Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-17 / 165. szám, vasárnap

Ä szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei (Folytatás az 1. oldalról) gazdaságfejlesztési terveinek kidol­gozása által. A szocialista világrendszer aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyakorlatában meghonosodjanak a szuverenitás és az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a népek közti barátság elvei. A szocialista államok ezeknek az el­veknek az alapján fejlesztik gazdasági együttműködésüket az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal, s ez az együttműködés fontos tényezője a fiatal nemzeti államok önálló gazda­sági és politikai haladásának. jelenleg a szocialista világrendszer óriási befolyást gyakorol az egész világ fejlődésére, s az emberi társa­dalom haladásának döntő tényezőjévé válik. 2. A népgazdasági tervek összehangolása ­a szocialista nemzetközi munkamegosztás sikeres fejlesztésének és elmélyítésének fő eszköze Ä szocialista világgazdasági rend­szer fejlődésének tapasztalatai azt mutatják, hogy a mai szakaszban a szocialista nemzetközi munkamegosz­tás tervszerű elmélyítésének és az egyes szocialista országok termelési erőfeszítései egyre szorosabb egyesí­tésének fő eszköze a népgazdasági tervek összehangolása. A tervek koordinálása a szocialista államok önkéntes, együttes tervező tevékenysége, amely arra irányul, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus mielőbbi győzelmének kivívása céljából a legnagyobb mértékben ki­használják a szocialista rendszer po­litikai és gazdasági előnyeit, A ter­vek összehangolása elősegíti, hogy megvalósuljon a kommunista és mun­káspártok politikája, amely a mar­xizmus—leninizmus tudományos el­vein, a gazdaságfejlesztés lehetősé­geinek és szükségleteinek mélyreható elemzésén alapul. Mint a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének tapasztalatai mu­tatják, a tervek koordinálásának az a rendeltetése, hogy megvalósítsa a szocialista nemzetközi munkamegosz­tás fejlesztésének alábbi, egymással kölcsönösen összefüggő objektív el­veit: — helyesen vegye számításba az egyes országok és az egész szocia­lista világrendszer gazdasági fejlő­désének objektíven szükséges ará­nyait, amelyek elősegítik az egyes országok gazdasági egyensúlyának elérését; — biztosílsa a szocialista nem­zetközi munkamegosztás magas fokú gazdasági hatékonyságát, ami ab ban fejeződik ki, hogy mindegyik országban minimális társadalmi munkaráfordítással, gyors ütemben növekszik a termelés, és maximá­lisan kielégítik a lakosság szükség­leteit; — biztosítsa a termelés nem­zetközi szakosításának, és az egyes szocialista országok komplex (sok­oldalú) gazdaságfejlesztésének egyesítését abból a célbői, hogy mindegyik országban a lehető leg­teljesebben és legcélszerűbben használják fel a termelés természe­ti és gazdasági előfeltételeit, bele­értve a munkaerő-tartalékokat is; — fokozatosan küzdje le az egyes országok gazdasági fejlettsé­ségi színvonalában történelmileg kialakult különbségeket, elsősorban a viszonylag alacsony gazdasági színvonalon álló országok iparosí­tása útján, az egyes országok belső lehetőségeinek, valamint a szocia­lista világrendszer előnyeinek ma­ximális kihasználása alapján. A népgazdasági tervek koordinálá­sa lehetővé teszi, hogy külön-külön az egyes országokban és az egész szocialista világrendszerben fenntart­sák az állandó összhangot a szaka­datlanul növekvő és összetételében változó társadalmi szükségletek és az anyagi termelés fejlődése között. A népgazdasági tervek összehango­lásának elsősorban a termelés fő ágait (fajtált) kell felölelnie, ame­lyekben a nemzetközi szakosítás és kooperálás az ob)ektív feltételek folytán növekvő szerepet játszik és fog játszani, valamint a közlekedést, amely a nemzetközi árucsere szolgá­latában áll. A tervek összehangolása egyre na­gyobb jelentőségre tesz szert abból a szempontból, hogy bővüljenek és erősödjenek a kapcsolatok a szocia­lista országok nemzeti gazdaságai között, s biztosítsuk a tervszerű bő­vített újratermelést az egyes orszá­gokban, és ezáltal az egész szocialis­ta világrendszerben Az egyes orszá­gok gazdasága közti kölcsönös kap­csolatnak, amely a munkamegosztás­ból következik, tartósnak és szilárd nak kell lennie, mert ha ezt a kap csolatot akár csak egyetlen ország is megbontja, ez elkerülhetetlenül megzavarja a többi szocialista ország gazdasági ritmusát is. A népgazdasági tervek koordinálá­sa során maximálisan számolni kell azzal, hogy a szocialista világrend­szer keretei között a főbb termék­fajtákat olyan mennyiségben kell termelni, amely elegendő a szocialista országok szükségleteinek kielégítésé­hez, a más országokkal folytatott kereskedelmük szakadatlan fejlődésé­nek figyelembevételével Is. A nemzetközi munkamegosztás ará­nyai és irányai, amelyek biztosítják a társadalmi' termelés maximális ha­tékonyságát, mind az egyes szocia­lista országokoan, mind pedig az egész szocialista világrendszerben több tényező, köztük elsősorban a műszaki haladás hatására megvál­toznak. Az egyes országok távlati terveinek kidolgozásában és e tervek összehangolásában különösen fontos feladat, hogy számításba vegyék a műszaki fejlődés fő tendenciáit és ezek népgazdasági kihatását. A népgazdasági tervek koordináló ­melési specializálásnak és kooperá­lásnak fontos módszere az, hogy kö­zösen dolgozzák fel az arra vonatko­zó adatokat, hogy az egész szocialis­ta táborban, vagy az érdekalt országok egy csoportjában a fonto­sabb termékfajtákból mennyit ter­melnek és fogyasztanak közösen dol­gozzák ki az összefoglaló gazdasági számításokat, elemzéseket és az egyes gazdasági problémák megoldásának változatait. A népgazdaság-fejlesz­tési tervek összehangolásához figye­lembe kell venni azt ís, hogy biztosí­tani kell a fizetési mérlegek egyensú­lyát. A szocialista nemzetközi munka­megosztás sikeres fejlesztése szem­pontjából nagy jelentőségűek a nemzeti anyagtartalékok. A tartalé­kok tartósabbakká és szilárdabbakká teszik az egyes országok közti gaz­dasági kapcsolatokat. A koordinálás hatásosságának sza­kadatlan fokozása megköveteli, hogy a koordinálás: —• mind kétoldalú, mind pedig többoldalú viszonylatban megvaló­suljon. Emellett számolnunk kell azzal, hogy a jövőben a többoldalú koordinálás jelentősége növekedni fog; — elsősorban a távlati tervekre terjedjen ki, mert így előirányoz­hatják a szükséges változtatásokat a termelés struktúrájában, techni­kájában stb. a szocialista nemzet­közi munkamegosztás elmélyítése és tökéletesítése; — az egyes országok terveinek kidolgozása során valósuljon meg: — írjon elő olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az egyes országok teljesítsék a kölcsönös szállítások volumenére és határ­idejére, a szállított termékfajták minőségére és műszaki színvonalá­ra stb vonatkozóan vállalt, össze­hangolt kötelezettségeiket; — irányozza e'ő több ország kö­zös intézkedéseit a nagyobb gaz­dasági és technikai kérdések meg­oldásában. A szocialista országok népgazdasá sának, a szocialista országok közti ter~- terveinek mind mélyebbre ható koordinálása, elengedhetetlenül szük­ségessé teszi, hogy megteremtsük a tervmutatók kidolgozásának és a sta­tisztikai nyilvántartásnak az egysé­ges módszertani alapelveit ezekben az országokban, és ezen az alapon biztosítsuk a tervmutatók és a sta­tisztikai indexek összehasonlíthatósá­gát. 3. Az ésszerű munkamegosztás fő irányai a fontosabb termelési ágakban A szocialista nemzetközi munka­megosztás további tökéletesítése — a tervek egyeztetése alapján — meg­követeli, hogy gyorsabb ütemben fej­lesszük e munkamegosztás olyan progresszív formált, mint a termelés szakosítása és kooperálása a szocia­lista tábor keretei között. Az államok közti szakosítás azt jelenti, hogy az egynemű termékfajták termelését egy vagy néhány szocialista országban összpontosítják az érdekelt országok szükségleteinek kielégítésére, ezzel kapcsolatban emelik a termelés tech­nikájának és szervezetének színvona­lát s kialakítják a szilárd gazdasági kapcsolatokat, valamint a termelési kooperációt az országok között. A termelés nemzetközi, szakosításának az az eredménye, hogy növekszik a termelés mennyisége, csökken önkölt­sége, emelkedik a munka termelé­kenysége, javul a termékek minősége, és tökéletesednek a termékek tech­nikai jellemzői. A termelés nemzetközi szakosítása és kooperálása, mint a műszaki hala­dás aktív tényezője, elősegíti vala­mennyi szocialista ország gyors ipari fejlődését. A nemzetközi szakosítás és koope­rálás nagy jelentőségű valamennyi népgazdasági ágban, különösen a gépgyártásban, a vegyiparban, a vas­és színesfém-kohászat fejlesztésében. A szakosítás alapján gyorsan meg­szervezhető a műszaki hal-adás kor­szerű irányaival összefüggő legújabb termékfajták gyártása. A szakosítás és a kooperálás to­vábbi elmélyítésének igen fontos elő feltétele hogy széles körben kidol­gozzuk a normákat, a típusokat és a szabványokai mind az egyes orszá­gokban, mind nemzetközi viszonylat­ban, elsősorban azokra az anyagokra, alkatrészekre, szerkezeti "főcsoportok­ra és késztermékekre vonatkozóan, amelyeknek a gyártását célszerű nagy sorozatú tömegtermelés alapján meg­szervezni több ország szükségletei­nek céljából. A nyersanyagtermelő, a fűtőanyag­termelő és az energetikai iparágak­ban a nemzetközi munkamegosztás legésszerűbb irányainak fejlesztése, valamint az említett iparágak gyors ütemű fejlődésének biztosítása szem­pontjából igen fontos feltétel, hogy: — bővítsék a saját nyersanyag­és energetikai bázist, elsősorban a geológiai feltáró munkák haté­konyságának fokozásával, ezeket a feltáró munkákat szükség esetén több ország közös erőfeszítéseivel kell végezni az egyes nagyobb perspektivikus területeken; — messzemenően fejlesszük a szocialista táborban deficites nyers­anyagfajták termelését valamennyi országban a természeti és a gazda­sági feltételek figyelembevételével; — kicseréljük az élenjáró mű­szaki tapasztalatokat, amelyeket az egyes országok az egyes nyers­anyagfajták termelésében és gazda­ságos felhasználásában, a művelés alatt álló lelőhelyek kinyerési koef­ficiensének növelésében és a hasz­nos összetevők kinyerési fokának emelésében szereztek; — köcsönösen támogassuk egy­mást a nyersanyag-termelő ipar­ágak bővítésében, a többi között az említett ágak termékeinek meg­szerzésében érdekelt államok pénz­ügyi részvétele útján; — a fűtőanyagok, a nyersanya­gok és a szerkezeti anyagok terme­lésében a technikát olyan irány­ban fejlesszük, hngy csökkentsük a kiaknázás! költségeket, javítsuk a meglevő fűtőanyag- és anyagfajtáit minőségét, illetve új, különösen szintetikus fűtőanyag- és anyagfaj­ták termelését kezdjük meg; — komplex módon hasznosítjuk az országok vízierőforrásait az energetika, a vízi közlekedés, vala­mint az öntözés és a talajjavítás fejlesztése céljából. A nyersanyag- és energetikai erő­források hasznosításának hatékony­sága jelentős mértékben függ azoktól a költségektől, amelyeket a nyers­anyagnak a fogyasztás helyére való elszállítására kel) fordítani. Ezeknek a költségeknek csökkentéée úgy ér­hető el, hogy : — közvetlenül a kitermelés he­lyén dúsítjuk a nyersanyagokat; — a nyersanyagokat főleg kiter­melési helyük közelében annyira feldolgozzuk, hogy minimális költ­ségeket kelljen fordítani termeié sükre és későbbi szállításukra az országok feltételeivel és szükségle­teivel összhangban, az érdekelt or­szágok megegyezése alapján; — fejlesztjük a szállítás leghaté­konyabb fajtáit, különösen a villa­mos távvezetékeket és a csővezeté­kes szállítást, szakadatlanul emel­jük valamennyi szállítási fajta tech­nikai színvonalát és termelékenysé­gét. A fontosabb népgazdasági ágak fejlesztési terveinek koordinálásakor célszerű még kiindulnunk a követke zőkből: a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás a fűtőanyag-terme­lő és ez energetikai iparágakban mind jobban mélyülni fog és növekvő szerepet fog játszani a szocialista országok energiaszükségletének kielé­gítésében. Ez megköveteli: — hogy az egész szocialista tá­borban gyors ütemben, az ipar fej­lődési üteménél gyorsabban fejlesz­szük a villamos energia termelését; — hogy az energiaigényes Ipar­ágakat elsősorban az olcsó ener­giaforrások közelében fejlesszük, ezzel csökkentsük az energiavesz teség-eket és viliamostávvezeték-épí­tést takarítsunk meg; — csökkentsük az energiaterme­léshez szükséges szén szállítását annyira, amennyire ezeket a szál­lításokat rentábilisan helyettesíteni lehet a villamos energiának vezeté ken történő közvetlen továbbításá­val; — fokozatosan térjünk át ország­csoportok egyesített energiarend­szereire — a szocialista táborban ez a társadalmi munkamegosztás és a kooperáció egyik fő haladó iránya. A szocialista országok ener­giarendszerének egyesítése megkö­veteli az együttműködés bővítését a kölcsönös energiaszállítások te­rén, valamint a nagy energiaterme­lő-kapacitások és a villamos táv­vezetékek építésében. A szocialista nemzetközi munka­megosztás irányai ezen a területen megváltozhatnak, ha valamennyi or­szág számára hozzáférhető új ener­giafajtákat vagy energiaforrásokat fedeznek fel, illetve ha gyökeresen megváltoznak az úgynevezett klasszi­kus energiaforrások felhasználásának módszerei. A kohászatban a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlődésének maximálisan elő kell se­gítenie azt, hogy gyorsan növekedjék a vas, az acél és a színes fémek ter-' melése a szükséges választékban az országok növekvő szükségleteinek ki­elégítése érdekében, valamint, hogy csökkenjenek a fém termelésére for­dítandó költségek. A kohászatban a munkamegosztást az teszi szükségessé, hogy ezt az ipar­ágat valamennyi szocialista országban fejleszteni kell, annak figyelembevé­telével, hogy van-e az illető ország­nak elegendő nyersanyaga, technoló­giai fűtőanyaga és energiaforrása, illetve mennyire célszerű behozni a nyersanyagot más országokból. A tel­jes ciklusú kohászatot elsősorban azokban az országokban célszerű fej­leszteni, amelyek teljesen vagy nagy­mértékben el vannak látva érccel és technológiai fűtőanyaggal, vagy ezek közül legalább az egyik fő nyers­anyagfajtával. A vaskohászati szocialista nemzet­közi munkamegosztás fejlődése ered­ményeképpen (amely kiterjed a ko­hászati nyersanyag termelésére ís) az optimálisan lehetséges mértékig növekszik a félgyártmányok és a késztermékek (nyersvas, hengerelt áru, cső stb.) részaránya a vaskohá­szati termékek nemzetközi árucseré­jében. A kohóiparban a munkamegosztást oly módon célszerű megvalósítani, hogy elősegítse a kohóipar koncent rációjának fokozását és munkája mű­szaki-gazdaságossági mutatóinak javu­lását a szocialista országokban. Mivel azonban állandóan bővül a vas- és a színesfém-kohászat készter­mékeinek választéka, s a modern iparnak nem egyforma mértékben van szüksége a különféle profilú hen­gerelt árukra, acélfajtákra és a szí­nes fémek egyes fajtáira, célszerű a nagy kohászati kombinátok mellett optimális mértékben olyan közepes és kis kapacitású üzemeket vagy gyárrészlegeket szervezni, amelyek megfelelnek a korszerű technikai színvonalnak és kis mennyiségijén állítanak elő késztermékeket. Az optimális szérianagyság biztosí­tása és ezzel a hengerdel berendezé­sek leghatékonyabb kihasználása vé­gett minden országban célszerű vég­rehajtani a szakosítást a különféle profilú hengerelt áruk termelésére és megszervezni a szükséges profilú hengerelt áruk cseréjét. Abból a célból, hogy a gépgyártás­ban és más iparágakban megteremt­sük a fémek megtakarításának fellé teleit, a nemzetközi szakosítás alapján lényegesen bővíteni kell a minőségi acélok, lemezek, csövek, hajlított és más progresszív profilú hengerelt áruk termelését. A vegyi cikkek, különösen a V/ műanyagok és más szintetikus anyagok, valamint a műtrágya gyár tását célszerű gyorsított ütemben fej lesztenl valamennyi szocialista or­szágban. Mindegyik ország elsősorban saját nyersanyagára támaszkodva fejleszt­heti a vegyipar termelését. Emellett fejlődik a vegyipar termelése olyan nyersanyag alapján ls, amelynek fel­használása akkor iš előnyös, ha nagy távolságra kell szállítani, s e nyers­anyag feldolgozása biztosítja komplex­felhasználását. A vegyipari termékek választékának bővülése és a nagy termelőegységek kialakításának szükségessége megkö­veteli, hogy elmélyítsük a nemzetközi szakosítást és a gazdasági együttmű­ködést ebben az iparágban, és -első­sorban ama ágazataiban, amelyeK nagy beruházásokat és különleges be­rendezéseket igényelnek, valamint, hogy megszervezzük a vegyipari cik­kek választékának (a festékeknek, a vegyszereknek, a gyógyszereknek stb.) a cseréjét. J\ A gépgyártás valamennyi szo­ü/ cialista országban a nemzetkö­zi szakosítás és kooperálás előnyel­nek kihasználásával fejlődik. A sza­kosításkor számolni kell azzal, hogy azokban az országokban, amelyekben a gépgyártás viszonylag kevésbé fej­jett, ezt az iparágat gyorsított ütem­ben kell fejleszteni. Ebben az iparágban szüntelenül mé­lyíteni kell a nemzetközi szakosítást és kooperálást, mivel növekednek a gépgyártás méretei, egyidejűleg a gépgyártásnak mind újabb ágai és ágazatai keletkeznek, szakadatlanul bővül a választék és emelkedik a gép­ipari termékek műszaki színvonala. A szakosítás és a kooperálás fontos feltétele annak, hogy a termelésben gyorsan alkalmazzuk az élenjáró technológiát, teljesen gépesítsük és automatizáljuk a termelést, a szocia­lista táborban meghonosítjuk a tech­nikailag korszerű géptípusok egész nomenklatúrájának gyártását, és biz­tosítsuk e géptípusok állandó techni­kai tökéletesítését. A szocialista országok gépipari sza­kosítása nem korlátozódhat egyes termékekre vagy típusméretekre. Pers{>ektivikusan a fő figyelmet cél­szerű arra összpontosítani, hogy a gépgyártás termékeinek (szerkezeti­leg és technológiailag egynemű) fő csoportjai és fajtái szerint hajtsuk végre a szakosítást, illetve, hogy a szakosítás és a kooperálás eredmé­nyeképpen az egyes országok komp­lex berendezéseket, teljes termelési vonalak kiépítéséhez szükséges be­rendezéseket gyártsanak. Ez megte­remti a legjobb feltételeket a terme­lés koncentrációjához, a korszerű technika és technológia alkalmazásá­hoz, valamint a termelés szervezeté­nek megjavításához, a szabványosí­tás, a tipizálás és á normalizálás al­kalmazásához. A gépgyártásban a munkamegosz­tás egyik perspektivikus iránya a sze­relvények és az alkatrészek termelé­sének szakosítása és kooperálása. Nem kötelező azonban, hogy az az ország, amely valamely késztermék előállítására szakosodik, berendezked­jék az összes tartozékalkatrészek gyártására is. Az alkatrészek és gép­elemek gyártását célszerű elsősorban szakosított üzemekben megszervezni. Azok az országok, melyek a ter­mékfajták szerinti szakosítás eredmé­nyeképpen bizonyos termékfajtákat más országok számára gyártanak, kö­telesek biztosítani a fogyasztó or­szágok szükségleteinek — a többi kö­zött a pótalkatrészekben mutatkozó szükségleteiknek — teljes kielégíté­sét, a szállított gépek és berendezé­sek magas technikai színvonalát, va­lamint az illető országok ellátását tartalékalkatrészekkel. Azokban az országokban, amelyek­ben nem áll rendelkezésre elégséges kohászati bázis, célszerű azoknak a termékfajtáknak a termelését fejlesz­teni, amelyek kevés fémet és viszony­lag sok munkát igényelnek. A fej­lett kohóipari bázissal rendelkező or­szágokban célszerű fejleszteni mind a fémigényes, mind a munkaigényes gépgyártási ágakat, t-oellett az egyes országok gépgyártásának, s különö­sen a technológiai berendezés gyár­tásának szakosítása úgy történik, hogy figyelembe vesszük az országok népgazdaságának kialakult ágazati struktúráját és a struktúra tervezett progresszív változásalt. A gépgyártás szakosításkor számo­lunk azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznünk kell alkal­mazni az új szerkezeti anyagokat, főleg a vegyipar által termelt anya­gokat. A tömegfogyasztási cikkek ter­melésének szakosítása akkor célszerű, amikor egy adott országban az egyes választékokban vagy model­lekben • fennálló szükségletek teljes volumene alacsonyabb, és a közeli években is alacsonyabb marad a tech­nika adott színvonalát tekintve racio­nális termelés optimumánál. A fogyasztási cikkek termelésének nemzetközi szakosítását az érdekelt [Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZO 2 * 1962. június 18.

Next

/
Thumbnails
Contents