Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-16 / 164. szám, szombat

Néhány kérdés a sok közül Újságírói „betegség", hogy szívesebben keresik fel a könnyen megközelíthető, esetleg hírből már ismertebb és nem utolső sorban nagyobb községeket, mint az olyanokat, amelyek távol a vasúttői, országúttői eldugottan „árváskodnak", nincs országraszóló nevezetességük és lakosságuk száma alig párszáz. Jómagam is úgy kerültem Solničkára, (trebläovl Járás), hogy Bodrogi József titkár csaknem szó szerint fülön fogott, monván: — Most aztán gyere ki hozzánk is, mert nekünk is jólesnék, ha rólunk is tudna valamit a világ. És azért, hogy kicsi a falunk, van nálunk is papírra kívánkozó probléma, meg érdekesség, méghozzá rengeteg. Legalább annyi, mint a többi faluban. Kár lenne megsérteni az ilyen ragaszkodó lokálpatriótát. S ami a problémákat illeti? Abból csak néhányat. Jogos panasz Azt hittem, náluk ls a takarmányhiánnyal kezdődik a beszélgetés. Tévedtem. Ha nem is dúskálnak az állatok az abrakban, komoly hiányról nincs sző. Hanem;- ami a határukban folyó csatornázást illeti, azzal kapcsolatban már megeredtek a panaszzsilipek. —Ti Ez a csatornázás, ez felháborító. Tönkretesz bennünket — mondják és láthatom az arcukon, hogy komolyan gondolják. Megdöbbenek. Egy falu, amelynek határa csaknem felerésztjen rét és legelő, mégsem örül a csatornázásnak. Mindjárt hangot is adok e gondolatnak. — Nem erről van szó, — mosolyodik el szavamra a korábban morcos titkár, — nem vagyunk mi a melioráció ellenségei, hiszen annak köszönhetjük, hogy ebben az évben már 100 hektárral nagyobb lesz a szántóterületünk, mint 5—8 évvel ezelőtt. — Bizony, milyen búzát terem a régi legelő, — ezt Plónicky Ferenc, a szövetkezet elnöke mondja büszkeségtől sugárzó arccal. De a következő pillanatban elkomorodik, s így folytatja, — annak ezért már mégse őrülhet az ember, hogy most meg több mint 30 hektár vetésünket tönkre teszi a csatornaépítés. — Hát az meg hogyan lehet? — lepődöm meg a határozottan állított dolgon. — Hogyan, hát hogyan — ismételgeti a titkár, majd kirukkol a ténynyel. — A szövetkezetet egyáltalán nem értesítették arról, hol és mikor épül -majd a csatorna. Most meg a bevetett területből az egyik helyen 7 hektár búzát, a másikon 20 hektár árpát, a harmadlkon meg 6 hektár búzát és takarmányrépát semmisítenek meg, és nem szakad meg a szívük. Hát innen fúj a szél. S ha innen, ekkor jogos a panaszuk, hogy az ille• • • • • • A trnavai Gépesítő és Javító Vállalat dolgozói az idén új típusú önműködő BJH-2022 jelzésű daruskocsik gyártását kezdték meg. A kocsival hétféle műveletet lehet végezni és rövid távolságra 2300 kg terhet szállíthat. Külföldön is nagy e gép iránt az érdeklődés, mert a munka termelékenységét megháromszorozza, ugyanakkor a költségeket egy negyedére csökkenti. Képünkön Josef Oravec, a szerelőcsoport vezetője az ú| daruskocsi teherbírását prőbálla kl. (N. Prakeš — CTK felvétel) tékesek miért nem készítették el idejében az építkezés tervét. Amire büszkék Egyelőre vége szakad a panasznak. A dicsekvés (nem jogtalan] van soron. — Tudod, hogy a „Baj ven a szerelemmel" című színdarabot eddig 14 faluban játszotta Csemadok-szervezetünk színjétsző csoportja? — kérdezi Szajkó Béni, a pártszervezet elnöke. Nem tudtam. Honnan is tudhattam volna, amikor Helmec, vagy Nagygéres feleannyira sem képes. Pedig az előbbi legalább tizenötször, az utóbbi 5—6-szor akkora, mint az alig négyszáz lakosú Solničko, s azoknak a kulturális munkában múltjuk van. Ogy látszik, hogy ennek a kis falunak pedig jelene — és jövője. De ne maradjak csupán ennél, mert kiegészítésként nem árt megemlíteni, hogy a 98 családi ház lakói közül ötvennyolcan a falutői távol dolgoznak, kl naponta, ki havonta jár haza. Kevesen vannak tehát, de — sokat akarnak. Nem szarka, hanem embermódra. A 98 ház közül 80 új, a többi még jó. A kis faluban 28—30 gyermek jár a napközi otthonba — s mert összefüggés van a dolog között, itt jegyzem meg, hogy a mezőgazdasági munkák végzésében ritkán előzi meg őket a járás valamelyik szövetkezete. Minek ahhoz kommentár, hogy az iparosok családtagjai éppen úgy vállalják az Idénymunkákat, mint a szövetkezetesek. Ezen még gondolkodni kell Olyan probléma kerül napirendre, amellyel kapcsolatban eltérőek a vélemények. Nem szöges ellentét ez, inkább csak olyan, amilyent a rohamos fejlődés vet fel. — Képzeld, a baromfiállományt a simítőban kell tartanunk — újságolják. — Miért? Talán rosszul dolgozik az építőcsoport? — Dehogy! Dolgozik ez kifogástalanul — válaszolják. — Az a baj, hogy e járással nem tudunk megegyezni! — Nem engedélyezi az építkezést, vagy anyagot nem utal ki? — Inkább az a hiba. hogy nagyon is sok anyagot ajánlott fel a Járás. Ez aztán már érthetetlen, ök akarnak építkezni, az építőcsoport jó, engedély van, anyag is lenne bőven ... ahá ... megvan. Nincs rá pénz — ötlik az agyamba, s ki is nyilvánítom a „felfedezést" azon nyomban. — Tévedsz. A pénz nem játszana szerepet. (Most már még kevésbé értem, szerencsére a titkár tovább magyaráz.) Abban nem tudunk megegyezni a járással, hogy ők mindenáron 5000-es baromfi farmot akarnak, mi meg sokkal kisebbet. Mert minek nekünk annyi aprójószág, egyötödével is könnyen teljesítjük a tojás, meg a baromfihús beadását. De ők csak azt hajtogatják, hogy ilyen kisebb építkezést nem engedélyezhetnek, mert nincs rá terv. Van valami igazuk, forgatom a fejemben az érvelés alapján, mert valóban a párszáz hektáros gazdaságnak minek ls 5000 baromfi... De az ördögbe ls ... hiszen Szolnocskában baromfitenyésztésre jók a feltételek. ... És, hát a simítón kívül egy pár pajta is üresen tátong még a faluban... egy kis átalakítás, építőcsoport van ... Hozzáértő baromfigondozó is van... A fiatalok közül is akadna szakmai továbbtanulásra vállalkozó... S az ez ötezer baromfi nem ls olyan sok. Sok tojás és baromfihús kell a bölcsődének, az óvodának, a kórházaknak, az országnak. A városokban nem létesülhetnek baromfitelepek, itt a feltételek jók. Azon az építkezésen még gondolkodni kell. A paraszti pedagógia sikere — A kocagondozókról is írni kellene valamit — mondják és mosolyognak gyanúsan. — Valami baj vari velük? — kérdem vizsgálódva. — Még csak az kellene — szől az elnök és újra összemosolyognak, majd a titkár bíztatja tekintetével, hogy számoljon be a dologról. Bodrogi elvtárs nem is sokat kéreti magát. — Balogh Guszti gondozza a kocákat. Elégedettek vagyunk a munkájával, mert például tavaly kocánként 4 malaccal többet választott el a tervezettnél. Most a kongresszus tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy a tervezett 13 helyett 15 malacot választ el egy-egy kocától. Persze ő is elégedett a keresetével. Csak az volt a baj, hogy a család életmódján nem nagyon látszott meg a több mint 2000 koronás havi kereset. Élték tovább a cigánysoron a megszokott, régi életmódot. Nekünk ez nem tetszett. Szóltunk is Gusztinak, miért nem épít új lakást? Kimérünk neki egy jő házhelyet az új soron. — Honnan vennék én annyi pénzt, hiszen 1000 koronám sincs — mondta. Az volt a válasz, hogy a szövetkezet vezetősége, Illetve a pártszervezet és a nemzeti bizottság döntést hozott, építenek Gusztinak lakást a szövetkezet pénzéből s ő majd részletekben letéríti az összeget. Az épltőesoport elkészítette a tervet, a fürdőszobás lakást részben helyi anyagforrásbói és önsegély alapon 26 000 koronából elkészíthetik — mutatta az összegezés. — Sok pénz az, nagyon sok, 20 évig nyögném az adósságot — mondta a kocagondbzó,' amikor ismertették vele a tervet. Egyik részről egy kis tiltakozás, egy kis bizalmatlankodás, a másik részről néhány beszélgetés, egy kis meggyőzés és ... Balogh Gusztáv belement a dologba. Ott lakik az új lakásban, örül a fürdőszobának, az előszobának, a polcos éléskamrának, meg mindennek. Adós maradnék, ha kihagynám, hogy egy év alatt tisztára rendezte a számláját, sőt a zárszámadáskor még 1100 korona osztalékot is kapott. — De ha üzletben nem a szövetkezet fizette volna a folyószámlát — hunyorog Guszti ravaszul. — Na és az asszony is szépen keresett — teszi hozzá. Igen, az üzletben folyószámlát riyitottak számára, készpénzzel csak akkor gazdálkodott, ha előre megbeszélték, mit akar vásárolni. Szóval ott lakik az új lakásbari. Már a takarékbetét gondolatával is megbarátkozott, röviden — egy kissé már ő is új ember az új környezetben. Hogy a módszer nincs sehol törvénybeiktatva? Az az Igazság, hogy Guszti helyzetét korábbi sorstársai nem is kevéssé irigylik. Hát előbb csak irigykedjenek. Aztán meg kövessék a jó példát. Reméljük, ehhez a pártszervezet és a HNB továbbra is elvtársi segédkezet nyújt és tovább gyümölcsözteti a gyakorlatban jól bevált paraszAz észak-csehországi kerületben a tuíimicel villanytelep azon építkezések közá tartozik, amelyek teljesítik feladataikat. Az elsfi negyedévben az építkezés tervét 102,1 százalékra teljesítette. Ezt úgy érték el, hogy széles alapokra fektették a szocialista munkaversenyt. Arra törekednek, hogy elnyerjék a CSKP XII. kongresszusának építkezése címet. Most új szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy az első termelési tömb szerelését már november 30-lg befejezik, bár a terv december 31-t jelölte meg. Képünkön fi tušimicei erőmű ffl épületcsoportjának építkezése. (Oldftch Pícha — CTK felvétele.) ÄZ „APOLITIKUS CSALÓ" J. Potočný apolitikus ember. A múltban sohasem foglalkozott politikával, most sem politizál és semmibe sem kapcsolódik be. Ezt állítja és nem enged ebből. Azzal sem törődik, hogy az új társadalom új, szebb életet épít. Hogy ezt eléggé hihetővé tegye, 1956 óta nem volt munkaviszonyban. S amenynyiben dolgozott, igyekezett egy helyen fél évnél — egy évnél ti pedagógiáját, amelynek módszerta- hosszab ideig nem megmaradni. Tehát igazán nem mondhatja senki sem, hogy a legkisebb mértékben is hozzájárult volna a szocialista rend kiépítéséhez. Kl ez a J

f Potočný? Szélhámos. Tizenharmadszor áll a bíróság előtt. Sehol sem dolgozik, bűntevékenységének gyümölcseiből él. Ez élősködés — parazitizmus. Bratislavát és környékét járja, főként Lozornőt, Jablofíovót, néha elmegy Modrába, Vajnoryba és Pernekbe is. A hiszékeny asszonyoknak, mint kárpitos mutatkozik_be. Matracokat, heverőket stb. Javít. Ha megrendelés van kilátásban, szükség szerint mindjárt előleget is kér, — nem annak alapján, milyen alkatrészre van szüksége a javításnál, hanem aszerint, hány féldecire van kedve. Néha 25 koronát, néha 100-at, 150-et kér. A megrendelt munkát természetesen nem végzi el, mert erre sem szerszáma, sem műhelye nincs, s e pénzt sem adja vissza, mert vagy feleszi, vagy elissza azonnal. Potočný szélhámoskodása nem volt mindig egyforma. Nem szereti az egynát egyelőre még csak az új élet írja. A .». .< Kellene még szólni egyről s másról, mert van itt probléma, érdekesség, ha nem is ezer, de elég. Például: Jutka Pista bácsi már olyan 70 év körüli, inkább túl van rajta, mint előtte, ö a szövetkezet zootechnlkusa. Fáradhatatlan ember és a Jó karban levő állatállomány a bizonyíték, hogy érti ls a szakmáját. Munkája, embersége megérdemelne egy teljes cikket. Persze az is egy probléma, hogyan engedik majd el megérdemelt pihenésre az öreget, ha még nincs tanult fiatal a helyére. Sok a probléma, nagyon sok. Legalább annyit vet fel a holnap, mint amennyit megoldott a ma, mert forradalmian változó életünk problémarengetege épp annyira kimeríthetetlen, mint azok a lehetőségek, melyek megvalósítása e változó élet bonyolultságában, forgatagában egyúttal szebbé, nemesebbé ls teszi az ember hétköznapját, az embert. Így van ez rendjén. HARASZTI GYULA hangúságot. M. T. asszonynál „érzelmi" húrokat pengetett, s ezer koronát csalt ki tőle azzal az ígérettel, hogy biztosan visszaadja, sőt nemsokára elveszi feleségül. Nősülésre természetesen nem is gondolt, s jól tudta előr re azt is, hogy a pénzt sem adja viszsza. Néha a dolgot leegyszerűsítette s egyenesen Italt szerzett. Meglátogatta azokat az EFSZ-tagokat, akikről tudta, hogy van boruk. Elhitette velük (s valószínűleg ügyesen, mert többen ls hittek neki), hogy dolgozó iparos, Jól keres, s a bort hitelbe vette és hordta el mindaddig, míg meg nem únták. Többet azután nem mutatkozott. Ilyen ember Potočný. Jellemének" kiegészítéseképpen még csak annyit, hogy a tanács elnökének kérdésére, miért nem dolgozik annyi év óta, azt válaszolta: „Mert nem találtam kedvemre való munkát". J. Potočnýnak gazdag tapasztalatai vannak a bűntevékenységben s annak takargatásában is. Sikerült ilyen életet folytatnia 1956-től, vagyis legutóbbi börtönbüntetésének betöltésétől egészen 1961. nyaráig. De mivel minden korsó csak addig jár a kútra, míg el nem törik, s a polgárok türelme és bizalma sem volt végtelen, Potočný újból a bíróság elé került. Innen további útja a javító intézetbe vezet, ahol egy év} börtönbüntetését tölti majd, amelyre a bíróság ítélte. Itt nem hagyják majd indokolatlanul lustálkodni. Viszont lesz ideje gondolkodni azon, vajon nem lenne-e jobb „politikusán" nézni a dolgokat és elkezdeni a dolgozó ember rendes életét. — slá. — A jogokkal ugyan élnek, de kötelességeiket nem teljesítik Ä' košicei Járás 120 községe közül csupán ötben nincsen szövetkezet. Közéjük tartozik Kavečany, Košicétôl pár kilométerre. A község lakosai túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkoznak, de a fiatalok közül egyre többen a városban keresnek munkát. így a föld megművelése itt is csupán az idősebbekre hárul. Nem is ez a baj, hanem inkább az, hogy az idősebbek sem nagyon törődnek a földek megművelésével, nincs meg a tervezett marhaállomány és évről évre nem tudják teljesíteni az állam iránti kötelességeiket: a mezőgazdasági termékek eladását. Elég talán néhány szóval megemlíteni a múlt évi eredményeket s mindjárt látni fogjuk, hogy a bajok komolyak. A község tavaly a marhahúseladást csupán 55,8, a tejeladást 74 százalékra, a tojáseladást pedig csak 34,6 százalékra teljesítette. Nem kevesebb, mint 305 mázsa hússal, 28 000 liter tejjel és 78 817 tojással kevesebbet adott a dolgozók asztalára, mint azt a terv előírta. S amit különösen meg kell jegyezni, tavaly 162 egyéni gazdálkodó közül csupán 65 teljesítette a tejeladás, 64 a húseladás és csak 16 a tojáseladás tervét. Ez a kis bevezető azt mutatja, hogy Kavečany község parasztjai az állam iránti kötelességeiket nem teljesítik. Vártuk, hogy a sikertelen tavalyi év után ebben az esztendőben másképpen fognak dolgozni. Nem így történt. A 178 gazdálkodó közül eddig csak 96 kezdte meg a tejeladási, 87 pedig a tojáseladási terv teljesítését. A húseladásról nehéz nyilatkozni, mert az első négy hónap alatt a HNB még nyilvántartást sem vezetett róla. Szóval a HNB szintén ludas a dologban — de erről majd később. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ebben a községben nincsenek meg a feltételek a jobb gazdálkodásra és a jobb eredmények elérésére. Például ifjabb Havran János már 720 tojást adott el, Lukáčik András pedig 689 liter tejet. Viszont igaz az is, hogy Chovan Ferenc, Smiga János, Perhács Ferenc, Simkó János, Nalevanko István, Hudák András és sokan mások ebben az évben tejből, tojásból, húsból még egy csipetnyit sem adtak a közellátás számára. Tehát nem rfieglepő, hogy a község húseladási tervét csak 25,2 százalékra, a tejeladási tervet 78,7 százalékra és Igen. Az a tény, hogy a HNB titkára nem vezet pontos nyilvántartást arról, hogy melyik paraszt mennyi húst adott el, felületes munkáról* beszél. A HNB dolgozói keveset törődnek a tömegpolitikai és a népnevelőmunkával. Amikor a tanácsülésen arról tárgyaltak, hogy a múlt évi elmaradásért kit terhel a felelősség, a 162 paraszt közül egyet sem találtak, mert mindenkinek, még a vezetőknek is vannak „bizonyos okaik" a feladatok nemteljesítésére. A község vezetősége egy húron pendül a lakossággal, de rossz húron, valahogy „falsul" játszanak, ezért nem megy a tervteljesítés. Kavečanyból azelőtt gyalog jártak" a városba, nem volt villanyuk, hiányoztak a rádiók és a televíziókészülékek, hiányoztak a szép bútorok, ruhák. Ma a községben naponta többször megfordul az autóbusz, gyalog senki sem indulna a városba. A villany is világít, gomba módra épülnek a tojáseladási tervet 10,6 százalékra a házak, amelyek tetején egyre több teljesíti. Ilyen eredmények mellett az televízióantenna díszeleg. Bútor, ruha évvégi zárlat sem bíztat nagy remé nyekkel, hiszen már 184 mázsa hússal, 6461 liter tejjel és 61 034 tojással tartozik a község. Ludas-e ebben »• HNB és egyes funkcionáriusai? és egyéb ipari termék mind természetes dolog Kavečanyban. A jogokkal élnek, „csak" a kötelességekről feledkeznek meg. IVÁN SÁNDOR 1982. június 16. Gj SZÖ 5 *