetet. Itt is hasonló csatát nyerünk, ha biztonsá­gosan el tudjuk kerülni a szerencsét­lenséget. Mi ugyan nem tartjuk ma­gunkat tábornokoknak, de azért fon­tos ez a munka nagyon. Régebben sokkal nehezebb volt áttekintő képet kapni az egész állomásról, hiszen az egyes munkahelyek — különösen a váltókezelők munkahelyei — szét vol­tak szórva az egész állomás területén. Ily módon aztán, ha a vasutasok va-' lamelyike nem volt elég éber, meg­történhetett a szerencsétlenség. És mi a helyzet ma? A váltóhibából eredő vasúti szerencsétlenségek úgyszólván teljesen megszűntek. Ha rendesen karban tartják a váltókat és védik a rozsdától, elmondhatjuk, százszázalé­kos a biztonság. Mert az automata megbízhatóbban. működik, mint az ember. Természetesen, csak akkor, ha jól kezelik. — Látom, most hárman vannak szolgálatban. Hogyan osztják be egy­más között a munkát? A kollektíva éppen el van foglalva, mert szerelvény érkezett, így megint Rakyta elvtárs, ez állomásfőnök vá­laszol : — Az egyik a három közül az ér­kező vonatokat „fogadja". Jelenti ezt a mellette állónak, a központi váltó­állítónak, aki mérlegelve a helyzetet a legmegfelelőbb vágányra ereszti a szerelvényt. A harmadik szolgálatos a kiinduló vonatokat irányítja. Távozunk a korszerű „bakterok" munkahelyéről, de még sokáig fülem­be cseng a váltókezelők következő párbeszéde: — A 407-es szerelvény ajánlkozik. — A 407-es szerelvényt fogadom. — A 24-es vágányt állítom. Jó kezekben van az utazóközönség millióinak biztonsága. (t. m.J Takarékoskodnak a szénnel (ČTK) — A kelet-szlovákiai energe­tikai üzemek dolgozói nagy gondot fordítanak a tüzelőanyag megtakarí­tására. Az éiv kezdete óta az egyes műszakok között folyó szocialista ver­sennyel, valamint az előírások szigo­rú betartásával csaknem 140 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg. E meg­takarításban a legnagyobb érdemük a krompachyi gőzvillanymű dolgozói­nak van, akik a CSKP XII. kongresz­szusának brigádja megtisztelő címért versenyeznek. ÜJ SZO 7 * 1962. augusztus 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents