Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-12 / 160. szám, kedd

m # lápokban olva&tnk PRAVDA ALÁIRÄS Ügy tortént, hogy lapunkban meg­bíráltuk az egyik vállalatot. A válla­latból — már ahogy illik — elküldték az önbírálatot. Többoldalas, mély és alapos önbírálat volt. Éppen ezért ki­egészítésre és konkretizálásra szorult, így aztán újból elküldtük szerkesz­tőnket e vállalathoz. A szerkesztő megmutatta az önkritikát az egyik funkcionáriusnak. Ez ijedten kapott a fejéhez és olyan kiahálésba kezdett, hogy a harmadik helyiségben is hal­lották. „Ki merészelte, ezz* hamis adatok, ez rágalom!" dühöngött az elvtárs és a jelenlévőket hívta tanú­kul. A tanúk az asztalhoz léptek, és cso­dálkozv? állapították meg: az önbf­ráiaton a hivatalos pecsét mellett a tiltakozó funkcionárius sajátkezű alá­írása díszelgett. Aláírta anélkül, hogy elolvasta vol­na ! Vs. mtmú fnmta „FUNKCIONÁRIUSOK" A 10. B. osztályban nagy volt a sürgés-forgás. — Csendet! Mirkának adom a szót. — Ügy hiszem, nem helyes, hogy a CSISZ-bizottságban nálunk állan­dóan ugyanazok az emberek vannak. Hogyha a főiskolai felvételi vizsgán valaki megkérdezi tőlünk: volt funk­ciód a CSISZ ben? Vezetőségi tag voltál? Mit mondunk? Hogy: nem vol­tam? A bizottságban állandóan cse­rélni kellene a tagokat, hogy ... — Dehogy, ez butaság! — Csend, most Karel beszél, a po­litikai referensünk. — Én ezzel nem értek egyet. Ha már valakit megválasztottunk a bi­zottságba, maradjon ott, különben •úgy tűnnék, mintha azt mondanánk neki: Nem váltál be! — Ugyan, ez nem igaz. — De igen, igaz! —• Legyetek csendben! Dášdáé a szó. — Én egyetértek Mirkával. Vala­mennyien be akarunk kerülnt a fő­iskolára, vagy legalább is valamilyen jó helyre. Na, és mit írunk be az életrajzba? * — Kérem, beszéljen Lida. — Teljesen egyetértek Mirkával és Dášdéval. Ez így lenne igazságos. Vált juk majd egymást, és ez valameny­nyiünk számára hasznos lesz! Mirka, Dása és Lida elképzeléseit következetesen megvalósították a gyakorlatban. Az osztály CSISZ szer­vezetének munkája ugyan nem ért egy fagarast sem, de a 12. osztály végén mindegyik kádervéleményéhez beírhatták: CSISZ funkcionárius volt... Helena Klutková agitációs körútra indul a nőbizottság egyik tagjával. A Nové Zámky-i járásban a Pa­larikovói Nőblzottságot mint jól dolgozót tartják nyilván. Jó hír­nevére évekkel ezelőtt tett szert, ami­kor szövetkezetük az első lépéseket tette és rászorult a segítségre. A helyi nőbizottság mozgósítani tudta a falu asszonyait, így a szőve'kezet idejében segítséget kapott Akár kapálásról, akár takarmánybegyűjtésről, vagy ara­tásról volt szó, a nőbizottság tagjai, az asszonyok mindenütt ott voltak. A nőbizottság elnökét, Heiene KiuC­kovát mosás közben találtuk. Nem a teknő fölött, hanem a mosógép mel­lett. Két leánya iskolában van, férje és édesapja szövetkezetben. A cukor­Banská Bystrica új lakónegyede 1956 óta valóságos kisvárossá nőtt. A több mint 1300 új lakásban küzel 6000 lakos talált szép. korszerű otthonra. Az új negyedben a helyi magasépiíkezésl vállalat dolgozói jelenleg két 12 emeletes lakótömböt építenek öntött betonból (a képen). (A. Miartuš felvétele) REJTELY Nemrégen idegen márkájú öngyúj­tót kaptam ajándékba. Remekül lob­bant lángra, de pár nap múlva kifo­gyott belőle a benzin. S mivel nem volt odahaza „tartalékom", benyitot­tam az egyik trafikba. — Kapható benzin? — szóltam a korosabb, kontyot viselő elárusítónő­höz. — Sajnos, kifogyott. Ha nincs, hát nincs — gondoltam —-, megnézem máshol. Meg ts néz­tem, de ott ls csalódtam. Befordul­tam egy harmadik üzletbe ... Onnan is távoznom kellett. — Íme — morfondíroztam tanács­talanul a főtéren —, rakétáink az eget