Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-04 / 213. szám, szombat

A CSKP ÚJ ALAPSZABÁLYZATÁNAK TERVEZETÉHEZ Az eszmei és szervezeti egység — a párt életének és tevékenységének alapja A CSKP áj szervezeti szabályza­tának tervezete, melyet a Köz­ponti Bizottság a pártkongresz­szus előtt vitára bocsátott, felbe­csülhetetlen jelentőségű a párt élete és szocialista társadalmunk tovább­fejlődése szempontjából. A vitában pártunk tagjai és tag­jelöltjei állást foglalnak és kifejtik véleményüket, megteszik javaslatal­kat az új alapszabályzat-tervezettel kapcsolatban. Ez jó alkalmat nyújt arra, hogy valamennyi pártszervezet megvizsgálja saját tevékenységét, a hatáskörében kifejtett politikai mun­kát összehasonlítsa az új alapsza­bályzat-tervezetben lefektetett köve­telményekkel. Mindenütt orra kell tö­rekedni, hogy a pártmunka minél előbb elérje a megkívánt színvonalat. A vita ezt a célt akkor szolgálja a legjobban, ha az alapszabályzat-ter­vezet fő alapelveire összpontosul, amelyek döntően befolyásolják társa­dalmunkban a párt vezető szerepének további elmélyítését. E fő alapelvek egyike a párt eszmei és szervezeti egységének továbbszilárdítása. A párt életének, felépítésének és egész tevékenységének rendíthetetlen alapja az eszmei és szervezeti egy­ség, sorainak összeforrottsága — szö­gezi le az új alapszabályzat-tervezet. Ez a megfogalmazás világosan kife­jezi az egyik legfontosabb alapelvet, amelyet valamennyi marxista-leninis­ta párt szeme fényeként őriz. A nem­zetközi munkásmozgalom történeté­ben számtalan példa Igazolja, hogy a kapitalizmus elleni harcban, vala­mint a szocializmus és a kommuniz­mus építése során a munkásosztály és az összes dolgozók élcsapatának szerepét csakis olyan párt tudja be­tölteni, amelyet sorainak egysége, tag­jainak magas fokú öntudatossága és fegyelmezettsége jellemez. A párt egysége erejének és akcióképességé­nek forrása. Legyőzhetetlen az a párt, amelynek tevékenysége a mar­xizmus-leninizmus tudományos taní­tásán alapszik és amely soraiban nem tűr meg semmiféle elhajlást, frak­ciózást, csoportosulást és viszályko­dást. A proletariátusnak a hatalomért ví­vott harcában nincs más fegyvere, mint a szervezet — hangoztatta Le­nin. A proletariátus csak akkor vá­lik legyőzhetetlen erővé, ha a mar­xizmus elvei alapján megerősíti szer­vezeti egységét. Lenin megalkuvás nélkül harcolt minden támadás ellen, mely a párt egysége ellen Irányult, akár jobbol­dali, akár baloldali kísérletről volt szó. Min alapszik a párt egysége? Ál­talában véve erre a kérdésre azt vá­laszolhatjuk, hogy a párt tudomá­nyos programjának szigorú betartá­sán, felépítésében és tevékenységé­ben a lenini alapelvek következetes érvényesítésén. A kommunistákat el­méletileg, gyakorlatilag, eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyesíti a párt. A párt létének és egységének leg­fontosabb feltétele eszmei egysége, mely azon alapszik, hogy valameny­nyi tagja elismeri és érvényesíti a marxista-leninista elméletet. Ezt az alapelvet a párt új alapszabályzat­tervezetének kezdő sorai leszögezik: „Csehszlovákia Kommunista Pártja az azonos elveket valló emberek — kom­munisták — harci és legaktívabb szövetsége, mely önkéntes alapon egyesíti a Csehszlovák Szocialista Köztársaság munkásosztályának, pa­rasztságának és értelmiségének leg­öntudatosabb tagjait." Aki a pártba belép, az magáénak vallja a párt programját és kötele­zettséget vállal, hogy annak megvaló­sításáért aktívan fog harcolni. Mind­ez természetesen a szocialista öntu­datosság bizonyos fokát tételezi fel. A párt egységének és tagjai magas fokú eszmei felkészültségének forrá­sa a marxista-leninista elmélet mély­reható ismerete és alkotó érvényesí­tése. A párt csak azzal a feltétellel tud a mozgalomnak öntudatos jelle­get biztosítani, megfelelő célokat és harci jelszavakat kitűzni, ha a mar­xizmus—leninizmus szilárd elméleti alapjaira támaszkodik, képes a mar­xizmus—leninizmus alkotó továbbfej­lesztésére és határozott harcot foly­tat a burzsoá ideológia ellen. Lenin a párt életében az opportu­nizmus legveszélyesebb válfajának tartotta az elmélet jelentőségének le­becsülését. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának történetéből ismerjük Lenin harcát a revizionisták ellen, akik a marxizmus „kijavításának" és „megjavításának" leple alatt alá akarták ásni annak alapjait. Ismere­tes, hogy Lenin milyen határozottan lépett fel a dogmatikusok ellen is. Irta: MATEJ LÚČAN, az SZLKP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője Pártunk új alapszabályzatának ter­vezete következetesen szem előtt tartja a lenini elveket. „A pártot — hangsúlyozza a tervezet — egész te­vékenységében a tudományos világné­zet a marxista—leninista forradalmi tanítás vezérli, mely politikájának és mindennapi szervező munkájának alapja. A párt alkotó szellemben fej­leszti a marxizmus—leninizmust, kö­vetkezetesen harcol a burzsoá ideo­lógia minden megnyilatkozása, a re­vlzionizmus és dogmatizmus ellen." Napjainkban kiváltképpen nagy je­lentőségű, hogy ezeket az alapelveket mélységesen megértse pártunk min­den tagja és tagjelöltje. Minél ma­gasabb színvonalon áll a társadalom, annál nagyobb a forradalmi elméiet jelentősége. A marxista—leninista el­mélet alapos és alkotó elsajátítása a szocialista építés befejezéséért és a kommunizmusba való átmenet felté­teleinek megteremtéséért vívott harc sikerének egyik alapvető követelmé­nye. A kommunisták kitartásának, kö­vetkezetességének, a gazdasági, állami, kulturális, tudományos és ideológiai tevékenységben a pártosság követel­ményeinek be nem tartása elleni en­gesztelhetetlenségének fontos ténye­zője az elméleti felkészültség és a pártmunkában való aktív részvétel. Hazánk az építés leiadatait a világ fejlődésétől nem elszigetelten valóslt­ja meg. A haladásért vívott harcunk szerves része a szocializmus és a kapitalizmus között a szocializmus világgyőzelmének eléréséért folyó küzdelemnek. A kapitalizmussal foly­tatott békés versengés a legkisebb mértékben sem gyengítheti a burzsoá ideológia elleni eszmei harcot. A mar­xizmus—leninizmus pozícióiból egy hajszálnyit sem adhatunk fel. Az impe­rialisták nem akarnak megbékélni a békés egymás mellett élés és ver­sengés tényével és minden eszközzel harcot folytatnak ellenünk. Az álla­mi politika színvonalára emelik a kommunistaellenes politikát. Minden rést kihasználnak arra, hogy beha­toljanak a szocialista országokba és befurakodjanak a párt soraiba ls. A kommunistákat mindez éber figyelem re késztesse és a burzsoá ideológia elleni következetes harcra vezesse. Továbbra is gondosan kell őrköd­ni afelett, hogy a pártot megvédjük az önző, karrierista és ingadozó ele­mek beférkőzése elől. Társadalmunk­ban még nem küzdöttük le teljesen a kapitalizmusnak az emberek gon­dolkodásában fennmaradt csökevé­nyeit, a magántulajdonosi pszicholó­giát és erkölcsöt. A párt élő szerve­zet, tevékenységét nem légüres térben fejti ki, sorait állandóan új em­berekkel tölti fel. Ezeknek az embe­reknek különböző a politikai ideoló­giai színvonala, eltérő tapasztalatok­kal rendelkeznek. Fennáll tehát an­nak a lehetősége, hogy a pártba oda nem való emberek kerülnek be. Hogy ennek lehetőségét minél kisebbre csökkentsük, következetesen be kell tartani a párttagok és tagjelöltek egyéni kiválasztásénak az alapsza­bályzatban lefektetett elvét és a pártélet lenini normáit. V. I. Lenin az OSZDMP II. kong­resszusán kijelentette: „Jobb, ha tlz olyan elvtárs, aki ténylegesen dolgo­zik, nem nevezheti magát párttagnak (akik valóban dolgoznak, nem haj­hásznak clmeketl), mint ha egyetlen fecsegőnek joga és lehetősége van arra, hogy párttag legyen." (Lenin müvei. Szikra kiadás. VI. kötet 522. old.) A párttagok kiválasztásának ez a követelménye nem öncélú, hanem a kommunista párt építésének meg­ingathatatlan alapelve, mely a mun­kásosztálynak élcsapata s ma egész társadalmunk vezető ereje. A kommunisták eszmei színvonala a párt egységének alapja — az ez­zel szemben támasztott igények nö­vekedése a párt összes tagjai és tag­jelöltjel marxista—leninista nevelésé­nek elmélyítését követeli meg. A pár­ton .belüli nevelőmunka megerősíté­se az előfeltétele annak, hogy az egész társadalomban tovább fejlőd­jék a politikai nevelőmunkát Az új alapszabályzat-tervezet nagy figyelmet szentel a kommunisták esz­mel-politikai nevelésének. Ennek fon­tosságát csaknem minden szakasz hangoztatja, a bevezető résztől kezd­ve a Központi Bizottság, a kerületi, a járási pártbizottságok és az alap­szervezetek szerepének, jogkörének és feladatainak meghatározásán át a párttagok jogainak és kötelességei­nek megszabásáig. Helyénvaló lesz tehát, he az új alapszabályzat-terve­zet megvitatása során valamennyi pártszervezet megvizsgálja hatáskö­rében a politikai nevelőimunka hely­zetét abból a célból, hogy ezen a té­ren már a közeljövőben lényeges -ja­vulást érjenek el. A kommunista párt egységének biz­tosításához azonban nem elegendő csupán az eszmei egység. Az eszmei egységet a szervezet anyagi egysé­gével, a pártélet sziláid normáival kell megerősíteni. A CSKP új alapszabályzatának ter­vezete teljes mértékben kifejezi a párt felépítésének és tevékenységé­nek ezt a lenini követelményeit is. A párt szervezeti felépítésének ve­zérelve a demokratikus centralizmus. A demokratikus centralizmus vissza­tükrözi a demokrácia és a centraliz­mus egységét, mint a párt fejlődésé­nek objektív törvényszerűségét. Ma­gában foglalja azt, hogy alulról föl­felé a párt minden szervét választ­ják; a pártszervek rendszeresen be­számolnak munkájukról a pártszer­vezetnek és a felsőbb szerveknek; a kisebbség aláveti magát a többség döntésének; a felsőbb pártszervek határozatai feltétlenül kötelezőek az alsóbb szervekre nézve. A demokra­tikus centralizmus megvédi a pártot a különféle bomlasztó, anarchista és frakciós elemektől és egyszersmind kedvező feltételeket teremt a párton belüli demokrácia fejlődésére. A párt minden tagjának jogában áll a párt­politika kérdéseinek szabad és tár­gyilagos megtárgyalása, kezdeménye­ző javaslatokat tehet a különféle problémák megoldására és kiállhat ezek mellett. Valamennyi pártfunk­cionárius választott, tisztségéből visz­szahívható és tevékenységéről köte­les beszámolni. A pártban a demok­ratikus centralizmus alapelve elvá­laszthatatlanul összefügg a kollektív vezetéssel, mely nélkül elképzelhetet­len lenne a pártszervek és -szerve­zetek rendes tevékenysége. Az új alapszabályzat-tervezet a pár­ton belüli demokrácia fejlesztésének minden feltételét megteremti és egy­úttal megszilárdítja a centralizmust. A demokratikus centralizmust nem­csak szervezési alaptételnek tartjuk, hanem egyszersmind politikai elvként értelmezzük. Az alapszabályzat pél­dául a párttag kötelességévé teszi, hogy következetesen érvényesítse a párt politikáját; harcoljon minden ellen, ami megszegi a párt politiká­jának elveit; küzdjön a magántulaj­donosi gondolkodásmód csökevényei, s minden olyan törekvés ellen, mely­nek eélja a helyi, csoport- és sze­mélyt érdekek előtérbe helyezése az egész társadalom érdekeivel szem­ben. Ezeket a rendelkezéseket maga az élet követeli meg. Ismeretes, hogy némely vállalatban olyan 'módszerek­kel hajszolják a nagyobb nyeresé­get, amelyek ellentétben állnak a társadalom érdekeivel. Ilyen módsze­rek például a gyártmányokkal szem­ben támasztott minőségi követelmé­nyek be nem tartása, a termékfaj­ták választékának csökkentése, a gé­pek és berendezések karbantartásá­nak elhanyagolása. A kommunisták­nak harcolniuk kell az* ilyen jelen­ségek ellen és következetesen szem előtt kell tartaniok, hogy a nép ér­dekel felette állnak a helyi érde­keknek. ' Az alapszabályzat-tervezet hangsú­lyozza a párt valamennyi tagjának felelősségét a párttal és a pártszer­vekkel szemben, ugyanakkor leszöge­zi, hogy minden pártszerv és -szerve­zet felelősséget visel tagjaiért. Az egész pártmunkában kifejezően növekszik a taggyűlések, valamint a járási és kerületi bizottságok plé­numainak feladata. A tervezet kieme­li azt a követelményt, hogy a párt­szervezetek többet tanácskozzanak a dolgozókkal és mindennapi munká­jukban használják fel tapasztalatai­kat. A problémák konkrét megoldá­sakor olyan légkört kell teremteni, amelyben véleményét mindenki meg­mondja, amelyben minden ember egye­nesen szükségét érzi annak, hogy ak­tívan részt vegyen a kqllektíva ta­nácskozásában. Ezeknek és további alapelveknek következetes érvényesítése a párt­munkában Jelentősen hozzájárul majd a párt egységének megszilárdításá­hoz. Társadalmunk gazdasági és kul­turális fejlődésében új, kimagasló si­kerek elérését fogja eredményezni. A párt eszmei és saervezeti egysé­gének, a káderek nevelésének, a pártfegyelem megszilárdításának és a tömegek kezdeményezése fejlesztésé­nek jelentős tényezője a bírálat és önbírálat. V. I. Lenin a bírálat és ön­bírálat jelentőségét rendkívül nagy­ra értékelte. A bírálat és önbírálat a fő színvonalasabb pártmunka egyik feltétele. A CSKP új alapszabályzatának ter­vezete ezeknek a lenini alapelveknek szellemében a pártbizottságoktól meg­követeli, hogy mindenütt teremtsék meg a bírálat és önbírálat fejleszté­sének kedvező légkörét. A pártbi­zottságok minden fontos problémát terjesszenek a dolgozók elé megítélés végett és felelősségteljesen Intézzék el a dolgozók javaslatait és megjegy­zéseit. Tartsák szem előtt, hogy a bí­rálat és önbírálat csakis akkor fej­lődik, ha a javaslatokat intézkedések követik, s ha esetleg nem kerülhet sor valamely javaslat megvalósításá­ra, akkor ezt haladéktalanul meg kell magyarázni a dolgozóknak. Az új alapszabályzat-tervezet le­szögezi azt az alapelvet, hogy meg­engedhetetlen a bírálat .bárminemű elfojtása, s tisztségükbe való tekintet nélkül felelősségre, kell vonni és pártbüntetéssel kell sújtani minden­kit, aki elfojtja a bírálatot. Az új alapszabályzat-tervezet szerint a párt irányvonalának szellemében a párt valamennyi tagja megítélheti minden pártszerv és -szervezet tevékenysé­gét és a pártgyűléseken tisztségére való tekintet nélkül bírálni lehet a párt bármely tagját. Mindezek az alapelvek nagy jelen­tőségűek, amelyeket minden kommu­nistának, főleg pedig a funkcionáriu­soknak el kell sajátítaniuk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy még min­dig találkozunk a bírálat elfojtásá­nak eseteivel, s a dolgozók megjegy­zéseinek és javaslatainak mellőzésé­vel. Az ilyen ártalmas jelenségek el­len megalkuvás nélkül harcolni kell, mert gyengítik a párt egységét, csor­bítják tekintélyét. Ugyanakkor meg kell védeni a pár­tott az olyan „bírálat" ellen, amely akadályozza a határozatok megvaló­sításáért folytatott egyöntetű harcot. A határozat elfogadása után minden kommunista köteles tevékenyen dol­gozni teljesítésén, még akkor is, ha a döntés előtt valamely problémával kapcsolatban eltérő nézetet vallott. A pártba nincs helye sem a kötekedés­nek, sem a kispolgári radikalizmus­nak és személyes érdekeknek. Meg­engedhetetlen az olyan bírálat, ame­lyet a segítőkészség leplébe burkol­tak ugyan, de a valóságban árt a párt érdekeinek. A párt erejének és egységének fő forrása a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolata. A tömegek támogatása nélkül a párt nem élhetne. A párt és a nép megbonthatatlan egysége, céljaik és törekvéseik azonossága szocialista rendszerünk egyik nagy vívmánya. A párt és a nép egysége pártunk több mint négy évtizedes harcának gyümölcse, melyet a nép boldog éle­téért vívott, a szocialista építés győ­zelmének eredménye. Mindez szocia­lista hazánk fejlődésének hatalmas mozgatóereje. V. I. Lenin mindig nagy gondot fordított arra, hogy a párt és szer­vezetei az élet szélesen áradó folya­matában dolgozzanak, egy pillanatra se szakadjanak el a néptömegektől, ismerjék szükségleteiket és helyeseli ki tudják fejezni óhajukat. Lenin a kommunista párt egyik legfontosabb jellemvonásénak tartotta a pártnak azt a képességét, hogy közeledjék a dolgozók széles tömegeihez, sőt bizo-. nyos mértékben egyesüljön vele. Másrészt viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozó nép ereje abban rejlik, hogy szilárdan tömörül kommunista pártja köré. A párt nélkül, a párt vezető és Irányí­tó szerepe nélkül elképzelhetetlen lenne a nép alkotó munkájának si-: kere. Kommunista párt nélkül ná-: lünk sem szenvedett volna veresé-' get a kapitalizmus és nem vihettük volna győzelemre a szocializmust. A kommunizmusért vívott harcban Ilyen dialektikus egységben kell látnunk a párt és a népmömegek feladatát. Az új pártalapszabályzat tervezete teljes mértékben kifejezi ezeket az alapelveket is. Hangsúlyozza, hogy a CSKP politikája a munkásosztály és az egész nép legfőbb érdekeit fe-i jezi kl, s a párt a nép ügyéért vl-i vott harcra létesült és a népet szol-! gálja. A társadalomban betöltött ven zető szerepe abban rejlik, hogy t u-i dományosan megalapozza és megszer­vezi a nép építő igyekezetét. Az új alapszabályzat továbbá abból a gondolatból indul ki, hogy a párt és a nép egysége nem automatikusari alakul ki, hanem azt szüntelenül szi­lárdítani kell. A párt számára ennek elérését lehetővé teszi: helyes poli­tikai irányvonala; a legközelebbi cé-; lok és a végső cél világos értelme­zése; a határozatok következetes megvalósításáért folytatott fáradha­tatlan munkája; a tömegek körében végzett mindennapi szervező és po­litikai-nevelő tevéknysége, a nép el-i lenségei és a burzsoá ideológia el-i leni megalkuvás nélküli harca; tag-* jainak és funkcionáriusainak szerény-i sége. Befejezésül kijelenthetjük: most; amikor a szocializmus győzelme nyon mán hazánkban létrejött társadals munk szilárd erkölcsi-politikai egysé­ge, amikor a pártot Csehszlovákia' egész népe támogatja, nálunk már semmiféle szociális alapja sincs a párton belüli elhajlásnak és frakció-: zásnak, leküzdhetetlen, mély ellenté-t tek keletkezésének, amelyek a párt soraiban szakadást Idézhetnének elő. A szocializmus és a nép egybeolvadt. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy gyengíthetnénk a párt egy-: ségének továbbszilárdításáért folyta-í tott törekvésünket. Társadalmunk er­kölcsi-politikai egysége nem zárja kl ellentmondások keletkezését. Ezek az ellentmondások azonban nem antago­nisztlkusak. A marxizmus—leninizmus alapján történő helyes megoldásuk végső soron a társadalom egységé-i nek újabb, magasabb színvonalú meg­szilárdulását eredményezi. Csehszlovákia Kommunista Pártja egységes és tapasztalt, a kapitalizmus és a fasizmus elleni harcokban és a szocializmus győzelméért folytatott küzdelemben megaoélozódott párt. A fejlett szocialista társadalom felépí­téséért és a kommunizmusért vívott történelmi jelentőségű harcában pár-i tunk új, hatalmas fegyvert kap ke-: zébe — az új alapszabályzatot. IIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A Zeliezovcei Állami Gazdaság dolgozói 50 hektáron termelnek dohányt. Képünkön Kovács Irén és Magdaléna Lehotská, az állami gazdaság do­hánytermesztő csoportjának szorgalmas dolgozói. (L. Füle felv. — CTKj; 1962. augusztus 4. (Jj SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents