Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-24 / 82. szám, szombat

Látogatás a Mladá Boleslav-i Aut ógyárban Rendszeres, céltudatos munka — felbecsülhetetlen eredmény Amikor a mladá-boleslaviak pártunk XII. kong­resszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket kihirdették, nem sejtették, hogy nem minden mú­lik saját jóakaratukon , Beleszólása von abba még sok beláthatatlan körülménynek, melyeknek rúgóit valahol a háttérben mintha titkos kezek mozgat­nák. Azzal a gázellátással is valahogyan úgy le­hetett. Egy szép napon egyszerűen — köd előttem, köd utánam — nem volt, vagy csak gyéren, fös­vény módra, tekintet nélkül az Autógyár üzemeinek tervére, melyet pedig teljesíteni kell, mert a terv: törvény, és mert az ország szemlencséjét pon­tosan beállította az üzem dolgozóinak kötelezettségvállalásaira. Az a ja­nuári influenza is! De sok drága, dolgos naphoz fűződő igyekezetet meg­semmisített, kíméletlen kézzel belemarkolt az előre, szép pontosan kiterve­zett törekvésekbe ... Minthogy azonban semmi sem tart örökké, a csúnya, rossz időknek is vége. Már senki sem gondol rájuk, ha csak annyiban nem, hogy tudják, beigazolódtak eddigi tapasztalataik: többet, jóval töb­bet kell termelniök, megfelelő műszaki-szervezési intézkedésekkel be kell hozniok a mulasztásokat. MINDENNEK MÄR TAVALY tudatá­ban voltak, ezért az utolsó negyed­év során a gázellátásban mutatkozó nehézségek ellenére sem zárult az év a legrosszabbul. A harmadik negyed­évben még megkapták minisztériu­muk és a Gépipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának Vörös Zászlaját. De az utolsó negyedben a gázhiány okozta gyenge decemberi eredmények követ­keztében oda volt a dicsőség. 88,7 százalékot tett ki össztermelésük, és 99,9 százalékra teljesítették az áru­termelést. Zdenék Kadlec elvtárs, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese és Ka­rel Picék elvtárs, a termelési bizott­ság elnöke jó gazdája az üzemnek. Az egyes adatokért nem kell az íróasz­talfiókba nyúlniok. Emlékezetből idé­zik a számokat: a szocialista ver­senybe már tavaly a dolgozók 91 százaléka bekapcsolódott. Ma 195 kollektíva versenyez az üzemben, és 19 kollektíva már jogosan viseli a szocialista brigád címet. A préselő­ben és a hegesztő-részlegben körül­belül 2000 dolgozó a XII. kongreszus üzemrészlege cinjéért, a karosszéria­készítőknél pedig mintegy 1300-an a szocialista üzemrészleg cím elnyeré­séért versenyeznek. Ez utóbbi részleg mentőautót ajándékozott kubai bará­tainknak, és a velük fenntartott élénk kapcsolat folytán nemrég felvette a „Csehszlpvák-Kubal Barátság" címet. — Tizenöt részlegünk a mennyiségi és minőségi mutatók szem előtt tar­tásával az előnyösebb „helyezés" ér­dekében vetélkedik egymással — di­csekszik Kadlec igazgatóhelyettes. — A terv teljesítése persze elképzelhe­tetlen az erkölcsi és természetesen az anyagi érdekeltség felkeltése nél­kül. Az eredmények értékelése a versenybizottság feladata. A bizott­ság negyedévenként 300 000 korona külön jutalmat oszt szét a legjobb részleg dolgozói között a jogszabá­lyok alapján elérhető prémiumokon felül. — Ezzel azonban még nem mutat­tuk be versenymozgalmunkat teljes egészében — veszi át a szót Pícek elvtárs —, hiszen még nem beszél­tünk a gyártmányaink kiváló minő­ségéért versenyző 370 élcsoportunkról. AZ ELÉRT RÉSZEREDMÉNYEK, il­letve a verseny ellenőrzése és érté­kelése a párt és a. szakszervezetek, valamint a részlegek ökonómusainak havonta Ismétlődő feladata. A fentebb már említett versenybizottság mun­kájához az itt nyert adatokat veszi alapul. — Nincs mit titkolnunk. Eredmé­nyeinket nem rejtjük véka alá. A pél­r . JMIMH^^H Ijl / ¥ OBI Az ostrovi V. I. Lenin Üzemben világszínvonalú műszaki újdonság gyártásán fáradoznak. A trolejbu­szok légrúgózási berendezéséről van <zó. Az autóbusz főtengelyét légrú­;óba helyezik, ezáltal a jármű íjabb kedvező tulajdonságokat íyer. Az üzem szerelőcsarnokában íz első próbákat készítik elő. (]. Studecký — CTK — felv.) damutatás és a tapasztalatcsere ki­tűnően bevált, ezért újabban havonta más-más szakmabeli üzemekkel kar­öltve, kölcsönösen ellenőrizzük egy­mást. így például februárban a Ro­kycanyi Fémkohó Művekben, március­ban a holešicei Šverma bányában tárgyaltuk meg vállalásaink teljesíté­sének részletelt. Jól bevált ötletünk hozzájárul nehézségeink és sikereink kölcsönös megismeréséhez. Munkánk végső ellenőrzését azonban a nagy nyilvánosságra — dolgozó népünkre bízzuk: a Csehszlovák Rádió hírszol­gálatának keretében rendszeresen be­számolunk tevékenységünk minden részletéről. De mi is az a Mladá Boleslav-1 mozgalom? — Önállóságra neveljük dolgozóin­kat, azt akarjuk, hogy ésszerűen vé­gezzék munkájukat, hogy gondolkodja­nak a jobb, célszerűbb megoldásokon, és így kevesebb fáradsággal nagyobb termelékenységet érjenek el. Ez a Mladá Boleslav-1 mozgalom — vála­szolja Pícek elvtárs. — Mozgató rúgó­ja a jobb munkaszervezés, ami a nor­mák szilárdításával, az időveszteség csökkentésével együtt a dolgozók feladata. • MI IS BEKAPCSOLÓDTUNK ebbe a mozgalomba. Jó eredményeket érünk el az időmegtakarításban — magya­rázza lelkesen Jarmila Kvajzerová, a karosszéria-készítő részleg csiszoló, fényesítő, galvanizáló és díszítő mű­helyének egyik brigádvezetője. Az önköltséget 10 százalékkal csökkentet­tük — újságolja, majd így folytat­ja: — Munkánk mellett futja időnkből a kollektív életre, a szórakozásra, tanulásra. Sőt a közeli kilencéves ál­talános Iskolával kötött szocialista szerződésünk alapján a diákok elő­menetelét is figyelemmel kísérjük.­A gyermekek kultúrprogrammal lép­nek fel nálunk, mi pedig foglalko­zunk velük, gondjukat viseljük. — Piszkosak, szurtosak vagyunk most —, mutat bekormozott arcára — ezt a munkánk hozza magával, de azért a színház, az irodalom is érde­kel bennünket — teszi elém a brigád naplóját, melynek feljegyzései elárul­ják, hogy például ez év februárjában František Hrubínnal, a nagy cseh köl­tővel folytattak eszmecserét, hogy szavalóestéket rendeznek, gyakran megvitatják olvasmányaikat, legutóbb pedig egy kubai küldöttség tagjaival volt alkalmuk érdekes beszélgetést folytatni. Kvajzerová elvtársnő 40 éves. Há­rom gyermek anyja. Mint brigádveze­tő kitűnően megállja a helyét. Még a nálánál Idősebb férfiak is megfo­gadják tanácsait. — Ha nem lenne tekintélyem, nem választottak volna be az üzemi bizott­ságba, és a műhelyt sem képvisel­hetném a párt és a szakszervezet ülésein — jegyzi'meg a legnagyobb természetességgel. — Éppen egy ilyen összejövetelre indulok. Kötelezettsé­geink teljesítésének ellenőrzéséről lesz szó, tartson velem — Invitál. Szinte végeláthatatlan az utunk a forgalmas gyárudvaron. — Nem is tudom, hány hektáron terül el üzemünk — mentegetőzik kí­sérőm. — Ezek itt még a régi gyár­épületek, amott azonban már az újak, többet még be sem fejeztek — mutat Kvajzerová elvtársnő jobbkéz felé, miközben végre célhoz érünk. • A GYŰLÉSEN ŠVEJDA MÜVF.ZETŰ, a pártbizottság tagja elnökölt. Be­vezetőül az anyagmegtakarítást ér­tékeli. Megállapítja, hogy a tisztító­gyapottal ugyan minden rendben van, de a fényesítéshez használt paszták­kal már nem. Túl SOK fogy belőlük. Igen ám, de mikor a paszták vegyi összetétele még mindig nem olyan, mint amilyennek lenni kellene. Ezen a legsürgősebben segíteni kell. A mesterek februárban hatszor el­lenőrizték a munkateljesítményeket. Az eredmények 3,5 ponttal Jobbak, mint az elmúlt hónapban. A műhelynek — kötelezettsége ér­telmében — februárban a termelési tervet 101 százalékra kellett volna teljesítenie. Az alkatrészek beszerzé­sében és szállításában beállt nehézsé­gek folytán az eredmény: 100 szá­zalék. (Az autóalkatrészek 52 száza­lékát itt az üzemben állítják elő, a többi 48 százalékot más üzemekben gyártják ) A préselt alkatrészek minősége nem érte el a várt színvonalat. A fogyaté­kosságokat a dolgozók díjtalanul tá­volították el. Az alumínium-alkatrészek fényesí­tésében javulás tapasztalható. A selejt elérte a megengedett mi­nimális határt: az alkatrészek felüle­te és a használt vegyszerek is sok kívánnivalót hagynak hátra. A selej­tet minden körülmények között csök­kenteni kell. A galvanizáló műhely kiterjeszti kö­telezettségeit és versenyre lép a CSKP XII. kongresszusa műhelyének címé­ért. A faliújságra nagyobb gondot kell fordítani. És így megy ez továb, mindaddig, amíg mindent a legaprólékosabban meg nem tárgyalnak. Azután hatá­rozatot hoznak, melynek értelmében a jelenlevő funkcionáriusokat konk­rét feladatokkal bízzák meg a hibák azonnali eltávolítására. Mindjárt ki­tűzik az ellenőrzés idejét és módját. • A KÉSZ AUTÖKON az utolsó simí­tásokat Pavlíček és Pešák elvtárs végzi. Ezt azonban nem kell szó sze­rint venni, mert nem éppen simítá­sokról van szó, inkább szerelési mun­káról. A magasból csigán lebocsátott kész karosszériákat röpke négy perc alatt odaérősítik a futószalagon előt­tük megjelenő alvázakhoz. Ügy, meg­van, „kész a kocsi" 1, jöhet a követ­kező. Jön is. Egyre több és több. Pavlíček elvtárs 26 éve dolgozik Itt. Kilenc ifjúmunkást bíztak rá. Űk is bekapcsolódtak a XII. kongresszus tiszteletére indított versenybe. Gyor­san betanultak, semmi baj sincs ve­lük. — Az egésznek a titka egy kis kéz­ügyességgel párosult fürgeség, a mun­ka szeretete és szocialista öntudat — kapcsolódik beszélgetésünkbe Pe­šák elvtárs. — Kocsijaink iránt igen nagy az érdeklődés az egész világon. Korszerű, remek gyártmányaink a Spartak helyébe lépett Octavia, a Tou­ring sport és Feliciák. Kl ne csodál­ná meg Octavia-Combl kombinált autóinkat, melyek ha akarom áru­szállításra, ha akarom, alvásra szol­gálnak. örül az ember szíve, ha csak rájuk néz, hát még, ha beléjük is ülhet — nevet jókedvűen. Könnyű neki, biztosan van autója, azért lelkesedik így, — villan fel bennem a gondolat, ű pedig, mintha csak elértette volna: — Ha kocsira fáj a fogunk, ter­mészetesen éppúgy meg kell vásárol­nunk, éppúgy ki kell várnunk az utalványt, mint más dolgozónak. A szakszervezet értesít, mikor kerül ránk a sor. Jómagam ls sokáig vár­tam a kocsimra. Meg is becsülöm mint a legjobb barátomat, ugye Franto? — hívja tanúnak szomszédját, aki az üzemben dolgozó" újítókra hívja fel a figyelmemet. Ű maga is közéjük tartozik. Anyagmegtakarítás, önköltségcsök­kentés, a munkatermelékenység nö­velése — ilyen és hasonló problémák motoszkálnak állandóan a fáradhatat­lan újítók fejében • — Csak akkor dolgozhat nyugod­tan az ember, ha nincsenek megél­hetési és lakásgondjai — véli Do­lenská elvtársnő, a szociális osztály­ról. — Ez évben 86 új vállalati lakás­egységet építünk, negyven lakásba legkésőbb májusban beköltöznek dol­gozóink. — Egyik legfőbb problémánk a munkabiztonság — folytatja. — Ál­landóan újabb intézkedéseket lépte­tünk életbe a balesetek megelőzése érdekében. , • Az üzem dolgozói megértéssel vi­seltetnek a mezőgazdaság szükségle­tei iránt is. Huszonegy EFSZ felett vállaltak védnökséget. Segítségükre voltak a szövetkezeteknek tervfela­dataik kidolgozásánál és a tavaszi munkálatokhoz szükséges gépek kar­bantartása nagyrészt az ő munkájuk eredménye. • HELYES LENNE, HA A MLADÄ BO­LESLAV-I AUTÓGYÁR példáját minél több üzem követné. A XII. pártkong­resszus tiszteletére indult szocialista munkaverseny a termelés gyors fel­lendítését és életszínvonalunk továb­bi emelkedését célozza. Népgazdasá­gunknak felbecsülhetetlen értéket jelent. KARDOS MARTA ÉPÜL A KELET-SZLQVAKIAI VASMŰ — Ondrej Jas — szocialista munka­brigád címért versenyző — kollektívája a napokban befejezte a hőerőmű gépcsarnoka acélvázainak szerelését. (J. Kočiš — VS2 — felv.) — Hat leány összetanakodék... ­M adártávlatnyira onnan, ahol a kék Duna összeölelkezik a za­varos vizű Vággal, terebélyes fák árnyékában rejtőzve szerénykedik a Balvanyi Állami Gazdaság. A múlt év egyik verőfényes reggelén innen indult el a szöszke Vtnczen Rozá­Ita, hogy hazánk száztornyú főváro­' sában részt vegyen a szocialista munkabrigádok vezetőinek tanács­kozásán. Ekkor már munkacsoport­fa, a pajkoskedvü kertészlányok ís tulajdonosai voltak a megtisztelő címnek. Rozáliát szívesen engedték el a nagy útra, ám lelkére kötöt­ték, ne járjon hiába, hozzon magá­val valami újat, okosat. Ahogy mondani szokás, Rozália szerencsésen megjárta a fővárost. A lányok szava ls fogott rajta, mert a messze útról csakugyan nem jött vissza üres tarsollyal. Az apró ked­veskedő ajándékokon kívül bizony még egyebet is hozott: ötletet, el­képzelést. Az értekezleten ugyanis arról esett legtöbb szó, hogy a me­zőgazdaságban milyen feladatok várnak az ifjúságra, mennyire szük­ség van szorgos kezükre, lelemé­nyességükre, alkotó kezdeményezé­sükre. A megbeszélés során akár­milyen szemszögből is vizsgálgatták e problémákat, akár így, akár úgy Iparkodtak megoldást találni a fel­vetődő kérdésekre, ilyen vagy amo­lyan formában mindig a gépeknél kötöttek ki. Megállapították, hogy gép csak lenne, de még mindig ke­vés az olyan ember, aki uralni tud­ná a vasparipákat. Rajtuk hát a sori Rajtuk, fiatalokon, hogy megtanulja­nak parancsolni a gépeknek. Rozália nemcsak az apró ajándé­kokat osztotta szét, hanem elmond­ta a lányoknak azt ís, miről tárgyal­tak, mit hallott, mit tapasztált. Ad­dig-addig beszélgettek a dolgokról, hogy szilárd elhatározássá ért az elképzelés. Beköszöntött az ősz, ellopta a kö­zeli rét virágát, a kertészlányok is félretehették a kis kapát, szögre akaszthatták az öntözőkannát. E kkor Jött a hír, hogy trakto­ros-tanfolyamot szerveznek a gazdaságban. A férfiak mellett Vtn­czen Rozália is beült tizennegyed magával az iskola padjába. Hiába volt a csipkelődés, hogy így, meg amúgy, nem lányok alá váló a trak­tor, nem engedtek elhatározásukból. A gazdaság vezetősége is a lányok pártjára állt, mert ugyancsák szük­ségét érezték a traktorosoknak. A kommunisták sem fukarkodtak a biztató szóval. Rozália is tudta, mt­kor mit kell tennie, hogy ne apad­jék a lányok lelkesedése. Bátorí­totta, bíztatta őket, hogy ne fusson zátonyra elhatározásuk hajója. Ba­rátnői jó szívvel fogadták tanácsait, adtak a szavára, mert Rozália már nemcsak CSISZ-tag, hanem a múlt év májusától párttagjelölt is. Még nem sütötték meg a kará­csonyt kalácsot, amikor már a lá­nyok kezében volt a hajtási enge­dély. A tél ts tovább tartott. Javá­ban pihent még a természet, további tanulásra ts jutotta az időből. Es ekkor a tizennégy lány közül Vin­czen Rozália hatodmagával összeta­nakodott. Megegyeztek abban, hogy a traktorosoknak csak hasznára válik, ha a vezetésen kívül aprólé­kosan ismerik a traktor szerkeze­tét ts, és a kisebb javításokat ma­guk is el tudják végezni. Es ennek elsajátítására itt a kedvező alkalom az üzemi munkaiskola keretén be­lül. Miért ne használnák kt a lehe­tőséget? Az új elképzelés azonban még újabb gondolatot szült. Ha már tud­nak traktort vezetni, a javítással sem kell mindjárt a szomszédba sza ladnlok, így alakíthatnának egy bri­gádot ts. Traktorosbrigádot, leány brigádot... Ez lenne aztán a tromf a csipkelődőknek. Ez ám! A hatvankettes év első naptat­ban a komárnói járás vezetői megbeszélésre hívták össze a szö­vetkezetek és állami gazdaságok legjobb dolgozóit. Vinczen Rozáliát is meghívták. Gondolataiba merülve ült a gyűlésen. Százszor ts átgon­dolta mondanivalóját. Megfordult fe­jében az is, hogy inkább hallgat. De aztán belátta: ezt mégsem te­heti. Mit mondanának otthon a lá­nyok? Nincs joga elhallgatni elha­tározásukat. Valójában nem is tesz egyebet, mint az otthonmaradottak elgondolását tolmácsolja. Csak azt mondja majd, amit saját esze és szíve diktál... Amikor a mikrofon elé lépett, minden irányból kíváncsi tekintetek szegeződtek rá. Mint a szocialista munkabrigád vezetőjét, már többen ismerték. Az álig húsz éves lány egyszerű szavakkal mondta el mindazt, ami­ről már otthon oly sokat beszéltek. Szava magabiztosan csendült: — Elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk ... leánytraktorosok bri­gádját ... Két és fél hónap telt el azóta. A járás székhelyén újabb megbeszélés­re került sor. Rozália most ts ka­pott meghívót, de már nem mint a kertészett szocialista munkabrigád vezetője, hanem mint a komplex­traktorosbrigád „parancsnoka". Ar­ca most is tüzelt az Izgalomtól, mi­kor a mikrofon elé lépett. A részt­vevőket néhány szóval emlékeztet­te arra, amit ugyanerről a helyről az év harmadik napján mondott, majd így folytatta: — Ma már munkára kész a bri­gád. Akár holnap is kezdhetnénk a tavaszi munkákat. Hat traktort és 385 hektár földet kaptunk a gazda­ságtól. Ma már nemcsak vezetni tu­dunk, szükség esetén a kisebb ja­vításokat ls elvégezzük. A tél fo­lyamán ezt is megtanultuk ... Szavait figyelmes csend követte. Rozáliát a biztató tekintetek még Jobban felbátorították. Kiptrult arc­cal folytatta tovább: — Elhatároztuk azt is, hogy ver­senyt Indítunk a CSKP XII. kong­resszusának: brigádja címért. A kong­resszus tiszteletére ígéretet tettünk, hogy 700 mázsa gabonát adunk ter­ven felül... Szűnni nem akaró taps. Rozália szeme fénylik, örül a brigád tagjai helyett ts, akik otthon maradtak, vattás kabátban, nadrágban, lobogó kendővel a fejükön a trágyát hord­ják. A traktorzúgás közepette máris újabb ötletek születtek a leá­nyokban. Most azt tervezgetik, hogy az agrotechnikával is jó lenne köze­lebbről megismerkedniük. Ha már komplexbrigád a nevük — az alap­vető termelést kérdésekben se kell­jen tanácsért a szomszédba futníok. Azt ls szeretnék, ha a brigádból legalább hárman értenének a kom­bájnhoz is. Ez az utóbbi ma még csak terv, de' ha a lányok újból összedugják fejüket, megtalálják majd a módját, hogy az elképzelés ebben az eset­ben is mielőbb válósággá váljék. SZARKA ISTVÁN 1982. március 23. (JJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents