Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-21 / 199. szám, szombat

Csak így érdemes Komárnóban a napokban adták át rendeltetésének az Európa nevű kor­szerű (íj szállodát. Képünkön: a szál­loda előcsarnoka. (S. Petráš (CTK) felvétele) TOKIÖTÖL DÉLNYUGATRA össze­ütközött két személyvonat. A sze­rencsétlenségnél 40 ember megsebe­sült. A SVITI VEGYÉSZETI KÖZÉPISKO­LA hosszabb idő óta szövetségben áll az NDK-beli kötheni hasonló iskolá­val. A barátságot kölcsönös csere­látogatásokkal is táplálják. E napok­ban 20 kötheni diák és két tanár a sviti iskola vendége. VARRÄS NÉLKÜL lehet felerősíteni a gombot egy ausztrállal feltaláló újítá­sával. A gombot műanyag-masszával ke­nik be és úgy helyezik a szövetre. A műanyag a szövet pórusaiba is behatol és biztosan tartja a gombot. Hőhullám tombol Mexikó északi terü­letein. Az utóbbi napokban a hőhullám következtében 18 gyermek vesztette éle­tét. BANGKOKBAN közvetlenül leszál­lás előtt lezuhant, az arab légifor­galmi társaság Tokió-Kairó vonalán közlekedő lökhajtásos utasszállító gépe. 18 utas és a 8 tagú személyzet életét vesztette. 421000 KORONÁT takarítottak meg ez év első felében a Kelet-Szlovákiai Energetikai tizem dolgozói újítási ja­vaslatok realizálásával. A Szovjetunió különböző nemzetiségei- J nek 370 képviselője utazik Helsinkibe ; a művészcsoport résztvevőjeként. 2055 könyvkiadó vesz részt a szep­tember 25-én kezdődő Malna Frankfurt-! i könyvklállltáson. Kiállít a Szovjetunió,; Magyarország, az NDK, Lengyelország . és Csehszlovákia ls, az idén először \ Ausztrália ls bemutatja könyvtermését. , CSEHSZLOVÁK RAfZFlM-KIÁLLl- \ TAS lesz Belgrádban. A kiállítást a nyár végén nyitják meg a belgrádi Saitó Házában. ^ 10 százalékos árengedményt biztosit a i párizsi Opera közeiében levő egyik ; luxus cipőüzlet azoknak a vevőknek, i akik 10 percnél rövidebb idfi alatt fe­jezik be a vásárlást, vagyis nem válo­gatnak. KRIGORIJ ALEKSZANDROV szovjet rendező, aki éveken át Szergej Ei-' senstein munkatársa volt, azt ter-; vezi, hogy a nagy rendező szellemé­ben befejezi a töredékesen megma­radt Viva Mexikó című klasszikus fil­met. 1920 MÉTERREL A TENGER SZÍNE FE­LETT építették fel a Szovjetunió leg­magasabban fekvő vasútállomását Sze­vanban. A Jereván—Szevan vasútvona­lat most villamosítják, még az idén . megindul rajta a villamosközlekedés, j SZVfATOSZLAV RICHTER kiváló; szovjet zongoraművész nemrég tért < haza Moszkvába kéthónapos európai hangversenykörútjáról. Most Nagy Britántába készül, az edinburgi ze­nei fesztiválon Dmitrij Sosztakooics müveit fogfa tolmácsolni. „A legnehezebb olasz" címet 217 ] kg-os súlyával Morgherite Cauda, pia­monti 30 éves asszony nyerte el. A MAROSVÁSÁRHELYI SZÉKELY; SZÍNHÁZ 1962—83 évadját Süttő And-; rás romániai magyar fró Tékozló sze-' relem című színdarabjának bemutató­jával nyitja meg. KlfOSO SIMIDZU, a hirosimai egyetem tanára belelentette, hogy az 16."'i augusztusában ledobott ameri­kai atombomba káros következmé•; nyel nemcsak azokon az embereken tapasztalhatók, akik a robbanás ide­jén a városban tartózkodtak, hanem azokon ts, akik később jöttek a vá­rosba, hogy segítséget nyUjtsanak a bombatámadás áldozatainak. Orechová Potöfí. Egy szerénytelenül hosszú, fákkal szegélyezett utcán bal­lagok, homlokomról törölgetem az Iz­zadságot és csendesen szidom a rosz­szúl megszervezett időjárást. A vado­natúj iskolaépület előtt hosszabb ideig szemlélődöm: a pedellus fecs­kendővel öntözi a virágágyakat, vá­rom, hátha megkönyörül raftam s fe­; lém is irányit néhány csöppet. Re­ménytelen eset. Ogy látszik, semmi­féle virággal sem vagyok összeté­veszthető. Csölle Lajos titkár, akitől a% imént váltam el, az egyik útkanyarban ér \ utói. Kerékpáron jön. Hazafutott érte, ; amit nem tartok bölcs dolognak, ha most meg itt jön mellettem — gya­log. Az egységes földművesszövetke­zet telepére igyekszünk. — Mikor építették az Iskolát? — ; kérdem a kimelegedett, verejtékező ' embertől. — A múlt évben vettük át. Tet­szik? — Szép — állapítom meg —, ha a tanítás is az épülethez méltó színvo­; nalon folyik benne, akkor elégedet­tek lehetnek az itteni szülök. — Bizonyára elégedettek ... Megérkezünk a telejpre. Első érde­; késségé, hogy már a kapuja is vil­lanyáramra nyílik és csukódik. Ezt ! mindjárt látni is szeretném. A titkár bemutatja. — Szép — dicsérem a kaput, s nyomban eszembe jut, hogy ezt a ; szót csekély három perc alatt már r.iósodszor mondtam. Takarékoskod­junk a dicsérettel! „Idegeneknek tilos a bemenet" — olvasom a kapu fölött. Szerencsére már bent vagyok, de azért felkészü­> lök az Igazoltatásra ... II. Az Igazoltatás elmaradt, ami nyil­ván Csölle elvtárs jelenlétének kö­szönhető. Ettől eltekintve én most már pontosan úgy érzem magam, ; mintha gyárban járnék. Sok minden kelti ezt a látszatot. Első, ami a szemembe ötlik, a tisz­taság és a rend. Az utóbbi időben több szövetkezetet meglátogattam a • közép-szlovákiai kerületben, de sehol sem tapasztaltam a rendnek és pon­tosságának ezt a fokát. Ne sértődje­nek meg a közép-szlovákiai elvársak, de a potőfít szövetkezet telepén egy­re ez jár az eszemben, milyen jó ; lenne egyszer tanulmányt látogatásra ' elhozni ide néhány ottani szövetkezet vezetőjét. A javítóműhelyek és a garázsok mWWiWAVWW,VWWÄWAWAWWV.WAW.V előtt kombájnok sorakoznak. Mintha egy kifeszített szalag elé álltak volna fel, vagy valami parancsnok katona módra rájuk kiáltott» volna, hogy „takarás". Kijavítva és tisztán állnak az SK-3-asok, az S-4-ek, és a ZM-330­ok, szinte olajfolt sincs rajtuk. A ja­vítók és szerelők becsületes munkát végeztek. — Próbáltak volna felületesek len­ni r- mondja Kalmár János szövet­kezeti elnök, akt időközben csatla­kozott hozzánk — hiszen ők a kom­bájnkezelők is. Egyébként egy SK­3-as, egy S-4-es és egy Emag kom­bájn már szedi a levágott őszt ár­pát — fűzi hozzá, és három ívnyi összehajtogatott, géppel teleírt pa­pírt nyújt át. — Ml ez? — nézek rá. — Az aratás terve. Nem végleges. Nézem a tervet s azon ts a már említett pontosságot látom. Minden embernek, minden gépnek kijelölve a helye az aratásban. — Szép — mondom (vafon há­nyadszor már], de miért nem jégle­ges? — Mert az időjárás sem az. Ne­künk az időjáráshoz, helyesebben a gabonaéréshez kell alkalmaznunk a tervet. Hiszen a tervkészítésnél nem láthattunk mindent előre. Már a kez­dést is egy héttel el kellett halasz­tani. A javítóműhelyeket járjuk. „Bognár­műhely", „villanyszerelőműhely", „la­katosmühely" konferálja az elnök. A másodikban bemutatnak egy villany­szerelőt, aki Bratlslavában dolgozik, de munka után a szövetkezet villany­motorjait és egyéb villamosfelszere­lését javítgatja brigádmunkában. Örül annak, hogy segíthet — a szövet­kezet hálás érte és szépen honorál­ja. A lakatosmühelyben találkozunk Pőthe József gépesítővel, a komplex­brigád vezetőjével. Néhány hete jött meg a szepsi gépesítő-taiifolyamról. Amint később megtudom, kiváló szakember. Nincsen az a mezőgazda­sági gép, amelyhez ne értene, vagy ha mégis, a legrövidebb tdőn belül beletanul. Robusztus, díjbirkózóra em­lékeztető alakja ellentétben áll sze­rény viselkedésével. Amit megtudhat­tam róla, azt mások mondták. Táncos József pártelnök például lakonikus rövidséggel, így jellemezte őt: — A javítást 0 ellenőrzi, s ez garanciaI mégis nagyon frázis Izü és egyhan­gú... Most itt állunk az Iskolaudvaron,; 30—40 csicsergő gyerek között. — Tanító elvtárs — még a szün­időben sem hagyja békén a gyereke-! ket? — kérdem halkan Németh Ödön­től. ö mosolyogva csóválja a fejét, < mafd mutatóujját magasra emeli, mi ' re a gyereksereg elcsendesedik és ! megkérdi. — Ki teljesített ma tűzvédelmi • szolgálatot a vasútnál? Két ktsleány jelentkezik. — Megdicsérlek benneteket, mert • tudomásom van róla, hogy egész nap a helyeteken voltatok, nem kószál­tatok el. Csak Így további Ki lesz holnap a szolgálatos? Két fiú a jelentkező. — Jóska — fordul a kisebb szőké­hez Németh elvtárs —, ha tűz ütne kl, hová szaladnátok rögtön és. lélekszakadva? — A HNB-re, ahogy csak bírunk. — Helyes. Milyen vonatot kell fi­gyelni, Jancsi? — Gő-zö-sö-ket — felelt harsány hangon a kérdezett s a tanító ked­ves, helyeslő mosollyal elbocsátfa a két gyereket. IV. III. Átnéztük az istállókat, a pótalkat­rész-raktárt. Varga László, a komplex­brigád munkáját értékelő táblázatot mutatta meg, s nekem szégyenszem­re mindent a „szép" szóval kellett illetnem, ami elvégre szép dolog, de — Mióta van itt ez a tanító? — kérdem Csölle elvtárstól, útban az állomás felé. — Egy éve. Büszkék vagyunk rá. ö a CSISZ-elnök, ,s az ifjúsági szer­vezet nálunk nagyon jó. Egyébként párttagjelölt. Igaz — teszt még hoz­zá —, a tanítókra nem panaszkod­hatunk. — Szép — mondom búcsúzásul. Az­után azt gondolom, hogy most igen­csak megjártam. Ugyan miféle cik­ket írhatok én tnnen? Hiszen senki nem hiszi el, hogy egy faluban és egy szövetkezetben ennyire rendben legyen minden. Bizonyára van itt is fogyatékosság éppen elég, vannak problémák... Jobban kellett volna figyelni.. .1 De a vonatban megnyugszom. Majd a következő alkalommal! — mondom magamban. Rend van, ez kétségtelen! S ez sokat jelent. Hiszen... Es eszembe jut a versrészlet, ami már a kombájnok megtekintésekor is belém fészkelte magát. A vonat za­katol, s én a kerekek ritmusára hal­kan skandálom József Attila gyönyö­rű sorait: „... dolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a csillag megy az égen, Ogy érdemes!" ZSÉLYI NAGY LAJOS A fészerben gyalulatlan, kecskelábú asztal, körülöt­te nyolc ember ül. A kilencedik nem számít, az én vagyok. Ez a faházlkó a Kelet-Szlovákiai Vasmű hatal­mas gyárhajója tőszomszédságában oly piciny, mint szúnyog az elefánt mellett. De hisz minden, ami itt a síkságon látható, ilyen apró­ságokból született. Az apró fabarakkban most például egy szocialista munkabrigád keretében ÚJ emberek nevelődnek. Štefan Horenský, a kollektíva vezetője az asztalfőn foglal helyet. A műszakot már rég befejezték, de nem széledtek szét otthonaikba, mert ma van az „ő nap­juk". Így nevezik azokat a napokat, amikor műszak után ily meghitten találkoznak a kicsiny házikóban. Az ácsszekmában ezen a munkahelyen, ahol a kohómű hldeghengerdéje trónol, nemsokára még két kollektíva, a Litvln és a Koňár-brigád verseng a büszke cím elnyeréséért. De a Horenskýé valahogy mégis elüt a másik kettőtől. Ennek a brigádnak megvannak a sa­játosságai. Elsősorban a tagok korhatára. A piros arcú, kék szemű Szőke Pista még csak 23 éves, míg Csorosz József ősz fürtjeivel esténként otthon hat unoka ját­szadozik. Szétszórtan laknak ezek az emberek itt Ko­šice környékén, Nižná Kamenicától Durkovon keresz­tül egészen Bisterlg. És még valami: Horenský ácsai — egynéhány idősebb mesteren kívül — mind úgyne­vezett „naturalisták", akik csak most, a brigád köte­lékében esti tanfolyamon sajátították vagy sajátítják el a szakmai tudást. Szőke Pista, Jano Daniel, Vitéz Gyuri, Forgács János már el is érték az ötödik fizetési osztályt és kitartóan tovább folytatják tanulmányalkat. Nem csupán a magasabb fizetési kategória vonzza őket, hanem elsősorban a szaktudás. Ha elérkezik az „ő napjuk", akkor a rendes üzemi oktatáson kívül, itt e házikóban cserélik ki tapaszta­lataikat. Ma például a tervolvasás van műsoron. Ho­renský terjeszti eléjük a tervrajzokat, a tagok feladata megfejteni azokat. Ünnepélyes komolysággal történik mindez, mintha nem is az ütött-kopott fabarakkban, hanem az akadémia tantermében lennének. Az arcok barázdált még Inkább kihangsúlyozza az összpontosí' tott figyelem. A tenyérnyi ablakon keresztül látni a ko­hómű négy új kéményét. Fehérvörösre kockázott csú­csaikon szinte fennakadnak a sűrű felhők, melyek Moldva irányából hömpölyögnek a síkságra. Ma sok­kal hamarabb szürkül, mint máskor, de nem tesz semmit, mindenki nyugodtan, higgadtan figyel. Csak Szőke Pista viselkedésén észlelhet^ valami furcsa nyugtalanság, szórakozottság, pedig egyébként ez nem szokása. Ki-kitekint az ablakon, társait szemléli, vagy a faajtóra függeszti tekintetét, mintha várna valamit. A többi megértő pillantásokkal csitítja a fiatalembert, Egyszerre csak kinyílik a faajtó és egy kezes-lábasba öltözött, kormos arcú fiú kiált a főszerbe: — Szőke elvtárs, telefo­non hívják a kapusnál 1 A megszólítottnak abban a pillanatban már se híre, se hamva, eltűnt mint a kámfor. A többi az ajtóra pislant, az arcokon mosoly. Aztán zavartalanul foly­tatják a munkát, azaz a tanulást. A tervrajz-ismeretet befejezték. A brigádvezető a „Stavebník" című folyó­iratból olvas fel a hidraulikus állványozás módszerei­ről és előnyeiről. Mikor befejezi, vitába kezdenek. Egyesek ügy vélik, hogy ez a módszer csak sorozatban érvényesülhet. Az ő munkájuknál — főképpen a föld alatti betongépház ducolásából áll — nehezen lehetne bevezetni. Mások véleménye szerint a hidraulikus áll­ványozás főleg lakásegységek építésénél használható. A vitát nem fejezhetik be, mert újra kicsapódik a fa­ajtó és beront Szőke Pista. Pirospozsgás arcát boldog mosoly ékesíti, kék szeme még ragyogóbb, mint más­kor. Kérdőn, kíváncsian tekintenek rá társai. Szőke Pista kivárja a szükséges időt, aztán lelkesen, győze­delmesen kiáltja: — Fiú ... II A brigád tagjai társuk kezét szorongatják, ölelgetik, hiszen az első gyerek, méghozzá fiúgyerek született. Horenský mester az órájára pillant. Az autóbuszok in­dulásáig még egy fél órácskájuk van. Napjuk, az ő kü­lön, meghitt brigádnapjuk tehát véget ért. Azaz, vár­junk csak 1 Az ifjú apának, aki egyébként csendes, sze­rény ember, ma kérése van: volna talán néhány percnyi Idejük egy pohár sörre a kantlnban. Az új ácsgyerek egészségére, meg a mamájáéra. Hát hogyne lenne idő erre? Pistának ma jogai vannak, fia szüle-. tett. És bent a kantlnban, a terített asztalnál, még néhány percig meghitten, családlasan elbeszélgetnek. Aztán felállnak és elindulnak. A jól végzett munka után nyolc ember kapaszkodik fel az autóbuszra. A kilencedik nem számít, az én vagyok. És a tizedik? Az most a košicei szülészeti klinika habfehér ágyacs­kájában nyafog és nem hajlandó tudomást szerezni arról a piros arcú, kék szemű bácsiról, aki ágyacskája fölé hajol. Nem érti még a piciny ember, hogy édes­apja egyik építője annak a jelenkori alkotásnak, amit Kelet-Szlovákiai Vasműnek nevezünk, amelyen ő valaha egyáltalán nem csodálkozik majd. VLADIMÍR KALYTCĽK Kigyúlt a vörös csillag Kedves hagyomány, hogy dolgo­zóink mindazt, ami sikert, eredményt, örömet és boldogságot jelent, össze­függésbe hozzák a szocialista és kommunista társadalmat építő embe­rek legdrágább jelképével, a vörös csillaggal. Fényesen ragyog a bányák, kohók és gyárak felett, ahol az üzem teljesíti a tervét... Az egyik legfiatalabb prešovi üzem, a Golyóscsapágy-gyár főépületének be­járata fölé is felszerelték a kivilá­gítható vörös csillagot. Sajnos, nem sokáig ragyogott... Nem az égőkkel volt baj, hanem a tervteljesítéssel.., Az elmúlt év áprilisában még telje­sítette tervét a prešovi Golyóscsap­ágy-g'yár, de aztán huzamosabb ideig nem. Hiába volt a kapkodás, ideges­kedés, mindez nem segített a terv­teljesítésben ... Ez év elején a brnói testvérüzem 25 dolgozója eleget tett a prešoviak meghívásának. A különböző munka­szakaszokhoz értő szakemberek se­gítő szándékkal telve szétszéledtek a prešovi gyárban és munkához lát­tak. Először is rendet teremtettek a nyilvántartásban, gazdaságosabbá tet­ték a munkaidő kihasználását, na­gyobb gondot fordítottak az anyag­megtakarításra, megjavították a szo­cialista munkaverseny szervezését —• egyszóval sok mindenen változtattak. A prešovi dolgozók örömmel vették a segítséget, készségesen teljesítették a tapasztaltabb brnóiak útbaigazítá­sait, hiszen ezzel is tanultak..." Ez év áprilisa sokáig emlékezetes marad a prešovi Golyóscsapágy-gyár dolgozói részére. Ugyanis a brnói testvériizem dolgozóinak segítsége folytán ebben a hónapban sikerült — csaknem egy egész év eltelte után — teljesíteni a tervezett feladatokat. A május elsejei felvonuláson büszkén­meneteltek a prešovi gyár dolgozói, kezükben az eredményes tervteljesí­tést hírül adó transzparenssel. Május is eredményes volt. Mindez természetesen megnövelte a gyár dol­gozóinak önbizalmát és a sikerbe ve­tett hitét. Az üzemi párt-és szakszer­vezet irányításával egészséges és cél­szerű munkaverseny bontakozott ki. Egymás után jelentkeztek újabb és újabb kollektívák: Viktor Gulás, Bid-' len mérnök, Gejza Varga és mások vezetésével a CSKP XII. kongresszu­sának brigádja és a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért folyó ver­senybe. A lelkes munkaigyekezet szép ered­ményeket hozott a második negyedév utolsó hónapjában, júniusban is. A munkások, technikusok, vezetők ön­zetlen összefogása meghozta gyümöl­csét. -ik. A TÁTRAI GALÉRIÁBAN megnyitot­! ták Jaroslav Votruba festőművész ké­; peinek kiállítását. A látogatók köré­ben nagy az érdeklődés a kiállított, I — főleg tátrai témákat megörökítő ; — 120 kép iránt. A PLZEŇI V. I. LENIN ÜZEMBEN ; két óriási esztergapadot készíte­| nek. Az egyiket a Román Népköz­társaságba szállítják, a másik pe­' dig a prerovi gépgyárban szolgálja majd a termelést. Képünkön: Ja­: roslav Cink és Šefan Nančilo a ! Románia szániára készülő gépet ; szerelik. (CTK — felvétel) 1962. Július 21. ŰJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents