Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-04 / 213. szám, szombat

LEONYID IiENCS: Az író felesége a szobába lépett és félénken megjegyezte: — Bocsáss meg Inokoska, de Kamov okvetlenül beszélni akar veled. DojedaJeo kritikus vékonyafkú, méltóságos arcán fáradt, únott vonás felent meg. Felállt íróasztala mellől és kiment a mellékszobába, ahol már várt rá „az emberiség legnagyobb ellensége" — a telefon: Füléhez emelte a kagylót és öntudatos tartózkodással, halkan szólott: — Hallgatom, Pável Petrooicsl A másik oldalról a „Kapocs" című folyóirat szerkesztőjének csengő baritonja trombitált feléje: J6 reggelt elvtárs! Az altiszttel elküldtem Önnek Gusjev fiatal szerző darabját, a Fordulópontot. Arra kérem, írjon róla recenziót nekünk. ... Nagyot dobbant a kritikus szíve. Kényelmetlenül érezte magát. Miért kell ilyen hamar megírni azt a cikket a fiatal szerzőről? És miért éppen ő, Dojedafev írfon róla? Óvatosan megkérdezte: — Olvasta már valaki a Fordulópontot? — Hogyne, a nép! Az olvasókI — Es az elvtársak is? — Miféle elvtársak? — Hát a mieink... A szerkesztőségből. .. Pavlovics olvasta már? — Ezt nem tudom. Ö elutazott. — fa úgy... E s Romanov? — Ö szanatóriumba vonult. — Hát maga olvasta a színdarabot? — Igen, én olvastam. Engem most a maga véleménye érdekel. Hiszen — tudomásom szerint — maga a fontos és tévedhetetlen kritikus... (a szerkesztő szeretetreméltó szívélyességgel belenevetett a telefonba.) Most tehát átadom Önnek a szót!... A Fordulópontnak — e kolhozdarabnak — már az első jelenetel elképesztették és megrémítették Dojedajevet. Volt valami szokatlan és izgató a fiatal szerző darabfában. Semmiben sem hasonlított azokhoz a simára csiszolt színdarabokhoz, elbeszélésekhez és novellákhoz, amelyekről a kritikus a recenzióban oly hajlékony eleganciával ítélkezett. Ebben a darabban ellenkezőleg bonyolult és zavarbaejtő sokaságával maga az élet tolakodott a kritikus elé. A Fordulópont hősei dolgoztak és szenvedtek, szeretkeztek és veA kritikus szekedtek. A pozitív hősök hibáztak és elképzelhetetlen! — htbáikat nem látták be, tévelyegtek és továbbra is kitartották tévedéseik mellett, a negatív hősök nem adták át engedelmesen és alázatosan a teret a pozitív hősöknek. Ó nem, hanem inkább konfliktusba keveredtek velük. Ami a helyi feljebbvalókat illeti, hát azok bizony — ó borzálom! — néha Igazságtalan döntéseket hoztak s így a negatív hősök a pozitívekkel folytatott harcukban előnyöket. szereztek. Es most azt kívánták, hogy ebben a nehéz helyzetben a tévedhetetlen kritikák mestere ítélkezzék. Miután Dofedafev elolvasta a darabot, megkezdte az előkészítő munkát. Ezt ő úgy nevezte, hogy „ope-. ratív közvéleménykutatás" Körtelefonálást rendezett, fölhívta az ismerős kritikusokat és megkérdezte véleményüket a darabról. De az eredményekkel nem lehetett megelégedve. Az egyik azt felelte, hogy ő még el sem olvasta a darabot, de ravasz hanghordozásából Dojedajev kitalálta, hogy hazudik. A másik bevallotta, hogy már olvasta a darabot, de titokzatosan hozzátette: „Kérem, ez kemény dió"! Többet ő sem volt hajlandó mondani. Dojedajev két napig rostokolt az Íróasztala mellett, megivott néhány liter teát, de a recenziónak még csak az első mondatáig sem jutott el. Minél tovább törte a fefét a darabon, annál idegesebb lett. Hirtelen azonban megvilágosodott benne valami. A darab nem tipikus! Ez biztos. Ilyen tényekről legfeljebb bizalmas jelentést szabadna írni, amelynek felső sarkában ez a szó áll: titkos. Dojedajev pennája suhant, szinte repült a papíron. Patetikus felkiáltójeleit néhol figyelmeztető táblák tarkították, közben pedig a jól formált mondatok között sűrűn használt ilyen igéket: „torzít", „banalizáľ, „rosszul értelmezi" stb., stb. Dofedafev később aztán — kissé nyomott hangulatban — •aludni ment. Másnap reggel felesége odavitte a friss újságokat az ágyba és azt mondotta, hogy a Kapocs szerkesztőségi küldönce már el ts Jött a kritikáért. Dofedafev elrendezte és átnyújtotta neki a kéziratot, aztán pedig a friss újságokat kezdte lapozni. Hirtelen azonban... az újság másik oldalán megpillantotta egy ismert kritikus dicsérő cikkét a Fordulópontról. Dojedajev tapasztalt szeme rögtön fölfedezte az ilyen szavakat mint „tehetséges", „friss"; „élethű", stb. Dojedajevet hirtelen hideg bórzadály lepte el. Kiugrott az ágyból 'és éjjeli öltözetben rohant az ajtó felé s kétségbeesetten kiáltotta: a. küldönc! Hozzátok vissza a küldincöt! Szerencsére az ember á házban tartózkodott. Dojedajev kitépte a kéziratot a kezéből. Gyorsan töltött egy téát magának és leült az íróasztalához. Három óra múlva ruganyos léptekkel indult a szerkesztőség felé. A lépcsőn szembetalálkozott egy fiatal kritikussal. — Dojedajev, olvasta a cikket a Fordulópontról! ?... A tévedhetetlen kritikák mestere fölényesen mosolygott: — Igen olvastam... Különben — az ő érvei, meg az enyémek pontosan megegyeznek egymással! Fordította: BÄLINCZI ENDRE Időszerű nyelvi kérdések A „CSALLÓKÖZ

1 CÍMŰ LAPRÓL Az SZLKP JB és a JNB leveléből: Ez alkalommal a Csallóköz című lap Június 30-í számából készített jegyzeteinket ismertetjük meg olvasóinkkal. Célunk most is az, ami mindig volt: a nyelvi hibák, stílustalansá^uk stb. bemutatásával javulást, a nyelvi színvonal emelkedését szeretnénk elérni. A Csallóköz ebből a szempontból nem tartozik a legrosszabbak közé, de kedvező körülményeihez képest bizony elég sok kifogásolni valót találtunk az említett számban. Nézzünn meg néhányat. A Rohovce készenlétben áll című cikkből: Hogy ezt a feladatukat teljesíteni tudják, kölcsönös segélynyújtásra vonatkozó egyezményt kötöttek a Handlovái Állami Gazdasággal. A mondatban nincs nyelvtani hiba, mégis magyartalannak érezzük, illetve a kölcsönös segélynyújtási egyezményen mosolygunk, mert ez a kifejezés nem alkalmas ilyen helyi jellegű, bár országos jelentőségű esemény közlésére. Államok kötnek egymás között kölcsönös meg nem támadási és segélynyújtási egyezményeket, két mezőgazdasági üzem legfeljebb megállapodik, hogy segíti egy-: mást. A vonatkozó egyébként fölösleges, elég lenne a segélynyújtási. \ /V , M . r-. 4 füff A Pionírok Lapja szerkesztősége a lapban közölt rejtvények helyes megfejtéséért ez idén húsz pionírt részesít egyhetes üdültetésben. Petrik József felvételén a győztes pionírok egyik csoportja a Vöröskői vár alatti CSISZ üdülőtáborban. Hazápk összes dolgozói figyelemmel fogjá:k kísérni, hogy a mezőgazdasági dolgozók hogyan birkóznak meg a gabonabetakarítás feladataival. Nem rossz ez a mondat, csak éppen nem szép. És nemcsak a helyességre, hanem a szépségre is íöre.-íedniink kell. Nyelvünk változatossága, gazdag szókincse lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük a fölösleges ismétlődéseket, csak egy kis figyelem szükséges hozzá. Például így: Egész társadalmunk figyelemmel kíséri, hogyan birkózik meg dolgozó parasztságunk a termés betakarításával. jónéhány változat lehetséges még, mindenesetre az eredeti mondatban kétszer előforduló dolgozó-t, az általában gyakori gaboná-t és a fölösleges fogják-ot kiiküszöböltük. Nincs szükség a bebiztosítani (kétszer is előfordul) igére. A párt életéből és munkájából című beszámolóban. Az aratást elég biztosítani, úgyszintén a jó szervezést sem kell bebiztosítani, csak biztosítani. Ha az Állami Biztosító biztosítja lakásunkat, nem bebiztosított, hanem biztosított házról stb. van szó. Ez nem azt jelenti, hogy igénk befejezett alakjára nincs szükség. A sportnyelvben például: Válogatottunk a II. félidőben Molnár góljával bebiztosította győzelmét. Nem való az újságírói (publicisztikai) stílusba — ha csak nem tréfás cikkről van szó — az ilyen kifejezés: ... hogy minden tudástokat és erőtöket fektessétek bele az idei aratási munkálatokba. Minden tudásunkkal igyekeznünk kell a munkálatok elvégzésére. A mindent bele ismét a sportnyelv szakkifejezése inkább; Zátopek az utolsó métereken mindent beleadva új világcsúcsot ért el. Sajnos, nem hiányzik a lapból a helyesírási hiba sem: A tanár elvtársak minden lehetőséget .kihasználnak, hogy mennél többet tudjanak nyújtani. Nem árt ismételnünk: mindannyiunknak, akiknek munkaeszközünk a nyelv, igyekeznünk kell minél többet, jobbat nyújtani. —ki— A békedalt daloljuk Mérarkelten él sok nép. És csengv* bong sok i » «k. Nem Kük a föld, van vagy fe-hér. Mind áll-ionbe a sor - ba. Ki vr-lünktart. dalt. A bé-te-dalt' da-lol-ja. Ki vélünk tart.. ezt. a dalt... b c - ki- - dal t ala- lol • M. W - » V. Muradeli zenéj'e • Sz. Osztrovszkij verse G erényi T. ford. MI MEGTANULTUK régen mfir A háborút gyűlölni. Nem hagyjuk többé pusztító Vad orkánját kitörni. Az álmunk: ringó búzaföld. Szép rózsakert, nem bomba. Ki véliink tart, az ezt a dalt, A békedalt dalolja. A BÉKETÁBOR egyre nő, A nagy cél összetartja. Az ifjúságnak béke kell, S az égig ér a hangja. És vélünk zúg a Visztnla A Jangce és a Duna. Ki véliink tart, az ext a A békedalt dalolja. dalt, Krista Beadóvá: A FÜLLENTŐ J

óska nagyon szeretett füllenteni. Nem akart ő senkit se becsapni, de ha egyszer beszélni kezdett, mindjárt ott motoszkált n fejében valami csacsiság. Amikor például a nagyanyja egyszer Piroskáról és a farkasról mesélt neki, mindjárt másnap azt állította az udvarbéli gyerekeknek, hogy az előző napon farkas járt náluk. A farkas felfalt mindenkit, és hogy a végén ő mentette meg az életüket. A gyerekek természetesen majd szétpukkantak a nevetéstől. Egyszer megint szemtanúja volt, annak, hogy egy teherautó majdnem összeütközött egy motorkerékpárral, de a gépkocsivezető és a kerékpáros időben lefékeztek. Jóska az udvarba érve így mesélte el az esetet: — Az autó és a motorkerékpár csupa roncs. Az autóról anynyl burgonya gurult szét, hogy a villamosok két napig nem közlekedhetnek abban az utcában. A halottak száma is sok. Mindkét gépkocsivezető, két mént és mintegy tíz gyerek. J. Permják MíSfCA becsapja édesanyját MISKA eltörte a kerékpár kerekét és siránkozni kezdett: — faf, faf, édesanya, eltört a bicikli, magától! Elszakította az úf ingét és panaszosan mondta: — faf, faf, édesanya elszakadt az Ing, magától! Elvesztette Miska a szandálját és igy nyafogott: — faj, faf, édesanya, elveszett a szandálom,, magátóll — Milyen haszontalan! — csóválta a fefét édesanyja. — Meg kell őket büntetni! Ha eltörnek, elszakadnák, elvesznek csakugyan maguktól, ám tanulják meg, hogyan kell megjavítaniuk az eltört kereket, megvarrni az elszakadt Inget és megtalálni az elveti] SZÖ 8 * 1982 augusztus 4. szett szandált. Mi pedig- Mis- bárói hiányzott a szandál, kám szépen leülünk és várjuk, Csak ült bánatosan és gondolámig ezek a semmirekelők kozott. Volt min gondolkoznia mindezt elvégzik! a gyáva kislegénynek, aki rá Búsan üldögélt Miska az akarta szedni az édesanyját, eltörött kerékpárja mellett, (Fordította elszakadt ingében, s egyik lá- KERTÉSZ ERZSÉBET) Hát ilyen lódítós volt a ml Jóskánk. Már mindenki Ismerte, ezért senki sem hitt neki. Aztán egyszer a következő'' eset történt. Jóskát elvitte édesapja a cirkuszba. Többek Jsözött olyan állatokat is látott ott, amelyeket csak hírből, meg képről ismert: elefántot, zsiráfot, majmot, zebrát, tevét, sőt oroszlánt és tigrist is. Jóskának mindez annyira megtetszett, hogy jóformán aludni sem tudott azon az éjszakán. Reggel mindjárt az udvaron termett és mesélni kezdte a gyerekeknek: — Gyerekek, elefántot ls láttam. Akkora ormánya volt, mint valami kályhacső. A zebra egészen csíkos volt, mint az apukám pizsamája, a tevének akkora púpja volt mint egy katlan... De a gyerekek hahotázni kezdtek és azt kezdték fütyülni a fülébe, hogy: — Füllentő, locsogó 1 Hazudó, lódító I Jóska megütközve kérdezte: — mit nevettek? Ne nevessetek, ez mind így Igaz... De a gyerekek csak nem 'hagyták abba: — Hazudó, locsogó. . .1 Jóska már haragra lobbant, amikor befutott Iván és mondja: — Gyerekek, nagyon nevetséges • kutyát láttam most az utcán. Szőrös volt, de annyira, hogy sem a szeme, sem a lába nem látszott, mintha valami szőrgombóc szaladt volna a gyalogjárón. Jóska azt mondja neki: — Az semmi. Az csak kutya. De én elefántot láttam, mindjárt elmondom. .. De a gyerekek hallani sem akartak a Jóska elefántjáról. Iván köré csődültek: — Hogy hívták a kutyát? Bobinak? Milyen nevetséges név! Az orra sem látszott? Meg a pofája? — En elefántot láttam! — kiabál Jőska. — Meg tevét, zebrát, majmot és még sok mindent...! De az emberek általában nem szívesen hallgatják azokat, akik füllenteni szoktak, mert soha nem tudják, mikor mondanak Igazat. Azért nem törődtek a gyerekek Jóskával sem, inkább Iván után szaladtak, ki az utcára. Hátha meglátják a csupaszőr kutyust. (Vércse Miklós fordítása.) illllllllllMllllillllilHIIIIHIIIiyill PIONÍR VILAGHIRADO iiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiuiimiiif KUBA Központi gyermekkönyvkiadót szerveztek Havannában, amely a gyermekkönyveken kívül az ifjúsági sajtó kiadásával ís foglalkozik. A kubai pioníroknak már három újságjuk van és évente mintegy 150—160 féle különböző könyvet nyomtatnak részükre. FINNORSZÁG Helsinkii Jelentés szerint 1962. nyarán, néhány nappal a VIT befejezése után, Lahti mellett, megnyílik a finn pionírok második nemzetközi tábora, amelyre eddig 10 ország fiataljait hívták meg. VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Hanoiban átadták a pioníroknak a Lenin nevét viselő, új központi palotát. A palota helyiségeiben egyidejűig másfélezer gyerek tanulhat, szórakozhat, Játszhat. TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED 1. Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt, a megjelölt vízszintes sor egy időszerű jelszót ad. ľ 2 J f 6 t t 9 to tl n U ti t6 n ti n I | Š í O .-a ^ —. .. . _ _ _ _ _ 0 FÜGGŐLEGES: 1. Dísze. 2. Néz 3. János — szlovákul. 4. Nem mögé. 5. Nélküle nincs élet. 6. Régi űrmérték. 7. Világifjúsági Találkozó. 8. Figyelmeztet. 9. Engedély nélkül elvesz. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. A Varsóban 1955-ben és Moszkvában 1957-ben megtartott VIT-ek jelvényei. 2. Finnország finnül Suoml és általában „Az ezer tó országaként" emlegetik. 3. A finnek a magyarok rokonai. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Dubán Mária, Bojnice, 2. Silling Géza, SkereSovo. 3Molnár Ernő, Veľ. Dravce 4. Csorba Erzsébet. Zemj. Olča. 5. Bottlik Aladár, VeTké Olany. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: OJ SZÔ, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. 10. Nem használ. 11. Sportmérkőzések célja. 12. Női becenév. 13. Járműveken van. 14. Július szlovákul. 15. Egyesült Államok. 16. Kevés ellentéte. 17. Az egyik szülő. 18. Vízimadár. 19. Földműves kézlszerszámja — ékezet híján. (Beküldte: Torpis József, Fiľakovo.) 2. Találjátok ki, mi mindent rajzolt egymásra a rajzoló.