Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-22 / 80. szám, csütörtök

A SZÉP SZO SZERELMESEI Xz esti szürkület láthatatlanul lopja be magát Levice utcáiba. Egymás után világosodnak meg a házak ablakai. Mint megannyi csillag tündökölnek, pislognak. Ä könyvtárban is kigyúlt már a fény. Az ajtó kilincsét egymásnak adják az érkezők, vagy a távo-; zók, a könyv szerelmesei. A szépirodalmi osztályon Vodičská Klára alig győzi bejegyez-; ni a kölcsönzéseket. Serceg a toll •a kezében. Néha-néha felpillant, körülnéz a könyvtárban, vagy halkan megkérdezi: — Megtalálta János bácsi azt a Napoleon-kötetet? Ott van a baloldalon, a középső polcon. Tes-J sék. Majd .újból ír, és közben beszélget. r-, Könyvtárunk 13 575 kötet könyvvel rendelkezik. Ebből 7158 a szépirodalom, 1837 az ifjúsági, a többi szak- és politikai iroda-; lom. Naponta mintegy 200 köls csönzőt tartunk nyilván. Nyílik az ajtó. Egy pirospozs-: gás kislány lép a könyvtárba. Ke-: zében könyvek: Petrőci: A piros virág, Colom: Caril és leánya. Leteszi az asztalra és máris elve-s szik a könyvek rengetegében. — Én még csak két hónapja vagyok a levicei könyvtár látogatója — mondja Varga Júlia, mi-? közben a polcokon keresgél. — Az említett idő alatt kilenc köny-í vet olvastam. Jó barátom a könyv. Alig fél éve dolgozik a helyi malomban mint laboránsjiő. Mind-; össze 18 éves. Tanul, olvas. Sze-i ret táncolni, de legjobban mégis ' a könyvet kedveli. Olyan otthonosan járkál a könyvespolcok között, mintha csak a munkahelyén lenne. — Ezt a kettőt viszem, — áll meg ismét a könyvtáros asztala előtt. (Jókai: Aranyember, Karint-3 hy: Gyilkosok). Közben a könyvtár „benépesedett." Nyolcan-tizen is vannak már itt. Egyesek a napisajtót és a képeslapokat böngészik, mások a polcok tartalmát szemlélgetik nagy szakértelemmel. Vöröá Gyula bácsi 63 évét meghazudtoló fürgességgel mászik fel az állványra. ö a legfelsőbb polcok ^tartalmára" is kíváncsi. fr— Nyugdíjas vagyok — mond-: ja —, van időm bőven az olvasásra. Csaknem az egész könyvtárat kiolvastam már. Azért még találok mindig valamit, — ujjával a polcok felé bök. Legjobban az útleírásokat, no meg a háborúkról szóló könyve-; ket szereti olvasni. Tavaly 46, az idén pedig 16 könyvet olvasott már fel. Régen vincellér volt. Aztán kosárfonó lett. Beszédéből ki-; érezni, hogy élete derekán akarja mindazt bepótolni, amire fiatalsága idején nem volt alkalma. — Most egy pár napra el va-. gyok látva — szól a könyvtáros-; hoz Gyula bácsi, aztán leteszi az asztalra „vadászatának" zsákmányát. A könyvtáros bejegyzi a három könyv számát. Gyula bácsi hajlott derékkal, de fiatalos léptekkel lép ki az esti homályba. Munkától kérges kezében három könyvet szorongat akárcsak egy lámpást... — Én ezt viszem, tessék beírni —• áll a könyvtáros előtt egy 15 év körüli fiú. S leteszi az asztalra Hemingway: Akiért a harang szól című könyvét. Hernád István neve áll a nyilas vántartási lapon. A helyi általános iskola tanulója. A sorszám pedig 15 könyv olvasásáról, illeti ve kölcsönzéséről tesz tanúságot. — Hetente két-három könyvet viszek el — mondja Pista. A kalandos regényeket és az útleírás sokat szeretem olvasni. De az ol-i vasás nem megy a tanulás rová-; sára. Először megtanulom a lec-? két, csak azután olvasok, vagy jö-: vök el a könyvtárba. Ki tudja Verne fantasztikus re^i gényei milyen benyomást tesznek a fiatal Pistára. Ta)án űrhajósnak készül, vagy gépészmérnöknek, s valami óriási és különleges gép megalkotásán töri a fejét. Régen mindez fantasztikus volt, ma pe-: dig valóság. Fel a fejjel Pista.. ^ — Bocsánat, majdnem elkés-i tem, — ezekkel a szavakkal lép a könyvtárba Vangel Mihály 62 éves nyugdíjas. — Nem baj, Mihály bácsi, nem tlzlet e% hogy percnyi pontossággal zárjunk, —• nyugtatja meg őt Vodicskáné. Segédraktárnok volt Mihály bá-T esi. Az idén már 34 könyvet olva-: sott el. Nem telik 10 percbe Simkó Tibor sem, és máris megtalálta azokat a könyveket, amelyeket keresett. Csapó György: Az arany teknősbéka földjén, Tarlé Jevginyiru Napoleon. — Néhány hónap múlva naí gyobb lesz a választék, — Mi-; háiy bácsi — újságolja Vodicskáné. — Jeienjeg csak 0,75 darab könyv jut egy lakosra, de ez a szám rövidesen 1,5-re emelkedik. Jóval elmúlt már a zárás ideje, amikor az utolsó kölcsönző is távozott. Gyorsan helyükre kerülnek a visszahozott könyvek és a könyvtár alkalmazottjai is hazafelé készülődnek. Kinn már f eke-; téré festette az est az utcákat. A házak homályos árnyékai az utcai lámpák tompa fényében himbálóznak. A könyv szerelmesei pedig a vígan duruzsoló kályha mellet olvassák Nexő, Jókai, vagy éppen Verne regényeit. Tanulnak, olvasnak, szórakoznak. Az idősebbek a késést akarják behozni, a fiatalok pedig az életre, a jövőre készülődnek és ehhez merítenek erőt. NÉMETH JÁNOS ÄZ ÖRG Jan Noha cseh költő a nyomdászokhoz írott versében a könyvet feketésfehér virágnak nevezi, amelynek illatát mindenki élvezheti. Hazánkban immár nyolcadszor ünnepeljük a könyvhúnapot, s igy a tavasz első virágaival a könyv, e feketésfehér virág is beköszönt a kikeletbe. Március havában már évről-évre megrendezett akciő alatt nem a könyv terjesztése és népszerűsítése érdekében kifejtett propagáciős kampányt értjük, hanem a könyvnek, a tudás tárházának, a barátság ajándékának, a tisztánlátás és az öröm forrásának ünnepét. így akarják közelebbhozni az olvaPeter Jilemnický Jur pri Bratislava-i múzeuma gazdag anyaggal rendelkezik a nagy szlovák szocialista realista regényíró ifjúságáról, irodalmi munkásságának kezdeti szakaszáról, a földalatti kommunista mozgalomban kifejtett tevékenységéről és a nagy ító élete utolsó éveiről is. A nagy gondossággal elrendezett anyagot az tfcóbbi időkben a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák látogatják. Felvétel-sorozatunkon (balról jobbra) a látogatókat látjuk, amint a múzeum megtekintésére érkeznek, majd a művésznek a múzeumban elhelyezett képét láthatjuk és végül egy látogató, aki érdeklődve szemléli a kiállított gyűjteményeket. (Jozef Hrebíček) Szonett Holló libeg a tündöklő havon, Oly jó a hó, hahó, ujjong az ének —• Lejtünk a fák közt, szélben, szabadon, lehányjuk rongyait a gond mezének, Öcska múltunk szakad az ágakon; Pőrére vetkezetten, mind vad mének, Arannyá gyúlva a kelő napon Nekivágunk a téli völgy ködének. Nekivágunk az alvó májusoknak, Izzik a levegő, feszíti lázunk, Nem kell a hó, hahó, zengi a dal. A szemünk ég, a szívünk fiatal, Kacajunkkal telet tavaszba rázunk i Nyomunkban immár orgonák susognak. A könyv T\fsm tudom, honnan lopakod•L* nak tavaszi illatok a bratislavai Duna utca házai közé, de tavaszt érzek a levegőben, a hóvirágok fehérségében és valami kis dallamot dudorászva, vidám kedvvel figyelem az utca lüktető, állandóan változó képét. A könyvkereskedés előtt megállok. Nézzük csak, mennyi maradt a dugpénzből. Három ropogós tízkoronás... gyerünk. Az üzletben beállok két vevő közé harmadiknak. Forgatjuk a könyveket, nézegetjük a borítólapokat, és lassan megindul a beszélgetés is. Hanák Géza ötvenkét éves betonozó az egyik vevő. Csendesbeszédű ember. — Minden hónapban veszek egy kötet könyvet. Nem sok, de az évek során egész szép könytára lehet az embernek. — Mindig így vásárolta a könyveket? — Mindig? Nem'l Csak szerettem volna. De az ember akkoriban még sok minden mást is szeretett volna. Tíz év óta veszem a könyveket. Előbb bútor kellett, ruha, fehérnemű, hiszen a magunkfajta szinte csupaszon kezdte a front után. Nyugodtan, halkan beszél. Nem részletezi a múltat, nem beszél a nyomorról, de az ember szinte látja az őszülő férfi életútját. — Hatan vagyunk a partiban, tudja, szeretnénk szocialista munkabrigád címet nyerni. Én javasoltam, hogy ezt a pontot is vegyük be a feltételek közé. Si került, Kedvenc íróm? Nem tudom. Minden jó könyv írója a kedvencem. Ötvenkét éves I Egyszerű, halkszavú munkásember. Minden hónapban vesz egy könyvet. Es rábeszéli a munkatársait is. Ötvenkét éves. Biztosan ő a legidősebb a hat közül! Hogyan is mondta? „... hiszen magunkfajta szinte csupaszon kezdte a front után I" Hanák Géza könyvtára 1962 márciusában egy Mňačko kötettel gazdagodott. Es közben a másik vevő, a magas, alig-pelyhes arcú, talán húsz éves fiatalember is kiválasztott egy könyvet. Kisalakú könyv — Smrek versei. Mielőtt becsomagolják, ír valamit a könyvbe. Az első szót meglátom: „Neked ..." Persze — tavasz van. Hiába acsarkodik a tél, lejárt uralma, mennie kell. „Neked"! Vajon szőke vagy barna haja van a kislánynak, aki ma este elalvás előtt megsimogatja ezt a könyvet? Igen — az élet szép. Szép, mert Hanák Géza könyveket vásárol, szép, mert ezek a kedves nyakiglábfiatalok verseskötetet ajándékoznak szerelmesüknek, szép, mert az üzletvezető arról beszél, hogy nemcsak március a könyv hónapja, hanem év-kezdettől év végéig ünnepeljük a könyvet. igen —- az élet szép, meri ' akik valaha a város és az élet perifériáján álmodoztak kenyérről, munkáról, jogról, és szabadságról, ma mohó kezekkel nyúlnak a könyvPk után, hogy régi vágyaik teljesedvén, megismerhessék azt, amit a múlt megtagadott tőlük. P. Gy. Szocialista hazánk legküKSnbö^ ZQbb részein, falvainkon és városainkban a népkönyvtárak alkalmazottai és a kulturális dolgozók százai és ezrei gondoskodnak a tavasz első havának ünnepélyesebbé tételéről. A rožňavai népkönyvtár dolgozói is azok közé tartoznak, akik figyelemre méltó akciók szervezésével és megrendezésével járulnak az ünnepi könyvhónap sikeréhez. Ivanyics elvtársnő vezetésével és a magyar tannyelvű alapfokú kilencéves iskola tanítóinak és növendékeinek közreműködésével Knlturáltabb életmód címen, műsorral egybekötött vitaestet rendeznek — a rožňavai EFSZ tagság részére. A tudományos ismerette»jesztő társulat segítségével valósított előadást a gépi fejősről szintén Ivanyics elvtársnő szervezi. Az előadás alkalmával a mezőgazdasági szakirodalom kiállítását a Slovenská kniha könyvesboltjával közösen rendezik. sólioz a könyvet — a barátság legszebb ajándékát. A rožňavai négkőnyvtár egy másik nagyon szép kezdeményezése a eigányszármazású dolgozók és gyerekeik művelődéséről való gondoskodás. Az iskolák és a tömegszervezetek segítségével összehívják a cigányszármazású iskolásgyerekek szüleit a népművelési otthonba és baráti beszélgetés formájában rávilágítanak a szocialista nevelés egyes kérdéseire, a kulturált életmód ós a képzettség fontosságára. elo elvtársnő a népkönyvtár ^ igazgatónője már több sikeres vitaest megrendezése után kezdett hozzá a népművelés e formájának megszervezéséhez. A vallás keletkezéséről szóló előadás megrendezését is Galo elvtársnő végzi. Az előadás keretében bemutatják a hallgatóságnak mindazokat a könyveket, amelyekből az egyes kérdésekről részletesebb és bővebb Ismeretanyagot nyerhetnek. Céljuk, közelebbhozni az olvasóhoz a könyvet. A rožňavai népkönyvtár dolgozói az ünnepi könyvhónap megrendezésekor természetesen az Ifjúságról és a gyerekekről sem feledkeztek meg; elvégre olvasótk nagyobbik fele a fiatal nemzedék soraiból kerül ki. Az óvodások számára mesedélutánokat rendeznek. Az iskolavégzett és a szakiskolás ifjúság-a kérdés-felelet játékokon bizonyíthatja olvasottságát. I^arkasovszky elvtársmő a pionír* délutánok megszervezésével éri el a legnagyobb sikert. Könyvekből idézett részletek, rajzok és sémák alapján kell a gyermekeknek felismerniük e könyvek címét, főhősét, vagy, szerzőjének nevét. Az olvasmányok adta ismeretek felelevenítésének is nevezhetnénk Farkasovszky elvtársnő kérdés-felelet játékalt. (Az útleírások főbb állomásait például a néma-térképen is meg kell tudni találniuk.) A könyvkötés gyakorlatában is versenyeznek a pionírok ... Egyszóval gok mindent tartalmaz egy-egy ilyen délután, de a gyerekek játékainak valódi értelmét mégis az önfeledt gyermekkacajok adják. A rožňavai népkönyvtár dolgozói ilyen módszerekkel igyekeznek megszerettetni az olvasóval a könyvet — az öröm kiapadhatatlan forrását. -él ""

i"" miiiiimiiiiiiiiiimimmimiiiimimmiiiiiiiimiimiiiii 7"j rjr v,„,,,„„,„,„„„,„„,„,„ a kérdést, de nem tud rá fele(/£ I " l«tet adni, sem kapni. így válik maJ y—j j y /f f-7 r

7~ gába zárkózo

tt. rideg különccé, a térsaságtól menekülő csodabogárrá, aki képei birodalmába beletemetkezve itt próbál megnyugvást keresni a munkás, a paraszt életét, munkáját és szokásait megörökítő vásznai között. Egyedül áll harcában, mert féktelen temperamentuma miatt még a legjobb barátjának tartott Gauginnel is összevész. Az örökös tépelődés, meg nem lelt életcél felőrli idegzetét; a pillanatnyi téboly adja kezébe a gyilkos fegyvert, mely pontot tesz FILMEK Egy nyugtalan élet tragédiája A hét műsorán csupán egy új film szerepelt Minelli olasz származású amerikai rendező életrajzfilmje van Goghról: Életszornj címmel. Az életrajzfilmek nagy lehetőséget adnak a rendezőnek és a színésznek, hogy tehetségük legjavát nyújtsák, ám ugyanakkor a sablon könynyebben járható, de művészileg síkos útjára is kerülhetnek. Minelli filmje a nagy festő életéről elkerülte a zátonyokat. Ha nem is vitt újszerűséget a filmjébe, világos koncepciójával, a főszereplő nagyszerű játékára támaszkodva sikerült kidomborítania azt, ami van Gogh életének fő Jellege, tragikus sorsának lényege volt: az örökös nyugtalanságot, keresést, életszomjat. Van a filmnek egy komoly társadalmi jelentőségű mozzanata. Vincent van Gogh akkor hasonlik meg önmagával és környezetével, amikor mint kezdő prédikátor rádöbben az élet rideg valóságára. A mostoha bányászsorsban Ismer a polgári társadalom világának hamisságára, kép mutatására. Hogyan segíteni? — számtalanszor teszi fel önmagában Kirk Douglas mint van Gogh az Eletszomj-ban. egy nem mindennapi tehetség életére. Vincent van Gogh alakja Irving Stone regénye alapján elevenedett meg a vásznon, Kirk Douglas nagyszerű alakításában. Douglas annyi színt tudott vinni játékába: szinte jelenetről jelenetre alakult át a gyermekien Vnaív, jámbor lelkű, igazságkedvelő papfiúből a művészet, az életigenlés lánglelkü harcosává, nyugtalan természetű társadalombírálóvá, aki egyedül állt a harcban, mert a hozzá hasonló „lázadókkal" sem tudott megférni, s mivel egyedül volt, összeroppant a kegyetlen élet terhe alatt. Kirk Douglas méltó partnere volt Gaugln megszemélyesítője — Anthony Quinn ... Mindketten erősen megformált művészegyéniséget keltettek életre hű alakításukkal. Elismerés érdemli e cseh szinkront, elsősorban a van Goghot megszólaltató Karel Högert. 1962. március 22. 0] SZÖ 7 *