Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-25 / 203. szám, szerda

Äz új alapszabályzat-tervezet ­rendkívül nagy jelentéségú okmány (Folytatás az 1. oldalról) Az alapszabályzat-tervezet leszögezi a párttagok és tagjelöltek kötelessé­geit és jogait, új nagy és komoly fel­adatokat állít eléjük. Nagyfokú akti­vitás a párt politikájának megvalósí­tásáért, a termelés további fejlesztésé­ért vívott harcban, példamutatás a munkában, a politikai és szakmai kép­zettség, a magas fokú erkölcsi tulaj­donságok, miitden egyes kommunista munkájának és életének elsőrendű követelményévé válnak. Az új alapszabályzat-tervezet nagy figyelmet szentel a kommunisták és tagjelöltek nevelésének, a marxi—le­nini tanok elsajátításának. A magas fokú politikai öntudat, amely a mar­xizmus—leninizmus tanain alapszik, a párt eszmei egységének alapja és az egész nép politikai nevelésének elő­feltétele. Az új alapszabályzat-tervezet a pártélet minden területén érvényre juttatja a demokratikus centralizmus elveit, a párton belüli demokrácia ki­bontakoztatását, a kollektív vezetést és a kommunisták aktivitásának ál­landó fejlesztését. Hangsúlyozza to­vábbá az alapszervezetek nagy fel­adatait, az öntudatos pártfegyelem, a bírálat és az önbírálat elveit, az el­lenőrzési jog gyakorlását s általában az ellenőrzés kiszélesítését és elmé­lyítését. Leszögezi, hogy nem enged­hető meg a párt egységének semmi­nemű megsértése. A pártépítés és a pártmunka lenini alapelveinek követ­kezetes szem előtt tartása az új alap­szabályzat-tervezetben megteremti a pártmunka magas színvonalának és hatékonyságának előfeltételeit. Az új alapszabályzat-tervezet meg­ismertetése valamennyi kommunistá­val s annak elérése, hogy minél több párttag véleményt nyilvánítson róla, valamennyi pártszervezet, a pártszer­vezetek bizottságai, az agitátorok, a propagandisták és a pártaktíva min­den tagjának magas fokú aktivitását követeli meg. Ez a nagy jelentőségű okmány, mely a párt tevékenységé­nek jelenlegi feltételeiből és felada­taiból indul ki, s általánosítja a párt­munka legjobb tapasztalatait, már a vita során értékes segítséget nyújt minden pártszervezet számára eddigi tevékenysége értékelésében. A párt­tagokkal és a pártszervezetekkel szemben mindenekelőtt azt a követel­ményt támasztja, hogy az új alapsza­bályzat szellemében dolgozzanak fel­adataik teljesítésén. Ma még nem minden pártszervezet munkája felel meg ezeknek az igényeknek. Még mindig előfordul, hogy egyes párt­szervezetek és kommunisták helytelen munkamódszereket allnlmaznak, nem eléggé fegyelmezettek és következete­sek a feladatok és a határozatok tel­jesítésében. Természetesen helytelen volna, ha némely pártszervezet munkájában előforduló fogyatékosságokból olyan nézeteket vonnának le, hogy ma még nem lehet eleget tenni mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a kommunistákkal szemben az ú| alap­szabályzat támaszt. Az új alapszabály­zat-tervezetben leszögezett feladatok közül már sok bevált és kiválóan ér­vényesül a gyakorlatban. Számos szer­vezet példája, tapasztalatai és jó eredményei igazolják azokat a nagy követelményeket, amelyeket a párt­szervezetek munkájával szemben tá­masztunk. A jelenlegi szükségleteknek és feladatoknak megfelelő új alapsza­bályzat a XII. kongresszus jóváhagyása után törvénnyé válik, amelyhez min­den kommunistának, az