Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-24 / 172. szám, vasárnap

JELESRE VIZSGÁZTAK Gyönyörű, verőfényes júniusi nap, nyárnak is beillene. Szokatlan a hirtelen hőség, a hőmérő higanyszála már a harminc fok felé közeledik, és a minden átmenet nélkül beköszöntő melegben a levél sem rezdül. Ám a čajakovói szövetkezet gondosan művelt cukorrépája, kukoricája és burgonyája szinte áhitja a meleget. Érdekes, embert alig látni errefelé, csupán a szomszédos dűlőben, a vasút mentén berregnek a növényápolást végző traktorok. A falu irányába bandukolva az a meggyőződésem alakul ki, mintha ebben a közös gazdaságban is kevés lenne a munkaerő. Az előbb látott kép, valamint a lucernásokról, rétekről lekerült takarmányok azonban gondolkodóba ejtenek. Csak akkor látok tisztábban, amikor a kovácsmű hely udvarán véletlenül Kalita József brigádvezetővel találkozom. — Való igaz, mi sem bővelkedünk munkaerőben. Ezzel azonban jő előre számoltunk. Mindenütt gépesítettük a munkákat, ahol csak lehetett. A tagságnak ez Idén már a cukorrépaegyelést sem kellett kézi erővel végeznie, mert egycsírájú vetőmagot alkalmaztunk. — Rendben van — válaszolom a termetes brigádvezetőnek, — de hogy birkóztak meg a takarmányokkal? — Nálunk már csak a kazalozásnál veszünk igénybe emberi munkaerőt. Egyébként a kaszálástól kezdve a betakarításig a takarmánytermelés minden munkáját gépesítettük. Hogy nagyobb súlya legyen a brigádvezető mondanivalójának, az udvar végén létesített gépszérűre invitál. A kerítés mellett és a szín alatt sok gép, boronák, gereblyék, pótkocsik és egyéb szerszámok sorakoznak. Az egyik külsőre furcsa géptípusnál megállunk. A kombájn után akasztott nagy űrtartalmú szalmagyűjtőre Ismerek, mely csak annyiban különbözik ez eredeti típustól, hogy a felvonószerkezet elé a kétmenetes aratásnál használt rendfelszedőgépet erősítettek. — Ez a mi „csodagépünk" — mondja büszkén és pontról pontra mindent tüzetesen elmagyaráz. Kétszer is körüljárva alaposan szemügyre vettük a gép szerkezetét. Kísérőm feltette a kérdést: tudja-e milyen nagy előnyére szolgál ez a szövetkezetnek? Naponta harminc munkaerőt spóroltunk meg vele a takarmánybetakarításnál. Egy nap alatt több mint tizenöt hektárról hordtuk kazalba a termést. A boglyázó gépen kívül a szövetkezet ez idén a takarmányok szárításánál a ventillátorokat is sikeresen alkalmazta.. Köztudomású, hogy az évelőtakarmányok kaszálása óta kevés volt a napsütés. Három nap alatt több mint negyven hektárról mégis biztos helyre tárolhatták a boglyázóval gyűjtött és a ventillátorokkal szárított jó minőségű takarmányt. Mindezt annak köszönheti a szövetkezet, hogy ,olyan derék mesterekkel dicsekedhet, akik nemcsak az egyszerű vasmunkához értenek, hanem az új módszerek bevezetéséért, a gépek korszerűsítéséért is minden lehetőt elkövetnek. Ballay Rudolf mechanikus, Keil József segédjével ottjártamkor már az aratáshoz szükséges gépek javításán mesterkedett. A javításra váró utolsó kombájn motorját illesztették az önarató-cséplőgépbe. Arcukról a fészer hűsében is patakokban folyt a veríték. — Ezzel a munkával sem késlekedhetünk — magyarázza Keil József, aki — míg a mester anyát keres az egyik csavarra — szaporán húzogatja a srófokat. Közben Fecskő Pál, fiatal traktoros is befutott sarabolóval felszerelt gépével. Az egyik kapaszerkezet felmondta a szolgálatot, újat kell tenni helyébe. Ám látja, hogy a mesterek nagyon el vannak foglalva, tehát egyedül lát hozzá az üzemzavar eltávolításához. öt is sürgeti az idő, de azért talál módot, hogy a nyári munkákra történő felkészülésről néhány szóval tájékoztasson. — Most a Garamon túl dolgozunk — mondja szerelés közben. — Az aratás megkezdéséig minden fontosabb munkát szeretnénk befejezni, hogy teljes erővel végezhessük a gabonabetakarítást. — A traktorosok hogyan készülnek az aratásra? — A brigádvezetővel közösen kidolgoztuk a terveket. Minden szem gabonát kétmenetes eljárással takarítunk be. Legkésőbb tíz nap alatt végzünk ezzel a munkával, mert kizárólag kombájnokkal dolgozunk. A kévekötőgépeket mind nyugdíjba helyeztük. — Várj csak komám — igazítja helyre szavait a brigádvezető. — Ne tévedjünk, az önkötözőket nem helyeztük teljesen nyugdíjba. Kijavítottuk és elraktároztuk őket. Ha a szükség megkívánja, mindegyiket bevetjük. Mint e példa ls bizonyítja, a szövetkezet gazdálkodásának minden részében példás a szervezés, nyoma sincs a torlódásnak. Mi ennek a magyarázata, tettem fel a kérdést a szövetkezet könyvelőjének. — Sok tényezőt kellene megemlíteni. Például a szilárd díjazást, mely a normák alapján anyagilag is érdekeltté tette a tagságot. A szakképzett káderek helyes elosztása szintén döntő lépés volt a jövedelmezőbb gazdálkodás kialakítása felé. Muzslay Sándor, az elnökünk, technikumot végzett, az agronőmusnak és a zootechnlkusnak szintén megvan a kellő felkészültsége ahhoz, hogy rugalmasan szervezze, irányítsa a termelést. A könyvelő érvelése helyesnek bizonyult, hiszen a Jó szakvezetés gyümölcseit főként az állattenyésztés szakaszán kézzelfogható eredmények bizonyítják. Tiszta, minden betegségtől mentes állományukról a Járás határán túl ls sokat beszélnek. Hasznosság tekintetében pedig sok, régen alakult szövetkezet színvonalát is messze túlszárnyalták. Ezekben a napokban a szövetkezetesek az első félév eredményeinek értékelésére készülnek és máris kitűnt, hogy az állam iránti kötelezettségek teljesítéséből szintén jelesre vizsgáztak. Nem szükséges elmondanom, hány mázsa hússal, hány ezer liter tejjel és tojással teljesítették túl eladási tervüket. Egy fontos dolgot azonban nem hallgathatok el, például a súlygyarapodást, mely a hízósertéseknél az év elejétől 0,63—0,95 kilogramm között váltakozik. A tejhozam, noha június első napjaiban 5,6 literre csökkent, öthavi átlagát tekintve, hét liternél többre rúg. Ez a néhány adat arról ls számot ad, hogy a két évvel ezelőtt még rosszul gazdálkodó szövetkezet menynyit fejlődött. A közös munka új, szocialista módon gondolkozó embereket nevelt, akiknek becsületes viszonyuk van a szövetkezethez, az egész társadalomhoz ... SZÜMBATH AMBRUS Jól sikerült elíhdás Á petržalkai alapfokú Iskola tantestülete és szülői munkaközössége jól sikerült műsoro délutánt rendezett. A műsor egyik legszínvonalasabb száma az iskola Kodály Zoltán Énekkarénak fellépése volt. Kodály, Bartók szerzeményekkel, magyar és szlovák népdalokkal szerepeltek. A műsor végén Ágh Andrásné, a szülői munkaközösség elnöke értékes ajándékkönyveket osztott szét a 16 legjobb előadó és szavaló között. A Matador klubtermében összegyűlt közönség elismeréssel Jutalmazta a szereplőket. Dr. Reineí János, Bratislava Értékes régészeti A Kutná Hora melletti Bylanyban 10 évvel ezelőtt fedezték fel a régészek egy őskort település első nyomait. További kutatások eredményeként még ugyanabban az évben azt is megállapították, hogy a település 22 hektárov terült el. Bylany jelenleg Európa legnagyobb kiterjedésű régészeti munkahelye, ahol számos lelet utal az újabb kőkori földmüvelök életmódiára. Az itteni legrégibb leletek az l. e. IV. évszázadból származnak. A régészek az említett település területének már csaknem egyötödét átkutatták s az eredmények alapián az eddiginél sokkal pontosabb képet alkothatunk a hazánk területén annak idején letelepedett emberek életéről. Az eddig átkutatott 4,5 hektárnyi területen a törzsek mintegy 80 fakunyhójának maradványait találták meg.Ezek a gerendaházak á törzsek, Illetve családok tagjai számának meg felelően 6—7 méter szélesek és 8,45 méter hosszúak voltak. Igen értékes lelet az a 35 kemence is, amelyeket különböző célokra, így például a tárolásra szánt gabona szárítására, kerámiai tárgyak égetésére, a gabona pörkölésére és nyilvánvalóan húsételek készítésére is használtak. Az archeológusok a település későbbi időszakaira utaló rétegekben gabonatartályokra bukkantak. A leletek összehasonlítása és elemzése azt is lehetővé tette, hogy a régészek Közép-Európa legrégibb földművelőinek gazdasági életére is fényt derítsenek, akik földjeiket nem szántották és 2—3 termést takarítottak be egy-egy települési Időszak alatt. Így 10—11 év leforgása alatt kimerítették a közvetlen közelben levő földek termőképességét, ezért máshová költöztek. Az a törzs, amelynek nyomáít Bylanyban feltárták, felváltva 6—7 hasonló településen élt, úgyhogy 70—60 év eltelte után ismét visszatért az eredett helyre. A bylanyi lele'ek nagy segítséget nyújtanak az ősközösség szociális helyzetének megállapítására ls. Az akkori emberek matrlarchátusban — leletek Bylanyban anyajogi társadalomban éltek. A bylanyi leletek közül egyesek arról tanúskodnak, hogy e helyen bizonyos időszakban ún. fílíációra került sor, vagyis az Itteni lakosok egy része egy további, önálló települést alapított. <Áz itt 5—6000 évvei ezelőtt letelepedett emberek életéről tanúskodó adatok megállapítását a legkorszerűbb geofizikai, vegyészeti, statisztikai s egyéb módszerek alkalmazása teszi lehetővé. A nagy kiterjedésű és rendkívül jelentős lelőhely szükségessé tette a helyszínen egy kerámiai laboratórium, a leletekben levő szerves maradványok megőrzéséhez szükséges különleges állomás, egy statisztikai munkahely stb. létesítését. A tervek szerint 1965-ig teljes mértékben gépesítik a lelőhelyen végzendő kutatómunkát. (CTK) EtffEf/fffff

t

ň IHHI

IHI

ttlt

1 Anna, Ferkó és a pioníravatás Nem csupán azért, ...mart szocialista rendszerben élünk, s mert Iskoláink Jellege megváltozott, hanem azért is, mert anya vagyok, írok: Annáról, Ferkőröl. A minap szikra- éc pioníravatás volt a bratislavai magyar tannyelvű tizenegyéves iskolán. Kislányomat napokon át izgalomban tartotta ez a nap. KéR szoknyában, fehár blúzban, csillogó nagy szemekkel Indult el arra az útra, amely közelebb vísai fit a megértéshez: a boldogság nem nagy dologból tevődik össze. Kedves szülők, nevelők — ha így értelmeztük volna a pionlraratást, ha ilyen érteimet nyert volna, akkor nem kellene ezt kérdeznünk, hogy Anna és Ferkó miért fogták kézen egymást a műsor közepén, miért Indultak haza? Nem gondoltatok arra, hogy egy hosszú karaván-életnek végállomásai ők? Nem gondoltatok arra, hogy ha egyszer emlékezni fognak a szikra-avatásra — csak azt fogják tudni, hogy nem volt 14 koronájuk s nem kaptak süteményt ffs limonádét az avatási ünnepen s nem örülhettek társaikkal — nem lehettek velük egyenlők? Ne kérdezd kedves saülfi, nevelő —• miért nem fizették be fik ls az uzsonnapénzt. Azt gondolod ,te jobban szereted a gyermeked? Lehet, hogy Jobban szareted. De anyának lenni — több mint önzőén sajátod szeretni. Anyának, nevelőnek lenni ily esetben annyit is Jelent, hogy Annának és Ferkónak, a ké* clgányszármazású gyereknek egy kis áldozattal örömöt szereztetek volna. 8ZABÚ MÁRTA KITŰNŐ AUTOMATAGÉP (CTK) A gottwaldovi Bőripari Kutatóintézet egyik konstruktőr-kollektívája Josef Zaoral vezetésiével a napokban egy olyan automata-berendezést szerkesztett és helyezett üzembe, mely sokban felülmúlja a cipősarkak gyártásánál eddig használt gépeket. Az új automata előnye, hogy működése közben nem szükséges a bőrt minden egyes sarokvágásnál belehelyezni, a sarok elkészítése után kivenni s majd ismét belehelyezni. Az új automatánál ezt egy különleges berendezés végzi s az így megtakarított munkaerő két automatát irányíthat. Az új gép előnye az ls, hogy nyolc óra alatt csaknem 500 darab sarokkal készít többet, mint az eddig használt berendezések. Jog Blackman a nagynémet Keresztet festi az NSZK számára készülő repülőgépre. J

oe Blackman repülőgyári munkás a kanadai Montrealban, ö festi a repülőgépek törzsére és szárnyára a felségjeleket. A második világháború alatt, mint annyi más társa, ő is fegyvert fogott és a náci Németország ellen vívott háborúban Jól megállta helyét. Egyike volt azoknak Oldenburg mégis partra száll Angliában Hogyan csapták be Joe Blackmant? • Amíg a főhadnagyból őrnagy lesz • A hatodik partraszállás • Két riadó története a kanadai katonáknak, akik Normandiában partra szálltak, hogy négy sikertelen kísérlet után megvalósítsák az inváziót. Joe Blackman akkor még nem sejtette, hogy ezt az ötödik partraszállást még egy hatodik is követni fogja, amelyben ő is segédkezni fog, de am&y egészen másféle lesz... • Oldenburg riadót vezényel ás jósol Mint mondottuk, az Invázió az ötödik kísérlet volt, nézzük miért nem sikerült az első négy partraszállás. Ebben nagy része van a „szövetségesek" parancsnokságán kívül Oldenburg főhadnagynak is. A szövetségesek parancsnoksága a négy kudarcban annyiban ludas, hogy nem készítette elő kellőképpen a partraszállást, hogy az akciókat csupán „tapasztalatgyűjtésnek," a német védelem „megismerésének" minősítette akkor, amikor a második frontra oly égetően szükség volt, amikor a keleti fronton a legádázabb harcokat vívták a szovjet csapatok. Hogy ez a négy partraszállás mennyire taktikázás, eleve kudarcra ítélt halogató manőver volt csupán, arről éppen Oldenburg német főhadnagy esete tanúskodik. Oldenburg a tengerparton teljesített szolgálatot, az „Atlanti falat" védte rohamosztagával és hű barátjával Bögel hadnaggyal. A tengert vizsgálta messzelátójával. Egyszerre elkiáltja magát: „Riadó!" Ez Saint-Nazairenél történt 1942 márciusában. Osztaga felkészült és a partra igyekvő angol csapatokat háromórás harc után megsemmisítette. Maradtak persze foglyok ls. Ezeket Oldenburg minden további nélkül agyonlövette. De volt egy kikötése: a tiszteket saját kezűleg végzi ki. Egy hónappal később Boulogne sur Mer-től délre hasonló eset történt. Csakhogy akkor csupán 8 perc alatt végeztek a partra szállókkal. A harmadik esetben Oldenburg újra kitüntette magát. Ez júniusban történt. A harc 13 percig tartott. A negyedik akciót „fubilee" fedőnév alatt készítették elő az angolok és augusztus 10-én került sor megvalósítására. Mondani sem kell talán, hogy Oldenburg főhadnagy Itt is jelen volt rohamosztagával. Ez már bonyolultabb csata volt. Torpedórombolók, cirkálók vonultak fel a La Manche-csatornán. A partvédő ütegek tüzet nyitottak. Reggel 6 órakor Dieppenél mégis partra lépett az első kanadai katona. Délután 2 óra táfban azonban már az utolsó szövetséges is megadta magát. Kétezren vonultak a fogolytáborok felé. Akiket Oldenburg agyonlövetett — a sebesültek —, és akiket maga lőtt agyon — a tisztek — természetesen nem voltak köztük ... Oldenburgot és Bögelt kitüntették. A náci újságírók nyilatkozatot kértek a két dieppeí „győztes parancsnoktól". Oldenburg kijelentette: Eljön az ideje, hogy mi szállunk partra az ő szigetükön! Azután reggelig ivott. • A Rajna partján Az ötödik partraszállás sikerült. Akkoriban a szovjet csapatok már megtörték a német hadsereg erejét, már világossá vált, hogy a szovjet hadsereg győzni fog. 1944-et írtak, a szovjet csapatok a Balkán felé nyomultak előre és a Kárpátok keleti lejtőit is elérték. Normandiában, Caen-től északkeletre megkezdődött az Invázió. Oldenburg és Bögel futottak. A fegyverletétel valahol a Rajna partján érte őket. Azután volt koncentrációs táborba jutott a két „dleppel hős", ahol három napon át a meggyilkolt hadifoglyok hulláit kellett kihordantok, épp azokét, akiket ők lövettek agyon. — Már-már úgy látszott, hogy Joe Blackman, a Normandiában partra szállt kanadai katona elérte célját.., • Hitler megszegett parancsa és a második riadó Hitler 1940-ben, amikor tanRcsapatai Dunkerque-ig szorították vissza az angol expedíciós hadtestet, váratlan parancsot adott ki: It kell állítani a hadműveleteket. Ezzel lehetőséget adott az angoloknak, hogy megmeneküljenek a teljes katasztrófától, s áthajózzanak Angliába. Még a hírhedt Stukák sem zavarták a visszavonulást. Hitler azt a parancsát azzal indokolta, hogy „egy héten belül úgyis szót értünk az angolokkal. Nagy-Britannia uralkodjék a tengereken, ml majd a szárazföldön." A parancs tehát az volt, hogy a La Manche-csatornánál meg kell állni... Oldenburg főhadnagy korábban teljesítette ezt a parancsot, de amióta őrnagy, fittyet hány neki. ö most ugyanis a Bundeswehr őrnagya és bár hordja Hitler vaskeresztját, mtasításai betartását nem tartja szükségesnek. így hát nem áll meg a csatornánál és íjra „riadót" vezényel. Csupán régi vágyát teljesíti — pontosan úgy, aíiogy annak idején az újságíróknak megmondta: Nagy-Britanniába vezényli harckocsizó csapatát, s „partra száll az ö szigetükön". Ea a NATO-egyezmény keretében történik, de ez Oldenburgot ég hű társát, Bögelt nem érdekli. Fő, hogy kiadhatja a parancsot: Irány a csatornaI És megkezdheti — a hatodik partraszállást, amelyet nem az angolok, hanem ő vezénydl. És azt hiszi, hogy a véres nyomot, amely mögötte marad, senki sem látja..

t A 84. nyugatnémet harckocsizó zásalóaij tankjai Nagy-Britannia fSldjén robognak. S mit szól ehhez Joe Blackman, aki a Rajnáig kergette Oldenburgákat? Élni kell, mondja 6» újra az acssthei nyúl, ös újra a repülőgépgyárban dolgozik, ö festi a felségjeleket a repülőgépek törzsére és szárnyára. Történetesen a gyűlölt fekete keresztet, az NSZK felségfelét festi Kanadában a Bundeswehr némára készülő lökhaftásos vadászgépekre. J Á Kvőty nyomán. J ÜJ SZÖ 4 * 1962. június 24.