Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-27 / 205. szám, péntek

E7 lllltllllllllllll SZ2ÄÍSS2Í Hogyan kettőzhetjük me<* a kukoricatermést? R

égi paraszti szólás-moÉdás vallja, hogyha kukoricából jó termés van, akkor van minden. Való igaz ez, mert hiszen ha van elég kukorica, akkor van jó és magas tápértékű takarmányunk. Ha elég és jó takarmányunk van, akkor jő az állattenyésztés és ha Jó az állattenyésztés, akkor bőséggel van tej, vaj, hús és zsir. Éppen ezért e régi paraszti igazság tudatában azzal a céllal látogattam el Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetébe, hogy itt, ebben az intézetben, amely kukoricanemesítésben világviszonylatban is az élvonalhoz tartozik és kiváló eredményeket ért el, három kérdésre kérjek és kapjak kimerítő felvilágosítást és magyarázatot. Ez a három kérdés pedig a következő: % 1. a hibridkukorica termesztésének jelentősége; 9 2. a kukoricatermesztés új agrotechnikája; • 3. az intenzív (nagyhozamú) búzafajták termesztése. Az intézetben, amelyet csodálatos szépségű park övez s amelynek klaszszlkus stílusú kastélyában valamikor Beethoven találkozott a múzsával, dr. Isó István, az intézet tudományos főmunkatársa fogad. Jó helyen kopogtattam, mert mint kiderül, dr. Isó a kukoricaosztály vezetője, ö mutat be Csetnekl András (szintén a kukorica nemesítésével foglalkozik) és dr. Kótay Arpád (az intenzív búzafajták termesztésével foglalkozik) tudományos munkatársaknak. Az intézetet, amely az ország legnagyobb kutatóintézete, 1949 ben a földművelésügyi minisztérium alapította és 1953-ban vette át a Magyar Tudományos Akadémia. Az intézetben 35 tudományos munkatárs és 60 főnyi kisegítő személyzet, a 4900 kataszteri holdas gazdaságban és a hibrid üzemben pedig 150—200 munkás dolgozik. Az intézet kezdetben csak növénynemesítéssel foglalkozott, később azonban a kutatási kör bővült, úgyhogy ma az intézetben négy osztály működik: a növényéletteni és a biokémiát osztály, a genetikai osztály, a kukorica osztály és a takarmánynövények osztálya. Forradalom a kukoricatermésben Az intézet munkájának általános ismertetése után hadd térjek rá a feltett kérdések tárgyalására. Kezdjük tehát a kukoricatermešztéssel, amelyről dr isó István időt és fáradságot nem kímélve, többórás beszélgetést folytatott velem. Mint dr. Isó elmondotta, Magyarországon a kukoricatermesztés 1956— 1957-től forradalmi változásokon ment át. E forradalmi változás a hibrid vetőmag széleskörű elterjesztésével kezdődik. Míg 1957-ben Magyarországon csak 5000 kataszteri holdon vetettek hibrid vetőmagot, addig 1962ben az ország kukorica vetésterületének már 75 százalékát, vagyis kétmillió kataszteri holdat vetettek be hibrid vetőmaggal. Mi az előnye a hibridnek a régi fajtákkal szemben? Elsősorban is nagyobb az életereje,- ennélfogva nagyobb az alkalmazkodó képessége, jobban tűri a szárazságot. Mit jelentenek mindezek a jó tulajdonságok és előnyök a terméseredményben? A hibridkukoricák országos átlagban ls 20—25 százalékkal — tehát kataszteri .holdanként 3 métermázsával — nagyobb termést adnak a régi fajtáknál, de egyes helyeken 50%-os terméstöbbletet is elérnek csupán a hibrid vetőmaggal. Ha csak az országos átlagot, a kataszteri holdankénti 3 q terméstöbbletet vesszük alapul, akkor igazat kell adnom annak a számításnak, amely szerint a kétmillió holdon vetett hibriddel elért terméstöbblet elegendő több mint egymillió sertés hizlalásához. Magyarországon csak hazai hibrideket vetnek. A martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetnek már hét államilag elismert hibridkukoricája van. A hibridvetőmag-termelés nemcsak a hazai szükségletet alégíti kl, hanem komoly mennyiséget, több mint 10 000 tonnát exportálnak a szocialista tábor országaiba — köztük hozzánk, Csehszlovákiába is — és a kapitalista országokba. A hibridvetőmagtermesztés soha meg nem szűnő folyamat, mert a hibridkukorica már egy évi termesztés után nem ilk'ilmas vetőmagnak. Amint látható tehát, a hibridkukorica termesztés bizonyos termelést fegyelmet követel meg. A vetőmagot viszont kifizetődik minden évben beszerezni. Bőven megtérül a 20— 25 százalékos terméstöbbleten. Látogatás a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében Kapásnövény-e a kukorica? Erre a kérdésre dr. Isó István határozott nem-mel felel. És ez a „nem" nem csupán elmélet, még csak nem is egy kutatóintézet kísérleti parcelláira korlátozott dolog, hanem a nagyüzemi gazdaságok sok ezer holdas tábláin valósággá vált, immár többéves gyakorlat. Az évekig tartó vitát, hogy a kapálásnak a gyomirtáson kívül legalább olyan fontos funkciója a talaj nedvességének megőrzése, s a talaj szellőztetése, végérvényesen eldöntötte a vegyszeres gyomirtószerek nagyüzemi méretekben való alkalmazása. Magyarországon a kukorica vetésterületének mintegy 10 százalékán már vegyszeres gyomirtás folyik, e tíz százalékon belül pedig az állami gazdaságok lényegében csak vegyszeres gyomirtó szereket használnak a kukorica ápolására. Az állami gazdaságok több mint 100 ezer kh-on, de a termelőszövetkezetek kukoricatábláin végzett vegyszeres gyomirtás is megerősítette azt az állítást, hogy a kapálásnak a gyomirtáson kívül nincs termésnövelő hatása. A gyomirtó szereket (a svájci Simazln és Atrazin, valamint az azonos hatású magyar Hungazin DT és Hungazln PKJ vetés után, kelés előtt permetezéssel Juttatják a talajba s azok a gyökereken keresztül hatnak a gyomnövényekre, elpusztítják azokat és az egész tenyészidőre biztosítják a gyommentességet, fölöslegessé téve a kapálást. Persze, rögtön felteszem a kérdést,magyarázzák meg, hogyan lehetséges, hogy a vegyszerek a gyomokat elpusztítják, a kukoricát viszont nem. Ennek az a magyarázata, mondotta dr. Isó István, hogy a kukoricának megvan az a képessége (enzim), hogy e szereket elbontja és így a kukorica nem károsodik. Viszont azt is hozzátette, hogy a most használt vegyszeres gyomirtók még nem nyújtanak teljes gyommentességet. E szerek ugyanis telicsen elpusztítják az egynyári gyomokat, de nem hatnak az évelő gyomokra. Kísérletek folynak olyan vegyszerek előállítására, amelyek a kukorica károsodása nélkül, az évelő gyomokat ls kiirtják. Igaz, hogy a gyomirtó vegyszerek egyrészt még nagyon is korlátozott mennyiségben állnak csak rendelkezésre, másrészt pedig eléggé drágák, úgyhogy használatuk alig kerül kevesebbe mint a kapálás, mégis, mi adja meg jelentőségüket és el nem vitatható népszerűségüket? (Bárcsak kaphatnánk eleget — mondták a termelőszövetkezetekben, ahol csak megfordultam.) A vegyszeres gyomirtók Jelentősége elsősorban is abban van, hogy eldöntötték a nagy kérdést: a gyomirtáson kívül a kapálásnak semmiféle kimutatható eredménye nincs a kukoricatermelés alakulására. Másik nagy Jelentőségük pedig abban van, hogy ideális feltételeket teremtenek a növények fejlődésére. Gondoljunk például azokra a hosszantartó esőzésekre — különösen az első, tehát a legfontosabb kapálás idején — amikor a gazdaság hibáján kívül nem lehet kapálni, viszont a gyom úgy nő, mintha húznák. Végül, de nem utolsósorban, a vegyszeres gyomirtás megoldja a munkaerőkérdést. A vegyszeres gyomirtókkal kapcsolatban még azt is el kell mondani, hogy hatásuk 10—15 hónapig tart, tehát a vegyszerrel gyomirtott kukorica után gabonafélét nem lehet vetni, mtvel a vegyszer utóhatása oly erős, hogy a kukoricán kívül minden növényt kipusztít. Mi hát akkor az eljárás? Rá kell térni az időszakos monokultúrás termesztésre, vagyis négy éven keresztül ugyanazon a földön csak kukoricát kell termeszteni. A martonvásári kutatók megdöntötték azt a régi nézetet, hogy kukorica után nem lehet kukoricát vetni. Lehet, s ezt szintén a gyakorlat igazolja. Monokultúrás termesztés esetén az első két évben vegyszeres gyomirtókat használunk, az utolsó két évben pedig — ha esetleg szükség van rá — akkor kapálással gyomtalanitunk. Erre viszont nincs szükség, tekintve egyrészt a gyomirtószerek utóhitását, másrészt pedig, mivel a gyomok nem érnek be, tehát magot sem adhatnak és Így azok továöbszaporodása gyakorlatilag megszűnik. Négyévi kvkoricatermesztés után a főidbe — a károsodás veszélye nélkül — bármi vethető. Érdekes és érdemes megemlíteni azt is, hogy monokultúrás termesztés esetén igen jelentős talajállapot-javulást állapítottak meg. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a gyom milyen rombolást végez a talajerőben. A kukoricatermesztés új agrotechnikája Abból kiindulva, hogy Magyarországon a kukorica vetésterületének még csak 10 százalékán folyik vegyszeres gyomirtás, nyilvánvaló, hogy a kukorica ápolásának hosszú évekig még a kapálás lesz az egyedüli módszere. Kapálás, illetve gyomirtás, mivel a gyommentesség a lényeg. A martonvásárí intézetben kipróbálták: azonos feltételek mellett két táblán termesztettek kukoricát. Az egyik táblán rendszeresen kapáltak, a másik táblát pedig csupán gyomtalanították. Vagy kapával — éppen csak a föld felszíne alatt — kivágták a gyomot, vagy pedig egyszerűen gyomláltak. S az eredmény? A rendszeresen kapált tábla semmivel sem adott nagyobb termést, mint a csupán gyomtalanított, de nem kapált tábla. Viszont a harmadik táblán, amelyen a kukoricát egyáltalán nem gvomtalanították, a gyom teljesen elnyomta a kukoricát. Milyen gyakorlati következtetéseket vontak le mindebből a kutatók? Azt, hogy a kukoricatermesztésben az első és legfontosabb tényező a kukorica gyommentesséqének biztosítása. A különböző tényezők együttes hatásának vizsgálatánál megállapították, hogy a kukoricatermesztés növelésében a terméstöbblet majdnem felerészben a gyommentességnek tulajdonítható. Mindegy, hogy ezt a gyommentességet vegyszeres gyomirtással, kapálással vagy más módon biztosítják. A termésnövelés második tényezője — a terméstöbbletnek mintegy negyedrészét adja ;

i— a hibridkukorica. Viszont dr. Isó István nagyon is hangsúlyozta, hogy a hibridkukorica is csak a gyomtalanított földben cd j a meg a várható terméstöbbletet. A harmadik fontos tényező a termés növelésében — a terméstöbbletnek kb. 15—30%-át adja — a tenyészIstván. — A nagyobbik cső a régi tőszámmal termesztett parcelláról való, a kisebbik pedig a nagyobb, a 18—20 ezres tőszámmal termesztett parcelláról való. Látszólag annak a régi nézetnek van igaza, amely szerint a nagyobb tőszám esetén gyengébb termés lesz. Igaz, hogy a cső legföljebb egynegyedével kisebb lesz, visz mt — és ez a lényeg — nem annyiyal, mint amennyi megfelelne a tőszám növekedésének. Vagyis, pl. ha 10—12 ezer növény helyett 20 ezer növényt termesztünk, akkor a csövek súlya nem esik vissza majdnem a felére, hanem legfeljebb egynegyeddel lesz kisebb. Hiába, sok lúd disznót győz — tartja a közmondás és ez áll a kukoricatermesztésre is: a legfeljebb negyedével ktsebb, de majdnem kétszerannyl cső Jelentékeny — 20—30 százalékkal nagyobb termést ad. A legújabb kutatások pedig azt a meglepő .eredményt hozták, hogy a nagyobb tőszámmal termesztett kukorica jobban hasznosítja a trágyát és elsősorban is a műtrágya-lé'.éket, mint a kevéstőszámú tenyészterület. Arról szólva pedig, hogy melyik talajban milyen tőszámmal legjobb a kukoricát termeszteni, a kutatók véleménye szerint a közép-talajokon kh-ként a 18—20 ezres; Jobb talajokon a 25—27 ezres, a szikes talajokon pedig a 12— 13 ezres tőszám felel meg. Végül pedig szóljunk a kukoricatermés növelésének további tényezőjéről, a trágyázásról. A martonvásári kutatások ebben is új eredményeket hoztak. A kísérletek és a gyakorlat bebizonyította, hogy a kukorica trágyázásának nem egyedüli és kizárólagos módja az istállótrágya. A kísérletek alapján a nagyüzemi gazdaságokban már eddig is felerészben istállótrágyát, felerészben pedig műtrágyákat — elsősorban nitrogént — használtak. A legújabb kutatások szerint viszont a trágyázás teljesen megoldható műtrágyákkal. Szólni kell még arról is, hogy kell-e fattyazni a kukoricát vagy sem? Az intézet több éves és több helyen végzett kísérletei azt igazolják, hogy a fattyazds nem növeli, sőt A kukorica fattyúhajtásai önálló gyökérzettei segítenek a főszár táplálásába

n- (Dr. Isó Istvánné felvétele ) terület, vagyis kh-ként hány tőszámot hagyunk meg. Régi paraszti felfogás szerint a kukorica annál jobb termést ad, minél ritkábbra hagyják. A martonvásári kutatóintézetben s velük párhuzamosan az állami gazdaságok sok ezer holdas kukoricatábláin megdöntötték ezt a régi, s Immár elavult felfogást. Azelőtt a kukoricát általában kh-ként 11—12 ezer növénnyel termesztették. Ennyi növény jutott 1 kh-ra, ha a 70—86 cm-es sorokban 60—70 cm-re állt egymástól egy-egy növény. A kísérletek és ennek nyomán a gyakorlat bebizonyította, hogy ez a növényszám nem felel meg a hibrideknek és hogy kh-kéntl 18—20 ezer növénnyel termesztett kukoricatáblák 15—30 százalékkal nagyobb termést adtak, mint a szokásos 12 ezres parcellák. Dr. Isó István két cső kuk írlcát mutat. Szép nagy cső mind a kettő, de az egyik olyan negyedévei-ötödével kisebb mint a másik. Ezt az észrevételemet meg ís mondom. — Ez így igaz — mondja dr. Isó sokszor csökkenti a termést, ezért teljesen fölösleges. A kísérletek és vizsgálatok azt mutatták, hogy a fattyúhajtások sok esetben táplálhatják a főhajtást és így a fattyazás elhagyása egyes esetekben még termésnövelő is lehet. Végül pedig hadd térjek vissza a lényeghez, ahhoz, amit a martonvásári kutatók is nyomatékosan hangsúlyoztak: sem a hibrid vetőmag, sem a nagyobb tőszám, sem a trágyázás nem hozza meg a várható eredményt, ha a kukoricát nem tartjuk gyommentesen. Az összes termésnövelő tényezők csak akkor hatnak, csak akkor várhatunk nagyobb termést, ha állandóan biztosítjuk a kukorica' gyommentességét. Az intenzív (nagyhozamú) búzafajtákról 1961-ben Magyarországon olyan búzatermés volt, amilyenre emberemié kezet óta nem volt példa: az országos átlagtermés kataszteri holdanként 11.2 q volt. (Hektáronként: 19.6.) (Tavaly nálunk, Csehszlovákiában a búza átlagos hektárhozama 25,5 q volt.) Ezzel szemben az 1956előtti években 8 q/kh körül volt az átlagos búzatermés. Minek tulajdonítható ez a nagy termésnövekedés? — kérdezem a magyarországi elvtársaktól. — Több tényezőnek — válaszolják. Az időjárás, az aszály ellenére is kedvező volt a búzára. Igaz — tették hozzá rögtön — volt már ennél kedvezőbb idő is, a termés mégis alacsony volt. A másik fontos tényező a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás, a jobb talajművelés és műtrágyázás. A harmadik tényező pecliťt a külföldi intenzív ouzafajták termesztése. Martonvásáron dr. Kótay Arpád, az intézet tudományos munkatársa tájékoztat az intenzív búzafajták termesztésének előnyeiről és jelentőségéről. Mint elmondja, a külföldi intenzív búzafajták meghonosítására azért volt szükségemért a magyar Bánkúti vagy a Fertődi jó termésű ugyan, de egy bizonyos termésszint fölött megdől, ami erősen csökkenti a terméseredményt. Sokszor és sokhelyütt az volt a helyzet, hogy az a gazdaság takarított be kisebb búzatermést, amelyik jobban megművelte, trágyázta és műtrágyázta földjeit, mivel a jóltáplált búza megdőlt, ezáltal csökkent a hozam, a gépi aratás pedig a megdőlt búzában szinte lehetetlenné vált. Olyan búzalajtákat kellett tehát előállítani és meghonosítani, amelyek szilárd és rövid szárúak, nem dőlnek meg, koránérők és a tápanyagellátottságot (trágyázást, műtrágyázást) nagy termésekkel hálálják meg. Az intézetben több éven át vizsgált külföldi búzafajták közül több szovjet, olasz és francia búzát honosítottak meg, amelyeket 1957-től országos kipróbálásra, majd termesztésre javasoltak. A külföldi intenzív búzafajták közül leginkább elterjedt a szovjet Bezosztája és az olasz San Pastore, de főleg a Bezosztája, amely kedvező komplex tulajdonságaival felülmúlja az összes búzafajtákat; legellenállóbb a levél- és szálrozsdának, legjobb a liszt- és kenyérsütési minősége, kitűnő a termőképessége, jó a szálszilárdsága, bírja a szárazságot és a hideget. Tavaly az intenzív búzafajták országos átlagban kh-ént hat mázsával adtak nagyobb termést, mint a hazai fajták. A Bezosztája kiválóan bírja és meghálálja a műtrágyázást, ám ennek ellenére sem dől meg. Nagyobb adagú műtrágyázás esetén a Bezosztájából elérték a 35 q-ás kh-énti (hektáronként 61 q) hozamot is. Érdekes és figyelemre méltó viszont a vetési idő: az október 20-ikt vetéshez viszonyítva a november 4-én vetett Bezosztája több mint 1 q-val adott kjsebb termést. Az intézet és a nagyüzemi gazdaságok gyakorlata is bizonyltja, hogy az intenzív búzafajták nagyon Jól értékesítik az istállótrágyát, de a nagy termések eléréséhez a búzának megfelelő időben és módon adott műtrágyázás, elsősorban is és főleg nitrogénre van szüksége. Mint dr. Kótay Árpád megjegyezte: a, búza önköltségcsökkentésének egyedüli és legfőbb eszköze a nitrogénműtrágya. Hogy a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet eredményei mit jelentenek a gyakorlatban és hogy azok mily rohamosan terjednek, hadd mondjam el, hogy Martonvásárről — az útiprogramnak megfelelőn — Tolna megyébe, a regölyi Népszabadság Termelőszövetkezetbe utaztam, ahol az elnökkel beszélgetve az egyik első kérdésem az volt: — Milyen búzát termesztetek? — 500 hold Bezosztájánk van, Bánkutiból csak annyit vetettünk, hogy a magja kl ne vesszen. — És tavaly? — Tavaly csak 50 hold Bezosztájánk volt, a többi Bánkuti. — Milyen volt a termés tavaly? — Bezosztájából az átlagtermés khként 21,22 métermázsa, a Bánkuti pedig csak 9 métermázsát adott holdanként. Ez a kézzelfogható magyarázata annak, hogy Magyarországon 1961 őszén a tervezett 700 000 kataszteri hold helyett 800 000 kataszteri hold intenzív búzát vetettek, aminek döntő többsége Bezosztája volt. Dicsérheti-e bármi is Jobban a martonvásári kutatók munkáját? BÁTKY LÁSZLÖ 13B2. július 27. (Jj SZÓ 5 *