Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-27 / 175. szám, szerda

Az ipar és o kereskedelem jó együttműködése —

o vevőközönség elégedettségiek diaija A mindennapi életben nélkülözhetetlen árucikkek vásárlása közben legtöbbször nem is gondolunk arra, hogy amit éppen megvettünk, az számos ipari és kereskedelmi üzem dolgozói szorgalmas munkájának eredménye. Pedig tudatosítanunk kellene iparkodásuk célját — Igényeink lehető legjobb és valóban sokoldalú kielégítését — hiszen mindnyájan ennek arányában értékeljük az ipari üzemek s a kereskedelmi szervek munkájának eredményességét. Magától értetődő azonban — és teljesen jogos is —, hogy hovatovább igényesebben Ítéljük meg ezeket az eredményeket, mert életszínvonalunk rendszeres emelését tartjuk szem előtt. Mindnyájan jól és ízlésesen akarunk öltözködni, televíziós készülékkel, mosógéppel, hűtőszekrénnyel s egyéb értékes közszükségleti cikkel korszerűsíteni háztartásunkat, kulturáltabbá, kényelmesebbé akarjuk tenni otthonunkat. Mindez azonban nemcsak az említett és egyéb cikkeket gyártó üzemektől függ, hí nem a kereskedelmi hálózat rugalmasságától is. A vásárolt árucikkek mennyisége — az emelkedő életszínvonal tükre Bár népgazdaságunknak ez idén bizonyos nehézségeket kell leküzdeni, egy percre sem szakad félbe hazánkban az életszínvonal emelkedése. Belkereskedelmünk többek között ez év első negyedévi forgalma is arról tanúskodik, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a közszükségleti cikkek vásárlása. Ezt természetesen a jövőben ls számításba kell vennünk, mert évről évre nagyobb a lakosság foglalkoztatottsága, s ennek következtében nemcsak az átlagos, hanem a teljes keresete is. Mindez lényegesen növeli a dolgozók vásárlóerejét, ami a mind nagyobb bevásárlásokban is megnyilvánul. A közszükségleti cikkeKet gvártó üzemek £s a kereskedelmi szervek vezetőségének figyelembe kell vennie ezt a tényt, hogy idejekorán kielégíthessék a vásárlók igényeit. Helytelen lenne, ha elhallgatnánk, hogy újabban kedvezőbb a helyzet az említett árucikkek gyártásában és árusításában is. Az illetékes szervek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az üzletekben minél több olyan áru legyen kapható, amely megfelel a vevőközönség ízlésének, a legújabb divatnak, de egyéb igényeknek is. Ezért jogos elismerés illeti őket. Am helytelen volna, ha csupán dicsérő szavakra szorítkoznánk. Nem titkolhatjuk ugyanis azt sem, hogy nem lehetünk teljesen elégedettek az-eddigi fejlődéssel. Ezt az álláspontunkat a negyedévi eredmények ls igazolják. Elemzésük bizonyos aránytalanságokra hívják fel a figyelmet. Különösen az késztet gondolkodásra, hogy a kereskedelem — ami az élelmiszeripari termékek értékesítését illeti — ugyan túlteljesíti a tervfeladatokat, de az ipari gyártmányok, különösen a készruha értékesítése, néha rövidebb (vagy hosszabb Időre megreked, jóllehet az olyan fejlett ipÉerral rendelkező országban, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, felfelé ívelő folyamat tanúinak kellene lennünk. Több figyelmet a vevőközönség érdekeinek! Csak látszólag oldanánk meg a dolgot, ha az élelmiszereknek egyes városokban, községekben tavaly észlelt tömeges felvásárlásával vagy pedig a ruházati cikkek stb. tavaszi vásárlásának késésével indokolnánk az előbb említett fennakadást. Amit okvetlenül figyelembe kell vennünk az, hogy az életszínvonal állandó emelkedésével párhuzamosan fokozatosan változnak a fogyasztók igényei is. Az évek során kialakulnak a különböző jövedelmű emberek csoportjai, akiknek igényei vásárlóerejükhöz, vagyis a munkájukkal megkeresett összeghez igazodnak. Most már egyre több vásárló nemcsak arra gondol, hogy valamilyen ruhát, kabátot, nadrágot stb. vegyen, hanem arra — és talán elsősorban ezzel törődik —, milyen legyen a keresett árucikk minősége. Gyakran tanúi lehetünk annak, hogy ezek a jogosan igényesebb emberek sokszor figyelemre sem méltatják a kirakatokban bemutatott s az üzletekV ben kínált árut. E magatartásuk különböző okokra vezethető vissza. Az egyik például az, hogy kiváló minőségű, ízléses kivitelű, tehát igényeiknek megfelelő árucikkeket keresnek. Bármelyik elárusítónő bebizonyíthatja, hogy bizonyos árucikkek „meg sem melegedhetnek" az üzletben, viszont más, általában bármikor kapható áru csaknem eladhatatlan, tehát fölöslegesen hever a polcokon. A kereslet ismerete — a jól működő kereskedelem névjegye A fentiekhez hasonló eseteknek-flgyelmeztetésként kellene hatniuk a kereskedelmi szervek vezető dolgozóira, akiknek észre kellene venniük, hogy „valami nincs rendjén". Nem volna szabad tűrniük sok és értéke munka ráfordítását olyan árucikkek gyártására, amelyek iránt túl csekély a vevők érdeklődése és ezért eladhatatlanokká, más szóval fölöslegessé válnak. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a jutányosabb árucikkeknek el kell tűnniük az üzletek polcairól. A probléma megoldását másutt — abban kell Keresnünk, liogy az ipari üzemek és a kereskedelmi szervek egymással szorosan együttműködve, az eddiginél sokkal rugalmasabban alkalmazkodjanak az állandóan változó kereslethez, illetve minél több műszaki újdonságot és kiváló minőségű árucikket hozzanak forgalomba. A csehszlovákiai ruhagyárak 1962ben 361 féle szövet- és 552 féle kötöttruhával bővítik választékukat, de sajnos, ez sem elegendő ahhoz, liogy lépést tarthassanak a vásárlók igényeivel. Dicséretre méltó fejlődésről tanúskodik egyébként az is, hogy hazánk helyi gépipári üzemei 1062-ben előreláthatólag 48 féle új gyártmányt hoznak forgalomba. Ezeket az elgondolásokat természetesen értékelnünk kell, ďe semmi ok sincs az önelégültségre, mert tudjuk, hogy a választék említett bővítése sem járulhat hozzá a vevőközönség szinte rohamosan növekvő igényeinek lényegesebb kielégítéséhez. Igen sok fiigg a fejlesztési és kísérleti üzemek dolgozóitól Ha mindnyájan azt akarjuk, hogy kereskedelmünk egyre több újdonságot hozzon forgalomba, akkor a fejlesztési és kísérleti üzemek dolgozóinak a lakosság vásárlóereje, Illetve a vevőközönség szükségletei és igényei alapján egyre leleményesebb megoldásokkal kell ehhez hozzájárulniuk. Az ezzel kapcsolatos teendőket éppen ezért csak kellő ismerettel rendelkező, valóban kiváló szakértőknek kellene elvégezniük, aKik nem tűrik a különböző kísérleti feladatok megoldásának elodázását. A gvárakban is okvetlenül el Kellene kerülni az újdonságok előállításához szükséges előkészületek fölösleges halogatását. Nyíltan meg Kell mondani, hogy éppen e téren mutatkoznak nehézségek. Ezek a jelenségek természetesen kedvezőtlenül befolyásolják nemcsak a gyártási terv teljesítését, hanem az adott üzem jövedelmezőségét és a dolgozók kereseti lehetőségét is. Az Ipari üzemak ugyanis — ahogy mondani szokás — „biztosabban járnak a jól kitaposott ösvényeken", ezért — bár tudvalsvő, hogy bizonyos idő elteltével minden divatját múlja és elavul — szívesebben termelnek „sorozatosan" már bevált, „jólmenő" árucikkeket. Az ilyen üzemek vezetősége csak akkor ébred az elkövetett hibák tudatára, amikor a kereskedelmi szervezetek nem hajlandók -az „eladhatatlan" gyártmányok átvételére. Nem elegendő csak bizonyos érdekek érvényesítése Egy adott üzem kapuja nem lehet az a határ, amelyen túl megszűnik a közszükségleti cikkeket gyártók érdeklődése gyártmányaik sorsáról. De az eladásukról gondoskodó kereskedelmi dolgozóknak sem szabad csak „saját" szakágazatuk érdekeit szem előtt tartaniuk. Gyakran előfordul, hogy a kereskedelmi szervek a pillanatnyi helyzethez Igazodva rendelnek bizonyos árucikkeket. Ez helyes akkor, ha gyorsan elavuló áruról van szó. A keresett, tehát rendszeresen vásárolt árucikkek megfontolatlan, mondhatnánk szeszélyes megrendelésének nem szabadna megtörténnie, mert ez igen nagy nehézségeket okoz a termelő vállalatoknak. Még roszszabb helyzet adódik, ha az üzletekben kiárusítják a készleieicet és az utánrendelés a szokásosnál nagyobb. A termelés és az értékesítés közötti kapcsolatok alapján adódó problémák -azonban nem annyira bonyolultak, hogy lehetetlen voina megoldást találni. A lényeg a termelés és a kereskedelem dolgozóinak jó szervező munkája, összefogása és együtttes iparkodása. Az egyesült erővel végzett munkában és minden dolgozó öntudatos hozzájárulásában Kell látnunk a lehetőséget, hogy sikerül az eddigi fogyatékosságok kiküszöbölése, s a lakosság zavarmentes ellátása. lol] Kiállítással egybeköti bevásárlás A prágai Národní Tfldán mindig nagy a sürgés-forgás. A villamosok, az autók egymás után suhannak, a siető járókelők egymást előzik a járdán, de ha a túlsó oldalra igyekeznek, jó kis időbe beletelik, míg átjuthatnak. Nem csoda, mert ez a J főváros egyik legforgalmasabb útvo' nala, ahol a korszerű kirakatokban az ízlésesen elrendezett áruk mágneses vonzóerővel bírnak, szinte behúzzák az üzletekbe a kíváncsiakat, akik alij? veszik észre, hoev néh«~v perc múlva aktív vásárlókká, vevőközönséggé alakultak át. A Národní Tfídát azonban nemcsak bevásárlási célokkal keresik fel oly nagy számban. Kiállítási termei tanulságos szórakozást jelentenek, a festményeket, iparművészetet, vagy a népművészetet kedvelő prágaiaknak és vidékieknek, sőt a külföldieknek is. Igy például állandóan nagy érdeklődésnek örvendenek az ULAV kiállítási termni (Népművéc

