Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-21 / 199. szám, szombat

Csak így érdemes Komárnóban a napokban adták át rendeltetésének az Európa nevű korszerű (íj szállodát. Képünkön: a szálloda előcsarnoka. (S. Petráš (CTK) felvétele) TOKIÖTÖL DÉLNYUGATRA összeütközött két személyvonat. A szerencsétlenségnél 40 ember megsebesült. A SVITI VEGYÉSZETI KÖZÉPISKOLA hosszabb idő óta szövetségben áll az NDK-beli kötheni hasonló iskolával. A barátságot kölcsönös cserelátogatásokkal is táplálják. E napokban 20 kötheni diák és két tanár a sviti iskola vendége. VARRÄS NÉLKÜL lehet felerősíteni a gombot egy ausztrállal feltaláló újításával. A gombot műanyag-masszával kenik be és úgy helyezik a szövetre. A műanyag a szövet pórusaiba is behatol és biztosan tartja a gombot. Hőhullám tombol Mexikó északi területein. Az utóbbi napokban a hőhullám következtében 18 gyermek vesztette életét. BANGKOKBAN közvetlenül leszállás előtt lezuhant, az arab légiforgalmi társaság Tokió-Kairó vonalán közlekedő lökhajtásos utasszállító gépe. 18 utas és a 8 tagú személyzet életét vesztette. 421000 KORONÁT takarítottak meg ez év első felében a Kelet-Szlovákiai Energetikai tizem dolgozói újítási javaslatok realizálásával. A Szovjetunió különböző nemzetiségei- J nek 370 képviselője utazik Helsinkibe ; a művészcsoport résztvevőjeként. 2055 könyvkiadó vesz részt a szeptember 25-én kezdődő Malna Frankfurt-! i könyvklállltáson. Kiállít a Szovjetunió,; Magyarország, az NDK, Lengyelország . és Csehszlovákia ls, az idén először \ Ausztrália ls bemutatja könyvtermését. , CSEHSZLOVÁK RAfZFlM-KIÁLLl- \ TAS lesz Belgrádban. A kiállítást a nyár végén nyitják meg a belgrádi Saitó Házában. ^ 10 százalékos árengedményt biztosit a i párizsi Opera közeiében levő egyik ; luxus cipőüzlet azoknak a vevőknek, i akik 10 percnél rövidebb idfi alatt fejezik be a vásárlást, vagyis nem válogatnak. KRIGORIJ ALEKSZANDROV szovjet rendező, aki éveken át Szergej Ei-' senstein munkatársa volt, azt ter-; vezi, hogy a nagy rendező szellemében befejezi a töredékesen megmaradt Viva Mexikó című klasszikus filmet. 1920 MÉTERREL A TENGER SZÍNE FELETT építették fel a Szovjetunió legmagasabban fekvő vasútállomását Szevanban. A Jereván—Szevan vasútvonalat most villamosítják, még az idén . megindul rajta a villamosközlekedés, j SZVfATOSZLAV RICHTER kiváló; szovjet zongoraművész nemrég tért < haza Moszkvába kéthónapos európai hangversenykörútjáról. Most Nagy Britántába készül, az edinburgi zenei fesztiválon Dmitrij Sosztakooics müveit fogfa tolmácsolni. „A legnehezebb olasz" címet 217 ] kg-os súlyával Morgherite Cauda, piamonti 30 éves asszony nyerte el. A MAROSVÁSÁRHELYI SZÉKELY; SZÍNHÁZ 1962—83 évadját Süttő And-; rás romániai magyar fró Tékozló sze-' relem című színdarabjának bemutatójával nyitja meg. KlfOSO SIMIDZU, a hirosimai egyetem tanára belelentette, hogy az 16."'i augusztusában ledobott amerikai atombomba káros következmé•; nyel nemcsak azokon az embereken tapasztalhatók, akik a robbanás idején a városban tartózkodtak, hanem azokon ts, akik később jöttek a városba, hogy segítséget nyUjtsanak a bombatámadás áldozatainak. Orechová Potöfí. Egy szerénytelenül hosszú, fákkal szegélyezett utcán ballagok, homlokomról törölgetem az Izzadságot és csendesen szidom a roszszúl megszervezett időjárást. A vadonatúj iskolaépület előtt hosszabb ideig szemlélődöm: a pedellus fecskendővel öntözi a virágágyakat, várom, hátha megkönyörül raftam s fe; lém is irányit néhány csöppet. Reménytelen eset. Ogy látszik, semmiféle virággal sem vagyok összetéveszthető. Csölle Lajos titkár, akitől a% imént váltam el, az egyik útkanyarban ér \ utói. Kerékpáron jön. Hazafutott érte, ; amit nem tartok bölcs dolognak, ha most meg itt jön mellettem — gyalog. Az egységes földművesszövetkezet telepére igyekszünk. — Mikor építették az Iskolát? — ; kérdem a kimelegedett, verejtékező ' embertől. — A múlt évben vettük át. Tetszik? — Szép — állapítom meg —, ha a tanítás is az épülethez méltó színvo; nalon folyik benne, akkor elégedettek lehetnek az itteni szülök. — Bizonyára elégedettek ... Megérkezünk a telejpre. Első érde; késségé, hogy már a kapuja is villanyáramra nyílik és csukódik. Ezt ! mindjárt látni is szeretném. A titkár bemutatja. — Szép — dicsérem a kaput, s nyomban eszembe jut, hogy ezt a ; szót csekély három perc alatt már r.iósodszor mondtam. Takarékoskodjunk a dicsérettel! „Idegeneknek tilos a bemenet" — olvasom a kapu fölött. Szerencsére már bent vagyok, de azért felkészü> lök az Igazoltatásra ... II. Az Igazoltatás elmaradt, ami nyilván Csölle elvtárs jelenlétének köszönhető. Ettől eltekintve én most már pontosan úgy érzem magam, ; mintha gyárban járnék. Sok minden kelti ezt a látszatot. Első, ami a szemembe ötlik, a tisztaság és a rend. Az utóbbi időben több szövetkezetet meglátogattam a • közép-szlovákiai kerületben, de sehol sem tapasztaltam a rendnek és pontosságának ezt a fokát. Ne sértődjenek meg a közép-szlovákiai elvársak, de a potőfít szövetkezet telepén egyre ez jár az eszemben, milyen jó ; lenne egyszer tanulmányt látogatásra ' elhozni ide néhány ottani szövetkezet vezetőjét. A javítóműhelyek és a garázsok mWWiWAVWW,VWWÄWAWAWWV.WAW.V előtt kombájnok sorakoznak. Mintha egy kifeszített szalag elé álltak volna fel, vagy valami parancsnok katona módra rájuk kiáltott» volna, hogy „takarás". Kijavítva és tisztán állnak az SK-3-asok, az S-4-ek, és a ZM-330ok, szinte olajfolt sincs rajtuk. A javítók és szerelők becsületes munkát végeztek. — Próbáltak volna felületesek lenni r- mondja Kalmár János szövetkezeti elnök, akt időközben csatlakozott hozzánk — hiszen ők a kombájnkezelők is. Egyébként egy SK3-as, egy S-4-es és egy Emag kombájn már szedi a levágott őszt árpát — fűzi hozzá, és három ívnyi összehajtogatott, géppel teleírt papírt nyújt át. — Ml ez? — nézek rá. — Az aratás terve. Nem végleges. Nézem a tervet s azon ts a már említett pontosságot látom. Minden embernek, minden gépnek kijelölve a helye az aratásban. — Szép — mondom (vafon hányadszor már], de miért nem jégleges? — Mert az időjárás sem az. Nekünk az időjáráshoz, helyesebben a gabonaéréshez kell alkalmaznunk a tervet. Hiszen a tervkészítésnél nem láthattunk mindent előre. Már a kezdést is egy héttel el kellett halasztani. A javítóműhelyeket járjuk. „Bognárműhely", „villanyszerelőműhely", „lakatosmühely" konferálja az elnök. A másodikban bemutatnak egy villanyszerelőt, aki Bratlslavában dolgozik, de munka után a szövetkezet villanymotorjait és egyéb villamosfelszerelését javítgatja brigádmunkában. Örül annak, hogy segíthet — a szövetkezet hálás érte és szépen honorálja. A lakatosmühelyben találkozunk Pőthe József gépesítővel, a komplexbrigád vezetőjével. Néhány hete jött meg a szepsi gépesítő-taiifolyamról. Amint később megtudom, kiváló szakember. Nincsen az a mezőgazdasági gép, amelyhez ne értene, vagy ha mégis, a legrövidebb tdőn belül beletanul. Robusztus, díjbirkózóra emlékeztető alakja ellentétben áll szerény viselkedésével. Amit megtudhattam róla, azt mások mondták. Táncos József pártelnök például lakonikus rövidséggel, így jellemezte őt: — A javítást 0 ellenőrzi, s ez garanciaI mégis nagyon frázis Izü és egyhangú... Most itt állunk az Iskolaudvaron,; 30—40 csicsergő gyerek között. — Tanító elvtárs — még a szünidőben sem hagyja békén a gyereke-! ket? — kérdem halkan Németh Ödöntől. ö mosolyogva csóválja a fejét, < mafd mutatóujját magasra emeli, mi ' re a gyereksereg elcsendesedik és ! megkérdi. — Ki teljesített ma tűzvédelmi • szolgálatot a vasútnál? Két ktsleány jelentkezik. — Megdicsérlek benneteket, mert • tudomásom van róla, hogy egész nap a helyeteken voltatok, nem kószáltatok el. Csak Így további Ki lesz holnap a szolgálatos? Két fiú a jelentkező. — Jóska — fordul a kisebb szőkéhez Németh elvtárs —, ha tűz ütne kl, hová szaladnátok rögtön és. lélekszakadva? — A HNB-re, ahogy csak bírunk. — Helyes. Milyen vonatot kell figyelni, Jancsi? — Gő-zö-sö-ket — felelt harsány hangon a kérdezett s a tanító kedves, helyeslő mosollyal elbocsátfa a két gyereket. IV. III. Átnéztük az istállókat, a pótalkatrész-raktárt. Varga László, a komplexbrigád munkáját értékelő táblázatot mutatta meg, s nekem szégyenszemre mindent a „szép" szóval kellett illetnem, ami elvégre szép dolog, de — Mióta van itt ez a tanító? — kérdem Csölle elvtárstól, útban az állomás felé. — Egy éve. Büszkék vagyunk rá. ö a CSISZ-elnök, ,s az ifjúsági szervezet nálunk nagyon jó. Egyébként párttagjelölt. Igaz — teszt még hozzá —, a tanítókra nem panaszkodhatunk. — Szép — mondom búcsúzásul. Azután azt gondolom, hogy most igencsak megjártam. Ugyan miféle cikket írhatok én tnnen? Hiszen senki nem hiszi el, hogy egy faluban és egy szövetkezetben ennyire rendben legyen minden. Bizonyára van itt is fogyatékosság éppen elég, vannak problémák... Jobban kellett volna figyelni.. .1 De a vonatban megnyugszom. Majd a következő alkalommal! — mondom magamban. Rend van, ez kétségtelen! S ez sokat jelent. Hiszen... Es eszembe jut a versrészlet, ami már a kombájnok megtekintésekor is belém fészkelte magát. A vonat zakatol, s én a kerekek ritmusára halkan skandálom József Attila gyönyörű sorait: „... dolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a csillag megy az égen, Ogy érdemes!" ZSÉLYI NAGY LAJOS A fészerben gyalulatlan, kecskelábú asztal, körülötte nyolc ember ül. A kilencedik nem számít, az én vagyok. Ez a faházlkó a Kelet-Szlovákiai Vasmű hatalmas gyárhajója tőszomszédságában oly piciny, mint szúnyog az elefánt mellett. De hisz minden, ami itt a síkságon látható, ilyen apróságokból született. Az apró fabarakkban most például egy szocialista munkabrigád keretében ÚJ emberek nevelődnek. Štefan Horenský, a kollektíva vezetője az asztalfőn foglal helyet. A műszakot már rég befejezték, de nem széledtek szét otthonaikba, mert ma van az „ő napjuk". Így nevezik azokat a napokat, amikor műszak után ily meghitten találkoznak a kicsiny házikóban. Az ácsszekmában ezen a munkahelyen, ahol a kohómű hldeghengerdéje trónol, nemsokára még két kollektíva, a Litvln és a Koňár-brigád verseng a büszke cím elnyeréséért. De a Horenskýé valahogy mégis elüt a másik kettőtől. Ennek a brigádnak megvannak a sajátosságai. Elsősorban a tagok korhatára. A piros arcú, kék szemű Szőke Pista még csak 23 éves, míg Csorosz József ősz fürtjeivel esténként otthon hat unoka játszadozik. Szétszórtan laknak ezek az emberek itt Košice környékén, Nižná Kamenicától Durkovon keresztül egészen Bisterlg. És még valami: Horenský ácsai — egynéhány idősebb mesteren kívül — mind úgynevezett „naturalisták", akik csak most, a brigád kötelékében esti tanfolyamon sajátították vagy sajátítják el a szakmai tudást. Szőke Pista, Jano Daniel, Vitéz Gyuri, Forgács János már el is érték az ötödik fizetési osztályt és kitartóan tovább folytatják tanulmányalkat. Nem csupán a magasabb fizetési kategória vonzza őket, hanem elsősorban a szaktudás. Ha elérkezik az „ő napjuk", akkor a rendes üzemi oktatáson kívül, itt e házikóban cserélik ki tapasztalataikat. Ma például a tervolvasás van műsoron. Horenský terjeszti eléjük a tervrajzokat, a tagok feladata megfejteni azokat. Ünnepélyes komolysággal történik mindez, mintha nem is az ütött-kopott fabarakkban, hanem az akadémia tantermében lennének. Az arcok barázdált még Inkább kihangsúlyozza az összpontosí' tott figyelem. A tenyérnyi ablakon keresztül látni a kohómű négy új kéményét. Fehérvörösre kockázott csúcsaikon szinte fennakadnak a sűrű felhők, melyek Moldva irányából hömpölyögnek a síkságra. Ma sokkal hamarabb szürkül, mint máskor, de nem tesz semmit, mindenki nyugodtan, higgadtan figyel. Csak Szőke Pista viselkedésén észlelhet^ valami furcsa nyugtalanság, szórakozottság, pedig egyébként ez nem szokása. Ki-kitekint az ablakon, társait szemléli, vagy a faajtóra függeszti tekintetét, mintha várna valamit. A többi megértő pillantásokkal csitítja a fiatalembert, Egyszerre csak kinyílik a faajtó és egy kezes-lábasba öltözött, kormos arcú fiú kiált a főszerbe: — Szőke elvtárs, telefonon hívják a kapusnál 1 A megszólítottnak abban a pillanatban már se híre, se hamva, eltűnt mint a kámfor. A többi az ajtóra pislant, az arcokon mosoly. Aztán zavartalanul folytatják a munkát, azaz a tanulást. A tervrajz-ismeretet befejezték. A brigádvezető a „Stavebník" című folyóiratból olvas fel a hidraulikus állványozás módszereiről és előnyeiről. Mikor befejezi, vitába kezdenek. Egyesek ügy vélik, hogy ez a módszer csak sorozatban érvényesülhet. Az ő munkájuknál — főképpen a föld alatti betongépház ducolásából áll — nehezen lehetne bevezetni. Mások véleménye szerint a hidraulikus állványozás főleg lakásegységek építésénél használható. A vitát nem fejezhetik be, mert újra kicsapódik a faajtó és beront Szőke Pista. Pirospozsgás arcát boldog mosoly ékesíti, kék szeme még ragyogóbb, mint máskor. Kérdőn, kíváncsian tekintenek rá társai. Szőke Pista kivárja a szükséges időt, aztán lelkesen, győzedelmesen kiáltja: — Fiú ... II A brigád tagjai társuk kezét szorongatják, ölelgetik, hiszen az első gyerek, méghozzá fiúgyerek született. Horenský mester az órájára pillant. Az autóbuszok indulásáig még egy fél órácskájuk van. Napjuk, az ő külön, meghitt brigádnapjuk tehát véget ért. Azaz, várjunk csak 1 Az ifjú apának, aki egyébként csendes, szerény ember, ma kérése van: volna talán néhány percnyi Idejük egy pohár sörre a kantlnban. Az új ácsgyerek egészségére, meg a mamájáéra. Hát hogyne lenne idő erre? Pistának ma jogai vannak, fia szüle-. tett. És bent a kantlnban, a terített asztalnál, még néhány percig meghitten, családlasan elbeszélgetnek. Aztán felállnak és elindulnak. A jól végzett munka után nyolc ember kapaszkodik fel az autóbuszra. A kilencedik nem számít, az én vagyok. És a tizedik? Az most a košicei szülészeti klinika habfehér ágyacskájában nyafog és nem hajlandó tudomást szerezni arról a piros arcú, kék szemű bácsiról, aki ágyacskája fölé hajol. Nem érti még a piciny ember, hogy édesapja egyik építője annak a jelenkori alkotásnak, amit Kelet-Szlovákiai Vasműnek nevezünk, amelyen ő valaha egyáltalán nem csodálkozik majd. VLADIMÍR KALYTCĽK Kigyúlt a vörös csillag Kedves hagyomány, hogy dolgozóink mindazt, ami sikert, eredményt, örömet és boldogságot jelent, összefüggésbe hozzák a szocialista és kommunista társadalmat építő emberek legdrágább jelképével, a vörös csillaggal. Fényesen ragyog a bányák, kohók és gyárak felett, ahol az üzem teljesíti a tervét... Az egyik legfiatalabb prešovi üzem, a Golyóscsapágy-gyár főépületének bejárata fölé is felszerelték a kivilágítható vörös csillagot. Sajnos, nem sokáig ragyogott... Nem az égőkkel volt baj, hanem a tervteljesítéssel.., Az elmúlt év áprilisában még teljesítette tervét a prešovi Golyóscsapágy-g'yár, de aztán huzamosabb ideig nem. Hiába volt a kapkodás, idegeskedés, mindez nem segített a tervteljesítésben ... Ez év elején a brnói testvérüzem 25 dolgozója eleget tett a prešoviak meghívásának. A különböző munkaszakaszokhoz értő szakemberek segítő szándékkal telve szétszéledtek a prešovi gyárban és munkához láttak. Először is rendet teremtettek a nyilvántartásban, gazdaságosabbá tették a munkaidő kihasználását, nagyobb gondot fordítottak az anyagmegtakarításra, megjavították a szocialista munkaverseny szervezését —• egyszóval sok mindenen változtattak. A prešovi dolgozók örömmel vették a segítséget, készségesen teljesítették a tapasztaltabb brnóiak útbaigazításait, hiszen ezzel is tanultak..." Ez év áprilisa sokáig emlékezetes marad a prešovi Golyóscsapágy-gyár dolgozói részére. Ugyanis a brnói testvériizem dolgozóinak segítsége folytán ebben a hónapban sikerült — csaknem egy egész év eltelte után — teljesíteni a tervezett feladatokat. A május elsejei felvonuláson büszkénmeneteltek a prešovi gyár dolgozói, kezükben az eredményes tervteljesítést hírül adó transzparenssel. Május is eredményes volt. Mindez természetesen megnövelte a gyár dolgozóinak önbizalmát és a sikerbe vetett hitét. Az üzemi párt-és szakszervezet irányításával egészséges és célszerű munkaverseny bontakozott ki. Egymás után jelentkeztek újabb és újabb kollektívák: Viktor Gulás, Bid-' len mérnök, Gejza Varga és mások vezetésével a CSKP XII. kongresszusának brigádja és a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe. A lelkes munkaigyekezet szép eredményeket hozott a második negyedév utolsó hónapjában, júniusban is. A munkások, technikusok, vezetők önzetlen összefogása meghozta gyümölcsét. -ik. A TÁTRAI GALÉRIÁBAN megnyitot! ták Jaroslav Votruba festőművész ké; peinek kiállítását. A látogatók körében nagy az érdeklődés a kiállított, I — főleg tátrai témákat megörökítő ; — 120 kép iránt. A PLZEŇI V. I. LENIN ÜZEMBEN ; két óriási esztergapadot készíte| nek. Az egyiket a Román Népköztársaságba szállítják, a másik pe' dig a prerovi gépgyárban szolgálja majd a termelést. Képünkön: Ja: roslav Cink és Šefan Nančilo a ! Románia szániára készülő gépet ; szerelik. (CTK — felvétel) 1962. Július 21. ŰJ SZÖ 5 *