Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-11 / 159. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. Június 11. hétfő • 30 fillér • XV. évfolyam, 159. szám Hatalmas békemanifesztáeió Lidicén 1 szocializmus ereje - o béke legnagyobb záloga Párt- és kormányküldöttségünk Antonín Novotný elvtárs vezetésével adózott a lidicei hősök emlékének • Megkoszorúzták az áldozatok emlékmüvét • Több mint 30 ország képviselője és hetven ezer főnyi tömeg a manifesztáción A lidicei nők felhívása A lidicei nők felhívása Mi, lidicei nők és velünk együtt mindazok, akik eljöttek, hogy kegyelettel adózzanak a fasiszta zsarnokok áldozatai emlékének — ma már huszadszor emlékezünk meg a lidicei hosszú éjszakóról, amely megrabolt bennünket apáinktól, fivéreinktől, férjeinktől, gyermekeinktől és náci koncentrációs táborokban kimondhatatlan szenvedésekkel sújtott mindnyájunkat. Nemcsak mi szenvedtünk, hiszen hasonló volt több város és község — Telavag, Oradouf, Coventry, Bande, Putten, Marzabotto, Distomon, Volgográd, Varsó, Leningrád és sok ezer további város és falu sorsa is. A nácik annak idején elkövetett gaztettei nyomán világszerte megkezdődött a jóakaratú emberek eszmeközösségének hatalmas erejű mozgalma. A nemzetek egyesült erővel elsöpörték azokat a sötét erőket, amelyek gyűlöletet szítottak és pusztulást zúdítottak az emberiségre. Az élet diadalt aratott a halál fölötti Mi e helyen nem azért emlékeztetünk azokra a szenvedésekre, amelyeket a fasizmus okozott az emberek millióinak, hogy gyűlöletre szítsunk a német nemzettel szemben. Hiszen a koncentrációs táborokban más nemzetek lányaival együtt raboskodó német nők is osztoztak sorsunkban s megtanítottak bennünket arra, hogy meg kell különböztetnünk a német antifasisztákat a fasisztáktól. A múltra csupán azért emlékeztetünk, hogy figyelmeztessünk a fasizmus és a háború újabb veszélyére. Még nem jött el annak az ideje, amikor az emberek minden világrészen fellélegezhetnek, zavartalanul dolgozhatnak s hogy az anyáknak nem kell aggódniuk gyermekeik sorsa miatt. Az atomsugárzás még mindig szedi áldozatait Hirosimában és Nagasakiban s veszélyre figyelmeztetnek az elpusztított koreai, vietnami s algériai városokban és községekben áldozatul esett emberi életek is. Az OAS-fasiszták még mindig gyilkolják a békés polgárokat, a Csendes-óceán térségében végrehajtott atomrobbantások gombaalakú felhői takarják el az eget ma is, amikor az államférfiak általános és teljes leszerelésről s az atomfegyverek betiltásáról tárgyalnak. Frankfurt am Mainban talán éppen e pillanatban hangzik a határfelülvizsgálást követelő és gyűlöletet szító revansisťák dobpergése. Az élet s a béke nevében felemeljük szavunkat, hogy mindenki óvakodjon a náci tábornokok, a nyugatnémet fegyvergyárosok és revansisták s minden segítőtársuk elől, mert tömeggyilkosságok terhelik lelkiismeretüket. Felemeljük szavunkat, hogy a tömegpusztító fegyverek ne kerüljenek e tegnapi gyilkosok kezébe, akik nem haboznának, hogy ismét háborús katasztrófába döntsék a világot. Az új Lidice az élet s a béke legyőzhetetlen erejét jelképezi. Mi a tartós emberi értékeket alkotó munkában látjuk életünk értelmét. Szeretettel gondozzuk a világ minden tájáról ide küldött rózsákat, melyek férjeink sírjain virágzanak : és a nemzetek békés együttélésének gondolatát juttatják kifejezésre. Ezt tudatosítva reményteljesen készülünk annak a nemzetközi kongresszusnak az üdvözlésére, amelyet Moszkvában rendeznek az általános leszerelés és a béke érdekében. Támogassuk egyesült erővel a békét s a nemzetek barátságét! Küzdjünk fáradhatatlanul az általános és teljes leszerelésért, a második világháború idejéből származó visszásságok megszűntetéséért, a német békeszerződés megkötéséért, s a tartós világbéke útjában álló időszerű kérdések megoldásáért! Ne engedjük meg, hogy a világ úgy mint Lidice, lángok martaléka legyen s egyetlen anya se szenvedje a mi gyötrelmeinket! Harcba a békeerők újabb győzelmeiérti Lidice, 1962. június 10-én. (CTK) — Vasárnap, június 10-én — Lidice elpusztítása 20. évfordulójának napján, a Barátság és Béke Parkja Csehszlovák Bizottsága, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a Lidicei Helyi Nemzeti Bizottság nagy békemanifesztációt rendezett Lidicén. Hazánk minden tájáról több mint 70 000 ember és 30 országból néhány száz külföldi vendég érkezett vasárnap Lidicére, hogy jelenlétével bizonyítsa — Lidice még mindig azoknak a nemes érzéseknek jelképe, amelyek szilárd kötelékekkel fűzik egymáshoz a becsületes emberek millióit. A lidicei vértanúk emlékművénél — melyet 1945 tavaszán a hazánkat felszabadító szovjet katonák állítottak fel — a csehszlovák néphadsereg katonái, a népi milícia tagjai, kladnói bányászok és kohászok, CSISZtagok és pionírok álltak díszőrséget. Az emlékmű mindkét oldalán csehszlovák államlobogók lengtek. Délelőtt 10 óra után megérkeztek pártunk és kormányunk képviselői, további hivatalos személyiségek és a külföldi vendégek. A lidicei vértanúk emlékművének lábához koszorút helyezett a CSKP KB s e kormány küldöttsége, melyet Antonín Novotný, e CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke vezetett. A küldöttség további tagjai a következők voltak: Zdenék Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnöke, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Václav Dávid, dr. František Kahuda és Ľubomír Štrougal miniszterek, dr. Alois Neumann, dr. Josef Plojhar és dr. Jozef Kyselý, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, František Zupka, a KSZT elnöke, František Vodsloň, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöke és Ladislava Klenbová -Besserová képviselő, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára. A lidicei nők küldöttsége Marié Jarošovának, a helyi nemzeti bizottság elnökének vezetésével kegyelettel adózott a vértanúk emlékének. Az emlékművet az NDK prágai nagykövetségének képviseletében Walter Vesper, az NDK rendkívüli és megharws? ilillilllÉlil Antonín Novotný elvtárs beszédet mond a lidicei manifesztáción (ČTK — felv.); talmazott nagykövete, a nagykövetség tagjai s az NDK béketanácsa küldöttségének tagjai koszorúzták meg. A külföldi vendégek nevében Lidice díszpolgárai — A. I. Pankov ezredes, a Szovjetunió Hőse, az angliai dr. Barnett Stross, a lengyelországi Júlia Makowszka, továbbá Szergej Todorov, a békevédők bulgáriai bizottságának képviselője, Lotti Labrador, a kubai Lidice képviseletében, Gabriel Vignaud, a franciaországi Oradoursur-GIane-i lakos, Giovanni Battonelli, az olaszországi Marzabotto polgármestere és Hilda Telle asszony, a norvégiai Televag képviseletében fejezte ki tiszteletét a náci terror áldozatainak emléke iránt. A hős Volgograd koszorúját P. A. Gunderin és T. J. Poszlin, a volgográdi városi szovjet képviselői helyezték az emlékmű lábához. AZ emlékmtí kegyeletterjes megkoszorúzása után pártunk és kormányung képviselői a díszvendégek, a szocialista tábor országainak diplomáciai képviselői s a prágai diplomáciai testület további tagjai helyet foglaltak az emelvényen, amely előtt sok ezer főnyi tömeg gyűlt egybe a tágas térségen. Marié Jarošovának, a lidicei HNB elnökének üdvözlő beszéde után Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke lépett a mikrofonhoz. A jelenlevők egyetértésük jeléül többször szűnni nem akaró tapssal szakították félbe beszédét, majd Ladislava Muselová olvasta fel a lidicei nők felhívását. A lidicei békemanifesztáeió a csehszlovák államhimnusz hangjaival ért véget. Antonín Novotný elvtárs beszéde Karlovy Varyban megkezdődött a XIII. nemzetközi filmfesztivál Nehéz volna hű képet adni Karlovy Vary forgalmas, sokszínű életéről ezekben a napokban. Olyan a város, mint egy kaleidoszkóp. Negyvennyolc ország, csaknem minden világrész képviselteti magát ezen a fesztiválon, mely az évek során hagyományossá vált. Cannes, Velence, Karlovy Vary jelentette az elmúlt években a filmművészet seregszemléjét, s bár e kör azóta már lényegesen bővült, a jő hír nem vesztett erejéből s hazánk fesztivál-váxosa továbbra is a nemzetközileg ismert Karlovy Vary méltfin felkészült a XIII. nemzetközi filmfesztiválra. KépUnkön: a Csehszlovák-Szovjet Barátság oszlopcsarnoka előtt álló nagy tartóoszlopon a nemzetközi filmfesztivál jelképe látható. (Bambule - CTK felvétele) és elismert színvonalas versengések egyik fórumát jelenti. Ezen az sem változtat, hogy az idén a hagyományt bővítve a 13-as számhoz értünk. Sokszor némely számnak bűvös-babonás szerep jut, azonban a XIII. nemzetközi filmfesztivál művészeti, minőségi igénymércéjére ez aligha lehet befolyással. A végső szót természetesen nem az előzetes találgatások, hanem a művek mondják majd kl. Erre köael két hét áll rendelkezésre. A fesztivál művészetet gyarapító hozamát csak mintegy 40 film megtekintése után mérhetjük le. A szombati rendkívül színpompás megnyitó után hazánk versenyen kívüli filmjét, Karel Zeman Miinchausen báró-ját láthatta a közönség. A filmet megelőzően a szabadtéri előadás közönsége a fasizmus barbárságát védóló lidicei dokumentumfilmet tekintette meg. A megrázó mondanivaló lírai telítettsége teljes mértékben azonosul az igényes művészi kidolgozással. A vádoló múlt e filmkockái szinte sugallták a fesztiváli — jelszó — az emberek közötti nemes kapcsolatokért és a népek közötti tartós barátságért' — korparanccsá magasodott felelősségét. Ez a verseny küldetése, célja, legfőbb meghatározója. Ezt hangsúlyozta megnyitójában dr. František Kahuda, az iskola és kulturális ügyek minisztere is. Tetszéssel fogadta a közönség hazai filmgyártásunk új alkotását — a már említett MBnchausen bárót. A filmben Verne regényének merész fantáziája ad találkozót a mával. Az egymást követő humoros, szellemes s mély alapgondolatot hordozó jele(Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt vendégek, kedves polgártársak, elvtársak! Ma van éppen 20 éve annak, hogy a náci megszállók a földdel egyenlővé tették Lidice községet és embertelenül legyilkolták férfilakosságát. A nácik ezt až aljas tettüket a község fegyvertelen lakosai ellen követték el. A 192 lidicei férfi jogtalan, minden bírósági eljárás nélküli legyilkolásának egyedüli oka a dühödt gyűlölet, a leigázott ország népének megfélemlítése volt. A német fasiszta megszállók természetesen Lidice elpusztítását nem véletlenül döntötték el. E gaztett a munkásosztály, a kommunista párt és a haladó erök, a nemzet nagy többsége ellen irányult, amely szilárdan és bátran, dicső forradalmi harcaihoz hűen, elszántan szembeszállt 'a fasiszta megszállókkal. A német fasiszták nem elégedtek meg a férfiak tömeges legyilkolásával, hanem lidicei nőket és gyermekeket is gyilkoltak. A gyermekeket először kiragadták anyjuk kezeiből, elhurcolták őket, később pedig nagy részüket elpusztították. Százöt gyermek közül csak 17 maradt életben, a többit a gázkamrákban embertelenül legyilkolták, vagy pedig mérhetetlen szenvedések közepette haltak meg. Azokat a gyermekeket, akik életben maradtak, a német fasiszták erőszakkal el akarták németesíteni. A lidicei nőket koncentrációs táborokba hurcolták, ahol rabszolgaként báptak velük. Sokan közülük meghaltak a fasiszta kínzókamrákban, a többiek a borzalmas fizikai és lelki szenvedéstől megviselten tértek vissza. A lidicei lakosok, a derék bányászok, kohászok és parasztok vagyonát elrabolták s a községet elpusztították. A borzalmas gaztett, amelyet a nácik Lidicében elkövettek, nem az egyedüli volt a megszállt Csehszlovákiában. Tizennégy nappal később hasonló sors érte Ležákyt, később pedig Javofičko, Ploätina községeket, Szlovákiában Ostrý Grúňt, Klakkot és más falvakat. Lidice csak egy láncszeme volt a náci gaztettek láncolatának, amelyek már a második világháború előtt megkezdődtek és amelyektől hemzsegett a német fasizmus uralma valamennyi megszállt országban. A felperzselt községek és legyilkolt lakosok százai és ezrei a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában, a franciaországi Oradourban, több mint 300 ember legyilkolása a Róma melletti Andreatin-barlangokban, az olaszországi Marzebottőban és a jugoszláviai Kragujevácban — mind csak néhány példája a fasiszta gaztetteknek. Cáfolhatatlan tény, hogy egyik esetben sem volt szó csupán a náci egységek túlkapásáról, egyes tisztek vagy katonák akciójáról, amint azt ma e gaztettek végrehajtói és a volt SS-légények a Német Szövetségi Köztársaságban tartott revansista találkozóikon igyekeznek magyarázni. A német fasiszták céltudatos, tervszerű megfélemlítő irtóhadjárata volt ez, amelyet már jóval a második világháború kitörése előtt előkésaítettek. Csehszlovákia népe Lidice és lakosai pusztulásakor szemléltető képet nyert arról, mit tennének a hitleri fasiszták az egész nemzettel, ha győznének. Heydrich és Frank beszédei világosan utaltak arra, hogy a cseh nemzetet részben fel akarták számolnH részben pedig kitelepíteni, hogy a térséget, amelyben élt, németekkel telepítsék be. E barbár célkitűzésük megvalósítását a megszállás folyamán el is kezdték. A hitleristák e bűnös törekvései azonban nem érték el tervezett céljukat. Az elképzelhetetlen szenvedés ellenére, amelyet a náci rendszer a leigázott nemzeteknek okozott, a megszállt országok népei nem szűntek meg harcolni szabadságukért. Ellenkezőleg, Lidice elpusztítása és a többi náci gaztett megacélozta a nép elszántságát a fasisztaellenes harcban, és még inkább felrázta a nemzetek fasisztaellenes, demokratikus lelkiismeretét. Lidice elpusztítása világszerte visszhangot keltett. Nem volt ország, ahonnan ne nyilvánult volna meg a szolidaritás hangja Lidice iránt. Sok embernek Lidice nyitotta ki a szemét és ébresztette őket tudatára annak, hogy a nácizmus az emberiség szörnyetege, mely a legrosszabb gaztet* tekre képes. A Lidice iránti rokonszenv meg-: nyilatkozásai a nemzetközi szolidaritás és a nemzetközi fasisztaellenes harc pompás példáivá váltak. A Szovjetunióban az I. csehszlovák hadtest katonája Lidice nevét Irta jelszóként harckocsija tornyára, a brit bányászok bérűk egy részét adták az új Lidice felépítésére. Lidice emlékére községeket neveztek el, emlékműveket emeltek, Lidice nevét adták lányaiknak a kubai, panamai, brazíliai szülők. És ma Lidice ebben a szellemben újra él, a fasisztaellenes mozgalom jelképe, a nemzetek közötti barátság és béke szimbóluma. A Szovjetunióban és más országokban, amelyek szintén megismerték a hitleri fasiszták aljasságát, a Lidice iránti szolidaritás újabb lendüle* tet adott a náci betolakodók elleni harcnak. A különféle megfélemlítő akciók közepette a mi nemzeteink sem szűntek meg harcolni a náci megszállók ellen. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével országunk hazafias erői bekapcsolódtak a nemzeti szabadságért folyó küzdelem egyre hatalmasabb arcvonalába s ez a küzdelem hazánk területén széleskörű partizánmozgalomban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és végül a prágai nép 1045 májusában kitört emlékezetes felkelésében érte el tetőfokát. Ez az országos küzdelem jelentősen hozzájárult a hitleri Németország végső leveréséhez és megmutatta, hogy népünk nemcsak véget akar vetni a fasiszta megszállásnatk, de azt sem engedi, hogy megismétlődhessék egy újabb München, s az utána következett szenvedés. Tizenhét évvel ezelőtt ért véget a második világháború. A nemzetek, amelyek a háború főterhét viselő Szovjetunió oldalán leverték a német militaristákat és fasisztákat, valamint szövetségeseiket, megesküdtek, hogy a fasiszta barbárizmusnak soha többé nem szabad megismétlőd(Folytatá6 a 2. oldalon.)