Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-21 / 199. szám, szombat

Hagyomány és stíluskeresés Vannak a világnak színházai, amelyek a dráma és a színjátszás történetében önálló fejezetet érdemelnek. Indulásuk idején a játék stílusában teremtettek újat ás ezt az idők folyamán oly tökélyre feljesztették, hogy követhető példát adtak vele más színházaknak is. Ilyen a párizsi Comédie Francalse, az ékes francia beszéd és a kimért, festői mozgásművészet tradicionális háza. Corneille pátoszának, Racine lírai mélységének és Moliére halhatatlan derűjének őrzője; ilyen a bécsi Burg-színház, Goethe és Lessing humánumának, Schiller forradalmi romantikájának és Nestroy mosolyának ápolója; ilyen a moszkvai Művész-Színház, az orosz realista színjátszás példaadó hajléka, Gorkij és Csehov drámái világsikerének elindítója vagy a Berliner Ensemble, Brecht új drámatörekvéseinek életre hívója. És ilyen az évszázados múltra visszatekintő londoni Old Vic is, az angol dráma, mindenekelőtt Shakespeare és Shaw halhatatlan remekeinek leghivatottabb interpretálőja. Kétnapos vendégjátéka a Szlovák Nemzeti Színházban elsősorban annak a kérdésnek felvetését teszi időszerűvé, mennyiben mondható tradicionálisnak a színjátszásuk és miben hoznak újat ezek a nagyon rokonszenves angol művészek? Az" egyértelmű válaszadást kissé megnehezíti az a körülmény, hogy nem jelentkeztek mai modern színművel, amely a színjátszás korszerű, s legigazibb töreKvéseit jobban juttathatná érvényre, mint G. B Shaw Szent Johannája vagy Shakespeare Romeo és Júliája. Shawot vitathatatlanul nem a szentté avatott orleánsi szűz sorsa érdekelte, hanem a földön járó parasztlányé, aki szentektől kapott sugallataira hivatkozik ugyan de nagyon józanul a földön él és csak olyasmit cselekszik, ami nem „csoda", mert nincs ellentétben az egészséges észjárással. Schiller Johannája a romantika szülöttje, politikai nézeteit az egyházi törvények szabják meg és irányítják, Shaw Johannája egyszerűen a nép szószólója, akinek minden joga megvan ahhoz, hogy az őt halálba küldőket megleckéztesse és a szemükbe vágja „Ha máglyára kell mennem, a tűzből a nép egyenesen befogad a szívébe, és ott élek majd tovább, mindörökre..." A londoni művészek előadásának legnagyobb érdeme, hogy a drámának ezt a népi jellegét hangsúlyozta ki a Johannát alakító Barbara Jefford tüneményesen okos játéka tökéletesen éreztette, hogy a francia nép küldöttekén! jött a királyi udvarba, cselszövő főurak és főpapok közé, pásztorok és szántóvetők óhaját tolmácsolva, hogy a 'öldet, a hazát meg kell szabadítani az idegen betolakodók uralmától. Az egyszerű parasztlány természetesen csak a vallás misztikus elemeivel, a szentek sugallataival tudja tolmácsolni nézeteit, de Shaw bölcs iróniával mindig érezteti, hogy mindez csupán külsőség, a vallásosság csak forma. Johanna hitében ott él a későbbi parasztlázadók szelleme, vallásos rajongásának a nép szabadságvágya az éltetője, és ezért veszedelmes a hatalom bitorlóinak szemében Barbara Jefford ezt a népi küldöttet játssza meg, aki megszállottságában ls a földön járva parasztlány marad. Ezért rendít meg különösen az inkvizíciós jelenetben, ahol nem egy éggel társalgó szent, hanem a börtönéből bilincsekben odahurcolt, vérző lábú szenvedő teremtés. A kínoktól, a máglya tüzétől megretten ugyan, a félelem megtöri, de amikor megtudja, hogy „bűneiért" a haláláig kenyéren és vízen böjtölve vezekelnie kell föld alatti tömlöcében, visszavonja megbánását, mert nem élhet a szabad ég, a mező illata, a bárányok közelléte nélkül — és már félelem nélkül hagyja magát a máglyára hurcolni. Douglas Seale, a rendező, nem riad vissza a játék hagyományos realisztikus stílusába szatirikus elemeket ls keverni és ez helyénvaló, mert Shaw szellemében cselekszi aki nem csupán a középkori egyházi hierarchiát, a váltságdíjakért alkudozó hűbéri rendszert pellengérezi ki, hanem a Johannát 1920-ban szentté avató Vatikánt is. A játék burleszkszerű epilógusában hiánytalanul jut érvényre, hogy a „nemzeti" eszmélés idején milyen jól szolgálta a Vatikán érdekeit ez a szenttéavatás. Seale rendezői munkájában meglepően újszerűn hatott az is, hogy a színpadi játékot néha állóképpé merevítette, a mozgást a legkisebbre csökkentette, különösen azokban a jelenetekben, ahol Johannára akarta központosítani a néző figyelmét. A színpad igen egyszerű, stilizált, a jelmezek viszont teljesen korhűek, dekoratlvek és igen jól hatnak. A rendezés Javára írjuk még a kitűnő fényhatásokat és a játék elragadó ütemét. Igaz, hogy Barbara Jefford eszményien szép játéka mellett ebben Seale segítségére sietett sok színészi remeklés, mindenekelőtt a Cauchon püspököt alakító Andre van Gyseghem pompás beszéd- és játékkultúrája, nemkülönben John Humpry fölényes férfiassága Warwick gróf szerepében. Shakespeare Romeo és Júliája, a veronai szerelmesek tragédiája merőben más feladatokat ró a színpad művészeire, s a londoni vendégek ezeket meglepően eredetien, igen merészen, de mindenkor a színjátszás művészetének legmagasabb színvonalán, szinte eszményi tökéllyel oldották meg. Az érdem itt mindenekelőtt Franco Zefirellié, az Old Vic olasz rendezőjéé, aki nem tagadva meg származását, hazája déli hevét, Verona terének lármás forgatagát bűvöli a színpad deszkáira A középkori Verona vérbő, szenvedélyes világa él Igen elevenen verekedésre hajlamos fiataljaival, mintha parázs égne a talpuk alatt, nyughatatlanok és izgágák, éles kardpengék villannak és metsző, délies forróságú a szópárbaj is; közben halhatatlan költőiséggel lángra gyúl és lávaként ömlő szenvedéllyel halálba hull egy nagy szerelem, méreggel és tőrdöféssel vége szakad, hogy utána, a tragédia végső akkordjaként felcsengjen Esculap herceg ajkáról a békére hívó szózat és a két gyászoló apa egymás felé nyújtsa bé külő jobbját. A szerelmesek tragédiáját bizonyára más rendezői felfogásban is talán ilyen nagy hatással lehet színre vinni, de Zefirellitől nem vitatható el az eredetiség és újszerűség, rendezése a szenvedély nagyságát emelte ki és utolérhetetlen mesternek bizonyult abban is, hogy angol színészeivel igazi olasz shakespearei tragédiát varázsolt a nézők elé. A Rómeót alakító |ohn Stride nagy kamasz, szinte gyermek még és férfi is, ideálisabb fiatal hősszerelmest nehéz elképzelni. Alakja, hangja, egész megjelenése a fiatal shakespearei hősszerelmes szerepkörre predestinálja, de érezzük azt is, hogy szerepről szerepre érve mint jellemszínész is kitűnően megállja majd a helyét. A fiatal foanna Dunham még nem tart ott, ahol Barbara Jefford, de minden adottsága megvan hozzá, hogy nagy művésszé érjen. Fel kellene sorolnom az egész színlapot, mert minden alakítás valóságos remeklés, színészi ötvösmunka. összegezve csak megismételhetem, hogy az Old Vic vendégjátéka nagy élményt jelentett, kulturális életünknek olyan eseményét, amelyhez hasonló csak a moszkvai Művész-Színház Gogol-előadása volt évekkel ezelőtt. EGRI VIKTOR Kulturális műsorral az aratók között Egyre több helyen kezdik meg az aratást. E munkából a művelődési otthonok és a tömegszervezetek is részt vállalnak. A levicei Járási Művelődési Otthon dolgozói például már hat aratási kultúrbrigádot szerveztek, hogy az aratás idején a földekre is ellátogathassanak és kulturális műsorral tegyék könnyebbé, vidámabbá az aratási munkát. Hasonló előkészületek történtek a galántai és a komárnói művelődési otthonban is. Az aratóknak nyújtott fizikai segítségen kívül mindenütt kulturális műsorokkal is segítenek. Tervezik, hogy műsoraikkal a szomszédos járások aratóit ls felkeresik. — Az elmúlt évek tapasztalataiból tudjuk — tájékoztattak a levicei Járási Művelődési Otthon dolgozói —, hogy az aratásban résztvevő dolgozók örömmel fogódják a kulturális együtteseket. A nehéz munka után jól esik a szórakozás, a kikapcsolódás. Munkánk legnagyobb eredményének azt tartjuk, hogy a dolgozók jól érzik magukat műsorainkon, melyek ösztönzik őket munkájukban^ Reméljük, hogy szerepléseinkkel ez idén is sokak számára tesszük az aratási munkát könnyebbé és vidámabbá. Mind a levicei, mind pedig a galántai és komárnói művelődési otthonok munkáját segíti az üzemek és a társadalmi tömegszervezetek kulturális együtteseivel közösen végzett munka. A teendőket mindig megbeszélik s közösen készítik el munkaterveiket. A kulturális műsorokkal mindig ott nyújtanak segítséget, ahol a legszükségesebb. Most a komplexbrigádok szervezésének elősegítését ls fontos feladatnak tartják. Ennek érdekében mezőgazdasági és más, a gépesítéssel kapcsolatos előadásoka; tartanak. Előadásaikon kívül a más formában megnyilvánuló szervező és felvilágosító munkájukat is a komplexbrigádok és az aratás sikere érdekében végzik. (zsa) Richter vendégszereplése Amit Szvjatoszlav Richter košicei hangversenyén hallottunk, az méltán sorolható a ritka művészi élmények közé. Richter varázslata ámulatba ejt, felforrósítja az atmoszférát. Amint leül a zongorához és ujjai alól kicsendülnek a lágyan rebbenő futamok, amint játszi könnyedséggel szólalnak meg a súlyos akkordok, érezzük, hogy korunk egyik legnagyobb zongoravirtuóza ül az emelvényen. A másodperc töredéke elég ahhoz,' hogy a tobzódó kavargásból a fojtott izgalom, a megbékélés s lágy líra hulláKözös erővel A Zlaté Moravce-1 művelődési otthon sok színielőadást, tarka műsort és népművelő előadást tartott az elmúlt évadban, nemcsak Zlaté Moravcén, hanem a környező községekben is. Minden rendezvény nagy látogatottságnak örvendett, amiben nem kis szerep van a Zlaté Moravce-i tanonciskola és a kilencéves iskola növendékeinek, akik a közönségszervezés feladatát teljesen magukra vállalták. Az együttműködés a nevezett iskolákkal más szempontból is gyümölcsözőbb. Az iskolák idősebb növendékei voltak a legodaadóbb látogatói a művelődési otthon által rendezett ismeretterjesztő előadásoknak. Csató Ernő, Zlaté Moravce maira vezessen. Mindent elővarázsol a hangszerből, színt, dallamot, lüktetést, örvényt, vihart. A zongora engedelmes játékszere tomboló temperamentumának, ujjai százféle érintése nyomán az érzelmek soha nem tapasztalt széles skálája szól a szívekhez a művész szivén keresztül. Richter Játszik ... Akár Schumann romantikus műveinek hódító szépségét tolmácsolja, akár Chopin Polonaisét játssza, vagy Debussy pompás hangszínekben tobzódó zenéjét halljuk tőle, Richter varázslatos géniusza egyformán lebilincseli a hallgatót. Szkrjabin zabolátlan Indulatoktól fűtött Poeme d'extase-jában "a művész az extázis határán mozogva a művészi önkívület világát rajzolta meg. Az utolsó billenytűütés után, amikor a közönség magára ébredt dermedt ámulatából, olyan tapsorkán váltotta fel a zongora szavát, mellyel ritkán adóznak előadóművészednek. Az elismerés szűnni nem akaró tapsviharát Richter még két Prokofjev, egy Chopin és több más mű előadásával hálálta meg. Nehezen oszlott a közönség, nehezen búcsúzott ettől a nagy művésztől, aki nagy szerénységgel köszönte meg a közönség ovációját. Maradandó élmény volt a košicei Richter-hangverseny, szívünkbe zártuk a világviszonylatban ls az elsők között helyet foglaló szovjet zongoraművészt. JDJ Gyurcsó István: Délidőben Ugrik a béka, zöld a fű, tücsök-zene szól: hegedű. Káposzta guggol, nyúl fülel, csendes a tő, a ponty delel. Alszik a szél és a halász, vércse kering ép, madarász. Két hörcsög táncol, sejehaj. alszik a csősz a pulival. Kukoricacső lengeti barna bajuszát; teheti, Fut a két hörcsög, úgy szalad, nagyot kacag rá fönt a Nap. — Ébred a csősz most, hunyorog, pislog a puli és morog. Kér kis egérke fölnevet; ők rágták meg a kenyeret. Valentyiň Katajev HETSZIRMU^VIRAG panntkát az egyik reggel el*• küldte édesanyja a pékhez, vegyen hét ktfltt. A pék egy zacskóba rakta a ktfllt, aztán Panni hazajelé Indult/ Otközben minden kirakatot megnézett és minden cégtáblát elolvasott, megszámlálta a verebeket, amelyek az út közepén ugráltak. Nem vette észre, hogy eközben a zacskó kiszakadt és a kiflik sorra kipotyogtak. Bezzeg észrevette ezt egy élelmes kutya, a kifliket szépen felszedegette, meg is ette, s amikor Panni rájött, hogy ml történt, bizony már késő volt. Haragjában elkezdte kergetni a kutyát, és az ismeretlen utcákon eltévedt. Sírdogálnl kezdett. Ahogy sírt, hirtelen egy öreg nénike termett előtte, vigasztalni kezdte: — Ne sírj, kislányomI Igaz ugyan, hogy kiflim nincs és pénzem sincs, de van egy nagyon szép virágom. Hétszínü szirma van, ezt én neked adom, mert tudom, hogy jó kislány vagy. Ez a virág segíteni fog neked. Valahányszor egy-egy szirmot letépsz róla, egy-egy kívánságod teljesül. Megörült Panni, megköszönte az öreg néni ajándékát, aztán mindjárt le ts tépett egy szirmot és azt kívánta, hogy a kiflivel együtt minél előbb otthon legyen,. Jóformán el sem gondolta, máris otthon termett Odahaza a csodálatos virágot " vázába akarta tenni, felmászott egy székre, hogy a szekrény tetejéről levegye a vázát-,- de akkor. . zsupsz I Megcsúszott a szék, Panni leesett, elejtette a vázát és az ezer darabra tört. Panni gyorsan letépte a másik szirmot a virágról, azt kívánta, hogy a váza legyen ismét egyben — úgy ts lett, a váza ott állt az asztalon. Panni kiszaladt az udvarra. A fiúk odakint sarkkutatót Játszottak. — Hadd Játsszam én is veletekI — kérte őket. — Ne zavarj bennünket. Most épp egy jéghegyen ülünk ... — hangzott a válasz. Panni elszomorodott, de hirtelen eszébe jutott a virág, és így szólt a fiúknak: — En nélkületek ts eljutok az Északi-sarkra I — Azzal elfutott, letépte a virág sötétkék szirmát, abban a pillanatban szélvihar kerekedett, sötét éjszaka lett, és Panni úgy érezte, hogy a Föld nagyon gyorsan forog. Hipp-hoppI néhány ptllanat, és Pannt a jeges Esza ki-sarkon volt I — vékony nyári ruhában, úgy, ahogy otthon az udvaron játszottak. Megijedt és eleredtek a könnyel, de azok léggé váltak azon nyomban, je qesmedvék jöttek elő, Pannlra morogtak. Panni kiáltozni kez dett: — Segítség I Segítség! — elővette virágját, letépte a negyedik szirmot, és azt kívánta, hogy megint otthon legyen. — Na Panni, hol a te Északisarkod? — kérdezték tőle a fiúk, amikor újra ott volt mellettük. — Éppen ott voltam! — Jelelte nekik, de azok persze nem hitték el, és nevettek rajta. — Nézzétek csak, Itt van a jégcsap az orromon! — mondta nekik, de hiába nyúlt az orrához, a jégcsap leolvadt p nyárt melegben. Panni sértődötten ment a szomszédba, ahol a lányok babakocsival, labdával és babával látszottak. De Panni nem tudott a többi kislánnyal Játszani, hanem megint elővette a virágot, és most azt kívánta, hogy a világ összes játéka az övé legyen. Es már jöttek ls a beszélő babák és az alvóbabák, a babakocsik, a labdák, a rollerek, a biciklik, és mindenféle játék, már tele volt az udvar, már nem fért sehová több játék, de még mindig jöttek és jöttek. Pannt megrémült, nem tudta hova meneküljön, mert már nekt sem volt helye az udvaron, amikor megint eszébe jutott a virág. Letépte a hatodik szirmot ts, hogy a sok játék tűnjön el az udvarról. De akkor már nagyon elkedvetlenedett, hogy hat csodálatos szirmot pocsékolt el, és elhatározta, hogy a hetedikre nagyon, de nagyon fog vigyázni. Az egyik napon egy kisfiút látott üldögélni a napon. Odament hozzá és hívta Játszani. — Én nem mehetek — mondta a kisfiú —, én béna vagyok I Pannt nagyon megsajnálta a kisfiút, hogy nem szaladgálhat a többiekkel, elfutott hát a virágiáért, letépte a hetedik szirmot is róla, és abban a pillanatban a béna kisfiú felugrott kocsijából, futni kezdett. Pannt is nagyon boldog volt, hogy legalább a hetedik csodálatos szirmot jól használta fel. • FOGD MEG A SÁRKÁNY FARKÁT! Ehhez a játékhoz legalább tízen kellenek. A játékosok oszlopban egymás mögött állnak, és kezüket az előttük levő vállára helyezik. Aki a sorban legelői van, az lesz a sárkány feje, aki leghátul, a farka. A „fej"-nek az a dolga, hogy megpróbálja elfogni a „farkát". A játékosok állandóan gyors ütemben lépkednek, a sárkány tehát állandó mozgásban van, és közben az első játékos igyekszik megérinteni az utolsót. Ezért a sort úgy vezeti, hogy odakanyarodjon az utolsóhoz. Az pedig igyekszik kitérni előle. A sor egy percre sem szakadhat meg. • HET DARAB EGY KÉZBEN A játékosok egy asztal körül állnak, vagy pedig a földön, illetőleg padlón ülnek. Hét kicsiny szögletes vászonzacskót kell készíteni és azt homokkal megtölteni. A zsákocskák egy oldala nem lehet hosszabb két centiméternél. A játékosok sorban következnek ' egymás után. A soron levő játékos egy tenyerébe fogja mind a hét zsákocskát, és leejti az asztalra (vagy földre) miközben ügyel arra, hogy minél széjjelebb essenek. Most felvesz egyet a zsákocskák közül, feldobja a levegőbe, és megpróbálja elkapni a feldobottat, mielőtt a földre esne. Mindez ugyanazzal a kézzel. Aztán ismét feldob egyet a kezéből, és felemel egy harmadikat a földről. Ez így megy, amíg csak mind a hét zsákocska nincs ismét a tenyerében. Ha a levegőbe dobott zsákocska leesne, mielőtt a játékos felvenne egy újabbat a földről, vagy pedig ha úgy vesz föl egy zsákocskát a földről, hogy közben egy másikat is megérint — akkor zálogot kell adnia. TÖRPAHJI? 1 2 3 4 5 6 i i 9 10 11 ti /J FÜGGŐLEGES: 1. Ez lepi be a gyalogló cipőjét. 2. járom. 3. Szaglószerv. 4. Nélküle nincs élet. 5. Nem talál sebére ... 6. A régi várak legtöbbjéből csak ez maradt. 7. Ilyen kép ls van. 8. Nem használ. 9. Hüvelyes. 10. Nem itt. 11. Veszedelmes betegség. 12. Ütni — szlovákul. 13. Egyik szülő. (Beküldte: Anderko Ildikó, Pollna) A KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: KIK NYERTEK: 1. Két egyenessel így lehet felosztani négy egyénlő területre a mellékelt mezőt 3. Széna. 2 Számtani feladvány: 16 + 24 - 40 B + 4-10 10 + 20 - 30 Múlt heti keresztrejtvényünk megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: 1. Torpis József, Fllakovo, 2. Bacsák Zsuzsanna, Nitra, 3. Máté Mária, Moldava nad Bodvou, 4. Szűrös Júlia, Král. Chlmec, 5. Nádassy Vilmos, Šafárikovo. Pionírok, jelentkezzetek minél többen tüzőrségrel ÜJ SZ0 8 * 1962. július 21. I