Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-20 / 168. szám, szerda

t A Karlovy Vary-i szabadtéri moíi festői környezetben húzódik meg a világhírű fürdőváros egyik gyorsan megközelíthető zugában. Esténként színültig megtölti a filmfesztivál elöudásaira kíváncsi közönség. (CTK felvétele) Nemzetgyűlésünk küldöttsége az NDK-ban (Folytatás az 1. oldalról) Hennigsdorf (CTK) — A Csehszlovák Nemzetgyűlés küldöttsége, amelyet Zdenék Fierlinger vezet, NDKbeli látogatásának második napján, június 19-én megtekintette a hennigsdorfi Wilhelm Florln Acélgyárat. Az üzem megtekintése után az egyik csarnokban nagy barátsági tüntetést rendeztek. A dolgozók melegen üdvözölték a vendégeket. A csehszlovák nép baráti üdvözletét FrantiSek Pecha, a Hradec Králové-i kerületi pártbizottság első titkára tolmácsolta. A csehszlovák vendégeket a hennigsdorf! olvasztárok nevében Berthöld Schmidt, az NDK Népi Kamarájának küldötte köszöntötte. A román-szovjet barátság manifesztációja N. Sz. Hruscsov a „Grivica Rosie" üzemben Bukarest (ČTK) — Kedden a bukaresti „Grivica Rosie" vasúti műhely dolgozói látták vendégül az N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette párt- és kormányküldöttséget, amelyet ez alkalomból Gheorghe Gheorghiu Dej, I. Gli. Maurer, N. Ceausescu, Gh. Apostol és további román személyiségek kisértek. Kiküldött tudósítónk jelenti Kailovy Vadból: Tanácskoznak a világ filmművészei A fesztivál! verseny hétfőn szünnappal folytatódott. A nemzetközi filmfesztivál rendező bizottsága a délutáni órákban kirándulást szervezett Marianské Lázné-ba. A városnézés és a különféle sportesemények lebonyolítása után este tábortűzzel fejeződött be a kirándulás hivatalos része. A félnapos kiruccanást a rendkívül Jó hangulat s a filmesek és fényképészek nagy aktivitása jellemezte. Különösen Tatjana Lavrovának, a fiatal filmművésznönek volt nagy sikere. A pihenőnap után tegnap a feszti váli verseny a Szabad Fórum megnyitásával folytatódott. Mint minden évben, ez idén is megrendezik a világ legjobb filmszakembereinek eszmecseréjét, mely az idén is rendkívül hasznosnak ígérkezik. A tanácskozások központi témája: Az ember kiszolgfiltatottja-e vagy formálója az életnek? A kissé furcsán hangzó kérdést mindenekelőtt az a szándék indokolja, hogy a világ filmművészete, beleértve a nyugati országokét is, az emberiség számára legfontosabb kérdésekkel foglalkozzon. A szocialista országok filmművészete ezt az elvet már a gyakorlatban érvényesíti. Bizonyításként olyan müveket említhetünk, mint a „Ballada a katonáról", a „Tiszta égbolt", „Békét «z érkezőknek", vagy akár a fesztiválon bemutatott, „Az esztendő kilenc napja" című alkotásokat. Joggal tehetnék fel a kérdést, vajon ezen országok filmművészete minden esetben tevékeny segítője-e az építőmunkának, támogatója és ösztönzője-e a forradalmi lendületnek, az újarcú ember formálásának? A felelet, azt hiszem, aligha lehet egyértelműen pozitív. Rengeteg feladat vár még e téren filmművészetünkre, s az utolsó évek filmterméseinek életközelsége ős lendülete záloga lehet a méltó folytatásnak. A közelmúltban megrendezett párizsi filmművészeti vita francia felszólalójának, Armand Gattl-nak szavai szinte idáig érnek s rávilágítanak a vita, a felvetett probléma fontosságára. „Fogalmam sincs, mi a filmművészet — vallotta a francia szakember, — de azt hiszem, tudom, mi az ember. Amikor tízezrek halnak éhen, én felelősnek érzem magam az éhenhaltakért... Ne az emberek emlékezetébe akarjuk beírni magunkat, hanem e jövőjükbe." S hogy a nyugati világ filmművészetében ez mennyire új hang, erre a példát a nyugati tucatfilmek áradata szolgálja. E filmek legfőbb Jellemzője a „vadászat". Mindenki vadászik valamire, örökségre, dúsgazdagságra, de legtöbbször — a nőkre. S a Jólét lehetősége valójában illuzórikus, az elérhetetlen vágyat sugalló filmek célt szentesítő eszköze a csalás, az erőszak, a gyilkosság, s az egészet amolyan szexufll- fasizmus lengi be. Indokolt tehát a kérdés: hol maradnak azok, akik becsületes munkából élnek, s a nap tüzében görnyedve éhen és szomjan tengenek. A Dolnozók Filmfesztiváljának harmadik napja A VILÁG MINDEN ARANYA Á már hetekkel ezelőtt beharangozott Bourvill-filmnek a várudvar arányainak megfelelő tömeglátogatottsőga volt, A közönség érdeklődését már az a puszta tény felkeltette, hogy a vígjáték főszereplője a hármas szerepben bemutatkozó BourvlU, kiváló frahcla komikus, rendezője pedig a világhírű René Clair, aki nemrégen került a „Italhatatlanok" soraiba, miután a Francia Akadémia tagjává választotta. René Clair neve biztosíték jó filmre, mondhatnánk sajnálattal, jobb filmre. Ha az átlagnézőt megkérdeznénk, mi a véleménye a filmről, azt mondaná: megjárja. Valóban helyzetkomikumokban bővelkedett a film, s René Clair minden-alkalmat megragadott, hogy megnevettesse a nézőt. A világ minden aranyának színhelye egy festői szépségű, egészséges forrásvizű francia mezőváros, tnely üzérek, telekspekulánsok céltáblája lett. Simán menne a nagystílű szélhámosok dolga, ha az öreg Dumont, aki kedvező fekvésű telkén rozzant házikójában lakik, nem makacsolná meg magát és nem ragaszkodna az „ősi rögökhöz". Pedig őt nem szalaszthatják el, mert telkén van, az a csodaforrás ls, mely a szélhámos .ftr"saság reklámjain meghosszabbítja az üdülők életét. Innen kapja nevét a megálmodott szanatóriumváros is: a Hosszú Élet Városa. Remekül indul a film, jelenetről jelenetre fokozódik a komikum, itt-ott e blzarrság is valószínűen hat, ám a film közepe táján kezdi észrevenni a néző, hogy nem tudja, mit akar mondani a film. René Clair ugyan a maga jellemző szellemességével óvatosan megcsipkedi a fennáiló társadalmi rendet, óm korántsem állíthatjuk, hogy a makacskodó, csökönyös paraszt és szenzáclóhőssé avatott ügyefogyott fia érdemelné, hogy hőssé avassák. Elvégre a Dumont-család jussvéd8lmében — mely a lelketlen üzérek kel szemben teljesen jogos — a fő motívum az apáról fiúra szálló konokság és nem utolsó sorban ön zés, melyen csupán a film végén elhangzó kijelentés enyhít: „A forrás ott csobog az út mentén, mindenki ihat belőle." René Clair filmjének az a hibája. hogy elsikkad a mondanivalója. Nevettet, de vitás, kin csattan a szatlrá ostora. A nevettetés, « helyzet- és jellemkomikum különösebb mondanivaló nélkül ma már kevés egy vígJátékban, mert a jó rendezés ellenére is szokványos kommerszfilmmé sülylyedhet. „Az a célom, hogy az embereket megajándékozzam a nevetés boldogságával, mert a nevetés önmaga lényegében' a szabadság jele" — vallja Clair. Csak részben érte el célját: megnevettette az embereket, a szabadság ajándéka azonban ettől sokkal több. Egyébként páratlan művészi teljesítményt nyújtott az önmagát, bátyját és apjáí játszó Bourvill. t. L. • OOWIQ-O • •0-»OO»C*»» Xümtte+A ©•©•••O»ö0»0'0»0 ••OTFO h A csehszlovák baráti és jószolgálati küldöttség FrantiSek Krajčír külkereskedelmi miniszter vezetésével Június 19 én repülőgépen a Mali Köztarsaságba utazott. A küldöttség Cseh Szlovákia és Mali gaMasági együttműködése bővítésének konkrét lehetőségeiről fog tárgyalni. • „Az új technika — a szocialista építés pillére" jelszó alatt Június 19 én Prlevidzán előadás hagzott el a szovjet bányászok munkájáról. A szlovákiai szénbányák és a közép szlovákiai Kerület ércbányái több mint 100 technikusának és vájárjának Pavíl Murín, a Szlovákiai Egyesült Szénbányák igazgatója tartott beszámolót az új technika fejlődéséről a szovje^ bányák ban. * A „Lidice élni fog" szervezet bizottságának meghívására ktdden, június 19-én 15 lidicei gyermek Nagy Britanniába utazott, ahol négy lidicei nö kíséretében 14 napot töltenek. •k Šacán június 19 én megkezdődött azon vállalatok CSISZ ellenőrző őrjáratainak országos értekezlete, amelyek berendezéseket gyártanak és szállítanak a Kelet-Szlovákiai Vasmfl részéra. A tanácskozáson Jelen vannak Ľubomír Metllcký a CSISZ KB titkára és juraj Varholík, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára. A nyugati világban ma egyre több szó esik a film válságáról. Az okot azt hiszem badarság volna a televízió terjedésében látni, mint inkább a tucatfilmeket és az egy kaptafára készülő hősöket szállító nyugati filmiparban. Igaz, a hollywoodi ízlés, az ott kidolgozott „művészet" kificamította a filmművészet valóságot indokló igényét, hegemóniáját azonban az élet a világ nyugati felén is már megtörte. A film küldetése, hogy az emberekkel megláttassa a világot, amelyet megváltoztatni, átalakítani — az ember legfőbb tisztje. S ezt aligha szolgálhatja a kreált „hősöket", a bibliai tőrténeteket és az olympuszi istenek és istennők históriáit szállító amerikai filmipar. A fesztiváli verseny sorén vasárnap bemutatott filmek közül egyébként sikere volt az „Egy csepp méz" című angol alkotásnak. Jo, a tizenötéves lány és a könnyű élet elvét valló anya közti lelki szakadék drámáját láthatjuk a filmben. A film tematikájával, a nyugat! világ embertelenségét leleplező kritikai-realista megoldásával a művészet javát képviseli. Feledhetetlen Rita Tushingham fiatal színésznő rokonszenves alakítása a főszerepben. Indonézia a Kalimantan akcIAval (csehszlovák-indonéz koprodukció) szerepelt a fesztiválon. A felszabadító harc időszakában lejátszódó film, a gyenge forgatókönyv ós művészi teljesítmény miatt csupán felvételeiben, környezstrajzban jelent elismerést érdemlő alkotást. A filmet megelőző „Havanna" című kisfilm a nézők osztatlan tetszésével találkozott. Tegnap az esti órákban KervaK: Éjféli mise filmváltozatának bemutatására került sor. A filmet nagy érdeklődés előzte meg. Ismertetésére vlszsza térünk. FÖNOD ZOLTÁN A „Grivica Rosie" dolgozói a román királyságban dúló terror s az akkori kegyetlen kizsákínányolás ellent forradalmi akcióikkal írták be nevüket a román munkásmozgalom történetének lapjaira. A vasutasok a kőolajmunkásokkal szövetkezve 1933-ban a Román Kommunista Párt vezetésével hősiesen küzdöttek a burzsoázia, a földbirtokosok rendszere, az országnak imperialista hatalmak általi elnyomatása és a fasizmus ellen. Ezek a forradalmi szellemben tökéletesen megszervezett harcok gyökeres fordulatot jelentettek a Román Kommunista Párt és munkásmozgalom fejlődésében. A népi hatalom uralomra jutása óta teljesen átépítették és korszerűsítették a „Grivica Rosie" műhelyeit, ahol most már nemcsak vasúti kocsikat javítanak, hanem kűolajfinomítók, papír- és cellulózgyárak gépeit is gyártják. A munkások számára új lakóházak, klub, Iskolák, valamint egyéb kulturális és szociális intézmények épültek. Az üzem bejárata előtt munkások és munkásnők fogadták a kedves szovjet vendégeket. Dimitru Mlro igazgató bemutatta Hruscsov elvtársnak a legjobb munkásokat. A szovjet vendégek kíséretükkel az igazgatóság épületébe mentek, ahol az üzem vezető dolgozóival barátságosan elbeszélgettek. Hruscsov elvtárs, a kollektívák munkája, bére s az üzem gyártmányai Iránt érdeklődött. A szovjet küldöttség tagjai ezután román vendéglátóik kíséretében megtekintették az üzem vagonjavftő rész-3 legét és finommechanikai műhelyét. A szovjet küldöttség vezetője szívélye-: sen elbeszélgetett a munkásokkal s nagy érdeklődéssel követte a technológiai folyamatokat. N. Sz. Hruscsov elvtárs az üzeni megtekintése után ajándékokat adott ét a dolgozóknak. A „Grivica Rosie'" vagonjavító rész-i legének ünnepélyesen feldíszített munkacsarnokában több mint 10 000 dolgozó részvételével rendezett nagy-: gyűlésen hosszan tartó viharos tapssal, a román-szovjet barátságnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Román Munkáspártnak éltetésével fogadták a szovjet vendégeket. A nagygyűlésen Gh. Gheorglü De), majd N. Sz Hruscsov tartó* beszédet. A jelenlevők többször szűnni nem akaró viharos tapssal, éljenzéssel, „hurrá", „RNP-SZKP", „Dolgozzunk, harcoljunk, véd|ük meg a békét!" fel-i kiáltásokkal szakították félbe a ben szédeket. A „Grivica Rosie" üzem dolgözójnak' nagygyűlése az örök s megbonthatat-i lan román-szovjet barátság lelkes ma-ä nlfesztáclójává csúcsosodott ki. -Á Odaítélték a díjakat a „Wolker-Prostéjov" győzteseinek (CTK) — Hétfőn, június 18-án Prostéjovban véget ért a Wolker-Prostéjov ifjúsági alkotóverseny központi része. A verseny végén odaítélték a díjakat és a győztesek (elléptek. A több mint 900 résztvevő • közül a rendezők 79-nek ítéltek oda dijat és kettőnek különdíjat. A Mladá Fronts díját a tfébíCl „Šlabikár" irodalmi színház nyerte el. A CSSZBSZ KB díját a Szövjet költemények szavalatáért a Frenstát pod Radhošte'm-I Pavol Parnia nyerte el. Az irodalmi színházak versenyében rendkívül nagy volt a részvétel és magas volt a verseny színvonala. A várt 10 együttes helyett a prostéjovi versenyen 21 vett részt. A. N. Koszigin Olaszországban Róma (ČTK) — Az Olasz Köztársaság elnöki irodájának sajtóosztálya közölte- hogy a köztársasági elnök június 18-án fogadta A. N. Ko« szlglnt, e Szovjetunió Mlnisztertaná* csának első alelnökét. A. N. Koszigin a szívélyes beszélgetés folyamán átadta a. köztársasági elnöknek N. Sz. Hruscsov üdvözletét és üzenetét. Ä. N. Koszigln kedden, jônlúš 19én tiszteletét tette A. Fanfani miniszterelnöknél, akinek átadta ty. Sz, Hruscsov üdvözletét. Vietnamban napirenden: az ország iparosítása A vietnami sajtóiroda közölte, hogy a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának nemrég lezajlott 1. teljes ülésén az észak-vietnami Ipar klépftíséről s fejlesztéséről tárgyaltak. i nnir i ír nim iim i m»i irt u»u»Maii_n»jWMi._ini) Jlfcf H0CHMAN J főnök" és a többiek Az öregek, ahogyan az 1954 vagy 1955 óta harcoló partizánokat nevezik a hegyekben, nem hivatalos megkülönböztető „jelet" viselnek. A hosszú menetelésekkor a hegyekben sajátkezűleg készített botokra támaszkodnak, melyeket rendkívül ügyesen használnak a sziklamászásnál, uz útban heverő fatörzsek átugrására, parázskotrásra. Azért olyan fekete, szeneseden botjaik vége Hacsicsi Hafnaoui zászlóaljparancsnoknak egész Aurésban a legnagyobb botja van. Mennykőerős, Jókora husáng, mely — mint a parancsnok helyettese elmesélte — nemegyszer egyéb célra ls Jó szolgálatot tett gazdájának... A nemzeti felszabadító hadseregben 1982 tavaszán vezették be a rangjelzéseket. Addig csak funkciók voltak: „századfőnök", „szakaszfőnök", Csak a felsőbb parancsnokságokon szólították Itt-ott rangjukon a tiszteket, de ez inkább a szokás hatalma volt, mert 1959-ben eltörölték a rangjelzéseket. Természetesen, most már újra bevezetik, és a hadsereg szervezeti életében és működésében is újabb fejlődési szakasz következik. A kis vörös és ezüstcslllagos zöld hajtókák már elkészültek. Már Csak fel kell varrni a rangjelzéseket a zubbonyokra és kabátokra. HacBicsi Hafnaoui egyike volt azoknak a „főnököknek", akiknek zászlóaljainál hegyi utazásaim során elIdőzgettein. A többé-kevésbé állandó tartózkodási helyű zászlóflljparancsnokságon, mely az alakulat hivatalos ügyelt bonyolítja le, természetesen megérteni a falusiak, különösen a ritkán található az én Hacsicsl bará- hegylakók gondolkodását. Eleinte tőtom. A zászlóaljparancsnokság egyéb- lük tanult, hogy azután taníthassa ként miben sem különbözik a világ őket. Különben nagyon szerény és bármelyik hadseregének hasonló fel- "szófukar ember, de úgy tudja felsőbb szervétől, mivel azonban HacsI- vetni a problémákat, hogy társaságäcsi nap mind nap 3or.ra látogatja a századokat — már pedig jó pár kllométerre vannak egymástól — a parancsnokság is állandóan vándorol, persze képletesen értve. Hacsicsl Hafnaoul nem szereti az iratokat, mindent szóban vagy rádión keresztül intéz el. A francia nyelvű kalonai levelezés egyik helyettesének a feladata. Hacsicsl' Hafnauoi, mint sokan a parancsnokok között, ugyanis nem tud franciául. Minden ízében tébessai paraszt, bár az ország érdekei úgy kívánták, hogy kiváló katona és parancsnok legyen belőle. Mokadem Fudikkal a felsőbb parancsnokság politikai komisszáriusával két napig kerestük a századoknál. Fudlk a constaniinei Ben Badisz arab iskola egykori hazafias tanítója. Az idén lesz harminc éves Már húsz éves korában tanított, majd 1955, elején ő is a hegyekbe vándorolt. Két évig volt politikai komisszárlus az aurési hegyekben Elmesélte, milyen nagy iskola volt ez számára. Itt ismerkedőt! meg a falu népével, az ország iggzl életével, meri a hadsereg politikai komisszárlusának eisösorbah a polgári lakosság körében kell tevékenykednie. Kezdetben nem volt könnyű dolog ban magukévá teszik következtetéseit. Ez aztán a meggyőzni tudás művészete I A „főnököt" keresve több szakaszt ejtettünk útba. Egy-egy órácskát mindenütt elbeszélgettünk. Fudik fesztelenül elcsevegett a katonákkal. Mindenütt örömmel fogadták, s űgy beszéltek vele, mint legjobb barátjUKkal. Merre fog haladni a forradalom? — ez a kérdés izgatta állandóan a harcosokat. Állandó állomáshelyén a legkisebb elakulatnak Is van saját faliújságja. Erről a partizánok gondoskodnak. Az ilyen „faliújság" kollektív munka eredménye. Technikai része persze mindig azokra vár, akik legszebben tudnak írni és rajzolni, tanácsokkal azonban az egész század vagy szakasz szolgál: ezt ide tedd, amazt meg oda írd... A faliújság bal fele rendszerint arab, jobb fele pedig francia. A gyarmati uralom következménye az IS, hogy akik tudnak franciául, nem ismerik a helyesírási szabályokat (bár mindenki beszél arabul), ezrik pedig, akik az arab írást sajátították el, nem tudnak franciául. Ezzel magyarázható ö kétnyelvűség. Az egyik századnál végre ..elcsíptük a főnököt". Megállunk a faliújságnál. Ilyen felíratok díszelegneK ÜJ SZO 2 * 1982. június 20.