Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-10 / 68. szám, szombat

A Közös Piac árnyékában Legújabban az újnáci nagynémet üzelmek veszélyére, Ausztria semlegességének és függetlenségének aláásására utaló események állnak az osztrák közvélemény figyelmének homlokterében... Országszerte nagyon sokat hallatt magáról a „Berg Isel-Bund" (BIB) nevű szervezet, amely néhány évvel ezelőtt a németajkú dél-tlroliak erkölcsi-politikai helyzetének és az autonom Jogok korlátozása, illetve el nem Ismerése elleni küzdelemnek támogatására létesült. Az osztrák polgári pártoknak és Ausztria Szocialista Pártjának funkcionáriusai egyaránt részt vettek e szervezet kiépítésében. A BIB rövid időn belül az olaszgyűlölő soviniszták központjává változott, és fokozatosan a reakciós, nagynéniét, illetve fasiszta elemek egyre nagyobb befolyása alá került. A BIB tagjai ekkor már nem elégedtek meg azzal, hogy az 1946-ban Olaszország és Ausztria között Párizsban létrejött megegyezés értelmében a dél-tirollak autonómiájának érvényesülését szorgalmazzák, hanem „önrendelkezési jogot", más szóval az Olaszország területétől való elszakadást követelték. A BIB egyes vezetői, — többek között Oberhammer, a tiroli tartományi kormány akkori dél-tlroll előadója, az Osztrák Néppárt tiroli elnöke is — teljesen nyíltan hirdették az erőszak jogosultságát és leplezetlenül helyeselték a Dél-Tirolban mind gyakrabban végrehajtott terrorakciókat. Mindez nem gátolta a kormányt abban, hogy ami Dél-Tirollal kapcsolatos politikáját illeti, az említett szervezetet tekintse támaszának. Ausztria Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már a múlt év derekán figyelmeztette a kormányt e káros politika súlyos következményeire. Ez a figyelmeztetés különösen akkor vált Időszerűvé, amikor a náci bérencek egyre több bombamerényletet követtek el. Az osztrák kormány azonban nem volt hajlandó semmit se tenni a szélsőÚjabb bányaszerencsétlenség a Ruhr vidéken Bonn (CTK) — Hamme, Rúhr-vidéki város közelében levő „Sachsen" nevű bányában péntek reggel 1140 méter mélységben kőzetrobbantás után közvetlenül' sújtólég robbant, minek következtében 30 bányász életét vesztette ás 8 súlyosan megsebesült. A Ruhr vidéken ez idén már a második nagy bányakatasztrófa. M

iközben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nagy fontosságú tanácskozásán a mezőgazdasági termelés szervezésének megjavítását vitatja meg, a nemzetközi politikában a jövő héten kezdődő genfi leszerelést értekezlet diplomáciai előkészítése folyt. Hatalmas erejű ttltakozó mozgalom bontakozott ki az Egyesült Államok elnöke által bejelentett légköri atomfegyver-kísérletek felújítása miatt. Evianban pedig megkezdődtek a francia—algériai fegyverszüneti tárgyalások, amelyek — a hírek szerint — napokon belül megegyezéshez vezethetnek. Tizenhét külügyminiszter genf

i tanácskozása előtt BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK séges elemek s a bombamerénylők megfékezésére, sőt néhányat a különösen erélyesen „kardoskodók" közül — például Oberhammert ls — kinevezte az olaszországi illetékesekkel tárgyaló kormányküldöttség tagjává. A kormány csak jóval később igyekezett elhatárolni magét e kétes elemektől, vagyis akkor, amikor Olaszországban már lefüleltek néhányat az említett bombamerénylök közül, akik vallomásai alapján cáfolhatatlanul bebizonyosodtak a terrorakciók s a BIB tevékenysége közötti szoros összefüggések. A tiroli tartományi kormány ennek következtében arra kényszerült, hogy lemondásra szólítsa fel Oberhammert. Gorbach szövetségi kancellár az Osztrák Néppárt stájerországi kongresszusán nyíltan támogatta Kralner, stájerországi tartományfőnököt, az Osztrák Néppárton belüli szélsőséges jobboldaliak „reformista" csoportjának szószólóját. E „reformisták" fő célkitűzése az Osztrák Néppárt és a magát Ausztria Szabadságpártjának nevező ausztriai nagynémet-újfasiszta párt jobboldali koalíciós „polgári tömb"-jének megteremtése. Gorbach — tekintettel az idén ősszel várható parlamenti választásokra — a szavazatok „összeharácsolása" érdekében a „volt" fasisztákkal, Illetve a még ma is nyíltan vagy burkoltan náci egyénekkel való clmboráskodástól sem riadt vissza, és a már 1945 óta sok esetben bevált módszerhez folyamodva felajánlotta nekik az Osztrák Néppártot. Ausztriában most már egyre többen fordulnak szembe a hovatovább fokozódó újfasiszta veszéllyel és mind gyakrabban követelik megszüntetését. A diákságot hivatalosan képviselő Osztrák Főiskolások Szövetsége, amely túlnyomórészt az Osztrák Néppárt tagjaiból áll, nemrég haladó szellemű nyilatkozatot tett közzé, amelyben élesen elítéli a nacionalista német diákegyesületek és szekértolóik gyalázatos aknamunkáját. Figyelemre méltó, hogy a gráci egyetem hallgatóinak képviselői szintén hasonló nyilatkozatot tettek. Drimmel, Ausztria klerikális oktatásügyi minisztere, akt oäntén az Osztrák Néppárt tagja — viszont rendületlenül támogatja a nacionalista-német diákszervezeteket, amelyek éppúgy, mint az első köztársaság idején, most is a német fasizmus legkészségesebb eszközei. Az orsztrák burzsoázia befolyásos körei azonban — tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre — viszszariadtak attól, hogy az érdekeiket képviselő csoportot juttassák vezető szerephez az Osztrák Néppártban. Ez a csoport ugyanis már régen s teljesen egyértelműen „elhatározta", hogy Ausztriának nem a semlegesség, hanem a Közös Piachoz való csatlakozása mellett kell „döntenie". A burzsoázia így ez év elején olyan politikusait javasolta fontos közéleti tisztségekbe, akik nem hívei a szélsőséges jobboldali „reformistáknak", így lett Figl, a volt szövetségi kancellár és külügyminiszter Alsó-Ausztria tartományfőnöke, Hurdes volt oktatásügyi miniszter, aki mindig ellenezte s ma is ellenzi a nagynémet irányzatokat — az Osztrák Néppárt képviselője a parlamentben és így választották Maietát, a keresztény szakszervezetek elnökét az osztrák parlament elnökévé. Ausztria semlegességének ellenségei körében nagy nyugtalanságot és megbotránkozást keltett, amikor Rösch hadügyminisztériumi államtitkár, Ausztria Szocialista Pártjának tagja határozottan kijelentette, hogy az ország semlegességét elsősorban a nyugati hatalmak veszélyeztetik. Ugyanakkor élesen bírálta azokat az osztrák politikusokat, akik Kelet felé a semlegességet igenlik, ugyanakkor Nyugat felé kacsingatnak, s ezzel kimutatják, hogy nem gondolják komolyan a semlegesség megvédését és megőrzését. Pittermann alkancellár, Ausztria Szocialista Pártjának elnöke azonosította magát Rösch állásfoglalásával. A Lengyel Népköztársaságban tett látogatása után — a Közös Piac híveinek nagy megrökönyödésére — kijelentette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a szocialista országokkal folytatott kereskedelem fellendítését. Mindezek a jelenségek a kormánypártokon belül s a híveik körében végbemenő ellentétek fokozódásáról tanúskodnak. Ezt még az is meggyorsítja, hogy az osztrák lakosság, de főleg a munkásság, továbbá az ifjúsági szervezetek, az Osztrák Szocialista Párt s egyéb haladó szervezetek tagjai mind n^gfobb felháborodással követik a reakció napról napra leplezetlenebb, szemtelenebb mesterkedéseit. Legújabban számos flzemi szakszervezet tagjai ls hathatós ellenintézkedéseket követeltek. Ezeket a fejleményeket az osztrák kommunisták kezdeményezése, megingathatatlan fasisztaellenes magatartása és széleskörűen példamutató aktivitása is Jelentősen meggyorsította. FRANZ KUNÉRT TT* —

r A mezőgazdasági gépeket gyártó Vihorlat üzemben elkészítették egy nagy befogadóképességű univerzális pótkocsi mintapéldányát, melyet La-, dislav Šponták és Miroslav Rajchel mesterek szerkesztettek. (A. Mičák felv. — CTKj; Tanonciskolák kezdeményezése A CSKP XII. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE Vidám és gondtalan a diákélet — mondogatják az idősebbek. Persze, ha már kikerültek az iskola padjaiból az Életbe — a nagy „É-vel". Egy tanonciskolás munkája azonban már az Iskolában is bizonyos fokig felelősségteljesebb, mint mondjuk egy 11. éves iskolásé. Három nap az iskolában, három nap a munkahelyen — ilyen a beosztás. S mind az iskolában, mind a munkahelyen nagyon kell igyekeznie, mert nemcsak tanítója, hanem Jövendő mestere is figyelemmel kíséri őt. A mester pedig nagyon megválogatja az embereket, kivel gyarapítsa csoportja létszámát. Jól tudják ezt a Kysucké Nové Mesto-i gépipari tanonciskola növendékei is. Ezért határozták el: munkaversenyt szerveznek a közelgő XII. pártkongresszus tiszteletére. Elsősorban csoportokat alakítottak, melyek közül több a szocialista munkabrigád címért versenyez. E csoportok felajánlásaiból kitűnik, hogy a diákok nemcsak a gyakorlati tevékenység — tehát a termelő munka szakaszán — törekszenek kiváló eredményekre, hanem a tanulás, a kultúra és a sport terén is. Elhatározták, hogy munkatárgyaikat teljesen selejtmentesen fogják elkészíteni, gépeiket szocialista gondozásba veszik, munkahelyükön, a tantermekben és a diákotthonban kifogástalan rendet és tisztaságot tartanak. Minden tanuló egyéni felajánlást tett tanulmányi előmentelének megjavítására. A CSISZ-bizottság Javaslatára tanulóőrsöket szerveztek, melyeken belül a jobb előmenetelő diákok segíteni fogják a gyengébbeket. Az őrsök versenyben állnak egymással. Az ifjúsági szervezet kezdeményezése természetesen nagy segítséget Jelent a tantestületnek is. A tanonciskolában gazdag kulturá-: lis élet és sporttevékenység folyik.; Fúvószenekaruk, színjátszó-, ének-^ tánc-, szavaló, és olvasókörük van. A téli estéken el-ellátogatnak a falvakba — szórakoztatják a környék lakosalt. A csoportok felajánlásában a kulturális tevékenységről is olvashatunk. A fiatalok elhatározták, hogy valamennyien tevékenyen részt vesznek egy-egy érdekkör munkájában* Nem feledkeztek meg a tudományos, műszaki és politikai előadásokról, beszélgetésekről sem. Az új csoportokban arra is gondoltak, hogy a fiatalok ismeretei képzőművészeti, irodalmi, műszaki és politikai téren is gyarapodjanak. A felajánlásokban egyébként arról ls olvashatunk, hogy az Iskola min^ den egyes növendéke naponta legalább egy órás testnevelésen vesz részt. A Jövendö szakmunkásoknak' nagy szükségük van a jó fizikai feli készültségre. Amint a diákok szavaiból kivettük! elszántan, nagy lelkesedéssel harcol-i nak a felajánlások teljesítéséért. Vé-i gezetül hadd idézzük Kocka lgazí gató szavait: — Szerintem a tanulók legnagyobb érdeme az, hogy saját maguk kezdeményezték és szervezték meg a versenymozgalmat. Látják a gyárban, hallják a rádióban, olvassák az újságokban, hogyan készül dolgozó népünk a XII. kongresszus méltó üd-. vözlésére. ök követték a Jó példát (szó) • n • n a nagyvilágban Szokatlanul élénk diplomáciai tevékenység előzte meg a jövő hét elején összeülő 18-tagú leszerelési értekezletet. Hruscsov elvtárs többszöri levélváltásban igyekezett meggyőzni a nyugati vezetőket arról, hogy kormányfők részvételével kezdjék meg a leszerelési tanácskozásokat. Kennedy és Macmillan elutasították a szovjet javaslatot és csak egy későbbi időpontban, eredményes tárgyalások esetén hajlandók Genfbe utazni. De Gaulle elnök pedig egyszerűen elvet minden tárgyalást a leszerelésről, s Franciaország nem is vesz részt a genfi tanácskozásokon, ezért kezdődik a tanácskozás csak 17 külügyminiszterrel. A nyugati sajtó szerint a francia elnökre jelentős hatással volt a bonni kancellár, amikor a leszerelést tanácskozások bojkottálásáról döntött. Adenauer különben — egyes Jelentések szerint — külügyminiszterét Svájcba küldi, hogy ott találkozzék amerikai és angol kollégájával és megakadályozza az esetleges kompromisszumos engedményeket. Felvetődik a kérdés, milyen eredményeket várhatunk a genfi tanácskozásoktól? Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a genfi tanácskozásokon részt vevő országok milyen szándékkal, milyen konkrét tervekkel ülnek tárgyalóasztalhoz. , A Szovjetunió álláspontja egyszerű; általános és teljes leszerelést javasol és ha ezt a Nyugat elfogadja, hajlandó bármilyen ellenőrzési rendszert elfogadni. Ezzel szemben az Egyesült Államok úgynevezett „általános leszerelési Javaslata" két fő célt követ. • Minden körülmények között fenn akarja tartani katonai erejét és „leszerelés" esetén szeretné átcsempészni az ENSZ-haderők keretébe és ott megőrizni azt. • A leszerelés folyamán olyan katonai előnyöket kicsikarni, amelyek a nyugati hatalmak javára fordítanák az erőviszonyokat. Az amerikai javaslat először a rakéták betiltását javasolja. A külföldi katonai támaszpontok felszámolását csak utána hajtaná végre, a hadsereg megszüntetését pedig a leszerelési folyamat utolsó fázisában hajtanák végre. A legfontosabb ütközőpont azonban az el lenőrzés kérdése. A nyugati Javaslat továbbra is a fegyverkezés ellenőrzését szeretné elérni és maga a leszerelés csak alárendelt, másodrendű probléma maradna. Természetes, hogy az ilyesfajta ellenőrzést a Szovjetunió soha nem fogadja el, mert ez nem a leszerelést, hanem a militaristák spekulációit szolgálja. S ha mindehhez hozzászámítjuk még Franciaország távolmaradását, sajnos, arra a következtetésre kell Jutnunk, hogy a nyugati hatalmak ugyancsak viszolyognak a megegyezésnek még a lehetőségétől is. Hiszen miféle megegyezést lehetne kötni Franciaország nélkül? Az amerikai sajtó igyekszik előkészíteni a közvéleményt az esetleges kudarcra. A New York Times és az US News and World Report terjedelmes Cikkeikben azt fejtegetik, hogy a leszerelés gyakorlati megvalósítására csakis 1965 körül kerülhet sor és el fog húzódni 1977-ig ls. Az említett két lap szerint 1985-ig a fegyverkezési hajsza még tovább fokozódik. Nem véletlen, hogy éppen a leszerelési tárgyalások előestéjén látnak napvilágot hasonló fejtegetések az amerikai sajtóban. A genfi tanácskozásokra legsötétebb ármányokat vető határozat azonban az amerikai kormány azon intézkedése, miszerint a közeljövőben az USA felújítja a légköri atomfegyverkísérleteket. O Kilátástalan zsarolás Az amerikai elnök bejelentése a légköri atomfegyver-kísérletek felújításáról komoly felháborodást váltott kl az egész világon. Az amerikai közvélemény tiltakozó tüntetésekkel fejezi ki, hogy elítéli a kormány e békeellenes lépését, a japán kormány jegyzékben tiltakozott Washingtonban, és a világ különböző részéről tudósok, közéleti személyiségek, szervezetek ttltakozó táviratai özönlenek Washingtonba. önkénytelenül is felvetődik a kérdés, mit akar elérni az Egyesült Államok ezzel a lépésével? Az amerikai külügyminiszter Genfben fog tárgyalni a leszerelésről, amelynek egyik Jelentős problémája az atomfegyverek betiltása, s közben a Karácsony-szigeten újabb robbantássorozatot készítenek elő. Mindennek csak az a magyarázata lehet, hogy az Egyesült Államok zsarolni szeretné a Szovjetuniót, Ily módon szeretné rákényszeríteni a Szovjetunióra a nukleáris fegyverkísérletek betiltásával kapcsolatban tett amerikai „ellenőrzési rendszert". Ha ezt elfogadná a Szovjetunió, az USA elállna a kísérletek felújításától. Ez a manőver azonban nem hozhat semmi eredményt. Hruscsov elvtárs Kennedy elnökhöz intézett legutóbbi levelében egyértelműen kijelentette, hogy a Szovjetuniót nem lehet zsarolni. Ha pedig az Egyesült Államok felújítja a légköri atomrobbantásokat, akkor a Szovjetunió is kénytelen lesz védelme érdekében kipróbálni új típusú atomfegyvereit. Ez érthető ls, hiszen az Egyesült Államok már eddig is kétszer annyi nukleáris robbantást hajtott végre, mint a Szovjetunió. Hruscsov elvtárs figyelmeztetett arra, „lehetséges, hogy a Szovjetuniótól olyan választ várnak, hajlandó-e még az áprilisi nukleáris kísérletek megkezdése előtt hozzájárulni egy olyan szerződés általunk már elutasított feltételeihez, amely a kísérletek megszüntetése feletti nemzetközt ellenőrzés ürügye alatt a felderítés és a kémkedés szerteágazó hálózatának megteremtéséhez vezetne? Remélem, hogy ezt nem várják tőlünk, mert különben ez igen hasonlítana az atomzsaroláshoz. Ilyen módszerek a Szovjetunióval szemben senkinek sem hoztak babérokat a múltban, ma sem és holnap sem nyújtanak eredményt". Ilyen bonyolult helyzetben kezdi meg tanácskozását a genfi leszerelési értekezlet. Mi azonban bízunk benne, hogy a tanácskozások valami eredményt csak hoznak, hiszen a bizottság öt szocialista tagja és nyolc semleges tagállamának többsége nyíltan támogatta az általános és teljes leszerelést és többször kiállt mielőbbi valóra váltásuk mellett. A világ közvéleményének egyre fokozódó nyomása is meggondolásra fogja kényszeríteni a nyugati vezető politikusokat. g> Az algériai fegyverszünet küszöbén Evianban újra tárgyalóasztalhoz ültek a francia és az ideiglenes algériai kormány küldöttségei, hogy az • •••••H I • • • előző titkos tárgyalásokon még nyitva hagyott kérdésekben megegyezést találjanak és végre aláírják a nyolcadik éve tartó gyarmati háború végét Jelentő fegyverszüneti egyezményt. Sajtőjelentések szerint számos alapvető kérdésben már sikerült megegyezni. Ezek közül a legfontosabbak: Az Algériában élő európaiak helyzete, a szaharai kőolaj, a katonai támaszpontok, a két ország közötti együttműködés stb. Azonban a megoldásra váró problémákat sem szabad lebecsülni. A francia lapok jelentései szerint ezek közül a legje-. lentőseb'bek: • A fegyverszünet és az algériai népszavazás közötti Időszak hosszának meghatározása. • Az átmeneti időszakban francia, vagy az ideiglenes algériai közigazgatáshoz tartozzon-e az algériaiakból felállított rendfenntartó hadsereg. • Hány év alatt vonják ki a francia egységeket Algériából? • A politikai foglyok azonnali szabadon bocsátásának kérdése. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a legfontosabb kérdésekben már sikerült közös nevezőre Jutni, és egyes derűlátó jelentések szerint csupán napok kérdése, hogy Evianban megoldják a még fennálló nézeteltéréseket. Az egész világ haladó közvéleménye örömmel látja, hogy az algériai nép hősi szabadságharca végre jobb belátásra kényszerítette a pártzsi kormányt. De Gaulle hatalomrajutásakor még hallani sem akart Algéria függetlenségéről, ma pedig kénytelen elismerni az algériai nép szuverenitását. Ez a haladó erők nagy győzelme. Hiába fokozzák a végtelenségig terrorakcióikat a fasiszták, hiába fenyegetődznek, az algértíft béke hívei erősebbek Franciaországban és az egész világon, s ezt kénytelen tudomásul venni a francia koripány is. Bízzunk benne, hogy Evianban megegyezik a két fél, aláírják a fegyverszüneti egyezményt, és Algéria népe végre elindulhat a független feflődés még sok nehézséget rejtő, göröngyös útján. Sz. B. ŰJ SZÖ 4 * 1982. március la