egész párt­nak igazodnia kell. Ebben rejlik a pártvita fő jelentő­sége is. A vitában nemcsak az a fon­tos, hogy a pártszervezetek véleményt nyilvánítsanak a tervezetről, hanem az is, hogy elgondolkodjanak műkö­désük felett, megvizsgálják, hogy munkájuk és tevékenységük eredmé­nyei megfelelnek-e az új alapszabály­zat-tervezetben lefektetett követelmé­nyeknek, s e vizsgálat alapján haté­kony intézkedéseket foganatosítsanak. A pártszervezetek munkájának mér­céje a _ kongresszust megelőző idő­szakban az, hogy a kongresszusi ver­senyben mennyire tudnak mozgósítani minden erőt és eszközt az idei terme­lési feladatok sikeres teljesítésére és túlszárnyalására. A pártmunka eddigi eredményeinek elemzése, a szervezet tevékenységének alapos átgondolása lehetővé teszi, hogy felelősségteljes véleményt nyilvánítsanak a tervezet­ről, elmélyítsék a párton belüli életei és helyesen érvényesítsék a párt ve­zető szerepét. Az új aľapszabályzat-tervezet az el­ső dokumentum, amelyet a Központi Bizottság a XII. kongresszus eljött megvitatás céljából valamennyi tagja és az egész dolgozó nép elé terjeszt. Az alapszabályzat-tervezet megtárgya­lása részét képezi annak a széles kö­rű párt- és országos vitának, amely­ben a kommunisták és az egész nép állást foglalnak a jelenlegi problé­mákkal és szocialista társadalmunk további fejlődésével kapcsolatban. Bár az új alapszabályzat-tervezet elsősor­ban a párt belső életének kérdéseit érinti, ez nem jelenti azt, hogy a pártszervezetekben folyó vita nem lesz szélesebb érvényű. Hisz az új alapszabályzat-tervezet túllépi a tisz­tán szervezeti kérdések keretét s a szervezeti felépítés elveinek körét, felöleli a pártnak egész társadal­munkban betöltött helyzetét és külde­tését. A párt belső éleiének megszer­vezésével, a kommunisták között ki­alakuló kapcsolatokkal, alapelveivel, és szervezetével egész társadalmunk jövő képét vetíti elénk. Az új alapszabályzat tervezetének megvitatása ezért nemcsak a pártta­gok ügye. A pártszervezetek tapasz­talataiból a többi társadalmi szervezet is tanulhat és tanul, s a kommunisták példamutatása a dolgozókat arra fog­ja ösztönözni, hogy még nagyobb erő­feszítéssel törekedjenek szocialista társadalmunk továbbfejlesztésére. Így a vita nagy szervező szerepet tölt be, előmozdítja az alkotó erők moz­gósítását, a párt és az egész nép ak­tivitásának kibontakoztatását Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusa előtt. R. P. ÜNNEPI EST a Lengyel Népköztársaság államünnepe alkalmából (ČTK) — Lengyelországnak a szov­jet hadsereg által való felszabadítása 18. évfordulója alkalmából Franciszek Mazur, ' a Lengyel Népköztársaság csehszlovákiai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete feleségével hét­főn ünnepi estet rendezett. Az esten részt vettek J. Dolanský és O. Šimôňek, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, B. Köhler, a CSKP KB poltikai irodájának póttagja, V. Slávik, a CSKP Központi Bizottságá­nak titkára, J. Pillér miniszterelnök­helyettes és a kormány más tagjai, az FSZM, a CSISZ s a Nemzeti Front többi társadalmi szervezetének vezető dolgozói, a Nemzetgyűlés, a Köztársa­sági Elnöki Iroda, Prága Főváros Nemzeti Bizottságának képviselői, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara és más neves közéleti személyi­ségek. Az esten jelen voltak a prágai dip­lomáciai testület tagjai is. Az ünnepi est a két ország népe barátságának jegyében zajlott le. -ír Franciszek Frackowiak, a Lengyel Népköztársaság bratislavai főkonzula Megnyílt az új évad a Nitrai Területi Színházban A Nitrai Területi Színház tagjai e hó 22-én kilencnapos vendégsze­replésre Magyarországra utaztak. Először a győri Kisfaludy Színház látja őket vendégül, amelyhez a nit­raiakat sokéves testvéri kapcsolatok fűznek. Az együttes továbbá Békés­• csabán és más városokban 8 előadást tart. E vendégszereplésen, amellyel egyben megkezdik a 13. színiévadot, Karvaš Antigona és a többiek című darabját, valamint Oldfich Danék „A házasságszédelgő esküvője" című népszerű vígjátékát adják elő. Vi­szonzásul augusztus 1-én Nitrára ér­kezik a győri Kisfaludy Színház fia­tal együttese, és Strauss Cigánybá­róját, és Tabi László „Különleges vi­lágnap" című darabját mutatják be. " A Nitrai Területi Színház a Szlovák Nemzeti Felkelés 18. évfordulójára augusztus 29-én bemutatja Pavol Haspra-nak, a tehetséges fiatal drá­maírónak és rendezőnek Nagy Károly című drámáját. I. M. feleségével hétfőn a Carlton szállóban baráti estet rendezett. Az esten részt vettek Szlovákia po­litikai és közéletének képviselői, Jo­zef Kríž, az SZLKP KB irodájának tagja, František Dvorský, az SZLKP KB irodájának póttagja, az SZNT meg­bízottai és elnökségének további tag­jai, a Szlovák Nemzeti Front Közpon­ti Bizottságának tagjai, tábornokok, valamint köz- és kulturális életünk más képviselői. Jelen volt továbbá I. A. Sulgin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula, és a bratislavai konzuli hivatalok ve­zetői. A Lengyel Népköztársaság állam­ünnepét szívélyes légkörben, a cseh­szlovák és a lengyel nép testvéri kap­«solatainak és kölcsönös együttműkö­désének szellemében ünnepelték meg. Békeünnepség Bulhary községben (luöeneci járás) a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség járási titkársága, továbbá a CSEMADOK luöeneci járási titkársága vasárnap, július 22-én járási békena­pot rendezett. Az ünnepélyen részt vettek a fiíakovoi Kovosmalt és a környék dolgozói. Lukács elvtárs, a bulharyi HNB elnöke nyitotta meg az ünnepséget, utána Lőrincz Gyula elv­társ, nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK elnöke viharos tetszés­nyilvánítás közepette szlovákul és magyarul mondotta el ünnepi beszé­dét. Ezt követően a jelenlevők egy­öntetű jóváhagyásával levelet küldtek a bratislavai szovjet főkonzulátusnak, amelyben a csehszlovák és szovjet nép megbonthatatlan szövetsége és barátsága mellett tettek hitet. A békenap a késő esti órákban vi­dám népmulatsággal ért véget. Teljesítették a korai burgonya felvásárlási tervét (CTK) — A közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozói Július 24-én dél­előtt 100,2 százalékra teljesítették a korát burgonya Idei felvásárlási tervét. A felvásárlás sikeres teljesítése elsősor­ban a Rimavská Sobota-1 Járás föld­műveseinek érdeme, akik a tervezett 2430 mázsa helyett 3546 mázsa korai burgonyát adtak el. A Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége Kubába utazott (CTK) — A Nemzeti Front Közpon­ti Bizottságának négytagú küldöttsé­ge július 24-én Prágából Havannába utazott. A küldöttség Antonín Krček­nek, a CSKP városi bizottsága vezető titkárának, a Nemzeti Front városi bizottsága elnökének vezetésével Ha­vannában július 26-án