Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-12 / 101. szám, csütörtök

JÓ SZELET A VITORLÁBA Irodalmi színpad alakult a trebišovi járásban A TREBIŠOVI JÁRÁSBAN néhány kivételtől, gyér eredménytől eltekintve úgyszólván évek óta pangott a kulturális élet. Annál sajnálatosabb ez, mivel a járás dolgozói körében nagy a kultúrszomj s az áldozatkész szervezőkészség Itt nem marad jutalmazatlan. Erről tanúskodik például ez a tény, hogy a járási méretben alig két héttel ezelőtt alakult Irodalmi Körnek mintegy 30 tagja van és az Irodalmi Színpad első előadásán vagy tízszerannyi érdeklődő Jelent meg. A lelkes, öntevékeny kulturális dolgozók terveiről, elképzeléseiről Tolvaj Bertalan Iskolaigazgató, a kör szervezője számolt be nekünk. Szavaiból megtudtuk, hogy céljuk kétirányú. Egyrészt tevékeny Irodalmi életet akarnak élni. E törekvésük keretében havonta egyszer részletesen megvitatják az Irodalmi Színpad műsorát, a legfelflgyeltetőbb könyvújdon

1 ságokat és a kör tagjainak müveit. Így például foglalkozni fognak Cselényl és Veres versköteteivel, valamint •]. Blažková Nylon-hold című elbeszélésével. A Szabó József tanító által vezetett kör munkájába az értelmiség (orvosok, tanítók, jogászok, mezőgazdasági szakdolgozók) mellett bevonják az Irodalommal és kulturális-népművelő tevékenységgel foglalkozó szövetkezeti tagokat Is. ELKÉPZELÉSEIKNEK másik, az előbbivel szervesen összefüggő s azt klterebélyesítő iránya az Irodaim! Szín pad kultúrát terjesztő munkásságának fejlesztése. Indulásnak számit a pezsdftő hatású, igen sikeres lelesi Hviezdoslav—Ady-est. AZ ÉV VÉGÉIG kidolgozott terv gazdag műsorral számol. Április vége felé Kr. Chlmecen a világirodalom legszebb szerelmi verseivel Ismertetik meg közönségüket, majd Békét a világnak című műsoruk következik. Okos ötlet ez is, hogy a humorról sem feledkeznek meg, ennek szentelnek egy további estét, majd Dalolva szép az élet címmel népés mozgalmi dalok hangzanak el az Irodalmi Színpad előadásában, minden bizonnyal a járás több községében. A magunk részéről a jó kezdeményezés hajójának vitorlátduzzasztő, jó szelet kívánunk. g- 1. Festő, aki a dolgozóknak alkot A „Béke Üzemben" és a J. Dimitrov Vegyiüzem klubjában Anton Smažil mutatja be mintegy 50 képét. Ezek az olajfestmények, illetve akvarellek őszinte hangon, megragadó színgazdagsággal tükrözik festőjük élményeit, kit szülőföldje, a morva táj, és Tábor vidékének változatos szépsége ihletnek. Smažil nem áll meg a puszta természetábrázolásnál. Külön sorozatban foglalkozik a földművesszövetkezetekkel. A nyár perzselő színei fogják körül az ember és a gép vetélkedését a termés fokozásáért. Egy másik ciklus a vízmüvek építésének dinamizmusát Idézi. A képszerkesztés ls a serény kezek céltudatos munkáját jelzi. Ugyanez az energia és alkotni akarás feszül bratislavai ipari tájképeiben is. A világ szépségében gyönyörködő és megpihenő ember derűje élteti városunk környékét tükröző vásznait. Minden ecsetvonósa arről győz meg, hogy nem passzív szemlélője a jelenségeknek, hanem azok tevékeny részese. A látogatók könyvének bejegyzései mutatják,' hogy "a gy"árak dolgozói az ilyenfajta művészettel értenek egyet. Méltatják Smažil valóságlátását, az érdeklődésüket kielégítő tárgykört, a jól érthető kifejezésmódot, a vonzó színvilágot, erőkifejtésük megbecsülését. Ilyen képet látunk szívesen otthonainkban, társashelylségeinkben és üzemeinkben, mondják egyhangúlag. Ez az értékelés Smažil törekvésének teljes elismerése. Bfirkány Jenőné Könyvajándékozás fán Pudlák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság római nagykövete Umberto delle Fava olasz államtitkárnál tett látogatás alkalmával tudatta, hogy a csehszlovák kormány a csehszlovák könyvkiállítás könyveit az olasz kormánynak ajándékozza. A nagykövet a továbbiakban rámutatott a könyvkiállítás sikerére és megköszönte az olasz kormány támogatását. Umberto delle Fava elfogadta az ériékes ajándékot, majd hangsúlyozta, hooy a kultúrcsere hozzájárul a két nép baiátságának megerősítéséhez. \KiíÍti^iS0i\ í &&€'flurék I • • • A KOŠICEI KAMARAZENEKAR fennállásának ötödik évfordulója alkalmából a košicei Kultúra és Pihenés Parkjában ünnepi hangversenyt rendez. A hangverseny vendégművésze Jean Pierre Rampal, korunk egyik legkitűnőbb flótaművésze. Vezényel Skrepek Roman. (1. d. J • • • A VEĽKÉ KAPUŠANY-I Kilencéves Magyar Tannyelvű Középiskola tanulói a közelmúltban rendezték meg az Ifjúsági alkotóversenyt. A legjobb helyezést Balogh Éva és Frajkor Kornélia érte el. Jó eredményt ért el a Cslzmár Ilona vezette tánccsoport is (k. I.) • • • A HÁBORÚ ÉS BÉKE készülő szovjet filmváltozatéban Szergej Bondarcsuk rendező Natasa Rosztova szerepét Ľudmila Szeveljovára, a Leningrádi Opera balerinájára bízta. • • • FRANCIAORSZÁG IS RÉSZT VESZ az Idei Karlovy Vary-1 filmfesztiválon azoknak a tárgyalásoknak eredményeképpen, amelyek nemrég Prágában folytak a francia és csehszlovák filmigazgatók között. Megállapodtak kölcsönös filmhetek rendezésében, koprodukciók gyártáséban és oktatófilmcserében is. • mm A KRASNAHORKAI SZÍNJÁTSZÓK a tél folyamán betanult színművel vendégszerepelni járnak. Példájuk a környező falvak színjátszóit is a jobb munkára öszönzi. (u. M • • « A BUSNICEI Alapfokú Kilencéves Magyar Tannyelvű Középiskola pionírjai a napokban nagy sikerrel mutatták be a Csipkerózsika c. mesejátékot. Műsorukkal a közeljövőben a szomszédos falvakat ls meglátogatják. (b. J.) v v * A KOŠICEI MŰSZAKI MCZEUM előadótermében ma rendezik meg a prágai Bolgár Kultúra védnökségével a bolgár zene hanglemezkoncertjét. (1. í) • • •* A FILAKOVSKÉ BISKtPICE-I SZÍNJÁTSZÓK a napokban Radzovcén vendégszerepeltek. Szigligeti Ede Lelenc című művét mutatták be. (cs. b.J FRANS MÁSSREEL: Vllágftr KÁNYÁDI SÄNDORť igóu Ápizílie 12. Érdemes volt, érdemes: ktnhalált halni máglyán, megörülni, mint Bolyai s bujdokolni, mint Einstein. Érdemes volt, érdemes: Leninnel harcba menni, erre a kéklő csillagra vörös csillagot tenni. Érdemes volt, érdemest csupán e délelöttért végigharcolni, küzdeni mindazt, mi eddig történt. Tavasz van, zengd szép tavasz, ragyog a Föld és táncol a súlytalanság szédítő •kozmikus mámorától. EGRI VIKTOR: Olvasónaplómból (NEM ELÉG A NEGATÍVUMOT MEGLÁTNI) Három évtizede már, hogy először találkoztam Hans Fallada navével. A „Ml lesz veled, emberke?" című regényének hőse, az akkori gazdasági válság és munkanélküliség keserveit nyögó kispolgár sorsa nem rendített meg, de írója oly emberi közelbe hozta, hogy lekötötte figyelmemet és ma nem csodálkozom, hogy a könyvet, húsz nyelvre is lefordították, két ízben megfilmesítették és napjainkig több mint egymilló példányban jelent meg. Később kissé foltot kapott Fallada neve, hogy a könyvmáglyák idején, amikor a német írástudók Java elhagyta a barnaingesek Németországát, — otthon maradt, sőt úgy látszott hogy nem idegenkedik együtt menetelni a könyvégetőkkel. 1947-ben bekövetkezett halála után kiviláglott, hogy ez az osztályöntudat nélküli polgári író korántsam adta be derekát és bár„Szántóvelők-bombavetők" című könyvének új kiadását a nácik szája íze szerint megfésülte, mégis kiutat keresett abból az elembertelenedett világból, amelyet Hitler barbárokká züllesztett híveivel Németországban teremtett. „Egy időre kábítószer segítségével próbált szabadulni a külvilág hatásaitól" — ezt olvasom Jólesz Lászlónak a Halálodra magad maradsz című Fallada-regény előszavában.*) A náci hatalomnak kapóra jött az írónak ez a passzivitásba való menekülése, és hogy megszabaduljon tőle, egy zárt intézetbi internálta, ahol úgy bánhatott vele, mint egy bűnözővel. A cél a kényelmetlennek bizonyuló, a nácizmusnak végülis be nem *) (Hans Fallada: Halálodra magad maradsz, Megjelent a krizös könyvkiadási egyezmény karatéban • Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában, a Magvető Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.! hódoló Falladának likvidálása volt, a tervezett testi megsemmisítést azonban váratlan szellemi megújhodás váltotta fel: Fallada az elvonó Intézetben „egészségesre írta magát", ahogy Johannes R. Becher megjegyzi. Itt a strelitzi bolondokházában vetette papírra megrázó élményeit: „Az iszákos" címmel Igen apró, szabad szemmel nem is olvasható betűkkel egy egész regényt írt és őrzőit kijátszva csempészte ki a papírlapokat. A mű csak halála után Jelent" meg. Hőse a „társadalom pozitív erőit nem ismerme vegetál a legmélyebb lelki sötétségben. Egyetlen reménysége a mámort ígérő ital, s amikor ettől erőszakkal megfosztják, nem marad egyéb választása, mint az öngyilkosság" — írja Max Schröder a könyvhöz készült tanulmányában. — Fallada még egyszer megírja, éspedig rendkívüli körülmények között, a felesleges ember tragédiáját, akt a XIX század nagy realista alkotásaiban, mint a tőkés anarchia típusa lépett fel. Fallada ugyanezt az embert ábrázolja a kapitalizmus végsó szakaszában." Másik posztumusz regényében sera lá'.ja még a kisember kiszolgáltatottságának és elesettségének lényegét, céltalan életének mélyebb okait és noha keresi a kivezető utat, nem tudja meglelni. De az 1959 — megjelent Halálodra magad maradsz elmű harmadik posztumusz művében Fallada eléri a Mi lesz veled, emberke? művészi színvonalát, sőt könyve hatását, eszmeiségét tekintve magasan túlszárnyalja azt. Az az elvetemült düh és embertelenség, az a féktelen gonoszság és otromba faji gőg, amely a nácizmusban testet öltött, Falladában mesteri ostorozóra, egvúttal vallomást tévő művészre talált. Egy házaspár, Ottó és Anna Quangel ellenállásának rendkívül aprólékos, minden tekintetben reálisnak mondható rajzát adja a regény. Itt is egy kispolgár a regény központi figurája: Ottó Quangel művezető egy berlini gyárban, mely lőszeres ládákat és koporsókat szállít a német véderőnek. A könyv elején nem különösebben rokonszenves ez a Quangel: mogorva és zsugori, minden garast a fogéhoz ver, nem politizál és mert sajnálja fizetni a tagdíjat, kilép az úgynevezett ,Munkafront"ból. Az olvasó csodálkozva kérdezi magéban, vajon mi az, ami az ellenállás útjára indítja ezt a náci rendszerrel megférő művezetőt, akinek van rendes foglalkozása, tűrhető keresete és csupán az a gondja, hogy a vezetése alatt álló műszakban ne lazsáljanak a munkások? Valóban, mi mindennek kell történnie, hogy a feleségéhez és önmagához ls rideg ember tunya szellemi világában egy szikra tüzet gyújtson, és Quangel szembeforduljon a nácizmussal és Hitler ellenségévé váljék? Nos, Fallada kézenfekvő feleletet ad: a kisembernek is, aki kiszolgálója a rendszernek, s nem kutatja lényegét, mert kényelmesebbnek véli a bezárkózást nyárspolgári világának szűk falai közé, egyszer kell, hogy kinyíljék a szeme. Quangel a feleségével együtt ellenállóvá válik azon a napon, amelyen a posta hírt hoz egyetlen fiúk elestéről. Teljesen személyes ügy indítja el tehát a változást, a közönyös jellemnek ezt íz aktivizálódását, mely végülis oda forkoll, hogy a fasizmusnak ellen kell állni még a halál árán is. 1940-et frunk, a letiport népek kirablása már megkezdődött, úgyhogy a németeknek még nem kell nagyobb nélkülözéseket vállalniuk. A harcok idegen országokban folynak, messze Berlintől, de Quangel, ez a tipikusnak mondható kispolgár már tudja, mit kell tennie: aktívabban folytatnia azt, amit a Munkafrontból való kilépésével magkezdett. Különböző üzletekben levelezőlapokat, tollszárat, egy üveg tintát és kesztyűt vásárol és Annával bezárkózva otthonába figyelmeztető levelezőlapokat és leveleket kezd írni; felveszi a harcot a Führerrel és a párttal, a gazdag és szörnyűséges hatalommal. Quangel abban a Jámbor hitben él, hogy sokan olvassák intelmeit, nem számol azzal a ténnyel, hogy a fasizmus mételye túl mélyre mart, és a félelem különösen a kispolgárságban szinte lebírhatatlanná nőtt. Hovatovább világosabbá válik, hogy Quangelék hősiessége látszólag teljesen céltalan, ám ahhoz elegendőnek bizonyul, hogy Fallada mesteri elemzéssel rámutasson az egyszerű ember belsó lelki világára, s arra az emberiességre, amely nem meddő, hiszen szembeállítja a nácizmus hatalmasaiban és kopóiban megtestesített gonosszal. Quangelék ellenállásának nincsen körülírható, megfogható társadalmi hatása, ettől függetlenül nem vitatható el etikai értéke. Két esztendős nyomozás után Quangelék a Gestapo kezére kerülnek, és a kihallgatásnál megmutatkozik a megkínzott ember hatalmas erkölcsi fölénye: „Mindegy, hogy egy ember harcol vagy tízezer; ha valaki megbizonyosodik arról, hogy harcolni kell, akkor harcol, akár vannak társai, akár nincsenek. Nekem harcolnom kellett, s ha újra kezdeném, ismét harcolnék. Csak nem így, nem így". Igen, az helyes felismerés: harcolni kell, de nem elszigetelten, hanem társakat keresve. Nem csupán az elképzelt regényhősnek, de magának az írónak ls rengeteg értelmetlen szenvedésen kellett átesnie, hogy ezt felismerje és a humanista polgár lázadásán túljusson. Fallada regényének kommunista szereplői nem lépnek elénk azzal a hitelességgel, mint a kispolgári figurák. Gyengén és torzán jellemez, amikor kommunista munkások keverődnek regénye igen népes, kitűnően megrajzolt alakjai közé. Elbuknak, hóhérkézre jutnak, mert félénk kispolgárok vagy anarchisták módjára viselkednek. Fogyatékossága a regénynek, hogy Fallada nem ismerte a munkásmozgalom lényegét és céljait, ahhoz azonban kétség nem férhet, hogy a Halálodra magad maradsz művészi tekintetben nagy alkotás és társadalmi hatása sem vitatható el. Hősében rokonát látjuk Albert Maltz A tü! és nyíl című regénye Willi Weglerének, a düsseldorfi apo-: litikus vasmunkásnak, aki hozzá har sonlőan nehezen Jut el a felismeréshez, hogy nem szabad közönyösnek maradnia, hanem egyszer még az élete árán is keményen és határozottan nemet kell mondania az élet és az igazság nevében. Quangel és Willi, a hátország hősei egy nap felismerik, mí szülj a rothadást, mi öli meg a nemesebb érzéseket, mi aljasítja tolvajokká, erőszakos gyilkosokká a Jobb sorsra érdemes fiatalokat és mi te-, szí besúgókká, árulókká a megféletm lített közönyösöket. Ottó Quangel, a magányos ellenálló reménytelenül elbukik, a nyaktiló végez vele, és meghal a halálra ítélt Anna is, egy légiaknak oltja ki életét, mely porig rombolja börtönét. Komor ez a vég, ahogy általában komor az egész könyv, amely a kispolgár különös helytállása mellett "anúságot ad arról, milyen gátlásnálküll fenevaddá aljasltotta le a nácizmus a németek zömét. Fallada könyvének legnagyobb érdeme, hogy a nácizmus csahosait és vérebeit, kezdve a Gestapo durva legényeitől a rendszert szervilisen kiszolgáló tanácselnökig kíméletlenül leleplezi. Mondottam, hogy komor és sötét i regény. Érezte ezt Fallada maga is, aki a könyve elé fűzött sorokban megjegyzi, sokszor nem tetszett, hogy Ilyen sötét képet kellett festenie, azonban ha derűsebb színeket alkalmaz, eltért volna az Igazságtól. Lényegében erről van sző: az igazságról, amit ki kell mondani! És arról is, hogy Quangelék és a hozzájuk hasonlók áldozata fölösleges lett volna, ha nem figyelmeztetne, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban még élnek a Feisler-féle főtanácsosok, államügyészek, de Jől megvannak a Laubok és Escherichek is, készen állva arra, hogy hűségesen tolják a nagynémet ábrándokat hirdetők szekereit. Fallada aligha ismerte közelebbről Július Fuőíkot, könyve mégis fuőlki figyelmeztetést sugall: .— Emberek, legyetek éberek! 1982. április 12. ÜJ SZÖ 7 *!