,"

,t

: központja]. Már a neve is elárulja, hogy miért keresik fel oly sűrűn, miért időznek falai között hosszasan a látógatók. Ezúttal azonban az ULAV termeinek nem sok köze van a népművészethez. Mégis nyüzsög a határozott céllal ideözönlő közönség. Kiállítási és egyúttal elárusító színhellyé varázsolták a jól ismert helyiségeket. Egymás kezébe adják az ajtó kilincsét a látogatók s az udvarias elárusltónők alig bírják az iramot. Az ízléses magvar női vw'^

1-" - ' a lengyel szoknyák és blúzok, a kínai vízhatlan esőkabátok, a vietnami erős szálból készült tartós férfi nadrágok, az NDK divatos kosztümjei és férfiöltönyei, nadrágjai pillanatok alatt gazdát cserélnek. A színpompás, kitűnő minőségű csehszlovák gyártmányú sálak, fejkendők, zsebkendők, mint kiegészítő divatcikkek igen hasznos és jó célt szolgálnak. Ami pedig a legfontosabb, az öltönyök, ruhák és divatkellékek egyáltalán nem drágák, sőt nagyon is elérhető áron kaphatók. A nemzetközi divatárú kiállítással egybekötött elárusítás az ULAV termeiben igen jó ötletnek bizonyult. Megismertet más országok divatjával, az ottani szakemberek és dolgozók munkájával és lehetővé teszi, hogyha megtetszik, megvegyük azt, amire szükségünk van. Ráadásul a kűldföldi áru az újszerűség erejével hat, csábit. —km— AZ ÚJ SZÓ SZERETIK A KÖNYVET Paleíka tiszt századának CSlSZ-tagjat a párt XII. kongresszusa tiszteletére többek között kötelezettséget vállaltak, hogy minden fiatal elnyert a Fuőík-jelvényt. Vállalásuk teljesítésére minden szabad pillanatukat felhasználják. Képünkön látható, amint Kyslink katona, a kör vezetője a kiképzés szünetében egy könyvröl beszélget. A kör a CSISZ tanév keretében alakult. Ma már teljesítették kötelezettségvállalásukat, 17 katona a záróbeszélgetést kitűnő eredménnyel tette le. Az elvtársak azonban nemcsak a párt XII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségüknek teltek becsülettel eleget,. hanem vállalták azt is, hogy igy másik században is segítséget nyújtanak a kötelezettségvállalás teljesítésében. Példás munkájukkal elérik, hogy a könyv valóban egész életükre jó társa lesz a fiataloknak. J. KOLAJ, tiszt A természetben kellemesebb a könyvvita. (A szerző felvétele) GYORS A FEJLŐDÉS ÜTEME Sarán új Szem épül. a DUSLO. Ezzel a községnek és környékének több értizedes kívánsága valúsul meg, az új üzem gazdag munkalehetőséget nyújt a lakosságnak. A kapitalizmus éveiben számtalan tüntetés és sztrájk színhelye volt Šaľa és vidéke. Még ma is sok elvtárs él itt, aki szilárd meggyőződéssel harcolt a proletariátus jogaiért s e harcban sok fájó puskatus- és gumibotütést is kapott. Az első köztársaság idején Sala utcái a nagy mezőgazdasági munkássztrájkok agitációs munkáinak színhelyévé váltak. Es hogy ez a harc nem volt hiábavaló, azt SaTa mai képe bizonyítja. Eltűntek a zsúpfödeles, túlzsúfolt házak s ma már az eddigi külváros házai szebbek, mint régen a főutcán. A Táros vezetősége olyan távlati tervet dolgozott ki, amely messzemenően biztosítja a fejlődést. Már most folyik a víz-, és gázvezetékek lefektetése. A mai gyors fejlődés valóra váltja a község lakóinak többi álmát is. Szabó István, Safa FEJSZE NÉLKÜL VÁGJAK A FÄT Rimavská Sobotán önkiszolgáló büfé is van. Jó, hogy van, mert az ellátás szempontjából szükség van rá. Arra már kevésbé, hogy az asztalokon és a falmenti polcokon gyakran használt, üres tányérok hevernek, kiöntött sörtócsák csúfítják az asztalokat. Aki enni akar, keresnie kell a megfelelő helyet. 1962. június 15-én délelőtt a következőt láttam: A büfében készételeket, konkrétan „tejfeles marhahúst gombóccal'.' is árusítanak. Azonban az ételhez nem adtak kést és villát, csak kanalat. Így a fogyasztók kénytelenek voltak a húst kanállal enni. Ez az önkiszolgáló büfé, a Rimavská Sobota-i Vendéglők és Éttermek Vállalat 11-009-09 számú üzeme a Leningrádi utcában van. Amikor a húst és a gombócot kés és villa' nélkül szolgálják fel, az embernek az az érzése, mintha a favágók fejsze nélkül vágnák a fát. Števo Kováč, Rim. Sobota A cukrászdában érdekes beszélgetésnek voltam akaratlanul is tanúja. Két, most érettségiző lány beszélgetett. Az egyiket Szonjának hívták, a másikat Marikának. A sudár termetű Szonja szolid, komoly lány, míg osztálytársnője megjelenésével és viselkedésével is elárulta, hogy a legszívesebben csak a külsejével törődik. — Örülök;, hogy eljöttél — szólt Szonja. — Na hallod, hisz alig vártam már, hogy megmutathassam neked az új kalapomat. Ugye cuki? Csak százhúsz korona volt. Igaz, anya kicsit morgott miatta, de hát most már úgyis dolgozni fogok, s akkor majd ... — Bocsáss meg, hogy a szavadba vágok — mondta Szonja halkan. — A kalapod csinos, dé én másról szeretnék veled beszélni. Nem akarom hinni, hogy ne legyen más célod ... — Oh, már megint a prédikációi Ogy látszik a CSISZ-titkárnőnek kevés volt az, hogy a gyűléseken szapult, neveigetett engem, most iderendelt úgynevezett „cukrászda-kúrára"! — vágott szavába gúnyosan Marika. — Hát idefigyelj! — folytatta. — A tanévnek már vége, s én fütyülök a segítségedre! Megmondtam már, hogy keresnt akarok! Es szépen öltözködni, élni! Anyámnak is meglesz a „kívánsága", lesz érettségi bizonyítványom — igaz, hogy azzal nem nagyon dicsekedhetem —, de ezentúl nem ifell a szüleimtől pénzt kérnem, ha valamit venni akarok. Önálló leszek! Szonja szó nélkül hallgatta és közben sóhajtgatott. A másik meg beszélt, mesélt. Terveiről, hogyan képzeli el az életet, hogy minek tanulni, amikor előbb-utóbb úgyis csak férjhezmegy. Hát miért ne élhetne addig is?l Végre fellélegezhet és most tanuljon tovább? Végre Szonja ts szóhoz Juthatott. Halkan, de mégis határozottan beszélt a lányhoz. — Nem prédikálni akarok ... Nagyon szeretném, ha megértenéd: nekem nem mindegy, hogy veled mi történik. Jó néhány éve ismerlek. Tudom, szeretsz öltözködni, de azt ts A kisfiú es tudom, hogy te nem vagy olyan ... tudtam meg, hogy születésnapod olyan ... üres. Makacs vagy. Kissé lesz ... szerénytelen is. De ez mind azért — Ezt te csináltad? van, mert „egyetlenke" vagy, min- — Magam varrtam és hímeztem ls! den kívánságodat teljesítették. Csak — felelte büszkén Marlka. már az utóbbi Időben megsokallták — Nahát! Azt nem is tudtam, hogy a szüleid is. Magad mondtad, édes- tudsz varrni — lepődött meg Szonja, anyád kijelentette: már ideje lenne, — Emlékszel talán még arra, menyha dolgoznál, mert ő már nem bírja nyire örültem ajándékodnak, még a sok clfráskodást. S te, amióta most is a legszebb zsebkendőnek tarmeghallottad az első „nem"-et, alig tom. Kicsit röstellem, hogy bepisz..iMLi—j_ kítottam, éppen előtted ... — Ne gyerekeskedj! A zsebkendőt könnyebb kimosni, mint a kis lurkó nadrágját. Mondd csak, nem vetted észre, milyen érdekes szabása volt a fiúcska kabátjának? a ^ooT^V-^-nrl^ ~ T

e igazán tudsz varrni? cL Z.

&CUK.C11UU — Csak kicsit. Szabad időmben •'•Wi

n i

" csináltam zsebkendőket, díszpárnávártad, hogy befejeződjék számodra ka

t> kt l

s hímeztem őket. De te vagy a tanulás. Nem akarlak a továbbta- a

z egyetlen, aki örül a munkámnulásra rábeszélni. De arról igenis na

k • • • Má

r bánom is, amiért olyan szeretnélek meggyőzni, hogy ha már Pimaszul beszéltem az előbb veled... dolgozni akarszakkor legalább vá- Kicsi

t i9"zad is van, és igazán miniassz szakmát. Mert így nincs semmi d

i9 I

6 vouá

l hozzám. Csak hát már értelme annak, amit te a fejedbe idegesített, hogy örökké csak én vavettél. gyok „műsoron". Otthon, az iskolá— Remélem, nem akarod, hogy la- ba

n> á CSISZ-gyűlésen ... katos legyek? — kérdezte kissé'epé- ~ Marika! — szólt fellelkesülten sen Marika. Szonja. — Ragyogó..., remek — Nem, lakatos semmi esetre sem, klíün

ö' Jf}

1 *

szó

hf T,

an

uV mert te jobban kedveled a szűk »

arrnU H

ü> micsod

a ruhakat krealszoknyát, mint a nadrágot - felelte hatsz majd... Megagitálom az egész mosolyogva Szonja. osztályt, a te „készítményeidet" fogn„ -i . , i. í

u

k vásárolni... Na szólj már valaBeszélgetésuket egy anyukája után mtt

! i siető, aranyos, fekete pöttömke em- Marika eg szót sem tudoü M. ber zavarta meg, akt a két lány asz- nyögnl Pár erclg csendben voltak tálánál megcsúszott Szonja felsegí- mind a ketten Az ik arra tette. A gyerek sírásra görbülő száj- dolhatott: i>M

l i

e

Sz? Sikerült meg,al a nadrág,aba akarta törülni be- gyŐ2nöm

?» A másik pedig azon e

l_ P uJL

k

e/

é'- SZ°

n

,1J}

k

(?

ta k

e- mélkedhetettt: „Elfogadjam az ötlezecskéjét és zsebkendőjével tisztít- tét

?» gatt

a••• Végre Marlka megszólalt. A kisfiú hálásan nézett rá, motyo- _ Ahogy kitanultam a szakmát, gott is valamit, s aztán a sütemény- yarrok neked egy olyan csodaszép nyel teli pult előtt álló anyukájához kabátot, amilyet... rohant. Md

r indulhattam is. ök ketten még — Jé, neked még mindig megvan beszélgettek... A fő az, hogy volt ez a zsebkendőd? — kérdezte várat- értelme a találkozásnak. Szonja meglan örömmel Marika. oldotta nehéz feladatát, amelyet már — Igen... ' a többiek segítségével ls próbált, de — Pedig már több mint két éve, c

s^k most sikerült, hogy adtam neked. Te! Hirtelen Egyedül? eszembe jutott, mennyit izgultam, Nem, nem! Segített még a kisfiú hogy idejére meglegyek vele. Későn és a zsebkendő. Pastorek i •.> " Oj SZÖ 4 * 1962. június 27.