Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-11 / 100. szám, szerda

Megvan rá a lehetőség, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék k u 1 r ű r z* Tavaly egy hektár földről 5493 korona volt a bevétel, az idén 8360 koronát tervezünk — diktálja a szá­mokat Dubeny László könyvelő Bélán Rudolfnak, a helyi nemzeti bizottság titkárának. A két szám közötti különbség mu­tatja, hogy a telincel szövetkezet (nitrai Járás) nagyot lendít a terme­lés menetén. Lépten-nyomon azon tö­rekszik, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítse. Vajon megvannak-e hozzá a feltételek? Több jel, s a szö­vetkezetesek igyekezete arra vall, hogy igen. A domb alatt, ahol két évvel ez­előtt savanyú széna termett, most szán­tóföld terjeszkedik. A hantok teljes szétmállását a téli csapadék követ­keztében csak a fügyökerek sűrű há­lózata akadályozta meg. Televényben gazdag föld ez, már az első évi ter­mésből is arra lehet következtetni, hogy a szövetkezetesek nem bánják meg a 31 hektár rét lecsapolását. — Olyan nagy kalászok nőttek a kukoricán, hogy kár volt lesilóznl — jegyzi meg a könyvelő. — Jó ter­mést hozott a takarmányrépa is, 550 mázsát hektáronként, s a búzatermés­re sem lehetett panasz. — Sok széna termett ott — szól közbe Bónis János kertész olyan han­gon, mintha sajnálkozna, hogy feltör­ték a rétet. — Sok termett — válaszolt a köny­velő — de tápértéke nem volt. Majd meglátja az idén, milyen nagy ká­poszta terem ott, meg milyen jól meg­terem a cukorrépa, ami sokkal na­gyobb jövedelmet hoz. Valóban ez a cukorrépa (7 hek­táron) jövedelmezőbb lesz a többi­nél, mert takarmányra termesztik. Szárazság esetén öntözni fogják, hogy elérjék hektáronként a négyszáz má­zsás hozamot. Ilyen hozam mellett a cukorrépa annyi tápanyagot tartal­maz, mint három hektáron termesz­tett gabona. A silókukoricáról is jó véleménnyel vannak a szövetkezete­sek. Ez meg is látszik az állatállo­mányon. A tavalyi 16 hektár silóku­korica vetésterületét 35 hektárra nö­velik, hogy egész évben jusson belőle az állománynak. A szövetkezet tavaly már no­vember 20-án teljesítette a tejeladás tervét A 186 000 literről az idén 205 ezer literre növeli a piaci tejterme­lést. Ennek érdekében nemcsak a nedvdús, hanem a szálastakarmányok­ból is többet termesztenek Lucerná­ból 70 mázsás hozamot vár a tagság hektáronként, s hogy ezt el is érjék, műtrágyával szórták meg a herét. — A múlt évet illetően elégedettek vagyunk a tagság igyekezetével és a hozamokkal — mondja Huszár János, a pártszervezet elnöke. Kétségkívül a szövetkezetesek sokat tettek és tesznek azért, hogy nagy le­gyen a hozam, s az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék. A Jelek Jók, mint ahogy arról már fentebb is szó esett, ellenben senki se higgye, hogy a szö­vetkezetben nem akadna módosítani való, ami még jobb feltételeket, te­remtene az ötéves terv határidő előt­ti teljesítésére. Tavaly a munkaegység értékét 20 koronában szabták meg, a valóságban azonban négy koronával kevesebbet fizettek. Tehát Valahol sántikált a termelés. — Száz mázsával kevesebb cukor­répa termett a tervezettnél — indo­kolja a könyvelő, és csupán a száraz­ságot okolja. — Az árpa is négy má-: zsával kevesebb volt hektáronként, az meg amiatt, hogy nem mindenho­vá jutott vegyszer a gyomirtásra, meg a vihar is kárt tett benne. Ezeken veszett el a négy korona. Az igaz, a cukorrépatermést befo­lyásolja a szárazság, csakúgy, mintáz árpatermést a gyom, a kis hozamokat viszont nem csupán ezekben kell ke­resni. Minden termelő jól tudja, hogy a tápértékben gazdag talaj jobban bírja a szárazságot. A talajjavításra a legjobb szer az istállótrágya vagya komposzt, s a műtrágya ezeknek csak a kiegészítője. A telincelek azonban az 561 hektár szántójukból csak 80 hektárt trágyáznak meg évente szer­ves trágyával. A legnagyob bökkenő az, hogy a szövetkezetesek a közeljövőben sem javíthatnak sokat ezen a helyzeten. A szántóterület 41 százalékán ter­mesztenek gabonanemüeket, s az olyan gabonaféléket, melyeknek szalmáját almozásra használják föl, a szántó­területnek csak 16 százalékán. Ezek szerint nem is lehet több szerves trágyájuk, hacsak nem fognak hozzá becsületesen a komposztkészítéshez a hiány pótlására. — Nem futja a földből mindenre — állítja a könyvelő, de azért csöp­pet sem titkolja, hogy a 18 hektár kendert, a 4 hektár mákot a pillanat­nyi nagyobb bevétel kedvéért ter­mesztik. Szlovákiában a szántóföldnek át­lag 43 százalékán termesztenek ga­bonanemüeket a gazdaságok. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a hegyi és a hegyaljai szövetkezetekben ez az arány kisebb, a síkságon fekvő gabonatermesztésre alkalmas terüle­ten a telincei szövetkezet nagyon ke­vés kenyérgabonát termeszt. Pedig semmivel sem lenne kevesebb a be­vétele, ha változtatna a terven ős több gabonát vetne, hogy a földet rendszeresen trágyázhatnák. Az ilyen föld jobban bírná a szárazságot és nagyobb hozamokat adna, ami az ál­lattenyésztésen keresztül értékesítve semmivel sem jelent kisebb bevételt, < mint a kendertermesztés. Mindez ] konkrét példával is bizonyítható. — Tavaly a 8 hektáron termesztett] kenderből közel 48 000 korona bevéte- ( lünk volt — dicsekszik a könyvelő. Becsületére váljék, azt sem hallgat- < ja el, hogy a takarmányalapból 3 va­gon abraktakarmány hiányzik. Per­sze, ha a kender helyett gabonafélét j termesztenek és 25 mázsás hozamot J érnek el hektáronként (ez nem sok, 1 hiszen búzából 27 mázsa termett), j ekkor az abraktakarmány hiánya rész- < ben megoldódik és 50 mázsa húst J termelhetnek rajta, aminek az értéke < 60 000 korona körül mozog. Ezenkívül 1 a szalma is — amiből trágya készül i — nagy érték egy szövetkezet életé- j ben. Döntsenek maguk a szövetkeze-' tesek, helyesen jártak-e el, hogy a i kender vetésterületét 10 hektárral ' növelték? — A pártgyűléseken sokat foglal- j kozunk a mezőgazdasági termelés, fejlesztésével — mondja a pártelnök. < Ez szükséges is, mert mindenkinek [ van véleménye, hogyan, milyen mó- < don fokozható a termelés és minél! több ember foglalkozik vele, az elem­zés annál nagyob lehetőségeket tár 1 fel. A pártszervezet dolgozik. Bizo- j nyitja az is, hogy a XII. pártkong-1 resszus tiszteletére készül a kötele- í zettségvállalás. A pártszervezet azon­ban, ha még nagyobb, mélyebb elem- 1 zésekbe bocsátkozna, előbbre vinné < a mezőgazdasági termelés fokozásé- j nak ügyét. Bár hosszadalmas munka, de sokat ] jelent a termőtalaj mélyítése. Ehhez, is trágya szükséges, hogy a mélyről 1 fölkerülő földet termékennyé tegye. \ Minden trágyázás alkalmával 2—31 centivel mélyebbre hatolhat az eke, j és bővítheti a termőtalaj rétegét. El­sősorban a párttagok feladata, hogy az ilyen rejtett tartalékokat feltár­ják. Kicsiségnek látszik, de ha való­1 ra váltják a szövetkezetesek, a szá­razság nem lesz olyan nagy hatással a terméshozamokra. Elsősorban a növénytermesztéstől i függ az ötéves terv négy év alatti teljesítése. Az első negyedévben 25 mázsa sertéshússal ad el kevesebbet! a szövetkezet. Természetesen behoz­za ezt a lemaradást, mert van elég malacuténpótlás. De ha a szövetkezet­nek jelenleg is lenne elegendő ab- J raktakarmánya, erre a lemaradásra nem került volna sor. Teljesítik az évi tervet — állítják bátran — a hiba azonban az, hogy nem egyenletesen küldik piacra a húst. Márpedig a' telincel szövetkezetben ezt a hibát ki is küszöbölhetik, hiszen megvan rá a lehetőség, csak a jövőben jól osz­szák be, hogy melyik terményből mennyit termesszenek. BENYUS JÓZSEF A bratislavai népművelési intezmények sorában jelentós helyet foglal el a Racai Művelődési Ctthon, amely nagy gondot fordít pártunk és kormá­nyunk határozatai, a bel és külpolitikai kérdések magyarázására, népsze­rűsítésére és a jelentős évfordulók megünneplésére. A változatos tevé­kenységet kifejtő érdekkörök a társadalmi szervezetek, valamint a kör­nyékbeli üzemek szakszervezeti tagjaival együttműködve tervszerű és cél­tudatos népművelési- és nevelőmunkát végeznek. Képünkön: a rádióama­tőrök köre, amelyet Emil Sebő vezet. (A. Prakas — CTK — felvétele.) Štefan Cpin új művei Cpin a képzőművészi alkotásokat sugalmazó modraharmóniai festői tá] lakója. Éveken keresztül mint illuszt­rátort tartottuk számon az 1919-ben született festőt, kinek mesterei G. Mallý és M. Schurman voltak. Számos verses- és képeskönyv lapjait népesí­tik be Cpin gyermekien tiszta hősei, művészien absztrahált, vagy valóság­látással fogalmazott figurái. Művei nemcsak örömmel, derűs Jókedvvel ajándékozták meg legifjabb nemzedé­künket, hanem helyes irányba terelik a fogékony lelkű, elfogulatlan szemű gyermek ébredő szépérzékét is. A Hviezdoslav-térl tárlati helyiség­ben az utolsó öt év művészi termését mutatja be Cpin, aki ezúttal mint fes­tő jelentkezik. Keresztmetszetben láthatjuk új törekvését. Az illusztrá­tor konkrét tárgyhoz, megszabott té­mához való kötöttségéből kilépve, szabadon keresi motívumait, érzékeli és értékeli a világot és jelzi hozzá­való viszonylatát. Költői látású, meleg érzésű művészünket a világ sokrétű­ségében mindenekelőtt az ember ér­dekli. Képeinek gondolat- és őrzéstar­talmában elsősorban a nép, a falu asszonya, és a gyermek szerepel. Ne gondoljunk azonban szokványos nép­rajzi beállításra. A Kiskárpátok'-vidé­ki, az oravai és Cičmanyl figurák ki< fejező tipikus tartásban, a valóság festői átírásában, légkörük költői ke­retében jelentkeznek. — Itt-ott felvil­lan a szelíd humor s az enyhe gúny is. Sokféle technikával, frissen, köz­vetlenül szól. Néhány régebbi ceruza­rajza bravúros, játékos vonalvezetés­sel a régebbi gyermekjelenetekre utal. Ecsete humanisztikus gondolatok tol­mácsolója az eszmeileg, technikailag finom fogalmezésú, lavírozott tuss­rajzokban. (Védekező anya, Vasárnap, A család). Erősen körvonalazott, ké­penklnt változó színmegoldásban, df­szítményező felfogásban ábrázol több jól meglátott helyzetet. (Daru, Csics­mányiak). Összhangzó és összefoglaló tónusokban tartott a Megdöbbenés és a Beszélgetés. A legújabb keletűek közé tartoznak a Repülők, melyben érzékeny vonal­vezetéssel int és óv az atomőrülettől. Színes ablakkompozíció! az épület­díszítő-művészetbe vágó keresések. Cpin frlsshangú megnyilatkozásai művészi fejlődésének új és érdekes fejezetét jelzik. BÁRKÄNY JENÖNÉ! Sikeres év a szlovák könyvkiadásban totta végre annak utasíiásaít (például azt, hogy mun­kára bírja a tömegszervezetek tagságét, de főképp azok vezaíőségét). Nagy baj az Is, hogy közvetlenül a munkások közt sincs kellő összetartás. Nem egységesek a hibák fel­tárásában, követeléseik mögé nem csoportosulnak egy­öntetűen, sőt még Padány Iván bíráláséval sincsenek egy véleményen. De mit Is vétett tulajdonképpen Pa­dány Iván igazgatóhelyettes, akit Önök a legrosszabb­nak tartanak? Amikor 1959 végén az üzembe jött, az andezit bánya havonta 35—40 százalékra teljesítette tervét. A munká­sok munkaidő alatt a kocsmába jártak, ha valaki meg­gondolta magát, otthon maradt a szőlőjét megkapálni, vagy a ház körül végezte teendőit és az üzemi köte­lezettségeinek teljesítése — kevés kivétellel — a több­ségnek mellékes volt. Munkafegyelemről, a törvényes munkaidő betartásáról, tervteljesltésről szó sem le­hetett. A vállalat Igazgatójának, Képes elvtársnak a véle­ménye szerint Padány Iván munkája nyomán 200 szá­zalékkal Javult a helyzet. Padány Igazgatóhelyettes megszilárdította a munkafegyelmet, következetes volt a bérpolitikában; a bérek fejében megkövetelte a nor­mák teljesítését, a prémiumért a tervteljesítést. Igaz, megtörtént, hogy Padány Ivén túlfeszített módszerekkel dolgozott az anyagi érdekeltség terén. Hiba volt, hogy gyakran klmerítetlenül hagyta a béralapot, még akkor ts, amikor teljesítették a tervet. Egy példa rá: az épület­elemeket gyártók 96,7 százalékra teljesítették az 1961-es év termelési tervét. A béralapot csak 93 százalékban merítették kl, pedig a tervezett létszámon kívül még 3 munkást foglalkoztattak ebben a részlegben... Padány Ivánnak minden érdeme mellett is kifogá­soljuk módszerét: „ha nem tetszik, hát mehetsz". Ön­kényesen, durván bánt a munkásokkal Az üzem igazga­tójával együtt elkövették azt a hlbá 1. hogy nem lá­maszkodtak az üzemi bizottság és a pártbizottság se­gítségére a munkafegyelem megszilárdításában. Ha mindehhez még hozzászámítjuk a két bizottság tétlenségét, a pártszervezet ellenőrzési jogénak elha­nyagolását, akkor végképp nem csodálkozhatunk, hogy üzemükben idáig fajultak a dolgok Szocialista népgazdaságunkban szigorúan elítélendő minden önkényeskedés A szilárd munkafenvelem, a terv példás teljesítése, esetleg túlteljesítése egyesegyedül a dolgoiók szocialista szellemben történő nevelésével ér­hető el. A vezetőnek sem szabad visszaélnie azzal a helyzettel, hogy a közvetlen környékben nincs más munkalehetőség és ti munkásak ragaszkodnak állá­sukhoz. Jogos követ«i'éseikéi'l neui szabad elbocsá­tással fenyegetni, ha igényeik teljes egészében azonnal i nem elégíthetők is ki. Az andezltbánya vezetőinek módszerével tehát nem i érthetünk egyet. E tényeket még súlyosbítja a veze- ] tőség hallatlan könnyelműsége a munkafeltételekkel ( kapcsolatban. Az üzemben nincs szociélis berendezés, nincs fürdő, öltöző, nincs tisztességes illemhely, pedig J asszonyok, férfiak vegyesen dolgoznak a gyárban. Az < üzem udvarán egyenesen bosszantó a rendetlenség. Az [ autók sárba gyűrjék a szenet, ezer tonnányi vasanyag < rozsdásodik a szabad ég alatt, a betonutakon olyan J a sár, hogy még sejteni sem lehet a betont. A nyers­anyagok és a kész termékek össze-vissza szanaszét] hevernek. Vitathatatlan, hogy a rend érd'ekében többet tehet­nének a munkások is, hiszen egyedül ők csinálják J a rendetlenséget. Am a vezetőség, a mesterek hibásak azért, hogy nem követelik meg a rendet. Tudom Názér Elvtárs, önt bántja ez a könnyelműség. Azt is tudom, hogy nem ön az egyedüli, akt így érez. j Abban sem kételkedem, hogy hajlandók volnának ren­det teremteni a portájukon, de nincs olyan vezető, < aki támogatná és irányítaná Önöket ebben az elható- ' rozásukban. Szociális berendezésük is régen lehetett volna mér. Hiszen mindenük megvolt ahhoz, hogy saját erejük-, bői — esetleg társadalmi munkával — felépítsék. Egy ] életképes tömegszervezetben semmi sem lehetetlen I Számtalan példával bizonyíthatnám.... de a maguk < üzemében sajnos nincs Ilyen tömegszervezeti Hét igen, Názár Elvtárs, valahogy így állunk a té­nyekkel. Hibás a vezetőség, de vétkesek maguk ls. Mert ] hogy is mondta Beregszász János elvtárs? Délután két i óra előtt tíz perccel már valamennyien a hónuk alatt[ szorongatják a batyujukat) és alig várják, hogy az J üzemi kapun kívülre kerüljenek. Meddő fáradozás vol­na ilyenkor egy gyűlésre toborozni... Persze maguk­nak már elment a kedvük a gyűlésezéstől. Ezt meg ls < tudom érteni. Milyen kár, hogy ez így vanl Kis üze-( műkben olyan Ideális légkört, munkafeltételeket, ba-1 réti, megértő viszonyt, igaz, őszinte elvtársi hangula­tot lehetne teremteni, hogy öröm lenne ott dolgozni. J Azonban ami késik, az nem múlik. Remélem, az < áprilisi nagy változásokkor üzemükben, megteremtik ( mindazt, amire nélkülözhetetlenül szükségük van; első-1 sorban ls tettrekész üzemi- és pártbizottságot válasz- J tanak. munkára buzdítják a tömegszervezetek tagságát < és ügyelnek a munkások egységére. Ha ez meglesz, az] ön egyéni problémái is sorra megoldódnak majd, amit, őszintén kívánokI Elvtársi üdvözlettel SZABÚ GÉZA; Az 1961-es év a szlovákiai könyv­kiadás szempontjából egészben véve sikeres volt: a szlovákiai kiadóvál­lalatok jól kezdték meg a harmadik ötéves tervet, csaknem valamennyi mutatóban túlszárnyalták az 1960. évi termelést. 1961-ben 2162 nem periodikus ki­advány Jelent meg, vagyis 12,6 száza­lékkal több, mint 1960-ban. A pél­dányszám 1960-hoz viszonyítva 17,1 százalékkal növekedett 1 A szlovák könyvkiadóvállalatok — a tankönyve­ket ls beleértve — 13 812 000 példányt Jelentettek meg, tehát minden könyv átlag .6390 példányszámban Jelenik meg. Egy lakosra átlagosan 3,3 könyv jutott. Ez a mutató azt bizonyítja, hogy a műveltség és a kultúra terje­dése Csehszlovákiában magas színvo­nalú. Hisz például Belgiumban, Hol­landiában, Svédországban egy lakos­ra három könyv jutott, Franciaország­ban, Purtugáliában, Svájcban pedig csak kettő. A múlt évben megjavult a gyermek­és az ifjúsági könyvek kiadása is. Az 1960-as évhez viszonyítva 11 százalék­kal több könyv Jelent meg. A gyer­mekek számára írt könyvek átlagos példányszáma 9700 volt. A politikai, gazdasági és népmű­velési irodalmi művek hányada 17,6 százalékot tett kl Lényegesen emel­kedett a marxista-leninista Irodalom kiadása ls, (—) 22 millió kötet könyv A moszkvai Lenin könyvtárban 22 millió kötetet őriznek. 1913-ban egész Oroszországban 46 millió könyvet tar­tottak számon; ma a Szovjetunió könyvtáraiban másfélmilliárd kötet van. A Lenin könyvtár olvasótermelt naponként átlag 6300-an keresik fel, akiknek 32 500 kötetet adnak ki, azaz percenként nyolc olvasó jelentkezik a könyvosztóknál. Ugyancsak napon­ként 1200 új kötet, 900 folyóirat és 4000 napilap érkezik a könyvtárba, amely 4300 más könyvtárral áll kap­csolatban, és 1960 folyamán 400 000 kötetet kölcsönzött testvérlntézetei­nek. VVVVN/VVVVVWV\/S/V/V\/V/>/V\lVV\/\A/\/\/W ¥ A Rimavské So­bota! Járási Mű­velődési Otthon agitációs osztálya szép és ízléses röplapokat' ad ki. Felvételünkön Jachipnová Méria a tojásfelvásárlés tervének teljesíté­séről készít röpla­pot. (Németh J. felv.) V 1982. április 11. ÜJ SZO 5 *<

Next

/
Thumbnails
Contents