Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-26 / 143. szám, szombat

Egy tartalmas útínaplóról GYURCSÓ ISTVÁN KÖNYVÉNEK MARGÓ JÁRA Mi indította Gyurcsó Istvánt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában megjelent „Hegyekenvölgyeken" című munkájának (1— 262. oldal) megírására. Három motívumra lesz figyelmes ez olvasó. Ezek: a szocialista haza szeretete, a szűkebb szülőhelyhez és vidékéhez fűző bensőséges kapcsolat és végül, — de nem utolsósorban — a mélyről fakadó érdeklődés a szocializmust építő munka teljesítményei iránt. A könyv címével nem tudunk teljesen egyetérteni, mert amíg Gömört járatja meg velünk az író, vagy az Alacsony-Tátra vidékére, vagy a Garam felső szakaszára irányítja élénk és találó megfigyeléseit, addig valóban „hegyen-völgyön" haladunk vele. Am azután Szlovákia déli részén, a Duna mentén és főleg Csallóközben járva, hegyről-völgyről nem lehet szó. Meg kell azonban jegyezni, hogy Gyurcsónak e sík vidékről éppoly érdekes a mondanivalója, mint a bányászok lakta hegyi tájakról. „Emberek és tájak szeretete teszi otthonossá számomra ezt a földet" — olvassuk a kötet egyik oldalán. Elnevezésül megállta volna a helyét a következő: Országjárás nyílt szemmel és buzgón jegyezgetve. A csehszlovákiai magyar szépirodalmi termelésben Gyurcsó könyve bizonyos hézag kitöltéséhez járul hozzá, mert regény, vers, novella elég jelenik meg, de útleírás — vagy amint a könyv alcímében olvasható: útinapló — kevés. Gyurcsónak számos szép versét Ismerjük, most piózaírással próbálkozik és nem siker nélkül. Ismerünk költőket, akik útleírásokkal alkottak értékeset, így Petőfi az ő útijegyzeteivel és útileveleivel, vagy Heine a németországi Harz hegységben szerzett tapasztalataival, de ne feledkezzünk meg a Goethe-nek Itálláról szóló útikönyvéről sem. A nagy írók közül még sok más — így Stendhal is — élményeiket szívesen megörökítették útitapasztalatokkal kapcsolatban. Prózájukon ls feltűnnek művészi sajátságaik, nevezetesen az életlátó szemlélet, s a kötetlen beszéden áthullámző ritmika. Gyurcsó sokfelé járt, amint az útinaplóból kitűnik, vonaton, autóbuszon, Moszkvicson, motorbiciklin és , gyalogolva (már ahol más mód, nem volt célja elérésére.) Szétnézett a Bodrogközben, Rozsnyó környékének vasércbányáiban és ércpörkölőiben, továbbá a Sajó, a Garam, a Rima partjain éppúgy, mint a Kis-Duna és a Nagy-Duna mentén. Nagykapostól Cheb-ig, Csernőtől Ostraváig jár fürkésző pillantása. ö mint versíró irodalmi szinten riportot akart írni, de nem tudta magában megtagadni a költőt. Verseket hint el a próza szövegébe, s ez néha úgy hat, mintha motorzúgást kellemes zene keresztezne. Érdekes és sokszor talpraesetten kirobbanó az előadása, a nyelve. Van a könyvben kellemes líra, epikai jellegű elídőzés a természet és a társadalom egyes jelenségeinél, érezteti a technikai fejlődés drámai ritmusát, beszámol a saját életútjáról kecskepásztorkodáson át prágai építkezéseken vállalt fizikai munkáig. Könyve friss levegőjű. És van benne valami életátfogó szélesvásznúság, mert útinaplójában helyet kap a bánya és a földművelés, a szabad természet és a dolgozók családi köre, növényápolás és falusi könyvtár, a munkavégzés menete az iparban és a mezőgazdaságban, az Iskolába járó ifjúság magatartása. Ahol Gyurcsó megjelenik, egy-kettőre otthonosan érzi magát, s az emberekkel rokonszenves, de kritikai éleslátástól nem vonakodó kapcsolatokat teremt. Helyszíni tájékoztatásból elegendő lett volna kevesebb hegy-említés, utcanév, dűlőnév. Egy kis térkép mellékelése jó szolgálatot tehetett volna. Gyurcsó mondatai és megállapításai nem olyanok, mint a fiaskóba zárt, úgynevezett egalizált tej, amelyből a tejszínt jó részt kiszűrték, hanem van benne eredeti zamat, életesség s vitamin-tartalom, a szó irodalmi értelmében. Ezzel tartja fris-, sen az olvasó érdeklődését. Rokonszenves nála az, hogy írói magatartása nem szokványos. Nincs benne konfekcionáltság, hanem közvetlen eredetiségű. Helyenként olyan ízt kap előadása, mint amilyen az általa többször emlegetett somé: édes, de egyszersmind finoman, vonzóan fanyar. Az útinapló olvasása közben ráeszmélünk: olyan esettel van dolgunk, ahol nem emelődik gát az Író és műve közé. A szerző világnézete egyértelmű, a munkáshatalom emberiességének mély Igenlését fejezi ki felszínes retorika nélkül. Ezért tud szívszerint megemlékezni az ellenállási harcok elesett hőseiről csakúgy, mint a népkultúra alapvető problémáiról, az iskolai és az iskolán kívüli nevelésről, a falvak könyvtáráiról, a színjátszó csoportokról, az üzemekben szükséges ideológiai és politikai nevelésről s a fiatalok belenövéséről a szocialista munka világába. Gyurcsó István érdeklődése a munka minden fajtája iránt saját tapasztalatból eredő, tárgyilagos és hozzáértésre valló. Tudatos benne mindaz, amit az 1945ös felszabadulás óta eltelt évek a szocialista építésben teljesítettek, ám az is, amivel a további építés adós, de nem fog adós maradni. Gyurcsót szocialista lelkessége nem teszi egyoldalúvá, van bátorsága és tapintata a hiányok felmutatására. Érdeme, hogy a mai, a szocialista ember szemével szemlélődik. Felfedeztet velünk olyasmit, amiről azt hittük, hogy ismerjük, pedig még alapos megismerésétől távol vagyunk, perspektivikusan láttat velünk sok mindent, amit közelsége miatt nem vettünk eléggé szemügyre. Aki ezt a legújabb munkáját elolvassa, időszerű élményben van része. SAS ANDOR IDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK Eddig közölt szótár-sorozatunk számos tanulsága közül szükségesnek látszik kettőt megemlíteni. Az egyik: rendkívüli figyelmet kell szentelnünk az idegen szavak használatának hangtanilag és jelentéstanilag egyaránt. Szótárunkban csak az a-betűs címszavak feléig jutottunk el, pedig nem egy kifejezést említés nélkül hagytunk. Ha Ilyen részletességgel akarnók folytatni ezt a imunkát — lapunk hasábjain — talán egy év sem lenne elég a befejezéshez. Ez egyben a másik tanulság. Egyébként rovatunk további cikkeiben sem térünk e! eddigi gyakorlatunktól: folytatjuk a hangtani és jelentéstani nyelvhelyességi problémák felvetését és tárgyalását elsősorban az idegen szavakkal kapcsolatban, hazai nyelvművelésünknek ugyanis ezen a téren vannak a legnagyobb feladatai. Nézzünk néhány példát az egészségügy kifejezései közül. Az orvosi nyelvben elkövetett hibákat két részre oszthatjuk: egészségügyi dolgozóink szlovák vagy cseh nyelven végzik tanulmányalkat az egyetem orvosi karán, és szükségszerűen csak ritkán ismerik a magyar orvosi nyelv szakszóit. Magyarul beszélve azután inkább idegen szavakat használnak, sokszor szlovák formában (destilácia — helyesen desztilláciő, diagnóza — diagnózis, steril — steril stb.), illetve számos esetben helytelen szóképzést figyelhetünk meg. Ilyen például a fogászat, gyermekgyógyászat, sebészet stb. imintájára gyakran hallható orvosászat, fogor* vosászat stb. Az orvosi nyelvben meghonosodott magyartalanságok másik csoportja az egészségügyi felvilágosítás, propaganda kifejezéseiben található. Ennek hatására faluban és városban egyaránt a nagyközönség is hibásari beszél: ordináciára megyünk rendelés helyett, a körzeti orvos vyšetreniére, azaz kivizsgálásra küldi a betegeket. A felülvizsgálat, kiírás, betegszabadság, táppénz, gyógykezelés, lelet, kórházi beutaló stb. szavunkat és kifejezésünket sajnos gyakran helyettesítjük szlovák vagy szlovákos alakokkal — a magyar megfelelők ismeretének hiánya miatt. Arról nem is szólva, hogy számos idegen szót (például operáció, epidémia stb.) magyarral is helyettesíthetünk] műtét, járvány), különösen akkor, ha nem szakszövegben szerepelnek. A magyar orvosi szaknyelvben igen sok az idegen szó, a népszerű kiadványokat azonban a nép számára érthető nyelven kell fogalmazni, mindig ügyelve a helyes és szép magyarság követelményeire. —ki— Figyelemre méltó siker A „120 kiállítás az üzemekben És a szövetkezetekben" című akció már a harmadik évébe lépett. Az akcióban a levlcei járás figyelemre méltó eredményt ért el. A Dielo most a népművelési kiállítások egész sorozatát tervezi: Május 29töl június 8-ig Šahyban, június 8-tól 19-ig Zeliezovcén, később Levicén, majd Tlmačeban. A kiállítás anyagát Janko Alexy, Oresta Dubay, Kveta Gandlová, Ladislav Čemický, Eugen Lehotský művei alkotják. A kiállítás anyaga változatos, portrékat, aktokat, csendéleteket és tájképeket tartalmaz. Többnyire olajfestmények. Minden mü közös vonása azonban a művészi igényesség és érték. A Dielo dolgozói az esztétikai nevelési célkitűzés mellett arra is törekednek, hogy dolgozóink lakószobáiba értékes festmények kerülhessenek. A kiállításokat ebből az okból a kiállított művek árusításával kapcsolják egybe. A látogatók a képeket előnyös havi törlesztéssel is megvásárolhatják. , A kiállított müvek művészi igényessége és tematikai változatossága bizonyára felkelti majd a közönség érdeklődését, s remélhetőleg mindenki megtalálja majd e kiállításokon kedvenc motívumát, vagy szerzőjét. Róbert Slugefi, Bratislava A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség bratislavai székházában a közelmúltban kiállítás nyílt, melyen az elmúlt 15 év szovjet irodalmi fordításalt mutatják be. (Foto: J. Herec) Ttármilyen furcsán hangzik is " a mai gyerek elptt, én tizenegyéves koromig, lovas kocsin kívül semmi más jármüvei nem utaztam. Falunkat nem érintette sem vasútvonal, sem autóbuszjárat. Ha egy-egy kerékpárt láttunk, még azt is úgy megbámultuk, akár a mai gyerek az űrhajósokat. Az első kerékpártulajdonosok közé tartozott Miska bácsi, a szomszédunk is, aki dunai halász volt. A velem hasonló korú fiával pajtáskodtam. Az S jószívűségéből tanultam meg kerékpározni. Nagy dolog volt ez számomra, akinek a „világ végét" a falunk határában levő ebtejesi dülőárok jelentette, mert tudniillik, azon túl én még akkor nem jártam. Pedig nagyon szerettem volna legalább egyszer meglátogatni édesapámat, aki tőlünk húsz kilométernyire eső majorban robotolt, hogy nekem, két testvéremnek, meg anyánknak legalább kenyérből jusson elegendő. Édesanyámnak a legnagyobb gondot jelentette az a minden második szombat, vagy vasárnap, amikor apám nem jöhetett haza, és neki kellett őt gyalogszerrel meglátogatnia, hátán egészheti kenyérrel és néhány napi főtt étellel. Ilyen napokon mindig nagyon safnáltam öt, ahogy holtfáradtan, kibontott kendővel megérkezett. Vigasztaltam volna] de nálunk az érzelgős szavak nem voltak divatosak. Azt tartottuk, hogy a legnagyobb vígasztalásnál ls többet és egy kts segítség. Egy szombati napon, amikor édesanyám ismét gondterhelten készülődött a nagy útra, mellésomfordáltam és előhozakodtam szándékommal. — Édesanyám, holnap én megyek el édesapámhoz! Kesernyésen elmosolyodott, azután meg nagyot sóhajtott. Látszott rajta, hogy nem veszi komolyan, amit mondtam." Szó nélkül ment a dolga után. Aztán, hogy csak nem tágítottam tervemtől, kedvesen megpirongatott. — Azt hiszed az annyi, mintha a falu végére mennél a Mariska nénédhez? Messze van ám az, f tam, nagyon ... A lábad is elkopna odáig, meg a batyut sem bírnád ell De mentől inkább igyekezett lebeszélni, annál jobban ragaszkodtam az úthoz. — Már a biclkltt ts elkértem a Miska bácsitól — vágtam ki végül a nagy érvet. — A leveses, meg a főzelékes kandllt ráakasztom a kormányra, a kenyeret, meg a pogácsát belerakjuk a hátizsákba. Elég erős vagyok már, elbírom. — Es Miska bácsi rád meri bízni azt a drága masinát? — hüledezett anyám. — Rám hát1 Hiszen látta, hogy tudok vele hajtani. Meg aztán, nem is ingyen adja, mert egész héten segítettem neki halászni a Dunán. A lkudozásom eredménye az lett, hogy másnap útnak indulhattam apámhoz. Édesanyám tüzetesen leírta az utat és elhalmozott tanácsokkal. KOVÁCS JÓZSEF íjsy^

m Az első kilométereken csak úgy röpített az izgalom. De még fele úton sem lehettem, s a hátizsák súlyát egyre nehezebbnek kezdtem érezni. Karjaim zslbbadoztak és néha különös szédülést éreztem. Egy ideig a mesehősök példájával erősítgettem magamat, de lassan csödött mondott erőtgyüjtö módszerem. Minden gondolatot és érzést elnyomott bennem a fáradtság. Megállhattam volna pihenni, de attól féltem, nem telik időmből a vlsszajövetelre. Fogaimat összecsikorítva erőlködtem. Aztán már meg ts alkudtam magammal, hogy tartok egy rövid pihenőt. A pihenő helyéül kijelöltem egy telefonoszlopot, de amikor odaértem, nem álltam meg, hanem szabtam még egyet, aztán még egyet... Kovács István: féa Erdő, mező elpihent már, S lámpát gyújt a jánosbogár. Csendesség van körös-körül, A falevél meg se rezdül. A szél is csak lábujjhegyen Oson által a kiskerten. Még a víz ls mozdulatlan Az ezüstszín klspatakban. Az ég kéken, csöndben ragyog, S úgy dúdolnak a csillagok, Mert azok ls tudják talán; — Pihen az én édesanyám. Ezt addig csináltam, míg egyszer csak felborultam. A kenyeres-pogácsás hátizsák a fefemen keresztül lódult és az árokba rántott. A kormányra akasztott csöbrök nagyokat löttyentek, de anyám előrelátó volt és jól lekötözte őket, így az ételben nem esett kár. Nagyot nyekkentem s ahogy magamhoz tértem, az elhagyatottság keresüsége fojtogatott. Igen szánalmasnak éreztem magamat. Körülnéztem. Az égen békésen fodroztak a délelőtti felhők. Azokról jutott eszembe, hogy mit csinálnék, ha most egy vihar kerekednék Ettől a gondolattól úgy megrémültem, hogy szinte halálfélelem fogott el. Egy pillanatra az ls felötlött bennem, hogy visszafordulok. De ezért csakhamar elszégy elettem magamat. Ojra elindultam és elhatároztam, hogy rendszeresen pihenőt fogok tartani. lyigyof dobbant a szívem, mii

Y kor elértem a Vágtöltést, mert anyám azt mondta, hogy onnan már csak négy-öt kilométer a majorig. Hát még ahogy a topolyafák lombjai között megpillantottam a pirostéglás magtárt I Attól fogva úgy éreztem, mintha minden méteren nőttem volna legalább egy fél métert. Úgyannyira, hogy a majorudvarra már hatalmas óriásként érkeztem meg. Persze csak képzeletben, mert ahogy apám az egyik istálló ajtóból rámszólt, az inkább nyomorékokat, mint óriásokat megillető hang volt. — Itt vagyok, kisfiam t Hát téged küldtek?! Ejnye! ... ejnye 1 ... Nagyon elfáradtál úgy-e?! Nem történt semmi bajod? ... Szánalom, féltés s talán egy kis apai büszkeség is volt hangfában. Hirtelen szóhoz sem jutottam. Csak nagyokat nyeltem. Aztán lerakodtam. Apám falatozáshoz látott. Engem ls biztatott, hogy egyek, de én csak sajgó tagjaimat pihentettem a fűben fekve, ahova letelepedtünk. Kts idö múltán ismét szóbakerült, hogyan bírtam a csomagot meg az utat?! — Szegény apám I — gondoltam magamban — elég sanyarú élete van úgy ls, minek szomorítsam? I ...S vidáman válaszoltam: — Semmi volt az egész, édesapám! Föl se vettem az utat. Nem vagyok én olyan fáradós ... I Zlogy aztán 0 mennyire hitte el mindezt, nem tudom, de úgy éreztem, nem ts annyira az út, de ezek a szavak felnőtté avattak. Ott, akkor, ttzenegyéves koromban ...J Krista Bendová: A KIS GAZDA Cin, cin, cin, zom, zom, zoml Van egy agyag malacom. Sonkájáért nem nevelem, ha van pénzem beleteszem. Hallgassad csak Sári, Péter, tele van a hasa pénzzel. Múlik a nap, száll a hét, nem szórom a pénzem szét. Hadd gyűljön csak rendre, szépen, szánkót veszek érte s télen fehér havon, lejtőn, hegyen szánkózhatsz majd te is velem. Monoszlói M. Dezső fordítása G'E A RÓKA meg a süketfajd (OROSZ NÉPMESE) A süketfajd egy ágon üldögélt, mikor a fa alatt megjelent a róka és mézes-mázos hangon köszönt: — Jó egészséget fajd koma, egyetlenegy barátocskáml — Köszönöm, köszönöm — hálálkodott a süketfajd. A róka ügy tett mintha nem hallaná mit mond a fajd. — Mit beszélsz? Nem halloml Gyere le a fáról egyetlen barátom, elbeszélgetünk itt a földön. — Félek én a földön járni — felelt a fajd. — Biztonságosabb nekünk madaraknak a fán. — Tán csak nem tőlem félsz? — Nemcsak tőled, hanem a többi állattól ls. — Egyetlen fajd barátom, hát te nem tudsz róla, hogy törvény biztosítja a békét az állatok között az egész világon — ravaszkodott a róka. — Hát ez nagyszerű dolog — lelkendezett a fajd. — Épp erre tart egy kutya. Ezelőtt már elmenekültél volna, de most már nem kell félned semmitől, igaz-e? A róka, mikor meghallotta a kutyacsaholást, hegyezte a fülét, aztán nyakába szedte a lábát. — Hová futsz? — kiáltott utána a fajd. — Hisz törvény biztosítja, hogy a kutyák nem bánthatnak. — De ki tudja, miféle kutyák azok, lehet, hogy még nem tudnak a törvényről — lihegte futás közben a róka. Sz. B. fordítása G. Sznyegirjov: KI ÜLTETI AZ ERDŐT ŕ A FOLYÖN túl volt egy szép fenyves. Egyszer csak a fenyőfák között feltűntek a tölgyek. Igaz, hogy még picik voltak, alig bújt ki a földből három le vélkéjük. Érdekes dolog, hiszen a közelben nincsenek tölgyek. A nehéz tölgyfamakkot pedig a szél sem hordja el. Ugyan ki ültette hát ide őket? Sokáig nem jöttem rá. Egyszer vadászatról tértem haza és alacsonyan felettem szajkó szállt. Elrejtőztem a fa mögé és meglestem mit csinál. A madár valamit eldugott a korhadó fatönk alá, aztán körülnézett, nem látta-e meg va laki és elszállt a folyó felé. Odamentem a tönkhöz és a gyökerek között egy lyukban két tölgymakkot találtam. A s zajkó télire rakta el. így megoldódott a talány, hogyan kerültek a tölgyek a fenyők közé. A szajkó elrejti a makkot, megfeledkezik róla és kihajt belőle a tölgy. 1 z 3 h S 6 S 9 1. Földrajzi tízpróba. Ha helyes választ adtok az alábbi kilenc kérdésre, tizedik feleletként az egyik sorban egy szigetország fővárosát kapjátok megfejtésül: FUggőleges: 1. Olaszország fővárosa. 2. Az öt tó egyike. 3. Amerika legnagyobb városa. 4. Félsziget az Északi Jeges-tengerben. 5. Indonézia egyik szigete. 6. Ázsiai tó. 7. A-val a végén, szovjet folyó. 8. Olajban gazdag közép-ke leti ország. 9. A világ legnépesebb országa. Beküldte: Kecskeméty Ottó, Vei. Cetín KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Szepesi Jenő, Strelnice, 2. Kocsi Valéria, Vei. Siemence, 3. Szurdi Emil, Kavany n/D. 4. Nagy István, Zempl. Hradište, S. Nádasi Anna, Rapovce. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Kazah SZSZK, fővárosa Alma Ata, óriási területű szűzföldet műveltek meg. 2. Gagarin és Tyitov. ÜJ SZO 8 * 1962. május 26.