Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-31 / 209. szám, kedd

HETEN A SOKBÓL K novákyi If júsági Bánya üzemi bl­EOttságának irodájában várakozom. Nyílik az ajtó. Ujjal közt füstölgő Cigarettával 4Ű—50 év körüli ala­csony, zömök, erősen barna férfi tű­nik fel, szeme beesett. — Peter Uhjár vagyok, üzemi mun­kaellenőr. Jelenleg az üzemi bizottság elnökét helyettesítem — mutatkozik be s választ sem várva egyenest a tárgyra tér: — Sok Ifjúsági munka­brigádunk van... E pillanatban, őszintén szólva, azt sem tudom melyi­ket ajánljam... Kis Idő múlva böki ki mosolyogva: — Jalšovský... Ladislav Jalšov­ský... Ha valaki igen, akkor ez a brigád érdemli meg, hogy írjanak ró­la. Most műszakban vannak... Leg­jobb lesz, ha megvárja, amíg feljön­nek, aztán kísérje el őket Prievidza­Bojnicére, a szállásukra. A Fél kettőig róttam, tapostam Nová­ky poros utcáit. Gondolataim a Jal­šovský-brigád körül keringtek. Vajon milyen is lehet ez a héttagú, csupa tizennyolc-tizenkilenc éves fiúkból ál­ló kollektíva? Milyen lehet Jalšovský? És milyenek a többiek: Debrovszky, favoraö, Švec, Krajmár, Meőlar és Uher elvtárs? Két óra tizenöt perc... Prievidza­Bojnicén a sok ezer lakásegységet számláló lakótelepen áll meg buszunk. A brigád két tagjával, a váhovcei La­dislav Jalšovskýval és a príbetai Deb­rovszky Pállal érkezem. Csendes ter­mészetű, komoly fiúk. Nem beszélnek fölöslegesen. Második emelet... Előszobába nyi­tunk. Jobbra, balra, szemközt ajtó. A szemközti ajtót nyitjuk ki. Ez a társalgó. Két Jókora szekrény, közé­pen egy asztal karoszszékekkel és kát könyvszekrény van benne. A pol­cokon szlovák és magyar nyelvű szépirodalmi művek, számos bányá­szati és egyéb műszaki könyv sorako­zik — mellettük vagy 20 kötet Lenin műveiből. Átmegyünk a szomszéd helyiségbe: ez a hálószoba. Tágas és szép... Négy. hófehér paplannal vetett vas­ágy áll benne. A parkett ragyogóan tiszta, a tárt ablakon át rávetődő napfény gyöngyként csillan meg raj­ta... Ez aztán Igen — gondolom —, Ilyen szoba-konyhás lakás még kisebb családnak ls megfelelne... De hisz... De hisz, Itt csakugyan család lakik, méghozzá nem ls akármilyen, hanem űj típusú család, egy szocialista mun­kabrigád négy tagja... Beszélgetni kezdünk. — A Veíká Maňa-i Michal Švec, pártunk fiatal tagjelöltje meséli: az mm LADISLAV JALŠOVSKÝ. év elején történt... Az egyik fő fo­lyosó átalakítási munkálatainál tevé­kenykedett csoportunk, amikor meg­állt mellettünk részlegvezetőnk, Ján Fábián. Öt a tanoncévek alatt Ismer­tük meg, amikor a keze alatt dolgoz­tunk ... Nos, azon a bizonyos napon parázs vita keletkezett csoportunkban arról, tulajdonképpen milyen célok­kal, milyen kötelezettségvállalásokkal kapcsolódjunk be a versenybe, mert szerintünk ez a lényeges... — A brigád megalakulása után se ment minden flgy, mint a karikacsa­pás — mondja Jalšovský. — Sok ne­hézséget kellett leküzdenünk, főleg az idősebb munkások bizalmatlansá­gát... — Az a célunk — árulta el Debrov­szky —, hogy kollektívánk minden egyes tagja a lehető legnagyobb mű­veltséggel rendelkezzék és úgy ismer­je szakmája fortélyait, mint a bioló­gus a test és a szervezet felépíté­sét... — Szép célkitűzés — vetem közbe de kérdés, megvalósítható-e? A válasz kissé késik ... — Nem szeretem a nagy és hang­zatos szavakat — töri meg végül a csendet Jalšovský, a brigádvezető —, de ebben az esetben bátran kijelent­hetem, hogy van önbizalmunk ... Van annyi erőnk, hogy valóra váltsuk cél­kitűzéseinket... Erre az a sok elis­merés is kötelez bennünket, amit munkánkért kaptunk ... Emil Pös, az Ifjúsági Bánya II. rész­legének — itt dolgozik a karbantartó Jalšovský brigád — szakszervezeti bi­zalmija is azt állította, hogy nagyon sok ilyen kollektívára lenne szüksé­gük, mert nincs olyan feladat, amit végre ne hajtanánk. íme áprilisban és májusban elért eredményeik: április­ban 101,5 százalékos, májusban vi­szont — vállalásuk 105 százalékra szólt — 132,5 százalékos tervteljesí­tést értek el... A júniusi se volt rosz­szabb. Igen, a tanoncotthonban töl­tött három év alapozta meg a Jel­šovský-brlgád erkölcsi magatartását és szellemi erejét. CSISZ-tagokká is itt váltak, az első kitüntetést ls itt kapták munkájukért és tanulmányi előmenetelükért. Azóta ehhez sok, na­gyon sok kitüntetés és elismerés já­rult. * A tizennyolc és tizenkilenc éves bányászok munkája, akarata és lelke­sedése elismerést és dicséretet ér­demel ... A Jalšovský-brigád sikerei­nek titka: erős és lelkesedő szív, mely nélkül nincs eredmény, nincs előbbrejutás, nincs öröm... A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett fel­ajánlásaik is — a havi feladatok 105 százalékra való teljesítése s egyebek, összesen 8 pontban — arról győznek meg bennünket, hogy helyes az az út, amelyen ez a hét fiatal elindult. KEZES JÚZSEF ígéretüket teljesítik A topolnikyl szövetkezet állattenyész­tői pártunk XII. kongresszusának tisz­teletére értékes felajánlásokat tettek. A tehenészet és a sertéstenyésztés dolgozói kollektív kötelezettséget vállal­tak a termelés túlszárnyalására. Az EFSZ vezetősége minden negyedévben értékeli és minden félévben jutalmazza a tagokat a kötelezettségvállalások tel­jesítéséért. Ahol némi lemaradás mu­tatkozik, ott igyekszik segíteni. Így AZ ELNÖK GONDJAI V ass Ferenc, az Arany Kalász Szövetkezet elnöke ezúttal nem é legjobb kedvében szállt le a 250-es Javva nyergéből. Hirtelen talpra állí­totta a motort és borús arccal lépte át az iroda küszöbét. Először a telefonkegylót emelte fel, a körzeti állatorvossal intézte el teendőjét. „Ez a nap is jól kezdődik" — mormolta inkább csak magának, miközben a reggeli postával érkezett vaskos boríték felnyitásával bajlódott. Az SZNT Földművelésügyi Megbí­zotti Hivatalából érkező küldemény­ben nyomtatványfüzetek és a mellé­kelt kísérőlevél kötötte le figyelmét. — Na, erre nem is számítottam — szól megkönnyebbülten és tanulmá­nyozza a sorokat. Csak akkor veti rám tekintetét, amikor megismerke­dett a küldemény tartalmával. — Derék emberek a megbízotti hi­vatal dolgozói, megtartották szavu­kat — nyugtázza elismerésül a nem­rég náluk járt felső szerv képviselői­nek eljárását, akik a komplexbrigád teljesítményeinek pontos értékelésére, nyilvántartására küldték meg a hiva­talos nyomtatványokat. A szövetkezetben kora tavasszal ala­kult meg a brigád s tapasztalat híján bizony sok fejtörést okozott, hogyan, milyen szempontok szerint vezessék a különböző munkafolyamatokban el­ért teljesítményeket. A pontos áttekin­tés pedig a helyes irányítás, a Jó mun­kaszervezés fontos láncszeme, mely különösen most, a nyári munkáknál döntő mértékben befolyásolhatja a termés veszteség nélküli betakarítását. — Eredeti elképzelésünk is az volt — folytatja abbahagyott mondaniva lóját —, hogy a kotnplexbrlgádot nem forgácsoljuk szét. így a gépeket nem tudnánk teljes mértékben kihasználni. Ehelyett a termelőrészlegek összes gépi felszerelését csoportosítottuk és elosztottuk a brigád tagjai között. A gépek napi teljesítményét ezzel az eljárással legalább 25 százalékkal növelhetjük. K özben a gabonabetakarításról be­szélgetünk. A vetésterület csak­nem nyolcvan százalékán a kétmene­tes módszert alkalmazzák. Nem bő­vült a szövetkezt gépparkja, ám a ja- : vítóműhely mesterei előre gondoskod­tak a meglevő aratógépek átalakításé-1 ról. A két évvel ezelőtt társult szövet­kezet határa évről évre változtatja ké- i pét. Lassan eltűnnek a 15-hektáros parcellák, több Irányban 50—60 hek- ; táros táblák szegélyezik a sárga ka­lászokat ringató hatért. Aránylag jó termés ígérkezik, kü-; lönösen a tavaszi árpából várnak át­lagon felüli hozamokat. Vass Ferencet I azonban emészti a keserűség. Az őszi repcét ki kellett szántaniuk, sőt a < korai vetésű 150 hektáros kukoricá­nak is nekieresztették az ekét. A drót­férgek az enyhe tél következtében túlságosan elszaporodtak és kipusztí-! tották a szövetkezet kukoricájának; jelentős részét. Határjárás közben a kukoricásokat is megtekintettük. Az egyik parcellán hibátlan sorokban a haragos zöld, de­rékon felül érő kukorica, mellette — csak a határút választja el a két • táblát — másodszor vetették a kuko­rlcát. Sárgás színe elárulja, hogy á férgek nem hagyták abba tevékenysé­güket, továbbra is rágcsálják a gyö- ! kereket. _ Milyen vegyszereket használtak? — Minden tőlünk telhetőt elkövet­tünk. Amint kisorolt a kukorica, am­móniákot permeteztünk a talajra. Az­tán dinociddal, gamadinnal és még ki tudja hányféle vegyszerrel szórtuk meg a sorokat. Az a nézetem, hogy itt már csak a tudományos beavatko­zás segíthet. Eddig azonban a kísér­leti és kutatóintézet dolgozói nem szereztek tudomást a kukorica kárte­vőinek elszaporodásáról. Tekintettel arra, hogy nem egyedüli esetről van szó, a mezőgazdasági ku-; tatóintézeteink haladéktalan és rugal­mas beavatkozására lenne szükség, i mert máskülönben komoly terméski­esések keletkezhetnek. A z elnök bízik a tudományos dol­gozók támogatásában s vele együtt mi is reméljük, hogy megteszik a szükséges Intézkedéseket. Szombath Ambrus történt sz az első félévben lí. A juta­lom átadásánál a dolgozók magköszön­ték a segítséget és ígéretet tettek: Minden erejükkel azon lesznek, hogy vállalt kötelezettségüket az év végéig teljesítik. A fejők termelési terve és teljesítése az első félévben: A tejési terv: 476 464 liter tej. Valóság: 502 580 liter. A szocialista kötelezettségvállalás ér­téke 163 260 korona. Az első félévben a túlteljesítés 28118 liter tej. firtéke 47 008 korona Az anyasertés-gondozók termelési terve, kötelezettségvállalása és teljesítése az első félévben: Malacelválasztáil terv: 1389 malac. Az első télévben elért eredmény: 1499 malac. Az állattenyésztés dolgozóinak pénzbeli kötelezettségvállalása 373 560 korona. Ebből az első félévben teljesítve 127 072 korona. Takarmány a második félévben sokkal több lesz, mint az első félévben volt. Így minden feltétel megvan arra, hogy dolgozóink becsületesen teljesítsék köte­lezettségvállalásaikat. Varga Gyula, Topolniky FALVAINKON IS BŐVÍTIK a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat Amikor František Bielka plakátokat fest Vilémovbati, az emberek már várják, milyen újdonsággal lepi meg őket a kommunális üzem. Az utóbbi időben fehérnemű-mángorlót, tolltisz­títót és fényképész-műtermet nyi­tottak. Legújabban szobafestőüzletet rendeznek be. — Maga is festő? — kérdezzük Bielka elvtársat. — Az voltam, de jelenleg Igazgató vagyok", — hangzik a válasz. — Igazgató? Mindenes vagy! — szól közbe felesége, akinek nem tet­szett, hogy a papírokkal és festék­kel szétrakodott a házban. — Ű az üzemvezető, az ökonőmus, politikai dolgozó. A reklámot is ő csinálja. Egy kis büszkeség, meg némi pa­nasz volt az asszony hangjában. Meg­becsülik a férjét," de többet él a munkájának, mint a családjának. Azt mondta, csak kezdetben lesz így, amíg „befuttatják" a kommunális üzemet. A kezdet azonban hónapokig tart. HAT KÖZSÉG KOMMUNÁLIS ÜZEME Ahogy a falun keresztülmentünk, Bielka elvtárs elmondta, hogyan ala­kították hat község helyi ipari üze­meiből a kommunális üzemet. A helyi nemzeti bizottságok megértették, hogy külön-külön nem fejleszthetik eléggé a lakosságnak nyújtott szol­gáltatásokat. A legközelebbi város, Rumburk, messze van, időveszteséget jelent az embereknek minden kicsi­ségért odaszaladni. A vélemények csak abban oszlottak meg, hogy me­lyik községben nyitnak új műhelyt. A végén úgy állapodtak meg, hogy mindenütt fejleszteni fogják a szol­gáltatásokat. A Vilémovi Helyi Nemzeti Bizott^ ságra mentünk, ahol a titkár is be­lekapcsolódott a beszélgetésbe. Kí­váncsi voltam, hogyan magyarázza meg, hogy miért nem működtek olyan Jól a helyi gazdálkodási üzemek, amíg a HNB-k közvetlenül irányítot­ták őket. — Talán Irányításnak sem nevez­hetjük, amit mi csináltunk, — mond­ja belstnerően a titkár. — Csak a gazdasági eredményeket figyeltük, támogatást, segítséget nem igen nyúj­tottunk. Most látom csak, hogyan kellétt volna vezetni ezeket az üze­meket. / m SEGÍT A KONGRESSZUSI VERSENY Az igazgató keveset tartózkodik az irodában. Kis pionírmotorkerékpáron rendszeresen látogatja a 15 munka ^ helyet. Ha egy helyen csak fél órát időz, és ha az utat s is számításba vesszük. 10 órába telik egy forduló. Néhol azon­ban hosszabban is el kell időznie. Ahol problémák vannak, nem tér ki elő­lük. Az egyik fodrászüzlet­ben azt vitatták hogy „múlt hónapban az üzlet­vezető csak 1284 korona bevételt ért el. A fizetése 1280 korona volt, úgy­hogy a rezsiköltségekre csak néhány korona ma­rad. Általában nagyok az eltérések a borbélyok munkateljesítménye kö­zött. Egyik községben a borbély több mint 2800 korona bevétellel dol­gozik, a másikban alig éri el az 1000 koronát. Ezt a kérdési üzemi gyűlésen tárgyalják imajd meg, azonban a megoldást már most ke­resik. Két kertészetük között is nagy a különbség. Az egyik a múlt hónap­ban 11000 korona bevételt ért el, a másik hasonló területen csak 4000 koronát. Az igazgató a šenovi kertész­szel többször beszélt a kötelezettség­vállalásról, és arról, hogyan érhetne el olyan teljesítményt, mint a másik kertész. — Tennék én kötelezettségvállalást — mondta az öreg kertész — ha rendbehoznák az öntözőberendezést! Az igazgató egyetértett a kívánság­gal. Kijavítják az öntözőberendezést, hogy Senovon is növelhessék a ter­melést. Az igazgató a lakatosmühely» ben megegyezett a szerelőkkel, akik a víziszivattyúkat soron kívül megja­vítják. „A CSKP XII. KONGRESSZUSÁNAK ÜZEME" ClMÉRT VERSENYEZNEK A kommunális üzem valamennyi dolgozója kötelezettséget vállalt a kongresszus tiszteletére. Üzemi gyű­lésen elhatározták, hogy versenybe lépnek a „CSKP XII. kongresszusá­nak üzeme" címért. A tervezett fel­adatokat határidő előtt teljesítik és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat is bővíteni fogják. A közeljövőben au-. tótaxiszolgálatot vezetnek be. — Az esküvőket is mi fogjuk elő-t készíteni — magyarázza az igazga­tó — az okmányok beszerzésétől a lakodalom előkészítéséig, a fényké­pezést, a személyautók beszerzését, mind mi végezzük el. A GÉPEKKEL KÖNNYEBBEN MEGY A MUNKA Ellátogattunk a kommunális üzem legnagyobb munkahelyére, a kőbá­nyába is. A munkások körülvették az igazgatót, s a gépesítésről kezdtek beszélgetni. Az utóbbi hónapokban többet tettek ezen a téren, mint az előző, 15 év alatt együttvéve. Az új emelődaruval, drótkötélpályával, kő­fűrésszel jelentősen megkönnyítették a munkát. Még egy kompresszort vá-. sárolnak a kő hasítására. Az igazgató a gépházba ment, egyedül maradtam a munkásokkal. Kíváncsi voltam, mi a véleményük róla. Dicsérték! Nagyon szeretik, mert mindent megtesz az üzem és a dolgozók érdekében. Azt mondják a munkások, " hogy sikereiket annak köszönik, hogy ilyen tevékeny kom­munista igazgatójuk van. • Drábek Viktor František Bielka igazgptá a gépesítésről beszélget a munkásokkal. Nem tudok aludni, pe­dig még korán van ahhoz, hogy felkeljek. Virrad ... Milyen nyomasztó körü­löttem a csend. Jobban ki­tárom az ablakot és mé­lyen magamba szívom a friss levegőt. Mintha fi­nom szövésű fátyol boríta­ná a várost... Olyan szo­morúság nehezedik rám, szinte szorítja a torkom. Honvágy ez? Igen! Meg­szokott otthonom után vá­gyódom, ahonnan nem is olyan régen kerültem ide... Az egyik városból a másikba. Milyen érde­kes — nincs is messze egymástól a kettő, mégis visszavágyódom ... Pedig nem mehetek vissza, nem is akarok visszamenni... Életkörülményeim úgy hozták, hogy ebben a szá­momra még „idegen" vá­rosban dolgozzam. Idegen? Milyen különös... Miért idegen? Furcsák vagyunk mi em­berek, hogy néha minden különösebb ok nélkül elke­seredünk. De hát kl tehet erről?... A honvágy nem parancsszóra ébred az em­berben. Szeretnék megsza­badulni ettől az „álomtól", Amikor ébred a város... mert rossz... rossz és ke­serves érzés... Nem, nem álom ez, emlék, melynek hídjára valami ismeretlen erő rákényszerít és egy­szerre vonaton ülök, állo­másokon nézek ki, a régi városban bolyongok, a ré­gi házak között. Ügy ér­zem, hogy meg kell keres­nem valamit, valakit ab­ban a régi házban. Valami kiesett az életemből, s ez most hiányzik ... szorít... Óh, most veszem csak észre, hogy míg így töp­rengek érzéseimen, kint vi­lágosodik. Gyönyörű ... Csodálatos nézni, ahogy ébred a vá­ros. Eltűnik a fátyol, he­lyet engedve a narancs­színű korongnak, a Nap­nak. Fokozatosan, ahogy világosodik, ahogy minden bearanyozódik a Ňap suga­raitól, a csendet megtöri az édes muzsika, az élet zené f é. Száguldó autók ... Nyíló ablakok... Ezt látnom kell! Mire az utcára érek, már élénk a forgalom. Nyílnak az üzletek, kezdődik az élet. A járdasöprögető vi­dáman fütyörészve végzi munkáját, néha kiegyene­sedik, a Nap felé tekint, s mivel az továbbra is ra­gyog, mindig melegebbet és melegebbet árasztva, ő ts még elégedettebben folytatja dolgát. Minden különösebb cél nélkül indulok útnak. Me­gyek, figyelek. Körülöttem minden csupa dal, csupa muzsika, mely hol halkul, hol erősödik, hol andalító, hol vidámabb, " aszerint, hogy mennyire forgalmas helyen járok. Ámulva nézem a város forgatagát. Munkába siető emberek, vásárolni induló tarkaruhás lányok, asszo­nyok. Vannak, akik néha még álmosan dörzsölik szemüket, de legtöbbjük frissen, mosolyogva megy útján. A férfiak kezében már ott az újság, a leg­újabb, legfrissebb hírekkel. Felébredt a város. A gyárakban, üzemek­ben, hivatalokban megkez­dődik a munka. Akik teg­nap este elváltak egymás­tól, ma újból találkoznak, s ugyanazzal a szeretettel mondják kia„Jó reggelt", mint a „Viszontlátásra"-t. Boldogok, mert békében élnek. S ahogy felébredt a vá­ros, felébredtem én is. Már nem érzem magam idegennek. Elkap ez a ze­ne, visz ... sodor magával s úf, most már vidámabb gondolatok, érzések kel­nek életre bennem. Rádöb­benek, hogy nem vagyok egyedül, hisz ez a város egészen magába fogadott. Én is e dallam egyik hangja vagyok, attól á perctől kezdve, amikor d várossal együtt ébredek. Abban a pillanatban, araikor átléptem úf munka­helyem küszöbét, végképp eloszlik bennem az , /ílom", az „emlék", a „honvágy" mert érzem, hogy testvé' rekre találok. Es ha egyszer újra el­fogna a szomorúság, új­ból megnézem, hogy éb­red a város. PASTOREK ÉVA 1902 július 31. ŰJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents