Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-18 / 107. szám, szerda

Tavaszi gondok i. Egy komplexbrigádot kerestem s találtam — kettőt: Volný Peteren... Délelőtt érkeztem; ekkorra már a szerénytelen és hívatlan áprilist eső uralkodott az egész vonalon; az emberek morcos arccal ültek és szitkozódtak, hallgatták a rádiót, amely másnapra ts esőt jósolt. Hajaj, a cukorrépának. még a fele sincs elvetve.. .1 Zilák Ondrej, a HNB titkára csillogó esőkabátban, nedves arccal, hoszszúkat lépve jön a csatakos utcán. A szeme olyan szomorú., mint egy bánatos leányé; nézi a szakadozni nem akaró, bársonyhasú fellegeket, Egyébként is van az arcában valami lányos lágyság. De csak az arcában, mert amúgy nagyon is férfias, magas és szélesvállú; mély, zengő bariton hangon beszél. — A brigádok? Egyelőre nem fogom dicsérni egyiket sem. Kezdők még annak ellenére, hogy a múlt ősszel alakultak. Töpreng, azután ezt mondja: — Hidd el, sokat várunk tőlük. Az eddiginél főbb munkát és nagyobb felelősséget. Látja, hogy ebből a válaszból nem sokat tudok meg, ezért magyarázni kezd. De akkor már „szárazon", az egységes földmüvesszövetkezet egyik irodahelyiségében ülünk. II. Nincsenek itt valami ragyogó feltételek — kezdi a titkár. A föld aránylag rossz; kevés a humusztartalma, mindössze 0,8 — 1 százalék. Búzából legfeljebb a kosútyt ad 32 mázsát hektáronként. Az is csak a csenket parcellán. Nem mondom, a szőlő meg a zöldség szépen terem. Az előbbinek a minősége is kitűnő, dehát mégse termelhetünk szőlőt az egész határban. No és ... nézd, itt a többi...! Kimutatást nyújt át a tavalyt eredményekről. Búzából 19, rozsból 5, árpából 2,4, zabból 5, kukoricából 5 mázsával termett kevesebb a tervezettnél. Erdőpusztán például árpából mindössze 15 mázsás hektárhozamot értek el. Azonban — emeli fel a hangját a a titkár — mégis teli látnunk bizonyos fejlődést,' hiszen' az 1955-1957es évekhez viszonyítva tavaly átlag 6 mázsával emelkedett az árpa hektárhozama. Csak hát... elégedettek éppenséggel így sem lehetünk. A legfőbb bajunk is ebből ered: kevés a takarmányunk. Ennek követkeitében tavaly sertéshúsból csak 48,6 százalékra teljesítettük a szerződéses eladási tervet, vagyis 1078 mázsa sertéshússal maradtunk adósok. Ezen a téren szövetkezetünk volt a legrosszabb a komárnói járásban. A takarmányhiány, illetve az egyoldalú etetés következtében a múlt év folyamán a sertések súlygyarapodása nem haladta meg a napi 25 dekát. Ezen az áldatlan helyzeten sürgősen változtatunk. Elsősorban a tervezésben mutatkozó hiányosságokat kellett eltávolítanunk, nem tűrhetjük, hogy az idén ts takarmány nélkül maradjunk. De a terveket meg ls kell valósítani, a számok, melyek a tervezett takarmány mennyiségét jelentik, ha csak papíron maradnak, nem eredményeznek súlygyarapodást. III. — Az ám, a takarmány! — ez volt az első szava Bőjtös András agronómusnak ts. — Elsősorban több szemes kukoricát kell termesztenünk, meg takarmányrépát és takarmánykáposztát. S tessék, már Itt az első hiba. Eredetileg az Irányszámoknak és szükségleteinknek megfelelően 483 hektáron terveztünk szemes kukoricát, azaz a szántóterület 24 százalékán, ám a JNB mezőgazdasági szakosztálya rendeletére ősziekkel vetettük be a tervezett terület egy részét. Így a szemes kukoricának csak 360 hektár maradt. Ezen azonban már nem