Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-14 / 72. szám, szerda

„Lenin élete és műve a munkásosztály számára a könyvek könyve, amelyben még sokáig és többet fog lapozni, mint bármilyen más könyvben, meri Lenin volt az, aki végre az évszázados nyomor és harcok után a munkásosztályt oda állította, arra a helyre, amelyet az emberi társadalom fejlődése határozott meg számára és lehetővé tette, hogy teljesen és szabadon teljesíthesse nagy, felszabadító történelmi küldetését." Zdeiiék Nejedlý Zdenék Nejedlý emlékének A

z igazi szeretet nehezen talál szavakat — olyan, mint a magas fűben elvesztett gyűrű. Bizony! Egyszeriben cserbenhagyott minden ékesszólásunk. Hova is lett? Hirtelen újból úgy érezzük magunkat, mint sok-sok évvel ezelőtt, amikor a VAR ülésein, mintha torkunkon akadt volna a szó. Professzor , úr, most már nyíltan meg tudom mondani önnek — akkor szinte elkápráztattak bennünket a beszédei, az' a mód, ahogy irátfyította és bölcsen gazdagította ezeket az estéket, amint óriási zsilipként fel TELJES NEGYVEN ÉVEN AT hűséggel és szeretettel haladtam a mi drága CSKP-nk oldalán; készen, hogy erőmhöz mérten segítsek ott, ahol csak tudtam. Hogyan is ne emlékeznék meg erről ebben az örömteli komoly pillanatban!... Nagy örömmel tölt el, hogy ily idős korban is Csehszlovákia Kommunista Pártja fiának vallhatom magam; s most a 40. évforduló napján is biztosíthatom a pártot, hogy magatartásomban - utolsó leheletemig — mi sem változik, 1961. május 16. 17 ÖZVEILENÜL 84. születésnapja 1

1 után, melyet 1962. február 10én ért meg, Zdenék Nejedlý halála véget vetett egy időbeli terjedelem, sokoldalúság és világnézeti tisztultság tekintetében rendkívüli életpályának. Az ember távozása feletti gyászt a távozó után maradt eszmei és közösségi javaknak gazdag hagyatéka, s a hagyaték gondozásának feladata és kötelessége enyhíti. Zdenek Nejedlý mint a prágai Károly Egyetem tanára, mint a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke és mint miniszter, vezető tisztségeket töltött be, ózonban nem ezek a tisztségek tették őt jelentékeny tényezővé, hanem munkásságával és egyéniségével ő tette jelentősekké és díszesekké a funkciókat. Tudós, kutató volt és publicista, írt ezer oldalnál terjedelmesebb életrajzokat és rövidebb cikkeket, vannak zenetudományi, társadalomtörténeti, irodalomtörténeti, esztétikai és kritikai művel, tanulmányainak, valamint folyóiratokban és hírlapokban megjelent írásainak se szejú, se száma {csak a címjegyzékük, a bibliográfiájuk egész kötetet tesz ki). Mindezt nagyszerű világnézeti egységbe foglalja, az az út. amelyen Nejedlý zenetörténeti tárgyú első dolgozataitól Leninről szóló monumentális életrajzi munkájáig megtett. Ez az út a baloldal és a haladás problémái felé tájékozódó szocialista értelmiséginek útja volt, aki 51 éves korában 1929-ben véglegesen csatlakozott a kommunista párthoz, mellyel megalapításától kezdve együttműködött. Nejedlý elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét megindulásakor nyomban mélységesen átérezte és benne látta azt az egyedüli igaz és éi^ékes novumof, amely az első világháború pusztításai után értelmet ad az emberiség létének, s szemléltető példája annak a szükségszerűségnek, amely felé a társadalmi fejlődés az osztályuralom kiküszöbölésével, új kultúra és békés kölcsönösség megteremtésével halad. Nejedlý egyetemi tanulmányainak elvégzése után, 1900-ban járt Oroszországban, felkereste Lev Nyikolajevics Tolsztojt, 1919 után a mostani évszázad ' húszas éveiben mint egy delegáció tagja felkereste a Szovjetuniót, ahol a német fasizmus népi életet eltipró uralma idején 1939 márciusától 1945 májusáig mint a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanára élt s előadásokat tartott a szláv népek történetéről. Az első Csehszlovák Köztársaságban 1920 után, amikor már túljárt 40. életévén, nemcsak az egyetemen tart zenetudományi. előadásokat, ír igen szép irodalmi elemzéseket két regényíróról: Božena Némcováról és Alois Jirásekről, hanem politikai munkát végez, szerkeszt baloldali folyóiratot, majd tanügyi szaklapot s közben Csehországban és Szlovákiában elmegy sok-sok helyre az egyszerű dolgozókat tájékoztatni és velük megbeszélést folytatni a polgári Ott a dombokon, ott túl Vyszocsinán, hol oly nehezen érik a kalász, s hol csak a felhők fehér pelyhe száll, ott a dombokon, ott túl Vyszocsinán töprengő deákként mereng a táj. f Ott olvasták szelíd gyertyalángnál gyöngykönyvünk a Kralicei Bibliát és az igazság hófúváson által ott döngette házak bezárt zsaluját. OK kissé messzebb fehér Litomyšlén, mikor könnytől ködlöttek még a reggelek, hová búcsúzkodni gyűlt a sok Cseh Testvér csókolva anyjuk, szülőföldjüket. Ott valahol egy sörfőző fia pacsirta dalra először figyelt, s az első félénk rövid melódia álmába nyúló örök társa lett. És ő azután titáni zenébe szőtte életén át, mivel sorsa lett, azt mi a kicsiny dalból szólt feléje, amit a hegyi pacsirta énekelt. Ott szigorú sorsot érlelnek a dombok, ott komoly a vidék miként a nép és ráncos mint a gondolkozó homlok, melyben békét teremtő eszme ég. tudta duzzasztani e beszélgetések szintjét. Ha kérdőíveket küldenénk szét az értelmiségieknek, mondják el, hogyan történt, hogy csaknem az egyik napról a másikra szacialistákká váltak, ha röviden i,s, de az igazság szerint így kellene válaszolniok: „Zdenék Nejedlý hatása alatt". Az irodalomtörténészeknek és a tudományos dolgozóknak egyszer majd igen alaposan meg kell vizsgálniuk és mérlegelniük kell e tényt, — meg kell kísérelniük megállapítani azt, hogy az értelmiségi dolgozók hány teljes ezredét vitte át Zdenék Nejedlý a másik oldalra, ahol vidáman leng a zászlónk, s rajta a sarló és kalapács. * * * y Szepetettel emlékezem vissza 1930 nyarára, amikor a professzor úrral Zviőina alatt találkoztam. Korán, csaknem pirkadatkor kelt s csakdél.után ment ki a természetbe, hogy munkája után felfrissüljön. Rendszerint felment egészen a Zvi-: öina csúcsára. Útközben élvezte a vidék szépségét. S úgy tűnt, mintha szemében melódiák, legkedvesebb nemzeti dalai tükröződnének. Ha ódákat tudnék írni, megkísérelném háladal írását a következő témáról: Zdenék Nejedlý professzor úr ifjúsága. Könnyen menne a verselés, amint kinn a tavaszi eső kopog, a föld párolog s e pára olyan, mintha a föld drága ajándéka volna. Az erdők füstölögnek, mint a régi mesemondók, akiket valaha Alois Jirásek hallgatott. A litomyšli téren az árkádok alól az egyik ablakból zongoraszó hallatszik, valaki Smetana Hulánáját játszsza... Vasárnap délután. A külvárosi munkásházból felharsan a dal, amely mámorító, mint a nép haragja: „Lobogónk trónok fölött leng..." Karel Konrád. propaganda által torzítva bemutatott Szovjetunió gazdasági, politikai és művelődési teljesítményeiről. ELEINTE SOKAN csodálkoztak, s ezt Nejedlý maga is megemlíti egy ön életrajzi nyilatkozatában, hogy a zenekritikus és zeneesztéta miért adta a fejét politikai munkára. A tevékenységi tér eme kiterjesztésének körülményeit megértjük, ha arra gondolunk, hogy Nejedlý első, kiváló, tudományos műve a husziták énekkultúrájáról szólt. Az ének rávezette az éneklők cselekvő forradalmiságára, s a huszita forradalmiság osztályhozkötöttségének megértésétől jutott el a saját korában társadalomformáló küldetésre hivatott munkásosztály oldalára. A proletariátusban látta a burzsoá nemzet helyére lépő dolgozó vagy népi nemzet megtestesítőjét. A történetíró Nejedlý számára tehát a történettudománnyal való foglalkozás valóban az lett, aminek régi latin mondás tartja: az élő élet megértésének mestere. A dolgozó nép feladatául kell tekinteni a múlt becses kulturális hagyományainak gyümölcsöztetését, és Nejedlý ebben a tekintetben magáévá teszi Lenin tanítását a nép viszonyulásáról a fenntartást érdemlő kulturális örökséghez. A MUNKÁSOSZTÁLLYAL való azonosulás szilárd fenntartásában, megőrzésében Nejedlý nem ismert megalkuvást vagy ingadozást. Politikai éleslátás jellemezte őt akkor, amikor balfelől bírálta a szociáldemokrácia elposványósodását s akkor is, amikor mint valami rendíthetetlen szirt, érintetlen maradt a revizionizmus szenynyes árhullámától. Zdenék Nejedlý tudományos módszerére és alapvető világnézetére jellemző az a levél, amelyet most 10 éve, 1952-ben a főiskolai tudományos munkások Brnóban megtartott világnézeti konferenciájához intézett és az a rádióbeszéd, amelyben e konferencia jelentőségét méltatta. Mindkét nyilatkozat magyarul is megjelent nyomban elhangzásuk után Bratislavában a Pravda kiadásában. (Magyar vonatkozásban említsük meg, hogy Nejedlý a Magyar Tudományos Akadémiának tisztelétbeli tagja volt s e sorok írója néhány évvel ezelőtt valamelyik folyóiratban olvasta egy levélnek fotokőpiáját, amelyet igen kedves hangon és a népközi testvéri együttműködés szellemében egy hozzáforduló csehszlovákiai magyar kultúrcsoporthoz intézett.) A brnói konferenciáról szóló két nyilatkozatban mint gondolat és követelmény emelkedik ki a tudományos munka világnézeti öntudatosságának hangsúlyozása, természetesen szocialista és marxista értelemben. Felhangzik bennük a társadalmi problémák iránt közömbös és az osztályuralmak érdekeit szolgáló álobjektivitásnak elítélése, amely se hideg, se meleg, legfeljebb észlel és megállapítja, ami fennáll, de bírálatot nem gyakorol, pedig az igazi tudománynak bírálatot kell gyakorolnia, hogy javulás következzék be és megvalósuljon a szocializmushoz vezető 'haladás. Nejedlý. tudományos hitvallása volt, hogy a tudomány munkása ne szigetelje el magát a néptől. Kutatómunkát természetesen végezzen, méghozzá buzgón és fáradhatatlanul, de nem a puszta tények regisztrálása céljából, hanem azért, hogy hangoztassa új igazságok igéit. Övni kell magát a kozmopolitizmus fertőzésétől, mely más mint a dolgozók nemzetközisége. Az utóbbiban gyökeredzik a proletariátus hűsége saját népi hatalmához és népi kultúrájához, valamint becsülése más népi kultúrák irányában. Minderről Nejedlý igen világosan minden mesterséges bonyolultság nélkül tud beszélni és írni, úgy hogy őt mindenki, aki olvassa, megérti. Az öregedéssel rendszerint a látás meggyengülése jár. Nejedlý azonban kivétel, példát mutat arra, hogy a korral" a tisztánlátás megmaradhat, sőt növekedhet is. HA MÜVEINEK monumentális sorozatán végigtekintünk, vonzó szépség és nagyság nyilvánul meg abban, amint írójuk a zenetudománytól a szocialista társadalomformálás feladatainak felismeréséig és gyakorlati munkálásáig eljut, amint a társadalomtörténettől esztétikai és tudományos módszertani problémák elemzéséhez, az első republika egyetemi tanárának tanszékétől a tudást, a köz javára gyümölcsöztető kommunista eszmeiségű kultúrmunkához elérkezik. Ne feledjük el, mert etalítésre felette méltó, hogy Nejedlýbôl mindennemű papirosízű sematikusság hiányzik, hogy ő a valóságos élet dialektikus követelményeit érti, azokból indul ki. HOSSZÚ ÉVEKRE nyúló pályája nem mutat hanyatló lejtősödést; hanem megtartja az egyéni fejlődés folyamán elért magaslati szintet s ezen sem ismer ellankadást, megmerevedést. Nemes alakját magas életkorban a naplementét feledhetetlenné tevő alkonyati sugárzás veszi körül s a kultúra mezőin termékeny magvetést végző férfi gesztusát — mint Vietor Hugó Magvető című versének földművesét — horizontot átfogóvá, a csillagokig emeli. Késő nemzedékek számára is eleven marad Nejedlý tevékenységének ez a benyomása. SAS ANDOR Zdenék Nejedlý, mint egyetemi tanár, a Zdenék Fibichért folytatott harcok idejéből. (CTK felv.) De tavasz is nő itt! Budiszláv tavasza! Nem lehet előle menekülni se. Zeng ég, föld, száll vén hársak illata, s nap felé hömpölyög mint csodás zene. Ily tavaszból aztán soká él az ember, ilyen tavaszból száz évig is él, haját fessék bár zúzmarás ecsettel, szívéhez a magány már sose fér. Ily tavasz vért megaludni nem hagy, percre sem enged elkésni a harcból. Ily hegyaljai szívnek semmi csata nem nagy, életért, szépségért dobog, gyúl kitartón. Ott a dombokon, ott túl Vyszocsinán, hol tavaszelőn a felhők fehér pelyhe száll, mintha ottjárna idén is a lankán, mintha otthaladna tán a professzor úr, cvikkerén át csillan pillantása, mely hegyi patakok színétől vidul. A professzor úr... s a köznép elvtársa. Fasiszták talpában tüske. Tudós, kit tudása * gyújtott fénnyé. Cseh melódiák s az élet szerelmese. Mit nemzetének adott azzal lett nemzetévé. (Ford.: MONOSZLÖY M. DEZSŰ) Oj SZÖ 4 * 1962. március 14.