Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-17 / 165. szám, vasárnap

Teljesítik a kötelezettségvállalásokat •••••••• •••••• A szlovákiai termelőszövetkezetek dolgozói idei feladataik teljesítésére és túlteljesítésére Igyekezve mind nagyobb sikereket érnek el a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére indított szocialista munkaversenyben. Kötelezettségvállalásaikban a' termelés és a munkatermelékenység hatékonyságának növelését, az önköltség jelentős csökkentését ls szem előtt tartják. Figyelemre méltó ön tudatossággal készülnek mezőgazdaságunk megsegítésére. A termelőszövetkezetek tagjai ugyanis megígérték, hogy több mint 82 000 munkaórát dolgoznak le brigádokban, ezenkívül mezőgazdasági gépek és széfszámok megjavításában, és több mezőgazdasági beruházási építkezésen is segédkeznek. A szlovákiai termelőszövetkezetek tagjai eddig több mint 18 millió korona értékű felajánlást tettek a párt XII. kongresszusa tiszteletére. Többek között azt is vállalták, hogy a megrendelésre végzett munkákért az előirányzatnál három millió koronával több bevételt érnek el a terv jelentős túlteljesítésével. A legtöbb — mintegy 10 millió korona értékű kötelezettséget — e nyugat szlovákiai kerület termelőszövetkezeteiben vállalták, de a többi kerület is megfelelően járul hozzá a kötelezettségvállalási mozgalom sikeréhez. Követésre méltók a termelőszövetkezetek dolgozóinak több mint 140 ezer kg fémhulladék gyűjtésére, az eddiginél jobb minőségű szolgáltatásokra, a megrendelt árucikkek határidő előtti szállítására, a termelés műszaki fejlesztésére s új technikájának meghonosítására tett felajánlásai is. Jó takarmány — jó állattenyésztés Ezt a nézetet vallják a Kamenné Kosihy-i (lučeneci járás) szövetkezetesek is. 20 hektáron megkezdték a lucerna kaszálását s az egész terület termését állványokon fogják szárítani. Az állami útgondnokságtól kölcsön kapták erre a célra a hóvédö kerítéseket. (n. 1.) A szlovákiai termelőszövetkezetekben most már sokkal rendszeresebben ellenőrzik a kötelezettségvállalási mozgalom eredmHyeit, ezért igen következetesen határozzák meg nemcsak a munkahelyek, hanem minden dolgozó feladatát is. Ezek a céltudados törekvések természetesen meghozzák gyümölcsüket. A szlovákiai termelőszövetkezetek tagjai az év első hónapjaiban felmerült nehézségeket leküzdve már eddig is több mint 8 millió korona értékű felajánlásokat teljesítettek. Ez a szép eredmény elsősorban a Michalovcei Egyesített Termelőszövetkezet, a poprádi Szerelőipari Szövetkezet, a trnavai Tatrachema, a bratislavai Kožatex és Drutechna, valamint további termelőszövetkezetek tagjainak öntudatos munkáját dicséri. A Bánovce nad Bebravou-i Cipész-szövetkezet és a bratislavai Kožatex dolgozói néhány szakaszon túl is teljesítették felajánlásaikat. A szocialista munkabrigád címért indított mozgalom további kibontakoztatása új lendületet adott a termelőszövetkezetek versenymozgalmá nak. Eddig több mint 250 kollektíva törekszik a cím elnyerésére és 21 kollektíva már viseli is. Az említetteken kívül 54 csoport dolgozik a CSKP XII. kongresszusának brigádja kitüntető címért. A versenymozgalomban természetesen nemcsak egyes dolgozók, illetve kollektívák, hanem egész műhelyek és üzemek is részt vesznek. Így például a poprádi Szerelőipari Szövetkezet és a bratislavai Kožatex dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy szövetkezetük érdemes legyen a „CSKP XII. kongresszusának termelőszövetkezete" kitüntető címre. A fenti eredmények alapján azonban nem állíthatjuk, hogy már teljesen kibontakozott volna a szlovákiai termelőszövetkezeti dolgozók versenymozgalma. Ha eleget akarnak tenni pártunk felhívásának, akkor további, az eddiginél sokkal kedvezőbb feltételeket kell teremteniük az idei tervfeladatok teljesítésére és túlteljesítésére és az ebből a szempontból oly nagy jelentőségű versenymozgalom széleskörű népszerűsítésére. Feltétlenül szükséges az ls, hogy kiküszöböljenek e mozgalomból minden formalizmust, ami például azokban a termelőszövetkezetekben észlelhető, ahol a tagok ugyan szép és értékes kötelezettségeket vállalnak, de már az .év elejétől lemaradoznak teljesítésükben. Nagyobb lendülettel, több lelkesedéssel kell tehát kötelezettségvállalásaik teljesítését szorgalmazniuk, hiszen minden termelőszövetkezet valamennyi öntudatos dolgozója azt akarja, hogy feladatainak maradéktalanul eleget téve üdvözölhesse pártunk XII. kongresszusát. Michal Frýd Nagy karriert jósoltam el-Kamelnak: még kinevezik a hadtáp tábornokává. Nem is tartották rossz ötletnek. Még a csendes és komoly Zeroal Lombarek, el-Kamel helyettese is már másnap „generálisnak" titulálta. El-Kamel, mint mások ezrével, a hadseregben akar maradni, minden erejével a forradalmat akarja szolgálni. Bukadrában az utolsó éjszakát egy előretolt szakasz északra néző homokkősziklába vájt bunkerében töltöttük. Eleinte kint üldögéltünk, mert a bunker nyirkos és hideg volt. A telihold narancsszínű fénye imbolygott alacsonyan a láthatár fölött, itt-ott csillagok hullottak az égről. Messze az erdőkben magas láng csapott fel. „Franciák" — dörmögi ElKamel. Esténkint páncélautóval felhajtanak arra a dombra, nagy tüzet csinálnak, azután még sötétedés előtt elhajlanak. Fitogtatni akarják, hogy nem félnek, még éjjel is bemerészkednek az erdőbe. Még eddig mindig hiába kerestük őket. Nyílt terepen nem rakhatunk tüzet. A bunkerben van egy kifelé nyíló tűzhely. Csak akkor húzódunk be, amikor az éj hidege a meleg „kasabija", a jellegzetes csuklyás köpeny alatt is kikezdi az ember testét. ElKamel árpalepényt aprít a kivételesen galambhússal készült „csekcsukába". „Ha még maradnál pár napig, anynyí mindent beszereznék s aztán csinálnánk kuszkuszt." Jól tudja, hogy aligha leszek itt lakomájukon, de mindenesetre meghív, hogy a háború után látogassak el hozzájuk egy kis kuszkuszra, maghreb nemzeti eledelre. Badardinra gondolok, El-Kamel-fiára. Vajon ő is ott lesz? El-Kamel ls őrá gondol. Percekig tűnődik, azután egészséges fogaival őrölni kezd egy jó darab „keszrát", majd amikor lenyelte, megszólal: „A háború után mindnyájan találkozni fogtok nálam". „Nálam is" — szól. közbe Lombarek, aztán mindenki igyekszik letromfolni a másikat. KépAZ ALGÉRIAI NEMZETI FELSZABADÍTÓ HADSEREG LÉGVÉDELME ÁLLJA A SARAT. zeljék el: Este hatkor a háború után ! Talán nem érezhető, milyen komolyan gondolják? El-Kameltől még csak el sem búcsúztam. Amikor reggel hatkor felébredtünk, fekhelye már üres volt,' tarisznyája és fegyvere is eltűnt. Ogy látszik útra kélt, hogy felkeresse szakaszait, mi pedig visszatérünk a zászlóaljparancsnokságra. Poggyászomon egy pár vadonatúj katonai zoknit találok. A hegyi meneteléskor minden „ég" az ember lábán. El-Kamel észrevehette, hogy zoknimon már több a lyuk, mint a pamut, és saját készletéhez nyúlt. ElKamel, jó ember, „generális", akivel szemben a gyarmatosító világ hadigépezete soha sem nyerhet háborút, mert El-Kamel népének igaz fia, ha pedig a nép egységes és szilárd, akkor senki sem győzheti le. — Nem jó címet adtak magának, — mosolyog a szemembe a szőke hajú, fehér bőrű, derék asszony. Csodálkozva nézek rá. Szava és vidám tekintete engem is mosolyra késztet. — Talán csak nem vagyok Banská Bystricán? — kérdezem. — De igen ... — Ugye, a kerületi energetikai vállalat szerelő üzemének könyvelőségében vagyok? — Igen ... — ..-.és Elena Topofskával, a városi nemzeti bizottság képviselőjével beszélek? Bólint. Már azt hittem, elértem célom, az asszony belenyugszik „sorsába" és hagyja magát kikérdezni az újságírótól. Erre nem kis örömmel mondom: —• Na látja, mégiscsak jó helyen járok I Nem és nemi — tiltakozik megint. — Talán nem akarja, hogy az újságban írjak íjjagáról? Gondolkodik. Nem várt Ilyen kérdést. Másvalami járt az eszében. — Nem erről van szó, — mondja végül. — Nekem jó választó körzetem van. A Garamon túl, mindjárt a híd közelében. Csupa új ház. Szépen laknak az emberek, elégedettek ... Inkább menjen a Malinovszkij utcai körzetbe. Régi házak, rossz lakások. Ott aztán hallana panaszt 1 Ott nehezebb a képviselő dolga ... Megmagyarázom, nem a lakáskérdésről akarok írni, hanem egy dolgozó asszonyról... — Nézze, engem már harmadszor választottak meg képviselőnek, inkább olyanról írjon, aki most először tölti be ezt a tisztséget. Az újak mindig aktívabbak ... — És maga? Maga talán ...? Arcrándulása elárulja, hogy az elevenébe vágott a kérdés. Mondja azt, hogy nem csinál semmit? Nem, azt nem mondhatja. — ... és nem ís vagyok párttag, csak a férjem, az anyám az, — mondja, mintha ezzel végleg elvenné a kedvem attól, hogy róla írjak. — Annál érdekesebb I — válaszolóin. Belátom, nem mindenki akar az újságban szerepelni, még akkor sem, ha értékes munka van mögötte. Hogy Elena Topofská jő képviselő, ezzel a nemzeti bizottság titkára dicsekedett el nekem. Ezért jöttem hozzá. — Adhatott volna magának más címet is, majd beszélek vele I — mondja a szőke asszony, de már nem ellenkezik. Változnak az emberek — Sok érdekeset nem tud meg tőlem. Mondtam, hogy jó választó körzetem van ... Beismerem, volt úgy, hogy a választók akkor ismerték képviselőjüket, amikor szükségük volt rá. De ma már másként van. Örülök annak, hogy érdeklik őket a város ügyei... Április derekán a szépítés! akció keretében rendbehoztuk a körzetünket. Kitisztítottuk az udvarokat, utakat, zöld sávokat ültettünk* Azt akarjuk, hogy a mi körzetünk legyen a legszebb városrész. De nem ez az érdekes. Képzelje csak el, olyanok is eljöttek a brigádmunkára, akiket azelőtt soha nem láttunk. Változnak az emberek. Öröm hallgatni Elena Topofskát. Ogy beszél élményeiről, tapasztalatairól, mintha neki semmi érdeme sem lenne abban, hogy változpak az emberek. Ez a körzet polgári bizottságának az érdeme, mondja, de ehhez hozzá kell tennem, hogy ő is tagja a bizottságnak. Elena asszony azonban Martinec, Rafay nyugdíjasok nevét említi, ők a bizottság gerince. A tagok rendszeresen járják a körzetet és ügyelnek a tisztaságra. Még a pionírok is segítenek. Őrjáratokat szerveztek a fiatalok köréből, és ahol rendetlenséget látnak, bekopogtatnak a ház ajtaján és figyelmeztetik a lakókat. Különösen télen tettek nagy szolgálatot, amikor a havat kellett ellapátolni a járdáról. Egyeseknek ez nem akaródzott, de bekopogtak a pionírok ..! És a lakók fogták a lapátot, nem akartak szégyenben maradni... — De ne gondolja, hogy mindenkit figyelmeztetni kell — mondja Elena Topolská. — A villasor lakói például azon versengenek, kinek a háztája szebb... — és itt kérdőn rám néz: — Érdekli ez magát? —• A pionírok tetszenek. Szép, hogy őket iá bekapcsolták ... — Akkor terebélyesedik a fa szép nagy fává, ha már csemete korában gondozzák ... Eszembe jut előbbi kijelentése: változnak az emberek. Hát hogyne változnának, amikor nevelik őket.., Haragszanak is rám..

í > — Nekem nem lehet ott mindenütt a szemem. Választóim, ha valami nem tetsző dolgot látnák, hozzám jönnek és panaszt tesznek ... Együtt élünk, így együtt is lehetünk minden nap. Kérvényeket is írok az öregeknek. Egyszer egy idősebb néni jött hozzám. Azt mondja, szeretne még dolgozni, nem bírja otthon a tétlenséget, nincs hozzászokva az ilyen éri élethez. Eljártam a dolgában. A néni most a gyümölcs- és zöldségraktárban őr. — Osupa jó dolog, — mondom. — * Valóban jó választó körzete van, nin' csenek nagyobb gondjai... — Hogy nincsenek gondjaim? 1 Lenne csak itt, amikor az agitációs központban gyűlést tartunk! A nemzeti bizottság minden ülése előtt megvitajtuk a választókkal azokat a kérdéseket, amelyekről tárgyalni fogunk. Ez rendjén is volna, szép számban vannak észrevételek, kérdések. Az mányunk 'megkívánja, de azért kiérzl belőle, hogy másképp gondolkodik... Ilyen emberi fájdalommal ls foglalkoznia kell... Másik helyen meg, ahol nem a legjobb körülmények között laknak, mindig így fogadják: „Nemzeti bizottság elvtársnó, mikor kapunk lakást?" A nemzeti bizottság már sok cigánynak adott lakást az új, szép házakban. De ezek a lakók rövid idő alatt lerontották szépségüket. Mit csináljanak? A megüresedő régi lakásokba költöztessék a cigányokat? Ez is a gondjai közé tartozik ... Elena Topolská tagja a nőbizottság járási komissziójának. Rendszeresen kijárnak a községekbe és segítenek a helyi nőbizottságnak munkájában. Elena Topolská bíró, és tagja a bánya és energetikai alkamazottek kerületi szakszervezeti szövetsége plénumának. Sok érdekeset mondott erről is. en egy asszony szive ELENA TOPOLSKÁ asszonyok sorra teszik fel a kérdést, miért kevés az üzlet a körzetben? Meddig fognak még a város központjába járni bevásárolni? Miért nincs tejcsarnok és így tovább? I... Már bánt ez a sok kérdés, de nem tudunk a helyzeten javítani. Megyek ide, megyek oda, de hasztalan. A tanácsnak kellene erélyesebbnek lennie ... Elena asszony gondról beszél és mosolyog. Az optimista emberek természete ez. — Tudja, szól most élénken, — a gondok jönnek és mennek. így volt ez a garázsok ügyében ls. Emiatt egyesek szörnyen megharagudtak rám, nem is akartak megismerni... Az történt ugyanis, hogy a nagy bérház autótulajdonosai garázst akartak építeni a ház udvarán.- A lakók panaszkodtak, elveszik gyerekeiktől az udvart I Hová küldjék őket játszani? Az utcára? Nem lett garázs az udvarból, keresztülhúztam az autósók számítását, még ha nekik igen kellemes is lett volna, hogy a házból kilépve, azonnal az autóba ülhetnének... De aztán ők is belátták, jobb' így a gyermekeknek, és elmúlott a nagy harag. Egy gonddal kevesebb... í,Nemzeti bizottság elvtársnő..." Elena Topolská elhallgat. Már azt gondoltam, kimerítettünk minden témát, becsukhatom a jegyzetfüzetet és mehetek... Az erőteljes, derék aszszonyra nézek. — Ennyiből áll csak képviselői funkciója? — kérdezem. — Csak? — csodálkozik. — Ha nem elég ez magának, beszélhetek másról Tagja az iskolai és kulturális szakbizottságnak. Legnagyobb problémájuk? Sok a gyerek, kevés a bölcsőde. Most is átadnak egy újat, de ez is csak csepp a tengerben. Nem tudtak minden jelentkezőt elhelyezni benne. Sok szülőt meglátogattak, és megmagyarázták nekik, hogy miért hagyták ki éppen az ő gyermeküket. Nem levélben értesítették ki őket, hanem maguk mentek el hozzájuk! S hogy tudnának a helyzeten segíteni? Ha nagyobb megértéssel lennének az üzemek, különösen a cementgyár és a Bioteka! Miért nem építenek ők ls bölcsődét?! Nem jó az. ha mindent csak a nemzeti bizottságoktól várnak ... Elena Topofská tagja a cigányok kérdésével foglalkozó bizottságnak is, melynek minden tagja néhány cigánycsaláddal törődik. Elena asszony ellátogat hozzájuk. Figyeli életmódjukat, tanácsokat ad nekik. Ügyel a gyermekekre, rendesen járnak-e az iskolába. De sokszor azt sem tudja, hol a feje, mert egyszer öt gyermeket lát a lakásban, máskor viszont tizen is vannak. Jó barátságban van velük. Az egyik helyen elpanaszolta a lakó, hogy a házigazda látszatra úgy viselkedik, ahogy azt pártunk és korAki egyszer nehezen élt.,. Sokszor elnézem körülöttem a fiatal asszonyokat — — mondja Elena Topolská — és látom, legtöbbjüket, csak a család érdekli... Nagyon könnyen beleszoktak a jó

( életbe. Az embernek egyszer nehezen kellett élnie, hogy valóban értékelni tudja mai életünket... Munkásapja korán meghalt, két kisgyermeket hagyott hátra. S az anya mit tegyen? Vasalni, mosni járt, szolgálta a gazdagokat, hogy gyermekeit eltarthassa és a kereskedelmi iskolába járathassa Elena lányát. Nehéz lehetett ez az élet, a tanulás, amikor a betevő falat kenyeret is be kellett osztani... Elena Topolská valóban nehezen élt, de tudja értékelni a mai életet. Mondja is, ezért sok, sok órát áldoz társadalmi munkára. És csak ezért? — Szeretem az embereket, — mondja, — szeretek segíteni rajtuk.'.. Ez a legfontosabb, mert szeretet nélkül nincs értelme az életnek, a munkának. Szeretet nélkül úgy élne az ember, mintha nem is lenne szíve. — És családi élete, a háztartás sok gondja? — Az anyám pénztáros a moziban. De tudja milyenek az anyák ... Bólintok. Az anyám is olyan ... — Aki hozzá van szokva a munkához, az nem tud idős korában sem tétlenkedni. Segít nekem... És Laco fiam? Tizenkét éves, jó gyerek, jeles tanuló, az oszítáiy piWiírjainak vezetője. Nem okoz nekem gondot, tőle akár száz funkciót ts vállalhatnék... — És férje? Neki sincs magára ,',panasza"? Az asszony derűsen mosolyog. Mosolya elárulja, nincs olyan gát az életében, mely előtt megtorpanhatna ... Férje aranyos ember. Elektrotechnikus a televízió besztercei átvevő állomásán. Amikor otthon van, tanul. Mérnök akar lenni. — De ne higyje, — mondja —, hogy csak a mérnöki cím után fut. Nem, igazán nem. Hányszor hív oda magához, amikor a matematikát tanulja s azt mondja: „te asszony, mi mindent nem tudtam eddig I" — Hát Ilyen család vagyunk... Otthon is megértenek, az üzemfjen is megértenek... De én csak egyet nem tudnék megérteni... Megint csodálkozva nézek rá. — Tudja, — magyarázza tekintetém kérdésére, — múlnak az évek. S az már úgy szokott lenni, hogy a régiek, az „öregek" helyébe újak, fiatalok lépnek... Ezt belátással fogadnám. De azt. nehezen tudnám elviselni, hogy ne végezzem tovább azt a munkát, melyet most végzek. A szívem esne ki a helyéből, ha ezt nem tehetném ... Még mondja valaki, hogy nem kommunista szív dobog a pártonkívüli Elena Topolská elvtársnőben 1 PETRÖCI BÄLINT • •••••••• A Královo Pole-i Gépgyárban Zdenék 2ižka munkacsoportja hatalmas szűrőberendezéseket gyárt a Slovnaft részére, amelyek egyenként több mint 32 tonna súlyúak. (E. Bican felv. — CTK) 1962 június 17. ÜJ SZÖ 5 *