ostromolják, de egy csepp benzin sehol sem kapható. Talán ke­vesebbet gyártunk...? A rejtély a hetedik trafikban oldó­dott meg: — Kapható benzin? — Nem szívem, kifogyott — dör­mögte eléggé unottan a púit mögött tökmagoló hölgy. — A púit alól is? — emlékeztem hirtelen az egyik vásárlótól ellesett fogásra. A hölgy felfortyant: ' — Mit képzel az úr?! Nyugodt maradtam, mint egy Budd­ha-szobor, noha düh fojtogatott. S közben azon morfondíroztam, hogy üsse part, ha már egyszer elkezd­tem. Igen. üsse párt, mert miért is adnám fel a reményt, 6 miért is? Csak türelem, türelem — nyugtat­gattam ilyképpen az előző hat tra­fikban felgyülemlett indulataimat, majd kissé lemondó, de némileg es­deklő hangon szólaltam meg: — Pedig úgy szrettem volna egy kevés benzint!?... Mit ér így egy remek öngyújtó? Próbáljon csak, legalább egyet felkutatni valahol a kisasszony, hátha ... — Mondtam már fiatalúr, hogy ki­fogytunk belőle — vágott szavamba indulatosan és zavart arccal a kis­asszony. Ez a hangnem adta az ihletet, hogy egy ördögi ötlet keletkezzen agyam­ban, amelynek sikerében azonban — mi tagadás — nem reménykedtem. Ri­deg, de udvarias hangon szólaltam meg: — Ellenőr vagyok... — és már nyúltam ís a zsebembe, mintha csak­ugyan ott lapult volna egy igazol­ványféle. A hölgy pislogva és megrémülve figyelte mozdulatom. Csak lélekjelen­létemnek köszönhetem, hogy faarc­cal játszottam a komédiát. Már-már az kezdett foglalkoztatni, nem vol­na-e jobb dupla árat felajánlani a benzinért, még mielőtt felsülnék ál­lítólagos ellenőri mivoltommal, ami­kor az iruló-piruló hölgy szólásra nyi­totta száját. — Van ... Van itt ugyan néhány „kapszula" benzin, de higgye el az ellenőr elvtárs, csak saját használat­ra — mondta együgyüen leplezett idegességgel. Megértően mosolyogtam rá. Ez fel­bátorította és így folytatta: — Tudja elvtárs, úgy van az em­ber az ilyen dolgokkal, hogy ... — Ertem önt asszonyom — szakí­tottam félbe magyarázkodását, mi­közben kezemet kihúztam a zsebem­ből és átvettem néhány „kapszula" benzint —, de higgye el, hogy ne­kem sem kell egyébre .. . —- Én is értem önt uram — vá­laszolta még mindig irulva-pirulva és hozzátette: — Ezután bármikor kap nálam benzint. — Előre is köszönöm — mondtam még és kuncogva búcsúztam el a bakacsinszemű „angyalkától" ... ...de mégis bosszúsan...!!!? K. J. kultÚRÄ Szovjet hegedűművésznő és román karmester sikere Bratislavai Zenei Tavaszunk e hang­versenyén a kiváló, mindig ú]ra meg­csodált szovjet hegedűiskola egyik nemes hajtása szökött előttünk vi­rágba. Nina Bejlina Sibelius Hegedű­versenyét adta elü. Igaz művészeté­ben egy mélyen érző egyéniség vará­zsával lettünk gazdagabbak. Fehér ruhás, fiatal kis nő áll a dobeígón, de amint álla alá emeli a hegedűt, ő is felemelkedik a művészet szárnyán. A muzsika számára nem játék a han­gokkal, hanem élő valóság, a lélek beszéde. Tépelődő művész benyomását kelti, aki állandó művészi küzdelem­ben teljesen Összeforr a muzsika bel­ső tartalmával. Átszellemült, megin­dítóan mély és őszinte muzsikálás tanúi voltunk. Sibelius hegedűversenyének szem­beszökő sajátossága, hqgy kezdettől fogva a szólista uralja a zenei tör­ténést. A zenekar visszavonul, mintha csupán finoman színezett hangkulisz­sza lenne, méltó keret, amely aláfesti és kiegészíti az előtérben lezajló ese­ményeket. A finn zeneköltő muzsikája erősen, közvetlenül hat. Ezt a különös zenét át és áthatja a táj légköre, amelyben született. Színei néha áttetszően fény­lenek, valószínűtlen gyöngédséggel, és gyakran mélyen sötétek, mintha alko­tójukban az északi táj zord szépsé­gei élnének legerősebben. Nina Bej­lina művészetében különösen fontos szerephez jutnak ezek a sötéten ár­nyalt mély, drámai színek. A fiatal szovjet művésznőt a hall­gatóság „vastapssal" ünnepelte, szin­te nem akarta leengedni a dobogóról. Azt est másik vendége, Iosif Conta, román karmester szép keretbe foglal­ta a vendégmüvésznő produkcióját. \ Nyitó számként Ion Dumitrescu III. zenekari szvitjét dirigálta* színesen és lendülettel. A román zeneszerző mű­vészete (Dumitrescu 1913-ban szüle­tett) a népi dallamvilágból meríti za­matát. A román népi dalok és táncok ritmusaival áthatott csakugyan táncos lejtésű tételei, erőteljes, életigenlő op­timizmusa és nem utolsósorban mu­zsikájának érthető mondanivalója el­lenállhatatlanul megkapják a hallga­tót. A hangverseny zárótömbjét Beetho­ven V. szimfóniája alkotta. A Sors­sfcimfónia, amelyről Szabolcst Bence, a nagy magyar zenetörténész írta a legkifejezőbb, legjellemzőbb szava­kat : „A Beethoven zene legszorítóbb markolósa, a legkoncentráltabb fe­szültség. melyet a zene Bach óta fel­idézett. Talán mindennél jellemzőbb erre a műre, hogy mily kevés és szűk­szavú, valósággal terméketlen anyag­ból nő fel rendkívüli méretekre, le­nyűgöző erőszakossággal. A dörömbö­lő főtémában, a sors-motívumban álarc nélkül, mezítelenül közeledik minden élet nagy fenyegetése, a hata­lom, a halál, a végzet. Szembe kell vele fordulni az akarat, az egyéniség, a szabadság nevében, az élet nevé­ben, hogy az élat és a szabadság vé­gül is győztes maradhasson." Iosif Conta nem tartozik a kimagas* ló karmesteri egyéniségek közé. Az Ötödiket határozott elképzeléssel,* cél­tudatosan vezényelte, de tempóvéte­lei, egész Beethoven-felfogása vittj tárgyát képezhetné. Filharmóniánk szívvel muzsikált és hajlékonyan kö^ vette a vendégdirigens száguldását. A hangversenyt lezáró tapsban a közönség tetszése, jutott kifejezésre. HAVAS MARTA Sztyepan Sztyepanovics Scsipacsev költő és jevgenyij Danyilovics Szurkov iro­dalomkritikus. a CSSZBSZ Központi Bizottságának meghívására e napokban Prágába érkezett. Képünkön (balról): j. D. Szurkov, dr. jan. Nemec és Sz. Sz, Scsipacsev, K. Mevald — (CTK) felvétele WSSSSM* A megértés gyümölcse répa egyelését már befejezték, így hát ez az esős délelőtt „legalkalma­sabb" a mosásra. Azaz, hogy mégsem. Megzavartuk munkájában. Mosolyogva kapcsolja ki a zúgó gépet, aztán a szobába tessékel. Hogy megzavartuk a munkájában? — szavai szerint ez nem baj. Ha a nőbizottságról van szó ... Évekkel ezelőtt — kezdi el moso­lyogva a beszélgetést — az aratás idején kora reggel kijártunk a mező­re, a kévét összehordani. Innen ered hírnevünk is. De tavaly a CSISZ-esek vették át a munkát... Ennyi a múltról. De a múlttal kap­csolatban azt is meg kell mondanunk, hogy Klučko elvtársnő már 9 éve a nőbizottság elnöke Az utolsó válasz­tásokig a JNB plénumának is tagja volt, jelenleg pedig a helyi nemzeti bizottság plénumának a tagja. A gyű­léseken vitatkozik, körömszakadtáig harcol az újért, az asszonyok jogai­ért. — Az Idén sem ülünk habárainkon — mondja. A jednota segítségével a téli hónapokban főzőtanfolyamot ren­deztünk asszonyaink számára ... Kopogtatás zavarja meg a beszé­det. A helyi nemzeti bizottság titká­ra, Šutka elvtárs lép be az' ajtón. Az idegen láttán egy kicsit meglepő dik, de aztán a gazdasszony tessékelő szavaira mégis leül. — Ülj le, ne vidd el álmunkat. — Azért jöttem — kezdi a homio kát ráncolva a titkár — mert vasár nap brigádot akarunk szervezni. Rossz az időjárás, az évelőtakarmányok pe dig renden fekszenek. Ha összeszed­néd az asszonyokat... — Ott leszünk — vág a titkár sza­vába a nőbizottság elnöke. — Mikor nem mentünk még el, ha szükség volt ránk? — Ezt egy szóval sem mondtam — nevet a titkár. Virágvasárnapján is jól megszerveztétek a brigádot. A gyalogjáró készítésénél vagy ötve­nen voltatok. A férfiak is szépen „kivonultak" és ebben is nektek van érdemetek. Érdeklődve figyelem a párbeszédet. Az elhangzott szavak hallatára a falu A baromfitelepen is asszonyok dolgoz­nak. (A szerző felvételei) képe tárul elém. Az aszfaltozott gya­logjáró, a Fő-utca menti kerítés és a helyi nemzeti bizottság mellett meghúzódó csinos, takaros parkocska. Amint végig mentem a falun, a gya­logjárón alig láttam egy-két embert. Képzeletemben azonban az a kép je­lent meg, amikor a járdákat készí­tették. Szinte láttam az asszonyokat, amint fürgén dolgoznak és vidáman ugratják a férfiakat. Lapozgatok az előttem levő papír­csomóban. Az egyiken mtegakad a szemem. „Kötelezettségvállalás a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére", — ol­vasom. „A kongresszus tiszteletére a szövetkezetben- 100 brigádórát dolgo­zunk le és biztosítjuk, hogy minden háztáji után pontosan eleget teszünk a tojásfelvásárlási kötelezettségnek" — áll a papíron. Nem kis ígéret ez, hiszen 80 000 tojásról van szó. Míg így böngészem a teleírt papírt, az a gondolat foglalkoztat, vajon ho­gyan állnak a teljesítésével? Ügy lát­szik KluCková elvtársnő kitalálta a gondolatomat, mert máris erről kezd beszélni. — Az eddigi eredmény több mint 70 000 tojás felvásárlása. A hiányzó 10 000 sem okoz gondot. Egy jó hó­nap és minden rendben van. Ha egy­szer szavunkat adtuk, álljuk is! Elhallgat. Látszik rajta, hogy vala­min töpreng, de egyszerre csak fel­élénkülve folytatja: — Egy pár ezerrel túl is teljesít­jük, mégpedig a kongresszus megkez­déséig. Holnap a nőblzottfság gyűlé­sén megvitatjuk, aztán kimondjuk, hány ezer is lesz a túlteljesítés. A titkár sokatmondóan mosolyog. Kezet fog és eltávozik. Látszik rajta, hogy tudja, az elhangzott szó nem üres fecsegés. Hiszen a nőbizottság 35' agitkettőssel rendelkezik Azt is tudja, hogy hetente eljárnak a helyi Jednotába az asszonyok, megnézik, kl hogyan áll feladaténak teljesítésével. Ha valahol lemaradás mutatkozik, a nőbizottság tagjai, Illetve aktivisíái ott teremnek. Nem hivatalosan, csak i úgy véletlenül... Ha tevékenységük magyarázatát ke­ressük, a régi és az új szálak egy­aránt a helyi nemzeti bizottsághoz vezetnek. KluCková elvtársnő a HNB tagja. A nőbizottságra háruló felada­tokat itt beszélik meg. De ez nem minden. A helyi nemzeti bizottság tit­kára vagy elnöke mindenkor részt vesz a nőbizottság ülésén. Ha a szük­ség úgy kívánja, a nemzeti bizottság plénumának tagjai a nőbizottsággal karöltve „nyakukba" veszik a falut. A nőbizottság ülésein nem egy eset­ben ott találjuk a szövetkezet veze­tőit is, hiszen sok asszony dolgozik ott. Az ő munkájukat is rendszeresen értékelik. Itt van például Magda Mrázková fejőnő. Az első negyedév fejési tervét 111 százalékra teljesítet­te. S az ilyen asszonyok munkáját értékelni kell. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a helyi moziban bevezették gyermekek részére a vasárnap dél­előtti filmvetítést. A nőbizottságnak ebben ís része van. A szülői munka­közösségben is az asszonyok viszik a szót. A nőbizottság tagjai meglátogat­ják a szülőket, akiknek a gyermeke rendszertelenül látogatja az iskolát. Hogy van még mit tenniük? Ez is igaz. Például az ateista nevelés te­rén. Palárikovón ugyanis még mind­máig nem tartottak egyetlen „csupán csak" polgári esküvőt és névadást. Kik segíthetnek ebben is a legjobban, ha nem a nőbizottság? A CSISZ szel karöltve beszélgetéseket rendezzenek a jegyespárokkal, a kismamákkal. Ne­héz megtörni a jeget, de meglátják, hogy munkájukat előbb-utóbb siker koronázza. NÉMETH JÁNOS 1362. Június 12. ŰJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents