Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)
1962-04-05 / 94. szám, csütörtök
MOST VAN ITT Ä TAKARMÁNYALAP MEGTEREMTÉSÉNEK IDEJE SSSS/SS. Az akarat diadalt arat Világ proletárjai, egyesüljetek ! Bratislava, 19B2, április 5. csütörtök • 30 fillér * XV. évfolyam, 94. szám Szorgos kezek nyomán... Régen volt ilyen hosszú a tél, mint az idén. Szokatlanul későn jött a tavasz, ám most már örömmel, megnyugvással állapíthatjuk meg: Itt a szép idő, csalhatatlan jele a kitavaszodásnak. Az árokpartokon, különösen a széltől védett helyeken kidugta zöld zászlócskáját a fű, és napról napra élénkebb színt váltanak a jól áttelelt őszi vetések. A gyengébbek is hamarosan magukhoz térnek. Megkapták az élet gyorsításához oly fontos tápanyagot, a műtrágyát, majd hengerezik és boronálják őket. Egy-egy szövetkezetben akár a kertész a zsenge virágot, úgy gondozzák, ápolják az őszieket, csakhogy minél gyorsabban erőre kapjanak, kiheverjék a rideg, hosszú tél okozta „fájdalmakat". Igen, itt a tavasz csalhatatlan jele. A legbiztosabb, a legkézenfekvőbb jel azonban az, hogy benépesült a határ, a földeket ellepték a háromrészes vetőaggregátokat vontató acélparipák, erős dohogásuk hét határba elhallik ... Megnyugtató látvány a határ mostani képe. Néhány nappal ezelőtt még alig ilt-ott bukkant fel egyegy simítózást, műtrágyázást végző traktor. Most? Tele van a határ, és a szorgos kezek nyomán egyre fogy a vélni való, gyarapszik a jól megmunkált terület. Javában tart a nagy termésért folyó harc, a tavaszi nagy erőpróba. Az embert, a kommunizmus küszöbén álló embert, az emberi ész alkotta korszerű technikát az időjárás legyőzni nem tudja. S ha ugyan hátráltatta is munkájában és talán befolyásolja is majd a terméseredményeket, tönkre már nem teheti azt, amit az egész ország összefogásával, a párt bölcs vezetésével a nép ereje alkotott, a falusi parasztság létrehozott. Nagy az összefogás ereje. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy alig kezdődtek meg a tavaszi munkák, egy-két nap leforgása alatt már földbe került a kora tavasziak magva. Ez azért történhetett így, mert a párt hívó szavára egy emberként állt csatasorba az egész ország népe, és a tavaszi munkák elvégzése nem csupán a mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész ország ügye lett. Fűtötte a falvak népét az a tudat, hogy a kései tavasz miatt már veszélybe került a sok gonddal készített vetésterv teljesítése, sőt a jó termés alapjának lerakása is. Az idő sürgetett, sürget továbbra is, hiszen a borsónak, zabnak és tavaszi árpának már márciusban földben a helye. Sok gondot is hozott a mostoha tavasz. Ám a gond is mintha kevesebbnek tűnnék, ha nem egy-két ember gondja, hanem az egész falué, a közösségé, sőt az egész ország népe részt vállal belőle. Ezért vált lehetségessé, hogy a sok gond, az összetorlódott munkák közepette is a szervezettség, a szorgalom legyőzte az időt, a falvak népe kitett magáért. A jó szervezettséget bizonyítja az is, hogy az idén először kitettek magukért a komplexbrigádok is. Számos oly példát hozhatnánk fel, mint a Blatnái Állami Gazdaság komplexbrigádja egyik traktorosának a tette. Bohony László traktoros a gazdaság földjén két és fél nap alatt 90 hektár földet vetett be árpával. Ezért, ha azt mondjuk, s joggal, hogy az idei tavasz rengeteg munkát, helyes irányítást, kitűnő szervezést követelt és lelkesedést, szívet ls követel — s ebből — az eddigi munkák bizonyítják — egyik tényező sem hiányzik, akkor az előttünk álló időszakról nyugodt lélekkel állíthatjuk : a késés ellenére is minden remény megvan a jó termésre, s eredménnyel teljesíti a mezőgazdaság az előtte álló feladatokat. A határ képe — be lehet járni az országot — egyöntetűen mutatja, hogy a rossz időjárás ellenére is kedvező lehetőségek állanak előttünk, mert a szövetkezeti parasztság felelőssége teljes tudatában helyt állt a nehéz napokban. Sok helyütt, hogy biztosítsák a két műszakot, mindenki — az elnök, az agronómus, a könyvelő — akinek csak hajtási engedélye volt, traktorra ült. S milyen jő, hogy számos szövetkezetben éltek a párt előrelátó, bölcs tanácsával és a tél folyamán a traktorvezetői tanfolyamokon sokan sajátították el a vezetés fortélyait, szereztek hajtási engedélyt. Mit csináltak, illetve csinálnak ott, ahol kevés a traktoros, erőgép viszont van elég. Éjjel-nappal, 24 órán át egy ember még sem ülhet a traktor nyergében. Ám két, esetleg három műszak nélkül túlságosan elhúzódnék a vetés, tehát cselekedniük kellett az ilyen szövetkezeteknek is. És cselekedtek, jött a segítség, a munkásosztály, az üzemek segítő keze. Nehéz helyzetben ismerjük meg barátainkat, — tartja a közmondás. Igazságon alapul ez a mondás, ezt bizonyítják az előző évek betakarítási munkái és az idei tavasz is, amikor az üzemi dolgozók, főképpen kommunisták egyre nagyob számban jelentkeznek a falu megsegítésére. S ott, ahol kevés a traktoros, különben nem dolgozhatna minden gép két műszakban, úgy jön ez a segítség, mint súlyos betegnek az orvosság. Mert, ha eddig ment is és megy is gyorsan a vetés, a segítő kézre továbbra is szükség lesz. Ha nem igyekszünk a takarmánykeverékek és a kapásnövények vetésével, könnyen megeshet, hogy kevesebb lesz a takarmányunk (mi viszont többet akarunk, mert több hús csak úgy lesz j, mert ha öszszetorlódlk a mezei munka, megkésik a kapálás, és akadhat szövetkezet, amely aztán őszig sem tudja utóiérni magát. Kerüljük hát el ezt a veszélyt és a galántai járás néhány faluját — amelyekben 1—2 nap alatt elvetették a tavaszi kalászosokat, — követve folytassuk továbbra is lelkesedéssel, igazi paraszti szívvel a tavaszi munkákat. A kései tavasz sok időt felemésztett, éppen azért kétszeresen sürgős, hogy éppúgy, mint amilyen gjuursan elvetettük a tavaszi kalásalsokat, percnyi késedelem nélkül végezzük el a kapások vetését is. Van értelme a munkának, meghozza a gyümölcsét a szorgalom. És ennek a tudata megnyugtató érzéssel tölti el mind a falvak, mind a városok dolgozóit a szövetkezeti parasztság eddigi sikerei láttán. Éjjel-nappal a határban Ne firtassuk, ki mondta, vagy írta .le először ezt a gondolatot. Nem is lényeges. Á fontos az, hogy igaz, megcáfolhatatlan örök igazság. És ezt• a legjobb bíró, a gyakorlat igazolja. Ha az ember akarja, képes járomba fogni a szelet, engedelmességre kényszeríteni a tengereket, utat törni a világűrbe. Képes győzelmes csatát vívni á természet szeszélyeivel. Hogy ez szórói-szóra így igaz, arról bárki meggyőződhet. Hát az idei tavaszon például nem kellett „hadat üzenni" a természetakaratukat érvényre juttassák. Azt nek? Dehogy nem! Földműveseink kemény csatát vívnak az idei kenyérért. Hogy ki lešz a győztes? Az ember, a földműves, aki nemcsak kezét, hanem eszét is használja a természet vak erőivel szemben. Az ember nagy dolgokra képes, ha akarja. A mi népünkből, paraszt fáinkból, pedig nem hiányzik az áldozatkészség, tennivágyás, mert tettei mögött saját boldogulását látlaU VALAMENNYIEN TUDJUK, hogy az idén ugyancsak megkésett a tavasz. Ez igaz, de tegyük fel a kérdést így: Van-e ok az aggodalomra? Igen, volna, ha... és máris a dolgok lényegénél vagyunk. Még a látszólagos lemaradás ellenére sincs ok az aggodalomra, mert az akarat, a jó felkészültség, győzelmet arat. Az ember akarata, céltudatos munkája, a gépek erejével párosulva képes behozni a lemaradást. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már az ország valamennyi kerületében teljes ütemben folynak a tavaszi munkák. Éjjel-nappal dolgoznak a gépek. Legyünk őszinték, egy kezünkön megszámlálhatnánk azokat a napokat, amelyek alkalmasak voltak a vetésre, s mégis az ország területén mostanáig közel 50 000 hektárt vetettek be. • AZ AKARAT, AZ ÉSSZERŰ MUNKA mellett azonban még egy tényezőt kell figyelembe vennünk: azt, hogy a közös gazdálkodás nemcsak a határt formálja át, hanem magát az embert ls, a szántóvető parasztembert. Ma már nincs egyedül, a közösség erejére támaszkodva megtanulta, hogyan lehet sikeresen megvalósítani azt, ami a múltban szinte határos volt a lehetetlennel. • NÉZZÜK CSAK A VRBOVKAIAKAT (lučeneci járás). Alig egy héttel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy az országban elsőkként láttak a vetéshez. Most pedig olyan hír érkezett szerkesztőségünkbe, hogy be is fejezték a kora tavasziak vetését. Sőt mi több, már a korai klumpli is rendeltetési helyére került. Ne elégedjünk meg azonban e száraz tényekkel. Ne nézzük madártávlatból a történteket, hanem a tények mögött vegyük észre a legfontosabbat: az embert. Az emberi akarat Itt ls a babér, a szövetkezet traktorosaié, a Kelementestvéreké, Badó Sándoré, Richard Andrásé, akik ezt így akarták, akik megtalálták a módját annak, hogy tartották, hogy amire nem futja idejükből nappal, megteszik éjszaka. Az eredmény? Már részben tudjuk. Még csak annyit kell hozzáadni: már a kukorica alá is megkezdték a talaj előkészítését. • MIÉRT NE MONDANÁNK meg azt is, hogy a soha nem tapasztalt szorgalomban nagy része van annak is, hogy az ország pártunk XII. kongreszsziuára készül. A szövetkezetesek döiwö többsége is szavát adta, hogy teljesített kötelezettségvállalásokkal köszönti majd a történelmi jelentőségű tanácskozást. Az adott szó pedig kötelez. Akaraterőt kölcsönöz, szorgos munkára serkent. Így vannak ezzel a prievidzai járás szövetkszetesei is. Már most mindent megtesznek azért, hogy az adott szó több kenyeret, húst, tejet eredményezzen. Az opatovceiek például, amikor látták,.hogy késik a tavasz, összetanakodtak és azt mondták: Három nappal rövidebb idő alatt elvetjük a kora tavasziakat, mint ahogyan terveztük. Ezt ígérték és megtették. Megtették, mert volt gép, volt ember ás ami a legfontosabb, volt akarat az emberekben. H HELYES DOLOG AZ IS, hogy egyes helyeken az emberekben az akaraterő kialakulását nem bízzák csupán a véletlenre. A topoľčanyi járásban például több szövetkezet anyagilag is érdekeltté tette a traktorosokat a tavaszi munkák gyors elvégzésében. Jó és helyes dolog ez, sót egyenesen követésre méltó példa. SZARKA ISTVÁN Talajeíőkészltés, vetés. Ez ma a legfontosabb feladat. Ezt tartják a slcúlkovičovóiak is> akik a lovakat is felhasználják a vetési munkálatokban. (Németh J. felv.) Vessünk sok és nagy tápértékű takarmányt A LEVICEI JÁRÁSBAN tavaly ilyenkor szépen kisorolt a tavaszi búza, az árpa, sőt a cukorrépa nagy része is jól előkészített puha magágyban várta az életet pezsdítő napsütést. Most pedig a szövetkezetek és az állami gazdaságok még csak a tavaszi munkák kezdeténél tartanak. Az elmúlt évben nemegyszer kellett nagy nehézségekkel megbirkózniuk az esők, később az aszály okozta károk helyrehozásáért. Most az időveszteséget kitartó és tökéletes munkaszervezéssel, a gépek erejének még jobb kihasználásával kell csökkenteniök. valy még a 10 mázsás szemestermést sem érték el hektáronként, holott a környékbeli — nevezetesen a svodovi, Veiké Šárovce-i szövetkezetesek 44 mázsánál is nagyobb terméseredményeket értek el kukoricából? Mindenesetre tudnunk kell, hogy az utóbbi EFSZ-ekben helyesen választották meg a vetőmagot, jól előkészített, megtrágyázott földbe vetették a kukoricát, és a növényápolásnál legalább 40 ezer tőszám elérésére törekedtek. A svodovi szövetkezetben ez idén ls nagy súlyt vetnek a kukorica termesztésére. öthektáros kísérleti parcellájukon már nem negyvennégy, hanem 100 métermázsa terméshozam elérésére vállaltak kötelezettséget. Hasonlóképpen járnak el a járás további jól gazdálkodó szövetkezetei ls, ahol igen jelentős, ' takarmányozási szempontból felbecsülhetetlen értékűnek tartják a kukoricát. Els ő helyre a takarmányalapot Az idei tavaszi munkák során arról van szó, hogy a járás mezőgazdasági üzemel megteremtsék a szilárd takarmányalap biztosításának feltételeit, lépést tartsanak a termelés fejlesztésével. A tavaly elkövetett hibák miatt még most ls nehéz iskolapénzt fizetnek a szövetkezetesek: az év elejétől 39 vagon hússal, 1 millió liter tejjel, másfélmillió tojással tartoznak a közellátásnak és az időszaki eladási tervet sem teljesítik megfelelő mértékben. A szervezési hiányosságok mellett nem kis szerepet játszik ebben a takarmányhiány, mely kedvezőtlenül befolyásolja az állatok hasznosságának fokozását, a tagság jövedelmének emelkedését. Egyes szövetkezetekben azzal érvelnek, hogy nem őket terheli a felelősség az érezhető takarmányhiányért, hiszen a kukorica termőterületét az előző évihez viszonyítva 1620 hektárral bővítették. Arról azonban már kevesebbet beszélnek, hogy elhanyagolták a növényápolást, és az alacsony hektárhozamokat a hosszú asszállyal magyarázzák. A szakemberek és a tapasztalt gazdálkodók véleménye szerint a járásban kedvező feltéteiei vannak a kukoricatermesztésnek, mostoha körülmények közepette is könnyen el lehet érni a 30—35 mázsás hozamot, ám ehhez természetesen az új termelési módszerek alkalmazása, az emberek szakszerű beavatkozása szükséges. A jő példák bizonyít anak Mi az oka annak, hogy az iňai, slatinai és a šalovi szövetkezeiben taNincs igazuk tehát azoknak, akik az aszályra szeretnék fogni a csekély takarmánytermés okát, maguk azonban nem követtek el mindent, hogy a lehető legnagyobb terméshozamokra kényszerítsék a földeket. Tipikus példája ennek az évelőtakarmány, mint a lucerna, a bíborhere és egyéb aprómagvak termesztése, melyek" kedvező értéke sítési árai spekulálásra adtak alkalmat a szövetkezeteknek. Jelentős részük, többek között a tupái, zbrojníki és a vrbicai ai évelőtakarmányok második kaszálását magszaporításra hagyta meg, szem előtt tartva az értékesítésből származó pillanatnyi magas bevételeket. E szövetkezetek vezetői azonban elszámították magukat, és saját magukat csapták be, mivel az év végi részesedés mindenáron való felduzzasztása most az alacsony tejhozamban, az átlagnál is kisebb súlygyarapodásban és súlyos takarmánygondokban bosszulta meg magát. A tavaly elkövetett hibákat éppen most a tavaszi munkák során kell kijavítaniok. A járás területén hozzávetőlegesen 3 ezer hektárra tehető az évelőtakarmányoknak az a területe, amely a rossz áttelelés következtében a kiszántás sorsára kerül. Cukorrá^ pát, kukoricát és dús fehérjetartalmú hüvelyeseket, köztesveteményeket kell beiktatniok helyére, hogy már ebben az esztendőben megteremtsék a gazdag takarmányalapot és önellátók legyenek. Mo st dő l el, menny i lesz év végén a jövedelem A gazdasági év jó eredményeiért az esztendő minden szakában, vetéstől aratásig keményen meg kellett küzdeni. Ez idén sincs másképpen. A járás mezőgazdasági üzemei nagy erőpróbát jelentő, sokrétű feladataikat csak a rend és fegyelem, a jó együttműködés, a gyorsan reagáló rugalmas vezetés biztosításával tudják végrehajtani. Ha olyan gondosan és körültekintéssel látnak hozzá a tagok a közös területek megműveléséhez, mint a háztáji növények ápolásához, év végén sokkal szebb terméseredményekről, az állam iránt vállalt kötelezettségek teljesítéséről adhatnak számot. E nemes vetélkedésben való részvétel egyedüli forrása sikereinknek, a tavaszi munkák minél rövidebb időn belüli elvégzésének. SZOMBATH AMBRUS
