Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-02 / 150. szám, szombat

RIPORT AZ EAK-BÓL X I X í S ÉLET A NÍLUSON A

z El Tahrir hídról, amely Kairót az El Gezira zöld szigettel köti össze, néztem a Nílus zavaros barnássárga vizét. Az apró hullámok fáradtan vetették fel fejüket. Nem csoda, hiszen a forrástól több ezer kilométeres utat tettek meg. Csak a Vlktoriatótól Kairóig a folyamszakasz hossza 5583 km. A Kék-Nilus különösen a hosszan tartó esőzések idején Etiópia humuszos vidékeiről termékeny televényt hoz magával. A Nilus széles medre az első látszatra nagy vízbőségről tanúskodik.' Kairót elhagyva azonban látjuk, hogy vízbőségről szó sem lehet. A tájat beláthatatlan homoktenger borítja. Szuez és Alekszandria felé csillogó homoksivatag terül el, ahol csak ittott látni néhány csenevész fűcsomót, a szamarak és tevék eledelét. Itt érti meg a külföldi, mit lelent az egyiptomiak számára a víz. Az itt lakók ezért nagyon tisztelik a tizet és minden cseppjét hasznosítani akarják. A Nilus név magyarul életadót jelent. A régi egyiptomiak elképzelése szerint az istenek a Nílusban laknak. • Arkhimédész és Ptolemaiosz Egyiptomban még sokáig fog tartani a harc a vízért, habár az asszuáni gát több millió köbméter vizet tárol majd. A vízért nem is olyan régen gyilkoltak is az emberek. Ellenségeskedést szült az egyes falvak, városok és törzsek között. Nekünk, akik egy csavarintásra bármikor hozzájutunk a szükséges vízmennyiséghez, érthetetlennek tűnik ez. Ha azonban végig néznénk a megrepedezett kiszáradt szántóföldeket, a fonnyadó növényzetet vagy meglátnánk a Nilus vízállását, egyszerre mindez érthetővé válna. Április második felében a Nilus deltájának vidékén megfigyeltem a vizet, amely szinte szemlátomást tűnt el. Ezután a növények levelel lekonyultak. Délben a 35—40 fokos hőségben az egész növény a földön feküdt. ' Minden méter, sőt centiméter, amennyivel a Nilus szintje apad, szegényebbé teszi az egyiptomiak asztalét. Az áradás mindig bőséges termést ígér. Válságos időszakban a vízelosztás szigorúan szabályozott. Az elosztásnál nincs olyan ember, aki a ráeső részt visszautasítaná. Ilyenkor valamennyi eszközt felhasználnak, hogy minden vízcsepp a növények gyökeréhez jusson. A vízszabályozó és szállító eszközök nagyon kezdetlegesek, s csak az egyes földmüvescsoportosulások rendelkeznek szivattyúkkal. A fellahok (kisparasztok) még mindig ükapjalk öntöző módszerét használják: a gémeskúthoz hasonló merítő szerkezetet, az Arkhimédész-féle merítőt és szakját. Ez a merítő egy negyven centiméter átmérőjű fatölcsérből és az ebbe szerelt, hajtókar segítségével forgatott csavarból áll. A tölcsér szűkebb (A szerző felvétele) végét a csatornába helyezik s a csavar állandó forgatásával a víz a tölcsér felső részébe jut, ahonnan szétvezetik a földekre. A szakját csak a gazdagabbak használják. Ez két fogaskerékből áll. A vízszintesen elhelyezett kereket bivaly forgatja körbe-körbe. Ezzel mozgásba jön a függőlegesen fölszerelt kerék, amelyre „fazsebek" vannak erősítve. Ezek Ismétlődő belemerüléssel a csatorna vizét a fönt elhelyezett tartályokba juttatják. A kitaposott úton körbeforgó állat kínzó látványt nyújt. Még fájdalmasabb, ha az állatot emberek helyettesítik. ® Halálthozó víz Az Alekszandriából Kairóba vezető úton megálltunk a főcsatorna mellett, amelynek medréből éppen az iszapot szedték ki. A csatornatisztítás általában 40 napig tart. A bokroktól és száraz gályáktól megtisztított csatorna szélessége 5, mélysége pedig 3—4 méter. A legnehezebb munkát kotrógéppel végezték, de a csatornafenék iszapos talaját lapáttal kellett kikanalazni. Az Iszapot, ezt a jó trágyát azután szétszórják a szántóföldeken. Az egyiptomi földművelők élete szorosan összenőtt a vízzel. Ez biztosítja megélhetésüket, ugyanakkor szenvedésekkel és halállal ls fenyegeti őket. A Nilus vizében él a „bllharzia haematobium" nevű féreg. Nevét felfedezője, Teodor Bilharz német orvos után kapta. Kairói emlékművén a következőket olvashatjuk: „Bilharz dr. egész életével a szenvedő emberiséget szolgálta, amikor 1851-ben ismertette az általa felfedezett betegség gyógyításának módszerét." A bílharzia az egyiptomiak átka, és ebben szenved állítólag a lakosság 60 százaléka. A betegség terjedése arányban van a Nilus vízének egyre növekvő felhasználásával. A kórokozó a bőrön keresztül a vesékbe, a májba vagy a húgyhólyagba kerül. Évek múlva a beteget szörnyű fáj(Jafmak, gennyesedés, vérszegénység, fáradtság kezdi gyötörni. A bilharzia az oka annak, hogy a kormánytilalom ellenére a lakosság, e fájdalom csillapítására, különböző kábítószereket használ. Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya harcol a betegség és okozója ellen. A kórokozót az ember és az állatok egészségére ártalmatlan vegyszerrel pusztítják. A betegség leküzdése érdekében a lakosságnak hlgiénikusabban kell élnie. A gyarmati uralom által évszázadokon keresztül sanyargatott és sötétségben tartott ember átnevelése azonban nem könynyű dolog, nem megy egyik napról a másikra. MIROSLAV MEZULIANEK FINNORSZÁGI RIPORTUNK Í

valóban ébredekl Háromszáz % kilométerrel északabbra a sarkkörnél, a finn Lappföldón. Éjszaka érkeztem Rovaniemiböl Oiva Kólával, az ötvenéves ivalói ácsmesterrel. Hajnalig beszélgettünk a munkáskultúrház — työváentalo — kis emeleti irodájában. Ez lesz a „főhadiszállásom", innen utazom majd a környező lapp településekre, ismerkedni Európa utoljára letelepedő nomádjaival... A kopogásra alig nyitom ki a szemem, máris az ablak előtti asztalkán a reggeli. Kilenc órai Oivával fél kilencre beszéltük meg a találkát. Ogy látsztk, ő ts elaludt... Odakint hideg, fagyos szél fúf, s csapkodja az Esso és a Gulf — a két olajtársaság itteni kirendeltségének — zászlaját. Az ablakból látni a közel háromezer lakosú Ivalő néhány elszórtan fekvő házát. A központban egy taxiállomás — néhány Volgával, egy Hudsonnal és fabódéval. Balra a bankok hivalkodó épületei. Ezeket kőből, téglából építették... A bankoktól hitelt kért favágók, sofőrök gyalulatlan gerendákbői emelt házai pedig szégyenlősen húzódnak meg a fenyvesek és nyírfák között... A kis helyiségben kellemes m\ileg. Amint körültekintek, látom, hogy a falak papírból vannak. Igen, valamilyen festékkel vízhatlanított, préselt papírlemezekből. Tetszetős és könnifen tisztítható. Ilyen a fürdőszobában és a mosdóban is, ahol állandó melegvízszolgáltatás van. De hogyan? — kérdem magamtól, mert ez a fővárosi kényelem csakn,em csodának tüník ebben az isten háta mögöttt lappföldi faluban. Földbe szüllyesztett kunyhókra készültem, lapp sátrakra... A turístaprospektusok ts csak Ivaló egyetlen szállodáját reklámozták... Amikor Oiva megérkezik, s vele együtt Onni Lakkala — gondnok — a j\elesége, H elli ls bejön a kis irodahelyiségbe, az első kérdésem hozzájuk: — Tulajdonképpen hol aludtam? Milyen épületben vagyunk? Oiva barátom annyira örül a kérdésn\ek, hogy nem tudja, hol kezdje a választ. Hát még, amikor a fürdőszobái dicsérem és elárulom, hogy a mellettünk lévő ajtón be. kukkantottam — a tornaterembe. — Meglátod, minden van íttl Tudod, ez a miénk. Mi építettük. Gyere, nézd megl Az utcára vezetnek — ha annak lehet nevezni az országúttól száz méternyire lévő térséget, amelyben a bulfbenzinkút raktárépületet, néhány lakóház és az egyemeletes munkáskultúrház emelkedik, meglehetős rendetlenségben. A

työváentalÓ világosszürke olajfestékkel fedett mutatós faépület — betonalapzaton. A földszinten négyszáz személyt befogadó terem, színpaddal. A függönyt és a falakat a lappok színeivel festették: az acélkékszín az uralkodó, piros, sárga és zöld díszítéssel. A nagyterem előtt tágas társalgó, büfé, ruhatár és más kisebb helyiségek. S hogy el ne felejtsem: a pincében szauna! Mert az még itt ls elmaradhatatlan. .. Az emeleten a gondnok — Onni Lakkala — lakása. Mellette a kis Irodahelyiség, amelyben ü®' Az ivalói munkás-kultúrház Négy bank és egy työvaentalo Ivalóban aludtam, valamint a tornaterem különféle sporteszközökkel és a mosdó, meg a fürdőszoba. — Tízmillió márkába került! — mondja Oiva Kola, amikor visszatérünk az irodába. — Tízmillióba! Ismétli érdes hangjával. — Honnan. teremtették elő ezt a temérdek pénzt? — Ennél is többe került volna, ha nem magunk, ivalóiak csináljuk! Négyszáz työváentalo van Finnországban. A legnagyobb Helsinkiben, a Kulturitálo. Elhatároztuk, hogy mi, ivalóiak ts építünk egyet!... Persze, sokan nem hitték, hogy lesz belőle valami. Az itteni kiskapitállsták pedig kinevettek bennünket és azt mondták az adakozóknak, hogy ,/i kommunisták elviszik a pénzeteket. ...'.' Amikor azonban itt, a téren egyre gyűlt az építőanyag és 1960. április 20-án megkezdtük az építést, még többen jöttek segíteni. A legtöbben pénzt adtak, de volt, aki traktorával, vagy teherautójával segített. Mások egy-egy fuvar deszkát, vagy gerendát hoztak. — Hányan dolgozták rajta? — Nem tudnám hirtelen megmondani... De kétszáznak a nevét felírtuk az emléktáblára. Voltak, akik névtelenül adtak több ezer márkát. Összesen 12 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak rajta. Oiva egymaga ezer órátl „A legtöbbet" — szól itt közbe a lapp születésű Helli, halTgatva az öreget, aki szabadkozik, hogy erről nem kell beszélni. De Helli csak mondja: — Oiva kitett magáért! Meg a fiai is! — Tízmillió sok pénz! — folytatja Oiva. — Nekünk pedig nem volt ennyi, meg azután nem is számítottunk ilyen óriási összegre. De csupán az anyag 4 millióba került, a vízvezetéket és a fűtést pedig szakemberekkel keltet csináltatnunk. Ez megevett újabb négymilliót! Es hiányzott még kétmillió! Öszszedugtuk a fejünket, tanakodtunk, mit csináljunk, honnan szerezzünk pénzt! Két milliót! KétmiliÓ márkát! Olyan gondterhelt arccal mondfa, mintha most kellene megszereznie a pénzt, négy kis személyautó árának megfelelő összeget. Ráncolja homlokát, tagadólag rázza fejét, amikor folytatja: — Elhatároztuk, hogy a vezetőség nevében néhányan elmegyünk a bankokba kölcsönt kérni. Négy bank van már ttt Ivalóban — igaz, akkor csak három volt. Pedig kis falucska ez, háromezer lakosa sincs. Négy bank, négy rendőr — és egy orvos. .. Szóval elmentünk a kapitalistákhoz hitelért. Nem adtak. Kinevettek bennünket. Azt mondták, úgy sem lesz semmi ebből az építkezésből, meg azután nincs fedezetünk, biztosítékunk, hogy vissza ls tudjuk fizetni a kölcsönt... — Nem sikerült. Csak arra volt jó, hogy a bankárok kigúnyolták a kommunistákat és előre örvendtek, hogy nem épül fel a työváentalo. Keserves órák voltak, de legalább ismét tanultunk: ha a munkásoknak szükségük van valamire, ne könyörögjenek a kapitalistáknak, hanem fogjanak ősszel! Gyűlésre hívtuk a Finn Nép Demokratikus Uniójának tagjait és mindenkit, aki támogatta a munkáskultúrház építését: Nem csalatkoztunk! Szaporodtak az ezresek, százezresek és épült tovább a työváentalo... Decemberben, a befejezés előtt azonban még hiányzott 700 ezer márka. De akkor már nem fordultunk a kapitalistákhoz, akik bizonyára adtak volna. Hiszen az épület már készen állt, csupán a berendezést tárgyak hiányoztak. Ismét az egyszerű, dolgos emberek segítettek. Nemcsak Ivalóbón, hanem a környékről, sőt Rovaniemiböl is kaptunk ötezret, az ottani työväentalótól... K

özben mutatja a falon függő két tabló fényképeit: az építés különböző szakaszairól és a vidám önkéntes munkásokról. — Es mikor volt az ünnepélyes avatás? — 1960. december 81-én, szilveszterkor. Nagy vidámság volt! Előadás, tánc, zene. .. A kapitalisták természetesen messze elkerülték a työváentalót, de most arra kényszerülnek majd, hogy idejöjjének. — Miért? — Tudod, hogy kik aludtak az éjjel a tornateremben, a birkózószőnyegekre vetett ágyban? — Nem... — Egy bútoreladássál foglalkozó vállalkozás három ügynöke. Azzal a hatalmas pótkocsis teherautóval érkeztek, amelyik ott áll kint az úton. Es arról hordják most a bútorokat a nagyterembe. Délben ugyanis itt bútorkiállítás nyílik, mert a ml työvdentalónknak van Ivalóban a legnagyobb terme. Ezt bérelték ki három napra tizenötezer márkáért... Sokallták a tizenötezret. De nem válogathatnak. Ilyen tágas helyiség nincs több Ivalóban. Egy óra múlva megnézheted a szép bútorokat, s amelyik tetszik, megrendelheted, ha van pénzed. Hát gondolhatod, hogy az ivalói bankárok, banktisztviselők, nagyurak feleségei mind eljönnek a kiállításra. Es akkor megnézhetik ezt a csodapalotát, — belülről ts! Hadd bámulják, mit csináltak Ivalóban a kommunistákI SEBES TIBOR ÍJJ SZÚ 4 * 1962. június 2-