Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-18 / 227. szám, szombat

Fábry Zoltán nemrég állapította meg: „Harmadvirágzásunk legfejlet­lenebb, növésben legelmaradottabb gyümölcse: novellairodalmunk ... egy helyben topog, nem tör ki tehetet­lenségi vagy szokványköréből: for­mában és tartalomban megrekedve nem mozdul, művészileg stagnál." számában olvastam. (Az a változata Nos, néhány hete új könyv került azonban jóval vázlatosabb, mostani kezünkbe: Egri Viktor novellásköte- formája nemcsak stiláris, hanem lé­te, a KESERŰ ÉGBOLT. Hoz-e tarta- lekrajz) szempontból is sokkal csi­lomban és formában valami újszerűt, szoltabb, mondanivalója is világosabb új hangot és színt, jelent-e minőségi é s egyértelműbb. Az író a most meg­növekedést, művészi továbblépést? ) elen t variáns után az 1939-es év­Ez a kérdés annál is inkább érdekel számot tüntette fel, nyilván az át­bennünket, mert Fábry szerint „Eg- dolgozás akkori keletű.) Az újabb ri Viktornak a novella az adekvát elbeszélések közül az Annával elő­ször az IRODALMI SZEMLÉBEN talál­koztunk, aztán a SZLOVÁKIAI MA­Egri Viktor: műfaja", s a kötet záró értékelésé­ben Tóth Tibor is azt állapítja meg: „Egri, a prózaíró legsajátabb műfa­jának tekintette és tekinti a novel­lát." GYÁR ELBESZÉLÖK-ben. Ha nem tud­nánk, hogy a kötet küldetése egy. írói életmű összegezése, keresztmet­Első benyomásunk: a várakozó, bi- szet e. talá n sokallanánk egyik-másik zakód ó remény szertefoszlása. A KÖ- Irá s többszöri megjelentetését — ezért tetben ugyanis alig vannak új írások; is fogadtuk a könyvet első pillanatra Egri eddigi életművének, novelllszti- bizonyos kielégítetlenséggel —, ez kájának válogatását, — tehát legja- azonban ebben az esetben elkerül­vát — nyújtja az 1920-as évek ele- hetetlen, sőt szükséges volt, s így jétől 1960-ig. Az elbeszélések többsé- csalódottságunk feloldódott, ge már nemegyszer megjelent. így A kötetbe felvett novellák és el­pl. a Békesség a harmincas évek kö- beszélések írói indítékait, mondani­zepén kiadott SZLOVENSZKŰI MA- valóját kitűnően elemezte Tóth Ti­GYAR ELBESZÉLŐK c. antológiában, bor a záró tanulmányban, s ennél majd 195^-ben helyet kapott az többet aligha lehet e cikk kereté­ÁRTATLANOK IGAZSÁGA-ban is. Ez ben mondani. Az író gyermek- és hető a könyv harmincöt kisebb­nagyobb írásában, az ízig-vérig tuda­tos író reflexióiban, én-nyújtásában, a békés vagy háborús évek élmé­nyeiben. Ezek az élmények maradandó­ak nemcsak a^ íróban, hanem az ol­vasóban is: új lelki tartalommá, mély hatássá válnak, s hónapok, évek múltán is felzajlanak bennünk. Az olyan szellemi izgalmat gerjesztő no­vella, mint a Kamba és az arany, vagy az Énekes Ádám, az olyan megkapó élmény, mint Az ejtőernyős lány, s Az ötfiilű korsó, vagy az Anna és a Keserű égbolt megrázó története örökre a szívünkbe vésődik nemcsak mint regényes emlék, ha­nem mint feledhetetlen tartalom is. Az Aranyemberek különös atmoszfé­rája, a Békesség sajátos békétlen le­vegője, A máglya szörnyű, vádló íté­lete — mind-mind kitörölhetetlen nyomot hagy az olvosóban. És éppen ez bizonyítja, hogy a kötet írásainak túlnyomó része igazi novella, művé­szi alkotás. Régebbi írásainak egy részén, a utóbbiból mintegy tíz írást mentett diákkori emlékeitől nagy út vezet az húszas évek némely novelláján esz­át Egri a mostani gyűjteménybe (Fe- élete delén túljutott művész rend­kete Kata, Simon, Ae ötfülű korsó, kívül gazdag élményvilágáig és esz­A hóhérinas, Kamba és az arany, Ár- meköréig, a polgári humanistától a tatlanok igazsága, Szeben doktor, A szocialista humanitásig, az első köz­pék, Énekes Ádám). Ezek közül a társaságban „egy klikkhez sem tar­Simont ott találjuk a MEGALKUVÁS tozó", kiváló nyelvművészettel ren­NÉLKÜL c. válogatásban is. Az Arany- delkező Egri Viktortól" az államdíjas emberek első nyomát pedig a TÁTRA kommunista íróig. S ez az út ott folyóirat 1937-es évfolyamának 2. van ebben a kötetben, nyomon követ­A plzeni V. I. Lenin Művek dolgozóinak több mint 2600 gyermeke vesz részt üdülésen az úttörőtáborokban. Felvételünk a holubími úttörőtábor­ban készült, ahol a gyerekek vidám szórakozással töltik a szünidőt. (J. Uhlif — CTK felvétele). mei bátortalanság, sőt bizonytalanság csökkenti a hiánytalan hatást. írói és emberi érdeme azonban Egrinek, hogy több helyen viszont az akkori idős és fülek számára kényelmetle­nebb igazságot is kimondja, hacsak kérdís formájában is: „Elhulló éle­tek. Ki felel értük? Ki tette őket tönkre? Az otthon, a környezet, a há­ború, a mai társadalom?" (Ábel) Az Ártatlanok igazságában már egy fok­kal világosabb és határozottabb az írói ítélet: „— A törvény?... Mi­féle törvény?... Amit az erős em­berek szabtak? Azok bizony nem vé­dik a szegény emberek igazát." Az elmúlt évtizedben született írásai már kivétel nélkül a mondanivaló teljes biztonságának tudatát keltik az olva­sóban, minden írásán átsüt, mégpedig a szocialista humánum platformjáról, az eszmei tisztázottság sugara. S ez tovább növeli új írásainak művészi értékét. A novellát „szigorú műfajnak" tartják. Fábry Zoltán szerint „a leg­nehezebb műfaj". Éppen ezért keve­sek tudják sikerrel művelni, kevesek tudnak a -;ó novella fő kritériumai­nak hiánytalanul eleget tenni: „meg­állapít s rögtön ítélkezik". Egri ezek közé a kevesek közé tartozik. A KE­SERŰ ÉGBOLT alapján joggal megál­lapíthatjuk: a csehszlovákiai magyar irodalomban Egri a novellaírás mind­máig legjártasabb, leggyakorlottabb képviselője, a novellaírás „hogyan"­jának mestere. A rendkívüli helyze­tek, jellemek felismerésének, feltárá­sának, az elbeszélés sűrítése és le­zártsága szükségességének annyira tudatában van, hogy szerkesztési, vonalvezetési szándékát a gyakorlot­tabb olvasó mihamar kiérzi, " köny­nyen beilleszkedik az író és az ese­mények logikájába. így van ez a Kam­ba és az aranyban, amely a kötet első résziének talán legkidolgozottabb novellája, így van a sokat emlege­tett Annában és a címadó elbeszélés­ben egyaránt. Egri jó témaválasztási érzékére és novellaírói ösztönére s ugyanakkor „szakmai" hozzáértésé­re vall, hogy nem annyira az álta­lános érdekli, mint a különös, a rendkívüli (A professzor, A púpos, Szeben doktor, A pék, Az ejtőernyős lány, Énekes Ádám), hiszen novellá­ban ezeket lehet „jól megírni". Óva­kodik a fölösleges, erőltetett magya­rázkodástól. Mégis, nemegyszer be­becsúszik egy-két szükségtelen mon­dat, amellyel bizonyos állapotot vagy viselkedést érthetőbbé igyekszik tenni, bár az olvasó enélkül is vé­leményt tud alkotni, le tudja vonni a következtetést. „Már ekkor élt ben­ne ez a közösségérzet, a másért va­ló felelősségvállalás" — magyarázza a Simonban. „Szeben doktor kispol­gárrá, pékké vedlett..." — segíti az író az olvasót az új helyzet meg­értésében, bár az előző jellemzés­ből ez teljesen világos. A novella műfajjal szemben Egri rendkívül igényes. Szinte maradék­talanul eleget tesz annak e köve­telménynek, amelyet K. Fegyin így fogalrrtazott meg: „Az elbeszélésben nem lehet csak úgy nekilódulni, itt minden egyes szót meg kell rágni és újra meg újra meggondolni." Kíván­csiságból sorról sorra és szóról szó­ra összehasonlítottam a Békesség há­rom változatát (SZLOVENSZKÖI MA­GYAR ELBESZÉLŐK — ÁRTATLANOK IGAZSÁGA — KESERŰ ÉGBOLT). Az első formához viszonyítva az utolsó változatban úgyszólván nincsen sor, amelyben valamilyen tökéletesítés, ha csak egy interpunkciós jel megvál­toztatása is, ne fordulna elő. Több •mint ötszáz módosítás található ben­ne! Szinte hihetetlen, milyen gond­dal és türelemmel javítgat egy-egy mondatot, anélkül, hogy új értelmet nyerne, vagy megmásítaná a mint­egy harminc évvel ezelőtt megalko­tott novella mondanivalóját. Külön tanulmányt érdemelne csu­pán ennek az egy elbeszélésnek a részletes elemzése, az első, második és harmadik változat egybevetése. Bizonyára hasznára válnék fiatalabb írónemzedékünk tagjainak is. JOSEF LIESLER festőművész. „A kiváló munkáért" érdemrend viselő­je e hő 19-én tülti be ötvenedik életévét. Felvételünkön a művész 1937-ből származó önarcképével. (CTK — Nősek J. felv.) Egri szinte varázslatosan bánik a nyelvvel. Hadd álljon itt néhány mu­zsikáló mondat a kötet legszebb nyel­vezetű írásából, A dévényi lányokból. „Újra gondtalan ének zengett a vár falai alatt, a virágos domboldalon, és valahányszor egy duna halász be­ernyőzött szemmel magasba kémlelt, tudta, hogy a sellő leányai játsza­doznak odafenn, az ő szőke hajuk szálldos, repdes a szélben." „Bizser­gető édes titok lakozott azóta a lá­nyok szívében. Egyik sem sejtette a másikról, hogy a szerelem tűzpiros rózsája kinyílott bennük, hogy virá­got nyitó friss hajnalban és álmot hozó lankadt alkonyatkor egy dalos ajkú sudár legény vár rájuk ölelő karral, tikkadt szerelemmel." A Keserű Égbolt novellairodal­munk kiemelkedő alkotása. Az embert és írói magatartás, fejlődés őszinte megmutatásának, egy költői életút összegezésének, a szóért és a nyel­vért felelős művész hitvallásának, humanizmusának szép példája. Egy­úttal annak bizonysága, hogy novel­lisztikánk kilábolhat jelenlegi megre­kedtségéből, művészileg tökélete­sedhet. Ehhez azonban az is szük­séges — s ezt a mostani kötet után joggal elvárjuk —, hogy Egri Viktor mihamar jelentkezzék következő no­velláskötetével, amely napjaink problémáit, mai»életünk elbeszélés­be illő jelenségeit, mozzanatait tük­rözze hasonló művészi szinten. Tolvaj Bertalan KOVÁCS ISTVÁN: Táborozni Ment Palika. S leveleit Vígan írta: — Hej, de gyöngy az Elet itten! Sob' se megyek Haza innen! Kirándulunk, Eszünk, iszunk! Csillaggyúlásig Focizunk! . . . Eltelt egy hét, El a másik, S Palkón semmi Baj nem látszik. De tegnap már, — Tudj'a fene! Különös volt A levele! Sokat írt: és Nagyon szépen, * S alul az állt A levélben: — Amit érzek. Ki is mondom! — Itt is jő, — de Legjobb otthon! SYQRMEKOIIIA ANYUKA BEJÖTT A SZOBÁBA ÉS AZT MONDOTTA: — Ugyan segítsetek már, lá­nyok, elmosogatni az edényt. Az IdSsebbik lány, Natasa, ép­pen egy Afrikáról szóló útleírást olvasott. Ólja, a kishúga meg gyurmából kifliket, pereceket for­mázgatott. Természetes hát, hogy nem volt ínyükre a mosogatás. Ólja mégis így határozott: előbb segítek anyucinak elmosogatni, aztán egész este gyurmázhatok. Kl is ment a konyhába. — En ts rögön fövök, csak még végigolvasom ezt a fejezetet — kiáltotta huga után Natasa, és mintegy magyarázatul hozzátette: — Olyan érdekes a könyv, hogy nem tudom abbahagyni. Ólja kisvártatva visszajött a szo­bába Natasáért. — Ml van veled, miért nem jössz, anyuval már majdnem az összes edényt elmosogattuk. JURII JERMOLÁJEV — Hiszen én nem ís vagyok itt — mondotta Natasa, anélkül, hogy felnézett volna a könyvből. — Én most a Kongó mentén lo­vagolok. Körülöttem pálmák bó­logatnak, trópusi liánok tekergőz­nek, tarkabarka papagájok rikol­toznak, — s fordított a könyvben egy lapot. Ólja csak állt megütődve nő­vére előtt, aztán sóhajtott egy nagyot és visszaballagott a kony­hába. jó negyedóra múlva tiszta tányérokkal jött be, elrakta őket a pohárszékbe, azzal le is te­lepedett gyurmázni. — No, meg ts érkeztem — csuk­ta össze a könyvet Natasa. Hir­telen felkacagott. — Hát te meg mivel kented össze a szádat? — Ha tudni akarod: krémessel — dicsekedett Ólja. Két krémest ettem, egyet magamért, egyet meg helyetted. — Hogy hogy helyettem? — komorodott el Natasa, s gyanak­vón nézett kis húgára. — Anyuci akarta így. Azt mond­ta: mivel bizonytalan, hogy mi­kor érkezel vissza a messzi Afri­kából, egyem meg a te részedet is, nehogy elromoljon. (Kovács László fordítása) f _... ^ A vadvirág, tarka-barka, \ Az én libám három falka. S Gúnár megy a legelején, k ^ r. - A - . _ , s Libapásztor vagyok én Pillanatkép a táborból H é •t évig tartott a nagy aszály. Még a halastavak is ki­száradtak és majdnem teljesen kipusztultak a halak. Egy szép na­pno előbújt rejtekéből a óidra és úgy tele­falta magát hallal, hogy majd megpukkadt. Nem is bírt megmozdulni, ezért leheveredett és nyomban el is aludt. Mikor jót szundított, felállt és nyújtózott egyet. Valahonnét ordítás hallatszott. Kö­rülnézett a vidra és ereiben szinte megfa­gyott a vér. Az öreg tigris közeledett. A vidra szíve félelmében borsónylra zsugo­rodott. A futásnak semmi értelme sem lett volna, a tigris elől el ntm menekülhetett. Hirtelen legyűrte félelmfr, gondolt egyet és megszólalt: — Mintha hívásra jöttél volna tigris ko­mám. Az egek ura megtudta, hogy irtod az embereket és állatokat, felfalod a tyúkokat és a kutyákat, ezért megparancsolta nekem, hogy vezesselek elé. Az együgyű tigris elhitte és hang nélkül futásnak eredt. Sok-sok mérföldet szaladt már, amikor egy nyúlba botlott. Megijedt a tapsifüles, de azért erőt vett félelmén és megkérdezte: — Hová sietsz, tigris koma, hiszen csupa víz vagy. Pihenj meg I BiSfl ABYULNAK MEG KURTA FARKAŽ KOREAI MESE A tigris szóhoz se tudott jutni, csak mikor kifújta kicsit magát, akkor szólalt meg: — Ne is kérdezdI Majd otthagytam a fo­gam. Az egek ura értem küldte a szolgáját, hogy fogjon meg. Megörült a nyúl, hogy valahogyan csak S is megmenekül. — Ne mondd — csodálkozott a tapsifüles — és hogy hívják azt a szolgát? — Vidrának, vagy hogy a csudába. — Vidra? A nyúlnak már fogytán volt a ravaszsága, de egyszer 6. is szeretett volna bosszút állni a tigrisen és ezért kitalált valamit. — Ugyan menj már i Az a hazug jól be­csapott téged. Gyere, megbüntetjük, ott lakik a víz partján. A tigris csak most döbbent rá, hogy túl­jártak az eszén. Haragra gerjedt és bele­egyezett a nyúl ajánlatába. — De baj van ám, tigris koma, mert én nem bírok olyan gyorsan futni, mint te. ]ó lenne, ha összekötnénk a farkunkat. Ebbe is belement a tigris, a farkához kö­tötte a nyulat és mint a golyó futott vissza a vidrához. Amikor a buta vidra megszabadult a tig­ristől, gondtalanul elaludt. Bizony inába szállt a bátorsága, mikor újra megpillan­totta a tigrist. — Most már igazán nem mentem meg az irhám — gondolta, de azért még egyszer megpróbálta kivágni magát: — Tapsifüles barátom, jó hogy elhoztad a tigrist — szólt a vidra, de a nyúl a sza­vába vágott: — Végre, hogy megtaláltunk i Apád hiva­talt ígért az én nagyapámnak, ha egy po­hár tigrisvért hoz neki. Nos, itt van a, .. A nyúl erősen tartotta a tigrist, hogy az elhiggye, amit mond. A tigris megint be­ugrott és úgy elfutott, mintha ott se lett volna. De a farkához kötött nyúl vele együtt szaladt. A tigrist akadályozta fu­tásban a nyúl, meg félt ts tőle, ezért be vágtatott az erdő sűrűjébe, rántott egyet és elszakította a nyúl farkát. Megörült a buta tigris és meg sem áll: a magas hegyekig. Örült a nyuszi meg a f vidra is, hogy túljártak a tigris eszén és J megmentették az irhájukat. Azóta a tigrisnek annyival hosszabb a » farka, amennyit leszakított a nyúl farkú : ból. í Szűcs Béla fordítása l % POLYÁK VALÉRIA, Strekový TUDOD-E... ... HOGY Észak-Amerikában ma­dárévfordulót ünnepelhetnének a verebek. A múlt század hatva­nas éveiben angol telepesek vit­ték magukkal, hogy segítsenek a hernyóírtásban. Azelőtt Ame­rikában nem éltek verebek. 1. Nézzétek meg jól a fenti képet és keressétek meg rajta a fényképészt. 2. Itt meg a gyerekek tűntek el, de ha alaposan szemügyre veszítek a rajzot, megtalálhatjá­tok őket. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Fésfirejtvény: Jó aratást és bfi termést! 2. 7X7 + 7:7 = 50 KIK NYERTEK? Múlt heti féjtörőnk megfejtői ki)?.Lj| könyvjut i!oir.ban részesül­ik Bottyán Éva, Vo.aiee,' 2. Woiszer Gábor. Turňa n Bodvou, . 3. Vincze Sudor, Hodojov, 4. Kuliovils Éva, Komárno, 5. Hor­váth Géza, Želiezovce. ÜJ SZO 3 * 1362. augusztus 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents