Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-22 / 111. szám, vasárnap

SZTRÁJKOK, TÜNTETÉSEK OLASZORSZÁG: Milánóban, Olaszország második legnagyobb városában e hónap 14-én a lakosság hatalmas tüntetésen tiltakozott a nukleáris fegyverkísérletek ellen. lôátôni tflataL áita kii... Nové Zámkyban, a járási nemzeti bizottság levéltárában meglelhető a 401/60 iktatószámú akta. Porlepte borítólapján szembetűnő pecsét: Elintézett. Benne néhány lapon vallomások, jegyzökönyvek ... EGYESÜLT ÁLLAMOK: Az USA-ban a tanítókat nagyon rosszul fizetik, ezért New York húszezer pedagógusa sztrájkba lépett és a városháza elé vonult. A hatóságok azonban megfenyegették a sztrájkolókat, hogy elbocsátják és bebörtönzik őket és a reakciós sajtó is hadjáratot indított ellenük. Képünkön a sztrájkőrség az egyik New York-i középiskola előtt. 1960 egyik nyári napján Zádoréknál nagymosásra készülődtek. — Vili, ugorj egy kanna vízért... Vili tizenöt éves. Iskolába már nem jár, állása még nincs. Napokat előgyeleg a ház körül, únja a tétlenséget, de munkához nem szokott. Most is kelletlenül nyúl a vödör után, 0s lassan leballag az Ipoly felé. Édesanyja azonban hiába várja, Vili nem jön. Zádor néni indul utána. A folyóparton , találja. Eszeágában sincs már a víz, a mosás, meg a vödör. Játszik. — Vili, siessI — Mindjárt megyek,tj — De nem érek rál — Akkor siessen ... Nyegle hang. A tizenötéves fiú beszél így édesanyjával... Az anya haragra lobban. Megmeríti a vödröt és tehetetlenségében fiára loccsantja. A fiú resteli a dolgot. öt — a tizenötévest megalázták pajtásai előtt. Elégtételt vesz: megüti anyját. — Nem szégyelled magad I Megáll], a gyomrod majd hazahoz, az apád ellátja a bajod! Könnyes szemmel, anyai szívében mérhetetlen fájdalommal, a vödör vízzel megindul hazafelé. Férje is megtette. Nem az első eset. Vili közömbösen Játszik tovább. Az anyai könny nem indítja meg. Csak később szólal meg bensőjében valami. Nem, nem a lelkiismeret. A félelem ... Hogy is menjen haza? Apja nem tréfál és a verés még a szülőtől se jó. Pilvanék felé veszi útját. Pista két évvel idősebb, meg egyszer már tett is valami célzást... Régóta barátkoznak. Csak Pista már tanonc, ritkábban Jár haza. Most azonban sérült a keze, munkába se Jár. Jólesik egy kicsit panaszkodni. Pis-' ta megérti. — Talán félsz az apádtól? Ugyan már... — Megver. — Gyáva vagy. Az enyém már nem olyan nagy legény. A múltkor az anyámat csépelte és beakasztottam neki. Azóta nem beszélünk. De hozzám se mer nyúlni 1 Az anyját verte ... Ezt már a gyermek se tűrhette. Pedig ebben nőtt fel. Apja részegesen járt haza és ilyenkor mindegyiküknek kijutott. — Könnyű neked ... — Könnyű... — keserűen mosolyog. — Egy hete nem alszom a házban. A padlásra költöztem. Így is Jó. — Te Pista, a múltkor említettél valamit. — Akkor is féltél.., Vili elgondolkodik. — Próbáljuk meg — hebegi bizony-i talanul. JAPÁN: E hónap elején öt és félmillió japán munkás harcot indított munkabéremelésért és a létfeltételek megjavításáért. 5500 japán bányász vonult fel Tokióban tömör sorokban az alsóház elé azzal az elszánt elhatározással, hogy a győzelemig folytatja a harcot. römpölés hallatszik. Vili megszeppen. — Nem minket keresnek? — Ugyan, semmi az egész. Az apám jött haza. Veszekedés, gyermeksírás, visongás. Pista testvérei az udvarra menekültek anyjukkal. Ott szepegnek. — Megszokták. Volt belőle részem. Majd elalszik ... — De hisz ez borzasztó — álmélkodik Vili és arra gondol, mi történne, ha most hazamenne. Eloltják a gyertyát, összebújnak, de az álom messze elkerüli őket. A tizenötéves fiú mélyet, keserűt, fájdalmasat sóhajt. Képzelete ezernyi színben rajzolja meg a határon túli világot. Apja keze oda már ném ér el. Egész biztosan nem. De ki fogja majd kézen, ha erre szükség lesz? Másik oldalára fordul. Így sem álmosodik. — Pista, alszol? — Nem. Mit akarsz? — Mit gondolsz, a határon túl jobb lesz? — Még nem voltam ott. De holnap már megtudjuk. Mindenesetre padlásszállás ott is akad. Még csak attól se kell tartanom, hogy az apám éjfél körül részegen kiver az ágyból. — És a tenger? Az milyen lehet? — Az Ipolytól valamivel nagyobb ... Aludj I IZRAEL: Nemrég Izraelben százezer dolgozó tüntetett a béremelésért. Izrael különböző városaiban a rendőrség brutálisan beavatkozott, több tüntető megsebesült és 23 személyt letartóztattak. Tel Aviv egyik külvárosában a rendőrség így verte szét a tömeget. (ČTK felvételei] Délután Pista és Vili távol a falutól az erdészlak közelében ólálkodik. Vaskos fatörzs mögül leselkednek. — Senki. — Ha mégis? — Ne légy gyáva ... — Te, Pista... minek kockáztatni? — Miféle kockázat? Bekopogunk. Ha van bent valaki, megmondjuk, hogy erre jártunk. Egy pohár vizet kérünk. Bekopognak. Semmi válasz. Benéznek az ablakon: a lak üres. Kifeszítik a zárat. Egyikük kint őrködik, a másik bemegy. Vállalkozásuk sikerrel Járt. Két tőr, egy kard. Komoly fegyverzet. Felosonnak Pistáék padlására, ott rejtik el zsákmányukat. — Éjjelre itt maradok — Jelenti ki Vili. — Keresni fognak. A terv Idő előtt kitudódhat. — Az apám ellátná a bajom... — Jő, nem bánom. A falura ráborult az este. A padláson gyertyafény mellett Pista és Vili a térképet tanulmányozza. — A falun túl az Ipoly nem széles. Tán még úszni se kell. És Magyarországon vagyunk! Innen a legrövidebb úton eljuthatunk a Jugoszláv határig és onnan egészen a tengerig ... Pista ujja a térképen mutatja az utat, majd a kijelölt vonalat piros ceruzával Jelölik. — De mi lesz, ha odaát elfognak? — Csacsi. Már most félsz. A házból egyszerre kiabálás, csöPista már meg is gondolta. De nem meri bevallani, önmagának se. Nagyot vállaltak. Se ennivaló, se szállás. Mihez kezdjenek ilyen hosszú úton? Koldulni mégse mehetnek. El is árulhatnák magukat. És mit hoz a megálmodott tengerpart? Ott tán még szénaboglya se akad ... — Tudod, hogy van a mesében: a reggel bölcsebb az esténél — Forduljunk vissza, Pista ... Még éjszaka visszaérünk az Ipolyhoz. Pista lélekben helyesel. Mi is történhet. Szépen hazamennek, azt se fogják megtudni, hogy szökni akartak, Mégiscsak jobb lenne a padláson. Legalább az a vékony takaró itt lenne I — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Veletek menni valahová ... Megkönnyebbülten sóhajt. A meghátrálást másokra háríthatta. Így Jobb, könnyebb. Döntöttek. Nyári délelőtt. Két fiú — Pista és Vili ballag az Ipoly felé. Kiabálva fut utánuk egy harmadik — kisebb. — Pista! Pista! Várjatok! — Mit akarsz? — kérdi szigorúan Pista. — Hová mentek? Én is veletek megyek 1 Az idősebb elkomorodik. A kisfiú az öccse, Jóska. Kilenc éves. Sajnálja őt. Szívesen megszabadítaná a családi pokolból, de nem viheti magával. Teher lenne. — Nem lehet! — jelenti ki határozottan. — Messzire megyünk. —• Veletek megyek! — Nem jöhetsz! Érted? — Akkor is veletek megyek. Utánatok szűkök. A kicsi szemében gyermeki dac tüzel. Vállalja a messzi utat. Menekülni akar. — Jóska, nem bírnád az utat. Sok gyaloglás, tán még éhezés is. — Akkor is megyek! Pista megsajnálja. Nem ellenkezik tovább. A kicsi hozzájuk szegődik. A folýó partján letelepszenek. Keresik a gázlót, és szemmel tartják az őrjáratot. Elsőnek Pista ugrik a folyóba, a vizet méri. Nem is mély. A többiek követik. Mindkét part csendes. Semmi nesz. Itt az alkalom ... Néhány perc és eltűnnek a túlsó part fűzfabokrai között. Csendesen, szótlanul hasalnak. Nem vették őket észre. — Ez már külföld — suttogja Pista. — Magyarországi Jóska — a legkisebb boldogan pislog. 0 is itt van a nagyokkal, külföldön. — Megszáradunk és Indulunk. Térkép szerint... Semmi feltűnést! Az erdő felé veszik útjukat. Minél távolabb emberlakta területektől. Szaporán szedik lábukat, hosszú utat kell még megtenniök. Rövid pihenőket tartanak, sietniük kell. Telnek az órák, lassan árnyékuk Is megnyúlik, a nap a látóhatár felé kúszik. Egy falu széléhez érnek. Ott a tábla. — Várjatok — állítja meg őket Pista. Előveszi a térképet és keresi a falut. — Itt nil — mutat az apró pontra. — Hű! Hisz még egész közel vagyunk ... — Mit gondoltál? Atússzuk az Ipolyt és a tenger mellett vagyunk? Legalább negyvenszer ennyi út áll előttünk ... — Negyvenszer? A kicsi nem szól, neki most hallgass a neve. De fél. — Pista, és ma hol alszunk? A legidősebb kajánul mosolyog. — Keresünk valami mezei szállodát. Szénaboglyát vagy csőszkunyhót. Vili megriad. Erre nem ls gondolt. Kígyókkal, egerekkel egy szálláson? És még vagy negyvenszer... Hát azután? — Pista, ne hidd, hogy félek, de gondoljuk meg ... Hajnaltájt újra az Ipoly partján settenkedtek. A füzesben folyással szemben haladtak, és átkelésre kerestek alkalmas helyet. Valahol előttük gally roppant. Megálltak. Ojra ropogás. — Ali] I, — Határőrök! At az Ipolyon! Pista már futás közben kiáltotta. Egymásután dobták magukat a vízbe. Az Ipoly mély, sehol nem értek feneket. Pista szaporán csapkodott, Vili előtte úszott. — Pistááá! Nem bírok... Jóska, a legkisebb kiáltott fuldokló hangon. Pista hátranézett. A kicsi a parttól nem messze evickélt. Viszszafordult érte. Hátára vette és újra nekivágott. A folyó sodra erős, a teher súlyos. A folyó közepe táján lehettek, amikor a magyar határőrök riasztólövése dördült mögöttük. Tovább nem bírta. Már-már alámerült. Hirtelen levetette terhét és kétségbeesetten úszott tovább. Lihegve ért partot. — Jóska hol maradt? — kérdezte Vili ijedten. — Nem tudom. Mindjárt itt lesz. Ne félj, jobban úszik mint én ... Hallgatóztak. A part ls, a víz is Csendes. Jóska sehol. Talán lejjebb ért partot és félplmében elfutott. Vagy valahol lapul? Nagyon' Még

1 volt Ijedve. Ök is. Útközben a határőrökkel találkoztak. — Hát a harmadik? — szegezték nekik a kérdést. Tehát mindent tudnak. Kár lenne tagadni. — Nem ... nem tudjuk ... Velünk úszott. „ Valahol itt kell lennie... Néhány nappal az eset után kilencéves fiú holttestét halászták ki az Ipolyból. A járási nemzeti bizottság büntető bizottsága letárgyalta a két fiatal határsértési ügyét. A harmadik már nem jelenhetett meg — még tanúként se... Pistáéknál egy gyerekkel kevesebb ül az asztalhoz. S eggyel kevesebb menekül éjjelente, ha apjuk Ittasan tér haza. Az az egyik^már nyugodtan pihen. Nem riasztja fel a részeg apa rlkoltozása sem. Nem riadozik többé, ha a felelőtlen szülő keze ütésre lendül. Nem szól, nem védekezik. Az apró sírhalom némasága azonban vádol... Ilyen értélemben nem fedi a valóságot az aktára ütött pecsét: Elintézett. A hitelesség némi kiegészítést kivin: az írásban szereplő vezetéknevek érthető okoknál fogva nem egyeznek a 401 60-as Iratban feltüntetett nevekkel. ZSILKA LÁSZLÓ Május elsején megindul a trolibuszjárat 1959-ben kezdték meg 9400 m hoszszúságban a Nižná Šebestová és Solná Baňa közötti útszakaszon a trolibuszjárat építését. A munkálatok eddigi eredményei alapján az építkezésen dolgozó munkaközösségek elhatározták, hogy május elsején a vonal kiépítését befejezik. Ezen a napon megindul az első prešov! trolijárat nyolc trolibusszal. 1965-ig kiépítenek további Járatokat Prešov város több utcájában, amelyeken 26 trolibusz fog közlekedni. -ik £J| SZO 4 * 1962. április 29.