Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-24 / 82. szám, szombat

SZILÁRD EGYSEGBEX ELŐRE X E PÜXK BOLDOG .JÖVŐJE FELÉ (Folytatás az 1. oldalról) vele együtt számos többi dolgozó — a kommunista párt oldalán állott s tevékenyen harcolt annak politikájáért. A munkásosztály legöntudatosabb tagjai ezután beléptek a kommunista pártba. Így megacélnzódntt a munkásosztály egysége, mint a városok és falvak dolgozói széles nemzeti frontjának alapja A kapitalizmus elleni harcok tanulságain okulva a munkásosztály a nemzeti és demokratikus forradalom kibontakoztatásának fő erejévé válik az államosításért és a demokratikus átalakításokért, a burzsoázia teljes leveréséért vívott harcban. Ez az erű zúzta szét 1948 februárjában a reakciós puccsot, győzelmével végérvényesen megnyitotta hazánkban a szocializmus építéséhez vezető utat. Most e harmincadik évforduló alkalmából újból tudatosítjuk az észak-csehországi vájárok fontos forradalmi szerepét, akik a dolgozók politikai és szociális jogaiért vivott harcban mindig a forradalmi erők élcsapatát képezték. Elvtársaki Csehszlovákia Kommunista Pártja a felszabadulástól kezdve a munkásosztály és az ország valamennyi dolgozóját a szocialista társadalom építésére vezette. Felszámoltuk a kapitalista rendszert, megsemmisítettük a burzsoázia uralmát, megszilárdítottuk a munkásosztály politikai hatalmát, valamennyi dolgozóval egyetértésben láttunk hozzá a termelőerők fejlesztéséhez és a szocializmus anyagi-műszaki alapjának építéséhez. Ugyanakkor a munkások és a parasztok szilárd szövetségében megkezdtük mezőgazdaságunk szocialista alapokon nyugvó forradalmi átépítését. Csak így teremthetjük meg a nép életszínvonala tartós emelésének, a művelődés és a kultúra növekedésének feltételeit. Lépésről lépésre kiharcoltuk a szocialista elvek megvalósítását, évről évre nagyobbodtak eredményeink, amelyek Csehszlovákiában a szocializmus végleges győzelmét eredményezték. E célt azért érthettük el, mert következetesen a marxi-lenini tanokhoz igazodtunk. Eredményeinket a munkásosztály nagy erejének és öntudatosságának, a-dolgozók szilárd egységének, a szovjetország és népe nagy testvéri segítségének következtében érhettük el. A Szovjetunió számunkra mindig biztonságot és segítséget jelentett mind a kapitalizmus elleni harc és a nemzeti leigázás, mind pedig a szocialista rend építésének idején. A Szovjetunió számunkra most is politikai, gazdasági, nemzeti szabadságunk biztonságát, szocialista köztársaságunk biztonságát jelenti. A Szovjetunióra, kommunista pártjára és a párt tapasztalataira támaszkodtunk a múltban és támaszkodunk ma is, vele szilárd elvtársi szövetségben állunk. Kommunista pártunk, munkásosztályunk kezdettől fogva tudatában volt nemzetközi felelősségének a szocialista társadalom építése során. A szocializmushoz vezető utunk újból igazolta a marxi-lenini eszmék életképességét. Ma már teljesen világos, hogy az ország ipari fejlettsége, a munkásosztály erejs, a nemzetközi együttműködésnek a szocialista táborban kialakuló új formái meggyorsítják a szocializmus építését, lehetővé teszik történelmileg igen rövid idő alatt a szocialista társadalom felépítését, az ország termelőerőinek hatalmas arányú fejlődését. Országunk, iparunk rohamosan fejlődik. Sok azonban még a nehézség és a fogyatékosság is. Új életet építünk. Számos nehézségnek saját magunk vagyunk előidézői. De vannak olyan nehézségeink is, amelyeket külső befolyások okoznak, de hatalmas fejlődésünk is okoz nehézségeket. De nem szabad meghátrálnunk előttük, hanem harcolnunk kell kiküszöbölésükért. Most az ipar fejlesztésével együtt legfőbb feladatunk a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ma, amikor a szántóföld 91,5 százalékán szocialista mezőgazdasági üzemek gazdálkodnak, látnunk kell, hogy mezőgazdaságunk átépítése további szakaszának még csak a kezdetén tartunk. E szakasznak ahhoz kell vezetnie, hogy a mezőgazdaság az ipar színvonalára emelkedjék. Elegendő pénzt és anyagi eszközt fektetünk a mezőgazdaságba. Ezeket az eszközöket azonban helyesen kell felhasználni, hogy a legnagyobb hasznot hozzák az egész társadalomnak. Ezért valósítunk meg új intézkedéseket a szövetkezeti parasztok és gyermekeik szociális biztosításában. Ezeket az intézkedéseket a szövetkezeti tag saját munkájától tesszük függővé, s a szövetkezet termelési eredményeivel és a társadalom iránti kötelességeiknek teljesítésével öszszefiiggésben foganatosítjuk. Ez egyúttal közelebb viszi a falut a városhoz az életfeltételek tekintetében s e lépést egész társadalmunk sikeres eredményei alapján tehetjük meg. Azért a szövetkezeti tagoktól elvárjuk, hogy hatványozott erőfeszítéssel arra fognak törekedni, hogy a mezőgazdaság fokozottan hozzájáruljon a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. A párt politikájában következetesen érvényesíti a szocializmusnak azt a törvényét, hogy a népgazdaságot kell fejleszteni, ennek alapján kell biztosítani a nép életszínvonalának tartós emelkedését. Ezért terveinkben mindig kitűztük a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelését, s azt rendszeresen meg is valósítottuk. Április elsejétől a szövetkezeteteknél is bevezetjük a családi pótlékot. Ez a juttatás ebben az évben 350 millió koronát tesz ki. Ezeket az intézkedéseket azzal a céllal foganatosítjuk, hogy a befektetett összeget a mezőgazdasági dolgozók nagyobb termeléssel viszonozzák.Szocialista társadalmunk fejlődésének fontos időszakába lépünk. Munkánkkal már ma létrehozzuk annak feltételeit, hogy Csehszlovákia népének mai nemzedéke megérje a kommunista társadalmat. Ebből erednek konkrét politikai-gazdasági feladataink is. Aránylag rövid idő alatt igényes kérdéseket kell megoldanunk, amilyen például a népgazdaság miiszaki rekonstruálása, az ezzel kapcsolatos mélyreható változások az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében, a műveltség színvonalának emelésében, a szakképzett munkások, műszaki dolgozók és mérnökök képzésében. Népgazdaságunk színvonalának emelkedésével párhuzamosan nagyobb igényeket támasztunk megszervezésével, irányításával, minden dolgozónk munkájával szemben. Dolgozóink nagyobb részt vállalnak az irányításból és az igazgatásból s ez valamenynyiünktől magasabb fokú ismereteset követel, valamint azt, hogy az eddiginél jobban vegyük ki a részünket minden probléma megoldásából, a fogyatékosságok megszüntetéséből, a kezdeményezés növeléséből. Mindez ugyanakkor nagyobb felelősségérzetet kíván meg az egyes munkahelyek dolgozóitól. Ha csak beszélünk, esetleg bírálunk és csupán azt várjuk, hogy valaki más oldja meg helyettünk a kérdéseket, ezzel nem fejlesztjük a gazdaságot, nem birkózunk meg a problémákkal s nem szüntetjük meg a fogyatékosságokat. Az sem elég, ha Ilyen, vagy amolyan utasításokat adunk ki, s úgy véljük, hogy ezzel mindent megoldottunk, az utasítás mindent elintéz. A helyes út az, ha határozottan kiküszöböljük a nehézségeket, öntudatosan szilárdítjuk minden szakaszon és minden munkahelyen az állami és a munkalegyeimet, kitartóan leküzdjük az akadályokat, harcolunk a rendbontás, a törvények megszegése ellen. Sajnos, még sokan úgy vélik, hogy körözvények útján i§ lehet jól irányítani s ők maguk annál fontosabbak, minél nagyobb hivatal fölött rendelkeznek. Ezek az emberek azt hiszik, hogy a bürokratikus adminisztratív apparátus felduzzasztása útján jutunk el a szocializmusba. Ennek az ellenkezője igaz. Keményen, következetesen és rendszeresen kell küzdenünk az irányítás bürokratikus, adminisztratív módszerei ellen, s arra kell törekednünk, hogy a népgazdaságot kellő tárgyismeretekkel, valóban operatív módon irányítsuk. Több ízben hangsúlyoztam, hogy következetesen kell küzdenünk a helytelen lokálpatriotizmus ellen, amellyel egyes gazdasági és helyi szervek — az állam és a társadalom érdekeit megkárosítva — visszaélnek. A gazdasági és közéleti irányító tényezők ily jellegű ténykedését következetes ellenőrzés segítségével lehetetlenné kell tennünk, s az ujjukra kell koppintanunk mindazoknak, akik megszegik az állami fegyelmet, az országos érdekeket. Egyes emberek úgy vélik, hogy a szocialista gazdaság fejőstehén és erre építik személyi jólétüket. Az ilyen embereket habozás nélkül szigorúan felelősségre kell vonnunk, úgy. ahogy ezt a párt Központi Bizottsága a köztársaság törvényeit megszegő Barákkal tette. Tekintet nélkül funkcióira, börötnbe került, és bíróság fog fölötte ítélkezni. Ugyanilyen következetességet kell tanúsítani bárhol másból előforduló hasonló esetekkel szemben. Fontos, hogy a pártszervek és a párt alapszervezetei sokkal következetesebben küzdjenek társadalmunk minden fogyatékossága ellen. Egyrészt teljes felelősségérzettel kell eljárni a társadalmunk alapelveit megszegőkkel szemben, másrészt minden eszközzel támogatnunk kell a felelős funkcionáriusokat és dolgozókat a gazdasági és állami igazgatásban kifejtett felelősségteljes munkájukban. A párt Központi Bizottsága nagyra becsüli a dolgozók igyekezetét, hogy fokozott politikai és munkaaktivitással hozzá kívánnak járulni a népgazdaság fejlesztéséhez. Nagy segítséget jelent ebben a párt XII. kongresszusa előtt kibontakozódó szocialista munkaverseny és felajánlási mozgalom Pártunk Központi Bizottsága fontosnak tartja azt is, hogy a párt XII. kongresszusa előtti vitában közösen megtárgyaljuk, a - Központi Bizottságnak az ország továbbfejlesztésére s a kommunista társadalom eléréséhez vezető út biztosítására vonatkozó javaslatait. Azt kívánjuk, hogy minden dolgozó részt vállaljon pártunk irányvonalának és célkitűzéseinek megállapításában. Elvtársak! Szilárd léptekkel haladunk népünk boldog jövője felé. Már ma feltárjuk jövőnk mind gazdagabb forrásait. Népünk boldog jövője azonban attól is függ, hogy az emberiség életéből kiküszöböljük a háború veszélyét. Ezért a Szovjetunió oldalán, karöltve a többi szocialista országgal küzdünk a béke megőrzéséért, a nemzetek közötti békés egymás mellett éléséért, a nemzetek teljes szabadságáért, a demokráciáért és a szocializmusért. Önök tudják, hogy Genfben összeült 18 ország bizottsága, amelynek feladata kidolgozni és jóváhagyni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Az általános és teljes leszerelés nagy eseménye volna az emberiség történelmének, mivel nemcsak gyakorlatilag lehetetlenné tenné a támadó háború kirobbaniását, hanem egyben lényegesen befolyásolná az egész emberiség életét. Azok az óriási összegek, amelyeket ma a fegyverkezés felemészt, a nép életét javíthatnák és tökéletesíthetnék. A Szovjetunió a genfi tárgyaláson előterjesztette az általános és teljes leszerelés egyezményének sokoldalúan kidolgozott tervezetét. Az egész világon nagy figyelemmel és rosonszenvvel fogadták ezt a tervezetet, elsősorban azért, mivel megvalósítása nemcsak a leszerelés legreálisabb és leggyorsabb útja-módja, hanem egyben a leszerelés folyamán minden államnak biztosítja az erők egyensúlyát és a teljes biztonságot. Tudjuk, hogy a genfi tárgyalás nem lesz könnyű, mivel a NATO-ban tömörült tőkés nagyhatalmak és országok mind ez ideig a hadseregben, az atomfegyverekben, haditámaszpnntjaikban látták a szocialista országok ellen irányuló erejüket. Ma még ugyan egyes országokban hatnak azok a dollárinjekciók, amelyek az uralkodó klikket a nép szabadságának és a demokráciának elfojtásában segítik. Igaz, hogy ma ezek az injekciók már nem mindenhatók, s egyre jobban vesztenek hatásukból, mint ahogy feltartóztathatatlanul fogy a kapitalizmus ereje. Ml hiszUnk a béke. a demokrácia. « szocializmus győzelmében. E hitünk igazságunkon, a marxizmuson-leninizmuson, az emberiség egész előző fejlődésén, szabadságvágyán, a béke utáni vágyán alapul. Természetes, ha meg akarjuk valósítani a leszerelést, néhány további igen fontos kérdést is meg kell oldani. E kérdések egyike a német békeszerződés megkötése s Nyugat-Berlinnek szabad várossá nyilvánítása a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint önálló államnak teljes jogai megőrzése mellett. Nyilvánvaló, hogy a nemzetek har-i ca a leszerelésért és a tartós béké-: ért igen nehéz lesz. De a győzelem a békeszerető embereké és a békeszerető nemzeteké lesz, amelyeknek száma világszerte növekszik. A nemzeteknek, a békéért, szabad-: ságért és egyenjogúságért vívott küzdelme újabb jelentős sikereként üdvözöljük az algériai nép sokéves nemzeti felszabadító harcának győzel-. mét. Biztosítjuk az algériai hazafia-: kat, hogy támogatjuk a teljes nem-i zeti és állami függetlenség elnyerésére irányuló további törekvéseiket ís. Kormányunk az algériai nép iogos nemzeti törekvéseivel kapcsolatos álláspontját kifejezésre juttatta az AN gériai Köztársaság ideiglenes kormá-' nyának jog szerinti elismerésével, s a diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló készségével is. Az algécia köztársaság népének teljes sikert kívánunk a függetlenséghez, a szabad gazdasági és kulturális felvirágzáshoz vezető útján. Biztosíthatjuk őket, hogy népünk nagy megértéssel követi e törekvéseket és tőle telhetőleg tát mogatja. i Elvtársak, barátaim! A mai napon a mosti járás dolgozóín nak merész, de győzelmes Harcára emlékezünk vissza. Ma már a történelmi múlté az a harc, amelyet népünk vívott puszta létéért és azért, hogy dolgozhasson, s ellenállhasson a tőkés kizsákmányolóknak. Mi már más jelszavakat Írunk zászlóinkra, mint „Egység — sztrájk a győzelemérti" vagy pedig „Munkát! Kenyeret! Szabadságot!" A mi jelszavunk „Előre a szocializmus új győzelmei felé!" „Előre a kommunizmus felél". Természetesen nem szabad elfelejtenünk a régi dicső jelszavakat, amelyeket hangoztatva a munkásosztály harc-: ba indult a kapitalizmus ellen. Ma szilárd építményünket azokra az alapokra helyezzük, amelyeket 30 évvel ezelőtt raktak le a kommunisták, s velük együtt a mosti, kladnól és ostravai bányák dolgozóinak százezrei és hazánk üzemei munkásainak százezrei. Azokra aí alap.Qkra építik, amelyeket a fasiszta megszállók ellen síkra szálló harcosok s a dicső szov-; jet hadsereg hős katonái raktak le. Tegyen meg mindenki a maga helyéri minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a kommunizmus felé vezető utunkon szilárd egységben haladjunk előre népünk boldogságához, a szocializmushoz és a világbékéhez. Soha se feledjük el, hogy erőnk és sikereink záloga az egész szocialista tábor egységes ereje, a Szovjetu íió-. hoz fűződő szilárd testvéri szövetsé-; günk és barátságunk. K

ínos vergődés a szovjet békekezdeményezés kereszttüzében, az ellenérvek abszolút hiánya, a sarokbaszorítottság — ez jellemzi a nemzetközi imperializmus mai helyzetét. A múlt héten három vonatkozásban ütközött ki szembeszökően az imperializmusnak ez a szorultsága: 1. A genfi leszerelési értekezleten, ahol a semleges államok álláspontja a szovjet javaslatok helyességét bizonyította és az imperialista tömbnek ma már attól kell tartania, hogy elszigetelődik. 2. Az algériai fegyverszünet megkötésekor, amikor- Franciaország imperialista erői súlyos vereséget szenvedtek mind Algériában, mind az „anyaország" nagy népi mozgalmától. 3. Argentínában, ahol a nép a választásokon egyértelműen elvetette Frondizl amerlkabarát politikáját s általános sztrájkkal válaszol a választások megsemmisítésére törekvő reakciónak. A genfi tárgyalások lényegében négy vonalon folynak: a leszerelési bizottság plénumán, a szovjet-amerikai külügyminiszteri megbeszéléseken, a nem hivatalos diplomáciai eszmecseréken és az atomfegyver-kísérletekről tárgyaló albizottságban. A leszerelés ügyét a legközvetlenebbül a plenáris ülések befolyásolják. S itt a szocialista országok törekvésének jelentős sikereiről beszélhetünk. Hiszen olyan tervezetet, amely a tárgyalások alapját képezheti, csupán a Szovjetunió nyújtott be. A kezdeményezés kezdettől fogva a Szovjetunióé. A semleges országok részvétele a leszerelési értekezleten ugyancsak a szocialista országok kezdeményezésének eredménye. a nagyvilágban Á semleges országok kiállása Genfben igen pozitív. A New York Herald Tribúne kénytelen megjegyezni: „Menőn úr (India küldötte

j közelebb került a szovjet állásponthoz, mint azt a nyugati küldöttségek feltételezték." Nyugati körökben azért neheztelnek Krisna Menonra, mert kifejezetten előnyben részesítette a konkrét szovjet leszerelési tervezetet, az általános és bizonytalan amerikai javaslatokkal szemben. A Monde a brazil küldöttre neheztel: „Az atomfegyver-kísérletek kérdésében elfoglalt álláspontja túl közel áll a kommunista állásponthoz". Ha már a nyugati sajtó úgy ír, hogy a semlegesek álláspontja „túl közel jutott a kommunista állásponthoz", akkor ezzel lényegében bevallja, hogy a semlegesek látják: a leszerelést igazán a szocialista országok akarják s az imperialista országok nem! Igen nyugtalanítja őket, hogy a semlegesek — a múlt héten felszólalt küldöttekről van szó — egyértelműen az atomfegyvermentes övezetek mellett, és az atomfegyverrel rendelkező országok számának növelése ellen szálltak síkra. Az atomfegyverkisérletek ügyében legjobban Hruscsov elvtárs választási beszédében szorította sarokba a nyugati diplomatákat, amikor bebizonyította, hogy a földalatti atomrobbantások igenis észlelhetők nemzeti eszközökkel és semmi szükség sincs „legális kémközpontok" létesítésére. Amikor Krisna Menőn indiai küldött genfi beszédében ráadásul azt javasolta, hogy az atomfegyver-kísérletek ellenőrzését bízzák a semleges államokra és az észlelő állomásokat helyezzék el az ő területükön, akkor már megpecsételődött a nyugati mesterkedések sorsa. Ha a Nyugat még ezek után is arra vetemednék, hogy szabotálja az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló megegyezést, akkor minden eddiginél nyíltabban leleplezi igazi célját és szemben találja magát az egész világ közvéleményével. Ez nagy sző, mert ez a közvélemény volt az, amely a szovjet kezdeményezést támogatva kikenyszerítette a mostani leszerelési értekezletet. A közvéleménynek az a nyomása, amely az imperialista hatalmak diplomatáira nehezedik megmutatkozik a leszerelés kérdésének kezelésében is: a Nyugat kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a plénum tanácskozását a leszerelésre összpontosítsák. Ennek ellenére azonban tovább igyekeznek szétaprózni —, különféle részletkérdéseket tárgyaló albizottságok létesítésével — a tárgyalások menetét. Túlzott optimizmusra természetesen nincs ok, hiszen a halogatás taktikája már sokszor zsákutcába vezette a tárgyalásokat, $ ilyen irányú törekvés most is megmutatkozik a Nyugat részréről. A szocialista tábor mai ereje, a semlegesek eddigi kiállása azonban ma sokkal jobban mint azelőtt bármikor sarokba szorította azimperialízmus háborús erőit. A fasizmus nem kiút A nemzetközi imperializmus az utóbbi idők legnagyobb vereségét akkor szenvedte el, amikor az algériai háború 2695. napján megkötötték Evianban a fegyverszüneti egyezményt Franciaország és az ideiglenes algériai kormány között. Ahhoz azonban, hogy a tűzszünet békévé változzék — mint azt Bén Kheuda mondotta —• még nagy harcot kell vívni. Algéria népének még meg kell birkóznia az imperializmus maradványával, a fasiszta OAS-sal. Mind az algériai tűzszünetet, mind az OAS garázdálkodását és az ellene folytatott harcot szélesebb vonatkozásban kell értékelni. A tűzszünet katonailag az imperialista haderők soha nem látott kudarcát jelentette. De egyúttal értékes tapasztalat, követésre méltó példa is volt ez az afrikai nemzetek számára. Afrikában most történt meg először, hogy fegyveres felszabadító harc körülményei közepette erős népi hadsereg született. Az OAS elleni harcnak ugyancsak nagy jelentősége van, mégpedig nem. csupán afrikai, hanem világviszonylatban ís. A gyarmatosítók terrorista szervezeteinek hálózata egész Afrikára kiterjed. A fasiszta önkény elleni harc éppen olyan aktuális pl. Rhodéziában, Kenyában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, a portugál gyarmatokon, vagy Katangában, mint Algériában. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az OAS jelszava csupán a „Francia Algériát!." Az OAS a nemzetközi fasizmus szüleménye. Jelentős mér*.ékben Strauss nyugatnémet hadügyminiszter titkos alapjaiból táplálkozik, a francia és nyugatnémet nagytőke pénzéből él. A nemzetközt fasizmus jelszavai megegyeznek a francia, nyugatnémet és amerikai imperializmus programjával: Algériát, Tunéziát, Indokinát — Franciaországnak, Kongót Belgiumnak, Szuezt Franciaországnak és Angliának, Nyugat-Iriánt Hollandiának, Kubát az Egyesült Államoknak, Goát Portugáliának, sőt — s ez ránk is vonatkozik — a Szudéta vidéket, Sziléziát, Kelet-Poroszországot, Ausztriát és a Balti-tenger vidékét Németországnak. Az OAS hangosan kimondja azt is, amire a nyugati imperialisták burkoltan törekednek: „Oroszországot Európa határai mögé kell szorítani." Amikor az imperializmus kutyaszorítóba kerül, a kiutat a fasizmusban keresi. Algériában végleg kutyaszorítóba került — s a fasizmus ott fel is ütötte a fejét. Algéria népe azonban, amely hét évig ellenállt az atomnagyhatalom Franciaország haderejének és fényes győzelemre vitte ügyét — végez, s reméljük mielőbb végez az OAS-sal is. A fasizmus letörésével nagy jelentőségű dolgot hajt végre: bebizonyítják az imperialistáknak, hogy ma, a világ mai erőviszonyában a fasizmus nem jelent kiutat a kutyaszorítóból. VILCSEK GÉZA 1962. március 24. Oj 3 *