Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-24 / 82. szám, szombat

4Z IFJÚ EZERMESTEREK BIRODALMÁBAN A gimnáziumban, ahová nyolc esztendeig jártam, nap mint nap egy aranybetűs latin felirat fogadott, mely az iskola előcsarnokának homlokzatáról ragyogott az érkező felé: „Nem az iskolának — az életnek tanulunk". Szép vg)t a mondás és buzdító hatással volt ránk, diákokra, csaknem valamennyiünkre. Azonban gyakran tapasztaltuk, főleg amikor már a felsőbb osztályokat látogattuk, hogy a sok-sok liasznos és értékes ismeret mellett számos nagyon is kétes gyakorlati értékű ismeretet kellett elsajátítanunk, melyekről azután már csak később, miután búcsút mondtunk az iskolapadnak, alkothattuk meg véleményünket. EZEK A GONDOLATOK cikkáznak át önkéntelenül agyamon, amikor belépek az ifjú ezermesterek birodalmába. Nem valami mesebeli birodalomról vagy pedig hivatásszerűen ezermesterkedő felnőttek munkahelyéről van szó. Az ifjú ezermesterek birodalmát a Šahyi Alapfokú Kilencévjs Iskola nagyszerűen felszerelt tanműhelyeiben leltem meg, ahol ékes bizonyítékait fedeztem fel annak, hogy új típusú iskoláinkban a politechnikai nevelés ma már jóval túljutott az útkeresés kezdeti nehézségein, számos iskolában, mint például az említettben is, igen bíztató eredményeket ért el s az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbá tételében fontos szerepet tölt be. Az Ipolysági iskola lkét igen jól felszerelt tanműhellyel rendelkezik, egy famegmunkáló és egy fémmegmunkáló műhellye., melyeket közel 500 tanuló látogat Ezeket az adatokat már Nagy István és Debnár Gyula elvtársaktól tudom, akik a politechnikai oktatás, a fa- és fémmegmunkálási műhelygyakorlatok szaktanítói. Nem tudom, merre Induljak, de Nagy elvtárs készségesen kalauzol és először a famegmunkáló műhelybe vezet. Meglepő látvány fogad. A katonás rendben sorakozó gyalupadoknál kislányok szorgoskodnak. • Kezükben különféle szerszámok, arcukon a munka lázának önfeledt pírja. Amint elnézem ügyeskedésüket, azt az írígyelésre méltó biztohságot, amellyel a fűrészt, vésőt, kalapácsot, gyalut és a többi szerszámokat kezelik, arra gondolok, vajon mit szóltak volna mindehhez nagyanyáink Idejében. A FALAK MENTÉN polcokat fedezek fel, rajtuk temérdek szebbnélszebb fából készült tárgy, a kis hatodikosok által készített fadobozoktól kezdve a mutatós virágpolcokig, vörös csillaggal díszített vándorzászlócska-talapzatokig, színesre festett virágkarókig, ötletesen megtervezett és kivitelezett madáretetőkig. S polcokon ott van minden, amit a tanműhelyt felváltva látogató ügyeskezű tanulók készítettek. Egy asztalkán érdekes, meglehetősen bonyolult szerkezetet fedezek fel. Ez már nem csupán fából készült. Számos fémalkatrészt, elektromos Izzólámpákat láthatok; bonyolult kapcsolóberendezéssel. — Elektromos csirkekeltető — vág találgatásaim elébe Nagý elvtárs. A nyolcadikos fiúk kollektív munkája, melynek elkészítése során nem csupán a fiúk fa- és fémmegmunkálási ismeretei érvényesültek, hanem elektrotechnikai ismereteik is. A kilencedikes fiúk pedig ezt a kettőslétrát készítették — mutat rá Nagy elvtárs egy sárgára festett létrára, amely semmiben sem különbözik az üzletben vásárolható létráktól. Igen tetszetős kivitelezésű, gondos, szép munka. Meg ls jegyzem, hogy valamennyi fából készült tárgyat Igen Ízlésesen, szépen készítették el. — Valóban így van — bólint ró Nagy elvtárs. — Célunk nem csupán az, hogy a tanulókat megismertessük a legkülönfélébb faanyagokkal, szakszerű megmunkálásukkal, az egyes fából készítendő tárgyak tervrajz alapján történő elkészítésével, a szerszámok tökéletes használatával, tisztításával és karbantartásával, hanem vannak olyan célkitűzéseink ls,«*nelyek már a különféle üzemek munkapadjai mellé kerülő jövendő szakmunkások előzetes képzését szolgálják. így például megszoktatjuk a tanulókat, hogy minden egyes tárgy, melyet elkészítenek, ne csupán a használhatóság követelményének feleljen meg, hanem esztétikai szempontból is lehetőleg minden igényt elégítsen kl. — Tanulóinknak már Itt, a tanmű-: helyben meg kell szokniuk, hogy csak az utasítások és tervrajzok pontos betartásával elkészült tárgyakat mutathatják be, mint munkájuk eredményét, meg kell tanulniok az anyagtakarékoskodást és a selejtmentes munkát. BESZÉLGETÉS KÖZBEN átsétálunk a famegmunkáló tanműhely közvetlen szomszédságában található fémmegmunkáló műhelybe. A folyosón soksok 'zöldre festett, támlás pad áll. Mintha a város parkjában már láttam volna ezeket. Valóban így van. Megtudom Nagy elvtárstól, hogy a városi nemzeti bizottság felkérésére a tanulók szaktanítóik irányításával, társadalmi munkában vállalták e padok megjavítását. Pótolják a hiányzó léceket, kicserélik a korhadtakat, befestik a kopottakat. — Valóban igazi kis ezermesterek ezek a gyerekek jegyzem meg, mire Nagy elvtárs még elmondja, -hogy a politechnikai oktatás valóban pozitív eredményének tartható az a tény, hogy a tanulók a tantermekben is minden kisebb karbantartási munkát elvégeznek! ami azt bizonyítja, hogy a műhelygyakorlatok során szerzett Ismereteiket a gyakorlatban igen sokoldalúan tudják alkalmazni. Közben azonban már meg is érkezünk a fémmegmunkáló műhelybe, ahol éppen a nyolcadikos fiúk szorgoskodnak, Debnár elvtárs irányításával. Itt valamennyi tanulónak külön munkapadja van, s a tágas, világos műhelyben láthatóan igen jól érzik magukat. Fel is teszem a kérdést, szeretnek-e ide járni? Bélik Gyuri válaszol: — Nagyon szeretjük a műhelygyakorlatokat, akár a famegmunkáló, akár a fértimegmunkáló műhelyben végezzük ezeket; mivel Itt nagyon sok érdekeset és hasznosat tanulunk. — Én a legjobban annak örülök — folytatja egy másik fiú, Szkladányl Bandi — hogy az itt tanultakat érvényesítem odahaza is. Sok-sok kisebb javítást egyedül ls elvégzek és ez bizony nagy öröm számomra. Többen — Sille Gyuri, Balla Kálmán és mások — azonban panaszkodnak. De panaszuk is csak a műhelygyakorlatok közkedveltségét bizonyltja. A fiúk keveslik azt, hogy hetenként csupán két óra gyakorlati foglalkozásuk van, míg a többi osztályokban ennek a kétszerese. ENNEK ELLENÉRE a nyofcadikosok ls Igen szép dolgokat készítenek és munkáju'c eredményét ott láthatjuk a polcokon, melyeket a fémmegmunkáló műhelyben is megtalálunk. A pléhből készült szemétlapátok, vasból megmunkált parázskotrók, játék-gereblyék ugyanolyan szépek és a pontos munkát bizonyítják, mint •a famegmunkáló műhelyben látott készítmények. Megtudom, hogy a játék-gereblyékből, melyek a legszigorúbb bírálat alapján is vetekszenek a hasonló gyári készítményekkel, igen sokat a helybeli óvodák kicsinyel kaptak ajándékba. — Miből készül mindez? — mutatok fy tanulók temérdek''„gyártmányára" — selejtanyagokból vagy hulladékból? — Fahulladék-anyagot sikerült szereznünk a zvoleni Bučina és a žarnovical Falemezgyártó nemzeti vállalatoktól, fémhulladékot pedig a piesoki Gépgyár és a nemrég fennálló helybeli Strojstav nemzeti vállalat adott iskolánknak — világosít fel Debnár elvtárs. Miután búcsút veszek a tanműhelyektől, az Iskola Igazgatóságát keresem fel, hogy ott ls érdeklődjem, még milyen más eredményeket értek el a politechnikai oktatásban. — Ne feledkezzünk meg a mezőgazdasági gyakorlatról sem — mondja Köteles János elvtárs, ez Iskola Igazgatója. Tanulóink a mezőgazdasági gyakorlatokat ugyanúgy megszerették, mint a műhelygyakorlatokat. A víztárolóval és vízvezetékkel felszerelt kísérleti kertben a tanulók Tóth Mária és Mézes Margit tanárnők Irányításával végzik növénytermesztési és növényápolási gyakorlataikat, melyeknek fő célja a kísérletezés és a megfigyelés. A tanulók megfigyeléseikről elért eredményeiről napló formájában jegyzeteket készítenek. — A mezőgazdasági gyakorlatok népszerűségének és eredményességé' nek aligha lehet jobb bizonyítéka —< folytatja Köteles elvtárs — mint a i a számukra Igen örvendetes tényj hogy tanulóink megszerették a mező«i gazdasági munkát, és az elmúlt tanévben sok tanulónk jelentkezett me-i zőgazdasági tanonciskolába. Tervün-i ket ezen a téren magasan túlteljesítettük. Hasonló eredményekre szá-i míthatunk a mostani tanévben is. A beszélgetésbe bekapcsolódik" Nagy Emil elvtárs, igazgatóhelyettes is. — örvendetes tény, mondjá — hogy a politechnikai oktatás ma már csaknem valamennyi tantárgyban ér-: vényesül. Tanterveink egybehangoltak és így tanulóink a gyakorlati foglalkozások Idején nagy mértékben érvényesíthetik elméleti Ismereteiket, melyeket például a matematika, fizika, biológia vagy vegytani órákon szereztek. Am hangsúlyozni szeretném, úgyszólván nincs tantárgyunk, melynek a politechnikai neveléshez köze ne lenne. Köteles elvtárs még megtoldjál — Szaktanítóink, Nagy István és" Debnár Gyula elvtársak magas fokú elméleti és gyakorlati felkészültség-! gel rendelkeznek és szép eredményeket elérve vezetik a műhelygyakorla-: tokát. Mindketten valóságos ezermesterek, akik a műhelyeket második otthonuknak tekintik és mindig azon törik a fejüket, mivel egészíthetnék ki a tanműhelyek egyébként is kielégítő felszerelését. Nagy elvtárs pél-i dául nemrég készített egy körfűrészt, a meghosszabított félévi szünidőben' pedig Debnár elvtárssal együtt nap mint nap benn serénykedtek a műhelyben és egy faesztergálőgépet ké-: szítettek. Ez igen hasznos darabja lesz a műhely berendezésének. BÜCSÜZOM. Ismét régi Iskolám szép jelszava jut eszembe: Nem az iskolának — az életnek tanulunk. Itt, ebben az új típusú iskolában nem találkoztam ilyen felirattal. De a tanulók munkája, a tantestületnek a politechnikai nevelés terén elért szép eredményei, a sok-sok ügyestoe-. zű diák valamennyi magabiztos mozdulata és a munkájuk nyomán szü-i letett számtalan szebbnél-szebb készít-: mény mindennél ékesebben bizonyította számomra: ők valóban — az életnek tanulnak I SÄGI TÖTH TIBOR Kovács István: Olvadozik a föld fagya, Enyhe szellő lebben, Ébredezik már a tavasz Az alvő kis kertben. Emelgeti fejecskéjét, S szétnéz a világba, A kikelet legszerényebb, Húfebér virága. Hajladozik, csodálkozik, Belenéz a fénybe, Mint a gyermek édesanyja Ragyogó szemébe. Egy kislányka fölé hajlik, S beszél hozzá halban, —' Hallom ls, hogy mit mond neki BeoézO szavakban: — A mosolyod, — kicsi virág —J* Sok-sok gyermek várja, — Nyílj ki nekünk habfehéren, A nap sugarára. fmrWOStyik Réges-régen valahol az Araráthegy tövében élt egy jóságos, bölcs aggastyán. Mldön Örményországba messze földről első ízben hozták be a dohányt, éktelen haragra gerjedt a növény láttán és Igyekezett az embereket meggyőzni káros voltáról. Megtudták ezt az idegen kereskedők, akik nagy pénzeket vágtak zsebre a dohányból. Törték ím a fejüket, hogy lehetne az öreget hallgatásra bírni. Megvesztegetéssel nem is próbálkoztak, úgy ls tudták, hiábavaló lenne. Az aggastyán egyszer latja ám, hogy a kereskedők kirakott áruja körül hatalmas tömeg gyüle«ezik. A kereskedők szakadatlanul rikoltoztak: — Isteni levéli Isteni levéli Minden betegség ellen gyógyír .. A parasztok bizalmatlanul hallgattak. Egyedül az öreg szólalt meg: — Nemcsak minden betegség ellen gyógyír. Ez az l«tenl levél más hasznot ls hoz z embereknek: a dohányos házába sohasem lép be tolvaj, nem marja meg Ct a kutya és nem öregszik meg. A kereskedők örömtől csillogó tekintettel figyelték őt. — ú bölcs apó, magyarázd meg szavald értelmét — kérlelték. Az öreg újból megszólalt. — Tolvaj nem megy a dohányos házába, mert az egész éjjel köhög, márpedig egyetlen tolvaj se megy szívesen olyan házba, ahol ébren virrasztanak. Néhány évi dohányzás után az ember legyengül és csak bot segítségével képes Járni. És hát hogyan haraphatná meg a kutya azt az embert, aki bottal jár? Végül pedig — a dohányos nem öregszik meg, mert fiatalon hal meg . .. A földművesek szétszéledtek, hosszan elgondolkodtak a bölcs aggasztyán szavain és visszautasították a dohányt. így beszélték őseink. A monda szállt szájról-szájra s eljutott hozzánk ls. (Zs. t. fordítása) A HASIAK A kis Václav az első osztályba jár. A második padban Karcsival Olt, de tanító néni az osztály elrendezésekor Vierka mellé ültette. Václav nem örült neki, de hát mit tehetett. Egyszer írás közben Vierka megkérte szépen: f — Václav, légy szíves add kölcsön az Itatóst — és már nyúlt ls érte. — Ne nyúlj hozzá! — mordult rfi Václav — az az enyém. Egyszer Vierka meg akarta nézni szomszéd]* tolltartóját, de amint a kezébe vette, Václav rászólt: — Az az enyém, tedd lel Szünet ntfin a kislány a padra tette aktatáskáját. De Vficlav ráförmedt: — Mit terpeszkedsz úgy el az én padomon ls. Fogott egy krétít ös a pad közepén vastag vonalat húzott. — Na, eddig az enyém, és fit ne lépd a határi! — mutatott komoran a krétával húzott vonalra. Néhány nap mfilva Vficlav észrevette az iskolában, hogy otthon felejtette a tollát. Tehetetlenül kotorászott a táskában, keresgélte a pad alatt ls, de a tollnak nyoma sem volt sehol. Vierka ezalatt előkészítette a holmiját és nyugodtan Bit. Ezntfin kivette tartaléktollát és szó nélkül letette a „határra". Václav egy ideig habozott, azután elvette a tollat. Kipróbálta, egészen Jól Irt. A tanító néni kihívta a táblához VIerkát. Vficlav ezalatt nagy csendesen, hogy senki észre ne vegye, eltörölte a határt. Mikor Vierka vllszatért a padba, már nyoma sem volt a határvonalnak. Vierka elmosolyodptt, de nem szólt egy szót sem. Vficlav egy ideig hallgatott, azután megkérdezte szomszédjától: ' — Akarsz egy almfit? — Majd a szünetben — súgta vissza boldogan a kislány. 1. Ha ennek az épületnek a kivilágított ablakaiban található betűket sakk-lóugrás szerint egymás után rakjuk, hazánk egy nevezetes városát kapjuk megfejtésül. JA kezdetet megjelöltük). ...... Irjfitok meg a vfiros nevét és azt, következő száma közül az első, a hogy miről nevezetes. harmadik fis az ötödik összege (Beküldte: Nagy LfiszlO, Mula.) féllel több, mint a második és AZ ÖNFEJŰ KECSKE Venjamin Roszin meséje ŕlt egyszer egy kecske. Az C

á állatok között is akadnak néha önfejűek, de ilyen csökönyös, keményjejű kecskét még biztosan nem láttatok. Mindig és minden körülmények között csak a maga feje után ment. Egyszer megfájdult a foga. Egész éjszaka ordított és regpel sírással küszködve elment az orvoshoz. — jaj, jaj, de jáj. A harkály belenézett a szájába és megkérdezte: — Melyik joga fáj? „Nézd csak ezt az agyafúrt csirkefogót, — gondolta magában a kecske — gyógyítani akar és tőlem, a betegtől kérdi, melyik fogam fáj. Ha orvos, látnia kell, melyik fáj. Es azért se mondta meg, melyik foga fáj, csak tovább óbégatott, jajveszékelt és a száját tapogatta. Haragra lobbant a harkály, fogójával elkapta a kecske egyik fogát, és már kint ls volt. Persze egészséges fogat húzott kt. A kecske meg csak ült, reszketett a szakálla, rá se nézett harkályra, csak dühöngött. — Fáf még? — kérdi a harkály. — De még hogy — felelt a kecske, de hogy melyik foga odvas, a világért sem árulta el. Annyira kínozta a fájdalom, hogy nem bírta tovább, felugrott és el3. A számsor Bt egymfia után 1 • m Hl • m s • • • ©El mmm H •ISI m 1 03 Hl • m s • • • ©El mmm H •ISI \u i • 1 umm JL ÜL • ©El mmm H •ISI \u i • i = ty TI negyedik szám szorzatának a te-] le. Melyek ezek a számok? (Beküldte: Miskel Ildikó, Slatoroš.) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Békét akarunk. 2. J. A. Komenský. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesültek:' 1. Nagy Miklós Biel, 2. Péter Mar-; glt, Drahnov, 3. Urbfin Valika,' Rožňava, 4. MriSo Irén, Veiké Ulany. 5. Bottyán Katalin, Bojnice. Megfejtéseiteket lehetőleg postai levelezőlapon az alábbi címre küldjétek: Üj Szó, Gyermekvl-' lfig, Bratislava, Gorkého 10. rohant. A fáfós fog meg a szájában maradt. Hazaszaladt és kopogtat az ajtón. — Ki az, — kérdi a feleségé. Az önfejű kecske nem válaszolt. — A kopogtatásról meg kellene ismernie, hogy én vagyok — gondolja bosszúsan — azért se árulom el, hogy én vagyok. Nem énl Felesége nem győzte kivárni a választ, bement a szobába. A kecskebak újra kopogtatott. — Ki az — hangzik újra bentről, de választ megint nem kapott. „En Itt szenvedek a fogamtól — gondolja a bak — és 6 még kérdezgeti ki az. Azért se válaszolok, tudnt kell, hogy én vagyok." így Ült reggelig a kaliba előtt. Mire virradt egészen megdermedt, de mégsem árulta el kilétét. Egyszer útrakelt az önfejű kecske és messze elbarangolt hegyen, völgyön túl. Mikor fájni kezdett a lába, eszébe jutott, jó lenne hazamenni már. Éhesen, fáradtan visszafordult. Egyszer csak látja, hogy az utat egy folyó keresztezi, és híd helyett csak egy palló vezet rajta át. Alig lépett egyik lábával a pallóra, honnan-honnan nem, ott-termett egy béka. — Ne menj a pallón szakállfl, mert belepottyansz a folyóba. Keress inkább olyan helyet, ahol átgázolhatsz — ajánlotta a béka. — Dehogy esem én le — mekegte a kecske. —Biztosan belepottyansz ... Előtted jött egy bárány, at se hallgatott rám, és alig tudták élve kihúzni a vízből. Mérges lett erre a kecske: — Ne oktass engem té brekegő. Ne hasonlítsd hozzám a buta bárányt. Ha azt mondom nem esem a vízbe, akkor nem ls esem. De a kecskebak rá se hederített a békára. Eljutott a folyó közepéig, ott megingott a palló, és az önfejű belezuhant a vízbe. Vizesen, sárosan nagynehezen kivergődőtt a partra. Hazamenni szégyellt, és itt sem maradhatott, nem bírta hallgatni a csújondárosan kacagó békát. Elkullogott egy darabon a folyótól, leült és ezt gondolta: — Talán mégis Jó lett volna a békára hallgatni. Oj SZÖ 8 ^ 1962. március 24.