Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-08 / 186. szám, vasárnap

HOLNAP KEZDŐDIK MOSZKVÁBAN a leszerelési béke-világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) ki Giacomo Calandrone olasz képviselő. Sokat tettünk, de még többet kell tennünk annak érdekében, hogy minden olasz magáévá tegye a békeharc elveit. Az olasz küldöttség most sokkal több tagú, mint bármikor azelőtt. Meggyőződésünk, hogy ez a kongresszus nagymértékben hozzájárul a világbéke megőrzéséhez. • GHANA küldöttségét N. Welbeck, a Ghanai Néppári, vezető személyisége vezeti. „Ghana népe azért küld bennünket a moszkvai kongresszusra — jelentette ki N. Welbeck —, hogy minden erőnkkel harcoljunk a leszerelésért és a béke megszilárdításáért... Ml afrikaiak elképzelhetetlennek tartjuk a leszerelést a gyarmati iga lerázása nélkül. Remélem, a moszkvai kongresszus támogatni fogja az afrikai népek szabadság-mozgalmát." • U THANT, az ENSZ ügyvezető főtitkára londoni látogatása során egy sajtóértekezleten a CTK tudósítójának kérdésére kijelentette: „Örömmel fogadok minden hasonló akciót akárki akárhol rendezze is azt. Ogy vélem, hogy az ilyen akciók hasznosak és a béke megszilárdításához vezetnek." Moszkvába megérkezett a Kínai Népköztársaság küldöttsége, amelyet Mao Tun ismert író és közéleti személyiség vezet. A kínai vendégeket meleg fogadtatásban részesítették. Moszkvába indult a „Bombák nélküli világ" jelszó jegyében megrendezett accrai értekezlet főtitkára is. A kongresszuson 130 tudós, író, pedagógus és közéleti személyiség nevében szólal fel és tolmácsolja az accrai értekezlet résztvevőinek jókívánatait. Naponta 100—200 küldött érkezik Moszkvába. Megérkezett a csehszlovák küldöttség első része ls. Egy csoport tegnap, az utolsó ma érkezik Moszkvába. A világ minden részéből érkező küldöttségek összetétele arról tanúskodik, hogy a kongresszuson az országok lakosságának minden rétege képviselteti magát. A töbSzorosabbra fűződnek a szovjel-jugoszlá v gazdasági kapcsolatok Moszkva (ČTK) — Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a szovjet kormányküldöttség vezetője és Mijalko Todorovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának alelnöke, a jugoszláv kormányküldöttség elnöke július 6-án Moszkvában jegyzőkönyvet írt alá a július 3-a és 6-a között folytatott gazdasági tárgyalásokról. A gazdasági tárgyalások a TASZSZ Jelentése szerint szívélyes légkörben, a barátság és a kölcsönös njegértés szellemében folytak. A tanácskozások során megegyezésre jutottak a két ország gazdasági kapcsolatok kibővítéséről és elmélyítéséről, amely a tárgyaló felek nézete szerint hozzájárul a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok megszilárdításához. A küldöttségek a két ország közötti Jó baráti kapcsolatokból és abból a tényből indultak ki, hogy az árucsere-forgalom eredményesen kibontakozik és hogy megvannak a gazdasági kapcsolatok és az együttműködés további kibővítésének feltételei. Egyúttal pótjegyzőkönyvet írtak alá, amely a kölcsönös áruszállítások jelentős fokozását írja elő az 1963—1965 évekre. A küldöttségek megállapodtak abban, hogy a két ország képviselői a közeljövőben áttanulmányozzák a tudományos és műszaki együttműködés kibővítésének helyzetét és lehetőségeit, valamint az ipari együttműködés problémáit. Adenauer vesszőfutása Franciaországban Bordeaux (CTK) — Amikor Adenauer bonni kancellár franciaországi körútján repülőgépen Bordeaux kikötővárosba érkezett, a lakosság „Nem akarunk nácikat Bordeauxban!" „Oradour!" kiáltásokkal fogadta. Hasonló fogadtatásban részesült Adenauer Rouen városában is. Amikor az állomáson leszállt a vonatról, felhangzott a kiáltás: „Nem akarunk szövetséget a német militarizmussal!" A roueni polgárok ezután a város szívében tüntetést rendeztek, amelyet a rendőrség brutálisan szétzavart. A nyugatnémet kancellár Bordeauxból repülőgépen Reims városába repült, mely város a náci uralom idején súlyos károkat szenvedett. A város lakossága már több napja tüntet Adenauer látogatása ellen, amelyet minden francia hazafi, ellenállási harcos és a nácizmus áldozatai megsértésének tekint. bi között megérkezett a 140 tagú indiai küldöttség is, amelyben ott van Ramasvári Néhru asszony, a Nemzetközi Lenin Béke-díj viselője ls. ťr A kongresszus moszkvai titkárságára ezrével futnak be a levelek és táviratok a világ minden tájáról. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb levél hazánkból érkezett. Levélben üdvözölte a kongresszust Heyrovský akadémikus, Nobel-díjas csehszlovák tudós. Levelében hangsúlyozza: „Az értekezlet bizonyára kiharcolja, hogy korunkban a műszaki haladást az emberiség Javára és a béke biztosítására használják fel." Táviratban köszöntötték a kongresszust J. Novák, J. Smetana, A. Kolman, J. PrűSek akadémikusok, Ivan • Skála író és sokan mások. A šenovl „Észak Szikrája" EFSZ tagjai ugyancsak levelet írtak, így ünnepelte Algéria népe a népszavazásban aratott győzelmet, amely meghozta a hőn óhajtott függetlenséget. (CTK felv.Ji A független Algéria elindult a szabadság útján... A

diadalmas népszavazás betetőzte a hős algériai nép függetlenségi harcét. Hét és fél évig tartott a rendkívül nehéz körülmények között vívott hősles küzdelem. A lelkes hazafiak maroknyi csapata közben mindjobban gyarapodott és kialakult a fegyelmezett és rendkívül harcképes százezer főnyi nemzeti felszabadító hadsereg, mely győzelmesen felvette a harcot az|l egész imperialista NATO-tömbtől támogatott Franciaország összpontosított haderejével. Az algériai nép egységének politikai kifejezője a valamennyi hazafias erőtől támogatott Nemzeti Felszabadulás Frontja, az FLN lett. Az FLN a harcok során megalakította szerveit: Az Algériai Forradalom Nemzeti Tanácsát, mely a gyakorlatban a népi parlament szerepét töltötte be, és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát. Valamennyi hazafi — a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, a nacionalisták ős a kommunisták is — támogatták az FLN politikáját és antikolonialista harcát a fronton és a hátországban. Az egész világ ismeri a franciák által halálra ítélt Dzsamila Buhired nacionalista honleány és a szadista hóhérlegények által meggyötört Henri Alleg kommunista újságíró nevét. Nem véletlen, hogy az OAS pribékjei éppen az antikommunizmus jelszavával próbálták uralomra juttatni a terrort. Az algériai kommunisták dicsérete, hogy a felszabadító harcban játszott szerepükkel magukra zúdították az ellenség ádáz gyűlöletét és megnyerték a harcoló nép rokonszenvét. Nem kétséges, hogy a többi hazafias erőyel vállvetve a jövőben' hozzájárulnak a szabad algériai állam felvirágoztatásához. Az egység, mely a harcban a győzelem feltétele volt, fontos ma is, amikor a szabad Algéria berendezése van napirenden. Mindenki érzi, hogy a függetlenség kikiáltásával a harcnak csupán egy szakasza zárult le. Az eviani egyezmények meghozták a. békét a sokat szenvedett országnak. Természetesen nem oldhatták meg a független algériai állam fejlődésének kérdéseit. Ez már a fiatal köztársaság belügye, erről az algériai nép szabadon fog dönteni. Nem lesz könnyű kiheverni a háborús dúlás következményeit, új, demokratikus intézményeket létrehozni a régi gyarmati intézmények helyén. Nem lesz könnyű biztosítani, hogy. a ragadozó külföldi monopóliumok helyett a dolgozó nép legyen az ország gazdaságának ura, hogy az új állam valóban demokratikus