Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-28 / 86. szám, szerda

Világ proletárjai, egyes

ülj

étek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962 március 28. szerda * 30 fillér • XV. évfolyam 88. szám Tanítónapi gondolatok Á szocialista termelés alapkövetelménye: a munka termelékenységének növelése. Ehhez azonban — hazánkban mindenütt — egyre szélesebb áttekintésre, mélyebb szakmai hozzáértésre van szükség. A műveltség és a tudás fény-' szórói: az iskola, a sajtó a könyv, a film, a színház oszlatják a ködöt és szórják a megismerés világos-i ságát. A tudatlanságot rohamozó fényszórók közt az egyik legje-' lentősebb: az Iskola, a tanító munkája. Ma és minden évben a tanítók napján, Ján Amos Komen-i ský születésének évfordulóján, a tanítók munkáját ünnepeljük. Me-) lyek hát azok az alapvető követelmények, amelyek az elmúlt idők nagy tanítóinak munkáját egyfor-i mán jellemezték s ma is példa1 képül szolgálnak. Csak az taníthat jól, akinek világos, biztos, tisztázott fogalmai vannak: aki tud. De valóban ez lenne a Jó tanítás egyedüli köve1 telménye? Nem. Az, hogy a tudás alapvető jegye a jó tanítói munkának, kétségtelen, de ha valaki tudós, ez még nem teszi őt tanítóvá. Ä tudást ugyanis továbbadni is tudni kell. S ez fokozottabb mértékben érvényes ma, mert mi-3 nél nagyobb fejlődést tettek a szaktudományok, annál bonyolultabb a tudás átadásának a módszere ls. Az elsajátítás és az el-» sajátíttatás bonyolult feladat, amihez érteni kell, aminek megvannak a maga fejlett módszerei. Ez világos, csupán azt a kérdést kell felvetni, vajon a tudás és annak átadási módszerében való járatosság kimeríti-e az előbb említett tanítói példakép fogalmát? Bizony nem. Ezeket a jegyeket a tanító egyénisége, emberi maga-tartása területén kell keresnünk, mert végső fokon ezek döntik el valakiről, hogy mennyire közelíti meg a tanítói példakép színvona1 lát. Mert vajon tanítóe az — akármilyen nagy túdású ls —, aki magatartásában komor, barátságtalan és megközelíthetetlen? Nem, mert a tanító — erre tanít minket a pedagógia története — optimista, derűs, barátságos, emberi magatartása és életmódja példaszerű. Nemcsak megközelíthető, hanem vonz, bizalmat kelt. S vajon tanító-e az — legyen bár a tanításnak akármilyen művésze —, akinek a legfőbb érté-: ket hordozó emberpalánta számára nincs hely a szívében? Nem, mert hiányzik belőle a tanítói tapintat és szeretet. És tanító-e az, aki nem látja meg tudományán túl az embert, s nem kívánja munkájával társadalmának hasznát szolgálni? Nem, mert hiányzik belőle a közösségi érzés, a figyelmesség, gyöngédség, ami a tanítóra annyira jellemző. Ha figyelemmel vizsgáljuk ezeket a tanítóval szemben támasztott Igényeket, lehetetlen észre nem vennünk ezek bázisát, a világnézeti alapot. Csak világnézetileg jól megalapozott, tudományos felfogásban és emberi magatartásban biztos alapokon álló ember tud Igazán megfelelni a tanítóval szemben támasztott sokféle igénynek és tud tökéletes tanítóvá formálódni. Mások képességének, tudásának emberi jótulajdonságainak növelése igen igényes feladat. Ezért kell a tanítónak tudatosan formálnia önmagát, hogy minél jobban megközelítse a tanítói példakép színvonalát. A szlovákiai magyar tanítók közül már sokan tudósai szakmájuknak, művészei az ismeretek átadásának és mindenekelőtt — mélyen érző, igaz emberek. A tanító nemzedékeket nevel, tudása, embersége ott tükröződik egy életen át tanítványainak értelmében és szívében. A szocializmus győzelmével keletkezett új körülmények között a tanító munkájának értékét elsősorban az szabja meg, hogy növendékei hogyan állják meg helyüket további tanulmányaik során, vagy a munkapad mellett. A tanítói munka egyik legbiztosabb értékmérője az is, hogy hányan járnak a kötelező iskolalátogatás után a szak-, közép- vagy a főiskolákra, a dolgozók esti iskolájába, a különböző szakmai vagy más tanfolyamokra. Mert ma már semmilyen Iskola sem nyújthat lezárt és végleges ismereteket. Az iskola elvégzésével az ember nem szűnik nieg tanulni, új Ismereteket szerezni. Éppen ezért a tanítói munkának az oktatásnak és a nevelésnek ma — sokkal Inkább mint a múltban — nagymértékben a gondolkodás fejlesztésére, a tudomány, a gyakorlat és a művészet világában való tájékozódás eszközei ismertetésére kell törekednie. A tanítók napján — túl a tanítói munka tiszteletén az oktatónevelőmunka jövőt formáló jelentőségének felmérésén — legyen mindnyájunk feladata: tudatosítani, hogy ma mindenkinek tanulnia kell. Nem szónoki szólam ez, hanem korunk jelentősen meggyorsult tudományos és társadalmi fejlődésének kérlelhetetlen követelménye. Dél-Szlovákia falvainak és városainak századok mulasztásait kell pótolniuk most, rövid évek alatt. Éppen ezért el kell érnünk, hogy a falu minden lakosa kötelességének érezze például, hogy gyereke sikerrel befejezze a kilencéves iskolát. Legyenek mindnyájan büszkék arra, hogy a faluból hányan tanulnak sikeresen a mezőgazdasági és gépipari iskolákban, hányan lesznek mérnökök, tanítók, orvosok. Ezek azok a tanítónapi gondolatok, melyről — többek között — a gömöri, Rim. Seč-i, Rim. Sobota-i, hodejovl és más magyar tannyelvű iskolákban olyan nagy lelkesedéssel beszéltek a hivatásukat annyira szerető, kiváló pedagógusok. Kívánjuk Szlovákia közel háromezer magyar pedagógusának és hazánk minden tanítójának, hogy felelősségteljesen végzett munkájukkal mihamarabb váltsák valóra Petőfi nagyszerű látomását: a szellem napvilágának, a jog asztalának és a bőség kosarának harmonikus egységét. Az ilyen tanítói munkához kívánunk — Ján Amos Komenský születésének 370. évfordulóján — sok sikert, A LEGJOBB TANÍTÖK KITÜNTETÉSE (ÜTK) — Kedden, március 27-én a tanítók napjának előestéjén Prágában az ősi Karolínumban egybegyűltek legjobb tanítóink és iskolaügyi dolgozóink, hogy átvegyék a nevelő- és tanítómunkában elért kimagasló sikereikért adományozott magas kitüntetéseket. Körükben megjelentek Vasil Biíak és dr. František Kahuda miniszterek, Zdenek Drban, a CSKP KB osztályvezetője, Vladimír Vedra, a CSISZ KB elnöke, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, tudományos és kulturális életünk, a szakszervezetek, a központi hivatalok és a nemzeti bizottságok képviselői. Jan Stepáneknak, az Iskola- és Kulturális Ügyi Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottsága elnökének bevezető beszéde után az egybegyűltek egy perces csenddel adóztak Zdenék Nejedlý, a tanítók nagy barátja, több tanítónemzedék nevelője em lékének. Dr. František Kahuda, iskola- és kulturális ügyi miniszter beszédében megemlékezett az iskolák és a tanítók munkája fontosságáról a magas szakképzettségű dolgozók egyre nagyobb számának nevelésében s a kommunista társadalom embere új erkölcsi tulajdonságainak és jellemének kialakításában. Végül a kitüntetettek köszönetét fejezte ki áldozatkész tevékenységükben elért eddigi kimagasló eredményeikért. » Az ünnepségen 132 tanítót és iskolaügyi dolgozót tüntettek ki. A köztársasági elnök a Munkaérdemrendet adományozta Josef Štefan Kubín érdemes művésznek, a „Kiváló munkáért" kitüntetést Jaroslava Syrovátkovának, a chomutovi járásban levő výsluni óvoda igazgatónőjének, Alois Kővárnak, a náchodi járásban levő Cerveny Kostelec-Stolin-i alapfokú kilencéves iskola igazgatójának és Jan Otáhalnak, az ostrava-kunčičkyl alapfokú kilencéves iskola Igazgatójának. Az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetést Rudolf Zelinkának, a CSTA matematikai intézete igazgatóhelyettesének adományozta. Kilencvenhat tanító kapta meg az „Érdemes tanító" megtisztelő elmet, 31 pedig az „Érdemes iskolaügy! dolgozó" címet. A kitüntetettek nevében Alfons Forst érdemes tanító valamennyi tanító háláját tolmácsolta a pártnak és a kormánynak azért a nagy segítségért és gondoskodásért, amelyben naponta részesítik ifjúságunk nevelését és oktatását, valamint a csehszlovák iskolarendszer fejlesztését. Kerületeinkben 290 tanító kapta meg az „Érdemes tanító" megtisztelő elmet. František Dobrovolnij, a Veľké Pavlovtceí Állami Gazdaság traktorosa gép csoportok alkalmazásával gyorsítja meg az őszi búza fejtrágyázását. Ed-, dig 60 hektáros táblán végezte el ezt a fontos munkát. (E. Bican felv. — CTK); A. A. Gromlko és D. Rusk közös nyilatkoznia Genf (CTK) — A TASZSZ sajtóügynökség közzétette A. A. Gromiko és D. Rusk közös nyilatkozatát, mely szerint a Szovjetunió külügyminisztere és az USA államtitkára, akik részt vettek a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság első ülésein, genfi tartózkodásuk alatt többször tárgyaltak a német problémáról és az ezzel összefüggő kérdésekről. Nyílt és hasznos beszélgetéseikkel bizonyos haladást értek el annak tisztázásában, melyik pontokban megegyező, s melyikekben eltérő a Szovjetunió és az USA állásfoglalása. A két államférfi megegyezett abban, hogy a jövőben — a kormányuknak tett jelentés s a szövetségeseikkel folytatott tanácskozások után — ismét felveszik a kapcsolatokat. A nyugati hatalmak újabb és újabb kifogásokat keresnek a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának megakadályozására A. A. Gromiko beszéde az ENSZ genfi rádiójában 1 Genf (CTK) — A. A. Gromiko, a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság tárgyalásain résztvevő szovjet küldöttség vezetője a genfi ENSZ-rádióban tartott beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány szerint nincs fontosabb feladat a tartós béke biztosításánál. A Szovjetunió az általános és teljes leszerelést tekinti a tartós béke biztosítása legmegbízhatóbb eszközének. Az emberiség túlnyomó része ma már lelkes híve az általános és teljes leszerelés gondolatának. A szovjet kormány már a genfi tárgyalások kezdetétől tárgyilagosságra törekedve kidolgozta s a tizennyolchatalmi bizottság elé terjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés tervezetét. A. A. Gromiko hangsúlyozta, hogy a tárgyalások nem minién résztvevője mutat maradéktalan jóakaratot, mert akadnak olyanok is, akik a leszerelési probléma tárgyilagos megvitatása s megoldása helyett különböző taktikázással próbálkoznak éppúgy, mint ahogyan azt már a múltban is gyakran tették. , Ezzel kapcsolatban különösen Rusk, az USA államtitkára mondott az ENSZ rádiójában március 23-án figyelemre méltő beszédet, amelyben mindenkit biztosított arról, hogy az USA képviselői Genfben jelentősen akarnak hozzájárulni a leszerelési megegyezés eléréséhez. Most azonban cselekedeteivel megcáfolja e kijelentését. Rusk úr ugyanis azt állítja, hogy a Szovjetuniónak meg kell teremtenie a nukleáris fegyverek betiltására vonatkozó egyezmény megkötéséhez szükséges feltételeket. Közismert tény, hogy a Szovjetunió nemcsak létrehozta a szükséges feltételeket, hanem konkrét javaslatot terjesztett elö a nukleáris fegyverek betiltására vonatkozó egyezményre, és bármikor hajlandó az egyezmény aláírására. Az említett javaslatban figyelembe vettük Kennedy és Macmillan 1961. szeptember 3-i javaslatait, melyek szerint a légköri atomfegyverklsérletek betiltásának ellenőrzésére a nemzeti eszközök is elegendők. A nyugati hatalmak most azért tekintik érvénytelennek saját javaslataikat, hogy mesterséges indítőokokat találjanak a nukleáris fegyverek betiltására vonatkozó egyezmény meghiúsítására. A nyugati hatalmak mindenáron a nemzetközi ellenőrzés rendszerét akarják kikényszeríteni. Nyilvánvaló azonban, hogy csak arról van szó, hogy a nemzetközi ellenőrzés leple alatt kémkedhessenek s felforgató tevékenységet fejthessenek ki a Szovjetunió területén. Gromiko elvtárs rádióbeszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió éppúgy, mint eddig, a jövőben is megtesz minden tőle tel-, hetőt a nukleáris kísérletek általános, haladéktalan és teljes beszüntetése érdekében. jl/l ikor a szövetkezet irodájában a tavasziak vetésére terelődött szó, Bara Vince, a komplexbrigád vezetője többek között megjegyezte: — Sehol sem találfuk helyünket. Indokolt a szövetkezetesek nyugtalansága, hiszen a tavasz első napjaiban úgy havazott, akárcsak télen. Nagy gondot okoz ez az embereknek, kivált az olyan szövetkezetben, mint a tvrdošovcet /Nové Zámky-l járás j ahol 1930 hektár földet kell bevetni tavasziakkal. Árpának, borsónak már a földben lenne a helye, egyelőre azonban még nem kezdhetik a vetést. Mi tagadás, a havazás kellemetlenül érintette a szövetkezeteseket, de egyben kiváltotta belőlük azt, hogy ellenszert keressenek a mostoha Időjárás okozta lemaradás be hozására. A vezetők között élénk az eszmecsere, akárcsak egy képviselőházban, ahol országos ügyekről döntenek. Egymás után hangzanak el a vélemények. — Még nem nagy a veszély. Az árpaföldekre a műtrágyát már elszórtuk, arra nincs gond, s mihelyt felszikkad a föld, vethetünk — vélekedik a brigádvezető. — Ogy van! — csatla koztk a brigádvezető véleményéhez Borbély leSzükségszerű beavatkozás renc, az első számú telep vezetője. — Még nem tartunk ott, hogy föladjuk a reményt, nincs rá ok. — Most még nincs — veszt át a szót Bogyó Géza, a szövetkezet elnöke. — De míg megszikkad a föld, néhány nap eltelik. Szerintem akkor járnánk el jól, ha abba az árpaföldbe, amit április tizedikéig nem vethetünk be, mert ez is megtörténhet, — mondja az elnök, — kukoricát vetnénk ... — Szó, ami szó — tsmerik be a többiek, — ha az árpának nem lesz meg a szükséges tenyészideje, a forró nyári naptól besülhetne, ami nem lenne gazdaságos, mert csak ocsút csépelnénk. No, de erről a közeit napok döntenek, megmutatják, hogyan járjunk el. Természetesen résen leszünk, hogy ne érjen meglepetés. Az Időjárás nem kedvez, ám a szövetkezetesek sem hagyják magukat. A hoszszan tartó tél szükségszerűvé tette a vetési időterv felülvizsgálását, a dolgozók ismételt szervezését. A traktorosok éjjel-nappal fognak dolgozni, hogy a vetés időszakát a felére csökkentsék. A vezetők most arról tanakodnak, hová mennyt embert osszanak be. Meghívókat küldenek szét, hogy a közös megbeszélésen mindenkinek tudtára adják, hol lesz a munkahelye. — Érvénytelen az előbbi terv, miszerint két hétig kellett volna tartania a vetésnek — mondja a brigádvezető. — Egy héten belül vetjük el a koratavasziakat. Igen, a szövetkezeteseknek előre kell nézniök, meghányntok-vetniök a lehetőségeket, milyen módon mérsékelhetik a természet szeszélyeit, mert máskülönben nem lenne eredményes a munkájuk. Nem kicsiség a XII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalkozásuk, hogy terven felül 605 ezer korona értékben adnak el terményeket. Márpedig az ígéretet csak úgy válthatják valóra, ha a föld gazdagon terem. — Gondoskodunk róla, legyen mit az állatok jászolába rakni, hogy az ígéret ne csak papíron maradjon — jegyzi meg az elnök. Ez a gondoskodás felülmúlja még a természet könyörtelenségét is. Más kárán tanul az okos — tartja a közmondás. Előfordul azonban, hogy saját kárán ts tanul egyetmást az ember, akárcsak a tvrdoSovceiek. Nem felejtették el a tavalyi szárazságot s most úgy rendezkednek be, hogy 200 hektáron öntözhessék a takarmányokat. Az 50 hektár cukorrépát, amit takarmányra termesztenek, a silókukorica és az évelők egy részét öntözéssel serkentik nagyobb hozamra. A termelés fokozására más módszert ts alkalmaznak. A két szomszédos szövetkezettel fatovval és Pa A laríkovóval versenybe lépnek, hogy ki termeszt több kukoricát. A versengés sokat jelent egy gazdaság életében, mert ha nyilvánosság elé kerülnek a hozamok, minden termesztő arra törekedik, hogy ő legyen az elsp. A nagy hozamokra sarkall az a 370 ezer korona is, amit a szövetkezet prémiumra szánt a határidőben és jól végzett munkáért, valamint a terven felült hozamért Ez ad ám még nagyobb lendületet a versengésnek. T gaž, hogy a verseny •*• havonkénti értékelése, egy kis munkatöbblettel jár, de megért. Megérte a fáradozást, hogy a szövetkezetesek utánanéztek, hol, mit módosíthatnak a tavaszt munkák me- . netén. Hamarább végzik el a vetést s ezzel nyernek, mert a korábban elvetett mag nagyobb termést ígér. BENYUS JŐZSEF