segíthetünk ...! A takarmányalap blztosítára az Idén 420 hektáron vetünk évelő növényt, 106 hektáron silókukoricát, 27 hektáron tavaszi keveréket, 31 hektáron takarmányrépát stb. IV. — Es most — veszi át a szót ismét a titkár — ezt és a többi tervünket valósítja meg, a két komplexbrigád. Még csak április van, késett a tavasz, CL brigádok éppen csak hozzáláttak a feladatok megvalósításához. Dicsérni még nem lehet őket, de bízni lehet bennük és kell is ... A zöldség, dohány, szőlő termesztésétől eltekintve, teljes egészében a brigádokra bíztuk a növénytermesztést. Egy-egy brigád 1236 hektárnyi földterületen gazdálkodik önállóan. A brigádok munkáját a brigádvezetők és a technikusok irányítják. Hegedűs Géza az első, Kozsdi Lajos a második brigád vezetője. —- Egy-egy brigádnak hány tagja van? — Harmincnyolc. Tizenegy traktoros, négy póttraktoros, öt fogatos, tizenöt gyalogmunkás, egy könyvelő, a brigádvezető és a technikus. — Gépekkel hogy vannak ellátva? — Mindkét brigád rendelkezik két DT-vel, egy Super 50-es, egy Super 35-ös, két Skoda 30-as, öt Zetor 25-ös és egy Zetor 3011-es traktorral... V. Megkérdezem Tokodi Jánostól, a szövetkezet gépesítő jétől, igaz-e, hogy tavaly a gépek javításáért annyi pézt fizettek ki, hogy ezért tizenöt új traktort vásárolhatott volna a szövetkezet. (Ezt Salinka József főkönyvelőtől tudomj. — Igaz — hallom a bánatos választ. — Mivel magyarázza ezt? — Nem szorul ez magyarázatra — szól közbe a titkár, — Egyes traktorosok gondatlanságán és felelőtlenségén múlott. Más magyarázat aligha van. A mechanizátor szomorúan bólogat, aztán csak ennyit mond: — Ezen már csak a brigádok segítenek ... — Hoyan? —- kíváncsiskodom. — A brigádok könyvelői mindenről pontos kimutatást készítenek, a gépek munkáját állandóan figyelemmel kísérik, mindenről elszámolnak és mindenkit elszámoltatnak. Ez talán majd segít. Ezenkívül a traktorosok versenyezni fognak az üzemanyag megtakarítása és a Javítások számának csökkentése terén. A két komplexbrigád is versenyez egymással... VI. Es így sorban: akivel csak beszélek, mindenki a legngayobb reményeket fűzi a brigádokhoz. Jobb munkát, jobb eredményeket várnak az emberek ettől a módszertől, amely egyre nagyobb teret hódít mezőgazdaságunkban. Fekete Gyula, a második komplexbrigád technikusa az idei tavaszi munkákról beszél. — Három nap alatt végeztünk a kora tavaszlak vetésével, 250 hektárt vetettünk el. Az én brigádom 153-at. S meg lehet nézni ezeket a vetéseket! Csak egy hiba van ... — Éspedig ...? — Ez a szeszélyes április. Legalább a brigádokra lehetne tekintettel .. J ZSÉLYI NAGY LAJOS 13 000 tonna fémhulladék (CTK) — A Kovosrot kelet-szlovákiai fióküzemei ez év elsfi negyedében több mint 13 Q00 tonna fémhulladékot adtak át kohóipari üzemeinknek. A fémhulladék gyűjtésében a pnpradi fiökiizem érte el a legnagyobb sikereket és 5000 tonna hulladékot küldött beolvasztásra. A poprádi vagongyár 833 tonnával Járult hozzá az említett mennyiséghez. A Kovosrot kelet-szlovákiai fióküzemei ez év végéig még 39 000 tonna fémhulladékot adnak át kohóipari üzemeinknek. tározatok teljesítését jobbára Irányelvekkel, értekezletekkel vagy levél útján biztosítják. Hisznek ezek „bűvös erejében" és hatásukban az életre, a feladatok teljesítésére. Az Irányelvek nem teljesítése esetén pedig további határozatokat hoznak, újabb értekezleteket tartanak. Az északmorvaországi KNB szakosztályai például az első negyedévben 97 értekezletet terveztek a járási nemzeti bizottságok dolgozóival. Az elmúlt évben a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai átlagosan több mint 700 különféle határozatot hoztak. Még mindig Igen sok különféle jelentést követelnek. Rendszerint nagyon sok Időt fordítanak a javaslatok kidolgozására, ezzel szemben alig ellenőrzik a határozatok teljesítését. A határozatok nem teljesítése esetén a felelős dolgozók gyakran azzal érvelnek, hogy ők minden tőlük telhetőt elkövettek, a sikertelenség oka rajtuk kívül áll. Igaz, mindent megtettek — ami azt jelenti, hogy kidolgozták a jelentést, a határozatot elfogadták, az illetékes hivatalok megkapták az értesítést, s lefolytatták az értekezletet Is. De a legfontosabbat, a határozat megvalósításának keresztülvitelét, a teljesítéséhez szükséges segítségnyújtást és a rendszeres ellenőrzést igen sokszor elmulasztják. Mindig szem előtt kell tartani, hogy nem a fogyatékosságok megállapítása és nyilvántartásba vétele a fontos, hanem az okok vizsgálata és megszüntetése. A munkát pedig úgy kell megszervezni, hogy a határozatok minden esetben tettekké váljanak, s teljesítésüket a helyszínen ellenőrizzék. A munkában az ellenőrzés helytelen módja Is előidézhet, formalizmust, mégpedig akkor, ha csak azt veszik figyelembe, hogy kik és mikor rárgyalták meg a feladatokat, teljesítésükről pedig nincs szó. A dolgozók kezdeményezésének és szocialista kötelezettségvállalásainak kezelésében jelentkező formalizmus sok kárt okoz társadalmunknak. Egyes gazdasági vezetők elégnek tartják, ha zárt ajtók mögött megírják a kötelezettségvállalást és továbbítják a felettes szervnek. Az ilyen „kezdeményezők" megfeledkeznek arról, hogy a valóságban a kötelezettségvállalások nem azt a célt szolgálják, hogy papíron maradjanak, vagy megvalósíthatatlan ígéretekkel megnyugtassák a felettes szervet. A kötelezettségvállalások küldetése, hogy több élelmiszer és Iparcikk termelése és a munkatermelékenység növelése útján emeljük a dolgozók életszínvonalát. Az ezen a téren néhány nemzeti bizottságban, üzemben és földművesszövetkezetben tapasztalható lélektelen, formális viszony erősen megkárosít bennünket, mert aláássa és megtöri a nép kezdeményezését, fékezi igyekezetét a feladatok teljesítésére. Nagyobb gonddal foglalkozzunk a panaszokkal A bürokrácia gyakran megnyilvánul' a lakosság panaszainak lebecsülésében, szükségleteinek és jogos követelményeinek semmibevevésében is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a központi hivatalokba érkezett panaszok 50 százaléka teljesen indokolt volt. Ritka eset, hogy a panaszokat közvetlenül a helyszínen vizsgálják meg, s a kivizsgálás során levont következtetéseket nem mindig tárgyalják meg a panaszossal. Társadalmunknak sok kárt okozó bürokratikus jelenség a rezortizmus, a párt politikájának egyodalú értelmezése, amely törvényszerűen más szakaszok igényelnek lebecsüléséhez vezet, és a közösség érdekei fölé helyezi a helyi érdekeket. A bürokratizmus táptalaja az ellenőrzés elhanyagolása, a pártszervezetek, a nemzeti bizottságok és a szakszervezetek gyenge munkája. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ellenőrzés is bürokratikussá válhat, ha ezt csak az értekezleteken vagy az irodákban gyakorolják, ahelyett, hogy a helyszínen győződnének meg az Igazságról. A bürokrácia elleni harcban találkozunk olyan emberekkel is, akik bürokratizmusnak kiáltanak ki mindennemű adminisztrálást, legyen az könyvelés, statisztika, a tervezési irányelvek betartása, vagy az állampolgári fegyelem megkövetelése és bürokratának tattanak mindenkit, aki ezen a téren feltétlen rendet kíván. E helytelen nézetek hirdetői ily módon gyakran saját fogyatékosságaikról igyekeznek elterelni a figyelmet. Nyilvánvaló, hogy a gazdaság irányítása, a rend megőrzése és a fogyatékosságok kiküszöbölése lehetetlen lenne olyan „papírok" nélkül, mint a könyvelés, a statisztika és a terv. Hruscsov elvtárs az SZKP XXII. kongresszusán hangoztatta, hogy gyökeresen ki kell irtani a kapitalista múlt minden csökevényét, közöttük a bürokratizmust és a társadalmi érdekekkel szembeni felelőtlenséget. Ez a megállapítás a ml viszonyainkra is érvényes. A bürokratikus csökevényeket nem szüntetheti meg semmiféle rendelet vagy intézkedés. Pártunk arra tanít bennünket és arra hívja fel a figyelmünket az SZKP programja is, hogy a bürokrácia leküzdésének legfőbb eszköze a rendszeres ellenőrzés az állam és a nagy nyilvánosság részéről az apparátus munkája felett, a határozatok teljesítésének következetes figyelemmel tartása és a gondoskotfts a dolgozók javaslatainak gyors elintézéséről. MILOŠ JAKES, a Nemzeti Bizottságok Ügyeit Intéző Központi Hivatal vezetője. Visszhang... ES Az afrikai filmgyártás hajnalhasadása előtt? Mozikedvelő olvasóink bizonyára emlékeznek Jean Rouch francia rendező nálunk tavaly vetített, Én, a néger című dokumentum-alkotására, amely figyelemre méltó módon örökítette meg egy nyomorúságos abidzsani dokkmunkás életét. Ugyanez a rendező a minap nagy tanulmányt írt az afrikai filmgyártás hajnalhasadásáról az UNESCO közlönyébe. A cikket kivonatosan Ismerteti a KULTURA 15. száma. Az évszázados imperialista elnyomás a film terén is éreztette hatását, a fekete földrész erősen lemaradt. Míg például Ázsia filmgyártása a mennyiség tekintetében világviszonylatban élre került (a ranglétra: Japán, India, Hongkong és csak azután következik az USA), addig Afrikában még önálló alkotásként nem született meg egyetlen egy egész estét betöltő film sem. Égbekiáltó tény ez annál is Inkább, mivel a film immár 62 éves múltra tekinthet vissza. Rouch rámutat arra, hogy Afrikában már 1905-ben — különösen északi részében — rendszeresen vetítettek filmeket. Nem sokkal később kezdődött az Afrikában forgatott művek időszaka. A forgatást természetesen teljes egészében monopolizálták a külföldiek s ezekben az alkotásokban a környezet csupán a kulissza, a bennszülöttek pedig a statiszták szerepét töltötték be. Nyakra-főre készültek az exotikumot kiaknázó filmek, majd lépést jelentettek előre az afrikai társadalomrajzba behatolni szándékozó próbálkozások. A harmadik csoportba azok a filmek tartoznak, amelyek ezt a földrészt civilizációs kibontakozásában akarták ábrázolni. Ma már több jel tanúskodik arról, hogy rövidesen megszületik az első önálló afrikai film. Különböző európai filmfőiskolákon afrikai szakembereket képeztek ki, akiknek egy része már otthon forgatja a rövid- és középhosszúságú filmeket. Megfelelő felkészültséggel rendelkeznek ezek a fiatal lelkes úttörők %s munkájukat, törekvéseiket minden bizonnyal siker koronázza, mivel a felszabadult afrikai országok anyagilag is lehetővé teszik elképzeléseik valóra váltását. A Nagy Honvédő Háború története Nemrég jelent meg a könyvpiacon cseh nyelven, a Naše vojsko kiadásában A Nagy Honvédő Háború története (Dejiny Vefké vlastenecké války) című, hat kötetre tervezett szovjet mű első kötete. Kulcsfontosságú alkotás ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió történetének legnehezebb s egyben leghősiesebb fejezete. Tanulságos olvasmány ez ma annál is inkább, mivel a történelem nyugati meghamisító! erőnek erejével azt szeretnék bebizonyítani, hogy a szovjet hadsereg világraszóló győzelme pusztán a véletlen műve volt, okai legfeljebb a hitleri hadvezetés hibáiban keresendők. Az Ilyen propaganda célja teljesen világos: új szovjetellenes rohamra felkészíteni nemcsak a nyugatnémet militaristákat, hanem a világ minden agresszív imperialista erőit. Az 1941—1945-ös éveket felölelő fent említett mű ezzel szemben azzal a szándékkal íródott, hogy tárgyilagos, az igazsághoz hű képet adjon a legfontosabb háborús eseményekről ós következményeikről, a marxizmusleninizmus alapján elemezze a háboború keletkezésének, lefolyásának és eredményeinek okait. A hat kötet áttekintést ad a hadmozdulatok mellett a Szovjetunió gazdasági, társadalmi és politikai fejlődéséről, valamint külpolitikájáról. A szovjet nép áldozatos, hősies harca mellett jelentős helyet kap ebben a történelmi dokumentumban a többi nemzet fasisztaellenes küzdelme ls. Az első kötet a bevezetés utáni első részben a második világháborút megelőző helyzetet ecseteli, elsősorban a háborús tűzfészkek kialakulását, majd az 1935—1938. évi fasiszta agressziókat. A második rész fejezetei bőven foglalkoznak a Lengyelország elleni náci támadással, a Szovjetunió védelmi jellegű diplomáciai Intézkedéseivel, Franciaország lerohanásával. A harmadik részben a Szovjetunió elleni hitleri támadás közvetlen előzményeiről olvashatunk. A fontos adatokkal, jegyzetekkel képekkel és térképekkel kiegészített több mint 500 oldalas kötet népes szerzői és szerkesztői kollektívája P. B. Poszpjelov vezetésével ügyelt a stílus közérthetőségére, minden akadémikus nehézkesség kiküszöbölésére. Orvosok és j'ogászok vitája Ebben a rovatunkban legutóbb ismertettük L. Richtrová orvosnőnek a Tvorbában megjelent cikkét, amelyben Visszhang., t síkraszállt amellett, hogy a családtól különélő, elvált szülőnek csak kivételes esetben tegyék lehetővé gyerekeivel a kapcsolatot, mivel ez túlnyomórészt Igen rossz hatással van idegrendszerükre. Ezzel kapcsolatban bírálta családjogunkat és a bíróságok valóperi gyakorlatát. A TVORBA 15. számában több bírót és szociális téren tevékenykedő dolgozót szólaltat meg erre a témára. Egyező véleményük elsősorban az, hogy a váláskor minden esetben szigorúan egyénlen kell megítélni, vajon a különélő szülőnek lehetővé teszik-e a gyerekekkel a rendszeres kapcsolatot. Úgy vélik, hogy a törvény — néhány erkölcsi, egészségi vagy más szempontból indokolt esettől eltekintve — ezt nem tilthatja meg, sőt ez hiba lenne. A jogászok azt állítják, hogy Richtrová, aki különben gyermekpszichiáter, egyoldalúan, csupán foglalkozása szemszögéből tekint a kérdésre és nézetét jelentősen befolyásolja az, hogy kezelésébe a válás következtében lelkibeteg gyerekek kerülnek. Ezek viszont csak tört hányadát képezik az elvált szülők gyerekeinek. Ellenérvként a többi között felhozzák azt, hogy a további kapcsolat betiltása sújtaná azokat a gyerekeket, akik érzelmileg mindkét szülőhöz hozzánőttek, a válás után új körülmények adódhatnak, mint például a gyermeket nevelő fél elhalálozása, újabb házasság után a gyermek számára kedvezőtlen feltételek kialakulása stb. Megemlítik azt is, hogy számos szülő teljesen és helyrehozhatatlanul zilált családi körülm'ények között sem lenne hajlandó elválni, ha a törvény lehetelenné tenné kapcsolatát a gyerekekkel, továbbá a kapcsolat megőrzése egyik zálogát képezi a tartásdíj rendes fizetésének. A bírósági szakemberek végül arra a következtetésre jutnak, hogy a kérdést komplex módon kellene eldönteni mindazoknak bevonásával, akiknek hivatásuknál fogva közük van az ifjúság neveléséhez. Csehszlovákiai irodalom magyarországi visszhangja A PRAVDA minapi számában interjút közölt dr. Köpéczi Bélával, a magyarországi könyvkiadók főigazgatóságának vezetőjével, aki a magyar könyvek kiállítása alkalmából Prágába látogatott. Köpéczi elvtárs a többi között foglalkozott a cseh és szlovák szerzők művei magyarországi kiadásának kérdéseivel. Rámutatott arra, hogy eddig mintegy 300 szépirodalmi mű jelent meg fordításban, eltekintve a közös kiadványoktól. Évente 20—25 magyar nyelvű művet vesznek át tőlünk mintegy 140 ezres példányszámban. A legnagyobb népszerűségnek J. Hašek és B. Némcová örvendenek. Németh László fordításában megjelent A. Jirásek több történelmi regénye. A magyar olvasók nagyon szeretik K. Capeket is, akinek Magyarországon ki akarják adni életművét ls. Ugyanakkor terjedelmes antológia készül P. O. Hviezdoslav költészetéből. Ettől eltekintve megjelent még Olbracht, Érben, Mácha, Neruda, Botto, J. Král, Sládkovič, Kukučín, Timrava, Hečko és több mai cseh és szlovák író műve is. Az interjú második kérdése a hazai magyar irodalomra vonatkozott. Köpéczi elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy legjelentősebb művészegyéniségünknek Fábry Zoltánt tartják. „Szeretnénk, — mondotta — ha Magyarországon legalább tíz ilyen szerzőnk lenne, bár alkotásait nem fogadjuk fenntartás nélkül, gyakran polemizálunk vele." Az interjút adó elismeréssel szól még Egri Viktorról, Rényi Magdáról és Rácz Olivérről, majd válaszát így fejezi be: „Igyekszünk népszerűsíteni a Szlovákiában élő magyar írókat, de nyíltan meg kell ,mondani, itt sem járhatunk el kritikátlanul. Főleg a fiatalabbak esetében kísérletezésről van szó, de ha egyes kisebb lélekzetű műveik érettek — gyűjteményes kiadásba soroljuk őket." Juhász Gyula hatszáz napja A költő halálának 25. évfordulója alkalmából jelent meg Magyarországon a fenti címmel a hazánkból elszármazott Szalatnai Rezső könyve. A régóta készülő mű Juhász Gyula szakolcai tartózkodásának időszakáról szól s legnagyobb érdeme, amelyet a többi között kiemel az ÉLET ÉS IRODALOM kritikusa — hogy bebizonyítja, ez a mind ez ideig háttérbe szoruló hatszáz nap nem volt a művész! megrekedés időszaka, hanem „itt alakult ki világképe véglegesen, itt telítődött meg a reális élet tapasztalataival, itt mélyült el humanizmusa és hazafisága." A bíráló Szabó György elismeréssel szól a mű erényeiről. Gály Iván 1962. április 18. (jj SZÓ 5 *