Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-06 / 95. szám, péntek

e eruzasoro k L ravasz vztu — végre a valóságban is, nem csu­pán a naptár szerint; száradnak a csatakos utak, megkésett napsugarak pásztázzák a szántásokat, súlyos lánctalpas traktorok dübörögnek át a falun. A Régelyen vetik az árpát. Laci jóKedvüen tapossa a gázpedált, meg-megrántfa a kormány rudat, ahogy rákanyarodik a régelyt útra. Figyeli a motor erőteljes, mély brum­mogását, változott-e valamit a más­fél év alatt, amíg nem hallotta. Sem­mit, tehát minden rendben. — őszre találkozunk, öreg masina! — mondja csaknem hangosan a gépnek, s ijedten pillant hátra, nem hallotta-e meg a Pista gyerek. Az­előtt is szokott így társalogni a „Dé­tével" s jól megértették egymást. Pis­ta a kis pisztoly-öngyújtóval van el­foglalva, egy szöggel piszkálja, még csücsörit ts hozzá a szájával. Laci azonban most már csak gondolatban folytatja a társalgást. Eszébe jut az öreg Árvái s elmosolyodik. — Érdekes ember — gondolja, — tud mindent, de azért egy szóval sem említette. Csak hímezett-hámo­zott, hogy „hallottam, itthon vagy", meg hogy „a Gyergely fiú beteg, kór­tlázba vitték, nem tudom én, hogy ve­tünk el, ha nem lesz a DT-re em­berünk ... pedig hónap akarunk kez­deni!" De még azt is mondta, — hogy is? — „Ilonka látott, amikor gyűttél az autóbuszról, hát azt gondoltam ..." Pedig nem ő gondolta, biztosan nem 6, hanem az elnök, amilyen egy ra­vasz ember...! S Laci már hallja is az elnököt: „Arval, itthon van a vőd. Eredj, mondd meg neki, hogy hónap ve­tünk!" „Ilonka látott, amikor gyüttél..." Hát persze! Nagy kópék ezek vala­mennyien, kivált Pataky, az elnök. Meg az „após" is. S most az jut eszébe: Ilonka talán nem ts tudja, hogy szabadságon van, hiszen nem írta meg neki, mikor lön ... Azért az elnök biztosan tudja, hogy elment volna ő vetni akkor is, ha nem Árvát a közbenjáró, de... úgy látszik örömet akar szerezni. Már mint nekt: Lacinak. Közben megérkezik a Régelyre, ahol már két DT dolgozik. Laciék késtek egy kicsit. Hiába, Gergely már egy hét óta beteg, Laci előbb alaposan átvizsgálta a gépeket. De most már legalább biztos a dolgá­ban. Csak az időjárásban bízhatna! A tábla szélén megáll, szétnéz. Ha így marad, három nap alatt végezhe­tünk — gondolja, — aztán megtöl­tik a vetőgépeket. —^Indulhatunk? Pista, aki az első vetőgép mögött áll, készen arra, hogy felugorjék rá, magasra emeli a kis öngyújtó-pisz­tolyt: — Figyelem! Rajta! A parányi kékes lángot kílobbantfa a langyos tavaszi szél. A meteorológiai intézet jelenti: Bemondó: Holnap borűs idő, helyenként eső. Az éjsza­ka folyamén talajmenti fagyok ... It. ba| vaw ts. szeReiemmel, sok baf. A színdarab este hétkor kez­dődik a kultúrházban. Arval Ilonka karórája szerint most van fél hat, vagyis a valóságban fél öt. f Ilonka egy teljes órával hajtotta előbbre a mutatókat, annyira fél, hogy elkésik élete első színpadi szerepléséről.) Dél óta tizenötször olvasta végig a szerepét, s most úgy érzi, stkerült tökéletesen elfelejteni. Ettől úgy megrémül, hogy libabőrös lesz a kar­ja. Te nagy ég, ha felsül! Kopognak az ajtón s belép Molnár Erzsi. — Szervusz! Hallottad? — kérdi a jövevény olyan izgatott hangon, mintha azt akarná közölni: itt van Bondarcsuk, Jegyet váltott a színda­rabra. fÉVž'sr, a színfátstocsöport pénztárosa, szinészfényképek szenve­• délyes gyűjtője, éppen tegnap dicse­kedett el Ilonkának, hogy megszerez­te Bondarcsuk fényképét.) lionka jnost nem igen örül a látogatásnak, szemlátomást ideges, amikor vissza­kérdezi: — Mit kellett volna hallanom? — Mit? Hát, hogy itthon van Laci. Igazán nem hallottad? Ilonka adná a közömböst, közben fülig pirul. Még csak ez hiányzott! — No és aztán! Itthon van. De azért megkérdezi: — Láttad? — Apám látta őt a Régelyen. lánctalpassal vetnek. Képzeld, tegnap gyütt haza és már dolgozik. Azt mondja: „jó ízlése van annak az Ár­vái lánynak." — Ki mondja? — Apám. Hajaf, nem győzi dicsér­ni... No, de megyek. Estére talál­kozunk. Szervusz! Ezzel elviharzik. Ilonka elfelejti ki­kísérni. Csak ül, az arca forró, ha­lántéka lüktet A kultúrházban minden hely fog­lalt. Pár perc múlva kezdődik a já­ték. Árvái Ilonka (illetve most már Szobi Berta) szeme előtt vörös kari­kák táncolnak. Az imént kilesett a függöny keskeny nyílásán, s szinte az első, akit megpillantott: Laci volt. Mintha valami titokzatos erő irányí­totta volna arra a tekintetét. (Igaz, több katona nincs a nézők között.] A szíve olyan hangosan dobog, már attól retteg, mások is meghallják. — Ml van veled? — kérdi a resz­kető lánytól Béla bácsi, a színjátszó­csoport vezetője. — Jaj, nem tudom én, mi lesz velem. Nagyon félek ...I — Ugyan, ugyan! Éppen te félsz? Hiszen Ö főpróbán neked ment a leg­jobban. No, gyere innen a függöny­től, mert kezdünk. Csöngetnek. A függöny szétnyí­lik. A közönség némán figyeli az első jelenetet, Ilona meg a közönséget a kulisszák mögül. Az üveges „konyha­ajtón" át nagyon jó a kilátás. Laci a második sor közepén ül s keresztbe­tett karral, hátravetett fejjel figyel. Az arca egészen rózsaszín. „A ref­lektortól — gondolja Ilonka. — Hogy bámul! Csak nem lát engem ts? Ijed­ten húzódik hátrább. Béla bácsi sut­togva szólítja: — Figyelt, nemsokára te követke­zel. Csak bátran! Eddig minden jól megy. „Eddig..." A színpadon vége felé közeledik Szobiné és a tanító párbe­széde. „A nézőtérre pillantanom se szabad! A második sorba meg éppen­séggel nemll" — Most! Ilonka besiet a színpadra. A közön­ség tapsolni kezd. Az előbb már egy ktcstt erőt vett félelmén, most Ismét megriad. „Mit tapsolnak, hiszen még egy szót se szóltam!" Nem tudja, hogy a közönségnek éppen riadtsága, no meg üde, tavaszias külseje tet­szik, azért tapsol. Amikor a terem el­csöndesül mondani kezdi a jól beta­nult szöveget. Gépiesen, szégyenkez­ve, csupán arra ügyelve, hogy el ne tévessze. Nincs semmi baj: jól emlék­szik mindenre. Eppencsak a szemét se meri felvetni Szobinéra (színda­rab-beli anyjára) • Aztán lassan feloldódik a félelme, torkán sem érzi már azt a kemény szorítást, amely a hangját fátyolossá, reszketővé tette. Egyre bátrabban mo­zog, gesztikulál, játszik. S ekkor... Első jelenete következik fáskával. A darab szerint ő (mármint: Berta) szerelmes Jóskába. (Jóska szerepét Dorog Bandi, a szövetkezet fiatal agronömusa játssza.) Egyelőre csak annyi történik, hogy belép Jóska s kötekedve-incselkedve beszélgetnek, sőt, 0 (mármint: Berta) egy helyen sírni is kezd. Ez megy, mint a karikacsapás. A súgó csak­nem hangosan mondja a szöveget, nincs elakadás. Ám Ilonkának most eszébe jut valami, s már holtbiztosra tudja, hogy nagy baj van készülőben. Azazhogy: már Itt ts a baj. Jóska ugyanis búcsúzik, menni akar: Jóska: „Így menjek el, ilyen ...?!" „Hát hogyan akarsz, talán autón?" — kérdi Ilonka (mármint: Berta) s lopva első ízben a nézőtérre (a má­sodik sorra) pillant. Jóska (szomorkásán): „Nem sze­retsz te engem." A színdarabban ide az van írva uta­sításként (Ilonka erre nagyonis em­lékszik): „Gyorsan átöleli és meg­csókolja." „Te, hitetlen Tamás, te... I" — mondja Ilonka durcásan a szöveget "s közben ismét a közönséget (a má­sodik sort) nézi. — Csókold meg! — hallja a súgó rekedt dörmögését. Ö? Ha agyonütik se! „Nem szeretsz te engem" — is­métli az agronómus, s az ajka kínos mosolyra rándul. „Te, hitetlen Tamás, te...! — Is­métli ő ts pityergő hangon. Az agro­nómus látja, hogy itt sírás készül, hát csak ennyit mond: „Akkor szervusz!" „Szervusz." Jóska kisomfordál a kulisszák mö­gé. A közönség tapsol és kacgg. Ilon­ka arra gondol, hogy talán észre sem vették, mi történt, hiszen nem isme­rik a szerepét. Harmadszor pislant a közönségre (a második széksorral, ahol az a betyár katona kacag a leg­hangosabban, s tapsolja vörösre a te­nyerét. Ilonka a tapsorkánból ts tisz­tán kthall/a jólismert, felszabadult ne vetését és most már nem is bánfa, hogy így sikerült. Talán még a szín­darab szerzője is megbocsátaná neki, ha tudná, miért tette ... I ZSÉLYl NAGY LAJOS I dőjárésjelentés? Ugyan mér, hét ez is vatami... Helyenként eső. De hal az a helyenként? Meg ha nem ma, majd holnap. Legyin­tünk és talán mosolygunk is hozzá. Nem úgy a Bratislavai Állami Sző­lőgazdaság dolgozói. Az ügyeletes igy tavasz tájén ott ül a rádió mellett, és ki nem fcagy egyetlen időjárás­jelentést sem. A traktor*már dohog, fürge legé­nyek ugrálnak fel a pótkocsira. A Csalogányvölgy egyik dűiőútja mel­lett nagy halom használt gumiab­roncs. Ezekkel telik meg a pótkocsi, és a traktor a rügyező szőlők közt kanyargó mezei úton indul dombnak fel. Itt-ott ledobnak egy-egy gumi­abroncsot, szalmát, gyújtót helyez­nek alája. Az éjszaka folyamén azután őrszemek járják a szőlőhegyet. Amint a hőmé­rő higanyszála a nulla fok alá süly­lyed, fellobban a szalma, az égő gu­mi pedig ontja a kesernyés füstöt... Lehetséges, hogy ezen az éjszakán — hála a rádió figyelmeztetésének — sok vagon szőlőt és sok-sok hor­dó bort mentettek meg egyszerű füs­töléssel. Rejtélyes számok A bratislavai repülőtér irányítótor­nyában szinte szünet nélkül kattog­nak a géptávírók. A papírtekercsen ! a számsorok végtelenje. — Megint hideghullám — sajnál­kozik a szolgálatos leány és letépi a teleírt ívet. Hideghullám? Az ablakon beárad a langyos tavaszi napsugár. Ügy is kés­ve érkezett a tavasz, és még most is hideghullém? Egyáltalán, honnan ve­szi ezt? Mosolyog. Pajkosan kacsint, és a letépett lapra mutat. Így sem értem. Nem baj — gondolhatja ő. — Ez a ml nemzetközi nyelvünk — lobogtatja meg az indigós papírt, és kilebben a- szobából. Magamra hagyott. Szeszélyes leány, akár az időjárás: titokzatos és ki­számíthatatlan. — JSZÓ sincs róla — nyugtat meg a szomszéd helyiségben dr. Peter For­gáč, a Meteorológiai Intézet dolgozó­ja. — így van, ahogy mondta. Semmi kétség. A számok ez esetben a nemzetközi nyelvet pótolják. Így például az első szám a meteoroló­giai állomás helyét jelzi. Mondjuk: 150 = Párizs. Az ezt követő számcso­portok jelentik a hőmérsékletet, lég­nyomást, páratartalmat, felhőzetet, a szél erősségét és irányát stb. A meteorológus asztalán jókora tér­kép fekszik. Ezen szűkül össze a ha­talmas világrész: Európa. A megje­lölt meteorológiai állomások mflléa nemzetközileg használt jelek formljá­ban rajzolják be a távírón érkezett adatokat. Ha mondjuk az illető szám­csoportban a kilences erős havazást jelent, akkor Párizs mellé három, esetleg négy csillagocskát rajzolnak. Hasonlóképpen jelölik a többi adatot is. Naponta négy Ilyen térkép készül. A megfigyelőállomások ugyanis négy­szer végeznek méréseket: 7, 13, 19, és 01 órakor. Az így nyert adatokat azután ugyancsak négyszer továbbít­ják valamennyi megfigyelőállomés­nak. Miért „hclVeiiként".? Nos, egy Ilyen különféle ábrákkal telerajzolt térkép előtt ül a meteoro­lógus, és olvas, keresi az összefüg­géseket az időjárási jelenségek kő zött. Majd elemez és a szél irányá­ból, erősségéből, a felhők vonulésá ból, a hideg- és melegfront találko­záséból megállapítja a máänapi idő­járást ... Bocsánat, ez a mosoly tapintatlan­ságnak vehető. Nem így gondoltam. Igazán nem kételkedem az időjárás­jalentés igazában ... Csak az a „he­lyenként" nem megy a fejembe. — Megszoktuk az élcelődést — vallja be dr. Forgéč. — Pedig jelen­téseink nyolcvan százalékos pontos­ságot érnek el. Hogy miért jelenthet­jük az esőt csak helyenként? Hm. Magyaráz, ujja a térkéipen szánt, majd rajzol. Adva van a helyzet. Mondjuk dél­nyugat felől meleg légáramlés ér­kezik erős felhőzettel. Az elemzésből feltételezhető, hogy a hideg- és a melegfront hazánk felett találkozik. Ez egyben csapadékot is jelentene. Az időfárásjelentéseket gyűjtő köz­pontban. Most mi történik? Földünk felszíne nem lapos, a levegő nem vonulhat akadály nélkül. Beleütközik az Al­pok nyugati lejtőibe, és a magasabb rétegekbe jut. Itt lehűl, lecsapódik, ős hazánk felé már száraz levegő vonul, amely gyorsan felmelegszik. Ugyanaz következhet be a Cseh-Mor­va-dombvidéken is. Közben hiába vár­juk az esőt, Így azután csak hazánk egyes tájain esik, vagyis: helyen­ként ... Csak széllel szembe Az ezüstösen csillogó II 18-ast meg­töltötték üzemanyaggal. A repülőtér hangszórói megreccsennek. — Kérjük a- Prága felé utazókat, szíveskedjenek beszállni... Az utasok megindulnak. Közben az Irányítótorony kapuján belép a repü­lőgép pilótája. Az ügyeletes meteoro­lógus készségesen elébe teszi a tér­képet, és magyarázza a pillanatnyi, illetve az elkövetkező órákban várha­té időjárást. — Köszönöm — távozik a pilóta, és elkészíti a repülőút vázlatét. Miért olyan fontos az időjárás a pilóta számára? A szél erőssége és iránya már a rajtnál is fontos ténye­ző. A repülőgép csak széllel szemben Uj tantárgy az orvosi tanszéken A prágai Károly ígyetein általános orvosi tanszékén az idén első ízben vizsgáznak a hall­jatok a betegápolás nevű új tantárgy­ból. Ez az első ígyetemi tanszék a iiagon. ahol a be­tegápolás és a be­tegről valé komp­ex gondoskodás anítása a mediku­sok tananyagának szerves része. E tantárgyat a Char­vát akadémikus III­belgyógyászati kli­íikáján dolgozó or­vosok és ápolónők kezdeményezésére vezették be. Ke­lünkön : a fekvő beteg ágyának rendbehozását mu­atja Jaroslava Mac­kóvá szakmai inst ruktor. Közvetlenül a repülés előtt: a pilótát tájékoztatják a légköri viszonyokról, szállhat fel. Az út folyamán Is fon­tos az egyes légrétegek hőmérsékle­tének, a légáramlatok irányának és erősségének ismerete, mert a nagy hideg következtében a gépen veszé­lyes jégréteg keletkezhet, az erős lég 1­áramlat pedig leterítheti útjáról. A köd ugyancsak kellemetlen a repü­lőgép kezelői számára. Nem is érhe­ti meglepetés őket, mert a pilóta rá'­dió útján útközben is megkapja a meteorológiai állomás jelentéseit. Hisz emberi életekről van szó. A négymo­toros 11-18 pilótája például közeiszáz utas életéért felelős.,. A legtöbb elhalálozás tavasszá li' Ha már az életet, az utasok biz* tonségát kapcsolatba hoztuk a meteo­rológiával, maradjunk e tárgykörnél. Van egy ősrégi szlovák közmondás, melyet szóról szóra talán így lehet­ne lefordítani: Itt a március — sze­delődzködj öreg (Marec — poberaj sa starec). Valóban megállapított tény, hogy tavasszal és ősszel van a legtöbb elhalálozás. Vajon miért? A dolog egészen egyszerű. A tavaszt és az őszi hónapokban a legvéltozé­konyabb az időjárás. Gyakran és hir­telen változik a légnyomás. Testünk minden négyzetcentiméternyi feliile 1 tére 1 kg nyomás nehezedik (ez a le­vegő súlya). Ezt a s4tyt"s«ervezetünk belső nyomása kiegyenlíti. A hírtelen légnyomás-változásnál a levegő súlya változik — nehezebb vagy könnyebb — a test belső nyomása viszont vál­tozatlan. Felborul az egyensúly, és a legyengült szervezetet ez bizony, erősen próbára teszi. W. Spann hosszas megfigyeléseket végzett, és 40 000 esetben megállapí­totta, hogy a hirtelen halál a gyors légnyomásváltozás napjaiban követke­zett be. A világstatisztika kimutatása is bizonyítja: a változó légnyomás időszakában sokkal több az elhalálo­zás. Ezt a tényt erősíti meg dr. Vla­dimír Porubský, a bratislavai egyetem orvosi karának szakorvosa is. Umldov és Sesztyakov szovjet orvosok azt is megállapították, hogy a legtöbb elha­lálozás a frontális légnyomászavarok első napjaiban mutatható ki. A Svet socializmu (szlovák hetilap) idei 10. sžáma is bővebben foglalko­zik ezzel a kérdéssel, és idézi dr. J. Vavrának, a bratislavai Belgyógyásza­ti Klinika szakorvosának véleményété „A magas vérnyomású betegeknél már 24 órával a barométer higanyának süllyedése előtt észlelhetők rendeli lenes tünetek. Ilyenkor gyakori az infarktus is .. .<' > ' ' "> Az utóbbi időben keresik az össze­függést az idegállapot és az időjárás, között. Bizonyos jelekből és mggfí-, gyelésekből arra lehet következtetni,', hogy a légnyomásváltgzás tatással van az idegrendszer működésére is.­Ezzel próbálják magyarázni azt a: tényt, hogy a gépkocsivezetők éppen" ilyen időszakokban-vétik a legtöbb' szabálysértést, amfť a balesetek na­gyobb sZéma tanúsít. Ügy látszik, a jövöben a; meteoro­lógia terét hódít az; orvostúďopiáayn ban is. Hisz ha az eddig észlelt ösz­szefüggések — jobbéra.- csak feltéte­lezések — hitelt nyernek, akkn;- a meteorológusok felbecsülhetetlen szolgálatot tehetnek az egészségügy­nek. •k Nem merítettünk ki mindent. Sok mindenről nem beszéltünk, hiszen a meteorológia felhasználása mindenna­pi életünkben sokkal nagyobb, mint amit említettünk. Nagy tisztelet illeti azokat, akik előre jelzik az időjárás változásait, és van lehetőségünk Jó­előre felkészülni esőre, fagyra, hóvi­harra egyaránt. ZSILKA LÄSZLÔ 1962. április 6. C] SZÓ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents