Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-10 / 68. szám, szombat

Az A1 Houriya (Szabadság), az Algéria Kommunista Párt lapja közölte az algíri Serkadji-börtönben raboskodó asszonyok egyikének börtönnaplóját. Ebből a megrózó dokumentumból idézünk részleteket. Az éjszaka és a nappal „Áldottak legyenek a nyaktilótlan hajnalok" Áldottak legyenek a nyaktilótlan hajnalok, amikor a férfiak imája felébreszt bennünket. Az éjszaka — borzalmas aggodalom. A nappal — várakozás; reménykedés egy látogatóban, egy levélben ... Az este egyhangú. Nővéreink a földön ülve cheblkát (arab csipkét) készítenek Fatma mutatja az öltéseket, a társalgás vontatott. Baia és Fatété a terem szögletében holnapi arab ínyelvleckéjét készíti. Késő van, és amikor a börtön női részlegének csengője felharsan, kérdő tekintettel néznek egymásra. A lármából Ítélve újak érkeznek. A hálótermek ajtajaihoz futunk. Szemünkbe* könny szökik: látjuk az újakat, sápadtak, kimerjjlteknek látszanak. Mégis boldogan mosolyognak ránk és a köszöntő mondat: „Grib listiqlal ia Ikhouatet!" Nemsokára itt a függetlenség, nővéreink!) ezerszer ls elhangzik. Az új foglyokat segítjük, amennyire csak tőlünk telik. Elmondják, mit álltak ki. * Mindannyiukat megkínozták, még az öregasszonyokat ís. Még most ls látható rajtuk a kínzás nyoma: a villanyáram kis pörkölései kezükön, lábukon, combjaikon, a bilincs nyomai a csuklókon, sebek a bokákon, megduzzadt ujjak, fertőzött fekélyek ... Az elkobzott terítő Ma motozás volt. A takarók, a terítők a földön hevernek, leírhatatlan rendetlenségben. A szalmazsákok kiszór is azért, mert a hímzést és kötést tiltják, másodszor azért, mert a terítőkre nővérünk ezt hímezte: „A KOMMUNIZMUS A NÉPEK BOLDOGSÁGA". Mindannyian szenvedélyesen tanulunk. Füzeteket készítettünk papírdarabokból, vagy Vászon-rongyokból. Mappákat is varrtunk, hogy rendben tarthassuk a füzeteket. Dania és Hadjira tartja az arab irodalmi leckéket. Lucie franciául diktál. Sokan a börtönben tanultunk meg írni és ol-' vásni, arabul is, franciául is. Európai nővéreink az arab beszédet tanulják. A halálba menők megpofozott, a két tiltakozó szemtanút a tuss alá vitték és ott megverték. A hír gyorsan elterjedt, mire a termünkbe értem, már tartott a tüntetés: valamennyi hálószobában kiáltoztak és énekeltek. Amikor megjöttek az erősítésül hívott rohamrendőrök, megdobáltuk őket; cipőkkel, fekete szappandarabokkal. Ez dühbe gurította őket. Kinyitották a hálótermeket és azt ordították: „Az anyák és a gyermekek menjenek ki!" Közöttünk tényleg volt egy terhes asszony és egy fiatal anya is, kétéves kislányával. Velünk akartak maradni, de végül is átcipelték őket a halálraítéltek zárkájába Minket a gumibotokkal vertek el, őket csak ököllel ütötték. Akkor is tanultunk, amikor meghallottuk a kiáltást: „Tahia el Djazair! Ailahou Akbar!" (Éljen a szabad Algéria 1 Isten nagyi) — kiáltották halálba induló testvéreink. Felugrottunk, az ablakrácsra kapaszkodva énekeltük: „Fivéreink, nem felejtjük el a mártírokat 1" Sebzett szívvel, zokogva énekeltünk, miközben a lefejezendők újra meg újra kiáltották : „Tahia el Djazair l" Hangunk vijjogott, izzott a felháborodás bennünk : „Le a gyarmatosítással! Gyilkosok 1" A rohamrendőrök futva érkeztek. A hálótermek előtt forgatták hosszú gumibotjaikat, de Yema Fatma Zohra büszkén kiegyenesedett és a szemükbe kiáltotta: „Harcunk igazságos, népünk győzni fog!" A rohamrendőrök ránk rohantak. Mi testünkkel védtük Yema Fatma Zohrát. De a rendőrök végigvertek rajtunk, elrángattak minket és nővérünket elragadták tőlünk. A fejét, a karját, a lábát ütötték, mégis emelt fővel ment közöttük. A börtönre ismét csend borult. Hány testvérünk halt meg ezen a vérszagú, nyomasztó éjszakán. A madarak fordítva, a nyirkos és piszkos szalma egy tömegben esik ki belőlük. Hogyan találjuk meg a holminkat? Az egész est« ezzel telik el. Zahia sóhajt: „Oh, Franciaország!" Baia nem ilyen szelíd, szavai nem kímélik a felügyelőnőket, akik a motozást végrehajtották. egy csipeszünk, egy tükrünk és egy ollónk megmenekült a kutatásból Egyik nővérünktói a felügyelők elkobozták kis térítőjét, előA tüntetés Mindenért harcolni kell. A táplálék borzalmas. Az éhség kínzó, de ma nem az üres csajka robbantotta ki az elkeseredést. A folyosón kereszteztem a halálraítélt Djamilát, akit erős őrizettel kísértek cellájába. Anynyi ideje volt, hogy odasúgja: egy nővért a helyettes börtönigazgató Yemat Zouaouich neve annyit jelent: a. madarak anyja. Rendkívüli öregasszony, elragadóan friss és fiatalos. Azért nevezzük így, mert imádja a madarakat. Otthon, falujában is mindig etette őket. Sajnos, a mi börtönünk udvarának szűk kútjába nem ereszkednek le a madarak, vagy csak nagyon ritkán. Ha egyet is meglát, ha nagyon messziről is, éles és magas hangján hívogatja, szemével követi, beszél hozzá. A madarak számára mindig jut egy kis kenyérmorzsája. Mások vágyaik madarainak röptét követik. Malika egész családja börtönben van: apja, anyja, öreg nagyanyja és nővére is. Malika Fatiha cellájába kísér, a jövőről beszélgetünk. „Mi lesz belőled, Malika?" — „Repülőnő leszek 1" Meryem délen szeretne dolgozni, szinte már látja magát egy új, hatalmas gyárban. Azt mondja, hogy az ő brigádja lesz a legjobb, mert annyira eleven, hogy a karja kétszer gyorsabban mozog, mint másé. Mindenki álmodozik: tanítónő, ápolónő, rádióbemondónő, szeretne lenni. Tudjuk, hogy a függetlenség után teljes erővel kell szolgálnunk hazánk felemelkedését, hiszen annyi év óta gyűlnek nálunk a romok... Az ünnep Amint felébredek, körülnézek cellánkban : az ablak még sötét, de tudom, hogy az új nap különös lesz. Külsőleg minden ugyanolyan, mint tegnap, de. gondolatomban és szívemben minden más: ma november l-e van, a függetlenségi harc megindulásának évfordulója. Aigéria nemzeti napja. Az ébresztő után meghatottan megcsókoljuk egymást, elmondjuk győzelmet, békét, szabadságot óhajtó jókívánságainkat. Az ima befejeztével Feila beszédet mond az évforduló emlékére. Felcsendülnek a hazafias dalok. Az ég szélesebbnek tűnik, az eszmék és remények olyan közösségét érzem, s nemcsak közöttünk, hanem minden algériai között is, hogy szinte eltűnnek körülünk a falak. ,Itt a leves I" — ordítja a felügyelőnő, aki már reggel óta veszett dühhel figyel bennünket. Mintha brutálisan felvertek volna álmomból. Sorba kell állnunk csajkáinkkal. A délután énekkel telik, még táncolunk is. Aouicha veri a ritmust egy felfordított szék ülőkéjén, a szék csak az ő ujjainak engedelmeskedik, olyan a szék, mint a darbouka-dob. Minden nővér énekel. Senki sem hordja a gyűlölt baileket: a rabruhát. Mindnyájan készítettünk valami ünnepi öltözéket, még a színes fátylak sem hiányzanak. Valami szokatlan készül. Az őr sorakozót parancsol. A foglyok egy részét elviszik. Az öregek sírnak, a kezüket tördelik: leányaik nélkül ki írja meg a leveleket a családnak, ki bátorítja majd őket a függetlenségi harc jó híreivel, ki szórakoztatja őket dallal-tánccal, ki védi. meg őket a börtönőröktöl? Azokkal, akiket elvisznek, elmegy a jókedv, a derűlátás, az erő. A csend súlyos. A teherautók zúgásán keresztül hallgatjuk a dalt: „Tadhiatouna 111 ouatane" (Áldozatunk a hazáért)... Távolódó nővéreink visszakiáltanak: „Viszontlátjuk egymást szabad országunkban!" A dal tele van erővel, szinte felszárnyal. Aztán távolodik, elrepül, most már alig hallható... KULTURÁLIS HÍREK FRANCIA NYELVEN is megjelent egy párizsi kiadó gondozásában Germán Tyitov szovjet űrhajós életrajza. JEVTUSENKO szovjet és Pineda Barnet kubai költő játékfilmet ír a kubai forradalomról. A filmet Kalatozov, a Szállnak a darvak alkotója rendezi. A KOSICEI Állami Színház két drámai előadás betanulásán dolgozik. A felnőttek számára a Hamletet készíti elő, a gyermekek számára pedig az Aranyhajú királylány című játékot. (a. s.) ZALA JÓZSEF: Hiába nyílnak itt-ott reggel jégvirágok az ablakon, hiába kapaszkodik belénk a szél, mely támadt északon, a szállingózó hópehely is csak addig él, míg földet ér, fogyó erejét fitogtatja, de múlik, távozik a tél. Törött a jég, üde víz csillan a völgybe tartó csermelyen, szélvédő bokrok rejtekében figyeld csak, hóvirág terem. Erdőn é> mezőn csupa zsongás, már a madár is dalba fog; és tavaszi dalt gyakorolnak a műhelyben a traktorok. ® YO RIKSEKEI0Ä0 H" A halászmadár és a kagyló Volt egyszer egy kagyló, amely felkapaszkodott a vízpartra. Ott szétnyitotta a héját, hogy élvezze a nap melegét. Egyszerre csak arra szállt egy halászmadár, és csőrével egy szempillantás alatt megragadta a kagyló húsát. A kagyló rögtön összecsukta a páncélját, és a halászmadár csőre bennszorult. Most aztán sem a madár nem tudta a csőrét kihúzni, sem a kagyló nem tudott a vízbe visszajutni. — Ma sincs eső, holnap sem lesz, hát ne is gondolj arra, hogy életben maradhatsz — mondta a halászmadár. — Ma sem eresztlek el, holnap sem eresztlek, te ls itt fogsz meghalni — felelte a kagyló. Egyikük sem akart engedni. Közben arra jött egy halászember és egyszeriben nyakoncsípte mind a kettőt. tuszonháromszor öt ez régi újság ... vagyis száztizenöt... meg tíz kiló képes folyóirat... az százhuszonöt... tizenöt dojjoz .. .az öt és fél... — Horváth Imrus félhangosan beszélt magában és szép, egyenletes számokat rótt egy papírlapra. Bízvást azt hihette volna mindenki, hogy éppen valami bonyolult számtanpéldát old meg. A mellette ülö Sebők Mist meg Kollár Vera és a háta mö<?ött álló Bíró Lali azonban tudta, hogy Imrus számaiból most éppen az s ül kl, teljesítette-e . az V. B a papírgyüj- f'W tés februári tervét. — Hurrá! Húsz és fél kilóval több. Túlteljesítettük! Mit szóltok? — kérdezte Imrus és Lali azonnal rájelelt: — Azt, hogy a pénzt, amit a terven felüli kilókért kapunk — a csapattanács határozata szerint — az iskolai napközire költhetjük — lelkendezte és most már nem állta meg szó nélkül Kollár Vera se. — No végre! Együtt lesz a pénz a képkeretekre. Holnapután megvehetjük mind a kilencet. A papírreprodukciőkat elhozom akármikor és te, Lali meg te, Imrus, összebarkácsolhatjátok a kereteket. Ma szombat. .. holnapután hétfő . . . Csütörtök délre akár kl ts akaszthatjuk a képeket. Képzeljétek, milyen nagyot néz majd ebédnél az egész társaság. Lefogadom, hogy ilyen szép képek nincsenek az új Iskola ebédlőjében se. Lejogadom\ — mondta. — Príma! A kilencedik képet oda akasszátok, ahol én szoktam ebédelni, a kályha melletti kisasztal fűié. Igaz ugyan, hogy ott csak én nézegetem, majd, mert a kályha túlságosan melegít és másnak nem akarózik odaülni, de azért lehet kép ott is. Oda akasztjátok? — kérdezte Sebők Misi és a többiek rábólintottak. Hétfőn délután felszaladt Sebők RÉNYI MAGDA: Misikéhez Imrus és eldicsekedte, hogy a papirt elvitték a gyűjtőhelyre és kitűnően sikerültek a képkeretek is. — Nini! Milyen érdekes, színes dobozok. Egész tucat! Hol szedted őket? — mutatott ekkor a Misi tanulóasztalán díszelgő különlegesen szép papírdobozokra Lali és Misi — kicsit dadogva ugyan —, de azért válaszolt: • — Nem szedtem, hanem... hogy ts mondjam . .. gyűjtöttem. A múlt héten papírgyűjtéskor, abban a drogériában kaptam, ahol a nagynénikém vezető... és tudod .'. . olyan szépek, hogy valamire majd csak jók lesznek nekem Itthon . . . Nem volt szívem őket leadni. Ha akarsz ... adok neked ts. Tessék! — mondta és odanyújtott a pajtásának egy jókora papírskatulyát. Lali azonban úgy kapta vissza a kezét, mintha parázzsal kínálták volna. — Kell a kismacskának ... a közösből szedted el... pedig tudhattad, hogy a skatulyák is nyomnak valamennyit... és szervusz! — fordult ki hirtelen az ajtón és Misi hiába kiabálta utána, hogy gyere vissza, ez a pár doboz nem a világ, — semmiképpen sem akart visszafordulni. Misi aznap, meg Í

S®' másnap, harmadnap törte hát a fejét erősen, adja-e a dobozokat, ne adja-e, de elhatározni nem tudta magát. Negyednap pedig — valami történt. Mikor csütörtök délben benyitott az iskolai napközi ebédlőjébe, rögtön szemébe ötlöttek a falakra akasztott, tetszetősen bekeretezett képek. Kislány galambbal aratás, tátrai táj, stb. ... Vajon a kályha melletti kisasztal fölé mit akasztottak? — gondolta kíváncsian és hat hosszú lépéssel ott is termett a kályha mellett. Csakhogy ... hm ... fur esa. A kisasztal felett függő alföldi tájképnek csak fél kerete volt. Baloldalt meg alsó széle ráma nélkül szégyenkezett. — Hát ez ... mtféle újítás? nézett körül Misi fejcsóválva és szemrehányó tekintete pont Lalira esett. Lalira, aki egyik kezét kényelmesen zsebrevágva éppen megállt a kályha mellett: — No nézd már? Mit csóválod a fejedet? Hogy a képkeret egyik fele hiányzik? Hát... azt hiszem, a másik jelét megtartotta valaki magának. Valamire majd csak jó lesz neki otthon. Nem volt szíve ideadnt. Egy fél képkeret nem a világ, nem igaz? — vetette oda Misinek és megvonta a vállát. Mist a képről Lalira nézett, Laliról meg újra a képre és hirtelenében olyat nyelt, mintha öklömnyi szllvásgombóc akadt volna a torkán. — De ... de Igaz ... l-lgaz ... suttogta elszontyolodva s aztán villámgyorsan sarkon fordult. Szégyenében úgy kifutott az ebédlőből, mintha kergették volna. A tigris és o tfálotyo (KÍNAI MESE) A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát: — Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris. A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. „Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátorI" — gondolta magában a tigris. Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta: — Nesze datolya, csak ne sírj már! A tigris Így gondolkozott: „Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat". Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket. Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is. Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, akí a sötétben ökörnek vélte a tigris, és a hátára pattant. *A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. „Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt ráml" — gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson. Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla. A tigris pedig félelmében tovább rohant, menekült a he- j gyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt. 1. Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt, az egyik függőleges •orban egy önállóságáért küzdő m i Y* 3 4 s' afrikai ország nevét kapjátok: 1. Kettéosztott ázsiai ország. 2. Az Egyesült Államok déli szomszédja. 3. Portugál gyarmat, ahol a hazafiak fegyverrel a kezükben harcolnak a szabadságért. 4. Ausztrállá fővárosa. 5. A legmélyebb tó Ázsiában (a Szovjetunióban). (Beküldte: Takács Ilona, Horné Saliby.) sbPIH v 2. Osszátok fel hat egyenlő nagyságú és alakú területre a fehér mezőt. (Beküldte: Nagy László, Mula.) MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Nemzetközi nőnap. 2. A kocka hatot, a kúp hármat és a golyó kettőt Jelent. 3. Egy ember ment a vásárra, a többivel csak találkozott. A múlt heti fejtörőink megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Pinke Irma, Prlbeta, 2. Csonka Nóra, BaCka, 3. Lalák Margit, Kolta, 4. Horváth Lőtte, Želiezovce, 5. Lajos István, Moča. Leveletelket és megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Oj Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. 0] SZÚ 8 * 1962. március 10.