Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-10 / 68. szám, szombat

A Közös Piac árnyékában Legújabban az újnáci nagynémet üzelmek veszélyére, Ausztria sem­legességének és függetlenségének aláásására utaló események állnak az osztrák közvélemény figyelmének homlokterében... Országszerte nagyon sokat hallatt magáról a „Berg Isel-Bund" (BIB) nevű szervezet, amely néhány évvel ezelőtt a németajkú dél-tlroliak er­kölcsi-politikai helyzetének és az au­tonom Jogok korlátozása, illetve el nem Ismerése elleni küzdelemnek tá­mogatására létesült. Az osztrák pol­gári pártoknak és Ausztria Szocialis­ta Pártjának funkcionáriusai egy­aránt részt vettek e szervezet kiépí­tésében. A BIB rövid időn belül az olaszgyűlölő soviniszták központjává változott, és fokozatosan a reakciós, nagynéniét, illetve fasiszta elemek egyre nagyobb befolyása alá került. A BIB tagjai ekkor már nem eléged­tek meg azzal, hogy az 1946-ban Olaszország és Ausztria között Pá­rizsban létrejött megegyezés értel­mében a dél-tirollak autonómiájá­nak érvényesülését szorgalmazzák, hanem „önrendelkezési jogot", más szóval az Olaszország területétől való elszakadást követelték. A BIB egyes vezetői, — többek között Oberhammer, a tiroli tartományi kormány akkori dél-tlroll előadója, az Osztrák Néppárt tiroli elnöke is — teljesen nyíltan hirdették az erő­szak jogosultságát és leplezetlenül helyeselték a Dél-Tirolban mind gyakrabban végrehajtott terrorakció­kat. Mindez nem gátolta a kormányt abban, hogy ami Dél-Tirollal kapcso­latos politikáját illeti, az említett szervezetet tekintse támaszának. Ausztria Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága már a múlt év derekán figyelmeztette a kor­mányt e káros politika súlyos kö­vetkezményeire. Ez a figyelmeztetés különösen akkor vált Időszerűvé, amikor a náci bérencek egyre több bombamerényletet követtek el. Az osztrák kormány azonban nem volt hajlandó semmit se tenni a szélső­Újabb bányaszerencsétlenség a Ruhr vidéken Bonn (CTK) — Hamme, Rúhr-vidéki város közelében levő „Sachsen" nevű bányában péntek reggel 1140 méter mélységben kőzetrobbantás után köz­vetlenül' sújtólég robbant, minek követ­keztében 30 bányász életét vesztette ás 8 súlyosan megsebesült. A Ruhr vidéken ez idén már a második nagy bányaka­tasztrófa. M iközben a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga nagy fontosságú tanácskozásán a mezőgazdasági termelés szervezésé­nek megjavítását vitatja meg, a nem­zetközi politikában a jövő héten kez­dődő genfi leszerelést értekezlet diplomáciai előkészítése folyt. Hatal­mas erejű ttltakozó mozgalom bon­takozott ki az Egyesült Államok el­nöke által bejelentett légköri atom­fegyver-kísérletek felújítása miatt. Evianban pedig megkezdődtek a fran­cia—algériai fegyverszüneti tárgya­lások, amelyek — a hírek szerint — napokon belül megegyezéshez vezet­hetnek. Tizenhét külügyminiszter genf i tanácskozása előtt BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK séges elemek s a bombamerénylők megfékezésére, sőt néhányat a kü­lönösen erélyesen „kardoskodók" kö­zül — például Oberhammert ls — kinevezte az olaszországi illetéke­sekkel tárgyaló kormányküldöttség tagjává. A kormány csak jóval később igye­kezett elhatárolni magét e kétes ele­mektől, vagyis akkor, amikor Olasz­országban már lefüleltek néhányat az említett bombamerénylök közül, akik vallomásai alapján cáfolhatat­lanul bebizonyosodtak a terrorak­ciók s a BIB tevékenysége közötti szoros összefüggések. A tiroli tar­tományi kormány ennek következ­tében arra kényszerült, hogy lemon­dásra szólítsa fel Oberhammert. Gorbach szövetségi kancellár az Osztrák Néppárt stájerországi kong­resszusán nyíltan támogatta Kral­ner, stájerországi tartományfőnököt, az Osztrák Néppárton belüli szélsősé­ges jobboldaliak „reformista" cso­portjának szószólóját. E „reformis­ták" fő célkitűzése az Osztrák Nép­párt és a magát Ausztria Szabadság­pártjának nevező ausztriai nagyné­met-újfasiszta párt jobboldali koalí­ciós „polgári tömb"-jének megterem­tése. Gorbach — tekintettel az idén ősszel várható parlamenti választá­sokra — a szavazatok „összehará­csolása" érdekében a „volt" fasisz­tákkal, Illetve a még ma is nyíltan vagy burkoltan náci egyénekkel való clmboráskodástól sem riadt vissza, és a már 1945 óta sok esetben be­vált módszerhez folyamodva felaján­lotta nekik az Osztrák Néppártot. Ausztriában most már egyre többen fordulnak szembe a hovato­vább fokozódó újfasiszta veszéllyel és mind gyakrabban követelik meg­szüntetését. A diákságot hivatalosan képviselő Osztrák Főiskolások Szö­vetsége, amely túlnyomórészt az Osztrák Néppárt tagjaiból áll, nem­rég haladó szellemű nyilatkozatot tett közzé, amelyben élesen elítéli a nacionalista német diákegyesületek és szekértolóik gyalázatos akna­munkáját. Figyelemre méltó, hogy a gráci egyetem hallgatóinak képvise­lői szintén hasonló nyilatkozatot tet­tek. Drimmel, Ausztria klerikális ok­tatásügyi minisztere, akt oäntén az Osztrák Néppárt tagja — viszont rendületlenül támogatja a naciona­lista-német diákszervezeteket, ame­lyek éppúgy, mint az első köztársa­ság idején, most is a német fasiz­mus legkészségesebb eszközei. Az orsztrák burzsoázia befolyásos körei azonban — tekintettel a je­lenlegi nemzetközi helyzetre — visz­szariadtak attól, hogy az érdekeiket képviselő csoportot juttassák vezető szerephez az Osztrák Néppártban. Ez a csoport ugyanis már régen s tel­jesen egyértelműen „elhatározta", hogy Ausztriának nem a semleges­ség, hanem a Közös Piachoz való csatlakozása mellett kell „döntenie". A burzsoázia így ez év elején olyan politikusait javasolta fontos közéleti tisztségekbe, akik nem hívei a szél­sőséges jobboldali „reformistáknak", így lett Figl, a volt szövetségi kan­cellár és külügyminiszter Alsó-Auszt­ria tartományfőnöke, Hurdes volt ok­tatásügyi miniszter, aki mindig elle­nezte s ma is ellenzi a nagynémet irányzatokat — az Osztrák Néppárt képviselője a parlamentben és így választották Maietát, a keresztény szakszervezetek elnökét az osztrák parlament elnökévé. Ausztria semlegességének ellensé­gei körében nagy nyugtalanságot és megbotránkozást keltett, amikor Rösch hadügyminisztériumi államtit­kár, Ausztria Szocialista Pártjának tagja határozottan kijelentette, hogy az ország semlegességét elsősorban a nyugati hatalmak veszélyeztetik. Ugyanakkor élesen bírálta azokat az osztrák politikusokat, akik Kelet felé a semlegességet igenlik, ugyan­akkor Nyugat felé kacsingatnak, s ez­zel kimutatják, hogy nem gondolják komolyan a semlegesség megvédését és megőrzését. Pittermann alkancel­lár, Ausztria Szocialista Pártjának elnöke azonosította magát Rösch ál­lásfoglalásával. A Lengyel Népköztár­saságban tett látogatása után — a Közös Piac híveinek nagy megrökö­nyödésére — kijelentette, hogy feltét­lenül szükségesnek tartja a szocia­lista országokkal folytatott kereske­delem fellendítését. Mindezek a jelenségek a kor­mánypártokon belül s a híveik kö­rében végbemenő ellentétek fokozó­dásáról tanúskodnak. Ezt még az is meggyorsítja, hogy az osztrák lakos­ság, de főleg a munkásság, továb­bá az ifjúsági szervezetek, az Osztrák Szocialista Párt s egyéb haladó szer­vezetek tagjai mind n^gfobb felhá­borodással követik a reakció napról napra leplezetlenebb, szemtelenebb mesterkedéseit. Legújabban számos flzemi szakszervezet tagjai ls hatha­tós ellenintézkedéseket követeltek. Ezeket a fejleményeket az osztrák kommunisták kezdeményezése, meg­ingathatatlan fasisztaellenes magatar­tása és széleskörűen példamutató ak­tivitása is Jelentősen meggyorsította. FRANZ KUNÉRT ­TT* — r A mezőgazdasági gépeket gyártó Vihorlat üzemben elkészítették egy nagy befogadóképességű univerzális pótkocsi mintapéldányát, melyet La-, dislav Šponták és Miroslav Rajchel mesterek szerkesztettek. (A. Mičák felv. — CTKj; Tanonciskolák kezdeményezése A CSKP XII. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE Vidám és gondtalan a diákélet — mondogatják az idősebbek. Persze, ha már kikerültek az iskola padjaiból az Életbe — a nagy „É-vel". Egy ta­nonciskolás munkája azonban már az Iskolában is bizonyos fokig felelős­ségteljesebb, mint mondjuk egy 11. éves iskolásé. Három nap az iskolá­ban, három nap a munkahelyen — ilyen a beosztás. S mind az iskolá­ban, mind a munkahelyen nagyon kell igyekeznie, mert nemcsak ta­nítója, hanem Jövendő mestere is fi­gyelemmel kíséri őt. A mester pedig nagyon megválogatja az embereket, kivel gyarapítsa csoportja létszámát. Jól tudják ezt a Kysucké Nové Mesto-i gépipari tanonciskola növen­dékei is. Ezért határozták el: mun­kaversenyt szerveznek a közelgő XII. pártkongresszus tiszteletére. Elsősor­ban csoportokat alakítottak, melyek közül több a szocialista munkabri­gád címért versenyez. E csoportok felajánlásaiból kitűnik, hogy a diá­kok nemcsak a gyakorlati tevékeny­ség — tehát a termelő munka sza­kaszán — törekszenek kiváló ered­ményekre, hanem a tanulás, a kul­túra és a sport terén is. Elhatároz­ták, hogy munkatárgyaikat teljesen selejtmentesen fogják elkészíteni, gépeiket szocialista gondozásba ve­szik, munkahelyükön, a tantermek­ben és a diákotthonban kifogástalan rendet és tisztaságot tartanak. Min­den tanuló egyéni felajánlást tett ta­nulmányi előmentelének megjavításá­ra. A CSISZ-bizottság Javaslatára ta­nulóőrsöket szerveztek, melyeken be­lül a jobb előmenetelő diákok se­gíteni fogják a gyengébbeket. Az őr­sök versenyben állnak egymással. Az ifjúsági szervezet kezdeményezése természetesen nagy segítséget Jelent a tantestületnek is. A tanonciskolában gazdag kulturá-: lis élet és sporttevékenység folyik.; Fúvószenekaruk, színjátszó-, ének-^ tánc-, szavaló, és olvasókörük van. A téli estéken el-ellátogatnak a fal­vakba — szórakoztatják a környék la­kosalt. A csoportok felajánlásában a kulturális tevékenységről is olvasha­tunk. A fiatalok elhatározták, hogy valamennyien tevékenyen részt vesz­nek egy-egy érdekkör munkájában* Nem feledkeztek meg a tudomá­nyos, műszaki és politikai előadások­ról, beszélgetésekről sem. Az új cso­portokban arra is gondoltak, hogy a fiatalok ismeretei képzőművészeti, irodalmi, műszaki és politikai téren is gyarapodjanak. A felajánlásokban egyébként arról ls olvashatunk, hogy az Iskola min^ den egyes növendéke naponta leg­alább egy órás testnevelésen vesz részt. A Jövendö szakmunkásoknak' nagy szükségük van a jó fizikai feli készültségre. Amint a diákok szavaiból kivettük! elszántan, nagy lelkesedéssel harcol-i nak a felajánlások teljesítéséért. Vé-i gezetül hadd idézzük Kocka lgazí gató szavait: — Szerintem a tanulók legnagyobb érdeme az, hogy saját maguk kez­deményezték és szervezték meg a versenymozgalmat. Látják a gyárban, hallják a rádióban, olvassák az új­ságokban, hogyan készül dolgozó népünk a XII. kongresszus méltó üd-. vözlésére. ök követték a Jó példát (szó) • n • n a nagyvilágban Szokatlanul élénk diplomáciai te­vékenység előzte meg a jövő hét ele­jén összeülő 18-tagú leszerelési ér­tekezletet. Hruscsov elvtárs többszöri levélváltásban igyekezett meggyőzni a nyugati vezetőket arról, hogy kor­mányfők részvételével kezdjék meg a leszerelési tanácskozásokat. Kennedy és Macmillan elutasították a szovjet javaslatot és csak egy későbbi idő­pontban, eredményes tárgyalások ese­tén hajlandók Genfbe utazni. De Gaul­le elnök pedig egyszerűen elvet min­den tárgyalást a leszerelésről, s Fran­ciaország nem is vesz részt a gen­fi tanácskozásokon, ezért kezdődik a tanácskozás csak 17 külügyminiszter­rel. A nyugati sajtó szerint a francia elnökre jelentős hatással volt a bonni kancellár, amikor a leszerelést ta­nácskozások bojkottálásáról döntött. Adenauer különben — egyes Jelenté­sek szerint — külügyminiszterét Svájcba küldi, hogy ott találkozzék amerikai és angol kollégájával és megakadályozza az esetleges kompro­misszumos engedményeket. Felvetődik a kérdés, milyen ered­ményeket várhatunk a genfi tanács­kozásoktól? Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a genfi tanácskozásokon részt vevő országok milyen szándékkal, mi­lyen konkrét tervekkel ülnek tárgya­lóasztalhoz. , A Szovjetunió álláspontja egyszerű; általános és teljes leszerelést java­sol és ha ezt a Nyugat elfogadja, hajlandó bármilyen ellenőrzési rend­szert elfogadni. Ezzel szemben az Egyesült Államok úgynevezett „általános leszerelési Ja­vaslata" két fő célt követ. • Minden körülmények között fenn akarja tartani katonai erejét és „le­szerelés" esetén szeretné átcsempész­ni az ENSZ-haderők keretébe és ott megőrizni azt. • A leszerelés folyamán olyan ka­tonai előnyöket kicsikarni, amelyek a nyugati hatalmak javára fordítanák az erőviszonyokat. Az amerikai javaslat először a ra­kéták betiltását javasolja. A külföl­di katonai támaszpontok felszámolá­sát csak utána hajtaná végre, a had­sereg megszüntetését pedig a lesze­relési folyamat utolsó fázisában haj­tanák végre. A legfontosabb ütközőpont azonban az el lenőrzés kérdése. A nyugati Javaslat továbbra is a fegyverkezés ellenőrzését szeretné elérni és maga a leszerelés csak alárendelt, másod­rendű probléma maradna. Természe­tes, hogy az ilyesfajta ellenőrzést a Szovjetunió soha nem fogadja el, mert ez nem a leszerelést, hanem a mili­taristák spekulációit szolgálja. S ha mindehhez hozzászámítjuk még Fran­ciaország távolmaradását, sajnos, ar­ra a következtetésre kell Jutnunk, hogy a nyugati hatalmak ugyancsak viszolyognak a megegyezésnek még a lehetőségétől is. Hiszen miféle megegyezést lehetne kötni Franciaor­szág nélkül? Az amerikai sajtó igyekszik előké­szíteni a közvéleményt az esetleges kudarcra. A New York Times és az US News and World Report terjedel­mes Cikkeikben azt fejtegetik, hogy a leszerelés gyakorlati megvalósítá­sára csakis 1965 körül kerülhet sor és el fog húzódni 1977-ig ls. Az em­lített két lap szerint 1985-ig a fegy­verkezési hajsza még tovább foko­zódik. Nem véletlen, hogy éppen a leszerelési tárgyalások előestéjén lát­nak napvilágot hasonló fejtegetések az amerikai sajtóban. A genfi tanácskozásokra legsöté­tebb ármányokat vető határozat azon­ban az amerikai kormány azon intéz­kedése, miszerint a közeljövőben az USA felújítja a légköri atomfegyver­kísérleteket. O Kilátástalan zsarolás Az amerikai elnök bejelentése a légköri atomfegyver-kísérletek felújí­tásáról komoly felháborodást váltott kl az egész világon. Az amerikai köz­vélemény tiltakozó tüntetésekkel fe­jezi ki, hogy elítéli a kormány e bé­keellenes lépését, a japán kormány jegyzékben tiltakozott Washingtonban, és a világ különböző részéről tudósok, közéleti személyiségek, szervezetek ttltakozó táviratai özönlenek Washing­tonba. önkénytelenül is felvetődik a kér­dés, mit akar elérni az Egyesült Ál­lamok ezzel a lépésével? Az ameri­kai külügyminiszter Genfben fog tár­gyalni a leszerelésről, amelynek egyik Jelentős problémája az atom­fegyverek betiltása, s közben a Ka­rácsony-szigeten újabb robbantássoro­zatot készítenek elő. Mindennek csak az a magyarázata lehet, hogy az Egyesült Államok zsa­rolni szeretné a Szovjetuniót, Ily mó­don szeretné rákényszeríteni a Szov­jetunióra a nukleáris fegyverkísérle­tek betiltásával kapcsolatban tett amerikai „ellenőrzési rendszert". Ha ezt elfogadná a Szovjetunió, az USA elállna a kísérletek felújításától. Ez a manőver azonban nem hozhat sem­mi eredményt. Hruscsov elvtárs Kennedy elnökhöz intézett legutóbbi levelében egyértel­műen kijelentette, hogy a Szovjet­uniót nem lehet zsarolni. Ha pedig az Egyesült Államok felújítja a lég­köri atomrobbantásokat, akkor a Szov­jetunió is kénytelen lesz védelme ér­dekében kipróbálni új típusú atom­fegyvereit. Ez érthető ls, hiszen az Egyesült Államok már eddig is két­szer annyi nukleáris robbantást haj­tott végre, mint a Szovjetunió. Hrus­csov elvtárs figyelmeztetett arra, „le­hetséges, hogy a Szovjetuniótól olyan választ várnak, hajlandó-e még az áp­rilisi nukleáris kísérletek megkezdé­se előtt hozzájárulni egy olyan szer­ződés általunk már elutasított felté­teleihez, amely a kísérletek megszün­tetése feletti nemzetközt ellenőrzés ürügye alatt a felderítés és a kém­kedés szerteágazó hálózatának meg­teremtéséhez vezetne? Remélem, hogy ezt nem várják tőlünk, mert külön­ben ez igen hasonlítana az atomzsa­roláshoz. Ilyen módszerek a Szovjet­unióval szemben senkinek sem hoztak babérokat a múltban, ma sem és hol­nap sem nyújtanak eredményt". Ilyen bonyolult helyzetben kezdi meg tanácskozását a genfi leszerelési értekezlet. Mi azonban bízunk ben­ne, hogy a tanácskozások valami eredményt csak hoznak, hiszen a bi­zottság öt szocialista tagja és nyolc semleges tagállamának többsége nyíl­tan támogatta az általános és teljes leszerelést és többször kiállt mielőb­bi valóra váltásuk mellett. A világ közvéleményének egyre fokozódó nyomása is meggondolásra fogja kény­szeríteni a nyugati vezető politiku­sokat. g> Az algériai fegyverszünet küszöbén Evianban újra tárgyalóasztalhoz ül­tek a francia és az ideiglenes algé­riai kormány küldöttségei, hogy az • •••••H I • • • előző titkos tárgyalásokon még nyit­va hagyott kérdésekben megegyezést találjanak és végre aláírják a nyolca­dik éve tartó gyarmati háború végét Jelentő fegyverszüneti egyezményt. Sajtőjelentések szerint számos alapvető kérdésben már sikerült meg­egyezni. Ezek közül a legfontosab­bak: Az Algériában élő európaiak helyzete, a szaharai kőolaj, a kato­nai támaszpontok, a két ország kö­zötti együttműködés stb. Azonban a megoldásra váró problémákat sem szabad lebecsülni. A francia lapok je­lentései szerint ezek közül a legje-. lentőseb'bek: • A fegyverszünet és az algériai népszavazás közötti Időszak hosszá­nak meghatározása. • Az átmeneti időszakban francia, vagy az ideiglenes algériai közigaz­gatáshoz tartozzon-e az algériaiakból felállított rendfenntartó hadsereg. • Hány év alatt vonják ki a fran­cia egységeket Algériából? • A politikai foglyok azonnali sza­badon bocsátásának kérdése. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a legfontosabb kérdésekben már si­került közös nevezőre Jutni, és egyes derűlátó jelentések szerint csupán napok kérdése, hogy Evianban meg­oldják a még fennálló nézeteltérése­ket. Az egész világ haladó közvé­leménye örömmel látja, hogy az al­gériai nép hősi szabadságharca végre jobb belátásra kényszerítette a párt­zsi kormányt. De Gaulle hatalomraju­tásakor még hallani sem akart Algé­ria függetlenségéről, ma pedig kény­telen elismerni az algériai nép szuve­renitását. Ez a haladó erők nagy győzelme. Hiába fokozzák a végtelen­ségig terrorakcióikat a fasiszták, hiá­ba fenyegetődznek, az algértíft béke hívei erősebbek Franciaországban és az egész világon, s ezt kénytelen tu­domásul venni a francia koripány is. Bízzunk benne, hogy Evianban meg­egyezik a két fél, aláírják a fegy­verszüneti egyezményt, és Algéria né­pe végre elindulhat a független fef­lődés még sok nehézséget rejtő, gö­röngyös útján. Sz. B. ŰJ SZÖ 4 * 1982. március la

Next

/
Thumbnails
Contents