Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)
1962-06-12 / 160. szám, kedd
m # lápokban olva&tnk PRAVDA ALÁIRÄS Ügy tortént, hogy lapunkban megbíráltuk az egyik vállalatot. A vállalatból — már ahogy illik — elküldték az önbírálatot. Többoldalas, mély és alapos önbírálat volt. Éppen ezért kiegészítésre és konkretizálásra szorult, így aztán újból elküldtük szerkesztőnket e vállalathoz. A szerkesztő megmutatta az önkritikát az egyik funkcionáriusnak. Ez ijedten kapott a fejéhez és olyan kiahálésba kezdett, hogy a harmadik helyiségben is hallották. „Ki merészelte, ezz* hamis adatok, ez rágalom!" dühöngött az elvtárs és a jelenlévőket hívta tanúkul. A tanúk az asztalhoz léptek, és csodálkozv? állapították meg: az önbfráiaton a hivatalos pecsét mellett a tiltakozó funkcionárius sajátkezű aláírása díszelgett. Aláírta anélkül, hogy elolvasta volna ! Vs. mtmú fnmta „FUNKCIONÁRIUSOK" A 10. B. osztályban nagy volt a sürgés-forgás. — Csendet! Mirkának adom a szót. — Ügy hiszem, nem helyes, hogy a CSISZ-bizottságban nálunk állandóan ugyanazok az emberek vannak. Hogyha a főiskolai felvételi vizsgán valaki megkérdezi tőlünk: volt funkciód a CSISZ ben? Vezetőségi tag voltál? Mit mondunk? Hogy: nem voltam? A bizottságban állandóan cserélni kellene a tagokat, hogy ... — Dehogy, ez butaság! — Csend, most Karel beszél, a politikai referensünk. — Én ezzel nem értek egyet. Ha már valakit megválasztottunk a bizottságba, maradjon ott, különben •úgy tűnnék, mintha azt mondanánk neki: Nem váltál be! — Ugyan, ez nem igaz. — De igen, igaz! —• Legyetek csendben! Dášdáé a szó. — Én egyetértek Mirkával. Valamennyien be akarunk kerülnt a főiskolára, vagy legalább is valamilyen jó helyre. Na, és mit írunk be az életrajzba? * — Kérem, beszéljen Lida. — Teljesen egyetértek Mirkával és Dášdéval. Ez így lenne igazságos. Vált juk majd egymást, és ez valamenynyiünk számára hasznos lesz! Mirka, Dása és Lida elképzeléseit következetesen megvalósították a gyakorlatban. Az osztály CSISZ szervezetének munkája ugyan nem ért egy fagarast sem, de a 12. osztály végén mindegyik kádervéleményéhez beírhatták: CSISZ funkcionárius volt... Helena Klutková agitációs körútra indul a nőbizottság egyik tagjával. A Nové Zámky-i járásban a Palarikovói Nőblzottságot mint jól dolgozót tartják nyilván. Jó hírnevére évekkel ezelőtt tett szert, amikor szövetkezetük az első lépéseket tette és rászorult a segítségre. A helyi nőbizottság mozgósítani tudta a falu asszonyait, így a szőve'kezet idejében segítséget kapott Akár kapálásról, akár takarmánybegyűjtésről, vagy aratásról volt szó, a nőbizottság tagjai, az asszonyok mindenütt ott voltak. A nőbizottság elnökét, Heiene KiuCkovát mosás közben találtuk. Nem a teknő fölött, hanem a mosógép mellett. Két leánya iskolában van, férje és édesapja szövetkezetben. A cukorBanská Bystrica új lakónegyede 1956 óta valóságos kisvárossá nőtt. A több mint 1300 új lakásban küzel 6000 lakos talált szép. korszerű otthonra. Az új negyedben a helyi magasépiíkezésl vállalat dolgozói jelenleg két 12 emeletes lakótömböt építenek öntött betonból (a képen). (A. Miartuš felvétele) REJTELY Nemrégen idegen márkájú öngyújtót kaptam ajándékba. Remekül lobbant lángra, de pár nap múlva kifogyott belőle a benzin. S mivel nem volt odahaza „tartalékom", benyitottam az egyik trafikba. — Kapható benzin? — szóltam a korosabb, kontyot viselő elárusítónőhöz. — Sajnos, kifogyott. Ha nincs, hát nincs — gondoltam —-, megnézem máshol. Meg ts néztem, de ott ls csalódtam. Befordultam egy harmadik üzletbe ... Onnan is távoznom kellett. — Íme — morfondíroztam tanácstalanul a főtéren —, rakétáink az eget ostromolják, de egy csepp benzin sehol sem kapható. Talán kevesebbet gyártunk...? A rejtély a hetedik trafikban oldódott meg: — Kapható benzin? — Nem szívem, kifogyott — dörmögte eléggé unottan a púit mögött tökmagoló hölgy. — A púit alól is? — emlékeztem hirtelen az egyik vásárlótól ellesett fogásra. A hölgy felfortyant: ' — Mit képzel az úr?! Nyugodt maradtam, mint egy Buddha-szobor, noha düh fojtogatott. S közben azon morfondíroztam, hogy üsse part, ha már egyszer elkezdtem. Igen. üsse párt, mert miért is adnám fel a reményt, 6 miért is? Csak türelem, türelem — nyugtatgattam ilyképpen az előző hat trafikban felgyülemlett indulataimat, majd kissé lemondó, de némileg esdeklő hangon szólaltam meg: — Pedig úgy szrettem volna egy kevés benzint!?... Mit ér így egy remek öngyújtó? Próbáljon csak, legalább egyet felkutatni valahol a kisasszony, hátha ... — Mondtam már fiatalúr, hogy kifogytunk belőle — vágott szavamba indulatosan és zavart arccal a kisasszony. Ez a hangnem adta az ihletet, hogy egy ördögi ötlet keletkezzen agyamban, amelynek sikerében azonban — mi tagadás — nem reménykedtem. Rideg, de udvarias hangon szólaltam meg: — Ellenőr vagyok... — és már nyúltam ís a zsebembe, mintha csakugyan ott lapult volna egy igazolványféle. A hölgy pislogva és megrémülve figyelte mozdulatom. Csak lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy faarccal játszottam a komédiát. Már-már az kezdett foglalkoztatni, nem volna-e jobb dupla árat felajánlani a benzinért, még mielőtt felsülnék állítólagos ellenőri mivoltommal, amikor az iruló-piruló hölgy szólásra nyitotta száját. — Van ... Van itt ugyan néhány „kapszula" benzin, de higgye el az ellenőr elvtárs, csak saját használatra — mondta együgyüen leplezett idegességgel. Megértően mosolyogtam rá. Ez felbátorította és így folytatta: — Tudja elvtárs, úgy van az ember az ilyen dolgokkal, hogy ... — Ertem önt asszonyom — szakítottam félbe magyarázkodását, miközben kezemet kihúztam a zsebemből és átvettem néhány „kapszula" benzint —, de higgye el, hogy nekem sem kell egyébre .. . —- Én is értem önt uram — válaszolta még mindig irulva-pirulva és hozzátette: — Ezután bármikor kap nálam benzint. — Előre is köszönöm — mondtam még és kuncogva búcsúztam el a bakacsinszemű „angyalkától" ... ...de mégis bosszúsan...!!!? K. J. kultÚRÄ Szovjet hegedűművésznő és román karmester sikere Bratislavai Zenei Tavaszunk e hangversenyén a kiváló, mindig ú]ra megcsodált szovjet hegedűiskola egyik nemes hajtása szökött előttünk virágba. Nina Bejlina Sibelius Hegedűversenyét adta elü. Igaz művészetében egy mélyen érző egyéniség varázsával lettünk gazdagabbak. Fehér ruhás, fiatal kis nő áll a dobeígón, de amint álla alá emeli a hegedűt, ő is felemelkedik a művészet szárnyán. A muzsika számára nem játék a hangokkal, hanem élő valóság, a lélek beszéde. Tépelődő művész benyomását kelti, aki állandó művészi küzdelemben teljesen Összeforr a muzsika belső tartalmával. Átszellemült, megindítóan mély és őszinte muzsikálás tanúi voltunk. Sibelius hegedűversenyének szembeszökő sajátossága, hqgy kezdettől fogva a szólista uralja a zenei történést. A zenekar visszavonul, mintha csupán finoman színezett hangkuliszsza lenne, méltó keret, amely aláfesti és kiegészíti az előtérben lezajló eseményeket. A finn zeneköltő muzsikája erősen, közvetlenül hat. Ezt a különös zenét át és áthatja a táj légköre, amelyben született. Színei néha áttetszően fénylenek, valószínűtlen gyöngédséggel, és gyakran mélyen sötétek, mintha alkotójukban az északi táj zord szépségei élnének legerősebben. Nina Bejlina művészetében különösen fontos szerephez jutnak ezek a sötéten árnyalt mély, drámai színek. A fiatal szovjet művésznőt a hallgatóság „vastapssal" ünnepelte, szinte nem akarta leengedni a dobogóról. Azt est másik vendége, Iosif Conta, román karmester szép keretbe foglalta a vendégmüvésznő produkcióját. \ Nyitó számként Ion Dumitrescu III. zenekari szvitjét dirigálta* színesen és lendülettel. A román zeneszerző művészete (Dumitrescu 1913-ban született) a népi dallamvilágból meríti zamatát. A román népi dalok és táncok ritmusaival áthatott csakugyan táncos lejtésű tételei, erőteljes, életigenlő optimizmusa és nem utolsósorban muzsikájának érthető mondanivalója ellenállhatatlanul megkapják a hallgatót. A hangverseny zárótömbjét Beethoven V. szimfóniája alkotta. A Sorssfcimfónia, amelyről Szabolcst Bence, a nagy magyar zenetörténész írta a legkifejezőbb, legjellemzőbb szavakat : „A Beethoven zene legszorítóbb markolósa, a legkoncentráltabb feszültség. melyet a zene Bach óta felidézett. Talán mindennél jellemzőbb erre a műre, hogy mily kevés és szűkszavú, valósággal terméketlen anyagból nő fel rendkívüli méretekre, lenyűgöző erőszakossággal. A dörömbölő főtémában, a sors-motívumban álarc nélkül, mezítelenül közeledik minden élet nagy fenyegetése, a hatalom, a halál, a végzet. Szembe kell vele fordulni az akarat, az egyéniség, a szabadság nevében, az élet nevében, hogy az élat és a szabadság végül is győztes maradhasson." Iosif Conta nem tartozik a kimagas* ló karmesteri egyéniségek közé. Az Ötödiket határozott elképzeléssel,* céltudatosan vezényelte, de tempóvételei, egész Beethoven-felfogása vittj tárgyát képezhetné. Filharmóniánk szívvel muzsikált és hajlékonyan kö^ vette a vendégdirigens száguldását. A hangversenyt lezáró tapsban a közönség tetszése, jutott kifejezésre. HAVAS MARTA Sztyepan Sztyepanovics Scsipacsev költő és jevgenyij Danyilovics Szurkov irodalomkritikus. a CSSZBSZ Központi Bizottságának meghívására e napokban Prágába érkezett. Képünkön (balról): j. D. Szurkov, dr. jan. Nemec és Sz. Sz, Scsipacsev, K. Mevald — (CTK) felvétele WSSSSM* A megértés gyümölcse répa egyelését már befejezték, így hát ez az esős délelőtt „legalkalmasabb" a mosásra. Azaz, hogy mégsem. Megzavartuk munkájában. Mosolyogva kapcsolja ki a zúgó gépet, aztán a szobába tessékel. Hogy megzavartuk a munkájában? — szavai szerint ez nem baj. Ha a nőbizottságról van szó ... Évekkel ezelőtt — kezdi el mosolyogva a beszélgetést — az aratás idején kora reggel kijártunk a mezőre, a kévét összehordani. Innen ered hírnevünk is. De tavaly a CSISZ-esek vették át a munkát... Ennyi a múltról. De a múlttal kapcsolatban azt is meg kell mondanunk, hogy Klučko elvtársnő már 9 éve a nőbizottság elnöke Az utolsó választásokig a JNB plénumának is tagja volt, jelenleg pedig a helyi nemzeti bizottság plénumának a tagja. A gyűléseken vitatkozik, körömszakadtáig harcol az újért, az asszonyok jogaiért. — Az Idén sem ülünk habárainkon — mondja. A jednota segítségével a téli hónapokban főzőtanfolyamot rendeztünk asszonyaink számára ... Kopogtatás zavarja meg a beszédet. A helyi nemzeti bizottság titkára, Šutka elvtárs lép be az' ajtón. Az idegen láttán egy kicsit meglepő dik, de aztán a gazdasszony tessékelő szavaira mégis leül. — Ülj le, ne vidd el álmunkat. — Azért jöttem — kezdi a homio kát ráncolva a titkár — mert vasár nap brigádot akarunk szervezni. Rossz az időjárás, az évelőtakarmányok pe dig renden fekszenek. Ha összeszednéd az asszonyokat... — Ott leszünk — vág a titkár szavába a nőbizottság elnöke. — Mikor nem mentünk még el, ha szükség volt ránk? — Ezt egy szóval sem mondtam — nevet a titkár. Virágvasárnapján is jól megszerveztétek a brigádot. A gyalogjáró készítésénél vagy ötvenen voltatok. A férfiak is szépen „kivonultak" és ebben is nektek van érdemetek. Érdeklődve figyelem a párbeszédet. Az elhangzott szavak hallatára a falu A baromfitelepen is asszonyok dolgoznak. (A szerző felvételei) képe tárul elém. Az aszfaltozott gyalogjáró, a Fő-utca menti kerítés és a helyi nemzeti bizottság mellett meghúzódó csinos, takaros parkocska. Amint végig mentem a falun, a gyalogjárón alig láttam egy-két embert. Képzeletemben azonban az a kép jelent meg, amikor a járdákat készítették. Szinte láttam az asszonyokat, amint fürgén dolgoznak és vidáman ugratják a férfiakat. Lapozgatok az előttem levő papírcsomóban. Az egyiken mtegakad a szemem. „Kötelezettségvállalás a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére", — olvasom. „A kongresszus tiszteletére a szövetkezetben- 100 brigádórát dolgozunk le és biztosítjuk, hogy minden háztáji után pontosan eleget teszünk a tojásfelvásárlási kötelezettségnek" — áll a papíron. Nem kis ígéret ez, hiszen 80 000 tojásról van szó. Míg így böngészem a teleírt papírt, az a gondolat foglalkoztat, vajon hogyan állnak a teljesítésével? Ügy látszik KluCková elvtársnő kitalálta a gondolatomat, mert máris erről kezd beszélni. — Az eddigi eredmény több mint 70 000 tojás felvásárlása. A hiányzó 10 000 sem okoz gondot. Egy jó hónap és minden rendben van. Ha egyszer szavunkat adtuk, álljuk is! Elhallgat. Látszik rajta, hogy valamin töpreng, de egyszerre csak felélénkülve folytatja: — Egy pár ezerrel túl is teljesítjük, mégpedig a kongresszus megkezdéséig. Holnap a nőblzottfság gyűlésén megvitatjuk, aztán kimondjuk, hány ezer is lesz a túlteljesítés. A titkár sokatmondóan mosolyog. Kezet fog és eltávozik. Látszik rajta, hogy tudja, az elhangzott szó nem üres fecsegés. Hiszen a nőbizottság 35' agitkettőssel rendelkezik Azt is tudja, hogy hetente eljárnak a helyi Jednotába az asszonyok, megnézik, kl hogyan áll feladaténak teljesítésével. Ha valahol lemaradás mutatkozik, a nőbizottság tagjai, Illetve aktivisíái ott teremnek. Nem hivatalosan, csak i úgy véletlenül... Ha tevékenységük magyarázatát keressük, a régi és az új szálak egyaránt a helyi nemzeti bizottsághoz vezetnek. KluCková elvtársnő a HNB tagja. A nőbizottságra háruló feladatokat itt beszélik meg. De ez nem minden. A helyi nemzeti bizottság titkára vagy elnöke mindenkor részt vesz a nőbizottság ülésén. Ha a szükség úgy kívánja, a nemzeti bizottság plénumának tagjai a nőbizottsággal karöltve „nyakukba" veszik a falut. A nőbizottság ülésein nem egy esetben ott találjuk a szövetkezet vezetőit is, hiszen sok asszony dolgozik ott. Az ő munkájukat is rendszeresen értékelik. Itt van például Magda Mrázková fejőnő. Az első negyedév fejési tervét 111 százalékra teljesítette. S az ilyen asszonyok munkáját értékelni kell. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a helyi moziban bevezették gyermekek részére a vasárnap délelőtti filmvetítést. A nőbizottságnak ebben ís része van. A szülői munkaközösségben is az asszonyok viszik a szót. A nőbizottság tagjai meglátogatják a szülőket, akiknek a gyermeke rendszertelenül látogatja az iskolát. Hogy van még mit tenniük? Ez is igaz. Például az ateista nevelés terén. Palárikovón ugyanis még mindmáig nem tartottak egyetlen „csupán csak" polgári esküvőt és névadást. Kik segíthetnek ebben is a legjobban, ha nem a nőbizottság? A CSISZ szel karöltve beszélgetéseket rendezzenek a jegyespárokkal, a kismamákkal. Nehéz megtörni a jeget, de meglátják, hogy munkájukat előbb-utóbb siker koronázza. NÉMETH JÁNOS 1362. Június 12. ŰJ SZÖ 5 *