részt vesz az államünr.ep alkalmából megrendezés­re kerülő ünnepségeken. A ruzynéi repülőtéren a küldöttség­től Jan Bušniak külügyminiszter-he­lyettes, valamint a CSKP városi bi-. zottságának, a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának és a Nemzeti Front más társadalmi szervezeteinek képviselői vettek búcsút. Jelen volt továbbá Dr. Raúl Roa Kouri, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete a nagykövetség tagjaival. DE GAULLE francia elnök fogadta Lemnitzer tábornokot, az Európában ál­lomásozó amerfkal katonai egységek új főparancsnokát és félórás beszélgetést folytatott vele. (CTK) SOUVANA PHOUMA herceg, a laoszi kormány elnöke Genfből hivatalos láto­gatásra Párizsba érkezett, ahol de Gaulle elnökkel és Couve de Murvllle külügy­miniszterrel tárgyalt. (CTK) INDONÉZIAI és holland diplomaták Washington közelében újból felvették a titkos tárgyalásokat Nyugat-Irtán kérdé­séről. (CTK) NASSZER, az EAK elnöke fogadta P. A. Szatyukovot, a Pravda főszerkesztőjét és A. I. Adzsuhejt, az Izvesztyija főszerkesz­tőjét, akiket az egyiptomi forradalom 10. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségekre hívták meg Kairóba. (CTK) HELSINKI lakosainak százai virágcsok­rokkal üdvözölték a vasútállomáson a Világifjúsági Találkozó első küldöttségét — 180 ifjút és leányt a Koreai Demok­ratikus Köztársaságból. (CTK) AZ EGVESÜLDhÁLLAMOK White Sands-1 rakétakilövő pályáján nagy magasságban robbantást hajtott végre. 227 kg robba­nóanyagot 25 km magasságba vitt fel egy léggömb és rádíójelzésre a földről felrobbantották. A hatást vizsgáló műsze­rek a robbanás után ejtőernyőkkel visz­szaszálltak a földre. (CTK) A JUGOSZLÁV KOMMUNISTÁK SZÖVET­SÉGE Központi Bizottságának IV. plená­ris ülése véget ért. (CTK) ANGOLA felszabadítást népmozgalma sikeresen megszöktette a lisszaboni bör­tönből Agostinho Netot, a mozgalom tisz­teletbeli elnökét. (CTK) Illúziókeltés helyett határozott és gyors intézkedéseket követelt A. Gromiko a genfi leszerelési értekezlet tegnapi plenáris ülésén Genf (ČTK) — Genfben kedden délelőtt volt a leszerelési értekezlet plenáris ülése a külügyminiszterek részvételével, akik a Laoszról foly­tatott tárgyalások befejezésére érkeztek Genfbe. A leszerelési értekezlet keddi ülé­sén J. M. Obi, nigériai küldött elnö­költ. Az ülésen Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, Dean Rusk, az USA államtitkára, Home lord an­gol és Howard Green kanadai kü­lügyminiszter, Krisna Menőn India nemzetvédelmi minisztere és Carlo Russo, olasz küldött mondott beszé­det. . A vita az értekezlet további ta­nácskozásának elvi értelmezésére vonatkozott és a szónokok ismer­tették a plénummal kormányaiknak az általános és a teljes leszerelés­re vonatkozó szerződés kérdésében elfoglalt álláspontjait. A. A. GROMIKO BESZÉDE A Szovjetunió abból indul ikl, hogy a puszta szavak egyetlen kato­nával, vagy pusikával seim csökken­tik a hadseregek létszámát — mon­dotta a szovjet külügyminiszter. Tettre van szükség, amely az álla­mok katonai gépezetének felszámo­lására, az emberiséget fenyegető új háború kiküszöbölésére vezet. Ha ily módon foglalkozunk a dolog lé­nyegével, bármennyire is kellemet­len, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a bizottság tanácskozása egy lépéssel sem vitte előre a leszere­lés ügyét. Nem értünk el haladást a leszerelés egyetlen fontos kérdé­sében sem, legyen bár szó az atom­fegyverek betiltásáról és elpusztítá­sáról, az atomfegyverhordozók fel­számolásáról, vagypedig az idegen területen létesített katonai támasz­pontok megszüntetéséről és az ide­gen haderők kivonásáról. Ilyen körülmények között nem lehet megengedni, hogy az a tanácskozó gépezet, amely munkájának ered­ményét csupán az elhangzott szavak és a felhasznált papíros képezi, a nemzetekben azt az ábrándot keltse, hogy a munka eredményesen halad. A bizottság munkája lassúságának oka a tárgyalások résztvevőinek és főképp egyes nagyhatalmak képviselőinek állás­foglalásában rejlik. A Szovjetunió gyors megegyezést követel, olyat, amely tel­jesen felszámolná az összes fegyveres erőt. A nyugati hatalmak sajnos nem mutatnak hajlandóságot az általános és teljes leszerelési egyezmény megkötésé­re. /Gromiko a továbbiakban ismertet­te a Szovjetunió álláspontját a leszere­lés kérdésében. Hatigsúlyozta, hogy a nyugati hatalmaknak nem sikerül kicsi­karni a Szovjetunió beleegyezését egy olyan megnyirbált leszerelési program­ba. amelyből hiányozna a leszerelés lé­nyege. A továbbiakban rámutatott azokra a pontokra, amelyekben az USA és a Szov­jetunió álláspontjai közeledhetnének, így például a Szovjetunió beleegyezne abba hogy például ne négy hanem üt év alatt valósítsák meg a leszerelést, vagy az első s%ikaszban a hadsereg létszá­mát ne 1,7 millió, hanem például 1,9 millió főben állapítsák meg. A Szovjet­unió azonban soha sem mond le a le­szerelési program lényegét képező kö­vetelményeiről. Nem egyezhet bele pél­dául abba. hogy ugyanakkor, amikor a Szovjetunió megsemmisíti védelmi eszkö­zeit, az USA megtartsa támadó katonai támaszpontjait a Szovjetunió körül, ame­lyeket ugródeszkának használhat fel egy atomtámadásra. Ami az ellenőrzést illeti, — mondotta Gromiko — hiába Javasolja az USA, hogy a mi véderőnkről nyújtott információk helyébe az USA véderejére vonatkozó adatokat nyújt. Nekünk' ilyen adatokra nincs szükségünk, mert ml nem akarjuk megtámadni az USA-t. Gromiko beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy nem lehet megálla­podni a leszerelésben, ha az egyik fél a NATO főparancsnoka szemszögéből ítéli meg a kérdést és militarista állás­pontot foglal el. Mindennek ellenére re­ményét fejezte ki, hogy a nyugati hatal­mak konstruktív álláspontot foglalnak el a bizottság további tárgyalásai fo­lyamán. Az amerikai Venus-rakčta kudarca A canaveral-foki kísérleti terepről vasárnap hajnalban többlépcsős Atias­Agena-B típusú rakétával felbocsátották a Mariner 1. elnevezésű kozmikus labo­ratóriumot. A kísérletnek az lett volna a célja, hogy a 202 kg súlyú kozmikus laborató­rium 140 nap alatt 354 millió km-es utat tegyen meg, mintegy lü 000 km-re meg­közelítse a Venust és tudományos megfi­gyeléseket továbbítson a Földre erről a sokat vitatott bolygóról. A kísérlet azon­ban nem sikerült, mert a rakóta eltért előre kiszámított pályájától, és három perccel a felbocsátás után. rádióirányí­tással az Atlanti-óceán fölött felrobban­tották. KOMMENTÁRUNK Miért maradhatott a helyén Strauss? A Weimari Köztársaságban a Reichswehr egy tisztje kőt közlegénnyel elég volt ahhoz, hogy a porosz miniszterelnököt lemon­dásra kényszerítse. A bonni állam­ban elegendő a vezérlő tábornok kí­vánsága ahhoz, hogy a parlament kapituláljon és a miniszternek meg­maradjon veszélyeztetett, tárcája. Strauss példája szemléltetően mu­tatja, hogy Bonnban milyen „példás demokrácia" uralkodik. Amint tudjuk, Strauss bonni had­ügyminiszter ügyének parlamenti tárgyalásánál a képviselők szavazat­többségével elutasították azt a ja­vaslatot, hogy a Fibag-céggel kap­csolatos megvesztegetési perben „tisztára mossák" a hadügyminisz­tert. A bizalom megvonása után minden demokratikus országban a miniszter kénytelen lenne lemon­dani. Bonnban azonban ebből az esetből csupán egy kis koalíciós válság származott, amikor is a Ke­reszténydemokrata Párt képviselői és miniszterei koalíciós partnerei­ket, a Szabad Demokrata Párt kép­viselőit azzal vádolták, hogy nem voltak „lojálisak" a kormánnyal szemben, azonban Strauss továbbra is a kormány tagja maradt. A múlt hét elején azonban a nyu­gatnémet sajtóban az a hír kapott szárnyra, hogy „a kis kormányvál­ságot" olyképpen oldják meg, hogy az „ütközőpontot" Bonnból Mün­chenbe helyezik át. Straussnak fel­ajánlották, mondjon le a hadügy­miniszter! tisztségről és a bajoror­szági őszi tartományi választások után vegye át a miniszterelnöki tisztséget a bajor tartományi kor­mányban. Azt hangoztatták, hogy Adenauer pártjának nincs Strauss­nál alkalmasabb Jelöltje a bajor mi­niszterelnöki funkcióra. A helycse­réről mint kész dologról írtak. Itt azonban közbeléptek a bongi tábornokok. Förtsch háborús bűnös, aki mint a Bundeswehr főfelügyelő­je tulajdonképpen a nyugatnémet hadsereg legfőbb parancsnoka, a tá­bornokok és a tengernagyok nevé­ben kifejezte a Bundeswehr kíván­ságát, hagyják meg hivatalában a mostani hadügyminisztert. Nem elő­ször történt, hogy a bonni tábor­nokok ily módon avatkoztak a nyu­gat-németországi politikába. Elég felidéznünk a parancsnoki kar hír­hedt emlékiratát, amellyel két év­vel ezelőtt határozottan követelték a Bundeswehr atomfelfegyverzését, amit a bonni kormány elfogadott. A parancsnokok ezúttal is elérték, amit akartak. Adenauer a hét végén kö­zölte, hogy „a kormány és a Bun­deswehr érdekében" Strauss Bonn­ban marad. A Strauss további bon­ni szereplésére vonatkozó döntést éppen azon a napon hozták, amikor közölték Norstad távozását az Észak­Atlanti Paktum vezetőségének élé­ről. És ez nem volt a véletlen já­téka. A Die Welt c. hamburgi lap szerint a két férfi között a stratégiai kér­dések megítélésében figyelemre méltó összhang uralkodott. Ez az egyöntetű vélemény a legnagyobb mértékben a nyugat-európai meg­félemlítő erő közös tervében jutott kifejezésre — különös tekintettel az európaiak (és elsősorban a nyu­gatnémet militaristák) jogára a kö­zös döntés kérdésében. Ha Strauss éppen most határozta volna el, hogy Münchenbe távozik, az „európai vé­dalmi politika" folyamatossága a NATO keretében bizonyos mérték­ben csorbát szenvedne. Vagyis, hogy ne veszélyeztessék a Bundes­wehr atomfelfegyverzési lervét, Straussnak, e terv lelkes hirdetőjé­nek a bonni katonai politika élén kell maradnia. Amint látjuk, a bon­ni politika elsősorban 9 militarista érdekeket tartja szem előtt. A parlamentnek Strauss sorsáról csupán ősszel, a Fibag vesztegetési ügy alapos kivizsgálása után kellett volna döntenie. Amint látjuk, a tá­bornokok már döntöttek és egy per­cig sem vártak a parlament véle­ményére. Ez teljesen a hagyomány szellemében történt. (-dra) ÜJ SZŐ 2 * 1962. július 25.

Next

/
Thumbnails
Contents