és szociális köztársaság legyen, ahogyan azt többször hangoztatták azok, akik döntő mértékben hozzájárultak a győzelemhez. A nemzeti felszabadító hadsereg sorkatonaságának és partizánalakulatainak magvát alkotó munkások és parasztok, a legjobban tudják, hogyan biztosítsák harcuk eredményeit. Ha az algériai nép a fiatal köztársaság építése folyamán is megőrzi harci egységét, akkor tapasztalataival mozgósító példát mutat sok más országnak. Kevés olyan ázsiai és afrikai ország van, melynek nagy néptömegei a felszabadító harcban oly hosszú Időn át közvet-, len forradalmi tapasztalatokat sze-: reztek volna, mint Algéria népe. Az algériai nép útja még nem fejeződött be. A nép gazdag tapasztalatokat szerzett, nagyon jól tudja, kik a barátai és kik az ellenségei. Tudjá, hogy azokkal kell tar-: tania, akik mély rokonszenvvel figyelték fegyveres harcát és őszintén óhajtják, hogy épp olyan eredményesen oldja meg felszabadult hazája építésének problémáit is. Tudják, hogy elsősorban a szocialista országokat, köztük Csehszlovákiát tarthatja barátainak. Ezt vezetőink üdvözlő távirata is kifejezte. A csehszlovák kommunisták és dolgozó népünk büszkék arra, hogy nyíltan igazságosnak vallották az algériai nép harcát, szolidárisak voltak vele, támogatták pt. Amikor sok sikert kívánunk a fiatal Algériai Köztársaságnak, olyan jő barát halmozza el szerencsekívánataival az algériai népet, aki a legsúlyosabb percekben őszintén megmutatta barátságát. A. B. t-m-m-K^sLONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Egy gazdasági rendszer vergődése Konjunktúrától a pangásig - két hónap © A spekuláns is megérzi: a tőkés gazdaságban nincs biztonság • Anglia „rossz szokása" és a burgonya ára © Kinek jelent megoldást a Közös Piac? ® A monopóliumok mesterkednek - a munkásság harcol 4 penny a burgonya, mint most. • Kiút-e a Közös Piac? A

z angol sajtó még két hónappal ezelőtt a konjuktóráról zengett rösére. Még sohasem volt 1 shilling dicshimnuszokat, azt ígérte, hogy 25 éven belül kétszeresére emelkedik az életszínvonal. „A tőkés rendszer — úgymond — a biztonság, a magasabb életszínvonal, a béke záloga." Ugyanazok a iapok azonban ezekben a napokban a következő címekkel jelennek meg: „Anglia a gazdasági válság küszöbén?", „Túléli-e a pangást és újból erűs lesz-e Anglia?" Csupán két hónap kellett hozzá, hogy a sajtó eljusson a konjuktúra dicsőítésétől a gazdasági pangás beismeréséig. „megy el a pénz". Hogy az ilyen gazdálkodást Anglia nem bírja, arról az a Jelentés tanúskodik, miszerint 11 év Mikor üt be a krach? óta Macmlllan és a konzervatív párt nagy gazdasági terület gondolata, vezette Angliában a gyárak két harmada megrendelések hiányában nem használja ki kapacitását. Ezért aztán a kormányhoz szintén közel álló Daily Telegraph kénytelen beismerni: „Az elégtelen alkalmaztatottság és az egyre csökkenő beruházás nyugtalanító." És másnap egy további hír jelenti, hogy küszöbön a válság. Nagy-Britannia kivitele az elmúlt hónapban 39 millió font sterlingmert így nagyobb lehetőségeik nyílnak a kisebb vállalatok bekebelezésére, a munkásságot még jobban kiszipolyozhatják. Abban reménykednek, hogy a Közös Piacban a többi partnerrel majd feloszthatják a zsákmányt, így megtartják pozícióikat ott is, ahol egyébként elvesztenék — mint például a nemzetközi politikai porondon, ahol Anglia fölénye már meg is szűnt. A Közös Piac tehát csupán a legnagyobb konszernek számára jelent kiutat a zsákutcából, a dolIsmeretes, hogy a Wall Street „gyásznapja" után valamennyi nyugateurópai főváros tőzsdéjén 1929 óta páratlan árfolyamzuhanás állott be. Mi okozta ezt? Túltermelés, eszeveszett versengés, teljes anarchia. A lényeg azonban az, hogy a monopóliumok, a tőkések és spekulánsok éppen a fenti okok miatt képtelenek voltak továbbra is a maximális nyereséget elérni, a haszon egyszeriben kisebb lett a megszokott átlagnál. Ezen a ponton rádöbben a sok kisebb Spekuláns, hogy a tőkés rendszerben nincs biztonság és igyekszik megválni részvényeitől, a tőkés nem látja értelmét a további beruházásoknak. Az angol kormánykörökhöz közel álló Times szép szavakkal lényegében ugyanezt így fejezte ki: „A tőkések megváltoztatták nézetüket a kereskedelmi kilátásokról és a várt jövedelmezőségről." • Amit Anglia sein bír ki Angliának van egy „rossz szokása": állandóan helyi háborúkba keveredik (Malájföld, Korea, Suez). Csapatai ott állnak Nyugat-Berlintől egészen Thaiföldig szerte a világon. Kétségtelen, hogy mindez súlyosan megterheli az emelkednek. Egy példa: a burgonya vesztette vezető szerepét és a többi állami költségvetést. A gazdaság fel- megszokott ára egyszeriben négysze- tőkés hatalom jóval megelőzte. Amíg lendítése helyett tehát ilyesmire resére emelkedett, sokhelyütt ötszö- ezt a lemaradást a hajdani gyarmagel kisebb volt a behozatalnál. Áprl- g

0zóknak csak fokozottabb kizsákmá lisban ez a különbség még csak nyolást hoz. 7 milliót tett ki. • Akik ráfizetnek Minderre ~ természetesen az úgynevezett kisember, a dolgozó fizet rá. Mert mit jelent ez a gyakorlatban? Azok az emberek, akiktől azt követelik, hogy elégedjenek meg eddigi bérükkel, ne követeljenek többet, rátok kiszipolyozásával fedezni lehetett Nemrég 5000 textilmunkás 400 mérnem volt különösebb baj. De elmúlt húsz évn és az angol birodalom alapjaiban megingott. Ma már nem 'számíthatnak a tengeren túli jövedelmekre. Ezért nem maradt más hátra, mint áruba bocsátani a legelemibb nemzeti érdekeket is, s kiszolgáltatni Angliát a Párizs—Bonn tengely kénye-kedvének. Egy évvel ezelőtt a kormány ellenezte Anglia belépését a Közös Piacba. Ma egyenesen sürgeti. Mi az oka ennek a pálfordulásnak? Angliát az amerikaiakon kívül mindenekelőtt a nagy trösztök kergetik a Közös Piacba. Számukra ugyanis megfelel a 9 Ha nincs más, a nemzeti érdekeket bocsátják áruba Anglia gazdasági és politikai {őkolomposai most rádöbbentek, hogy a régi, angol fölényen alapuló politika már idejét múlta. A kapitalista körök is világosan látják, hogy az angol gazdaság a termelékenység és a döbbennek, hogy pénzükért egyre ke- termelés növekedésének üteme tekinA Közös Piac egyik bódéja: Macmillan kiárusítja a brit oroszlánt. (A Trud rajza.) vesebbet kapnak — az árak állandóan tetében már vagy fél évszázada el- 0 Az igazi kiút Az angol munkásosztály harcol a nagytöke ilyen mesterkedései ellen. földet utazott, hogy Londonban tiltakozzék a kormány politikája ellen. Követelték, hogy a kormány a hazai ipart támogassa, ne pedig a Közös Piacba való belépés körül mesterkedjen. Maga az a tény, hogy Angliában napjainkban a puszta létet jelentő munkáért ádáz harcot kell vívni — a tőkés rendszer elleni súlyos vádirat. Az angol nép kiadatlanul küzd, hogy" ne térjen vissza a háború előtti évek nyomora. A nép körében a kormány már elvesztette bizalmát. A skóciai WestLothian választókörzetben nemrég lezajlott pótválasztásokon minden tíz olyan választó közül, akik 1953-ben a kormányra szavaztak, most heten ellene adták le szavazatukat. A kommunista párt azért harcol, hogy egy konzervatívellenes kormány kerüljön hatalomra, amely mindenekelőtt a békét, a munkát, a biztonságot tartja szem előtt. A fentebb említett pótválasztáson megmutatkozott, hogy ma Angliában mind többen ráébrednek: az igazi kiutat a gazdasági zsákutcából a népnyúzó, tőkés mesterkedéseket támogató politika felszámolása jelenti. MONTY METH 19B2. július 8. ÜJ SZŐ 3 *