Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-10 / 188. szám, kedd

Más lapokban olvastak A jogkör nem minden A Központi Szakszervezeti Tanács munkajogi osztálya a közelmúltban e sokolovi bányák egyik gépészének esetével foglalkozott, akit 1958-ban vagonkirakodás közben súlyos bal­eset ért. Azóta folyik a per a kártérí­tés körül. Kivétel ez? Rendkívül véletlen? Sajnos nem. Az esetek sorát említ­hetnénk fel, amikor a kártérítés kö­rül két-három, vagy több évig is tart a huzavona. De nem feltétlenül szükséges, hogy Ilyen komoly esetről legven szó. Még mindig előfordul, hogy törvényelle­nesen, a szakszervezeti üzemi bizott­ság hozzájárulása nélkül bocsátanak el alkalmazottakat és gyakran a felmondási időt nem tartják be. Problémák merülnek fel a szabad­ságok, a túlórák, az indokolatlan át­helyezések körül stb. stb. Van ilyen fájó pont elég és furcsa módon nagyon kevés kerül megoldásra a legilletékesebb körben, a munkahe­lyen. S ha végül oda is kerül, akkor ls már felsőbb beavatkozásra. 1961-ben a KSZT munkajogi osz­tálya 18 064 panaszt, javaslatit, ér­deklődést, kérvényt stb. tárgyalt meg. Többségük a munkaviszon/ra, a sza­badságra, a baleseti kártérítésre stb. vonatkozott, tehát olyan kérdé­sekre, amelyeket törvényes előírások szabályoznak. Kitűnt, hogy a legtöbb esetben nem is kizárólag az illető dolgozó személyes ügyéről van szó. Ezek a levelek ugyanis az üzemek komoly fogyatékosságaira hívták fel a figyelmet, amelyebből azután az egyes személyes ügyek eredtek. Meg kell jegyeznünk, hogy a panaszok 80 százaléka indokolt volt. Érdemes elgondolkozni rajta, he­lyesnek tarthatjuk-e, Dogy a nelyszí­nen elintézhető ügyet a felsőbb szer­vek intézzék? E problémák megoldá­sa közvetlenül az üzemekre, a mun­kahelyekre tartozik. Szocialista tár­sadalmunk és Jogrendünk biztosítja ennek feltételeit. A szocialista mun­kajog társadalmunkban rendkívül fontos eszköze a dolgozók részvételé­nek a termelés irányításában és az állam igazgatásában. A szakszervezet éppen a munkajog területén fontos feladatokat vett át az állami szervektől. Gondoljuk csak el. milyen jogkört juttatott az üzemi szakszervezeti bizottságoknak a IV. szakszervezeti kongresszus éppen a munkajog kérdéseiben. Az üzemi bi­zottság hozzájárulása nélkül, a vele való előzetes megtárgyalás nélkül az üzem vezetősége nem érvényesíthet semmiféle intézkedést, ami az üzem dolgozóit érintené. így kellene lennie. Sajnos azonban még mindig előfor­dul, hogy megsértik az üzemi bizott­ságokról szóló törvényt. Munkajogunk egyik kiemelkedő vonása pedig ép­pen az, hogy érvényssítésébe a dol­gozók legszélesebb köre kapcsolódik be. Az üzemekben a dolgozók mun­kajogi kérdéseit az üzemi bizottságok több mint 200 000 tagja intézi. S ez így helyes. Mert például bal­eset esetén kl hivatott arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, ha nem éppen az üzem dolgozói? Olyan ügy ez, amely nem a véieilen szüle­ménye, meg vannak az indító okai s ki más jöhetne rá a baj igazi gyöke­rére, mint azok, akik jól ismerik az üzem problémáit. Szocialista jogrendünk és az elő­készületben levő új munkatörvény arra irányul, hogy a szakszervezetek alapvető tevékenysége a munkajog vonalán közvetlenül nz üzemekben legyen, hogy a problémákat olt old­ják meg, ahol keletkeztek s ahol a legegyszerűbb megszüntetni az indító okokat. Ehhez azonban az üzemekben le kell számolni az eddigi fogyaté­kosságokkal, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok alaposabban elsajá­títsák a munkajogi előírásokat, ma­gabiztosan használják azokat és ké­pesek legyenek a gazdasági dolgozók, például a vállalati fogászok moUett megállni a sarat. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az utóbbiak hiúsági kérdésből, vagy az anyagi felelősség­től való idegenkedésükben félnek be­ismerni, hogy törvénysértés történt és akadályozzák az igazságos, gyors elintézést. Nem lehet megelégedni azzal, hogy az egyes üzemi bizott­ságok géplesen átveszik a gazdasági vezetők álláspontját anélkül, hogy azt ellenőrizték volna és méiyebb elemzés hiányában gyakran törvény­telen ügyhöz adják hozzájárulásodat. A mukajog területén szakszerveze­teinknek nagy jogkörük van. Nem elég azonban, hogy e jogkörrel ren- I delkeznek. Szükséges, hogy ezt kel­lően használják és érvényesítsék is. (ska) Nicolás Guillén: * Bölcsó'dal, a kis négerek ébresztésére Gerle röpül át dallal a légen: — Hopszasza néger, nap süt az égen! Nincsen az ágyban senki se régenI Vadkacsa, kígyó krokodil ébren. Még a bogár sem álmos a réten. Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza néger, nap süt az égen! Férfi fön és nő testszínük ében, szél fut a széllel, nap süt az égen. Nyűgnek az álom nincs ma e népen, senkt sem alszik messzi vidéken. Arad az utca mind feketében. Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza néger, nap süt az égen! Szilva, szurokszín, fekete népem, kelf fel, a nap már izzik az égen. Fürdesd meg arcod lángja hevében. Tűzre uraddall Dobd bele, égjen! Nincsen az ágyban senki se régen ... Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza, néger, , nap süt az égen! (Gáspár Endre fordítása) *) Kubai költő, a mai latin-ame rikai költészet egyik legkiválóbb képviselője hatvan 6ve született. Teljesítették felajánlásaikat Az ostrava-kunčicei Kohóépítő Vál­lalat dolgozói, akik az ostravai kohók építését és korszerűsítését végzik, a XII. kongresszus lisztclKtére tett felajánlásaik teljesítésével köszön­tötték az építők napját. Az alapokat ásó csoportok például 102,35 száza­lékra teljesítették első félévi tervü­ket, a bohumíni vasmű ívkemencéjét korszerűsítő csoportok pedig egy nappal a határidő olőtt fejezték be munkájukat. gMESí NEM VESZIK ÉSZRE? Rimavská Sobota já­rási székhely. Sok-sok dolgozó keresi fel, hogy ügyes-bajos dol­gait elintézzék. Dolguk végeztével az autóbusz­ra várva szívesen leül­nek pihenni a parkban, ahol padok és agitációs táblák sorakoznak. Többen kíváncsian né­zegetik a táblákat. Gondolkoznak, minek is vannak azok ott... Ugyanis ogv kivételével — amelven az egyik iskola politechnikai ne­veléséről készült felvé­telek láth:itók — mind­egyiken május elsejei, vagy május 9-i plaká­tok vannak. Az agitációs táblák „felelőseinek'' nevét (egy kivételével) vagy ÍZ eső mosta le, vagy pedig befestették, hogy .névtelenek" legyenek. Ne tudja meg senki, melyik tizam hanyagsá­gából avultak el a táb­lákon elhelyezett pro­pagációs anyagok. Pe­dig naponta történik valami érdekesség a világban és a Rimavská Sobota-i járásban is. Az üzem dolgozói brigád­munkával segítik a védnökségi szövetkeza­tet. Vajon az erről ké­szült fényképedet nem lehetne elhelyezni az agitációs táblákon? Az említett táblák a város kellős közepén állnak. Naponta sokan mennek el mellettük. Senki sem veszi észre, hogy itt (a táblákon) „megállt az ido"? Hogy még mindig májusnál tartanak? Igaz, hogy május szép hónap, no de mégis ... - F.j ­A leromlott és átnedvesedett talaj ked­vezőtlenül befolyásolja az erdők faho­zamának növelését. Hazánkban 80 000 hektárnyi erdő feljavításának problémá jávai foglalkoznak a Talajjavftási Kísér­leti Intézet tudományos dolgozfii. Képün­kön Miroslav Kuna, a doksyi Erdűgaz daság főmérnöke, és Lhotsky mérnök, a kísérleti intézet dolgozója egy felja­vított területen megtekintik a facsemeté­ket. (J. Saroch — CTK felvétele) A szocialista építés történelmi tapasztalatai A fő figyelmet az októberi forra­dalmat követő időszak párttörténeté­nek megvilágításéra kell fordítani. A cikk szól a pártnak a szocializ­mus építése során a kishitűek, a trocklsták, az opportunisták, a nacio­nálisták és más ellenséges csoportok ellen vívott éles harcáról. Ezután megállapítja, hogy átfogóan általá­nosítani kell az SZKP-nak a szocia­lista építés bonyolult kérdéseinek kidolgozásában és gyakorlati megol­dásában szerzett tapasztalatait. Ez elsősorban -az alábbi kérdésekre vo­natkozik : a szocialista állam erősí­tése és fejlesztése; a munkásosztály diktatúrájának Jelentősége a szocia­lizmus győzelme szempontjából; a proletárdiktatúra államának átnövése egyetemes népi államba; a szocialis­ta demokratizmus fejlesztése; a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének erősítése s a munkás­osztály vezető szerepe ebben a szö­vetségben; a lenini nemzetiségi poli­tika végrehajtása s a szocialista nem­zetek közösségének megteremtése; a korábban elmaradott népek áttérése a szocializmusra a fejlődés kapitalista szakaszának megkerülésével; az or­szág szocialista iparosítása és a me­zőgazdaság kollektivizálása; a kizsák­mányoló osztályok felszámolása és az ember ember áltaM kizsákmányolásá­nak megszüntetése; a kulturális for­radalom végrehajtása és a káderkép­zés a szocialista építés minden terü­letén Meg kell világítani annak tör­vényszerűségét is, hogy a szocialista társadalom győzelmet aratott a fasisz­ták felett. Új szakasz a marxizmus­leninizmus fejlesztésében Minden vonatkozásban meg kell vi­lágítani az SZKP háború utáni törté­netét, főleg a XX és a XXII. párt­kongresszust követő időszakot, amely az egyik legfontosabb, döntő időszak a párt történetében. Meg kell mutat­ni a XX. kongresszus nagy történelmi jelentőségét pártunk és az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. A kongresszus tudo­mányosan általánosította a jelenkori történelmi helyzet új jelenségeit, pél­dát mutatott a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésére, új következteté­sekkel és tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet. Megmutatta, hogy a párt és annak lenini központi bizottsága, élén N. Sz. Hruscsovval, nem csupán kollektív politikai és szer­vezeti központ, hanem a marxista el­mélet fejlesztésének kollektív köz­pontja is. Az SZKP történetének meg kell világítania a párt XX. és XXII. kong­resszusa között folytatott tevékenysé­gét, amelynek célja az volt, hogy helyreállítsa és tovább fejlessze a pártélet lenini normáit, s a kollek­tív vezetés elveit a párt és az állam valamennyi láncszemében. A szocia­lizmus és a kommunizmus építése, s az egész nemzetközi kommunista moz­galom szempontjából óriási jelentő­sége volt annak, hogy a párt nyíltan és bátran elítélte a Sztálin-kultuszt és Sztálin visszaélését a hatalommal, megszüntette a személyi kultusz ká­ros következményeit, s kitartóan olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek a jövőben teljesen kizárják az effajta hibák és visszaélések megismétlődé­sét. Nagy jelentőségű volt a pártel­lenes csoport leleplezése és eszmei szétzúzása. A kommunista párt keményen le­leplezi a személyi kultuszt, amely idegen a marxizmus-leninizmustól, vi­szont megengedhetetlennek tartja, hogy a fejlődés objektív törvénysze­rűségeit helyesen kifejező, a dolgozók létérdekeiért harcoló, a kollektívára, a tömegek forradalmi gyakorlati ta­pasztalataira támaszkodó vezetők megérdemelt tekintélyét összekever­jék a személyi kultusszal. A vezetők tekintélye elválaszthatatlan a párt tekintélyétől, a kollektív vezetés el­veitől. A párttörténetben történelmi súlyá­nak megfelelően kell ismertetni a XXI. kongresszust, amellyel megkez­dődött a kommunista társadalom ál­talánosan kibontakozó építése. Világtörténelmi jelentőségű nagy esemény volt a párt XXII. kongresz­szusa. Ez a kongresszus egyöntetűen jóváhagyta a központi bizottságnak a XX. pártkongresszus óta folytatott politikáját és gyakorlati tevékenysé­gét, s elfogadta a kommunista társa­dalom építésének programját, jóvá­hagyta az SZKP új szervezeti szabály­zatát. Az új, harmadik pártprogram a szovjet kommunista társadalom építé­sének filozófiai, gazdasági és politi­kai alapjául szolgál, s új szakaszt je­lent a marxizmus-leninizmus forra­dalmi elméletének fejlesztésében. A program a marxizmus történetében első ízben adott átfogó jellemzést a kommunista társadalomról, s konkré­tan meghatározza, milyen módon és milyen eszközökkel kell megteremteni a kommunizmus anyagi-technikai bá­zisát, kialakítani a kommunista tár­sadalmi viszonyokat, felnevelni a kommunista erkölcsi és jellemvoná­sokkal rendelkező új embert, s a szo­cialista demokrácia legszélesebb kö­rű kifejlesztésével előkészíteni a társadalmat a kommunista önigazga­tás elveinek teljes megvalósítására. Az új programban testet ölt a párt jelszava: „Mindent az emberért, az ember javára." A szovjet kommunista társadalom építését a párt, a szovjet nép nagy internacionalista feladatának tekinti, olyan feladatnak, amely összhangban van az egész szocialista világrend­szer, a nemzetközi proletariátus, az egész emberiség érdekeivel. A cikk szól arról, hogy ez a kongresszus to­vább gazdagította a Jelenkori politi­kai helyzet elemzését, amelyet az elő­ző két kongresszus kezdett meg. Meg­erősítette a XX. kongresszus nagy fon­tosságú tételét, amely szerint a Je­lenlegi körülmények között reális le­hetőség nyílik, hogy elejét vegyük az új háborúknak, amelyeket az impe­rialista rendszer szül. A XXII. kongresszus fontos tételei közé tartozik, hogy a proletárdiktatú­ra állama egyetemes népi állammá, a párt a munkásosztály élcsapatából az egész szovjet nép pártjává vált. Min­den vonatkozásban meg kell világí­tani, hogyan növekszik az SZKP-nak, a szovjet társadalom irányító és ih­lető erejének vezető szerepe. A kom­munizmus általánosan kibontakozó építése új szakaszt jelent a Szovjet­unió nemzeteinek egymáshoz való vi­szonyában, amelyet a további közele­dés, majd a teljes eggyéválás jelle­mez. Befejezésül a Pravda cikke megálla­pítja : a bolsevik pártosság szellemé­ben kell megvilágítani az SZKP tör­ténelmi útját. Ez a mű arra hivatott, hogy a káderek segítségére legyen abban, hogy alaposabban és Jobban sajátítsák el mindazt a tapasztalatot és elméleti gazdagságot, amelyet a párt fennállása óta gyűjtött össze, s megtanulják alkotóan alkalmazni eze­ket a kommunista építés aktuális fel­adatainak megoldásánál. ­ÍREDÉ PRÁVO mmá* *H—Iitwavtiotu lOMUMisfKUj ITKAMT tiuoiiovtMtaa PRAGA - SZÜNIDŐ ­VILLAMOS Ez már szinte hagyomány és egy kicsit — mondjuk prágai különle­gesség. Ahogy megkezdődik a szün­idő, a villamosban fiatal lány vagy fiú kérdezi: „A jegyet kérem...?" — „Az első napok legnehezebbek — mondják — amíg megszokjuk és amíg az emberek megszoknak ben­nünket." Valóban csak két-három napig látható rajtuk a zavart mosoly, azu­tán már otthonosan mozognak és az Idősebbeket ts alaposan kioktatják, Ita felugrálnak a villamosra. A prágai közlekedési vállalat dol­gozót szeretik őket. ök teszik lehe­tővé, hogy az Itt alkalmazott édes­anyák gyermekeikkel tölthessék szabadságukat. CSALAFINTA Megállt a gyümölcsös sátor asztala előtt. — Mondja kérem, édes a cseresz­nye? Benyúlt a ládába, egy pár szemet kihúzott és megízlelte, aztán Így szólt. — Na, nem valami híres. Megyek jobbat keresni. Odébb ment egy öregasszonyhoz, aki egyenesen a kosárból árulta a friss, piros gyümölcsöt. Itt az egész Jelenet megismétlődött, de megismét­lődött még egypárszor a következő cseresznyeárusoknál is. Ilyen pedig volt bőven.' Ha minden cseresznyét megkóstol, még ebédelnie sem kell. Érdeklődéssel figyeltem. Szépen öl­tözött, 35 év körüli férfi volt. Csinos ember, s főleg csalafinta. Csakhogy hová jutnánk, ha mindenki így csi­nálná? lh}ck<Hltot<mu*lté nőiHuij> SZORAKOZOTTSAG Olyan érzékeny a szemem, hogy té­len-nyáron sötét szemüveget kall hor­danom. Az egyik hűvös reggelen bevásárolni mentem. Voltam a zöldségesnél, a hús­üzletben s végül a tejcsarnokban. Ha­marosan megkaptam a tejet, vissza az aprópénzt és már fordultam ls ki, az üzletből, Ahogy a félhomályos helyiség­ből kiléptem, az erős fény fájóan vá­gott a szemembe. Megszokott mozdu­lattal nyúltam a táskámba a sötét szem­üvegért, de nem volt ott. Nem gondol­koztam sokat, visszamentem az üzletbe s valóban a pulton ott feküdt a szem­üvegem. Milyen jó, hogy azonnal visszajöttem — gondoltam magamban — még. elvl­hette volna valaki. Szó nélkül eitat­tem és elmentem. Csak az volt kelle­metlen, hogy milyen furcsa mosollyal mért végig az egyik munkaruhába öl­tözött magas fiatalember. Igaz, feledé­keny vagyok, dehát az fiatallal ls elő­fordul, azért nem kell senkit sem kinevetni. Otthon mindent a helyére raktam s amikor a szemüveget is helyére aka­rom tenni, látom, hogy hajszálra ugyanaz a szemüveg fekszik ott. Ugyan­az a fajta, mint amilyent a kezemben tartok. Megrökönyödve néztem rí és eszembe jutott .a magas flateíember te­kintete. Elszégyelltem magam, nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Hiszen reggel borús volt az Idő, nem ls vittem magammal szemüveget... A második napszemüveget sürgősen visszavittem a tejcsarnokba. HtúsCudu FEJETÖL BŰZLIK A HAL a Bebrava étterem pedig Bánovce nad Bebravoufean a pincéjétől. Az ok mind­két esetbe-n azonos: rothadási folya­mat. Mégis van Itt valami különbség. Ha a hal romlik, az nem jelent akko­ra kírt, mint amikor 90 mázsa burgo­nya rothad. Az erjedt szagű levegő az egész környéken érezhető valt, szinte elnyomta a virágok illatát. Az arra­járú háziasszonyok összetalálkozva így szóltak egymáshoz: „Érzi ezt a szagot? A zöldségiizletben meg azt mond|6k, hogy nincs krumpli". A romlott szag mindenkit zavart, csak a vendéglátóüzem vezetőségét nem. NAPOKIG friss marad a szamóca az új vegyszeres kezeléssel, amelyet a budapesti Kertészeti Főiskolán nagy sikerrel próbáltak ki. A gyümölcsöt olyan oldattal permetezték be, amely megöli a penészgombákat. 1962. július 10. Oj SZO 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents