Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-19 / 166. szám, kedd

Az új technológia úttörői k u l r ú r z* MÉG A TAVASZ BEKÖSZÖNTÉSE ELŐTT megkötötték a szerződést, aláírták a felajánlásokat megörökítő díszes okiratokat, hogy ezen tűi szo­cialista módon dolgoznak, élr.ek és tanulnak. Ki volt a kezdeményező? Hasztalan kerestem, kutattam az Alekäincei Állami Gazdaság Igazga­tóságán, a lukácsi üzemrészleg hu­szonkéttagú versenyző csoportjából egyet sem tudtak megnevezni. František So'.čanský elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke ls csak annyit árulhatott el, hogv a címért versenyző csoport minden tagjánál egy a szándék: többet, Jobbat és olcsóbban termelni. Karol bácsi, az öreg kocsis, aki­nek bricskáján közelítettük meg a vagy öt kilométerre fekvő lukácsi üzemrészleget, úgy látszik jobban is­merte a major dolgozóit. Otközben sok szépet és érdekes dolgot mon­dott el a versenyzők munkájáról, életéről, a gazdaságszerte nagy ér­deklődést kiváltó nemes kezdemé­nyezésükről. — A Marák fiú és Jurík Ilonka már tavaly is sokat sugdo'óztak, gyakran rebesgették: meglátja Karol bátyám, rövidesen olyan csoportot szervezünk, melyre az egész Igazga­tóságon felfigyelnek majd. Lám, nem ls hittem volna, odajutottak, hogy még az újságírók érdeklődését ls felkeltették... Ezek a fiatalok bi­zony megérdemlik a dicséretet... A határ képe még többet mond a versenyző csoport igyekezetéről. No­ha az Időjárás nem kedvezett a nö­vényeknek, derékig érő rozsokon, kalászalt nyújtogató búzavetéseken akad meg a látogató szeme Kellene azonban a jó idő, a meleg, a gabo­na beszemzésénél most sokat segítene. A cukorrépa hatvan hektáron gondo­san kiegyelve, bekapálva, ugyancsak sürgeti az Időjárás megjavulását. A major közelében fekvő dűlőben ma­gaskerekű Zetor dohogását repíti fü­lünkbe az egyre erősödő szél. Ján Antalič segítőtársával, Jozef Cebóval a kukorica sorközi művelését siette­ti. Közben — úgyis délre jár az Idő —• behajtanak a kovácsmühelvbe, hogy a sarabolók késelt megélesít­sék. Míg a mesterek rendbe hozzák a szerszámokat, a traktorosok meg­ebédelnek és percnyi késedelem nél­kül ismét a kukorlcaföldre hajtanak. STANGEL ARPÄD, az üzemtészleg vezetője is megérkezik. Körüljárta a határt, ellenőrizte a traktorosok munkáját. Ebben még az irigység sem tálé ihatna kifogást, pontosan, hiba nélkül dolgoznak. A címért ver­senyző traktorosok ugyanis azt tart­ják, hogy csak akkor lesz gazdag a termés, ha minden munkát idejé­ben és Jól végeznek el. Karol Bulla elvtárs, az üzemi bi­zottság elnöke szintén dicséri a fia­talokat. elismerően beszél a gazda­ságban végzett munkájukról. — Űk az új technológia úttörői. Nekik köszönhetjük, hogy a nö­vénytermelésben egyre inkább ér­vényesül a gépesítés. Ez idén a takarmányok betakarítását kizá­rólag gépekkel végezzük. Ezzel négy százalókkal növeljük a fehérjetar­talmat, ami 3432 mázsás szénater­mésnél mintegy 137 mázsa fehérje­többletet Jelent, több mint 22 ezer li­ter tej kitermelését teszi lehetővé. Emellett hektáronként kétszáz koro­nával csökkentjük az önköltségeket, tizenegyezer koronával tesszük ol­csóbbá az első kaszálású takarmá­nyok betakarítását. Hej, ha szövetkezeteink, állam.! gaz­daságaink zömében ezt a módszert alkalmaznák — és erre meg van a lehetőség — nagy mennyiségű fehér­jékkel gazdagíthatnánk a takarmá­nyok tápanyag-tartalmát Különösen ez idén kellene meghonosítani ezt az eljárást, mert az évelő takar­mányok lekaszálása óta hideg, borús az idő, kevés napsütés érte a ren­deket. A lukácsi üzemrészlegen száz­hatvanhárom hektárról rekordidő­ben, hat nap alatt kazalba rakták a jó minőségű takarmányt. — Ventillátorok segítségével, leve­gővel szárítottuk a termést — di­csekszik Jozef Macák, a leleményes brigádvezető Példamutató földművesszövetkezet A kelet-szlovákiai ál­lattenyésztők sorában szép sikereket érnek el a rožňavai járásban a goôaltpvfii EFSZ tagjai, akik lelkiismeretesen gondoskodnak az állat­állományról és a takar­mányról. Ennek köszön­hető, hogy nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik az állatte­nyésztési termékek el­adásának tervét. L, A goÉaltovói szövet­kezetesek ez év elejé­től 35 000 liter tejet adíak a kö/.ellátásnak, tehát eddig már 7000 literre] töhhet az idő tervben előirányzott mennyiségnél. Hasonló jó eredményeket érnek »1 a tcjáseladásban is. \z évi terv teljesítésé­hez már csak 10 000 tojást kell eladniuk. Az EFSZ tagjai nem­rég felülvizsgálták a gazdálkodás eredmé­nyeit és elhatározták, hogy a CSKP XII. kong­resszusának tiszteletére december 10-ig teljesí­tik az össztermelés! és az árutermelési terv feladatait. A szövetke­zet terven felüí 3400 kg húst. 38 000 liter te­jet és 15 000 darali to­jást ad közellátásunk­nak. KIFOGÁSTALANUL dolgoznak a csoport többi tagjai is. A leányok és az asszonyok, összesen tizenhatan, a hatvan hektáros répát nyolc nap alatt kiegyelték. Soha nem nézték ' az órát, kora reggeltől napestig haj- J iadoztak szaporán a répasorokon. A ­versenyzőbrigád tagjai: Jur'.k Ilonka, alig tizennyolc éves, Maria Béderová, gyermekes fiatalasszony, Vilma Kuc­kóvá két gyermeket nevel, ám a brigád életéről, munkájáról a napi feljegyzéseket is szívesen elvégzi. Mónika Lopšková, Ludmilla Gajdošo­vá nemrég lett párttagjelölt, többi társaikkal együtt fűti őket a lelke­sedés és a tudat hogy felajánlá­sukhoz híven valóban szocialista mó­don dolgozzanak. A becsületesen elvégzett munka a boldog, gondtalan megélhetés alapja s a brigád minden egyes tagja oda­adóan, lelkesen végzi feladatát. Egy sincs közöttük kicsapongó, tapaszta­lataikat szívesen átadják, s ahol csak lehet, segítik egymást. Gyermekeiket is az új életnek megfelelően, szo­cialista szellemben nevelik. A ve­zetőség méltán büszke rájuk, eddig még nem csalódott bennük és bevál­tották a hozzájuk fűzött reménye­ket. Reájuk hárul a több száz hektá­ros gazdaság minden gépi és kézi munkája, ha a helyzet megköveteli, még éjjel Is, vasárnap is szorgalma­san dolgoznak. A gazdaság anyagiak­ban ugyancsak támogatja a csoport termelési igyekezetét, hatezer koro­na prémiumot fizetett kl a tavaszi és a növényápolási munkák sikeres t elvégzéséért. j Az egykor elhagyott, falutól, város-1 tói messze eső major arculata Is úi f képet kapott. A kicsinosított házak í előtt kis kertekben gyönyörű rózsák J virítanak, a háztetőkön rádió és tele- í vízió-antennák a formálódó szocia- J lista emberek kulturáltabb. Jobb élet- J körülményeit hirdetik. Esténként és » munkaszüneti napokon a major ­klubhelyisége is megtelik, ahol rendszerint e brigád tagjai tartják összejöveteleiket, előadásokat hall­gatnak, vagy a legújabb filmeket tekintik meg ... AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK eddig még nem kapcsolódtak be a versenybe, de titokban nagy érdeklődéssel fi­gyelik a növénytermelésben dolgo­zók tevékenységét. Most kezdik meg­érteni, hová vezet az a nagy buzga­lom, lelkesedés, mely oly szilárddá kovácsolta a szocialista munkabrigád címért versenyző csoportot. Ügy hír­lik, ők ls keresik a módját, hogyan lehetne a Macák-csoportot követni. SZOMBATH AMBRUS A dolgozók filmfesztiváljának második napján: Pesti háztetők Vasárnap másodszor szólaltak meg a harsonák, jelezve a nyár legna­gyobb kulturális eseményének, a dolgozók filmfesztiváljának folytatá­sát. F.z alkalommal a magyar film­gyártás mutatkozott be a Pesti ház­tetők clmŰ érdekes alkotásával. Kovács András fiatal rendező film­je derűs perceket szerzett a több ezer főnyi közönségnek. Sajnos, a jó ötletek ellenére a film mondanivaló­ja gyenge emberábrázolása miatt el­sikkadt. Ez elsősorban a forgató­könyv íróinak — Cseres Tibor és Hu­bay Miklós — hibája, mert egyolda­lúan ábrázolják hőseiket, akik nem hatnak élő hús-vér figurákként. A rendezőt azért marasztalhatnánk el, hogy semmi új­szerűt nem vitt a filmbe, ami előse­gíthette volna a cselekmény jobb kibon'.akozását, a színesebb em­berábrázolást. Némi ötletessé­get látunk benne: a néző a film al­kotóival -együtt a magasból, a pesti ház'etőkről pil­lanthat be a dunai nagyváros életébe, melyben bizonyos szerepet játszik egy maroknyi fe­negyerekeske­dő, elnevelt fiatal. Szokványos ki­lengések: balesettel végződő au­tózás, „zri" a szabadtéri mulatóhe­lyen, majd nagyobb stílű vagányság — péztolvajlás. Ezekkel áll szemben Gráci, azaz Pongrác, az aszódi javítóból kikerült tetőfedő segéd. Gráci, a nagyzoló „nőcsábász", „vüágfit" játszó mokány legény lényegében más, mint a többi. Csak a múlt fűzi őket egymás­hoz. A „banda" lekötelezettje: a kö­zös bűnért egyedül vállalta a felelős­séget, nem vallott társaira. Am „csakazértis" pajtáskodik vagány társaival, noha útjaik eltérnek. Grá­ci visszás helyzetbe kerül: a cimbo­rák sanda szemmel néznek rá, a rendőrség is szemmel tartja, s ezért úgy érzi, kísért a múlt. A film al­kotói nem használták ki ezt a nagy lehetőségeket kínáló helyzetet a konfliktus kibontakoztatására, így az összeütközések nem hatnak ter­mészetes erővel. A másik erőtlenül ható momentum Gráci „komolyabb" nőügyei. Itt a lé­lektani sekélyességet marasztalhat­nánk el, mind Gráci, mind a két lány jellemábrázolásában. A Pest! háztetők a fiatalok film­je fiatalokról. A legtöbb főszereplő színésznővendék, reményteljes ígé­retnek mutatkozik. A film témáját azonban nem a legszerencsésebben dolgozták ki alkotói. Szokványos át­lagfilmmé szürkült ez a nevelő célzatú alkotás, melyben néhány jól megoldott, a nézőknél sikert arató epizódon kívül elsikkad a komoly mondanivaló. Cs. Németh Lajos, Grá­ci alakítója tehetségesnek induló mű­vész, s úgy érezzük, nem az ő hlbá-. ja, nogy nem tud jobban érvényesül­ni a filmben. Pécsi Ifdikó és Agárdy, Ilona Gráci két „esetének" szerepé­ben eléggé szürke. Elismerést érde­mel Molnár Tibor tetőfedőmestet' alakítása és Hegyil Barnabás merész, hatásos fényképezése, L. L. Mai, mert örök — örök, mert mai Shakespeare Vízkeresztjének előadása a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban ben meggondolta a dolgot és a má­sodik kokszolónál kért munkát. Az­tán átkerült az ötödik batériához, mint brigádvezető. Elismeréssel bólo­gatok, de ő csak mosolyog — nincs ebben semmi különös — olvasom kl szeméből —, mások is lettek vezetők, lám a brigádból is kikerült már egy s ha tesz rá szükség, többet is ajánl­hatok. Igen ám, csakhogy Nagy Kál­mánnak nemcsak a mesterséget kel­lett megtanulnia és kiváló munkát vé­geznie, hanem nyelvet is kellett ta­nulnia. Mert szóból ért az ember, itt történetesen cseh és szlovák szóból. És Nagy Kálmán megtanulta a nyel­vet. Nem született cseh, de tudomá­sára tudja adni az embereknek min­den gondolatát. S az emberek meg­értik. Másfél évvel ezelőtt is megér­tették, mit akar. Brigádot. Szocialista munkabrigádot. S a brigád megalakult. B ár azélőtt sem volt baj a cse­hül, szlovákul és magyarul be­szélő emberekkel — a kollektíva va­lamennyi tagjának vérébe szívódott az elv: egy mindenkiért — mindenki egyért. Szép megnyilvánulás ez a gyakorlatban. A brigádvezetőről pél­dául azt mondják, hogy ahol legtöbb a munka — ott van ő is. Ezek után nem is tartja az ember hihetetlennek, hogy a brigád egymás után nyolcszor került az élre a szocialista munka­versenyben. Nem volt könnyű elsősé­get szerezni, hisz a kokszolónál sok kollektíva pályázott rá. A mérleg azonban mindannyiszor a Nagy-bri­gád javára billent. A napokban is... De mi is történt a napokban? — Kollektívánk megkapta a szocla'­lista munkabrigád címet — mondja Nagy Kálmán olyan gesztussal, mint­ha ez lenne a legtermészetesebb do­log a világon. Pedig hát nem is olyan egyszerű dolog ez elvégre, aki kitün­tetésben részesül, az már többet adott inín't amennyit vártak tőle. S ez a „több" számokban kifejezve így hangzik: a brigá'd kilenc százalékkal Nagy Kálmán (hátul a negyedik) brigádja a kitüntetés után. (Sychová — NHKG — felv.) növelte a munkatermelékenységet, ami évente huszonnégyezer korona megtakarítást jelent. Ez az érem egyik oldala A másik pedig: 416 ezer korona értékben készítettek kok­szot terven felül I Hát ez váltotta ki az elismerést.. Szép ez az eredmény, de mi követ­kezik ezután? Újabb elhatározás. A brigád ver­senyre kelt a CSKP XII. kongresszusá­nak brigádja címért. Kötelezettség­vállalásukban nincsenek zengzetes mondatok, inkább szerény megjegy­zéseknek illenének be: egyenletesen teljesítjük a tervet, betartjuk a tech­nológiai eljárásokat, gondozásba vesz­szük az aggregátokat s a selejtet a minimálisra csökkentjük. Nincs Itt szó túlteljesítésről, de a brigádveze­tőtől megkapom a magyarázatot:, — Azelőtt sem vállaltuk, hogy túl­teljesítjük a tervet Azt ' mondom, hogyha csak teljesítjük a tervet, már az is eredményt jelent. Persze a pa­píron túl is nézünk... Megvan a szándékunk. — Elárulhatná ... — Becsülnek itt bennünket, meg is tiszteltek — kötelességünk, hogy ezt ml Is viszonozzuk. Munkánkkal... Ná­lunk a tervvel nem lesz baj, az biz­tos I Többet ls termelünk ..., hogy mennyivel, az majd elválik. Elvégre szégyen lenne, ha elmulasztanánk, amit megtehetünk. Bizony útilaput kötnék .. . Pedig már épül a ház ... — Milyen ház? — Az enyém I Megszoktam már, itt akarok maradni, hát házak építek. Nemsokára kész ls lesz ... "Dúcsúzom a brigádtól. A távol­ból még egyszer visszanézek / áz egyik izzó kamrából vadul tör ki a fekete por. Elgondolkozva ballagó*; tovább, s keresem kísérőm munkahe lyét. KEREKES ISTVÁN A drámaírás halhatatlan mesteré­nek, Williara Shakespearenak két év múlva ünnepeljük születése négy­századik évfordulóját. Ez esetben semmiképpen sem mondható túlzás­nak az, hogy az egész kulturvilág már most adózik mába és jövőbe érő emlékének. A maradandó irodalmi értékek e szellemóriásának számos alkotása kerül színre mindenütt, ohol. Thália papjai a világot jelentő deszkákra lépnek, hogy a művészet nemesítő bűvkörébe vonják a közön­séget. így van ez nálunk ts. Shakespeare darabjait egymásután tűzik műsoruk­ra színházaink és csak örülhetünk annak, hogy a következő években a megszokottnál is sűrűbben tapsolhat­juk meg a müveiben továbbélő írót, aki meghódította szívünket és sze­münket", miként azt barátja, Ben Jon­son Irta Shakespeare művei első ki­adásának ajánlásában. A bratislavai Hviezdoslav Színház legutóbbi bemutatója is a Shakes­peare-ünnepség keretébe tartozik. Zora Jesenská és Ján Rozner kiváló fordításában színre került a Vízke­reszt című vígjáték. S most is főt hajtva és kicsit fejcsóválva ' —, mert mindig, újra és újra megdöbbentően meglepő a shakespeari gondolat év­százados életereje — élveztük az elő­adás minden mozzanatát. A Vízke­reszt ís arról tanúskodik, hogy a nagy drámaíró műve örök, mert ma is új, mert örök. A darab alakjai körünkben élnek. Ki ne találkozott volna Malvolioval, aki álszenteskedéssel kendőzi igazi énjét, a mérhetetlen felfuvalkodott­ságot, önzést, öntetszelgést. Vagy ki ne ismerné a reménytelenül szerel­mes Orsinót, aki elhiteti önmagával is, hogy az élet nem élet szíve válasz­tottja nélkül, s akit szenvelgő szerel­me sokáig elvakit. Vannak még éle­tünkben a kegyeletet természetellene­sen üres pózzá sekélyesítő Olivlák is, nagyszájú, de mérhetetlenül gyáva és korlátozott Keszeg Andrások, mindig bolondozó élvhajhász Böf­fen Tóbiások és vannak ésszel meg­áldott Bohócok, talpraesett Máriák, szívhői szerető Violák és olyan hű barátok, mint Antonió és Sebastian. Shakespeare igazságot tesz. Le­rántja a leplet a kétszínüségről, azokról, akik másokai vagy önmagu­kat vezetik félre, és megjutalmazza a hamisítatlan emberi érzéseket. Tibor Rakovsktj rendezése háttér­be szorítja a cselekmény romantikus elemeit (ebben nagy segítségére van Ladislav Vychodil díszlettervező) s 'ezzel aláhúzza az alakok erősen rea­lista jellemrajzát. A népes szereplő­gárda szemmel láthatóan maga is élvezi o játékot (utoljára ezt A wind­sor: víg nők és Goldoni Legyezőjé­nek előadásán tapasztaltuk]. Megle­pő, hogy a szokatlan szerepkörben (MoldvolioJ milyen kitűnő komédiázó kedvvel és alakító készséggel mutat­kozott be Július Pántik. Az ütődött, szájhős lovagot remekül alakító Ka­rol Zachar, a bővérű Tóbiást hibátla­nul megformáló Viliam Záhorský, a Bohóc filozófikus bölcsességét köny­nyedén tolmácsoló Ctibor Filóík, a tréfamester Máriát a tőle megszokott szellemességgel Játszó Mária Pre­chovská és a nemcsak üde és bájos, hanem egyben szerepét mélyen át­élő Eva ' Poláková (Viola] egy-egy fénypontját jelentik ennek a sikeres előadásnak. GÁLY IVÁN KULTUR ÁLIS HÍREK H Aram Hacsaturjan, a világhírű szovjet zeneszerző megígérte, hogy Benny Goodman és együttese számá-i ra jazz-művet komponál klarlnétre, trombitára és zenekarra. Goodmannak és zenekarának nagy sikere van a szovjetunióbeli vendégkörútján. •ír • Az Umberto Barbara-díjat, amelyet az elhunyt olasz marxista kritikus és esztétikus után neveztek el, első íz­ben Carlo Lizzaninak ítélték oda Az olasz film története című művéért. •ir • A Plon párizsi kiadóvállalatban új könyvsorozat kiadását kezdték meg Collection 10/18 címen. Ez annyit je­lent, hogy a sorozat egyes példányai 10 cm szélesek és 18 cm magasak lesznek. E sorozatban jelenik meg Descartes Beszélgetés a módszerről című műve, a Kommunista Kiáltvány, valamint Dosztojevszkij és Maurlac egyes művei. •ír • Dávid Siqueiros tiszteletére nagy­szabású kiállítás nyílt meg Párizs­ban. A tárlatra 72 kiváló francia és külföldi festő, szobrász küldte el al­kotásait, hogy ezzel is tiltakozzék a nyolcévi börtönre ítélt híres mexi­kói művész meghurcolása ellen. \ 1962. Június Í5i g|£ SZÖ S ä

Next

/
Thumbnails
Contents